Szegedi Híradó, 1866. január-június (8. évfolyam, 1-51. szám)
1866-03-22 / 23. szám
1866. Nyolcadik évfolyam. Mosijelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Irodai Buzatér, 808. sz. Kiadói hivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...............................................................8 frt. Félévre .............................................. . . 4 „ Évnegyedre...............................................................2 „ Egyed számára : Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre .........................................................6 fit — kr. Félévre...............................................................3 „ ~ „ Évnegyedre................................................... 1 „ 60 „ S kr osztr. ért. Ilirdotósolt. A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Lapunk évnegyedes t. előfizetőit s átalában mindazokat, kik lapunk irányát osztják s annak e vidékre nézve szükségét érzik, felkérjük, hogy az előfizetéseket megtenni szíveskedjenek. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Gazdasági egyleti közlöny. Felhívás: A csongrádmegyei gazdasági egylet folyó évi február 4-diki határozata szerint, folyó év tavaszán Szegeden egy szántásverseny tartása rendeltetvén el, ezen verseny napjául folyó évi ápril 4-dike, vagyis húsvét utáni szerda tűzetett ki. E versenyre négy jutalomdíj állapíttatott meg és pedig: a) első díj 2 arany, b) második díj 1 arany, c) harmadik díj 2 ezüst két frtos tallér, d) negyedik díj 1 ezüst két frtos tallér. Fölhivatnak tehát Csongrád megye, különösen Szeged, Tápé, Kistelek és Horgos vidék gazdái, miszerint e versenyben maguk vagy cselédeik által részt vegyenek. A versenyzésre jelentkezők ezen szándékukat folyó évi áprilikáig az alálírt versenyrendezési bizottmány bármely tagjánál, vagy az egyleti irodában (Szeged, Széchenyi-tér, Rieger Mihály 7-ik sz. alatti háza emeletében) tartoznak bejelenteni s ugyanezen helyeken a versenyzésre vonatkozó utasítást is átvehetik. A szántásversenynek helye, vagyis azon földnek, melyen a verseny tartatni fog, neve és a verseny kezdetének órája a „Sz. Híradó“ legközelebbi számaiban és külön fölhívásokban fog közététetni. Kelt Szegeden, a verseny-rendező bizottmánynak 1866-ki márc. 21-én tartott üléséből. Balás Mihály, elnök. Leffter Mihály, Lichtenberger Mór, Nagy József, Pálfy Ferenc, rendező bizottmányi tagok. Árva-intézet vagy dologház? i. A múlt számban előadottak szerint tehát csak magán vagyis önkénytes dologházról lehetvén szó, mielőtt ennek gyakorlati alkalmazásáról mondanám el nézeteimet, szükséges, hogy némi rövid szemlét tartsunk az úgynevezett dologtalanok fölött. Létezik Európa némely nyugati országaiban egy bizonyos néposztály, melynek szertelen elszaporodása méltán aggasztja az illető kormányok és államférfiak lelkét. Ama hógörgetegként növekedő néptömeg ez, melynek munkaképes tagjai tudnak és akarnak is dolgozni, de nem mindig kaphatván munkát, gyakran százan és ezrenkint csoportosulva kiáltoznak munka és kenyér után. Parányiságom érzetében messze távol van tőlem eme ragályos társadalmi kór gyógymódjáról értekeznem; oly nehéz csomó lévén ez, melyet a hivatottak status bölcsessége sem volt képes eddigelé megoldani, s csakis azért említem föl ezúttal, hogy a gondviselést áldva elmondhassam, mikép a proletariátusnak eme legaggasztóbb neme hazánkban eddigelé még gyökeret nem vert s isten ne is engedje, hogy verhessen valaha! — vidékünkön pedig egyátalában ismeretlen; mert nálunk a munkáskezek még mindig találnak foglalkozást, sőt mikor a sürgős l) mezei munka beáll, még a számosan idesereglő idegenek sem maradnak munka s tisztességes keresmény nélkül. Nálunk tehát csak két neme van a dologtalanoknak, úgymint: a) olyanok, kik örömest dolgoznának, de koruk vagy testi fogyatkozásuk miatt egyátalán vagy legalább részben dologképtelenek lévén, munkát nem kaphatnak, és ismét b) olyanok, kik teljes munkaképességüknél fogva kaphatnak ugyan munkát, de dolgozni nem akarnak, szóval az úgynevezett dologkerülő csavargók. Ez utóbbiak képezik ama veszélyes iskolát, melynek növendékei a henye élet következtén rendszerint lopásra kényszerülve, szállítják nagyrészben a börtönök s — ahol léteznek — a jegy-dologházak számára contingenseiket s akikre csak kivételkép terjed ki az önkényes dologházak jótékonysága, amennyiben ugyanis némelyike a rendőrség éberségétőli félelem miatt kényszerítve, vagy önlelke jobb sugallata által ösztönöztetve, esetleg talán épen olyan rendkívüli időben — mint az 1863-diki ínséges korszak is vala — keres, de nem kaphat munkát, az ilyetén önkénytes munkakeresőt aztán a jótékony dologház célja és feladata befogadni. Egyébiránt az eféle dologkerülők számának szaporodása vagy apadása minden időben és körülmények között legnagyobb részt a rendőrség minőségétől függ. Ezen állításom igazolása végett nem szükség messze mennünk. Előttünk a példa. Még csak pár hét előtt is utcáinkon minden lépten nyomon egész csoportjaiba ütközött az ember az eféle jó madaraknak, de mióta Keméndy barátunk árgusz szemei miatt vajmi veszélyes reájuk nézve az eddig megszokott üzletük gyakorlása, mintha csak a szél fújta volna el őket utcáinkról és tereinkről, úgy eltűntek, kétségkívül belátván azt, hogy a becsületes munka verejtékével szerzett kenyér mégis csak jobb izán esik, mint a börtönbeli fanyar vendégeskedés. Az éber és ügyes rendőrség, anélkül, hogy emberietlen eszközökhöz nyúlna, mindig talál utat és módot, az ily szerencsétlen egyéneket becsületes munkára szoktatni. Vajmi szomorító tapasztalat egyébiránt, hogy eme tekergőknek legalább is kétharmadát suhancok és gyerkőcök teszik. Ámde ez utóbbiaknak vagy szüleik vannak, vagy pedig árvák! Az előbbieket illetőleg a rendőrség feladata az illető szülőknek a gyermekeikrőli gondoskodást kötelességül tenni, a születlen s rokontalan árvákat pedig az árva-intézetbe adni.... Igen ám! — mondja az olvasó — de ha nincsen árva-intézet, mit tegyen akkor velük a rendőrség?... íme uraim! mily önkénytelen mutatja ki a gyakorlati élet az árvaházak szükségességét ! No de ne szakítsuk meg értekezésünk fonalát s térjünk vissza a magán-dologházra, mint feladatunk legközelebbi céljára. Az eddig elmondottakban úgy hiszem elég világosan ki van mutatva, hogy nekünk az ügyefogyott s vagy teljes, vagy részben munkaképtelen egyének állapotáról kell gondoskodnunk, mégpedig bármi más eszme valósítása előtt gyorsan és mielőbb, mert az e részbeni mulasztások úgyszólván minden órája szégyenpirt kerget arcunkba a művelt világ előtt, ha meggondoljuk, hogy mi szegediekül magunkat Magyarország második városának szeretjük tartani s koldusaink seregesen bolyongnak utcáinkon s házról házra járva nem csak egy tetemes rendkívüli adó alá vetnek mindenkit, de vajmi gyakran még a vagyonbiztonságot is kockáztatják; fölösleg lévén mondanom, hogy bizon a koldus-condrák nem ritkán tolvaj ujakat rejtenek, melyek alkalmilag nemcsak az alamizsna, de oly tárgyak után is kinyúlnak, melyek nincsenek nekik szánva. No de a koldulás megszüntetésének szükségességéről minek beszéljek, mikor nem képzelhető olyan józan gondolkozású ember, ki annak mielőbbi létesítését ne kívánná, annyival inkább, mivel érzi, de érezni kénytelen is, mikép ez városunkra nézve immár valóságos becsületkérdéssé vált. Minhogy pedig a koldulás megszüntetése a magán-dologház létesítésével válhatlan kapcsolatban áll, sőt ennek szükségképi előzője, elmondandom szerény véleményemet arra nézve, hogy mi módon gondolom én ezen eszmét a lehető legrövidebb idő — legfölebb félév — alatt valósíthatni, anélkül, hogy áldozatunkba kerülne. Osztrovszky József, teendőkkel elhalmozott honatyák kezéhez maguk az iparosok juttassanak kimerítő adatokat, amelyekben, mint az orvosok elé a beteg, maguk terjeszszék bajaikat. Ez adatnyújtásnak igen hosszú útja volna a céhek, gyárak és más iparosok és ipartestületeknek egyenként külön - külön való megkérdezése s az országgyűlési bizottmánynak rendkívüli nehéz és hosszadalmas feladat volna a tömérdek szerteágazó adatokat átvizsgálni s belőlök rendes megállapodást hozni létre; de különben ezt úgyis szakértők bizottmányához kellene utasítani. Ezért igen helyes lépés volt a fővárosi iparosok azon cselekménye, midőn hazai iparos-társaikat egyetemleges emlékirat szerkesztéséhez adatokkal járulni fölszólították s a központi bizottmányt megalkották. Városunkban csakhamar viszhangra talált a felhívás, úgy annyira, hogy a mint a minden szépet és jót fölkaroló s terjesztő napi sajtó terén az ügy nyilvánosságra jött, Szeged iparosai közül néhány ügy-barát azonnal munkálkodni kezdett s egy szűkebb értekezletben egy átalános értekezlet megtartását, s ezen értekezletre a pesti központi bizottmány meghívását is elhatározta, így jött létre a vasárnapi értekezlet, melynek főbb mozzanatait ezennel közöljük. Az értekezlet kevéssel 4 óra után jött öszsze s benne minden céh és ipartestületből néhány tag vett részt. Pozsgay Mihály, mint a szűkebb értekezlet tagja, tudata a jelenlévőkkel amaz értekezlet azon határozatát, melyszerint I. Osztróvszky József ügyvéd úr, mint a közügyek buzgó apostola s mint jogtudós az átalános értekezlet vezetésére meghivatott, ez közhelyesléssel találkozván, közfelkiáltás utján Osztróvszky úr elnökké választatott, a jegyzőségre Bakay Nándor szólíttatott föl. Az elnök üdvözölvén a jelenlevőket, jeles beszédben tájékozásszerű szemlét tartott az ipar terén s az iparosok helyzete fölött, s az átalános okokat és okozatokat fejtegeté, egyszersmind üdvözlé a pesti bizottmányt, amely általunk meghívó, egyik jeles tagja Ács Lajos úr személyében az értekezletben részt venni szíveskedett. Ezután Ács Lajos úr üdvözlé a szegedi iparosokat, egyszersmind köszönetét nyilvánítá a szíves fogadtatásért, a barátságos jóindulatért, mely az ő igen szép beszéde után ismét élénk jelekben nyilatkozott. Ezt követőleg a pesti bizottmány-ügy vázlata olvastatott föl, melynek több példánybani kinyomatása s a céhek általi megszerzése határoztatott el. Ezután az emlékirathoz szükséges adatok összeállítására és kidolgozására egy bizottmány jön közfelkiáltás utján megválasztva, ezen bizottmány elnökéül ismét Osztrovszky választatott, alelnökké Burger Zsigmond nyomdász, pénztárnokká Mozgay Károly szabó, jegyzővé Bakay Nándor kötélgyártó. Bizottmányi tagokká: Babarczy bádogos, Bózsits M szűcs, Böhring A. esztergályos, Felmayer J. tímár, Földy F. szabó, Heszlényi J. ács, Horváth cipész, Kásy K. késes, Kiefer G. cipész, Kovács J. kőműves, Könyvhegyi szíjgyártó, Lábdy J. tálas, Lemle M. kalapos, Magyar J. szabó, Molnár J. kerékgyártó, Nigrényi P. lakatos, Ottovay J. pék, Pálfy S. kovács, Reiner Kádár, ifj. Szabó A. asztalos, Szabó M. gombkötő, Sziráky J. késes, Újhegyi J. lakatos, Vigh J. csizmadia, Varga J. asztalos, Wiedermann J. festő, Zászlóssy J. szappanos választattak meg. Ezen bizottmánynak feladata leend a központi pesti bizottmánynyal magát érintkezésbe tenni s az elkészítendő adatokat, mielőtt a pesti bizottmányhoz felküldené, egy újból összehívandó átalános értekezlet elé terjeszteni. Ide vonatkozólag J. Ács Lajos úr, a pesti bizottmány kiküldött tagja azon megjegyzést tette, hogy amint az így elkészült adalékok Pestre érkeznek, a pesti bizottmány azokat összeállítja s az egyetemleges emlékiratot elkészíti ; ennek megvitatásához, valamint az ország több nagy városaiból, úgy Szegedről is egypár iparost kér a pesti bizottmány magához küldetni. Ez helyesléssel fogadtatván, szóba jött az előforduló költségek mikénti fedezése ? Erre nézve határoztatott, hogy minden céh tartja kötelességének tőle telhetőleg a bizottmányi közpénztárba adakozást küldeni; azon iparos testületek, melyek helyben céhet nem képeznek, testületileg tartoznak a költségekhez járulni. Az elnök megköszöné Ács Lajos úrnak s a bizottmánynak szíves részvétét, a küldött úr pedig meleg szavakban búcsúzott el az értekezlet tagjaitól. A bizottmány működéséről annyit írhatunk, hogy alólírt tőle telhető pontossággal és igyekezettel már megkezdé az adalékok gyűjtését és összeszerkesztését. A közelebbi bizottmányi ülést az elnök fogja meghatározni és kihirdetni. Az értekezlet megbízásából Bakay Nándor, bizottmányi jegyző. Országgyűlési tudósítások. Az alsóház ülése március 17-dikén. — Több erdélyi képviselő megbízó levele bejelentetvén, néhány kérvény olvastatott föl. Ezek között egy torontálmegyei községé, melyben dohány-termeszthetési engedélyért folyamodik. Ezután az állandó igazolási osztályok jelentéseire került a sor, melyek folytán több erdélyi képviselő részint föltételesen, részint föltétlenül igazoltatott. A költségvetési bizottmány jelentése fölolvastatott, mely szerint a múlt félhavi költség összesen 85,880 irtot tesz. A naplóbíráló bizottmányhoz az erdélyi képviselőkből 6 új tag választása elhatároztatott. Ezután beadattak a szavazatok a kilences igazoló osztályra, az eredmény a jövő ülésben hirdettetik ki. Tárgyalásra került a zágrábi országgyűlés elnökségének átirata a 12 tagú küldöttség ügyében, mely újra felolvastatott. Elnök megjegyzi, hogy ha a ház kész a zágrábi bizottsággal szintén bizottsági útán értekezni, az esetben a levél a főrendekhez tétetik át, kik szokás szerint megválasztják a küldöttség 1/3-dát, annak a 3/-da a képviselőházra esvén. Deák Ferenc javasolja, hogy miután a zágrábi gyűlés 12 tagot választott, annak megfelelőleg a két ház részéről is annyi választassák. Nézete szerint mindkét ház utasítást kell hogy adjon a bizottmánynak. Ennek azonban nem kellene részletes szabályokat tartalmazni, hanem elegendő lesz a következő három főelv: 1) Hogy az ország területi épsége, azaz integritása sértetlenül fentartassék, 2) hogy csonkítatlanul megmaradjon a pragmatica sanctio ama tétele, mely kimondja, hogy a magyar koronától e korona országai nem szakaszthatók el s 3) amit a két küldöttség megállapít, csak akkor lesz törvény, a mint véleményes jelentéseiket a magyar országgyűlés elé terjesztik s ez elfogadja azt. Deák indítványát a ház egyhangúlag elfogadja. Felolvasásra kerül Szerém megye közgyűlésének kérvénye, melyben tudatván a házzal, hogy fölterjesztést intézett Ő Felségéhez, melyben kéri, hogy az 1861-ki szerb congressus határzatai a magyar s horvát országgyűléssel közöltessenek s e fölterjesztést az irathoz hozzá mellékelvén, kéri a házat, hogy befolyásával szintén járna közbe e határozatok előterjesztése ügyében, s eszközölje ki azt is, hogy a szerb congressus kiegészített alakban ismét összehivattassék. A kérvény a ház határozata szerint ki fog nyomatni s tárgyalásra kitüzetni. Erre Kubicza Pál tót képviselő s társainak és Popovics Desseanu János román képviselőnek a nemzetiségi kérdést illető indítványaikra került a sor. Kubicza Pál rövid beszéddel indokolja indítványát, kijelentvén, hogy az indítványozók nem akarnak maguknak különös fontosságot tulajdonítani, ők, valamint küldőik az egységes magyar haza tagjai akarnak maradni s csak a jogosult nemzetiségi igények teljesítését kérik s ezért indítványozzák ama bizottmány megválasztását. Deák erre megújítja régebbi indítványát egy külön bizottmány alakítására nézve, mely véleményt adjon a háznak különböző bizottmányokra feloszlását illetőleg. Ezt azzal indokolja, hogy számos — nagyobb számú — bizottmányra oszolva, majd egyik bizottmány a másiktól nem fog dolgozhatni. Azért e ki- A szegedi iparosok értekezlete az országgyűlés elé menesztendő emlékirat ügyében. Nevezetes lépés lesz honi iparosaink s ezzel iparunk emelésére honatyáink által egy józan ipartörvénynek megalkotása. Hogy e törvények a mai nehéz helyzeten könnyíthessenek, szükséges, hogy a számos