Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-11-26 / 95. szám

Levelezések. Pest, november 24. Tegnap a főváros nagy élénkség színhelye volt. Az itteni öt kerület megválasztotta kép­viselőit , még­pedig mind az öt köz­hajtás szerint. A belvárosi választók reggel 8 óra után a városháza nagy termében roppan lel­kesedés közt kiáltották ki a ország vezérét, Deák Ferencet képviselőjüknek, mely után roppant tömegben, a főváros hölgyei által készített, gyönyörű nemzeti selyem-zászló elő­­vitele mellett a nagy hazafi lakására, az „an­gol királynőhöz címzett szálloda elébe s annak nagy teremébe vonultak, hol meghívás folytán Deák Ferenc is megjelenvén, szűnni nem akaró lelkes éljenekkel fogadtatott s Schwendt­­ner, belvárosi plébános által igen szép beszéd­del üdvözöltetett. Erre az ünnepelt nagy hazafi röviden felelt. Beszédéből érdekesnek tartjuk kiemelni a következő jellemző sorokat: „Igaz ügy mellett a tiszta és szilárd akarat s a kölcsönös méltányosság sok aka­dályt legyőzhetnek. Mi az igazságot és mél­tányosságot nemcsak követelni, hanem teljes mértékben viszonozni is akarjuk. De mind­amellett politikai hiba volna, már előre telje­sen biztosítottnak tekinteni ügyünk szerencsés kimenetelét, s erélyt és óvatosságot fölösleges­nek tartani, másrészről polgári bűn volna már előre reményt vesztve, lankadni a mun­kában és küzdelemben. Az igaz ügynek min­dig van jövendője, ha az erély­v­eszélyesség támogatják. Időnek előtte tehát ne őröljünk, de ne is csüggedjünk el soha. Ne tekintsük való­színűnek, de ne is tartsuk lehetetlennek, hogy a sors és elleneink hatalma, talán erőnk­ kor­látoltsága, sőt meglehet saját tévedéseink is, háttérbe szorítják ismét egy időre óhajtásaink valósulását. Bízzunk, de sem a sors kedve­zésében, sem a magunk erejében, sem mások segélyében ne bízzunk vakon. Cselekedjünk erélyesen, de megfontolva. Ez feladatunk. A siker Isten kezében van! Ki az, ki helyzetünkben a jövőről bizto­san szólhatna? Ki merné magáról állítani, hogy ereje nagyobb, mint a nehézségek, és hogy tévedni semmiben sem fog? Ki az, ki mint képviselő többet ígérhes­sen, mint azt, hogy szándéka tiszta lesz min­denkor s akarata szilárd, s hogy önzést, mel­lékes tekintetet ismerni nem fog, hanem min­den erejét s tehetségét hazája közjavának fogja szentelni?“ Szűnni nem akaró éljenzés követte e be­szédet, mely után a választók visszaindultak s a váci­ utcán végig éltették Deák Ferencet! A Lipótvárosban szintén egyik jele­sünk részére dőlt el a választás, és a magyar sajtó vezére K. Kemény Zsigmond 501 szava­zattal követte választatott, az ellenjelölt Ráth ügyvéd 396 szavazatot kapott. A szavazás a redout-termében történt s 8-tól délután 2 óráig tartott. A terézvárosi választás a lövöl­dében folyt le s Gorove István 1105 szavazat­tal választatott meg Schwarz Gyula ellenében, ki 397 szavazatot kapott. A szavazásnak ké­sőn este szakadt vége. A Ferenc­városban Horváth Károly ügyvéd Rottenbiller Lipót ellenében átalános szótöbbséggel választatott meg. A Józsefvárosban Szilágyi kisebb számú hívei jókor megjelentek a választó­bizottmány előtt, s mivel még a másik párt nem volt jelen, közfelkiáltással akartak volna véget vetni a dolognak, s fel is szólíták a bizottmányt, hogy a választást, miután ellen­jelölt nincs jelen, mondja ki. A bizottmány azonban a Szentkirályi pártja érkeztére utalt, mely valóban nagy számmal s ünnepélyesen meg is jelent mintegy félkilenc órakor. De ekkor a Szilágyi hívei óvást tettek, mely­­szerint, miután az ellenjelölt a kitűzött idő­ben (8 órakor) meg nem jelent, elvesztette választói jogát és eltávoztak. Azonban Szent­­királyi pártja megkezde a szavazást és 1392 bek­t választó közül a délután 4 óráig folyta­tott szavazásnál 1052 szavazott Szentkirályira, míg Szilágyi Virgil 17 szavazatot kapott. Ily eredménynyel folyt le e nagy nap, híven a főváros komoly méltóságához. Adja Isten, hogy amily szerencsések e választások, és oly szerencsés kimenetelű legyen az or­szággyűlés is! R. 1. dönthetetlen hitünk lévén az, hogy Kovács Ferencz úr szívének legnemesebb sugallatát követve cselekedett úgy, és nem másként. Azonban bármily természetűek voltak is vágyaink, s bár­mennyire nem teljesültek is azok, büszkén és bátor szívvel emlékezhetünk a követválasztási napok tusáira, mert azok méltók voltak azon néphez, mely azokat vívta, szabad, korlátlan véleménynyel léptünk a síkra, s bár életünkkel is készek valánk meggyőződé­sünket érvényre juttatni, reményeink teljese­désére nemtelen eszközöket fel nem használ­tunk. Népünk mind­végig higgadtan és a nagy naphoz méltóan viselte magát, s ha volt is véleménykülönbség, ha a nagy többség kívá­nalmai más irányban nyilvánultak is, azért a kisebbség, a követet­ választó párt nézetei tisz­teletben tartottak. Van tehát követünk, s mint ilyentől mél­tán elvárjuk, hogy a hongyülésen érdekeinket híven képviselve, küzdjön ama nagy munkában, melyre a nemzet jobbjai készülnek, s melynek hogy legjobb eredménye legyen — lelkünk őszinte kívánsága. Barth László, H.-M.-Vásárhely, nov. 22. 1865. Lezajlott a követválasztás nagy napja, eredménye az jön, hogy követnek Török Bá­lint ur, megyénk 1861-ik évben volt alispánja, választatott meg; miután hőn tisztelt hazánk­fia Kovács Ferencz ur 1861-ki volt követünk a jelöltséget, daczára a többség határozottan nyilvánított óhajának, elfogadni mind­végig nem akarta. Fájó szívvel, mélyen megszomo­rodott lélekkel vettük e meg nem ingatható határozatot, mint oly férfiú sziklakem­énységü akaratját, melyen változtatni sem kérésünk, sem vágyaink nem tudtak; de mely elhatáro­zásnak indokait mi nem fürkésszük, szent és helybeli újdonságok. * Kérjük tisztelt munkatársain­kat, levelezőinket s átalában mindazokat, kik lapunk terét igénybe venni óhajtják, hogy a legközelebbi számokba szánt közleményeket mindig jókor s legkésőbb a lap összeállítása előtt egy nappal, nevezetesen kedden és pén­teken beküldeni szíveskedjenek; ellenkező esetben azok — mivel a lapot késtetik — ezután csak a következő számban foglalhatnak helyet. * Klauzál Gábor és Dani Ferenc követeink a helybeli iparos segéd­ egylet ren­des pártoló tagjai közé léptek. 15 Halálozás. A helybeli minorita­ atyák­nak érzékeny vesztesége van, egyik jó szóno­kuk nagyon tisztelendő Reindl Narcis atya, ma hajnali 3 órakor, életének 49-ik évében, hosszas szenvedés s a halotti szentségek fel­vétele után elhunyt. Temetése holnap délután 3 órakor megy végbe; az engesztelő szent­mise lelkéért ugyanaz­nap délelőtt 10 órakor tarta­tik meg a felsővárosi egyházban. Béke poraira! * Kocsisovszky Borcsa jutalom játékán, tegnap a színház minden részében megtelt. Felvonások közt koszorúk s virágcsok­rokkal halmozták el, s egy koszorúban érté­kes ékszert nyujtattak át neki a színpadon. Örvendünk rajta. A valódi tehetséget meg­illeti az elismerés, kivált ha az nem téveszti el hatását s lelkesíti az ifjú tehetséget a to­vábbképzés- s előrehaladásra. * Uj könyvek. Heckenast Gusztávtól szerkesztőségünkhöz több szép könyv külde­tett be: a) „Nádor emlék“ József cs. kir. főherceg, Magyarország félszázados nádorának élete, irta Horváth Mihály. „Pályaképek“ József nádor életéből, versekben irta Garay János. Gazdag kötésű, vastag velinpapirra nyomott könyv, József nádor díszes aczélmetszetü arc­képével. Ára 6 frt. — b) „Országos nagy naptár“ 1866-ra, szerkeszti Ökrös Bálint, köz és váltóügyvéd, első évfolyam. Minden eddig megjelent magyar naptárnál tetemesen nagyobb, a magyar országos képviselőház rajzával, Maj­­láth György, b. Sennyey Pál, Melczer István, gr. Belcredi Richard, gr. Eszterházy Mór arc­képével díszített évkönyv. Tartalmazza az összes tiszti névtárt Magyarország és kapcsolt részeiből. Kimutatást az egyházak és iskolák köréből; az országgyűlési választási rendszabá­lyokat. A fővárosi összes ügyvédi s orvosi kart, a vidéki ügyvédeket (hiányosan); a fővá­rosi egyleteket, intézeteket; „egy év történetét, „világkrónikái, és sok egyebet a jog, törté­nelem és statistika köréből. Az európai kü­lönféle mértékek magyarázatát, vasutak, gőz­hajók, posták járását, vásárok idejét, bélyeg­törvényt sat. Szóval szerkesztő a hazai értel­miség számára egy hasznos évkönyvet kezdett meg, mely kívánatos, hogy évről évre tökéle­­tes­ülve megjelenjen. Ára 2 frt. — c) „Pesti por és sár“ írta gr. Széchenyi István. Ára 2 frt. — d) „A mezei gazda“ H. Állattenyész­tés. Negyedik bővített kiadás. Galgóczy Károly után Reischer Endre által. Ára 80 kr. — e) „A magyar nép dalai és dalamai.“ hangjegyre tette Színi Károly. Negyedik füzet. 50 dal. E füzettel a vállalat be van fejezve. Egy-egy fü­zet ára 30 kr. * Kéjvonat. Az országgyűlés meg­nyitására Szegedről ismét fog kéjvonat menni Pestre. Elindul innen december 9-én 11 óra 42 perckor éjjel. A második hely Szegedtől — Pestig és vissza 5 frt 92 kr; a harmadik hely 3 frt 96 kr. A visszatérés dec. 15-dikéig, a sebes vonatok kivételével, bármely személyszál­lító vonattal történhetik. * A helybeli zene- és dal egy­let — mint értesültünk — szép segélyben fog része­sülni. A meg nem alakult csónakász-egylet részére befolyt s jelenleg a takarékpénztárban kamatozó mintegy 200 frtnyi összeget a derék ifjúság nevezett egyesület rendelkezése alá szándékozik bocsátani. — A meg nem érett s meg nem értett „Szeged“, t. i. azon lapocska, mely szerinte oly annyira — mások szerint pedig épen nem érzett hiányt akar pótolni váro­sunkban, utóbbi számában következőleg jajdul föl: „Sajnálattal kényszerülünk kijelenteni, hogy a törvényszéki és városi hirde­tések közölhetése ügyében benyújtott folya­modványunkra mindeddig semmi válasz nem érkezett, miből azt kell következtetnünk, hogy e tekintetben a „Sz. Hiradó“ hivatalos közlöny s a közjó érdekében nincs sza­bad verseny.“ Valóban sajnálatra méltó szomorú állapot, midőn valaki félig ingyen kínálja magát és még­sem kell. De szóljunk komolyan a dologhoz. A „Szeged“ emberei vagy tudatlanságból, vagy malitiából elhallgat­ják azt, mit a közönség csakúgy, mint a ható­ságok tudnak, t. i. hogy a hirdetéseknek valamely lapbani közzétele csak úgy felel meg a magán- és közérdeknek, ha ama lap számos példányban forog a megjelenési helyen és vi­dékén ; ellenben a hirdetéseknek semmi ered­ménye nincs, bár ingyen vegye is föl valamely lap, mely nem olvastatik, mely 100 vagy 130, erővel fogdosott előfizető nyakára küldetik. — Ebben rejlik az ok, hogy félig ingyen hirde­tésekre sem akarják a „Szeged“et fölhasználni. Nézzük a nagyobb lapokat: A „Pester Lloyd“ például vasárnapi számában 11 krt számít egy kis hirdetési sorért, a „P. Napló“, a „Hon“, de különösen a bécsi nagyon elterjedt lapok, a régi s­or „Presse“, a „Fremdenblatt“ vagy a külföldön megjelenő „Illustr. Ztg.“ oly magas áron közöl egy-egy kis sort, hogy a viszonyok­kal ismeretlen beküldő szeme-szája eláll, mi­dőn számlájára pillant. És mégis el vannak árasztva hirdetésekkel, míg más lapokat, me­lyekről tudva van, hogy csekély számmal nyomatnak, figyelemre alig méltatják. Egyéb­iránt nézzék meg a „Szeged“ emberei a „Hon“t, a „P. Napló“-t, a „Pester Lloyd“ot, azokban is meglátják kivonatban a hivatalos hirdetéseket, mert nevezett lapok előfize­tőiket mindenről akarják tudósítani.­­ Ezt pedig a „Szeged“ is, ki csakis „a közjó érdeké­ben“ kívánja az említett hirdetéseket közleni — megteheti. Ám a dicsőség kapuja nyitva áll, tessék belépni! Ami „e tekintetben h­i­­vatalos közlöny“ létünket illeti, erre csak azt válaszoljuk : igyekezzék a „Szeged“ is oly hivatalos szint vallani, min­t a „Szegedi Híradó“ fenállása óta vall és követ, akkor alkalmasint könnyebben elérendi azt, mi most neki árvesztegetés mellett sem látszik sikerülni. * A követválasztás Félegyházán f. hó 29-dikén megy végbe. Sajnálattal halljuk, hogy a félegyháziak véleménye, a megválasz­tandó követet illetőleg, még mindig többfelé oszlik, pedig amely város oly kipróbált jelle­mű derék hazafival dicsekedhetik, mint Szabó József úr; ott, leszámítva az elámított szegény pusztakereső népség hiú törekvéseit, minden egyéb törekvés érthetetlen. * A Petőfi emléktábla ügyében félegyházi rendes levelezőnk írja, hogy a na­pokban Szabó Sándor úr házában járván, eszébe jutott, hogy ideje volna már a rég készen levő Petőfi-emléktáblát helyére állítani. Némelyeknek ez emléktábla felállítása ellen az a kifogásuk van, hogy még kétséges, ha várjon Petőfi Félegyházán született-e vagy sem, annak bebizonyodásáig tehát az emléktábla felállításával várni akarnak. Mi úgy tudjuk, hogy az emléktábla felirata nem említi, hogy Petőfi Félegyházán született, csupán ennyit mond: „E házban töltötte első gyermek éveit Petőfi Sándor“, ami elvitázhatlan tény, s így az emléktábla felállításának semmi sem áll útjában; de miután azt némi ünnepélyességgel akarnák eszközölni, sőt vidékieket is szándé­koznak meginni, arra a telet nem tartjuk alkalmasnak, azonban felállítását a legközelebbi tavaszon vagy nyáron túl kár lesz halasztani. * Tűz ütött volna ki a napokban az iskola­ utcai Ivánkovits-házban, hol a mosó­konyhában a katlan csövét a vigyázatlan kő­műves egy gerendának vezette, mely már tüzet kapott; azonban hamar észrevévén, a veszedelmet elhárították. Nyilatkozat. A „Sz. H.“ 94-edik számában Endrényi Antal csongrád-megyei tiszán-inneni járási esküdt urnak egy ellennyilatkozata ol­vasható, melyben, mint állítja, személyét ér­­deklőleg egy légből­ kapott nyilatkozatra kény­telen megfelelni. — Ezt nem jól mondja esküdt ur, mert az én nyilatkozatomban, mely ténye­ken alapul, önnek sem járása, sem személye, sem neve érintve nem lévén, inkább ön ha­­donázik nyilatkozatával a levegőben; pedig van a magyarnak az ilyenre egy jó mondása: „a­ki nem a, ne vegye magára“. — Hiszen ha figyelemmel elolvassa nyilatkozatom, ott nem az ön járása, hanem a „követválasztó ke­rület“ volt felemlítve, pedig abban más járás­beli esküdt is gyakorolhatott befolyást, miután valamennyi helység nem az ön járásába esik. — No de mégis annyit megtudtunk, hogy kocsija nincs , tehát azt kívánom, hogy legyen s bát­ran utazhassák. Bérczy Antal: Értesítés. A „Szegedi Híradó“ nov. 19-iki számában megjelent több előfizető fel­szólítására tudatom, hogy az épen most sajtó alatt levő munka számukra jövő hó december folytán meg fog küldetni. Ormódy B. : Hibaigazítások. Múlt számunk egyik helybeli újdonságában, hol a Kárász Benjámin által adott ebéd alatt történt föl­köszöntésekről volt szó. Osztrovszky József felköszöntésében „Kárász jobbágyai“ hibásan szedetett, „Kárász volt jobbágyai“ helyett. Ugyanazon szám vegyesei között Horváth Mi­hály volt szatmári püspöknek van nevezve, holott ő Csanádi püspök volt. Vegyesek. * Követválasztások az ország­ban. A székesfehérmegyei vályi kerület Sala­mon Lajost; Győrmegye téb­i kerülete Eőry Sándort; eöttevényi kerülete gr. Zichi Felixet; Tornamegye görgői kerülete Lükő Gézát, szin­­­nyei kerülete Zsarnay Imrét; Esztergom egyik kerülete b. Baldácsi Antalt; Kecskemét Kiss Miklóst és Horváth Dömét egyhangúlag; Sz.­­Fehérvár gr. Zichy Nándort egyhangúlag; Ko­márom Ghyczy Kálmánt egyhangúlag; Czegléd Bobory Károlyt egyhangúlag; Fehérmegye bo­­dajki kerülete b. Miske Imrét; Pozsony megye szenczi választó­kerülete ifj. gr. Zichy Józse­fet egyhangúlag; Trencsén­ megye baáni választó­­kerülete Kudlik Istvánt; Győr Kautz Gyula egyetemi tanárt; a Hajdúság hajdu­nánási ke­rülete Oláh Miklóst; Esztergom Besze Jánost; Pozson megye somorjai kerülete gr. Aponyi Györgyöt; a duna­szerdahelyi Bartal Jánost egyhangúlag; a stomfai Lucsics ügyvédet; Marmaros viszói kerülete Papp Simont; Zala­­megye letenyei kerülete Királyi Pált egyhan­gúlag ; Eger Csiky Sándort; a bártfai kerület Hedry Ernőt; Keszthely Tolnay Károlyt egy­hangúlag ; a veszprémi választókerület Kupricz Imrét egyhangúlag; Veszprém nagyvázsoni kerülete Gál Pétert; Trencsén megye többi kerületei gr. Csákyt, Kubiczát, Urbanovszkyt, Mádayt, Vietoriszt, Vitulayt; Pozsonmegye Sz. János kerülete id. gr. Zichy Jánost; a ga­­lántai Sebestyén lelkészt; a zala - tapolczai választó­kerület Botka Mihályt; Battonya Mar­­kovits Antalt; Baja Tóth Kálmán ismert költőt; M.-Sziget técsői kerülete Várady Gá­bort egyhangúlag ; Veszprém enyingi kerülete Kerkapoly Károlyt; Nyíregyháza Bánó Józse­fet választotta meg ország­gyűlési képvi­selővé. * Amnesztiás remények. A lapok említik azon magyar körökben nagy határo­zottsággal felmerülő hírt, hogy, mint a galliciai országgyűlés megnyitását, úgy a magyar or­szággyűlést is egy amnesztia kibocsátása fogja megelőzni. * Majláth­­ nagy méltósága Pesten időzése alatt a királyi várpalotában fog lakni. * Kolozsvárt a szász követek conferentiát tartottak, melyben 30 képviselő vett részt, közülök 16 az unió ellen, 14 mel­lette nyilatkozott. * A biroda­l­mi ország­g­y­űlések nov. 23-án megnyittattak, a sept. 20-iki csá­szári nyilatkozvány és pátens felolvastatott. Brünnben tiltakoztak a sept. pátens kibocsá­tása ellen. * A budai népszínházat Molnár leg­közelebb ismét megnyithatja, ha bizonyos összegnyi biztosítékot tesz le a hatóság kezei közé. Erre nézve Molnár Reszlerrel akar szerződni, ki a biztosítékot letenni hajlandó . A magyar alapítványi javak­ról érdekes tudni, hogy azért nem veheti át a magyar ad. kancellária, mert nem egé­szen a ministérium kezében vannak, hanem (a „Fr. Bit“ szerint) mint zálogtárgyak az ál­lamhitelezők birtokába mentek át. * Tihanynál a Balaton annyira leapadt, hogy ott, hol egy óráig kellett a vi­zen átmenni, most 2—300 öl szélességű a tó. Nagyon sajnálandó volna, ha a „magyar ten­ger“ is arra a sorsra jutna, mire a Fertő­tava. * A magyar kir. természettu­dományi társulat a jövő évben ün­nepli alapításának 25 éves jubileumát. * Magas Útmutató. E napokban a bécsi Kohlmarkton a mint József főherceg neje kíséretében a „Lothringer“ című szálloda előtt elhaladt, egy szegényül öltöz­ködött agg pár, egész bizalmasan útját állta a magas párnak, s tanácsot kért, mely irány­ban érhetné el kitűzött célját. A főherceg barátságosan karon fogá a tétovázót, s élve­zete egész a József térig, hová egész csoport néző követé őket, nagy csodálkozására a pa­rasztnak, ki csak a hercegi pár távoztával tudta meg, miért volt tárgya az átalános kí­váncsiságnak. A Vilnából azon különös ese­tet jelentik, hogy Krustovszky nevű lengyel forradalmi csapat­vezér, korábbi orosz hadnagy, 16 hónapig aludt egy ütés kö­vetkeztében, melyet puska agyával ütöttek fejére.

Next