Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)
1867-11-21 / 93. szám
186?. Kilencedik évfolyam. Megjelen: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda a Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden hithoxhordissal és vidékre postán: Égése évre....................................................8 frt, Félévre .........................................................4 „ Évnegyedre ... 2 „ a kiadóhivatalból Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Égési évre ...............................................6 frt — kr. Félévre............................ 8 „ — „ Évnegyedre ................................................1 „ 60 „ 93-ik szám. Csütörtök, november 21-én. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdet szernél 5 kr, többszörinél Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási d()'a élő ujkrajcár. Előfizetési föltételek: Egyet szám ára 8 kr. osztr. ért. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Szeged város közgyűlése nov. 11-dikén s következő napjain. (Folytatás.) Osztrovszky után a töltés-ügyben Dobó Miklós emelt szót. Ismétli hétfői indítványát. Tárgyaltassanak előbb az alsó Tisza veszélyei, miután árlevezetés nélkül a töltésekkel nem sokra megyünk s az árlevezetés elfogadása esetében a töltéseket egészen más elvek szerint kellene építeni. Egyébiránt a töltésezésre vonatkozólag pártolja Takács indítványát. Elnök megjegyzi, hogy a város jövendő megvédésére nézve van egy nagyobb bizottmány kiküldve, s most csak ideiglenes védelmi intézkedésekről van szó, melyekre nézve az árlevezetés kérdésének eldöntése nélkül is lehet határozni. Tascher József tanácsnok Szeged árvizeinek s a történt védelmi intézkedéseknek rövid rajzát adja. Szerinte a legfőbb teendő Szegedet még a tavasz előtt alkalmas védtöltéssel látni el. Szekerke József képviselő a macskási töltés kiépítése mellett nyilatkozik, az irány meghatározása tekintetéből azonban kívánja, hogy egy 24 tagból álló bizottmány küldessék ki, mely az összekötő vonal vezetésére nézve legalkalmasb pontokat kiszemelje. Ezután szól a szakférfiak ellen, kiknek tudományát nem sokra becsüli s állítja, hogy azok hozták a részt Szegedre. Marmarostól Szegedig — úgymond — egyetlen jó átmetszést tudtak készíteni s ott is alkalmasint valami vén hajóstól kértek útbaigazítást Utána a főkapitány szólt. Nem pártolja a macskási töltésvonal kiépítését, mert messzire fekszik s megvédése s föntartása nehéz. Ha — úgymond — a vezértöltést a Tisza áttörné, a macskási töltésvonalhoz való juthatást a fakadó viz is meggátolná, ő a város körüli új töltés emelését javasolja s előnyei gyanánt fölemlíti, hogy az közel feküdvén, könnyen megvédhető lenne, s hogy az alföldi vasuttöltéssel párhuzamban haladván, a vasuttöltés mellvédül szolgálna. A kérdés meglehetősen ki lévén merítve, elnök fölállásra szólítja azokat, kik a baktamacskási töltés kiépítését kívánják. A nagy többség fölállással e töltésvonal kiépítése mellett nyilatkozik. A töltés irányára nézve elnök megjegyzi, hogy miután Wagner képviselő külön indítványnyal lépett föl s külön irányt jelölt ki, ennek megszemlésére tán jó lenne bizottmányt kiküldeni. Hódy Imre tanácsnok azon kérdést teszi, hogy miután Wagner is benne volt a bizottmányban, miért nem érvényesítette a bizottmányi jelentésben véleményét s miért szól most a jelentés tárgyalásakor? Egyébiránt úgy véli, hogy a városi főmérnök, mint szakértő , fölvilágosítást adhat Wagner képviselő külön irányára vonatkozólag, amidőn aztán bizottmány kiküldésére s a fontos ügy tovább nyújtására nem leene szükség. Wagner képviselő állítja, hogy ő a bizottmányban az irányra nézve külön véleményt adott, arról azonban nem tehet, hogy az a jelentésbe nem vézetett. Mészáros Lajos, mint bizottmányi jegyző, viszont azt állítja, hogy Wagner képviselő a bizottmányban külön véleményt nem nyilvánított. Erre aztán ismét Wagner szól, mégpedig egy sértett ember hangján, azaz, hogy nagyon is hangosan, a bizottmány tagjait szólítva föl bizonyságul állítása mellett. Végül nagy nehezen a főmérnök is szóhoz jut s határozottan Wagner külön véleménye ellen nyilatkozik, állítván hogy éppen azon irányban, merre Wagner kívánja vezetni a töltést, három éven menne az keresztül, holott a bizottmány által ajánlott irányban csak egy év lenne keresztültöltendő. Elnök mindamellett is fölteszi a kérdést, hogy Wagner külön irányára nézve a helyszínelés megtörténjék-e ? A közgyűlés a helyszínelés mellett nyilatkozik, kívánja azonban, hogy az még aznap (kedden) délután megtörténjék s a jelentés szerdán a közgyűlés elébe terjesztessék? Elnök kérdi, hogy a Tisza partján húzódó töltésre nézve mit határoz a közgyűlés? Balogh János képviselő szerint előbb tudni kell, minő viszonyban áll a város a Tiszaszabályozó társulattal. Elnök. A város sohasem ismerte el, hogy tagja a jobb parti társulatnak, s ha fizetett is neki, azt a hatalom szavára tette. Balogh. Akkor mondja ki a közgyűlés, hogy a város nem tagja s nem is akar tagja lenni a társulatnak. Szuha Gáspár tanácsnok. Várja be a közgyűlés az e kérdésben kiküldött bizottmány véleményét. Osztrovszky József óhajtaná, hogy a bizottmány arról is szerezne meggyőződést, van-e a jegyzőkönyvben óvás téve a városnak a társulati tagok közé történt bevonatása miatt. Addig is azonban, míg a bizottmány beadná jelentését, a közgyűlés kimondhatja, hogy nem akar tagja lenni a társulatnak s visszaköveteli azon összegeket, melyeket a hatalom szavára kénytelen volt fizetni. A közgyűlés ez értelemben kimondja a határozatot. Ezután a hadügyminisztériumtól érkezett leirat olvastatott fel, melyben ki van mondva, hogy azon kérelemnek, miszerint a katonák élelmezésére nézve történt kedvezmény még egy évre meghosszabbítassék s illetőleg, hogy az élelmezés terhe a városról még egy évre levétessék, hely nem adatik, miután az idén elegendő termés volt s a példa más községekben is hasonló kivonatokat ébreszthetne. Osztrovszky indítványára határozatba ment, hogy a közgyűlés ismét folyamodást intéz az illető minisztériumhoz annak kifejtésével , hogy Szeged az idén is a sújtott vidékek közé tartozott s a pusztító szelek a homoki vetések közt legközelebb is annyi kárt okoztak , hogy a jövő évi termés máris kétségessé van téve. Olvastatott az építkezési szabályok iránt érkezett miniszteri rendelet. A minisztériumnak átalában nincs észrevétele a közgyűlés által elfogadott építkezési szabályokra nézve, megjegyzi azonban, hogy egy bizottmány van kiküldve, hogy az egész országra szóló építkezési szabályokat dolgozzon ki, melyek az országgyűlés elé fognak terjesztetni, azok elfogadása és életbeléptetéséig a közgyűlésileg elfogadott építkezési szabályok érvényesekül tekintendők. Balog Antal pertáros fizetésének 400 írtról 600 írtra emeltetetését a minisztérium helyeslőleg veszi tudomásul. Olvastatott a pénzügyminisztériumnak a fogyasztási adóra vonatkozó rendelete. A minisztérium megütközve vette tudomásul, hogy Szeged városa az 1868-ik évi fogyasztási adó behajtására nézve segédkezet nyújtani vonakodik. Nem tartozik ugyan a minisztérium eljárásáról semmiféle hatóságnak számolni, mindamellett is megjegyzi, miszerint az előleges költségvetésekre vonatkozó intézkedések megtételére az országgyűléstől nyert meghatalmazást, s hogy a községek köteleztenek mind az egyenes mind a közvetett adók behajtásához segédkezet nyújtani s at. Végül ismételve felhívja Szeged város közönségét , hogy a helybeli pénzügyi közegeknek a jövő évi fogyasztási adó biztosításánál segédkezet nyújtson. Pohner Jenő képviselő a miniszteri rendelet ellen szól s kivánja, hogy a közgyűlés maradjon meg előbbeni határozata mellett, az az, hogy a segédkezést tagadja meg. Taschler Józsefnök megjegyzi, hogy a minisztérium csak azt kívánja, miszerint a város az árverezéshez küldjön ki egy biztost, amiből nem következik, hogy az országgyűlés határozatának elébe vág, mert a fogyasztási adó a jövő évre csak akkor lép érvénybe, ha azt az országgyűlés elhatározza, ő tehát kívánja, hogy a miniszteri rendeletnek elégtétessék. Elnek a közgyűlés nyilatkozata folytán kimondja, hogy óvás kijelentése mellett a minisztérium kívánsága teljesíttetni fog. (Folyt, köv) A pest-szegedi csatorna. Ismét e főérdekű tárgyhoz szólandunk, melynek, úgy látszik végzete, nehéz küzdelmeket és nagy akadályokat legyőzni, hogy létesüléséhez közeledhessen. Előre bocsátunk néhány bevezető szót. Minden oly város, mely természetes fekvésénél fogva csomópontja a forgalomnak, azaz, a melyhez és a melyből jó, korszerű és olcsó forgalmi utak vezetnek és indulnak, főfontosságú kereskedelmi piaccá, és idővel, hacsak különös elháríthatlan akadályok nem merülnek föl, az ipar székhelyévé válik. Ez elvitázhatlan, és valamint egyes városoknál, úgy alkalmas helyzetű területeknél és országoknál is teljes érvényben maradnak ezen tényezők. Fölszólítjuk mindazokat, kik ez állításunkat megcáfoló példákat ismernek, ezeket közzétenni, ellenben számtalan oly példát hozhatunk, mely állításunkat igazolja. Tehát az anyagi jólét egyik fő tényezője nálunk talán még inkább, mint akárhol: a jó és olcsó forgalmi út. Miért inkább nálunk, mint akárhol, azt is megmondjuk, mert hazánk fő kiviteli cikkei eddig nyers terményekből állanak, melyek mind súlyuknál, mind csekély áruknál fogva a magas szállítási költségek és átalában a tökéletlen forgalmi utak által sokkal érezhetőbben futtatnak, mint a külföld iparcikkei, melyek kis mennyiségben nagy értékeket képviselnek. Ezt azért fejtegettük némileg , mert olyanok is vannak, bár igen-igen kevesen, kik egy ily nagyobb mérvű forgalmi út hasznosságát kétségbe vonják, és — mert közlöny is létezik, mely ily badar eszméket világnak bocsátani hivatva érzi magát. Különös, de ily figyelmet nem érdemlő különcséget, mely Herostratként minden áron észrevételt keres, mellőzve, az ügy most oly stádiumban van, hogy hozzá szólani kötelessége mindazoknak, kik alföldünk és városunk fölvirágzását valóban szívükön hordják. És e tekintetben nem a magunk szavaival akarunk élni, hanem idézzük Szász Károly a „Pesti Napló“ 262-dik számában közlött cikkéből e következőket: „Két terv van eddigelé szóban. Egyik Szegedről, másik Csongrádról hozza a csatornát a Dunához, s az utóbbira nézve nincs még megállapítva a dunai végpont sem; vagy a ráckevi egész Duna-ág fölhasználásával Tass és Szalk-Szent-Márton körül, vagy Pest közelében , mintegy Soroksár körül lenne a dunai végpont. „A Dunát és Tiszát összekötő csatornához két főfontosságú országos érdek van kötve. Egyik szállítási út gyanánt szolgálni a gazdagon termelő Tiszántúlnak, egyenesen és olcsón, Pestre, hova hazánk összes termelését s közlekedését központosítanunk kell, hogy innen közvetíttessék a külfölddel; másik a Tisza és Duna közének, mely szintén nagy terület, szállítási út, s egyszersmind öntözési eszköz gyanánt szolgálni. „Ha csak az első tekintetet kellene figyelembe vennünk, a csongrádi vonalé volna az előny, mert az a Tiszától rövidebben vezetne a Dunához, illetőleg Pesthez, az alsó Tiszántúl pedig, föl Csongrádig, használhatná magát a Tiszát. „De nem valódi országos érdek-e, nem is említve, hogy igazság, a másik tekintet is, hogy ne legyen az országnak egy nagy vidéke sem, mely mostoha gyermekül minden jóból kizárva maradjon? „S ha a csongrádi végpont fogadtatnék el, bátran elmondhatjuk, hogy a Tisza-Duna közének közép része, Kecskeméttől le Szabadkáig, ily mostoha gyermekévé lenne a hazának, és pedig fölötte hosszú időre, hogy ne mondjam ki a nagy szót: örökre. „A cegléd-szegedi vasútvonal, mely a Tiszamentében megy végig, maga a hajózható két folyó egészen elzárja az említett vidéktől azon reményt, hogy valaha vasútja legyen. Szegedtől Szabadka és Zombornak épül a vonal, de a Kis-Kunság hat nagy községe (Félegyház és Dorozsma a vasút mellett lévén), továbbá Izsák, Kis-Kőrös, Vadkert és számos s nagy terjedelmű pusztáik soha, vagy legalább sok nemzedék idejéig, nem fognak egy vasút jótékonyságában részesülni. Jó utaik, a teljesen közvetlen homokvégetlenségen, aligha lesznek valaha. S a közlekedési eszközök e teljes hiánya miatt e roppant terület örökös tespedésre, örökös szegénységre látszik kárhoztatva lenni. Halas, melynek egymagának határa akkora, mint egész Torna vármegye, a Kis-Kunság és Pestmegye említett városai, a hozzájuk tartozó roppant pusztákkal együtt, örökre kizárva maradnak az egész országot beölelő vasúthálózatokból , s mig minden vidéke hazánknak emelkedik , halad és gazdagszik, ez arra van kijelölve, hogy hátramaradjon és végkép elszegényedjék. Igazságos-e ez? Érdekében áll-e az országnak? S miért? Hogy a tervezett csatorna egypár mértfölddel rövidebb legyen. „S nézzük, a szegedi terv nyújt-e a vonal hosszabbságából eredendő költségnövekedésért elég kárpótlást a szóban forgó vidéknek s általa az egész országnak. „Az ócsai (pestmegyei) lapostól kezdve, átmetszetesen le Bajáig, a Turjánnak nevezett földárja szokott nedves esztendőkben garázdálkodni. Jótékonyan áztatja ugyan meg a kaszálók és legelők egy részét, de elöntve tartja a nagy részt, betölti a mélyebb laposokat , és sok ezer hold földet tesz, évekre néha, használhatlanná. Ezt maga idejében levezetni, csak oly csatornával lehet, mely annak vidékét átszegi; a csongrádi vonal ezt nem teszi, a szegedi igen. „Ellenben a száraz esztendők amaz egész vidéknek halált hozók szoktak lenni; a 63., 64., 66-dik ínséges évek példa reá. Az egész roppant terület, melyet egyetlen patakocska sem öntöz, eleped a szomjúságtól, s az aszály megmérhetlen kárai évről-évre ismétlődnek. E vidék már ott van, hogy állandóan ínségesnek kell tekintetni, s adóképességét teljesen elveszti, sőt országos segélyre szorul minden évben. Még a jelen év is, mely hazánk legtöbb vidékének áldásos volt, a Kis- Kunság száraz talaján alig adott 1—2—3 magot. Ha e vidéket rendes öntözési rendszerrel nem látjuk el, bátran akár kitörülhetjük az országos adókönyvekből. A nép már el van szegényedve, a föld már el van romolva, szántóföld nem terem, rét nem hajt, legelő homokbuckává sárgult. S most az utolsó reménytől is megfosztanék, hogy rajta valaha segítve legyen. „A szeged-dunai csatorna, mind a nedves , mind a száraz esztendők nyomorán segíthetne, s nem is segít rajtuk semmi egyéb, egyedül ez. „Még egy mellékes előnyt is föl kell említenem: a csatornavonalra szükséges föld kisajátításának könnyebbségét. A csatorna a nagy terjedelmű Kis-Kun pusztákon menne át; e puszták legnagyobb része még osztatlan föld, közlegelő. S biztosan vagyok értesülve , hogy az érdeklett Kis-Kun községek ez osztatlan földeikből a szükséges tért minden kisajátítási díj nélkül átengednék az államnak, vagy a vállalkozó társulatnak. Még csak ennyit. A szeged-tassi csatorna következő helyeket érintene, nagyjában. Szegedtől kiindulva Dorozsmának, Majsának jönne, átszegve a kettő közt eső, mintegy 4 mföld szélességű tért; azután a Kun-Szent- Miklóshoz tartozó Szanki pusztát, Halas határát , illetőleg annak két pusztáját. Majd Vadkert és Kis-Kőrös pusztáit, Bocsát, Tajót, Izsákot jobbra hagyva, Szabad-Szállás és Fülöp-Szállás közt menne föl, s Bösztört érintve , Kun-Szent-Miklós mellett haladna át Tass és Szalk-Szent-Márton között a ráckevi Duna-ág alsó vége tájáig. Mind e községek közelről vannak érdekelve, miért ne egyesíthetnék szavukat ez ügyben, mely mindnyájukra nézve életkérdés?“ Ennyit Szász Károly. Hanem hogy ez történjék, szükséges, hogy egy áldozatképes hazafiakból álló bizottmány vegye ez ügyet kezébe, ez tegye meg a szükséges előleges intézkedéseket, egyetértve azon alakító társulattal, mely már régebb idő óta létezik, ha legelső teendő volna egy központ létesítése, melyen egy-két alkalmas egyéniség folytonosan működne ez ügy érdekében. Tudjuk, hogy vannak városunknak olyan polgárai és testületei, kik áldozatkészek ott, hol városunk és alföldünk jövője forog szóban, ezekhez vannak intézve jelen soraink, kívánjuk, hogy sikerrel.