Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 48. szám

első királyné, Gizella kápolnája is van, őriz­tessék. * A nemzeti színházban tartott díszelőadás ő Fölségeik tiszteletére a legfé­nyesebb kiállítással ment véghez. Teljes kivi­lágítás volt kint és bent s nagy néptömeg állta körül a bejáratot, mely a Fölségek jö­vetelét várta, mi azonban az udvari gyász miatt elmaradt. Ez okozá, hogy több páholy is üresen maradt. Annál fullasztóbban volt tele a színház egyéb­ helyisége, s a többnyire vi­dékiekből álló közönség zajosan megéljenezett minden hazafias frázist s a királyi párra vo­natkozó mondatokat, kivonatokat. Meglepő fényt fejtett ki az igazgatóság e díszelőadás kiállításánál.­­ Az öltözékek és díszletek különösen kitűntek. Felekiné (Gizella királyné) pompás ruhája valóban fejedelmi volt, s főleg a nővilág átalános szakértő figyelmét vonta magára. A zenészeti részek, valamint a vá­lasztott darabok is alkalomszerűek voltak Legtöbb figyelmet keltött Erkel új himnusza. * A koronázási adomány, melyet a koronázott király és királyné a koronázási mise alatt offertoriumkor a paténára letenni szokott s most is letett, ezúttal két nehéz arany emlékpénzből állt, melyeknek mind­egyike ötven aranyat nyom. Az emlékpénzeken a király és királyné arcképe van azon jel­mondatokkal, melyeket már említettük. És pedig a király emlékpénzén: „Virtuti Confido“, a királyné emlékpénzén pedig: „Fausto sidere laeta.“ Ez a két emlékpénz az esztergomi székes főegyház kincstárában fog őriztetni. *A magyar főpapok közül a koro­názásnál a következők lovagoltak: a herceg­prímás, az egri és kalocsai érsek, a vesz­prémi, pécsi, székes-fehérvári, győri, szom­bathelyi, váczi, erdélyi, csanádi, szatmári kath., a szamos-ujvári, lugosi s a nagyváradi görög szertartásu s a munkácsi megyés püs­pökök, a pannonhalmi főapát, továbbá a ke­resztvivő Lipovniczky István, gróf Forgách Ágost s Lipthay András c. püspökök. *Azon egyháznagyok, kik a ko­ronázásnál segédlet gyanánt résztvettek, ő Fölségeik által különböző értékes emlékekkel tisztel­tettek meg. * Özvegy Sebes Emil­né, kinek férjét, mint tudva van, pár év előtt a pesti Rókus-kórházban egy katona lőtte le, Királyné ő Felségénél benyújtott kérvénye folytán, ő Felsége által évi kegydijben részesíttetett. * 100,000 darab oly jegyet rendeltek meg Párisból egy pesti fényképésznél, melyen a király azon pillanatban van ábrázolva, mi­­dőn a koronázási dombra hág. * Fiuméból június 11-dikéről távír­­ják. Éppen most vonul be roppant néptömeg a városba. 4,000 ember magyar zászlókkal és nemzeti zenével Bukkari városából és Pre­­hettó , Szt.­József Felső és Alsó-Krassitza kerületeiből. Csatlakozást követelnek a ma­gyar tengermellékhez. Nagyszerű manifeszs­­ziókkal ajánlják föl hűségüket a királynak és az anyaországnak. A fiumeiek lelkesedéssel fogadják és a városi zenével kísérik vissza a határig. A város azonnal kitűzte a lobogókat, Haulik titkár átvevén kezeikből a kérvényt, szülni nem akaró éljeneket harsogtatnak a magyar királyért, mihez a fiumeiek is csatla­koznak. A visszatérés alkalmával Radics háza mellett elhaladván, lelkesen éljenezték. * Pozsega város és megye nagy lelkesedéssel ülték meg a koronázás ünnepét. Pozsegában mozsárdörgések hirdették már kora reggel az ünnepély kezdetét. 10 órakor nagy­misét és Te Deumot tartottak a főegyházban, mely a megyei és városi tisztviselők, céhek, tanulók és a polgárok sokaságától egészen megtelt. Délben diszlakoma, este kivilágítás és bál. A város távirati után kérte meg a bánt, hogy juttassa ő Felsége tudomására hó­dolatuk kifejezését. A megye valamennyi tem­plomaiban tartatott az­nap Te Deum. "­Királyi ajándékkal lepetett meg Pest városának főkapitánya Thaisz Elek úr a koronázás alatti jó rend föntartásáért. Az ajándék áll egy igen szép vert arany dohány­­tartó szelencéből, mely kék zománc-vonalak­­kal van körülöve­zve és két darab másfél hü­­velyknyi átmérőjű nagy arany­éremből. Az első érem egyik oldalán ő Felségének a ki­rálynak arcképe látszik ezen körirattal: I. F. J. ausztriai császár. A másik oldalán a ma­gyar korona s alatta a jogar és kard kereszt­be van téve s fölötte: „Bizalmam az ősi erénybe“, alatta pedig: „Magyar királylyá koronáztatott Budán 1867.“ A második érem egyik oldalán a királyné ő Felségének arcké­pe van ezen körirattal: „Erzsébet ausztriai császárné/1 A másik oldalon a magyar korona két keresztbe tett virágfüzéren nyugszik s fö­lötte: „Boldogító csillagzat örömárjai közt“, alatta pedig: „Magyar királynévá koronázta­tott Budán 1867.“ A budavárosi főkapitányt Kovics Károlyt pedig arany ékszertartóval ajándékozta meg ő Felsége. * A vallás és közoktatási minisz­tériumhoz kineveztettek: Lipovniczki István címzetes püspök miniszteri tanácsossá, Man­­dics Tódor, Hegedűs Lajos, Kosztolányi Ká­roly, Gönczy Pál és Molnár István osztály­­tanácsosokká , Villec Kamill, Apt Kamill, Mészáros Ferenc, Markusovszky Lajos és Molnár Aladár titkárokká! * ő Felsége személye körüli ma­gyar minisztériumhoz kinyeztettek : Szent­­györgyi Gyula erdélyi kormányszéki tanácsos és Somossy József királyi tanácsos, Szirmay Géza és Trauschenfels Emil képviselők mi­niszteri titkárokká; Semsey Lajos tiszteletbeli titkárrá; Saxon János, Nikolics Ulászló, Vav­­rik Gábor és Kelemen Mór fogalmazókká; Beer Kálmán és Augustin Károly fogalmazó segédekké. * A pesti díszcsapat küldöttsé­gét, mely a koronázási zászlót vala átnyúj­tandó, királyné ő Fölsége kedden délben fo­gadta. A küldöttséget a belügyminiszter mu­tatta be ő Fölségének, ki a küldöttség szó­nokainak beszédére következőleg válaszolt: „Szívesen fogadom önök ajándékát az éppen lefolyt felejthetlen napok kedves emlékéül. Vigyék meg küldőiknek köszönetemet.“ — ő Felsége nyájas leereszkedéssel társalgott a küldöttség tagjaival, miközben megjegyezni méltóztatott: „jóformán a gödöllői templomnak fogom e zászlót adni.“ * A plébánia templom 75 drb társ­országi és megyei zászlóval volt a koronázás­kor diszítve, mely zászlókat a király készít­tette. E zászlók a megyéknek fognak adatni. * Ifj. b. Vay Miklós a királynéról szép élethű szobrot készített s azt fölajánlá ő Fel­ségének. Viszonzásul díszes kard s mentekö­tővel jön megajándékozva. * A Csanádi püspök 10,000 forintot küldött az akadémiának a koronázási ünne­pély emlékére. * A király megígérte pártfogását a le­lencügyre nézve is, s az elnökség újabb ál­dozatkészségre kéri föl a közönséget. * Sina Simonnak a király azon ha­­zafias áldozatkészségéért, melylyel a koroná­zás alkalmával jótékony célokra 10.000 frtnyi összeget fölajánlott, különös legfelsőbb elis­merését nyilvánította. * A budapesti honvédek­­nevében múlt szerdán az elnök, Nagy Jenő ezredes, Dobozi István és Földváry Albert alezredesek s a honvéd-egylet jegyzője, Mikor Zsigmond százados tisztelegtek a miniszterelnöknél, meg­­köszönendők ő Fölsége nemes ajándékát s megtudandók , mikor hajlandó ő Fölsége el­fogadni a köszönetét vivő honvéd küldöttséget. *A pesti takarékpénztár keddi választmányi ülésében elhatározta: kerestessék meg a közgyűlés oly pénzalap kijelölése vé­gett, melyből a honvédek segélyezésére éven­ként 1.000 frt kerülne ki. Addig is azonban, míg a közgyűlés e segélyalapot megajánlaná, a választmány 1000 frt kiadását rendelte el a honvédek segélyezésére. . * A belügyminiszter fölhívja a törvényhatóságok főnökeit, miszerint a ható­ságok területén lakó volt honvédek árváinak, özvegyeinek , munka-keresetképtelenné vált rokkantainak névjegyzékét körülményeik rész­letes leírásával mielőbb a nevezett miniszté­riumhoz fölterjeszszék. *** Egy Erdélyből jött utazó, az ott szerzett tapasztalatok nyomán beszélt, miszerint a hangulat ott a magyarok irányá­ban sem az oláhok sem a szászok között nem oly rész, mint azt a Bach-Sehmerling­­féle hivatalnokok — kik még most is az ügyek élén állanak, a világgal elhitetni igye­keznek. Szebenben a hangulat tűrhető, Szász­városban meg épen kitűnő. A szászok általá­ban nem bánják az új fordulatot, csak Péchy a kiküldött kormánybiz­os meg tudjon felelni feladatának. A népesség vagy­is a fajok sza­porodására nézve megjegyzi, hogy a szászok fogynak, ellenben a magyarok szaporodnak. Okát abban találja, mert egy-egy szász csa­lád ritkán bir két gyermeknél többet, s a halál is kiviszi belőlök a számot. Különben a szász férfiak izmosak nagy termetüek s a nép munkás és vagyonos. * A budai népszínház múlt csütör­tökön nyittatott meg Dobsa „István királyá­val“ nagy számú közönség előtt. Molnár György a szinpadoni megjelenésekor valóságos ovatióval fogadtatott. Az éljenzés és koszorú­dobás percekig nem akart megszűnni. * A­ magyar történelmi társulat, f. hó 13-dikán d. u. tartott alakító közgyűlé­sében elnökké megválasztatott: gr. Mikó Imre alelnökké Horváth Mihály és Ipolyi Arnold, titkárrá Thaly Kálmán. * Uj hetilap. Július elsejétől kezdve Jókai Mór szerkesztése alatt új hetilap fog megindulni „Igazmondó“ cím alatt, szépiro­dalmi és nemzetgazdasági tartalommal. A lap ára egész évre 4 frt. * Mathild ausztriai főhercegnő, ma­gyar- és csehországi kir. hercegnőért az udv. gyász f. hó 13 án kezdődött s julius 13-áig tart. Három hétig a teljes és az utóbbi három hétig a félgyász. A temetés egész csöndben jun. 10-én este 8 órakor ment végbe. * Zágrábból jan. 11-éről a „P. Ltd.“ a következő táviratot hozza: Horvát- és Tót­ország , mint hírlik, a régi államszerződések alapján legközelebb bekebleztetnék Magyaror­­országba. Buccariban éppen most újabb nagy­szabású nyilatkozvány történt az unió mellett. * A párisi kéjutazás pesti rendezői Szabadi és társa közhírré teszik, hogy e kéj­­utazás f. hó 27-én okvetlen megtörténik. Az utazás Bécsből Párisig egy­huzamban lesz De a visszautazás Svájcon át fog történni s Baselben minden résztvevőnek tetszésére bi­zatik: azonnal visszatérni vagy 14 napig Svájcban időzni, miután jegye még 16 napig érvényes. Párisban időzés július 1-től 11-éig bezárólag; minden 2—2 személy számára egy kényelmes szoba s­a­t. Utazási ár: a II. osz­tály 120 frt o. é., a III. osztály 100 frt o. é., mely összeg az igazolványokkal együtt f. 20-áig Szabadi és társához a komlókertbe küldendő. *A jégeső több helyen okoz mos­tanában tetemes károkat. Közelebb Árvamegye felső vidékét is e csapás érte. Tyúktojásnyi jegek hullottak s nemcsak a vetéseket semmi­­síték meg, de elvitték a hidakat, gátakat s malmokat is. Zábidó falu egész gulyája vízbe fulladt. * Nagy tűzvész. Ácsról írják, hogy ott f. ha 8­ dikán irtózatos tűzvész dühöngött. A kárt százezerekre teszik. * Kréta-szigetén a fölkelés átalá­­nossá lett. Omer basát, a török hadsereg fő­parancsnokát a fölkelők két ízben is meg­verték. * Sarolta császárnéról Bécsben az a hír terjeng, hogy egy rohamában a ten­gerbe ugrott. * Queretaro bevétele- és Miksa elfogatásáról a „Messager Franco Ame­rikain“ következőket közli: „Marquez tábor­nok, a császár utolsó reménysége ápr. 10-én vereséget szenvedett, tehát azon napon, me­lyen három év előtt Miksa a mexikói korona szomorú ajándékát elfogadta. Néhány napra rá Fischer páter a császár gyóntatója és Salm hercegnő a juaristák főhadiszállására jöttek, hogy alkudozzanak, mi azonban visszautasít­­tatott. A császári táborban ezalatt a teljes fölosztás állapota állt be. Portella hadügyminisz­ter a fővárost a juaristáknak át akarta adni, ha személyes biztonságáért kezeskednek. Egy más miniszter Oh­oran szintén oltalmat kere­sett a köztársaságiaknál és késznek nyilatko­zott azért Marquez tábornokot kiszolgáltatni. Május 15 én azon magaslatok, melyek Quere­taro fölött uralkodnak, Escobedo csapatai ál­tal foglaltattak el. Reggeli 8 órakor a tüzér­ség tüzelése által a császári hadsereg utolsó maradéka is megadásra volt kényszerítve — Miksa császár és vele Mejia, Castillo, Mira­­mon kénytelenítve voltak magukat föltétlenül uregallul. Az ujaDD táviratok szerint, Quere­taro megrohanása árulás által tétetett lehe­tővé. Miksa mint fogoly állítólag Mexikó vá­rosában van. * Miksa császár sorsa. Az uj „Frem­denblatt“ írja: Mint illetékes helyről értesü­lünk, a hétfői nap folytában egy a tenger alatti huzalon jött távirat azon positív hírt hozta a bécsi amerikai követséghez, hogy Miksa császár az illető sürgöny feladása ide­jén még életben és hadi­fogságban volt. Ha­sonló biztonsággal jelentik, hogy jövőre is nem fenyegeti életveszély a császárt. Állítólag Juarez személyesen a leglekötelezőbb és meg­nyugtatóbb ígéreteket tette a hozzá küldött amerikai biztosnak. Következő részletekről ér­tesülünk azon fáradozásokat illetőleg, melyek itt és Prágában léteznek; avégből, hogy az esetre, ha Miksa császár életét pénzen kellene megváltani, a szükséges összeg megszerez­tessék. Mihelyest híre jött, hogy a császár Queretaroban be van zárva, s hogy elfogatása valószínű, a császári család tagjai rögtön ér­tekeztek, miként lenne egy nagyobb összeg beszerezhető. Első rendben Ferdinánd császár ígérte meg segélyét s a mexikói császár szü­lei is minden tőlök kitelhetőt megtőnek, hogy készpénzt tartsanak rendelkezésre, így azon esetre, ha váltságdíj követeltetnék, egy te­kintélyes pénzösszeg máris készen tartatnék. * Párisban a „Hotel de Ville“-ben oly fényes bál tartatott , minőre a párisiak alig emlékeznek. Két millió forintba került és 8.000 ember volt hivatalos. A bált megelőző napokban már annyin folyamodtak jegyekre, hogy Párisban tartózkodó osztrákoknak csak alia­ jutott, s a rendező-bizottmány kénytelen volt kijelenteni, hogy azok számára, kik most a bálból kimaradtak, egy másik bál fog rendez­­tetni. A számos egyenruhák közt fültűnő volt a magyar nemzeti viselet. Éji 11 órakor je­lentek meg: a francia császár és császárné, orosz cár, a porosz király, a porosz korona­­herceg , Victoria hercegnő és Bismarck gróf. A tuileriáktól a hotelig száz lovastestőr ké­pezte a sorfalat, s az udvari kocsi két sor lándzsás által kisértetett. E bal előkészü­leteivel 200 napszámos négy hétig volt el­foglalva másodikba az orosz cár és a francia császár a hercegekkel. Sándor cár jobb kéz felül ült, balról Napolenon császár, a kocsi első ülésén a két nagyherceg foglalt helyet. Bourgoing és Raim­­beaux lovászmesterek a kocsi mellett lova­goltak. A boulognei erdőbeli vízesés szomszéd­ságában oly nagy volt a tolongás, hogy ő felsége szükségesnek látta a jobb felől való útra hajtatni. De itt is annyi volt a nép, hogy gyakran meg kellett állani. A gyilkos ezen az utón várakozott, s midőn egy kissé néptelenebb helyen éppen ügetni kezdtek a lovak, lőtt a kocsi felé 5 lépésnyi távolból. A lövés percében Raimbeaux lovászmes­ter lovával épen a kocsi ajtaját fedezte. A golyó, vagyis a golyók egyik, minthogy a pisztoly kétcsövű, a ló orrát érte. A ló föl­­­ágaskodva s megfordulva egy csomó vért vetett be a császári kocsiba. Mind a négy bennülőnek ruhája el volt öntve vérrel. Lehet képzelni a tömeg rémületét és föl-­­ indulását. Napóleon császár fölállva, kezébe tartott lövegével intett, annak jeléül, hogy egyik sem sérült meg. „Éljen a császár!“ „éljen a cári“ kiál­tások hangzottak mindenfelől. Oly jelenet volt ez, melyet leírni lehe­tetlen. A két uralkodó bámulatos bátorságot és szilárdságot tanúsított. Bourgoing úr az első pillanatban nem tudván mi történt, s a hallott dörgést valami pokolgépnek tulajdonítva, parancsot adott, hogy a kocsi vágtatva haladjon. Csak néhány perc múlva vették észre, hogy a vérrel borított uralkodók és hercegek nincsenek megsebesülve. Sándor cár fiát, a koronaörököst vérrel egészen elborítva látván, kimondhatatlan aggodalmat érzett egy pilla­natig. A merénylet elkövetőjét a nép megro­hanta s csak nagy bajjal lehetett kimenteni kezei közül. Ha a rendőrök ki nem szabadít­ják, s egy kocsin el nem szállítják, a nép fölakasztotta volna. A császár az orosz cárt haza kísérte az Elysée-palotába. A gyilkost a Conciergeribe vitték. Hat órakor volt az első kikérdezés. Beregowsky Antalnak nevezik. Életkora 26 év, Volhyniában született. Részt vett a len­gyel forradalomban. 18 éves korában Govin gépgyárába beállott munkásnak; innen három hónap előtt lépett ki, azóta Brüsselben lakott, s csak néhány nap óta tért vissza. Magavise­lete feddhetetlen volt, és bizonyos emberek közbenjárására segélypénzt nyert, melyből 30 frankot éppen a múlt kedden vett föl. Szerdán 9 frankon egy pisztolyt vett. A pisztoly kétcsövű kis zsebpisztoly. A gyilkos állítja, hogy nincs bűntársa, senki sem biz­tatta a tett elkövetésére, egyedül magánérzel­meit követte. A szemle alatt több ízben meg­próbálta oly helyet találni, a­hol közel ér­heti a cárt, de ez nem sikerülvén, csak ha­zatérő útjában juthatott oly közel a kocsihoz, hogy szándékát végrehajtsa. A fegyver gyöngesége és roszasága való­ban tanúsítja, hogy a merénylőnek nem volt bűnrészese, mert ha volna, bizonyosan gon­doskodtak volna jobb fegyverről. Beregowsky első szava ez volt: „Sajnálom, hogy a merényletet Francia­­országban követtem el, de még inkább saj­nálom azt, hogy nem találtam, a­kit találni akartam.“ Ámbár sebe, melyet a szétpattant pisztoly okozott, nagyon fáj, ő mégis egészen nyugodt és nagy lélekjelenlétet tanúsít. Erélyesen tiltakozik az ellen, mintha ő Napóleon császárt meg akarta volna ölni: „meg van róla győződve, hogyha golyója nem té­vedt volna, egyenesen a cár mellét éri.“ Figyelmeztették, hogy nemcsak a cár, hanem még Franciaország ellen is vétkezett. Erre kényei kiomlottak. „Igaza van önnek, mondja ő, én vétkez­tem Franciaország ellen.“ Beregowsky keze össze van zúzva, úgy hogy hüvelykét műteni kellett s lehetséges, hogy a mutató és középujját is ugyanazon sors éri. A fogoly állandóan szem előtt van. Azon három szobák egyikében van zárva, melyek­ben a nagy bűnösöket s a halálra-ítélteket tartják. Az, a melyben jelenleg van Beregowsky, éppen fölötte van a börtön-szobának, mely legutolsó hajléka volt 1793-ban Mária Anto­­inette-nek. Ezen nagyon tévés szobában volt Ney marsal. Ebben volt bezárva később Verger és Orsini. Most Párisban Raimbeaux a nap hőse, ki lovával fölfogta a gyilkos golyót. A cár kezeit szorongatva adta át neki a Stanislaus rendet s azt monda: „sohasem fogja elfeledni, hogy életét mentette meg. Napoleon pedig nyakába borulva nevezte ki a becsület-legio nagykeresztessévé. Egyveleg. Az orosz cár élete elleni merénylet részleteiről a következőket írják: „A szemle befejezése után az uralkodók és a hercegek leszálltak a lovakról és a csá­szári kocsikban foglaltak helyet. Az első ko­csiba ült a császárné a porosz királylyal, a

Next