Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-11-14 / 91. szám

nézve, d) A szegődő szolgák, milyenek a vá­rosi, megyei s egyéb hivatalos szolgák, e) Minden szolgálatban levő, vagy nyugalmazott, vagy a tiszti rangja megtartása mellett kilé­pett cs. k. katonák, továbbá az okleveles, rokkant és szabadságos katonák, f) Egyéb kincstári és pénzügyőri tisztek és szolgák. g) Végre az idegen illetőségű itt tartózkodó ta­nulók. h) Egy ház több közös birtokosánál megjegyeztetik, hogy a legidősb birtokos 6, a többi közös birtokos 3 munkanappal rovandó meg. i) Állami tisztviselők és szolgák. Igás közmunkakötelezettség alól csupán a) cs. kir. katonai fogatok és a posták fogatai mentet­­ték föl; továbbá b) a nyerges paripák, me­lyek igába nem vonatnak, c) A lókereskedők, ha azok a kereskedéshez kocsival nem bírnak, ellenkező esetben minden külön kocsira 3 ló számítandó, illetőleg fölrovandó. — Halálozás. Tegnap délután ismét kisértek végnyugalomra e város egy jó pol­gárát, Nagy Ferenc festészt, kiélte 56-ik évében f. hó 12-én családja és számos jó ba­rátja fájdalmára elhunyt. A boldogult 1847- ben városi communitás, 1848-ban városi kép­viselő s nemzetőri százados és 1861 ben szin­tén városi képviselő volt. Béke hamvai fölött! * Tanyáink között a közelebbi na­pokban megint egy embert ütöttek agyon. — Ugyanis e hó 6-án esti 7 órakor Bala István tanyai lakosnak juhásza a szomszéd Gedai János földjére belegeltetvén, a gazda által e végett megtámadtatott s feje koponyája bot­ütésekkel bezúzatván, a szerencsétlen 30 órai kínlódás után meghalt. A tettes be van fogva. * A helybeli közkórház okt. havi kimutatásából közöljük a következőket: Szint­úgy mint szeptember, úgy a közelebb lefolyt október hóban is, a betegfölvétel és különö­sen a hagymázzal érkezettek száma rendkívül nagy volt. — Maradt szeptember hótól 107 beteg = 41 férfi, 66 nő. Fölvétetett október­ben 93 = 54 férfi, 39 nő. Kezeltetett össze­sen 200 = 95 férfi, 105 nő. Elbocsájtatott 85 = 52 férfi, 33 nő. Meghalt 17 = 9 férfi, 8 nő. — A halálozás 12 szer hagymáz, 1-szer gümőkór, 1-szer sejtszövetláb, 1-szer bonyo­dalmas csonttörés, 1-szer Bright-vesekór és 1-szer gyermekágyi láz következtében állt be.­­ Maradt november hóra 98 beteg , 34 férfi, 64 nő. * Lopás. Kedden délutáni egy óra táj­ban Korom J. dorozsmai illetőségű szabadsá­gos katona K. S. bőrkereskedőt, mialatt az ebédelt, meglopta. A szoba üvegajtaját be­nyomván, a pénzes­ fiók kifosztásához látott, azonban egy leányka toppant a szobába, s a tolvajt, midőn még alig néhány forintot vett magához, elriasztotta. Vegyesek. * Kossuth Lajost Pécsett nagy szó­többséggel országgy. képviselővé választották. * A német-ürögi választókerü­letben a Kossuth Ferenc lemondása folytán megürült képviselői állomásra Földvári Ká­rolyt akarják megválasztani. * A bécsi kiegyezési bizottság azon cikkelyt, mely Magyarországnak az ál­lamadósságok kamataihoz járulását 29 millió­ban szabja meg, valamint Magyarországnak a törlesztéshez járulását megállapítja, elfo­gadta. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy jövőre az államköltségvetés túllépése teljesen el fog kerültetni, s hogy a birodalom pénz­ügyeinek rendbehozására biztos kilátás van. Végül kiemelte, hogy a miniszterek felelősek, s hogy az alkotmányos kezelés legjobb biz­tosíték a pénzügy helyreállítására nézve. * A pesti egyen­lő­sé­gi kör elnökévé Klapka György választatott meg. * Doboczky Ignác, Hunfalvy Pál és Pulszky Ferenc gyűjtést hirdetnek a finn szűkölködők javára. *Az arad-erdélyi vasútvonalon Győ­rökig az első mozdony hétfőn tette meg az utat 45 perc alatt. A győroki indóház ez al­kalomra ünnepélyesen föl volt zászlózva. * A bécsi magyar jogászok azt a kérelmet szándékoznak Tisza Kálmánhoz in­tézni, hogy a zsidó emancipatiot hozza ismét szőnyegre és sürgesse az országgyűlésen. * Az aradi vértanuk szobrára eddig 8441 frt gyűlt be. * Cegléd városa Böszörményi Lászlót díszpolgárává választotta. * A Fer­tő tava majdnem egészen ki­apadt. A tó kiszáradt területe 59 ezer holdat tesz 1600 négyszögölével számítva. * A belügyminisztériumhoz Köb­­ling Nándor osztálytanácsossá, Oder Dezső és Kranz József titkárokká neveztettek ki. A közoktatási miniszter pedig Dömötör János volt honvédőrnagyot ceglédi s Keresztesy La­jos volt honvédőrnagyot mizslyei közalapítvá­nyi uradalmi számtartónak nevezte ki. * A b. Józsika-család sirbolt­­j­­á­t Mikesen a napokban kirabolták. * Az újabb képviselőválasztás­ra Horvátországban erősen folynak a készü­letek, Zágrábban f. hó 25. ,26., és 27-dikén lesz a választás. * A fö­l­dmi­vei é­s­ ip­a­r- és keres­kedelmi minisztérium jelenti, hogy a marhavész pestmegyei Cegléd városában és a dán-sz.-miklósi pusztán megszűnt, ellenben békésmegyei Vésztő községben és a kondo­­rosi pusztán kitört. A vész ezeken kívül Ma­gyarországon még a jászkerületi sz.-lászlói, biharmegyei varsányhelyi pusztán és Nagy- Kőrösön uralt. A nagy-kőrösi határ egy része még mindig katonai őrök által van elzárva. F ő Felsége — mielőtt Párist el­hagyta volna — a francia főváros szegényei számára 50,000 frankot adott át. — Hasonló nagy jutalomban részesítők azokat is, kik az Elysée-palotában szolgáltak. * Párisban ő Felsége igen sok ér­demjelt osztott ki. Ily kitüntetésben a többi közt 15 hirlapíró is részesült. * Posner K. Lajos, az ismert pesti nagykereskedő, a francia császár által a be­csületrend lovagkeresztjével ruháztatott föl. *A jénai egyetemen jelenleg 22 magyar ifjú van. A magyar egylet meglehe­tősen virágzik s tagjai mellükön keresztül nemzeti szin szalagot viselnek. A könyvtáruk mintegy 400 kötet. * Szolnok közelében a napokban két vasútvonal összeütközött s több utas meg­sérült. * A közelebb Szegeden is elő­adott „Rákóczy Julia“ szerzői Thaly Elek és Józsika Kálmán. * A közbiztonság jelenleg Pesten is szomorú lábon áll. Nem­régiben két női ruhába öltözött gazember egy kis korcsmában három férfit késett meg, kik közül az egyik azonnal meghalt. Múlt pénteken pedig hat embert vittek be a Rókus-kórházba, kik va­lamennyien az utcán támadtatván meg, vagy bottal verettek, vagy késsel szúrattak le. A szúrások — orvosi vélemény szerint — több­nyire sz­lettel történtek. * „Brutalitás.“ E cím alatt a „M. O.“ a következő sorokat közli. F. évi március ha­vában Gömör megye 7. helységében P. Lajos feddhetlen előéletű bérlő és terménykereskedő S. Jánostól három véka zabot vett rendes piaci áron, és legkisebb gyanút sem gerjeszt­hető körülmények között. Ezután vagy félév­vel, t. i. szeptember 24-én P. Lajos, ki Bor­­sod megye Ny. helységében lakik. M. Gyula szolgabiró által K.-be idéztetett, a­hol meg is jelenvén, esti 9 órakor kihallgatás helyéül nem a hivatalos localitást, hanem éppen a vádló lakát választotta. A kihallgatás rövid volt ugyan, de annál kihatóbb következmé­nyeiben. A szolgabiró kérdőre vonta P.-t vál­jon S.-től vett-e zabot és mennyit, mire P. azt válaszold: igen, három vékát. Ezzel a kihallgatásnak — aljas vallatásnak — vége szakadt, hogy kezdetét vegye egy oly eljá­rás , mely hajmeresztő barbársága és vad féktelensége által a középkor inquisitióira em­lékeztet vissza. M. szolgabiró leültette P. ru­háját, és bikacsökkel annyira összeverette, hogy P. elájulva összerogyott, s csak később tért magához, midőn vizzel meglocsoltatott. Ezen erőszakos bántalmazásnak több szemta­núja volt. P. a nekünk bemutatott orvosi lát­leletből kitünőleg két heti lázba és oly utó­­bajokba esett, melyek egész életére sínylő kihatással bírnak.­­ Az ütések folytán he­ves fejfájdalmakban és erős szívlöktetésben s görcsökben szenved. Ezen csak az ázsiai basáskodáshoz hasonlítható önkényüség és féktelenség legsikeresebb és legnemesebb meg­torlása ez eset közzététele. Végre megjegyez­zük , hogy a nagyméltóságú igazságügyminisz­­ter úr P. Lajos panaszára rögtön megkeresést intézett Borsod megye közönségéhez, hogy ez ügyben sürgősen jelentést tegyen. * A garibaldisták montonei vere­ségéről így írnak az olasz lapok: „Garibaldi csapata alig állt 3000 emberből. ” Ezek is szétoszolva vonultak egy völgyben, midőn tizenkétezernyi pápai katona fogta körül őket. A csata öt óráig tartott, mert a kis vitéz csapat hősileg védte magát a nagy csorda támadásai ellen. — De végre is sok lúd az oroszlánt is legyőzi. — Olaszországban a nép el van keseredve a franciák ellen, kik ezút­tal aligha szaporíták az igazi dicsőség babé­­rait. Nem vitéz, hanem csendőri szerepet játszanak. Milánóban, Páviában a nép inge­rültsége kitört, s katonáknak kellett elfojtani a mozgalmat. A párisi boulevardokon is tün­tetett a nép s értették Garibaldit s tiltakoz­tak a beavatkozás ellen. Ennek folytán sok elfogatás történt. A Garibaldi hymnusz ének­lését is betiltották, sőt a műkereskedések ki­rakataiból is be kellett venni arcképét. S z i it é s z e t. Szerdán, nov. 6-án került színre itt elő­ször ,,Rákóczy Julia“, legújabb történeti dráma 3 szakaszban. Írta N. N. Miután e mű —­ mint értesültünk — ed­dig még sehol sem adatott, tehát a helybeli színpadon kellett kiállania az első tűzpróbát, helyesnek találjuk szépészeti értékéről bőveb­ben szólani. Meséje a következő: Rákóczy Júliát, ki a zárdai életet gyűlöli, Kolonics bibornok pa­rancsára zárva tartják egy zárdában, hol őt a fátyol fölvételére késztetni akarják. E mű­velet kivitelében leginkább vesz részt Rozália apáca, kinek Kolonics fáradozásáért a fejede­lemnői állomást ígérte. A fejedelemnő meghal, de a bíbornok ennek utódjául nem Rozáliát nevezi ki, hanem Ursulát. Rozália ezért bo­­szút forral, behizelgi magát Rákóczy Julia bizalmába, és elszökteti öccse Amberg Ru­dolf által, azon reményben, hogy ehez a her­cegnő majd nőül megy hálából. De terve nem sikerül, mert Aspermont tábornok, kit Julia már azelőtt is szeretett, kiszabadítja őt Am­berg karjaiból, Zrínyi Hana beleegyezésével nőül veszi és a császár helybenhagyja a fri­gyet Kolonics nagy boszúságára, de a néző­közönség nagy elégtételére. Ennyiből áll a vékony alap, amelyen a dráma fölépült; az ismeretlen szerző elég ta­pintattal 3, és­ nem 5 fölvonásos darabot irt. Mert önkénytelenül kérdezzük : van hol az egész műben a benső drámai mozgalom, mely­ben csak egyedül rejlik egy dráma lételének jogosultsága ? Külső cselekvések — bármeny­nyire szükségesek azok — emezt soha ki nem pótolhatják, kivált oly laza összefüggés­ben, mint azok a jelen darabban találtatnak. Itt tehát a szerző a dráma legelemiebb kel­léke ellen vétkezett. De midőn e nagy hiányt fölemlítjük, nem hallgathatjuk el, hogy a darabnak fényoldalai is vannak. Erős a szerző érdekes lelki álla­potok festésében, habár azok néha a költői valószínűséget meg sem közelítik, de különö­sen erős elragadó színpadi hatások előidézé­sében. A jellemzésben szerencsés, így például igen sikerült alakok Rákóczy Júlia és Rozália zárdaszűz. E körülményeknek és a szereplők gondos játékának köszönheti, hogy darabja Szegeden tetszésben részesült. A szereplők közül megemlítjük első­sor­ban Kocsisovszky Borcsát, kit a kö­zönség egy évi távollét után, többszörös taps­sal fogadott. K. B. még mindig a régi, gyönyörű színpadi alak, még mindig finom ízléssel tud öltözködni, valamivel soványabb lett, mi nagyban könnyíti a helyes mimikát. A szavalásban és gestikulatioban is haladt. Rá­kóczy Júliát helyes fölfogással és helyenként megragadó szenvedélyességgel adta, amiért sok tapsot és kihívást is nyert. Bokodi erősebben jellemezte Kollonics bíbornokot, mint ez a műben festve van, mely körülmény az előadás előnyére vált. Lénárd (Aspermont) eredetiség nélkül játszott, mindamellett ő is kapott tapsot. Kl­ár­né (Rozália) ellenben szép meg­fontolással, és mindamellett bensőséggel is. Lénárdné és Vajdafi kielégítően töl­tötték be kis szerepeiket. Csütörtökön, nov. 7-ikén került színre: „Páris almája“ , vígjáték Északi Károlytól és „Házi kereszt“ vígjáték Mellevilletől. Ez előadást eddig legsikerültebbnek mond­hatjuk úgy a szinte hozott darabok minősé­gére, valamint a kivitelre nézve is. Kedves vendégszereplőnk, Kocsisov­szky B., mindkét vígjátékban kitüntette magát. Az elsőben, mint Olympia jól ábrá­zolta a junori büszkeséget, sőt akkor, midőn a győzelem után sóvárgó hölgy hozzásimul Andorhoz, a mes­ allianceból szár­mazott Andorhoz, abban a pillanatban valódi művésznő volt. Nem kockáztatunk merész állítást, ha azt mondjuk, hogy a finom víg­játékban K. B.-nak nagy jövője van. Emilia szerepét a második darabban sok természetes naivsággal és átalános tetszés mellett adta. Az első vígjáték szereplői közül még meg­említjük Bokodi­t (To­­rágó) és Horváthot (Szulyfi). Kovácsnét éppen oly kevéssé lehe­tett Venusnak nevezni, mint Lénárdnét Mi­nervának. Tamási erősebben emelte ki a „Naturbursch“ot, mint szükséges volt. A második vígjátékban kiemeljük K. B. mellett Lénárdnét (Lórin) és Bokodit (Nordrose), kik szép természetességgel és — úgy hisszük­— a szerző intenziója szerint játszottak. Lénárd (Fővel Emil) is kielégítő volt. Kocsisovszky B., Lénárdné és Bokodi érdemelt tapsban részesültek. A darabok közti szünetben Lövei V. és Glück E. járták a nehézkes „kettős stir­ai“t. A piéce választása — ha a föllépők testalko­tását tekintjük — helyes volt, a kivitel prä­­cise. A közönség őket is kihívta. Szombaton, nov 9-én került színre: „A roszul őrzött leányok.“ Új vígjáték 3 fölvo­­­ násban. E mű irány­darab, s mondhatjuk, hogy iránya dicséretes. — Demonstrálja azon el­vet, hogy csak a szabadság ama kedvező légkör, melyben a női jellem is legelőnyöseb­ben fejlődik; minden természetellenes kény­szer s túlszigor, mint mindenütt, úgy a ne­velésben is megboszulja magát. A darab iránya ellen tehát semmi kifo­gásunk nem lehet, de igenis a fölvett tárgy kivitele ellen, mert nagyon is föltűnően és világosan érezzük, hogy a szerző oktatni akar, és erre aztán alkalmazható e mondat: „Man merkt die Absicht und wird ver­stimmt.“ Mert­ a költő föladata csak szépet teremteni , és ha ez sikerült, akkor eleget tett a jónak is, miután a valódi szép benső természetében rejlik, hogy egyszersmind lé­lekemelő és szívnemesítő is. Ennyit mondunk egész átalán­osságban e műről; részletes­ megbirálást a hely szűke miatt kerülnünk kell. Áttérve az előadásra, kiemeljük Kocsi­sovszky Borcsát (Luiza). Ha e darab szerzője nem francia, hanem magyar volna, azt hinnők, hogy Luiza sze­repét éppen K. B. számára írta, mert, hogy a német terminus technicussal éljünk, „Die Rolle ist ihr auf den Leib geschrieben“, oly virtuozitással játszotta el. Jobbnál­ jobb jele­netei közül csak a frugál ebédet említjük a második felvonásban. Klárné (Pitand­er asszony) , Kovácsné (Philomela) és Lénárdné (Stephanie) egyaránt mozdították elő az előadás sikerét. Simonyi (Bandricourt) nem zsákmányolta ki háladatos szerepét. Lénárd (Chavigni) nagyon jó volt minden jelenetében és Vajdafi igen mulatságos Vermandois. Taps és kihívás ez alkalommal sem hiány­zott. Mind a három előadáson nagyszámú kö­zönség volt jelen. Vasárnap, nov. 10-én jó sikerrel ismé­telték „Rákóczy Júliát.“ Hétfőn, november 11-dikén adatott: „A szerencse gyermeke.“ Színmű 5 fölvonásban. Irta Birch-Pfeiffer. Kocsisovszky Borcsa Hermancet sze­­rencsés szerepei közé számíthatja. Legjobb azonban a két utolsó föl­vonásban volt; a valla­­tási jelenetben a 3-ik fölvonásban több ben­­sőségre volna szüksége. Klárné igen találó hercegnő volt és Lé­nárd ügyes Anatol. Ez utóbbit kihívták a 4-ik fölvonás után. Kiemelendő még Simonyi (Beu­­fleurs Abbé), ki kis szerepét helyes fölfogás­sal játszotta, és Kovácsné (Berta), ki sen­­timentál szerepében otthonosnak érezte magát. Kedden, november 12-én került színre, Kocsisovszky Borcsa jutalmára: „A ha­lottak emléke.“ Eredeti új dráma 3 fölvo­násban írta Szigligeti. E darab megérdemli mindazon dicséretet, melylyel a pesti lapok majdnem kivétel nél­kül elhalmozták. Meséje minden egyszerűsége mellett érdekes, szerkezete — mint azt Szig­ligetitől megszoktuk — ügyes, egyes jelene­tekben nagyhatású, egyes jellemek valóban az életből vannak merítve, anélkül, hogy a költő

Next