Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-08-19 / 66. szám
i Marhatenyésztés Angolországban. Angliában, hol a gazdászat minden ága igen kifejlett magosokon áll, a marhatenyésztésre különös figyelem fordíttatik, és a jövedelem egyik jelentékenyebb forrását képezi. A magbarom, melyben az egyes fajok „tisztán“ tenyésztetnek, az angol marhatenyésztésben főszerepet játszik; nemcsak azért, mert ebből az angol gazdák a számukra szükséges tenyész állatokat ujoncozzák, hanem mert az angol tenyészbarom egyszersmint tekintélyes kiviteli cikk is. „A vértisztaság“ és faj-kitűnőség egy tenyész-csordára nézve a fődolog; ily állatokért aztán roppant árakat fizetnek. De éppen e nagy áraknak lehet tulajdonítani, hogy az elsőrangú csordákból aránylag csak csekély számú darab kel el; a jövedelem főforrását tehát kiválóan a bikák kibérlése képezi. A marha eltartása ily csordákban igen költséges; a borjú számára az anyán kívül még dajkát is tartanak; kivált azért, hogy az anyát meg ne erőtessék, hogy pedig az ifjú állat gyorsabban fejlődjék, lenszakkal (lenmagpogácsával, zab- és babliszttel, valamint zöld eleséggel bőven látják el. 1860. Nyolcadik évfolyam. avegjelen: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szorszoszszösi Iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Kiadófalvzatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre.................................... . . . 8 frt. Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre..................................................6 frt — kr. Félévre.......................................................3 „ — „ Évnegyedre..................................................1 „ 80 „ Hirdetések: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beiktatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 uikrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger /.wigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes szám ára is kr osztr.ér/. Más „néhány szó a Tiszaszabályozásról.“ Gyöngeségök az embereknek, hogy szerencsétlenségek , csapások idején minél több hozzáférhető, de mindenkor rajtuk kívül eső bűnbakot fedöznek föl, melyeket aztán, néha képzelt alapokon elárasztanak kárhoztatásaikkal, nem ritkán csak azért, hogy meggyűlt humorjukon tágítsanak; de még nagyobb gyöngeségök az embereknek, hogy efféle bűnbakul oly dolgokat is fognak elő, melyek világosan egyetemes jótétemények, s melyeknek kezdeményeztetése annak idejében közlelkesedéssel fogadtatott , — és ekképen szomorú bizonyságát szolgáltatják annak, hogy az emberi gondolkodás mily változó s az erős meggyőződés milyen ritka. Ha visszaemlékezünk azon, bizonyára nagyon is indokolt jeremiádokra, melyekkel csak alig néhány év előtt a Tisza áljától elborított vidékek lakói, a lápok utján megrázkódtatták , mozgásba hozták az egész országot, — és egybevetjük azokat az ez idő szerint mind gyakrabban fölmerülő panaszokkal a Tisza szabályozottsága ellen: meglepetve kérdezzük nem azt, hogy igazsága volt-e gróf Széchenyinek, midőn életének egyik föladatait tekinté a Tiszának mielőbbi megszabályoztatását, — mert ez fölül áll minden kérdésen, — hanem azt, hogy miként ignorálhatják némelyek az igazságot oly érvek álcája alatt, amelyek inkább önnön mulasztásainknak s átalában az emberek gyarlóságainak bizonyítékai ? A Tiszaszabályozás nem hogy nem korai mű, minden csatornázás és faültetvények nélkül is, sőt, ha 50 évvel ezelőtt befejeztetett volna, ma már a csatornázás jótéteményeit élvezné a megigázott folyó vidéke. Azt kívánni, és éppen a pénztelen Magyarországon, hogy a folyamok szabályozása és azok vidékeinek becsatornázása egy füst alatt teljesíttessék, annyi, mint az egészet ad graecas calendas halasztani, mert az öntözési rendszerrel egybekötött csatornázás, magánál a főfolyam szabályozásánál is többe kerül. Megjegyezvén, hogy az esőhiánynak a kiöntések és faültetvények hiányából való következtetése, mosolyra gerjesztő oly féle elméleti okoskodás, melyet tapasztalati adatok özöne a nagyot mutató ürességek színvonalára szállít, s mely ha alapjában igaz volna, akkor nem tartoznék a lehetetlenségek közé, mondva csinálni az esőt: — a többi elősorolt s a Tisza szabályozott voltának beszámított szerencsétlenségek éppen nem ezen vállalat üdvtelenségére, hanem némely társadalmi bajainkon kívül egyenesen arra utalnak, hogy a közönség minden számítás és higgadt meggondolás nélkül esett neki a szabályozás által nyert földnek. Avagy oka-e a Tiszaszabályozás annak, hogy Csongrád megye földmivelői, miután minden közös birtokot fölosztottak maguk között (mi kifogás alá nem vonhatólag történt, mert a közös legelők visszahajtása ma ép az lenne a gazdálkodási téren, ami a „P. Hírnök“ ismert óhajtása a politikáin), minden talpalatnyi földet egyszerre és azóta folytonosan feltörtek és búza alá fogtak, úgy, hogy például a roppant kiterjedésű vásárhelyi határban , hogy egyebet ne említsek, még az 1863-diki év után is, — amikor pedig kitűnt, hogy itt a lucerna oly nagy szárazságban is többször kaszálható — szép kicsiny számot adnak a mesterséges takarmány termelésre fordított összes terület holdjai ? — Avagy a Tisza szabályozott volta az oka, hogy a tiszavidéki nép még mindig a végtelen szabad legelők után áhítozik, s az istállózásra nem is gondol? És a Tiszaszabályozás okozza, hogy a haszonbérlők, a kockáztatásban fölülmúlva bármely játékost, oly hallatlanul fölverik egymásra az annyiféle viszontagságnak kitett földek bérlését? És ahogy a faültetvényekről is szóljunk, nem azoknak előfogó képességükért, de számtalan egyéb hasznaikért — a Tiszaszabályozók az okai, hogy oly számos évek alatt e részben is alig történt valami? Miután a Tisza, mint korlátlanul, irányadó befolyást gyakorolt a maga vidékén a gazdálkodásra, természetes, hogy midőn szabályozva lett, a vízi zsarnokság alól fölszabadult határokon a gazdálkodás új elvek és rendszer szerint volt vezetendő. S ha meggondoljuk, hogy ilyenekhez a köznép magától csak évek hosszú során keresztül jut el, sok kárral fizetve meg a nyert tapasztalást, akkor a mulasztásokért, illetőleg tévedésekért vádolni tulajdonkép csak a társadalom azon osztályát és egyéneit lehet, kiknek polgári hivatása, hogy a tömegnek útmutatói, tanácsadói, a jóban serkentői legyenek. Valóban a végre, hogy megtudja az ember, „mi küzhödt Dániában ?“ elég csak azon egy körülményt ismernie, miszerint noha a csongrád megyei gazdasági egyesületnek már hat év előtt formulázott teendői között ott van mindaz, amit a változott állapotok megkívánhatnak, s ami átalában a Tiszaszabályozást áldást hozóvá teheti, mégis azokból foganatba semmi se ment, és pedig — in ultima analysi — egyedül azért nem, mert a a tagoknak, a megye értelmiségének legnagyobb része, ő tudja miért, távol maradt, megvonta minden közremunkálását, mintha nem is hazája lenne ez a föld. Ha valaki a Tiszaszabályozás kül- és belügyének mibenállása iránt támasztana kérdéseket, vagy éppen kifogásokat, mint ami felől nyilvánosság elé semmi sem terjesztetik, annak volna értelme és lehet alapja, s a fölvilágosítás bizonyára nem is maradna el; — és akkor nem történhetnék meg, ami a közelebb lefolyt években Vásárhelyen megtörtént, hogy a szabályozási társulat pénztárának, a városi rézszárítási pénztáron 12.000 forint követelése volt, mely azonban üresnek találtatott, noha a közönségtől a maga illetékét évről-évre nagyobbára beszedték; — és akkor a közönséget nem bántaná az a bizonytalanság, hogy miután már ez ideig közel 40 forintjában van egy holdnyi ártéri földje, nem kerül-e az még három annyiba? De magát a Tisza szabályozásának vállalatát támadni meg s az által átalában minden ilynemű vállalatok iránti rokonszenvet rontani meg az uj vállalatokért különben sem buzgó magyar közönségnél, több mint hiba, holott az embereknek nemcsak polgárisultságát, de életrevalóságát tanúsító külső jelek között egyik legfőbb helyen áll, a szorgalmat meghiúsító s azért elzsibbasztó rakoncátlan vizek szabályozása. Eh uraim! ha már ez a mi szerencsétlen népünk mindenképen úgy magára hagyatott, hogy előtte csak a saját kárával drágán fizetett öntapasztalás iskolája áll nyitva: legalább ne fessünk előtte feketére oly vállalatokat, melyek valódi nagy hazafiak által kezdeményezve, megbecsülhetetlen örökségképen a múltból maradtak reá, és ne gyanúsítsuk legalább ezen téren a nagybirtokunkat, ahol azok valóban közjót mozdítanak elő, midőn egyúttal saját javuk at eszközük, és akiknek kezdeményezése és részvéte folytán jött még eddig létre úgyszólván minden hazai vállalat, míg mi közöttünk csak egy szűkkörű falusi népbank sem tud megalakulni. H. M.-Vásárhely, augustus 16. 1866. Garzó Imre: Ezen eljárást különösen a marha-kiállításra szánt borjúknál követik. Angolországban a borjú 8—9 hétig, sőt 3 hónapig is szopik s ezen idő alatt anyját nem fejik, nehogy azáltal a fiatal marha kárt valljon. Az utolsó két vagy három hétben a tejnek egy részét lenszakkal keverik, hogy annál táplálékonyabb legyen. Azon gazdák, kik a gulya - tenyésztésre fektetik a fősulyt, mindenekelőtt egy jó bikáról gondoskodnak, melyet azonban csekély pénzért szegényebb szomszédjaiknak is szívesen átengednek, mi nagy befolyással van a marhák átalános nemesítésére. De csak azon föltét alatt engedik át, ha nekik a borjúk megvételére az előjog biztosíttatik , és azután nemcsak a saját teheneiktől nyert borjúkat, hanem amazokat is nevelik. A gulyatenyésztésnél a borjúk 3 hétig csak tiszta tejet kapnak, és pedig kielégítő mennyiségben háromszor naponként, azontúl a tej mellett még egy jó szénából, lenszak és eldarabolt répából álló keveréket, hogy a falatozáshoz szoktattassanak. Ha e keveréket megkedvelik, abból mindig többet, és így természetesen mindig kevesebb tejet kapnak, míg a 12-dik hét lefolytéval a tejjel való táplálás egészen megszűnik. Az első nyáron át a borjúk a legjobb legelőkre hajtatnak, melyek különösen babával és herével vannak ellátva, azonkívül kapnak még naponként 1—2 font lenszakot. Az ősz beköszöntésével répa és szecskakeverék pótolja a legelőt, a lenszak járuléka mellett megmarad. Ilyképen a jól táplált marha 18 hónap múlva alkalmas a hizlalásra s a szép két éves Shorthorn-ökör körülbelül 14—17 font sterlingbe vagy 140—170 forintba kerül, az egy évesek 60—80 frtba. Az őszi vásáron legjutányosabban lehet marhát vásárolni, mert minden gazda akkor kevesbíti marhái számát. A bevásárolt gulya vagy közvetlenül a hizlaló, vagy a mezei gazda kezébe kerül, ki azt még egy ideig tartja és azután a hizlalónak adja el. Azelőtt a hizlalás a szabadban és a legelőn átalános volt , de jelenleg nagyon sokat változott. Mr. Overmann Egmereben Wales hercegségben , ki a legderekabb angol mezei gazdák egyike, azt állítja, hogy az istállóban az ökör fél év alatt éppen oly jól meghízik, mint a legelői hizlalás mellett egy év alatt. A célszerű istálló-hizlalás, melyet csak újabb időben kaptak föl, abból áll, hogy az állatok a tél beköszöntésével oly szin alá vitetnek, mely elég alommal van ellátva s annyi turnipssel, a mennyit az állatok száma megkíván. Turnips alatt egy keverék értendő, mely különféle répafajokból, továbbá széna- és szalmaszecskából áll. Ily eljárás mellett egy 2 éves ökör nem fogyasztott kevesebbet 220 font turnipsnál, és nem nyúlt a száraz élelemhez mindaddig, míg ily gyökérféle tápláléka volt. Igaz ugyan, hogy a marha, kivált az első hónapban hasmenésben szenved és csak lassan hízik, de e baj csakhamar elmúlik. Legújabb időben a turnips nemcsak répa és szecskából áll, hanem lenszakot és bablisztet is kevernek közé, és ily keverékből egy ökröt 50 font is kielégít, mely neki két 25 fontos adagban nyujtatik. A liszt vagy lenszakjárulék lassan nagyobbíttatik, naponkénti 3—4 fonttal kezdik, mig a hizlalás két utolsó hónapjában 7 — 8 fontra is fölrúg. Ehhez járul még körülbelül fejenkint 4 lat só. A jobb gazdák nem szokták a turnipset száraz keverék alakjában nyújtani, hanem a sóval együtt főzik. Ugyanazok a hűvös színt melegebb istálóval kezdik fölcserélni, miáltal a takarmány megtakaríttatik, mi különben igen könnyen megfejthető. A lehető legnagyobb nyugalom a kérődzés ideje alatt, időnkénti célszerű változás a takarmányban( étvágy előidézésére, rendes és gondos táplálás) jutányos hizlalás fő feltételei gyanánt tekintetnek. Azt állítják, hogy egy 2 éves ökör, mely körülbelül 150 forintba került, az említett eljárás mellett egy fél évi hizlalás után 280 forintot ér, a gazda tehát 130 forintot nyer rajta. A 130 frtból levonatik körülbelől 90 mázsa répa, minek mázsája Angolhonban 50 új krajcárba kerül, tehát 45 forint. 11 mázsa lenszak, mázsánként 3 forintjával 33 frt, 25 font só 10 frt, szecska 6 frt, ápolásért 4 frt, a veszélyezés és a tőke folyó kamatja tétetik 10%á-ra, tehát 15 frt, az istálló használásáért 1 frt, összesen: 114 frt. Maradt tehát darabonként 16 frt tiszta haszon, meg a trágya, mi az angolok állítása szerint éppen egy fél lánc földre elegendő. (M. Elsner v. Grunow után.) Mayer Miksa: Fővárosi levelek. Pest, aug. 16. 1866. I. Ha vidéki ember arról az ínséges alföldről a fővárosba készül, hogy itt néhány napot töltsön, jól számot vessen tárcájával, mert itt óriási drágaság uralkodik. Nem tehetsz egy lépést, hogy meg ne fizettessék veled, a vendégfogadói számlák pedig a legmerészebb számításon is túltesznek. Minthogy pedig az alföldi ember, ha Pestre jő, itt nem szokott koplalni és unatkozni, hanem megnézi a látnivalókat, a közben pedig könynyen megéhezik és szomjúhozik ; ez okoknál fogva ne vedd rész néven jó olvasóm, ha e fővárosi vázlat folyamában vendéglőkkel gyakrabban találkozol. De nem is írhatnám le híven a fővárost, ha megfelejtkezném a vendéglőkről, melyeknek Pest annyira bővében van. Nem épülhet itt nagyobb ház, hogy legalább egy vendéglős vagy kávés meg ne telepednék benne. Minden lépten-nyomon egy-egy ily helyiség örült szemedbe és mindenikbe találsz embert és pipafüstöt és csak nagyon kevésben hallasz magyar szót. Ez az oka talán, hogy magyar étlap nem létezik Pesten, úgy, hogy az alföldi embert majd megöli a boszuság, midőn kezébe veszi az étlapot, melynek hányt vetett betűiből még a született németnek is dolgot ad valamely becsületes étel nevét kitalálni, míg az árak zahlkelneri mestervonásokkal teljesen ismeretlenné vannak téve. Természetes, hogy ennek meg van a maga oka s az a következménye , hogy a ki ma, mint zahlkelner forgolódik körülöttünk, négy-öt év múlva vendéglőt nyit az alföldi emberek bezsebelt krajcáraiból. Sehol se látjuk annyira bebizonyítva azt az állítást, hogy sok kicsi sokra megy, mint a zahlkebnereknél. De magunk is meggyőződhetünk ez állítás igazságáról, ha 5 é 6 napig szorgalmasan jegyezgetjük apró kiadásainkat, nem feledvén ki a számadásból a borravalókat. Valóban, aki Pest szépségeit meg akarja látni, annak keze örökké a zsebében legyen. Pedig Pesten ilyenkor egyéb élvezet nem kínálkozik, csupán amit a széttekintések nyújtanak. Még az ismerősök közül is távol vannak a fővárostól, kik csak tehetik , aki helyben maradt, az ügyes-bajos ember, jól tart panaszszal , egyébbel nem szolgálhat, abból pedig neked is, ki szerencsétlenségedre éppen az ínséges alföldön lakói, elég részed van. Újsággal sem tudnak jól tartani, csupán azt beszélik, amit már otthon is hallottál, például, hogy Szilágyit s vele vagy 40 (?) ismeretlen fiatal embert befogtak, hogy Szilágyit fegyveres katonák éjjel lepték meg, hogy több helyt a szoba padozatát is fölszakgatták, porosz proclamatiókat keresvén. És egyéb ily szomorú, de nem szokatlan hírekkel táplálják lelkedet, amik elöl aztán örömest keressz szórakozást a szabad természet rabságba esett szülöttei között. A főváros legérdekesebb pontjául kínálkozik jelenleg a városligeti állatkert, mely valóban igazolja a szemlélő előtt mindazt, ami dicséretest róla a lapok írtak. Az állatkert, melylyel már minden nagyobb város bir, fővárosunk számára valódi nyeremény s míg egy részt mulatóhelyül szolgál, más részt a tudomány és gyakorlatnak is szolgálatot tesz azáltal, hogy a természet