Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)

1865-12-07 / 98. szám

1865. Hetedik évfolyam. Megj­elen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda : Buzatér, 808. sz. K­iad­óh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre....................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes szánt ára Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Félévre....................................................3 „ - „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ 8 kr osztr. ért. 98-ik Csütörtök, december 7-én. Ihirdetések­: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsig­­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Gazdasági egyleti közlöny. Jegyzőkönyve a csongrádmegyei gazdasági egylet igaz­gató választmánya Szegeden 1865. nov. 12-én tartott gyűlésének. Jelen voltak : Tóth István, egyleti elnök; Balás Mihály; Bérczy Antal; Csermelényi Iván ; Fiuk Ferenc; Kéry János; Lichtenberger Mór ; Okrutszky Aurél; Osztrovszky József; Vidovich Imre választmányi tagok. 1) Elnök úr a jelen gyűlés tanácskozási tárgyait kijelentvén, ennek folytán fölolvasta­tott a folyó évi november 21., 22. és 23-kán helyben tartott terménykiállítás megbírálásával megbízott választmány jelentése, melyre nézve elnök úr indítványa folytán egyhangúlag ha­­tároztatott: a) A kérdéses gazdasági termény- és házi-iparműkiállítás sikeres rendezése és megbírálása körül eljárt bizottmányoknak az egylet nevében köszönet szavaztatik, kü­lönösen kiemelendőnek találtatván a felebbi bizottmányok elnökeinek ez ü­gybeni buzgó eljárásuk, továbbá tek. Fendt Antal úr egy­leti tag és orsz. fatenyésztési felügyelő­nek , a kiállítási helyiség berendezése s a tárgyak elhelyezése körül tanúsított ernye­­detlen buzgalma, ügyessége s azon kitartása, melylyel a kiállítás körüli belső felügyeletet kezelte és ellenőrizte; nemkülönben idősb Krebsz Mihály urnak szívessége, melylyel külföldi s üvegházi növényeit a kiállítási terem földíszítésére s ezzel a kiállítás eme­lésére átengedte. b) Egyszersmind a bíráló bizottmány jelentésében foglalt azon óhajtást, hogy az egylet jövőre is a megkezdett után haladjon s a most már megizlelt érvet a megyei és városi közönségtől — habár áldozatba ke­rülne is — meg nem vonván, a kiállítást évről évre elrendelje; az igazg. választmány magáévá tevén, azt javaslatkép a legköze­lebbi közgyűlésnek beterjeszteni kötelességé­nek ismerendi. c) A kiállítási bíráló bizottmány által javaslatba hozott jutalmakat illetőleg : A jutalmazandók közt kiosztandó ér­mek alakja következőleg határoztatott meg : Az érmek első lapján a megye cimere gazdasági jelvényekkel s az egylet cimira­­tával tölgykoszorúba foglalva, domborműben, másik lapján dombormű babérkoszorú s ennek terén belül vésettessék a jutalmazott s az általa kiállított tárgy neve s a kiállítás évszáma. A dicsérő oklevelek hosszadad, negyedív alakúak leendnek, aranynyomatu ékítményekkel szegélyezve s ezeken belül a kitüntetési igazolvány, aljában az egylet nagy pecsétjével ellátva. Ezen érmek és dicsérő oklevelek meg­rendelésével titkár úr bizatik meg. 2) Bérczy Antal úr, mint az okt. 22-én megtartott lóversenyek rendezése és bírálatára kiküldött bizottmány elnöke, a lóverseny ered­ményét bejelentvén, előadja, hogy az négy szakaszba oszlott, mert az egyletileg meg­határozott mezőnyökön felül egy negyedik verseny a helyszínen összegyűlt 5 arany díjért rendeztetett, és pedig a nyertes lovak szá­mára. Végre jelenti előadó úr, hogy az asz­­szonyságok díját nyert Adler Lajos úr, a nyert billikomban kapott 50 forintot visszaadta az egyletnek oly célból, hogy az jövő évre ver­senydíjul kitüzessék. Ezen jelentés örvendetesen tudomásul vétetvén s az asszonyságok díját összeállított lelkes szegedi nőknek, úgy azoknak, kik a negyedik versenydíjat adományozták, valamint Adler Lajos urnak az egyletnek jegyző­könyvileg kifejezett köszönete szavaztatván, az Adler Lajos úr által versenydíjal vissza­ajánlott ötven forint jövő évre Adler La­jos d­í­j a nevezett alatt lóverseny - díjra hagyandó és a takarékpénztárba elhelye­zendő. 3) Fiuk Ferenc pénztárnok úr fölolvasván a lóverseny és kiállítás költségeinek jegyzékét, ezzel bemutatja Kiss D. és társa cégnek a jelvénykelmékért járó árujegyzékét s mind­ezeknek kifizetését utalványoztatni kéri. Ennek kapcsában Balás Mihály úr is jelentvén, hogy­­ a kenyérsütőnők a kiállításon volt 5 darab kenyérért ezek árát követelik. (Az imént beterjesztett költségek és követelések kifizetésével pénztárnok úr bí­zatván meg, egy-egy kenyérért 1 frt 50 kr. utalványoztatik.) 4) Pénztárnok úr jelenti, hogy az egyleti pénztárban készpénzben csak 44 forint 82 kr. folyópénz, 129 db huszas és egy 291 frt 73 krós takaréktári könyvkövetelés van. (E jelentés sajnos tudomásul vétetik, a pénztárban levő ezüst pénz folyó pénzre visszaváltani rendeltetik. A tagdíj hátralé­kokat illetőleg Csermelényi Iván úr egyleti ügyvéd megbizatik, hogy az 1865-ki október 7-kéig hátralékban maradtak közül a makacs nemfizetőknek hátralékaik lefizetésére nyo­matott felhívásokban rövid határidőt szab­jon, s ennek lejártával a hátralékos ellené­ben az igazgató-választmány 1865 dik évi február 19-ik első számú határozatát vegye foganatba. A díjaknak per utjáni behajtása esetére, egyi. ügyvéd úrnak az általa behajtott összegek 10 %-a biztosíttatik az egylet ré­széről, elnök úr egyúttal megbizatik, hogy a folyamatba teendő perek bélyegeire szük­séges előleget ügyvéd úr részére a pénztár­ból utalványozza. A díjakat 1864 évig rendesen befize­tett tagok pénztárnok úr által szokott mó­don hívandók föl, úgy az 1864/5. évre eső egész, valamint az összes egyleti tagok az utolsó 1865/6-dik év első felére eső díjak befizetésére, mihez képest pénztárnok úr fölhatalmaztatik, hogy felhívásokat, illetőleg fizetési íveket nyomasson.) 5) Elnök úr indítványozza, miszerint a folyó évi ápril 19-én gazdasági kiállítás alkal­mával az egylet részéről a tagok közti ingye­nes kisorsolás végett megvett Guillotin-féle szecskavágó, melynek kijátszása eddig az igazgató-választmány által ismert, de már megszűnt akadálynál fogva elmaradt, kisorsol­­tassék. Ez indítvány egyhangúlag foganatba veendőnek ítéltetvén s a titkár által e célból elkészített névjegytekercsek az egyleti tagok névsorával összeegyeztetvén, az előbbiek közül egynek kihúzására Fiuk Ferenc pénztárnok úr kéretett föl. A kihúzott tekercs egyleti tag Hertelendy József úr nevét tartalmazván. (A jelen sorshúzás eredményéről Her­­telendy József úr levélileg azzal értesítendő, hogy az általa nyert Guillotin-féle szecska­vágó - gépet az értesítő­ levél fölmutatása mellett H.-M.­Vásárhelyen Szom­or Lajos egyleti alelnök urnál átveheti.) 6) Elnök úr figyelmezteti a választmányt, miszerint az egyletnek ez év lejárta előtt az őszi közgyűlést kell megtartania, mely a jövő évi működés alapvonásait kijelölje; erre nézve tehát a közgyűlés határnapjának kitűzésére híván föl a választmányt, egyúttal előadó, mi­kép óhajtandó, hogy — miután a megyék és városok reconstituálva még nincsenek s igy csak a gazdasági egyletek szólhatnak és mozoghat­nak az országos és megyei jólét érdekében — az igazgató-választmány foglalkozzék a köz­jólétre vonatkozó kérdésekkel, melyekhez az első lépést a gazdasági viszonyok és ágazatok jelenlegi állapota képezi, mikről a szakosztá­lyoknak lenne kötelességük fölvilágosítást, adatokat és véleményt nyújtani, ennélfogva tehát szóló az ez iránybani egyleti működés megkezdése s azon útnak kijelölése végett, melyen a szakosztályok érdekkel mozoghatná­nak és működhetnének, már a legközelebbi igazgató-választmányi gyűlést tartja hivatottnak, és ezért a közgyűlés utáni napra javalja az igazgató-választmány legközelebbi gyűlése ha­tárnapjának kitüzetését. Ezen indítvány köz­helyesléssel fogadtatván. (A folyó évi őszi közgyűlés határidejéül folyó évi december 17-ik napja, az igazgató választmány határidejéül f. évi december 18-ik napjának, mindenkor délelőtt 9 órája és pedig Szegedre, hol egyrészt legtöbb egyleti lakik, tehát legtöbb jöhet össze és érdekeltetik az egylet dolgai iránt, tűzetik ki, a közgyűlés a helybeli belvárosi kaszinó­ban , az igazgató - választmányi gyűlés az egylet irodájában fogván megtartatni. Erről a gazdasági egylet tagjai szokott módon értesítendők.) Jegyzette: Okrutszky Aurél, egyleti titkár. Kolozsvári levelek. 1. Kolozsvár, december 3. 1865. Feszült figyelemmel tekint a jelen pilla­natban mindenki e kis bérces hon, Erdély felé, mert a most lefolyó események nem egy lapját fogják a történet könyvének betölteni. Fölveszem rég pihent levelezői tollamat, hogy a „Szegedi Híradó“ t. olvasó-közönségét meg­ismertessem röviden az itt lefolyt napi ese­mények menetével, úgy a közélet és helyi viszo­nyok egyes kiválóbb mozzanataival. Szólok legelsőbben is arról, a­mi a napi eseményeknek egyik legérdekesebb tárgya­­ az országgyűlésről. A t. olvasóknak erről már eddig elég jutott tudomásukra, és így nekem nem sok mondani­valóm marad. Az előkészü­letek nagy érdekeltséggel, de minden tüntetést elkerülendő zaj nélkül mentek végbe. A követek választását nem kisérte lármás korteskedés, minden a legnagyobb csendben folyt le. A nagy előzékenység és szívesség, amelylyel itt Erdélyben minden lépten-nyomon találkozunk, valóban meglepő az olyanra nézve, ki más éghajlat alatt nőve föl, azt csak névből ismeri. Erre nézve egy esetet hozok föl, mely még a 48 évek előtti időből maradt fen és használ­tatott a jelenben is, t. i. hogy az országgyű­léshez tartozó tagok elszállásoltatása iránt a város gondoskodott, és minden ház kapujára, hova egy országgyűlési tag lett szállásolva, egy cédula függesztetett ki s reá: országgyűlési szál­lása ez vagy ama kerület követének, föliratott. Nagyon helyeselhető eljárás, sőt kívánatos volna, hogy e példát Pesten is figyelemre méltatnák, ezáltal sok zsarolási kellemetlen­ségeknek eléje vétetnék. Az országgyűlés megnyitásának ünnepélye nem volt oly fényes, mint a­milyennek azt látni szerettük volna. Nem volt öröm­ujongás és ama csekély hangok, mik a közönségből előtörtek, bágyadtan hangzottak el, mert egy rész nem azért jött el, hogy örvendjen, csak is a hideg tisztelgős szerepnél maradt. E merevség látszott meg az ünnepélyen, de hisz hogy is ne, midőn elég sajnos­ nem ugyan­azon egy érzés és gondolat lelkesíté sokak szívét. Hiányzott az az átalános öröm, mi egy ily ünnepélynek fő jellemvonása; mind ehelyett jobban szerettük volna látni test­véries egybeolvadását azoknak, kik egyek voltak velünk oly sok századokon át, és kiket csak a viszálykodás fekete szelleme szakított el tőlünk. Nem lengtek zászlók, csendes nyu­godtsággal ment végbe az ünnepély, és ez mind e mai napig is így van, és valamint künn úgy bent az országgyűlés-teremben a leg­nagyobb előzékenységgel viseltetik a magyar­­ság a többi nemzetiségek irányában, kerülve minden olyant, ami távolról is azon panaszos kifejezésre szolgáltathatna okot, hogy egy vagy más tekintetben nyomás gyakoroltatott volna reájuk. De bízzunk és reméljünk, hogy a tapasztaláson okulva, a feléjök nyújtott baráti jobbot nem fogják elutasítani román és szász atyánkfiai, és ez egyesülés jeléül egy szép reggelen ünnepi színbe látandjuk átvarázsolva a most oly kihaltnak látszó várost és a helyeik­re föltett, végeikkel kikandikáló zászlókat lengeni látjuk azon teljesülni óhajtott fölirat­tal : „Unió.“ Eddig három nyilvános ülés volt, úgy ezek, mint az úgynevezett magán vagyis elő­­leges tanácskozások a közönségtől nagyon látogattatnak és különösen Kolozsvár szépei díszes koszorút képezve, nagy számmal vannak képviselve. Az eddigi nyilvános ülések között a tegnapi volt a legérdekesebb, mert itt ke­rült szőnyegre az „unió“ kérdése. Minthogy e tárgyat a politikai lapok eléggé nagy ter­jedelemben fogják a közönség tudomására hozni, csak röviden említem föl, hogy a romá­nok részéről báró Siaguna e excja, a szászok egyik részéről pedig Ranichez nyújtották be írásbeli határozatukat; az első a 63-diki sze­­beni gyűlésre tett választások alapján össze­hívandó országgyűlésen kívan az „unió“ fölött tanácskozásba bocsátkozni, Ranicher pedig ugyanazon országgyűlésen hozott határozatok biztosítása és elfogadása mellett. A brassói szászok azonban a unióhoz való föltétlen csat­lakozásukat szintén írásban nyújtották be. A leghevesebb szónoklatot Gull szász követ tartotta a tegnapi gyűlésben, igaztalan ráfogá­­sokkal vádolván a magyar nemzetet, hogy az a szászokat erőszakkal kényszerítette 48-ban az unió elfogadására; ez nagy zajt és kifaka­­dásokat idézett elő a házban, míg azt az elnök rendreutasítással lecsillapította. — Ennyit az országgyűlésről. Térjünk át a napi eseményekre. Nem akarok kivételt képezni, előveszem azt a na­gyon unalmas tárgyat, az időt. Ez reánk nézve, ha beszélünk róla, a legunalmasabb és mégis, ha szép, legkellemetesebb, kivált akkor, midőn köd és fagy helyett verőfényével ily késő őszi időszakban is ki bír csalni a sétányra. A déli órákban szép közönséget lehet látni azon az útón, mely kétfelől fákkal lévén be­ültetve, Kolozsvárnak egyedüli sétahelye, és hogy e kép teljes legyen, az elmaradhatlan kocsizók is kijönnek, ilyenkor már nem csi­nálnak nagy port s igy szent a béke. A nagyon csendes város egy kissé föl­­elevenült, a­mit leginkább a sok idegenek itt tartózkodása idézett előtt. Az újonnan föl­épült színházban Follinus opera-, dráma- és népszínmű - társasága igyekszik a közönség igényeinek megfelelni, de elég sajnos, e tár­saság oly gyönge tagokból áll, hogy a közön­ség minden más élvezettől meglévén fosztva, ez egyedüli hely, hol szórakozást talál, a­mennyiben rész előadás képes valakit szóra­koztatni. És valóban dicsérendő a közönség­nek azon nagy türelme, hogy ily gyönge elő­adásokon is oly nagy számmal vesz részt, de e ritkán föltalálható színház - látogatási vágy, csakis a színügy érdekében történik. Erről egy más alkalommal bővebben fogok szólani. Suhr is eljött az ő lovaival és bohócai­val, és az első előadáskor is azon szerencsét­lenség érte, hogy mikor már a közönség várta a magasabb műlovaglás mutatványait, egy bohóc előlép és kikiáltja, hogy ma nem lesz előadás, mert... mert a Szukának, Alizok és Mazeppák nyereg-costumjeiket még csak most fogják kiváltani azon összegből, a­mit a kö­zönség mára befizetett, így tehát tessék más­kor eljönni, akkor eljöhetnek ingyen ! A magasabb körökben terveztetik, hogy az itteni nőegylet javára három estén át kép­let-előadást fognak adni azon mintára, mint az 1861-ben a horvát ínségesek fölsegélésére történt. Ez iránt már a lépések meg vannak téve, és ha jól értesültünk, úgy ezen tableaux elsőjének Barabás „Falusi menyegző“ című képe van kiszemelve. Hogy városunknak meg legyen nagy vá­rosi színezete, hangversenyekben is kijut a részünk, és aki csak valaha valamely instru­mentumot látott, ugyancsak igyekszik a kö­zönséget hallgatóságnak megfogni. Minderről a jövőben bővebben fogok szólani. Vas Borona, Szeged, december 3-án 1865. T. szerkesztő úri A „Szegedi Híradó“ mai számában tett abbeli közleményére: „A „Corpus Juris“nak Gegus Dániel úr által eszközlött magyar for­dítását illetőleg azon helyes megjegyzést teszik, hogy mindjárt több aláíró akadna, ha belőle Gegus úr valamely fővárosi nagy lapba mutat­ványt tenne közé. A közönség szereti tudni, hogy minő a fordítás­a mire aláír.“ Felvilá­gosítással tartozván, kérem jelen soraimat a legközelebbi lapban közétenni szíveskedjék. Jó indulatát, melylyel munkám kinyom­­tathatásának sikeresbitésére s több aláírók szerezhetésére gondolt, csak hálával vehetem; azonban ha ennek, nem mint az én munkám­nak, hanem mint az irodalom s törvény-tudo­mány terén szükséges műnek létrehozásán fog igyekezni, nagyobb hálával fogadandom. Hi­vatalos teendőim elvégzése mellett öt éven át foglalkozom e fordítással s már 1863-ik évben az akkor létezett „Szeged“ újság több lapjai­ban számos mutatványokat közöltem e fordí­tásból, különösen a nevezetesebb 1687., 1723. és 1790. évi országgyűlési törvénycikkekből, s midőn a fordítást bevégeztem 1. évi június elején, akkor szives volt a „Szegedi Híradó“ lapjában azt köztudomásra juttatni, mire a „Magyar Sajtó“ közlése szerint az kivántatott, hogy azt hiteles egyének által kell megvizs­gáltatni, minélfogva országos hitele lehessen. Én tehát nem késtem e cs. apóst. kir. Felségéhez benyújtott legalázatosabb esedezé­­semben, annak megvizsgálására a főm. magy. kir. kúriából, a tudós társaságtól egy bízott-

Next