Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)

1866-04-08 / 28. szám

elhunyt Rózsa József városunk különféle tanintézeteinek alapítványkép hagyott — mint értesülünk — már mind befizettettek a végrendeletileg azok kezelésével megbízott városi hatóságnak. Vadász Manó, kaszinónk elnöke — mint halljuk — betegen fekszik. Reméljük, hogy csak múlékony baj lesz s mielőbb köztünk üdvözölhetjük a közszeretetben álló, tevékeny férfiút, kit rövid időre sem szeretünk nélkülözni. * A hitelintézeti főnyertesre vonatkozólag múlt számunkban tett közlést, Eisenstädter Adolf úrtól nyert fölvilágosítás következtében odaigazítjuk ki, miszerint nem ő, hanem a nagykanizsai néh. Tachauer-féle tömeg a szerencsés nyertese a főnyereménynek. Mint tudjuk ezen tömeg örökösei közé tartoznak az ő gyermekei is, s így mégis csak jut belőle Szegedre is. * „Gyász-búcsuhangok“ cím alatt Chilkó Sándor helybeli belvárosi éneklész egy 20 — 25 ívre terjedő s hangjegyekkel ellátott gyász verses könyvet szándékozik kiadni éneklészek használatára. E vállalatára az eddig megjelent ilynemű búcsúztató könyvek hiányos volta indította az illetőt, ki művével leginkább azon pályatársainak akar szolgálatot tenni, kiknek tehetségük vagy idejük a verselésre vagy épen rögtönzésre nincs. A díszes fekete kötésben megjelenő könyvre 1 frt 50 krral lehet aláírni, mely összeget csak a könyv megjelenésekor, postai utánvétel mellett kell lefizetni. E vállalatot — úgy hisszük — az éneklést urak örömest felfogják karolni. Utcai söprés. Igen szép dolog, hogy a város a piaci kövezett utat söpörteti, szükséges is, de talán lehetne azt akkér is végeztetni , hogy ne csinálnának vele oly rengeteg portengert, mely teljes lehetetlenné teszi, hogy kivált nők, arra mehessenek. Úgy tudjuk, hogy voltak a városnak öntöző-hordói s hihetőleg most is megvannak valahol valami fészer homályában; jó lenne azokat elővenni s a söprendő utakat — mint minden nagy városban szokás — a söprés előtt megöntözni vagy ha ez nem lenne lehetséges, (?) a közönség kedvéért más rendszert behozni, hogy a söprés ne nappal, hanem alkonyat után, vagy korán reggel történjék. A tegnapi ünnepélyes, temetés alkalmából nem mulaszthatjuk el dicsérettel kiemelni a dalárdát, mely szabatos öszhangban zengett megható gyászénekeivel igen sokat tett a gyászszertartás emelésére s a jelenvolt nagyközönség méltó elismerésével találkozott. Hasonló dicséret illeti az éneklészeket, kik talán soha sem énekeltek szebben , mint ez alkalommal; különösen ki kell emelnünk a bel- és felsővárosi éneklészek buzgóságát, kik az elhunyt iránti tiszteletből működtek a gyászszertartásnál. Fakirakodás. A régi jó időkben, midőn a tűzifa ölberakásától s illetőleg minden öt fától, az azokat megvizsgáló hatósági személynek a fakereskedők vagy a szállító hajótulajdonosok egy, később 2 váltó garast fizettek, az illetők legalább azon előnyben részesültek, hogy fáikat a tiszapartra állíthatták; néhány év óta ez is városi javadalommá tétetvén, az illetők e javadalom bérlőjének egy ölfától 17 ■/„ krt tartoznak fizetni, akár rakatik az ölbe, akár nem; az ölekre alig ügyel valaki, a fakirakodás , illetőleg ölberakás pedig 48 órára sem türetik meg. Tudjuk ugyan, miszerint több év óta a fa ölberakva a tiszaparton, igen helyesen, azért nem engedtetik meg, mert akkor kirakodó hely nem maradna, de — szerény véleményünk szerint — mégis egy kis különbséget lehetne és kellene tenni, oly fa között, mely a parton onnan való eladás végett rakatott ölbe, és az olyan közt, melyet a hajó kormányosa azért rakatott ölbe, hogy gazdájának beszámoljon, vagy hogy tulajdonosa a szekereseknek ölenként adhassa át a tovább szállításra, s ha már a tiszapart nagy részét úgyis oda engedték a gőzhajózásnak, vasútnak és fürdőházaknak, azt hisszük, hogy a még fenmaradt térség igénybevételénél az adózó szegedi polgárt is megilletné annyi jog, hogy nem kereskedésre szánt fáját 48 óránál valamivel továbbra is kirakhassa s azon túl is elvitethesse — büntetés nélkül. (Beküldetett.) TÁBCA. Egy a sok közül. (Eredeti beszély.) Irta Varga János. I. A lobkoviczi csata igen hevesen folyt s igen véresen végződött; száz negyven orosz s hetvenöt hős lengyel ifjú volt áldozata. Az oroszok podgyászaikat, sebesültjeiket hátrahagyva, eszeveszetten hagyták el a csatatért. A kis helység — bár nagy áldozattal — meg volt védve s a győzelmében megfagyott kis lengyel csapat diadalénekek közt vonult be a kis faluba. A lakosoknak első gondja volt a sebesülteket födél alá szállítani, kiket aztán a leggondosabb ápolásban részesítettek. A vérző sebek égetését részvétük balzsamával iparkodtak enyhíteni. A falu kicsiny volt, beillett egy nagy kórháznak, mert majd mindenik házhoz jutott egy-két beteg. A helybeli sebesülteket haza szállították epedve váró családjaik körébe. A halottakat eltemették egy nagy közös sírba, hogy kik együtt vérzettek el a szabadság szent harcában, egyszerre üdvözölhessék a föltámadás nagy reggelét. * * A helység északi oldalán csinos, gondot eláruló hófehér házacska végezi be az utcasort. Az utcára nyíló keskeny ablak hófehér patyolattal van beakasztva, talán hogy a nap erős sugarai ne háborítsák a benn küzdő beteget. Kicsiny, tiszta szobában, alacsony nyugágyon fekszik a nyert csata haldokló vezére, mellette, ezer aggállyal arcán, szívében, térdel egyetlen leája. A haldokló arcát elsimitá a halál szellője nyugodtá, hideggé s a némán imádkozó leány már nem ébredését, már csak utolsó sóhaját lesi. Mikor a nyugvó lelke egy mély sóhajával elröpült, odahajolt fölé s lecsókolta a megfagyott szemek kiégett világát. — E két szemmel záródott el az ő szivörömeinek, boldogságának ajtaja is. — Ámen! — végezé be a leány imádságát s fölegyenesedvén, az ágy végénél némán, mozdulatlanul megállóit, mint tört szobor a sirhalom mellett. Ki tudná leírni az érzelmeket, mik szilajon nyargaltak bensejében, ki tudná leírni a nagy fájdalmat, a kint, mik mint a tél megfagyaszták a könyek forrását, bent, a szív közepében; megfagyaszták a szivet minden gyengédebb érzelmeivel, kopárrá tevék, mint a havasi hegycsúcsok, érdes szikláikkal s jeges, virágtalan virágaikkal. A gyermeki szeretet az ellen iránti gyűlöletté fajult s a lángoló honszerelera a boszu olthatatlan gedennájává lett. A leány néma bánattal, merően nézett a halottra, s ajkai önkénytelen a távozó atya végszavait mormolák: — Ha meghalok, ne sirass meg, mig méltó nem lesz boszud áldozata atyádhoz! A leány sokáig gondolkozott a szavakon, később másra is akart gondolni. — Nem lehetetett ! Mindig s mindenütt e szavakat látta lángbetükkel regyogni; — e szavak mélyen bevésődtek szivébe s imáját önkénytelenül velők végezé be. — Nem tudott megszabadulni tőlök !... Még azután sokáig állott a hölgy az ágy végénél, néma bánattal nézte a holt atya hült tetemét, — nézte hosszan, némán, anélkül, hogy csak egy sóhajt, anélkül, hogy egy gyáva könyet ejtett volna. II. Vége a temetési szertartásnak, a falusi nép csendben hazaballagott a sírkertből, az úton hányt halom mellett csak egy ifjú és egy leány állott. Damiewicz Katalin volt az és szerelmese Jablinszki Iván. — Azt kérded Iván — tőré meg a csendet Katalin — miért nem sírok? Egyszerű reá a felelet, de meglehet, amily egyszerű, oly különös. Ne csodálkozzál magam viseletén, ha tán a nőiség fölötti erő igen meglátszik rajtam, mert máskép nem tehetek! Nem sirhatok, nem sirathatom meg azt, kiben mindenem veszítem; — nem könyezhetem meg, mert adott szavam köt le. Iván tele ámulattal hallgatá a beszélő leánykát. — Iván •— folytatá Katalin — te vagy az egyetlen férfi, az egyetlen lény a világon, kiben bizhatom, ki támaszom lehet veszélyes utamon, mert nagy az út és veszélyes, melyre léptem. Nagy és veszélyes, de magasztos!.. Csodálkozol Iván? — ez így van. Megfejtem a talányt rögtön, de mielőtt ezt tenném, mondd édes Ivánom, szólj egyenesen, szeretsz-e te engem szived mélyéből, igazán ? — Kérdezheted-e ezt Katalin, adtam-e erre okot? — Képes lennél-e érttem nagy, nagy áldozatra? — Mindenre! — Képes lennél-e érttem szivedből minden gyöngébb érzelmet kifojtani, s helyébe egy olyant ápolni, mely nyugtalanságnál, vésznél egyebet nem terem; egy érzelmet befogadni kebledbe, melynek eszközéül egész élted szolgálna! — Szólj Katalinom, szólj, bármi legyen az ! — Ez érzelem neve a boszu, megboszulni kedves atyám s annyi véreink halálát, ostora lenni elleneinknek, hóhérainknak, nem nyugodni addig, mig elég nem lesz az áldozat! Megengesztelni az ártatlanul kiontott vért. Iván csak nézett némán, mozdulatlanul; Katalin tovább folytatá. Igen Iván, a boszu az, melyet fogadtam, mely kötve tart, mely visszafojtja könyeimet medrökbe; mert mig e fogadás be nincs töltve, haldokló atyám eltiltotta őt megsiratnom. Megfogadtam a boszut s meg is tartom. Most kérdelek, akarsz-e segélyni a nagy munkában ? — Nem segélyni Katalin, szerelmünkre, nem segélyni, hanem egyedül tölteni be azt, amit te fogadtál. Te gyönge nő vagy, a nagy munkában megtörnék erőd. Igen Katalin, kettőnk gyűlölete öszpontosul szivemben; hol csüggedek, szerelmed fog buzdítani, új erőt önteni hanyatló karjaimba. Meglátod, meg fogsz velem elégedni. — Megesküszöl itt e halom fölött? — Esküszöm! * Vegyesek. *Deák Ferenc a gyomaiak bizalmi nyilatkozatát átnyújtó polgároknak, Biró Péter és Szerető Imrének, a következő szavakat mondá: „Köszönöm Gyoma városának bizodalmát; tartsa meg az isten ezen bizodalmukat, hogy legyenek a hazának nehéz napjaiban kitartók és türelmesek. Áldja meg az isten őket boldogsággal és békességgel !“ * Az alsóház 12-es bizottmánya, mely a kiküldendő különféle bizottmányok számát s működéskörét illetőleg, véleményes javaslat készítésére van utasítva, tegnap délelőtt ülést tartott. Ezen ülésben — mint a „P. C. jelenti — a javaslat véglegesen meg lön állapítva. A szóban lévő javaslat értelmében 7 külön bizottmány volna választandó, melyek 1 -je az erdélyi viszonyok szabályozására, az 1848-as VII. törvénycikk értelmében törvényjavaslatot készítene; a 2-ik bizottmány a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag, a 3-dik a municipiumok szabályozását illetőleg bízatnék meg javaslat készítésével; a4-ik a polgári büntetőtörvények codificatiójával, az 5-ik a közoktatási ügygyel, a 6-ik a nemzetgazdászati érdekkel s a 7-ik a közintézetekkel (múzeum, nemzeti színház, akadémia stb) foglalkoznék. Továbbá, a 12-es bizottmány indítványozza, hogy a két első bizottmány tagjai minden megszorítás nélkül, általában a képviselők sorából választassanak, a többi pedig főkép oly képviselőkből, kiknek az egyik vagy a másik bizottmányba való beválasztatásuk szakképzettségüknél vagy különös tevékenységüknél fogva igen kívánatos.A „P. C.“ szerint ezen indítvány valószínűleg már a legközelebbi ülésben a ház asztalára fog letétetni. * A pestvárosi képviselők értekezletének lényeges eredménye az, hogy a 15-ös bizottmány ismert javaslata, tudniillik egyes bizottmányi tagoknak a tanácsba kiküldetése, egyhangúlag elvettetett, míg Giczeynek különösen Gorove által is támogatott indítványára jegyzőkönyvileg kimondatni határoztatott, miszerint a képviselők a bizottmányi tárgyalásokban, a város érdekeinek előmozdítása tekintetéből, részt venni készek, — de csak tanácskozási s irányadási minőségben. A bizottmányok összeállítására nézve azon óhaj lett kifejezve, hogy azok az 1861-ki alakban maradjanak meg, szabadságában állván minden egyes tagnak más bizottmányba kívánkozni. Továbbá szintén Giczey indítványára főpolgármester úr felkéretni határoztatott, miként egész befolyásával odahatni szíveskedjék, hogy a város teljes hatósági jogainak gyakorlatába mielőbb visszahelyeztessék. A közös ügyek 52-es bizottmányának f. hó 5-ei ülésében az ötös választmány jelentése olvastatott fel, mely a bizottmány által követendő tárgyalásra nézve a sorozatot megállapítja, mely javaslat el is fogadtatott. Ezen ülésről a „P. C.“ érdekes részleteket közöl. Az 5-ös választmány beadta előterjesztését, mely a következő 7 pontban van formulázva: 1. Váljon a közös viszonyokra vonatkozólag részletes törvényjavaslat készítendő, vagy előbb csupán az elvek állapitandók meg s csak ezeknek kölcsönös elfogadtatása után (az országgyűlés s a korona által) következzék a részletes tárgyalás? 2. A közös viszonyokból folyó ügyek átalánosságban meghatározandók. 3. Ezek egyenkint közelebbről körülirandók. 4. Ezen részletes kidolgozást megelőzőleg, mily lépések szükségesek azon pontokra nézve, melyek a Lajtán innen s Lajtántúl közt kölcsönös megegyezéssel megállapitandók volnának. 5. Javaslat készítendő arra nézve, mily módon kelljen tárgyalni a közöseknek elismerendő viszonyokat, s mikép történjék a kölcsönös érintkezés (delegátiók által). 6. Váljon a közös viszonyok érdekében netán szükséges törvénymódosítások már most fejtegettessenek, vagy pedig majd csak akkor, midőn a fentebbi elvek véglegesen el lesznek fogadva? 7. Miután a válaszfeliratban meg van ígérve, hogy az országgyűlés előadja azon okokat, melyeknél fogva az octoberi diplomát s a februári pátenst nem fogadhatja el, ezen okok most körülményesen volnának kifejtendők. Az érintett előterjesztésben foglalt tanácskozási rend és sorozat — rövid vita után, a nagy bizottmány által egyhangúlag elfogadtatott, de a javaslat érdemleges tárgyalása azon időre halasztatott, midőn a nagy bizottmány teljesen ki lesz egészítve. Ez a jövő hét végére várható. Ugyanis az alsóház kedden vagy szerdán újból megkezdi üléseit, akkor az erdélyi képviselők nagyobbrészt igazoltatni fognak, s aztán közölüük 15 tag megválasztatik a nagy bizottmányba. Addig e bizottmány szünetelni fog, de mielőbb várható kiegészíttetése után valószínűleg már e hó 16-kán megtartja első teljes ülését. * A görög ünnepek miatt a képviselőház csak f. hó 10-én tartana nyilvános ülést. * Lonovits érsek és hétszemélynök , amaga f. hó 22-én ünnepli 50 éves áldozárságát. * Pozsonyból gr. Dessewffy Emil özvegye, szül. K. Wenkheim Paulina nyílt levelet küldött a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Ebben meleg szavakkal köszöni meg azon átalános részvétet s őszinte fájdalmat, melyet több egylet és testület külön-külön részvétiratokban is tolmácsolt az elhunyt halála fölött. „Mi sem szolgálhat inkább vigasztalásomul — írja többi közt — semmint tapasztalhatni , miszerint megboldogult férjem azon áldozatkészsége, melylyel magát a haza szolgálatának szentelte, és jó szive, melyet nálam senki jobban nem ismert, önöknél elismerésre és méltánylásra talált.“ *A rozsnyói kaszinó elhatározta, hogy a „P. Hírnököt“ nem hordatja. Rozsnyó püspöki város. * Báró Eötvös Józsefnek akadémiai első elnökké lett választását ő Felsége már helyben hagyta. * A „Zwischenacht“ a „Magyar Világról“ azt újságolja, hogy az junius végével megszűnik. * Lefoglalt könyvek. Asbóth J. úti könyvét és Virághalmi „Cserepár naplója“ című regényét a sajtó-rendőrség lefoglalta. *B. Füreden az ottani uj fürdőházat készítik el Császárné ő Felsége lakásául. Ő Felsége — hir szerint — Siófokig vasúton, s onnan gőzhajón megy át a Balatonon. * Buda-Pesti iparegylet. Húsvéthétfőn Pesten a „Tigris“ szálloda termében mintegy 60 iparos „budapesti bútor-kézműzet“ cég alatt alakítandó részvénytársulat céljából összejövetelt tartott. Az egylet rendeltetése leend, mint a nyomtatott programmból látjuk, a „hazai ipart, különösen a budapesti bútorgyártást elősegíteni s emelni, összetartó erővel és eszközökkel képessé tenni minden más külföldivel való versenyzésre.“ Gr. Zichy József, ki ideiglen szives volt a vezérelnök szerepét elvállalni, közlé, hogy a nm. m. kir. helytartótanács az egylet cégét már jóváhagyta. Egészben 15,000 — kétszáz ftos részvény kiadása terveztetik 300,000 ft alaptőke gyűjtésére. Mihelyt 500 részvény alá lesz írva, az egylet magát megalakultnak nyilvánítandja. Egyelőre a fentebbi gyülekezetben az alapszabályok terve és a részvény- aláírási ívek kibocsátása végeztetett el. * Az aradi keresk. testület, írja az „Alföld“, Aradon múlt csütörtökön közgyűlést tartott egy, a kereskedést gátló körülmények megszüntetése érdekében szerkesztendő s az országgyűlés elé terjesztendő emlékirat tárgyában. Alkalmul szolgált erre az iparosok s gyárosok hasonló eljárása. Az ülést, melyre számosan jelentek meg, Tedeschi János elnök nyita meg, s felolvastatá mindenekelőtt a pesti iparosok bizottmányának felhívását, kifejtvén, miszerint hasonló kezdeményezés a kereskedelem terén is felette szükséges, s felhívta a testületi tagokat, hogy e tárgy fölött nyilatkozzanak. Hosszabb eszmecsere után határozatilag kimondatott, hogy neveztessék ki egy bizottmány, mely a kereskedés akadályainak megszüntetésére, s illetőleg a kereskedés emelésére czélzó adatokat, különös tekintettel a helyi körülményekre, összegyűjtse s emlékirat alakjában összeállítsa. * Az„Erdélyországi kölcsönösen biztositó társaság“, melynek élén gróf Mikó Imre s Erdély több kitűnő fia áll, az „Első magyar ált. biztosító társaság“-ba olvadt. E társaságba ez már a harmadik ilynemű beolvadás. * Magyar jelzálog és váltóbank alakul Pozsonyban. Az alapszabályok kivonatából látjuk, hogy e bank alapítása végett 200 frtos részvények, valamint az intézet záloglevelei minden ausztriai tőzsdén áruba bocsáttathatnak. A részvénytőke 5 millió forintból áll. Egyelőre 5000 darab részvény bocsáttatik ki, melyek aláírása után a társaság megalakultnak tekintetik. Az intézet ingatlanokra, évi törlesztés mellett nyújt majd kölcsönöket. * Gazdasági egyletet akarnak alakítani Bács-Bodrogh megyében is, mely iránt a Bajáni Alvidéki Lapokéban Borsodi Latinovits Lajos és Antunovits Mátyás buzdító felhívást bocsátottak közre. * Párbaj. Érsekújvárról egy szomorú kimenetelű párbajról értesítik a „P. N.“-t, mely múlt hó 30-kan délelőtti órákban ment véghez. A kihívó fél egy alig 20 éves magyar ifjú, a kihívott pedig egy külszármazású körülbelül 30 éves báró volt. A kihívotté lévén az első lövés, az ellenfelét lábán találta, mit emez fel sem vévén, a sorompóig közeledett, s ellenfelét mellén lőtte keresztül.