Szegedi Híradó, 1865. július-december (7. évfolyam, 53-105. szám)
1865-07-06 / 54. szám
1865. Hetedik évfolyam Megjelen : Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztási Iroda: Egyháztér , 367. sz. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................8 írt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Egyes szám ára : Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre............................................... 3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ S kr oszfr. ért. 54-ik szám Csütörtök, július 6-árf. Hirdetések: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási díj: 15 új krajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Berger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési feltételek: Lapunkra előfizethetni Szegeden házhozhordással vagy vidékre postai küldéssel félévre 4 frt, évnegyedre 2 frttal. A kiadóhivatalból elvitetve félévre 3 frt, évnegyedre 1 írt 60 krral. Állandó színházat Szeged népének, összekötve egy népszinkörrel a ligetben! III ik Napoleon — Parisnak 26 nagyobbszerű és mintegy 30 kisebbszerű színháza mellett — egy új nagy operaház építtetésére 23 millió frankot rendelt; midőn ezen colossalis színházi épület harmadéves építkezését megtekinté, így szólott belügyminiszteréhez: „Írja ön rendeletemet, mely szerint a szegények ápolására egy hasonszerű palota építessék, hogy amidőn szellemi szórakozásaink fényes csarnokában élvezünk, Páris szegényeinek nyomor hangjai ne hathassanak az új nagy opera falain belől, legyen szenvedésüknek enyhítő tanyája, hogy így a nagyvilág nyugodt kedélyig él, zavartalanul élhesse azon örömöket, miket az új nagy operaház nyújtana. A császár eme jellemző szavai után könynyen azon felelet adható, hogy legyen meg Szegeden előbb ez, az és amaz, szegények háza sai, azután Isten neki, beszéljünk arról is, hogy hát tulajdonképen milyen comoedia-ház kellene Szegedre előbb? — állandó színház-e vagy csak egy népszínkör ott a túlparton, a város nagy jövőjű és már is kedvelt, látogatott ligetjében? Több alkalommal jeleztem már, hogy minálunk a színház, színészet nem csupán szórakozási hely és tárgy, hanem népünk alsó osztályának művelődési fejlesztője, nyelvünk, irodalmunk nemzetiségünknek terjesztője, ápoló és fentartója egyszersmind. Minálunk a visszamaradt nevelési rendszer és ennek emelkedése mellett, a színészet hatalmas segédeszköz, hogy a félig - meddig álló művelődést kiegészítse s erkölcsileg nagy kár lenne addig várakoznunk, mig az átalános nevelés olyan közönségeket teremt, melyek a színházi élvezetre fogékonyak, megérettek s csak ekkor gondolkoznunk egyegy állandó színházról, mint szükségességről. Nem, minekünk előbb kell színházakat létesítenünk, s csak ezután azokba közönséget teremtenünk, mégpedig akkor is, ha szegények házakat, szükségeseink ellátva nincsenek. Szeged községe 72 ezer holdnyi földvárosi vagyonnal mindeddig nem volt képes állandó színházat emelni 75 ezer számú lakosságának, mely egy nyelvet beszél, tiszta faj, s már a messze múltban űzött kereskedési foglalkozások érintkezése által művelődésében és anyagi jobblétében számtalan más alföldi városaink lakossága fölött áll. Lehetnek Szeged városának számtalan más szükségei, hiányai, mint ahogy vannak is, miket előteremteni a város atyáinak fontos kötelessége, de ezek mellett egy állandó színház, mint közművelődési csarnok nem kicsinyelhető s talán első szükségesség, még pedig erkölcsi úgy, mint anyagi, pénforgalmi tekintetből. Szegednek nagy néptömege színházról, színészetről alig bír fogalommal; azt sem tudja, van-e most olyanforma helyisége. Szeged közönségének egy sokkal kisebb része szükségli a színházat csupán, s egymagára nem képes igényét kielégítő színészetet fentartani; — vagy le kell tehát mondania a közönség ezen részének a színházi élvezetről, vagy olyan színészetet nézni, tűrni, melynek előadásainál ő maga jobbat adhatna, ha műkedvelősködni akarna, vagy pedig oda kell törekednie, hogy egy állandó színháza legyen, ahova a néptömegek osztályai is eljöhetnének legalább annyi kényelemmel, hogy az előadást ülő helyeken olcsó árak mellett nézhessék. Szegednek oly nagy vidéke van, hogy egy célszerűen berendezett állandó színház becses előadásait folytonos váltakozásban nagy számmal látogatná, egyszersmind egy ilyen színházban egyes nagyobbszerű bevételek helyrettnék a már talán kisebb és gyöngébbeket, az igényeknek megfelelő színészet települhetne le, mely a vidékiek érintkezése és közlekedésével évenkint 50—60 ezer frt pénzforgalmat szülne Szeged lakossága között; emellett hány szegény embert foglalkoztatna egy ilyen színház a téli idényben, mikor épen semmi más kenyérkeresetük nincsen az ilyen osztályú egyéneknek. Nincs jobb és nagyobb pénzforgató, mint a színház és színészet. Egy ponton veszi be a pénzt, és ezer ágon teszi folyóvá, ép oly iparnál és üzleteknél, melyek minden városban leginkább szükségük ezt, ezenfelül pedig még alkalmul is szolgálhat a színházi pénztáron kívüli pénzforgalom előidézésére. A városi lakosság társalmi életét megeleveníti, s különösen Szeged nagy néptömegének alsó osztályú családjait a jó mód, jó élet halálra unott egyformaságából kihozza a vidám élet kedélyes zajába, ahol érezni s megismerni tanulja az életet, s örvendeni annak, aminek birtokában van, mely neki az apáról apára, fiúról fiúra hagyott életmód, evés, ivás fűtőboglya melletti pipázás, már a gyermekkorban elcsépelt mesék beszélgetései mellett, szívet, lelket mélyen érintő élvet és gyönyört nyújtó dolgokat szerez, sokkal csekélyebb pénzért, mint más, ezeket pótló anyagi szórakozások. Ilyen tevékeny szellemű nép, mint a szegedi — helyes irányban — fölismert hivatású vezetéssel, egy célszerűen épített állandó színházban egy-két évtized alatt ol mennyire fölemelhető és művelhető!!! Ha valahol, úgy Szegeden érhető el haszonnal a színészet ama dicső egyik feladata: a nép műveltetése a hazai történeti- és népélet színmült odaíra által, ezt előbb néhanéha látványosságokba burkolván. Emlékezzünk vissza s mindennap tapasztaljuk, hogy ha a szinlapon eme szükséges cafrang nagy betűkkel jelezve van: „Nemzeti dráma", „Nemzeti hősjáték" „Csataképek látványokkal," „Mátyás király“ sat. — már az bizonyos, hogy valamivel nagyobb jövedelem van, mint más színdarabra, épen így volt ez a most már elfogyott népéletű színműveknél is; azonban hogy ez állandóan, s ne csak egy két esetben biztosítva legyen, előbb közönséget kell nevelni. De kell-e számok, érvekkel bizonyítani egy állandó szinház szükségességét Szegeden? mikor a napi események a közelebbi szinházi élet végső napjainak jól szervezett gazdag sikeréről oly fennhangon kiáltanak, ámbár egy idegen látványosság következtében, mely a jövőben nélkülözendő! Ott vannak a példák, egy tizedrész vagyon s lakossággal sem biró kisebb német város, mint Szeged, s ime van állandó színháza, a benne élő színészetnek subventiót adhat. Ezen városok némelyike Szegedhez képest koldus. Ott van Kassa, Szabadka, Pozsony, Soprony, Temesvár, Miskolc, Nagy-Szombat, Szathmár, mindegyiknek van állandó színháza, a színház épületében mellékhelyiségek, melyek szép évi jövedelmet, bért hajtanak a színészetnek, pedig ama városok lakosságában nincsen az a nagyszámú alsó osztály, melynek a színház, színészet, mint a közművelődés eszközlője életszükségesség lenne. Molnár György. (Folyt. köv.) féle szent énekeket. Műszlésem rovására legyen mondva, hogy én e concerteknek, ha tőlem függne, egy csapással véget vetnék. A nyomor iránt keblemben is honos érzés, de a szemtelenségnek egyátalán nem vagyok barátja. Az élősködés e neme iránti hajlamnak hatóságilag kellene elejét venni. A búcsút megelőző napon már szállingózni kezdő dalosokat vagy egyszerűen visszautasítani, vagy a részükre már előbb gyűjtendő alamizsnából fáradságukért megjutalmazni, az éktelen s fülsértő kornyikálástól azonban ideje volna már valahára szigorúan eltiltani. Búcsú napunkat másik ünnepélylyé emelő, megyés püspökünk őéltsága által többszöri tiltakozásainka) ellenére, lelki üdvünk őrévé kinevezett uj pásztor installatioja, ki be sem várva per tárgyává vált 3) ügyének az illető helyem végeldöntését, gazdálkodási4) szempontból, a búcsúval köté össze a még kérdéses5) beneficiumbai bevezettetését. — Maga a beigtatás csak annyiban különbözött más hasonlóktól, hogy az egyházvédnökség első osztálya az úgynevezett „senatus oppidanus“ még csak pro forma sem érdemesíttetett a meghívásra.6) Minek őszintén szóllva, a városi tanács tagjai inkább örültek, mintsem megbotránkoztak, mert legalább fel voltak mentve az udvarias mentegetődzéstől. Ellenben ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, mikép az egyházvédnökség második osztálya, t. i. a „localis communitas“ méltókép volt képviselve B. G. ur Szegeden csak épen úgy, mint Dorosmán átalánosan ismert bölcs férfiú, s az ő tanácso s ajánlatára meghívott polgárok által. A toaszok az említett érdemes férfiak részéről — amint köztudomásra jutott — nagyon lakonikusok voltak, olyan „azt kívánom szívesen, az Úr Isten éltesse “-félék. Ez azonban nem baj. — Mindenki kedves tehetsége szerint ömledezhet, csak az érzés ne hiányozzék belőle. Az iktató főt. kerületi alesperes urnak a templomban tartott beszéde a dorosmai hívek nagy megnyugtatására szolgált, miután most azt hiszik, hogy maga Ő cs. kir. Apóst. Felsége küldötte a nap hősét Dorosmára s mivel kellőleg értesítettek mi minden tartozik a dorosmai parochia javadalmához.7) Másként áll a dolog az egyházvédnökség első osztályánál, mely választási jogát, dacára a megtörtént beigtatásnak, a törvény korlátain belül tovább is keresni komolyan el van tökélve.8) Haszontalan fáradság, mondhatja a szives olvasó, ki tapasztalásból tudja, hogy az alsóbbrendű egyházi védnökök joga, nagyon illustrius, a mélt megyés püspök uraknál lévén a hatalom s dicsőség.9) Igaz! De ez amily igaz, oly viszás.10) Ezt mi legilletékesebben mondhatjuk, mert hiszen benne vagyunk , szerencsére nem pessimisták, hogy egy esetből következtetést vonjunk. Felettébb csodálkozunk azonban, hogy mindazon egyházférfiak, kikkel e tárgyban szót váltani szerencsénk volt, megyés püspök ur őultságának adtak igazságot. “ Meggyőződés, vagy alárendeltség kifolyása-e az egyhangú vélemény; nem vitatjuk. Élettapasztalásainkra támaszkodva mindazáltal őszintén kimondani bátorkodunk, hogy személyes érdek ,a) nagyon lehűtené e feltűnő, hogy ne mondjuk hódolatszerű véleményegységet. — De térjünk a fődolog, vagyis az egyház-védnökségi jogra. Nagyon különös valami az az egyházi védnökség. Joga csekély, úgyszólván semmi, kötelezettsége nagy s terhes. Lássuk. Az általa emelt egyházban ülési elsőséggel bírni, ősi címereit a templomba felfüggeszthetni, annak sírboltjába temetkezni, továbbá szentelt vízzel meghintetni és tömjéneztetni, szép megtiszteltetések ugyan, 13) kivált ha az utóbbi szertartások kegyelt férfiú által hajtatnak végre. — Ámde, hogy nem választott'4) által teljesítve kedvesek lehesenek, szabadjon Tamásoknak lennünk.15) Tekintsük már most egyetlen reál jogát, ha lehet igy neveznünk, t. i. közönségesen kifejezve a szabad papválaszthatást. E jogról az 1504. 26. t. c. 1. §-sa azt jegyzi meg, hogy szt István első apostoli királyunk által adományoztatott. Eszerint a keresztény katholika vallás országunkba lett hozatalától kezdve, az egyházi védnökök szabad plébános választási joggal vannak felruházva.,6) Ezt tanúsítják a felhívott törvényt megelőző 1498. 66., továbbá az 1647. 100. s az 1723. 55. törv. cikkek.17) A törvénynyel nem foglalkozó előtt feltűnő lehet ugyan, hogy az egyházivédnökség törvényen alapuló fennebbi joga fenntartására annyi ismétlő s megerősítő törvénycikkre volt szükség. Különös is ez, de biz az úgy van. Okai törvénykönyvünkben olvashatók lévén, azokat felmelegíteni nem tartjuk szükségesnek.S) Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy ámbár az idézett 1504. 26. törvénycikk büntetés terhe alatt tiltja az ország főpapjainak az egyházi védnökök akarata ellen azok jószágaiba plébánost küldeni; méltóságos megyés püspökünk mindamellett, mig egy herceg Eszterházy, Pallavicini, Károly grófok, Sina báró s több magasrangú egyházvédnök akaratát s szabad plébános választási jogát tiszteletben tartja ,9). szegény városunk irányában, mely véres verejtékkel törekszik egyházvédnöki terhes kötelezettségének eleget tenni, más elvet követni jónak látta. ao) M. K. S. Levelezések. Dorosma, junius 30. ') (Búcsú. — Hangverseny. — Installatio. — Egyházvédnökségi jog.) Unalmas egyformaságunkból m. hó 25 én egyszerre kettős ünnepélyre viradánk. Díszes egyházunk védszentje, Keresztelő János évfordulati napja vola ez. Nagyszámú vidékiek, ezek közt természetesen nemcsak a szegedi tanyákról, de magából az Alföld fővárosából is sereglének össze buzgó hívek, imáikat velünk egyesítendők az egek Urához. A szegedi előkelő világból Kárász Benjámin ur őasghoz is volt szerencsénk. Hogy a szokásos hangverseny ezúttal sem maradt el, említenünk is fölösleges. — Valóban bámulatos némelyeknek e hangversenyek iránti rokonszenve. Óra hosszáig el tudják hallgatni a tíz torokból egyszerre hangzó, gyönyörű harmóniával előadott külön") A dorozsmai papválasztási ügy és egyházvédnökségi jog városunkban is vitattatván, jelen levélnek azon reményben és jószándékkal adunk tért, hogy valamint részünkről mgtesszük észrevételeinket, úgy netalán mások is hozzászólván, a nézetek tisztulhassanak , és a kedélyek csillapuljanak. Szerk. 1) Az egyházvédnökségi jog Magyarországban eredetileg a királyt illetvén (Part. 1. tiz. 11.) ezt érdemekért másoknak is adhatja, kik e jogot a király által engedményezett modalitással gyakorolhatják, és nyerték is e jogot némelyek, hogy egyet, mások, hogy hármat terjeszthessenek (praesentare) a megyés püspök elé, ki azt, vagy a három előterjesztett közül egyet, az ítélete szerinti érdemesebbet kinevezvén a lelkek őrévé tegye, a püspöknek mint egyházmegyéje főpásztorának ezen jogát sem privilégium, sem emlékezetet haladó szokás nem csorbíthatja. Attól függ tehát, ha Dorozsma város egy vagy három egyén előterjesztésére nyerte-e egyházvédnökségi jogát, és netalán ez utóbbi esetben a püspök a három előterjesztett közül nevezett-e ki egyet? mert ha igen, a tiltakozás figyelembe bárhol alig vétethetik. Szerk. 3 2) alatti jegyzetünk fejtheti meg, ha váljon az ügy lehet-e jogos per tárgyává. Szerk. 4. Az egyházi javadalomba a bevezettetés ünnepély lévén , a lehető ünnepélyességgel szokott történni , és miután az ily szertartásnak legnagyobb ünnepélyességet a búcsú kölcsönözhet, szeretjük hinni, miszerint a dorozsmai pap bevezettetése a búcsúval inkább ünnepélyesség, mint gazdálkodási tekintetből köttetett össze. Szerk. 5( 2) alatti jegyzetünk megfejtése derítendi föl, mennyire kérdéses. Szerk. 6) Ha közlő a „Senatus oppidanus“ meghívásának elhanyagolását a szentegyházban végzettekre vonatkozólag érti, épen nem helyeselhető a bevezetett plébános mulasztása , a védnökség törvényes képviselőjének joga lévén a kegyelt egyházban ily fontos történtekről legalább is tudomással bírni. Szerk. T) Szokás szerint cselekedhetett az alesperest, hogy ne csak a plébános tudja, mi az ő jogos követelése, hanem a nép is, hogy mi az ő törvényes kötelessége. Szerk. *- úgy hallottuk, hogy e tekintetben történtek már eddig is lépések, csakhogy nem illetékes helyen, az egyházvédnökségi jog kérdésében csak Ő Felsége ítélvén. Szerk. *) Törvényes kérdésben hatalmat a törvény, dicsőséget a hatalom helyes gyakorlata ad. Szerk. 10) A törvény emberi mű, azért lehet viszás, de azért változtatni csak törvényes inon lehet és szabad. Szerk. ") Talán, mert e tárgy őket közelebbről érdekelvén , szorgalommal tanulmányozták e kérdést. Szerk. '*) A gyanúsítás kétélű fegyver. Szerk. 13) Tiszteleti jogok ugyan, de oly szépek, hogy azokért őseink áldozatra voltak készek. Szerk. ") E kitételnél ismét csak 2-ik jegyzetünkre hivatkozhatunk. Szerk. 15) A hath, szentségeket és szertartásokat a bennök rejlő erő teszi kedvessé; ez pedig nem függ a kiszolgáló érdemétől. Szerk. '5) De épen azért, mert sz. Istvántól, és másoknak későbbi királyainktól adományoztatott; mindig a királyi adományozásban meghatározott modalitással , mint 2-ik jegyzetünkben mondatott. Szerk. 17) Az 1498.66. t. c. nem annyira a védnökök jogát, mint a plébánosoknak püspökeid ellenébeni gyengeségét védi; ez mondható az 1504. 26 t. c. 2-ik §-ról is, melyet az 1647. 100 t. c. csak megerősít; az 1721. 55. t. c. pedig épen azt sürgeti, hogy a javadalmak csak érdemeseknek és alkalmasoknak adományoztassanak, mely tulajdonokra nézve alaposan csak a megyés püspök ítélhet; midőn tehát a védnökség által előterjesztésre érdemesnek tartott három közül a püspök ítélete szerint az érdemesebbet választja és kinevezi, a védnökség védelmére felhozott eme tövénycikket csak teljesíti, de nem sérti. Szerk.*) Valljuk be, miszerint törvénykönyvünkben nem épen — vagy talán épen nem — az egyházi hatalom túlkapásai miatt ismételtettek az egyházvédnökségre vonatkozó törvénycikkek. Szerk. 19) Amennyiben a nevezettek a védnökségi jogot akkor nyerték, hogy a megyés püspöknek csak egyet köteleztetnek előterjeszteni; ez pedig az egyházi törvények értelmében alkalmasnak ítéli. Szerk. :a) Dorozsma város a védnökségi jogot valószinűleg hármas előterjesztésre nyerte, kik közül a püspök egyet — ítélete szerint — a legérdemesebbet nevezvén ki hisszük , hogy sem jogtalanul, sem törvénytelenülnem tesz. Szerk.