Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-10-14 / 82. szám

del is egy nemes kéz ápolta kis vár, hol a sóvár lélek pihenni vágy, jő az aljas önérdek, szeszélyeskedés, szenvedély s irigység, s a zsenge csemetét elsodorja. Ámde ha iveket töltünk is be panaszok­kal, annak ki­találva van , s effélét olvas, gunymosolyra vonul ajka s vánszorog tovább a megszokott kerékvágásban. „Nemzeti Kaszinónk“, melynek könyvtára közel 2000 kötet magyar és német szépirodalmi munkát számlál — bukófélben. — Sokan óhajt­ják a mindig jobban virágzásnak örvendő „Polgári Olvasó Egylettel“ összeolvasztani, míg ellenben néhányan ezt az alapszabályok egyik pontja értelmében határozottan ellenzik. Lőkertünk is megtartja a szokásos liba­lövészetet. — Az idők hűvösödnek — vasárnap mulathatunk utoljára — s a hosszú télen­­át ismét nélkülözzük e kedves mulatóhelyet, mely némely egyének túlzott pöffeszkedése folytán oly kevés polgár által látogattatik és párt­­fogoltatik. Az előleges intézkedéseknek köszönhetjük talán, hogy a cholera mindeddig megkímélte városunkat, s csak itt-ott szórványosan fordult elő, nem úgy a szomszéd Szt.­István s Vas­­kúton, hol már­is számtalanok estek áldozatul. Most nyájas olvasó, jöjj velem a Bajától 3 óra távolságra eső Jankováczra. Kínos fájdalomérzet vonul át lelkünkön annak tudásánál, hogy itt embertársaink jelen­leg a nyomor legiszonyatosbjának, az éh­ha­­lálnak néznek elébe. A személy- és vagyonbiztosság e vidéken eddig sem állt jó lábon — most annyival in­kább lehet félni, mert a májusi fagy utónyoma, az ínség, a népet némileg kényszeríti is. Talán nem lesz érdektelen !. olvasó, ha egy félórát velem együtt a városi teremben a kihallgatásokon töltesz. Az ajtónál ácsorgó tö­megen keresztül hatolva a terembe érsz — az első, mi figyelmed magára vonja, egy kétség­­beesett ember, ki imigyen panaszkodik : 400 fej káposztát hoztam uram ez éjjel Rímről, a piacon aludtam kocsim mellett, reg­gel, midőn felébredtem csak 58 fej maradt kocsimon, a többit mind ellopták. Alig bocsáttatott el ez, jön egy második. Megraboltak az éjjel, — én a tanyán voltam, feleségem a pitvar ajtóban aludt — a szoba falát kiásták, elvitték mindenem, csak az üres nyoszolyákat hagyták meg, gyanúm van H. és N.-re. A vizsgálat elrendeltetett. Jön egy harmadik — egy siránkozó öz­vegy, tört hangon beszéli, hogy az éjjel isten­telen kezek őt is mindenétől megfosztották — még a feje alatt levő vánkost is kihúzták, s őt az ágyból kidobták, úgy, hogy elvesztette eszméletét s mire magához tért, egészen ki volt pusztítva. így megy ez Jankováczon néha reggeltől estig — csend- avagy rendőreink nincsenek, csupán 6 zsandár van itt, kik nagyon keveset tesznek. Éjjeli őröket tarthat mindenki saját pénzén, a vagyonosnak teszik is, a szegénytől nem telik. A földeket őrző csőszöket botokkal tá­madják meg, lefegyverzik, — van ember, ki­nek kukoricája 2/3-ját lopták el.­­ Termeszt­­ményét a nép kénytelen volt megérés előtt le­szedni , jobb valami, mint semmi. A vetőmagra is kiosztatott Jankovácz la­kói közt az illető rész pénzben, de a szegény nép nem vetőmagot, hanem élelmet vásárol, némely része pedig az uzsorásokat elégíti ki. És ma érkezett Jankováczra 200 lovas katona,­­­a józanabb rész örül, hiszi, hogy a féktelenség s rakoncátlanságnak vége lesz, mig számosan szitkozódnak s félnek a chole­­rától vagy a katonáktól, hogy gaztetteiket nem folytathatják. Nem szeretek jós lenni, de annnyit bát­ran el merek mondani, hogy ha a tél folytán állandó munkát nem kap a nép, e vidék la­kossága sötét jövőnek néz elébe. Koppányi: Helybeli újdonságok. * Tudva van, hogy Szeged város ha­tósága a 10 éves járási földek 1861-iki bér­lői részére, tekintve azoknak részvétre méltó helyzetét, az 1866. évre félévi haszonbérelen­gedést szavazott meg s ezt a nagym. magy. kir. helytartótanácshoz felterjesztette. Azonban e határozat a magas kormányszék részéről helybenhagyandónak nem találtatott, okul adat­ván, hogy a bérlők a fennálló haszonbérszer­ződés alapján jogosan nem követelhetnek bér­letelengedést, és mert az amúgy is már elég zilált állapotú házi pénztár a városi jövede­lemben ekkor előidézendő 12,750 főt 87 krnyi hiány által még komolyabb bonyodalmakba ej­­tetnék, melyek előidézésére ezen kir. kor­mányszék semmi szín alatt segédkezet nem nyújthat, figyelembe véve azonban a városi bérlőknek az aszály és a fagy okozta jelen­legi szorult helyzetét, nem ellenzi, hogy azok részére fizetési halasztás engedélyeztessék oly­­kép, hogy folyamodók ez évi tartozásai a­mennyiben még lefizetve nincsenek, a még hátralevő 5 évi haszonbéri időszakra arányla­­gosan félévi részletekre feloszlatván, az ese­dékes haszonbéri összegekkel együtt szedesse­nek be. Ismervén a csapások által folytono­san sújtott helybeli gazda- s különösen bérlő­közönség nyomott helyzetét, lehetlen hogy megütközésünket ne fejezzük ki a magas kor­mányszék azon eljárása felett, melynél fogva a helybeli hatóságnak legjózanabb belátásából eredt s úgyszólván szükség-parancsolta hatá­rozatát elvetette. A nagym. magy. kir. helytar­tótanácsnak eme rendelete is kiáltó tanúságot szolgáltat arról, hogy mennyire hátrányos egy oly nép fölött a gyámkodás, mely képes ön­maga is sorsáról gondoskodni. S nem képte­­lenség-e, midőn látjuk, hogy nem a városi ha­tóság határozata döntő oly ügyben, melyet a bel­viszonyok, a körülmények és a helyszínen tett tapasztalatok nyomán egyedül képes tel­jesen felfogni és megítélni, hanem egy távol­levőé, mely a dolgok valódi mibenlétének nem ismerése dacára, fel van ruházva a népnek úgyszólván élete fölött rendelkezni. S ez is mutatja, mennyire életkérdéssé vált immár ránk nézve az alkotmányos hatóságoknak hova előbbi visszaállítása, miáltal népünk azon egyetlen ész- és emberjogszerű állapotba jus­son , hogy saját sorsa fölött intézkedhessél .Kocsisovszky Jusztin színigaz­­gató úr beküldte hozzánk sorozatát azon operetteknek, melyek az új évig terjedő idő­közben színre fognak kerülni. Ezek a követ­kezők: Elizondói leány, Dajka, Fortunio dala, Tíz leány és egy férj sem, Dunanan apó és fia utazása, Férj az ajtó előtt, Fonóház, Víg cimborák (eredeti), Pajkos diákok, Honvédhu­szárok (eredeti uj), A szép Galaetta (új), Mat­rózok a fedélzeten, Varázsital, A szomszéd almás (uj), Varázsfátyol és Szép Helena (uj). Jobban szerettük volna, ha ezek helyett egy szép drámai, vígjátéki és népszínműi soroza­tot küld be hozzánk az igazgató úr, azonban ezekre nézve azon ígéretet tette, hogy sok újat és jót fog azokból színre hozni, az ope­retteket pedig destillált állapotban fogja a kö­zönségnek bemutatni. * Ifjú iparosok ma este a Kárász­ ut­cában lévő Förster kertben színi­­előadást tar­tanak a helyben létesítendő árvaház javára. * A járvány Szegeden, mint a hiva­talos főorvosi jelentésből látjuk, a múlt héten alább hagyott pusztításaival. Keletkezésétől kezdve tegnap délutánig 1163 egyén, köztük 402 férfi, 428 nő és 333 gyermek szenvedett cholerában. Ezekből meggyógyult 130 férfi, 109 nő és 54 gyermek, összesen 293. Meghalt 242 férfi, 289 nő, 255 gyermek, összesen 786. Ápolás alatt maradt 30 férfi, 30 nő és 24 gyermek, összesen 84 egyén. E jelentést a múltkorival összevetve, kitűnik belőle, hogy a lefolyt héten 176 egyén lett a járvány áldozata. * A helybeli közkórházban és a szeptember 10-ke óta hozzácsatolt cholera fiók­kórházban a betegforgalom szeptember hóban következő volt: Augusztus végével maradt 85 beteg , 40 férfi 45 nő. Elbocsáttatott 71 = 43 férfi 28 nő.­­ Mi jelesen a cholera-bete­­geket illeti, a fiók-kórházba kívülről érkezett 35 - 21 férfi 14 nő; a közkórházi helyiségben különbféle bántalmak végett kezelt egyének közt cholerától megragadtatott 6 = 2 férfi 4 nő; volt tehát összesen ápolás alatt 41 cho­­lerabeteg = 23 férfi 17 nő, kik közt felgyó­gyult 13 = 6 férfi 7 nő, meghalt 23 = 14 férfi 9 nő. — A közkórházbani többi halálo­zás 2 hagymáz, 1 gümő-, 1 agy és 1 elme­­keresetre vonatkozik.­­ A kórnemző jelleg­zésére nézve említendő, hogy a járványos cho­lera mellett szokottnál több hagymát, sőt ron­csoló torok-láb is fordult elő. * Halálozás. Gábriel Sándor, Szeged város tiszteletbeli állatorvosa, tegnap délután, életének 23-ik évében elhunyt. Temetése ma délután 4 órakor megy végbe. Béke poraira!­­ Egy cholera betegen tett érdekes gyógyításról hallottunk, mely, ha igaz, óva intésül szolgál arra nézve, hogy az ilyen beteg gyógyulhatóságáról az utolsó pillanatig sem szabad lemondani. A kérdéses beteg annyira lett volna már, hogy teste egészen megfeke­tedett s orvosa is lemondott már róla. Ekkor a körülötte levőknek valamikép az a jó gon­dolatuk támadt, hogy miután az illető már úgyis halálra volt kandidálva, életrehozása vé­gett saját szokásukra próbát tegyenek. A beteg szájába jeget dugtak tehát, s jéggel elkezdték dörzsölni a már jóformán élettelen testet és dörzsölték addig, míg végre csakugyan sike­rült a testet fölmelegíteni és izzadásba hozni, és a beteg életben maradt. — Így beszélték ez esetet nekünk, és pedig mint hiteles dol­got, a­mi ha csakugyan való, nem kevéssé figyelemre méltó. * A száraz, esőtlen időjárás foly­tonosan pusztít e vidéken. Az azelőtt pár hét­tel elvetett s már szépen ki is kelt búza el­száradt és kiveszett. Hasonlóan a repce is, melynek földét most sokan búzával akarják bevetni. Ilyen szomorú híreket hallunk Félegy­háza s Kecskemét vidékéről is. * A marhavész Csongrád városában a márnái rétben levő csárdában kiütvén s ez ha­tóságilag is constatáltatván; a­­csongrádmegyei első alispáni hivatal e szomorú esetről a hely­beli hatóságot azon megjegyzéssel tudósítja, miszerint nevezett városból a marhának kihaj­tása s a takarmány kivitele szigorú zárlat ál­tal akadályozva van. * A keleti marhavész terjedése — mint már több oldalról tapasztaltatott — főleg azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a vész kiütése tüstént be nem jelentetik, már megbetegedett állatok kéz alatt tüstént eladat­nak, s a vész létezésének constatálására ki­küldött egészségügyi közegek a járványt föl nem ismerik, és így az annak elfojtására el­rendelt szigorú rendszabályokat nem fogana­tosítják , ennélfogva a helytartótanács közelebb kibocsátott rendeletében közzéteve, miszerint mindazon egyének,­­ beleértve az egészség­­ügyi közegeket, kik a fent említett cselekede­teket vagy mulasztásokat elkövetik, a legszi­gorúbban megbüntettessenek, sőt az okozott kár megtérítésére is szoríttassanak. * Kincstári lovak nálunk is fognak eladatni árverés utján. Az ilető katonai bizott­mány a lovakkal együtt e hó 15-én érkezend ide. Az árverés 16-án vagy 19-én veszi kez­detét s tart több napon vagy héten át. *A segítő Boldogasszony­ utca lakói újra kérelmet s­shez mellékelt tervet nyújtottak be a hatósághoz utcájuk feltöltése s az iránt, hogy nyitott csatornájuk befödöz­­tessék vagy a Tiszába vezettessék. Mind szé­pészeti, mind közegészségi szempontból indo­kolva van e kérelem s óhajtjuk, hogy sikere legyen. Már azért is, mert ezzel munkahiányt szenvedő több száz embert lehetne elfoglalni, végre mert jelenleg jutányosabban eszközölhető. * Tűz az alsóvároson. Tegnapelőtt dél­után az alsóvá­rosi templom megetti mészár­szék­ utcában tűz ütött ki s a Paulovits ház, melyben egy asztalos lakott, elhamvadt. * Lopások. Egy helybeli cipészmester a vásárban pesti sátorszomszédját gúnyolva, fennen dicsekedett, hogy őtet nem­ lophatják meg, hanem a mi cipészünk korcsmáros s ille­tőleg a sátorőr nélkül számolt. Ugyanis a rend­őrség nyomába jött, hogy a pesti cipész sátor­őre több pár bársony és bőrcipőt idegenített el s azokat Tápéra csempészte. A pesti meghök­kent, midőn a rendőrség a fölfedezett tolvajlás­­ról értesíté, de bezzeg nagyot nézett ám a sze­gedi is, midőn a megkerített cipők közül három párt a magáéinak ismert.­­ Egy helybeli gomb­kötő-mester uj, félegyházi menyecske cselédje pedig korán reggel a padlásra ment vékonyan és lejött onnan terjedelmesen, t. i. a száradás végett fentlévő fehérneműkből és szoknyákból felöltött annyit, amennyit felölthetett, azonkívül pedig még két köcsögöt is emberül megtömött fehérneműkkel, é­s igy felkászolódott a két köcsöggel kezében s egész jó képpel elindult, mintha a Tiszára menn­e, az utat azonban egy kissé eltéveszté, mert azon nap délután a szegedi tanyák közt csípték meg ő terjedelmességét s szépen visszatérték félegyházi utjából. — A harmadik eset szintén most történt. Egy hely­beli kereskedőnek tegnap reggel 5 óra felé jó madarak a Szina-udvarral átellenben a Schmidt­­házban lévő magtárát felnyitották; egy gőzhajó­szolga történetesen arra menve, megszólítá u­­gyan a gyanús gazdálkodókat, de míg a tol­vajok egyike megfutott, a másik kettő botok­kal fegyverkezve őt ugrasztá meg. A tettesek kocsival voltak s néhány zsák árpát vittek el. A rendőrség azonban még azon nap nyomába jött az ellopott cikkeknek egy alsóvárosi la­kosnál, kinél a tolvajkulcsot is megtalálták, melylyel a nevezett magtár lakatja felnyitható vola. Remélhetőleg a bűntársak is kézre ke­rülnek. — Nyilatkozat. A „Sz. H.“ legutóbbi számában az alsóvárosi tanítónőt és az annak lakását illető valamely különös jóakaróm által tett megjegyzésre, melylyel az mig engem egy felől meg nem érdemlett dicsérettel áraszt el, másrészt az érdekelt hatóságot megróván, mintegy erőszakolja az említett lakás tökéletes helyreállítása iránti kérelmem teljesítését; szükséges kinyilatkoztatnom, mikép ez, vagy az ezen ügybeni nyilvános panasztétel soha szándékomban nem volt, noha esetlegesen né­mely barátom vagy ismerősömnek elmondom, hogy miután a lakáson tett újításokért kérel­mem most megtagadtatott, azt különösen té­lire el nem foglalhatom, hanem elhatároztam a hivatalt, melyet elnyerni szerencsés valók, lelkiismeretesen betöltve úgy intézkedni, amint azt körülményeimhez képest legalkalmasabbnak találom és nemcsak nyugodtan elvárni, míg a tek. tanács azon helyzetbe jut, midőn minden javítást megtétethet, de ha történetesen olyas­mit kértem, mihez az alsóvárosi tanítónőnek igénye nem lehet, az ezen nélkülözésből reám háramló és a hivatallal kapcsolatban levő kellemetlenségeket is békén fogom tudni el­viselni.*) Konrád Izabella, alsóvárosi tanítónő. Vegyesek. * Császár ő Felsége, bécsi hírek szerint, a jövő szerdán fog Csehországba utazni. *) A múlt számunkban erre vonatkozó közle­ményt az igazság és méltányosság kívonatához ké­pest mi is visszavonjuk. Figyelmeztetés folytán ugyanis személyesen felkerestük s megszemléltük a nevezett helyiséget s azt egy szerény, de tisztességes tanító­női laknak találtuk. S­z­e­r­k. Elutazása előtt ő Felsége kiadja a magyar or­szággyűlés összehívása iránti rendeletet. Az egybehívó patens aziránti biztosítást tartalma­­zand, miszerint a magyar minisztérium az or­szággyűlés kielégítő tárgyalásai után ki fog neveztetni. — Az összehívó rendelet a „Lid“ szerint, ő Felsége által már aláíratott. *A hercegprímás hogylétéről kibo­csátott XI. bulletin szerint ő emncia folytono­san kábult állapotban van. * Ipolyi Arnold kanonokot a bécsi birodalmi földtani intézet tagjává választotta. * A „Magyarország anyagi érde­ke­i“-ben Szathmáry Károly az alföldi vasút mellett szólal föl. Az arad-alvinci vonalra hi­vatkozva, azt mondja, hogy az alföldi vasútra is előlegeztek már az országos alapból arány­lag szép összeget, tehát azt sem kell kárba veszni hagyni, hanem mielőbb vissza kell fizet­tetni az engedélylyel ellátandó vállalkozókkal, s engedni kell a munkát tovább folytattatni most, a­mikor az kétszeres áldás lenne a vonal vidékének szűkölködő népére. * A cholera járványban hivatalos kimutatás szerint f. hó 3-ától 10-éig terjedő hétben egész Magyarországon 29,052 beteg volt. Ebből meghalt 12,914, kigyógyult 11,971, további ápolás alatt maradt 2167. *A cholera keletkezési oka. Kolb tanár, ki a cholera-holtakon állhatatosan tett kór­bonctanulmányokat, mint a „Wand.“ írja, végre azon eredményhez jutott, hogy ezen borzasztó betegség keletkezési okát, melyre nézve az orvostan mindekkorig homályban van, kikutatta. Észleteit az orvosi kitűnőségek előtt f. hó 19-én fogja előadni, mire alapítva a gyógy­tan biztos alapot nyerni képesítve leend. Ha Kolb tanár fölfedezése valósul, úgy a tu­domány új diadalt vívott ki az emberiség javára. * Színész-pojácák. Aradi Gerő szín­társulata jelenleg Békés-Csabán játszik. De minthogy a cholera is rendez ott most szo­morú előadásokat, kevés embernek van kedve színházba járni, noha a színészek minden cselt fölhasználnak , hogy a közönséget a színház­ba csábítsák, így okt. 9-én Kőmives jutalom játéka lévén, a jutalmazott, — mint az „Alf.“ levelezője írja — az utcai komédiás minden ostobaságait felhasználta, hogy az előadásnak jövedelme legyen. Az előadott darab címe: „Constitutio a csabai színpadon“, regényes, merényes, erényes, tekervényes, fényes s a t. mű. A szereplők: Grittiné, Ártándiné, Szép Mayer, Dózsa György, Panganét, Lábszíj csiz­madia, Diku­s, Dunanan, Patroklus, Lumpok sat. Igen helyesen jegyzi meg az „Alföld“, hogy az ily eljárás szégyenére válik a színé­szetnek. Hiszen, ha épen ily ostobaságokkal akarják traktálni a publikumot, akkor ne ne­vezzék magukat színészeknek, hanem pojácák­nak, s előadásaikat ne színpadon, hanem kur­takocsmákban rendezzék. * A bukovinai magyarok állapotáról következő élénk képet rajzolja az istensegítsi r. kath. lelkész ur. Tudvalevő, hogy Bukovi­nában hat helységben 9800 magyar lakik, ki­ket a különböző kormányok már régóta igye­keznek, hol germanizálni, hol polonizálni. Minden magyar helységbe egy földönfutó cseh nótáriust nyomtak be, ki egy szót sem tud magyarul; a rendeleteket, parancsolatokat mind német nyelven osztogatják; de a bírák, elöljá­rók s a nép egy szót sem tudnak németül. Az ideszakadt kis magyar sereg, minden aka­dály dacára, híven ragaszkodik ősi nyelvéhez és szokásaihoz; s a bukovinai nép szilárdul áll, mint egy kőfal, s mindenképen azon van, hogy, a mennyire elhagyatottságában csekély erejétől telik, szellemi hátramaradásán s anyagi szegénységén segítsen. A bukovinai magyarok legnagyobb része r. katholikus, csupán András­­falván van mintegy 600 magyar s egész Bu­kovinában elszórva nehány száz református hitű, kik mind az andrásfalvai református anya­templomhoz tartoznak. A katholikusok és re­formátusok nagy békességben élnek, azt hivén, hogy csak egy Isten s egy magyar nemzet van a világon, melyhez mindnyájan tartoznak. Egyik a másik hitét tiszteli, sőt a reformátusok búcsúra is elmennek a katolikusokhoz s együtt örül­nek, vendégeskednek patriarkális egyetértéssel. * A ragadozó állatok Erdélyben még folyvást igen nagy számmal vannak. A hivatalos összeállítások szerint ott tavai 180 medve, 257 vén s 138 fiatal farkas, összesen 575 ragadozó állat ejtetett el. A szerencsés jövőknek a kormány összesen 2726 frt 87 krt. fizetett jutalomdíjal. * Hadi­foglyok érkezése. Folyó hó 7-én csupán Oderbergen keresztül 41,800 osz­trák katona érkezett Bécsbe porosz hadi­fogságból.­­"Klapka önkéntesei közül bécsi lapok szerint 600-an október 7-én érkeztek meg Bécsbe Oderbergről külön vonaton. Nagy részök már Ganserndorfnál kiszállott, hogy igy közvetlen hazájukba térhessenek s a bécsi jelentkezést kikerülhessék. A visszatért exle­­gionisták közül a tisztek kivétel nélkül pol­gári ruhát hordtak. A legénység ép úgy, mint a tisztikar bőven volt pénzzel ellátva; egyen­ruhájuk, melyet még viselnek, világos-kék szűk nadrág, világos-vörös zsinórral kivarrva, hasonló rövid kabát, vörös nyakravaló, vörös

Next