Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-12-07 / 98. szám
1865. Hetedik évfolyam. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda : Buzatér, 808. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre....................................................8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes szánt ára Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Félévre....................................................3 „ - „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ 8 kr osztr. ért. 98-ik Csütörtök, december 7-én. Ihirdetések: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Gazdasági egyleti közlöny. Jegyzőkönyve a csongrádmegyei gazdasági egylet igazgató választmánya Szegeden 1865. nov. 12-én tartott gyűlésének. Jelen voltak : Tóth István, egyleti elnök; Balás Mihály; Bérczy Antal; Csermelényi Iván ; Fiuk Ferenc; Kéry János; Lichtenberger Mór ; Okrutszky Aurél; Osztrovszky József; Vidovich Imre választmányi tagok. 1) Elnök úr a jelen gyűlés tanácskozási tárgyait kijelentvén, ennek folytán fölolvastatott a folyó évi november 21., 22. és 23-kán helyben tartott terménykiállítás megbírálásával megbízott választmány jelentése, melyre nézve elnök úr indítványa folytán egyhangúlag határoztatott: a) A kérdéses gazdasági termény- és házi-iparműkiállítás sikeres rendezése és megbírálása körül eljárt bizottmányoknak az egylet nevében köszönet szavaztatik, különösen kiemelendőnek találtatván a felebbi bizottmányok elnökeinek ez ügybeni buzgó eljárásuk, továbbá tek. Fendt Antal úr egyleti tag és orsz. fatenyésztési felügyelőnek , a kiállítási helyiség berendezése s a tárgyak elhelyezése körül tanúsított ernyedetlen buzgalma, ügyessége s azon kitartása, melylyel a kiállítás körüli belső felügyeletet kezelte és ellenőrizte; nemkülönben idősb Krebsz Mihály urnak szívessége, melylyel külföldi s üvegházi növényeit a kiállítási terem földíszítésére s ezzel a kiállítás emelésére átengedte. b) Egyszersmind a bíráló bizottmány jelentésében foglalt azon óhajtást, hogy az egylet jövőre is a megkezdett után haladjon s a most már megizlelt érvet a megyei és városi közönségtől — habár áldozatba kerülne is — meg nem vonván, a kiállítást évről évre elrendelje; az igazg. választmány magáévá tevén, azt javaslatkép a legközelebbi közgyűlésnek beterjeszteni kötelességének ismerendi. c) A kiállítási bíráló bizottmány által javaslatba hozott jutalmakat illetőleg : A jutalmazandók közt kiosztandó érmek alakja következőleg határoztatott meg : Az érmek első lapján a megye cimere gazdasági jelvényekkel s az egylet cimiratával tölgykoszorúba foglalva, domborműben, másik lapján dombormű babérkoszorú s ennek terén belül vésettessék a jutalmazott s az általa kiállított tárgy neve s a kiállítás évszáma. A dicsérő oklevelek hosszadad, negyedív alakúak leendnek, aranynyomatu ékítményekkel szegélyezve s ezeken belül a kitüntetési igazolvány, aljában az egylet nagy pecsétjével ellátva. Ezen érmek és dicsérő oklevelek megrendelésével titkár úr bizatik meg. 2) Bérczy Antal úr, mint az okt. 22-én megtartott lóversenyek rendezése és bírálatára kiküldött bizottmány elnöke, a lóverseny eredményét bejelentvén, előadja, hogy az négy szakaszba oszlott, mert az egyletileg meghatározott mezőnyökön felül egy negyedik verseny a helyszínen összegyűlt 5 arany díjért rendeztetett, és pedig a nyertes lovak számára. Végre jelenti előadó úr, hogy az aszszonyságok díját nyert Adler Lajos úr, a nyert billikomban kapott 50 forintot visszaadta az egyletnek oly célból, hogy az jövő évre versenydíjul kitüzessék. Ezen jelentés örvendetesen tudomásul vétetvén s az asszonyságok díját összeállított lelkes szegedi nőknek, úgy azoknak, kik a negyedik versenydíjat adományozták, valamint Adler Lajos urnak az egyletnek jegyzőkönyvileg kifejezett köszönete szavaztatván, az Adler Lajos úr által versenydíjal visszaajánlott ötven forint jövő évre Adler Lajos díj a nevezett alatt lóverseny - díjra hagyandó és a takarékpénztárba elhelyezendő. 3) Fiuk Ferenc pénztárnok úr fölolvasván a lóverseny és kiállítás költségeinek jegyzékét, ezzel bemutatja Kiss D. és társa cégnek a jelvénykelmékért járó árujegyzékét s mindezeknek kifizetését utalványoztatni kéri. Ennek kapcsában Balás Mihály úr is jelentvén, hogy a kenyérsütőnők a kiállításon volt 5 darab kenyérért ezek árát követelik. (Az imént beterjesztett költségek és követelések kifizetésével pénztárnok úr bízatván meg, egy-egy kenyérért 1 frt 50 kr. utalványoztatik.) 4) Pénztárnok úr jelenti, hogy az egyleti pénztárban készpénzben csak 44 forint 82 kr. folyópénz, 129 db huszas és egy 291 frt 73 krós takaréktári könyvkövetelés van. (E jelentés sajnos tudomásul vétetik, a pénztárban levő ezüst pénz folyó pénzre visszaváltani rendeltetik. A tagdíj hátralékokat illetőleg Csermelényi Iván úr egyleti ügyvéd megbizatik, hogy az 1865-ki október 7-kéig hátralékban maradtak közül a makacs nemfizetőknek hátralékaik lefizetésére nyomatott felhívásokban rövid határidőt szabjon, s ennek lejártával a hátralékos ellenében az igazgató-választmány 1865 dik évi február 19-ik első számú határozatát vegye foganatba. A díjaknak per utjáni behajtása esetére, egyi. ügyvéd úrnak az általa behajtott összegek 10 %-a biztosíttatik az egylet részéről, elnök úr egyúttal megbizatik, hogy a folyamatba teendő perek bélyegeire szükséges előleget ügyvéd úr részére a pénztárból utalványozza. A díjakat 1864 évig rendesen befizetett tagok pénztárnok úr által szokott módon hívandók föl, úgy az 1864/5. évre eső egész, valamint az összes egyleti tagok az utolsó 1865/6-dik év első felére eső díjak befizetésére, mihez képest pénztárnok úr fölhatalmaztatik, hogy felhívásokat, illetőleg fizetési íveket nyomasson.) 5) Elnök úr indítványozza, miszerint a folyó évi ápril 19-én gazdasági kiállítás alkalmával az egylet részéről a tagok közti ingyenes kisorsolás végett megvett Guillotin-féle szecskavágó, melynek kijátszása eddig az igazgató-választmány által ismert, de már megszűnt akadálynál fogva elmaradt, kisorsoltassék. Ez indítvány egyhangúlag foganatba veendőnek ítéltetvén s a titkár által e célból elkészített névjegytekercsek az egyleti tagok névsorával összeegyeztetvén, az előbbiek közül egynek kihúzására Fiuk Ferenc pénztárnok úr kéretett föl. A kihúzott tekercs egyleti tag Hertelendy József úr nevét tartalmazván. (A jelen sorshúzás eredményéről Hertelendy József úr levélileg azzal értesítendő, hogy az általa nyert Guillotin-féle szecskavágó - gépet az értesítő levél fölmutatása mellett H.-M.Vásárhelyen Szomor Lajos egyleti alelnök urnál átveheti.) 6) Elnök úr figyelmezteti a választmányt, miszerint az egyletnek ez év lejárta előtt az őszi közgyűlést kell megtartania, mely a jövő évi működés alapvonásait kijelölje; erre nézve tehát a közgyűlés határnapjának kitűzésére híván föl a választmányt, egyúttal előadó, mikép óhajtandó, hogy — miután a megyék és városok reconstituálva még nincsenek s igy csak a gazdasági egyletek szólhatnak és mozoghatnak az országos és megyei jólét érdekében — az igazgató-választmány foglalkozzék a közjólétre vonatkozó kérdésekkel, melyekhez az első lépést a gazdasági viszonyok és ágazatok jelenlegi állapota képezi, mikről a szakosztályoknak lenne kötelességük fölvilágosítást, adatokat és véleményt nyújtani, ennélfogva tehát szóló az ez iránybani egyleti működés megkezdése s azon útnak kijelölése végett, melyen a szakosztályok érdekkel mozoghatnának és működhetnének, már a legközelebbi igazgató-választmányi gyűlést tartja hivatottnak, és ezért a közgyűlés utáni napra javalja az igazgató-választmány legközelebbi gyűlése határnapjának kitüzetését. Ezen indítvány közhelyesléssel fogadtatván. (A folyó évi őszi közgyűlés határidejéül folyó évi december 17-ik napja, az igazgató választmány határidejéül f. évi december 18-ik napjának, mindenkor délelőtt 9 órája és pedig Szegedre, hol egyrészt legtöbb egyleti lakik, tehát legtöbb jöhet össze és érdekeltetik az egylet dolgai iránt, tűzetik ki, a közgyűlés a helybeli belvárosi kaszinóban , az igazgató - választmányi gyűlés az egylet irodájában fogván megtartatni. Erről a gazdasági egylet tagjai szokott módon értesítendők.) Jegyzette: Okrutszky Aurél, egyleti titkár. Kolozsvári levelek. 1. Kolozsvár, december 3. 1865. Feszült figyelemmel tekint a jelen pillanatban mindenki e kis bérces hon, Erdély felé, mert a most lefolyó események nem egy lapját fogják a történet könyvének betölteni. Fölveszem rég pihent levelezői tollamat, hogy a „Szegedi Híradó“ t. olvasó-közönségét megismertessem röviden az itt lefolyt napi események menetével, úgy a közélet és helyi viszonyok egyes kiválóbb mozzanataival. Szólok legelsőbben is arról, ami a napi eseményeknek egyik legérdekesebb tárgya az országgyűlésről. A t. olvasóknak erről már eddig elég jutott tudomásukra, és így nekem nem sok mondanivalóm marad. Az előkészületek nagy érdekeltséggel, de minden tüntetést elkerülendő zaj nélkül mentek végbe. A követek választását nem kisérte lármás korteskedés, minden a legnagyobb csendben folyt le. A nagy előzékenység és szívesség, amelylyel itt Erdélyben minden lépten-nyomon találkozunk, valóban meglepő az olyanra nézve, ki más éghajlat alatt nőve föl, azt csak névből ismeri. Erre nézve egy esetet hozok föl, mely még a 48 évek előtti időből maradt fen és használtatott a jelenben is, t. i. hogy az országgyűléshez tartozó tagok elszállásoltatása iránt a város gondoskodott, és minden ház kapujára, hova egy országgyűlési tag lett szállásolva, egy cédula függesztetett ki s reá: országgyűlési szállása ez vagy ama kerület követének, föliratott. Nagyon helyeselhető eljárás, sőt kívánatos volna, hogy e példát Pesten is figyelemre méltatnák, ezáltal sok zsarolási kellemetlenségeknek eléje vétetnék. Az országgyűlés megnyitásának ünnepélye nem volt oly fényes, mint amilyennek azt látni szerettük volna. Nem volt örömujongás és ama csekély hangok, mik a közönségből előtörtek, bágyadtan hangzottak el, mert egy rész nem azért jött el, hogy örvendjen, csak is a hideg tisztelgős szerepnél maradt. E merevség látszott meg az ünnepélyen, de hisz hogy is ne, midőn elég sajnos nem ugyanazon egy érzés és gondolat lelkesíté sokak szívét. Hiányzott az az átalános öröm, mi egy ily ünnepélynek fő jellemvonása; mind ehelyett jobban szerettük volna látni testvéries egybeolvadását azoknak, kik egyek voltak velünk oly sok századokon át, és kiket csak a viszálykodás fekete szelleme szakított el tőlünk. Nem lengtek zászlók, csendes nyugodtsággal ment végbe az ünnepély, és ez mind e mai napig is így van, és valamint künn úgy bent az országgyűlés-teremben a legnagyobb előzékenységgel viseltetik a magyarság a többi nemzetiségek irányában, kerülve minden olyant, ami távolról is azon panaszos kifejezésre szolgáltathatna okot, hogy egy vagy más tekintetben nyomás gyakoroltatott volna reájuk. De bízzunk és reméljünk, hogy a tapasztaláson okulva, a feléjök nyújtott baráti jobbot nem fogják elutasítani román és szász atyánkfiai, és ez egyesülés jeléül egy szép reggelen ünnepi színbe látandjuk átvarázsolva a most oly kihaltnak látszó várost és a helyeikre föltett, végeikkel kikandikáló zászlókat lengeni látjuk azon teljesülni óhajtott fölirattal : „Unió.“ Eddig három nyilvános ülés volt, úgy ezek, mint az úgynevezett magán vagyis előleges tanácskozások a közönségtől nagyon látogattatnak és különösen Kolozsvár szépei díszes koszorút képezve, nagy számmal vannak képviselve. Az eddigi nyilvános ülések között a tegnapi volt a legérdekesebb, mert itt került szőnyegre az „unió“ kérdése. Minthogy e tárgyat a politikai lapok eléggé nagy terjedelemben fogják a közönség tudomására hozni, csak röviden említem föl, hogy a románok részéről báró Siaguna e excja, a szászok egyik részéről pedig Ranichez nyújtották be írásbeli határozatukat; az első a 63-diki szebeni gyűlésre tett választások alapján összehívandó országgyűlésen kívan az „unió“ fölött tanácskozásba bocsátkozni, Ranicher pedig ugyanazon országgyűlésen hozott határozatok biztosítása és elfogadása mellett. A brassói szászok azonban a unióhoz való föltétlen csatlakozásukat szintén írásban nyújtották be. A leghevesebb szónoklatot Gull szász követ tartotta a tegnapi gyűlésben, igaztalan ráfogásokkal vádolván a magyar nemzetet, hogy az a szászokat erőszakkal kényszerítette 48-ban az unió elfogadására; ez nagy zajt és kifakadásokat idézett elő a házban, míg azt az elnök rendreutasítással lecsillapította. — Ennyit az országgyűlésről. Térjünk át a napi eseményekre. Nem akarok kivételt képezni, előveszem azt a nagyon unalmas tárgyat, az időt. Ez reánk nézve, ha beszélünk róla, a legunalmasabb és mégis, ha szép, legkellemetesebb, kivált akkor, midőn köd és fagy helyett verőfényével ily késő őszi időszakban is ki bír csalni a sétányra. A déli órákban szép közönséget lehet látni azon az útón, mely kétfelől fákkal lévén beültetve, Kolozsvárnak egyedüli sétahelye, és hogy e kép teljes legyen, az elmaradhatlan kocsizók is kijönnek, ilyenkor már nem csinálnak nagy port s igy szent a béke. A nagyon csendes város egy kissé fölelevenült, amit leginkább a sok idegenek itt tartózkodása idézett előtt. Az újonnan fölépült színházban Follinus opera-, dráma- és népszínmű - társasága igyekszik a közönség igényeinek megfelelni, de elég sajnos, e társaság oly gyönge tagokból áll, hogy a közönség minden más élvezettől meglévén fosztva, ez egyedüli hely, hol szórakozást talál, amennyiben rész előadás képes valakit szórakoztatni. És valóban dicsérendő a közönségnek azon nagy türelme, hogy ily gyönge előadásokon is oly nagy számmal vesz részt, de e ritkán föltalálható színház - látogatási vágy, csakis a színügy érdekében történik. Erről egy más alkalommal bővebben fogok szólani. Suhr is eljött az ő lovaival és bohócaival, és az első előadáskor is azon szerencsétlenség érte, hogy mikor már a közönség várta a magasabb műlovaglás mutatványait, egy bohóc előlép és kikiáltja, hogy ma nem lesz előadás, mert... mert a Szukának, Alizok és Mazeppák nyereg-costumjeiket még csak most fogják kiváltani azon összegből, amit a közönség mára befizetett, így tehát tessék máskor eljönni, akkor eljöhetnek ingyen ! A magasabb körökben terveztetik, hogy az itteni nőegylet javára három estén át képlet-előadást fognak adni azon mintára, mint az 1861-ben a horvát ínségesek fölsegélésére történt. Ez iránt már a lépések meg vannak téve, és ha jól értesültünk, úgy ezen tableaux elsőjének Barabás „Falusi menyegző“ című képe van kiszemelve. Hogy városunknak meg legyen nagy városi színezete, hangversenyekben is kijut a részünk, és aki csak valaha valamely instrumentumot látott, ugyancsak igyekszik a közönséget hallgatóságnak megfogni. Minderről a jövőben bővebben fogok szólani. Vas Borona, Szeged, december 3-án 1865. T. szerkesztő úri A „Szegedi Híradó“ mai számában tett abbeli közleményére: „A „Corpus Juris“nak Gegus Dániel úr által eszközlött magyar fordítását illetőleg azon helyes megjegyzést teszik, hogy mindjárt több aláíró akadna, ha belőle Gegus úr valamely fővárosi nagy lapba mutatványt tenne közé. A közönség szereti tudni, hogy minő a fordítása mire aláír.“ Felvilágosítással tartozván, kérem jelen soraimat a legközelebbi lapban közétenni szíveskedjék. Jó indulatát, melylyel munkám kinyomtathatásának sikeresbitésére s több aláírók szerezhetésére gondolt, csak hálával vehetem; azonban ha ennek, nem mint az én munkámnak, hanem mint az irodalom s törvény-tudomány terén szükséges műnek létrehozásán fog igyekezni, nagyobb hálával fogadandom. Hivatalos teendőim elvégzése mellett öt éven át foglalkozom e fordítással s már 1863-ik évben az akkor létezett „Szeged“ újság több lapjaiban számos mutatványokat közöltem e fordításból, különösen a nevezetesebb 1687., 1723. és 1790. évi országgyűlési törvénycikkekből, s midőn a fordítást bevégeztem 1. évi június elején, akkor szives volt a „Szegedi Híradó“ lapjában azt köztudomásra juttatni, mire a „Magyar Sajtó“ közlése szerint az kivántatott, hogy azt hiteles egyének által kell megvizsgáltatni, minélfogva országos hitele lehessen. Én tehát nem késtem e cs. apóst. kir. Felségéhez benyújtott legalázatosabb esedezésemben, annak megvizsgálására a főm. magy. kir. kúriából, a tudós társaságtól egy bízott-