Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)

1866-09-13 / 73. szám

* Szigetvári szokás szerint az idén is megünnepelték Zrínyi hős halálának évfordu­lóját. A város legtöbb épülete lobogókkal volt diszitve s a templomban ünnepélyes sz. mise tartatott. Este a színházban Miklóssy színtár­sulata a „Szigetvári Vértanú “-kat adta elő. * Zrínyi emléke, kire a horvátok mint egykori bánjukra, s a hősök példányára, nemkülönben a kereszténység egy nagy jólte­­vőjére — büszkék, Kőrösön (Horvátországban) 7-én és 8-án, a nagy hőshöz méltólag, ünne­peltetett meg. A zágrábi központi bizottmányt az ünnepélyen Kukuljevics főispán s Dutkovics főjegyző képviselték. * Nagy Péter, az emigratió tekinté­lyesebb tagjainak egyike, 1848-ban a magyar külügyminisztériumnál titkár, 18 évi távollét után hazájába visszaérkezett. * Gál Sándor magyar száműzött s 1848—49-ben Bém ezredese f. hó elején halt meg Berlinben. Béke poraira! * Biró László vál. püspök szatmári, Lipovniczky István esztergomi kanonok pedig székesfehérvári megyés püspökké nevez­tetett ki. * Apponyi György gr. Franciaország­ba a trouvillei fürdőbe utazott családjához. Apponyi Rudolf gr., londoni cs. k. követ leánya legközelebb összekel Borghese ifjú római herceggel. * Csermelyi volt honvédezredes, az önkénytes huszár­ezred alakítása körül ki­fejtett érdemeiért, a hadseregben cs. k. szá­zadosnak nevezteti ki. * Báró John altábornagyot, a déli hadsereg volt táborkari főnökét Ő Felsége meg­bízta a hadügyminisztérium vezeté­sével. Henikstein báró a törzskari főnökség­től felmentetvén, John alaanagy neveztetett ki helyére. * Scher-Toss Arthur gróf, őrnagy a magyar légióban, kiről tévesen híresztelték, hogy Krakóban kivégeztetett, a krakói hadi törvényszék által felségárulással vádolva 10 évi várfogságra ítéltetett, azonban, mint a bécsi lapok írják, a békeszerződés X. pontja értelmében f. hó 4-én a fogságból elbocsáttat­ván, másnap Myslovitzon át Poroszországba szállíttatott. * Máttyus Izidor, ki politikai vétség gyanúja miatt 6 hét óta Komáromban volt letartóztatva, a békeszerződés X. pontja ér­telmében e hó 10-én szintén szabad lábra helyeztetett. Vele együtt kibocsáttatott E­­­s­e­r­­ sasvári ügyvéd és még többen (számra 15-en) kik szintén Komáromban voltak elfogva. * A cholera Buda­pesten.­Sept. 5-éig Budán 239, Pesten 184 beteg, halt meg cho­­lerában. Azonban — mint a „Hon“ írja — a járvány a fővárosban néhány nap óta ijesztő jelleget kezd ölteni. Temetés temetést ér, a harm­onik nervszólváll en.sz nan zim­nak­ A jár­vány többé nemcsak a szegényebb osztálytól kíván áldozatokat. Czuczor Gergely és Gyulay­­né­ Szendrey Márián kívül Tillmann László, szép tehetségű fiatal zeneszerzőt is elragadta. Halála előtti nap is egészséges és vidám volt s nehány órai betegség véget vetett életének. * A cholera Bukowina több helységében szintén nagy mértékben dühöng. Különösen Wisznitz városkában, hol állítólag a népesség egy harmadrésze beteg. E járvány különösen az izraeliták között pusztít, s a betegség le­folyása rendkívül sebes; igen sokszor már egy-két órai roszullét után bekövetkezik a halál. A nagy rémület következtében a város lakosságának jelentékeny része kiköltözött. Bel­­grádon pedig egy onnan folyó hó­d­ikéről ke­letkezett levél szerint a cholera oly nagy mérv­ben uralkodik, hogy 40—50 ember hal el benne naponkint. * Boroszlóban a cholera-betege­­ket vérátszűrés (transfusion) által orvosolják és pedig sikeresen. A Mindenszentekhez cím­zett kórházban egy 33 éves férfi és egy 24 éves asszony a felgyógyulás minden reménye nélkül feküdt a cholerában. Mindketten telje­sen elvesztették eszméletüket és érvelésük elakadt. Ez állapotban a kórház vezető­ or­vosa dr. Postay az átszűlési műtéthez folya­modott.­­ Mindkét beteg ereibe egészséges emberből vett egy-egy font vért szivatyúzta­­tott bele. Az asszonynál már a műtét alatt látható változás állt be: az eddig kék, beesett arc, eleven, piros szint nyert, az ütér verni kezdett, később a beteg magához tért s nem sokára jobban lett. Az eredmény a férfinél, ha nem is ily gyorsan következett be, hasonló volt. Jelenleg mind a két beteg veszélyen kí­vül van s csodálva hallják, hogy minő műté­ten mentek keresztül. * Templomrablás. A „Kol. Közi. tordai levelezője írja, hogy ott f. hó 4-én a szent Ferencz-rendnek templomát gonosz kezek kirabolták. A templom ablakain a vas­­rostélyzatot kifeszegették s úgy hatottak be. A kár tetemes, mert sok arany, ezüst edé­nyeket, miséző öltönyöket loptak el. úgy lát­szik, Erdélyben egy nagy rablóbanda van, mely sorba járja a városokat. Ez már a 6-ik eset.­­ * Az „Oesterreichische Zeitung“ néven ismert bécsi lap megszűnt. Előfizetőit a „Debatte“-val fogják kárpótolni.. * Murawieff tbnk., ki a lengyelek közt oly kegyetlen pusztításokat vitt véghez, f. hó 11 én jószágán meghalt. * Candia szigetén az összes görög lakosság harcra készül a török ellen. Az ag­gastyánok, nők és gyermekek a szomszédos szigetekre küldetnek. Egy tegnapelőtti távirat szerint a harc a törökök és görögök között megkezdődött. TARGA. CZUCZOR GERGELY meghalt. Sept. 9. 1866. A lapokban ismét látható a megdöbbentő gyászkeret, mely a legjobb és a legjelesebb hazafiak nevét szokta befoglalni. A halál ismét megfosztotta az irodalmat egyik díszétől, egyik ifjú lelkű öreg bajno­kától, kinek működése, mig mélyen benyúlik az úttörő múltba; a jelenben sem kevésbé hatalmas nyomokban jelentkezik. A tiszta jellemű, szerény szerzetes életé­ben sokat szenvedett, de a magasröptű s a szép és hasznos művelésében fáradhatlan s csüggedetlen lélek épségben tudta tartani a testet, úgy hogy 66 éve dacára senki se gon­dolt volna még halálára, mely a haza gyá­szára, oly hirtelen bekövetkezett. Pénteken este a „Szigetvári vértanuk“ elő­adásán szokott helyén ült még a nemzeti színházban. Szombaton a pesti kegyesrendüek­­nél ebédelt s a legjobb kedélyben távozott onnan. Este felé lett roszul s másnap reggelre a cholera elragadta, azon járvány, mely fiatal korában megkimélte őt akkor, midőn mint pap ama kórnak kegyetlenebb dulásai közt egész önfeláldozással tette volt ki életét a betegek ápolásában és vigasztalásában. Czuczor Gergely 1800. dec. 17-dikén An­­dódon Nyitramegyében született. Tizenhét éves korában a sz. Benedek szerzetbe lépett s 1821- ben pappá szenteltetett. Először keltett figyelmet a Kisfaludy Ká­roly által 1821-ben alapított Aurorában meg­jelent „Augsburgi ütközet“ című hős költe­ménynyel. Követte ezt 1828-ban az „Aradi gyűlés“ öt énekben s „Botond“ 1831-ben. Ugyanez évben az akadémia, mint ünnepelt költőt, levelező-tagul választotta. 1832-ben jelent meg tőle : Hunyadi Já­nos viselt dolgai. Kisebb művei évről-évre szaporodtak, munkássága nőttön-nőtt. A költői pályán Kisfaludy Károly buzdította, mit hálá­san ismert el a korán elhunytnak halálára irt ódájában. 1835-ben az akadémia Toldy Ferenc ti­­toknokká választásakor őt segédjegyzővé s levéltárnokká választotta. 1836-ban történ, osztály­­rendes taggá lévén, székét „Zrednai Vitéz János“ történeti mesterműve fölolvasá­sával foglalta el. Ugyanezen évben adta ki Toldy Czuczornak „Poétái munkáit.“ Azonban alig foglalá el székét az akadé­miában , már is irigyei támadtak s ármány­kodások folytán kénytelen volt Pesttől és dí­szes állásától megválni. — Az egyházi körök ármánykodásaira okot adtak a költemények között megjelent s átalánosan elterjedt gyö­nyörű népdalai. Visszament tehát a méltatlanul üldözött férfiú Pannonhegyre, s ott a főkönyvtár és gyűjtemények másodőrévé neveztetett ki. Kölcsey elhunytéval a nyelvtudományi osztályban üresség támadván, saját kérelmére a történetirás osztályában emide tétetett át. 1839-ben a győri kir. akadémiában a magyar nyelv és irodalom tanárává nevezte­tett, de ez állást is, sokaknak, különösen pedig szerető tanítványainak szomorúságára, két hó múlva felsőbb parancs folytán el kelle hagynia. Nehány év múlva kegyelmet eszkö­zöltek számára, s 1845-ben az akadémia által kiadandó magyar szótár szerkesztése egyhan­gulag reá bízatván, Győrt Pesttel cserélte föl, azt többé el nem hagyandó. A „Riadó“ című költemény miatt, me­lyet 1848-ban irt , Czuczor 1849. január 19-dikén elfogatván, haditörvényszékileg hat évi vasban töltendő várfogságra ítéltetett. Az akadémia akkori elnöke, Teleki József gróf kérelmére, Windischgrätz­ig az ítéletet any­­nyiban enyhítette , hogy bilincseit levették és a szótár körüli munkálatait később Kufstein­­ban folytathatta. Dalait a nép könyv nélkül tudja, a mi nem csoda, mert Czuczor nemcsak a nép szójárásait, hanem szokásait és érzületét köz­vetlenebbül ismeré, mint talán kortársai kö­zül akármelyik, s ezért jobban megközelíté népdalaiban és néprománcaiban a valódi né­piességet. Utóbbi nemű költeményei átmenetül szolgálnak a népdalirodalmunkban Vörösmarty néhány hasonló irányú költeményével együtt Kisfaludy Károly kísérleteiből Petőfi költé­szetére. Eposai a történet költői elbeszélései, hő­­sileg vértezett alakban. Összes költeményei összegyűjtve, 1858-ban jelentek meg három kötetben. De nemcsak dalai örökítik meg nevét, hanem kiválólag nyelvtudományi munkálko­dása az, mely a magyar nyelv és irodalom minden barátja előtt halhatatlanná teszi em­lékezetét. A nagy magyar szótáron a m. t. aka­démia megbízásából 1845 óta dolgozott fá­­radhatlan buzgósággal.­­ A szótár már most nagy részt (az L betűig) nyomtatásban is megjelent, de fájdalom­ a halál meglepte, mielőtt e munkát tökéletesen befejezhette volna. Tagja volt a Kisfaludy-társaságnak, va­lamint több év óta a nemzeti színházi drá­­mabiráló-bizottmánynak is. Nevét a késő kor is azok nevei között fogja említeni, kik a magyar nyelv és iroda­lom körül halhatatlan érdemeket szereztek. Pulszky Teréz. (­ szept. 6. 1866.) E magas lelki tehetséggekkel megáldott, kedves nőnek, ki f. ha­­­dikán, Budán, férje, gyermei és ismerői mély fájdalmára életének delén legidősb lányával , a 16 éves szép Harriettal csaknem egyszerre halt meg, nem­csak szűkebb hazájában, hanem Londonban, Turulban, Florenzben s mindenütt, hol a bol­dogult hosszabb-rövidebb időt töltött, és hol ritka tulajdonságai miatt becsülni tanulták a legőszintébb fájdalommal fogadták halálát. Előkelő bécsi bankár-családból származ­ván s anyja Walter Henriette, egy lelkes frankfurti nő által gondosan neveltetvén, a székváros legkitűnőbb mestereinek vezetése alatt, már gyönge ifjúságában határozott elő­szeretetet tanúsított a komolyabb tanulmá­nyok iránt, így nőtt föl szülei házánál, hol azon idő­ben a tudomány és művészet legjelesebb kép­viselői gyakran megfordultak s az ifjú leány lelki képzésére nem kis befolyással voltak. Számos kérőtől környezve, kevéssel a magyar szabadságharc kitörése előtt Pulszky Ferencnek nyújtotta kezét, kivel nem sokára a száműzetés keserveiben híven osztozott. Ez idő alatt az erős jellemű nőnek gyakran nyilt alkalma ismeretei gazdagságát kizárni, s miután minden műveit nyelvet tö­kéletesen ismert, magyar, német és angol nyelven több általa írt művet adott ki. A külföld előkelőbb köreiben csakhamar otthonosnak érezte magát s a leghívebb ba­rátokat tudta megszerezni magának. Hosszas londoni tartózkodása alatt szűk korlátok közé szorított háztartása Bayswaterbau s később St. Albano Villa és Kentish Town-ban Anglia legelső államférfiai és parlamenti szónokai ál­tal látogattatok és a ki e szerény, salonhódí­­tásokat nem vadászó hölgyet azon körben látta mozogni, melyben az első rangú férfiak, mint például Cobden Richard, Bright John és az agg Landsdowne marquis oly örömest idéztek, azt meg kellett, hogy lepje azon csöndes, de legyőző bűbát, melyet e neveze­tes egyéniségekre gyakorolt. Helyesen jegyezte meg egy londoni német róla, hogy ő az egye­dül, ki érti, mint kell a száműzetés kemény kenyerét kellemmel enni. Turin­ és Floreneben, hol családjával később tartózkodott, sokan s köztök a legfényesebb nevű emberei Olaszországnak érzékenyen fáj­lalják a nemes nő elhunytát. De leginkább maga Garibaldi, kinek Pulszkyné Caprerában vendége volt, s ki benne , hosszú éveken át kipróbált barátnőt és hű ápolónőt vesztett. Hát a férj vesztesége mily mérhetlen lehet! Múlt számunkban röviden volt említve a két halott temetési szertartása, ezúttal még a következőket adjuk hozzá. Székácsnak a sírnál mondott jeles beszé­dét egyaránt dicsérik a lapok. A szónok maga is sokszor ellágyult és kényezett, mig el­mondta azt. Azzal kezdé: „hogy a veszteség nagyságát s a fájdalom mélységét, melyet e két koporsó látása mindenkiben előidéz, raj­zoljam ; elég annyit mondani, hogy e meghalt nő férje s e meghalt leány atyja honának szent mezőit 18 évi száműzetés után, örömtől do­bogó szív helyett, könyező szemekkel üdvöz­lő.“ Ezután előidézte a magas szellemű nő képét, ki nagy eszmék szolgálatában állva, mindig kész volt azokért szenvedni s áldoza­tokat hozni. Bár nem e honban született, mégis a legforróbban szerette a hazát, mely férje által lett övé. A száműzetés éveiben ő a hűség példányképe volt. Majd jött egy jobb idő, midőn az uralkodó kegye visszadta neki magyarországi vagyonát. E jótétemény is fáj­dalommal volt összekötve; meg kellett válnia férjétől, bármint szerető is őt, hogy gyerme­keinek rendbe hozza a visszanyert vagyont. Pulszkyné az anyai szeretet áldozata lett. Leányát ápolva, kórágyánál virasztva, tört meg ereje, a kedves Harriett 12 napig volt beteg, anyja 5-ig, 48 éves korában halt meg s Pulszkyt 22 éven át boldogítá a szó legtel­­je­sebb értelmében. Öt gyermeke maradt: Ágost, Gábor, Károly, Polyxen és Garibaldó. Áldás emlékezetére. Telegdy Csilla. Regényes korrajz. (Folytatás.) Álmos herceget kár szánni, de menteni nem lehet; hozzá a király jó volt, birtokai­ban senki sem háborgat, s ő oly sokszor nyugtalanító nemcsak a jó rokont, hanem az egész országot. Irigye volt a szerető testvér­nek; pedig ő nem birt volna képességgel a hont úgy fölvirágoztatni, mint azt Kálmán bölcsessége s­eszélye téve, s a­mint elvesz­tette a horvát koronát, úgy vesztette volna el Magyarországot is; de az irigy s követelő lélek ezt nem látta be, s minél inkább nőtt a külhatalmak tisztelete­s népének szeretete Kálmán iránt, és oly mértékben fokozódott a hűtlen testvér boszuszomja. Kálmán nagylelke kétségbevonhatlan, ő három ízben bünteté bocsánatával a rosz testvért. Természeténél fogva már hajlandó volt nemesen cselekedni, de hajlandó főként, mert angyalt birt barát­nőül, ki előtt magasan állni lelkének minden törekvése volt. Mikor Horvát- és Dalmátország koronái­val díszítve hazatért, Szvetopolk levele várta őt. A nagyherceg szép szavakkal úyita meg ajánlatát házasságára nézve, de Kálmán még mindig habozott. Csilla mélyen bevette volt magát lelkébe s naponként jobban imádta az erős lelkű nőt. A gyermekherceg súlyos beteg len s Draco, a király olasz udvari orvosa kijelenté, hogy ha fölépül is, férfikort érni nem fog. Lehetett-e ennél lesujtóbb az apára s népét szerető fejedelemre?... Álmos marad­jon-e trónutódul, ki arra oly kevéssé méltó? Lesújtva ült a kedves beteg agyánál, az ápolás és virasztásban kifáradhatlan barátnő­vel. A gyermek aludt, az orvos nem volt jelen .. . — Mit tegyek? — szólt mintegy önma­gához — e gyermek egyetlene az apának s királynak, elvesztve őt, mi marad nekem s mi a nemzetnek? — Még mi sincs vesztve; csak akarnod kell, Predszlava tied s meglehet, nehány év múlva viruló gyermekek ölelendik térdeidet. — És te? — Én az leszek neked, mi eddig valók s nődnek tisztelője. Határozz, sorsodtól nem magad, egy nemzet jövője függ. — S tanácsod? — Vedd nőül Predszlavát. A királyt feleletében az orvos hátráltatá, ki betegénél ismét megjelent. Szép fiatal férfi volt, hazája éghajlatának forróságát viselő lel­kében, szenvedély volt minden érzelme: hont, tudományt, mindent, mit más kebel a szeretet ihletségével karol föl , ő szenvedélylyel ölelte. A király iránt hódoló tiszteletet tanúsí­tott , a beteg iránt a legkitűnőbb figyelmet, de ki olvas a szívek mélyében? Mire a kis herceg egészsége megjavult Predszlava Kálmán neje volt, de azon tiszte­let, melyet oly mesterileg színlelt, most éles gúnynyá vált a király iránt s az orosznő ha­mar bebizonyítá, hogy csak azért lett Kál­mán nejévé, hogy egy hatalmas ország király­nője lehessen. Kálmánnak fájt a csalódás; szeretetre nem számolt, de becs­ülésre joggal s gúnyra legkevésbé. Elhalt neje s imádott barátnője oly gyöngédségben részesíték, mely feledtetni volt képes a természet mostohaságát, annál inkább fájt most az ellenkezőt tapasztalnia, de birt annyi eszélyességgel helyzetét tikolni s a királynőtől végleg visszavonult. Még barátnője előtt is elhallgatá viszo­nyát, melyben nejéhez állt, sértett önérzete pirult érdemetlen megaláztatása miatt s tudva, hogy az annak is fájni fogna, inkább egye­dül tűrt. De lehet-e részvevő lélek előtt elfödni bánatunkat? Csillát inkább sérté a királynő modora, mint magát a királyt s kétszerezett gyöngédséggel igyekezett a méltatlanságot enyhíteni. Predszlava különösen kitüntető Dracot, de a fiatal­ember átalánosan tiszteltetvén, a királynő kegyét senki nem irigyelte tőle. Kálmán kevéssé ügyelt arra, de annál inkább Csilla, ő a királynak megígérte, hogy tisztelni s szeretni fogja nejét, de tehette-e azt? lirt-e az orosz nő legparányibb érzel­met, melyhez közeledhetett volna. Ellenkező­leg, észszel bírván szív nélkül, számítani a következtetni tudott csak s hamar tudni hive, hogy Csilla s a király közel állnak egymás­hoz s félt azon befolyástól, melyet a magyar nemes lány Kálmánra gyakorolhat. (Folyt. köv.) Kava*) N. Mária: Levélkosár. A „P. LA szerkesztőségének Pesten. A dolog rendben van, csupán a szalag nyomatott hibásan.

Next