Szegedi Híradó, 1867. július-december (9. évfolyam, 53-104. szám)

1867-08-08 / 63. szám

1867. Kilencedik évfolyam. HIRADÓ. Egyes szám­ára .S Az osztr. ért. . . ... Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó-hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Burger Zsigmond könyvkereskedése, hova az elő-­­ Oppelik A. hirdetési irodájában; Majia­ m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle fizetési pénzek küldendők. könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda-Tanoda­ utca, Vadász­ház I. emeletében Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre.......................................................8 frt. Félévre .............................................................4 „ Évnegyedre ... 2 „ Helyben a kiadóhivatalból el­vitetve: Egész évre..................................................6 frt — Félévre.......................................................3 „ — ..............................................1 „ 60 63-ik szála Csütörtök, augusztus 8* *-án. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Kiadóhivatal: Előfizetési föltételek: kr. Az alföldi vasútról. (Folyt, és vége). A­ki elfogulatlanul és szorgosan fogja vizsgálni városunk alkalmas fekvését, ez ál­lításunkat nem fogja túlzottnak mondani. Városunk központja leend az egész Bán­ság és a Tisza vidék, Erdély és Felső-Magyar­ország kereskedésének, ha az erdélyi vonal a Dunafejedelemségekkel vasút által kapcso­latba jön, a­mi idővel ki nem maradhat, az adriai- és a fekete tengerrel nyerünk összeköt­tetést, és Szegeden át fog vonulni a leg­rövidebb forgalmi út e két tenger között. Városunknak tehát nagy jövője van, s bámulatos azon magyarázhatlan közönyösség melylyel városunk értelmisége e vasutügy iránt viseltetik. Nemcsak terményeinket fogjuk jobban ér­tékesíthetni s nemcsak kereskedelme fog váro­sunknak emelkedni, de a kedvező körülmények következtében az ipar, a nemzetgazdaság és a jólét, a haladás ezen legfőbb tényezői, nálunk is fölvirulandóak, így például a pécsi kőszéntelep iparunk fejlesztésére roppant befolyású lehet s úgy hiszszük, fog lenni, mert olcsó tüzelő­anyag egyik nélkülözhetlen főkelléke a gyáriparnak. Másrészt nélkülözhetlen szükség alföl­dünkre az ipar maga, csak az ipar által ér­tékesíthetjük tökéletesen gazdag földünk min­den terményeit. Szesz-, olaj- és répacukor-gyárak, a ma­lomipar s a­z­ olcsó nyers­ termény mellett biztos vásárt találandnak gyártmányaiknak, mert mindaddig, míg alföldünkön olaj, de leginkább lisztmalmok nem épülnek, míg a terménykivitelt, gyártmánykivitellé át nem alakítjuk, mindaddig nem biztosítottuk ma­gunk részére az ezen nagy fontosságú vasúti összeköttetés által elérhető legnagyobb hasz­not, és minaddig gazdag termelésünk és föl­dünk kincsei a külföldi ipar által fognak ki­­zsákmányoltatni. Mint föl­bb említettük, városunk különö­sen és kiválólag van érdekelve e forgalmi út létrejövetelénél, és sajnos, de tény, hogy ha­tóságunk és értelmiségünk ez ügy erélyes támogatását mindeddig elmulasztotta. Példát vehetne városunk Fiumén, mely mint jövő sarkpontja az alföldi vasútnak, ag­gódva annak sorsán és saját jövőjén, mind testületileg, mind értelmisége által kitartással, erélylyel és némi áldozatokkal is küzd e for­galmi út létrejövetele mellett. Mert mindeddig nincs ám biztosítva az alföldi vasút eredeti terv szerinti kiépítése (mi folytonosan a nagyvárad-szeged-eszék­­sziszek-Károly­város-fiumei vonalat értjük), mely mint a legegyenesebb és legrövidebb út, egye­dül felelhet meg minden érdekeinknek, és hogy miért nincs biztosítva, ki fog tűnni fiumei előkelő polgárok nyilatkozataiból, me­lyeket idézünk. Skarpa egy „nyílt szózatáéban azt mondja: „Megfoghatatlan volna, miért nem lehet soha valósággá Európa leggazdagabb gabna­­tárának egyenes összeköttetése a világteng­­­errel, ha e talány megfejtése nyilván nem feküdnék minden szem előtt. Fiume mindig és mindenhol ugyanazon ellenséggel találkozik: a déli vaspályatársulattal­, mely éppen e percben is legügyesebb ügynökeit működteti Pesten és szálait a gyakorlott pók ügyessé­gével szövi össze minden irányban oly hálóvá, melyben a gazdagságra és legmagasb virág­zásra följogosított magyar birodalom bennre­­kedjen s a déli vaspálya-társulat egyedáru­­ságainak, melyeket még csak az imént is alig lehetett jelentékeny áldozatok árán meg­törni, s melyeknek főraktára Triesztben van, ismét áldozatává tétessék. Ezen finom szöve­­vényű fondorkodásoknak csak nyílt és hatá­rozott föllépés által lehet élőket venni. „Ha időt nyertünk, mindent nyertünk“, ez a déli vaspályatársulat jelszava, és hogy ez eddig be is vált, arról tanúskodhatik Fiume.“ Markovits, az ősz becsületes hazafi, még leplezetlenebbül szólt ez ügyben. „Sajná­lom — mondja ő — hogy a fiumei vasút létrehozása a Pesten kormányzó személyisé­geknél ugyanazon nehézségekbe ütközik. Mi­kor Hollán úr beszél ezen tárgyról, azt hinné az ember, hogy a déli vasúttársaság vezér­személyei viszik a szót é­s a­t. És Fiuméban átalános pártolásra talált e nyilvános föllépés, ugyanis „Magy. any. érd.“ szerint: „midőn az öreg Matkovicsnak azon nyi­latkozata, melyben a kormány ellen Fiume ügyében, kikéi, s melyből ezúttal mi is idéz­tünk, a „Hon“ hasábjain megjelent, az egész Fiume sietett­ vele* kezet szorítani), minthogy ő akkor Pesten volt, levelek és távsodrony útján. Az ősz hazafi azon éjjel nem tudott aludni , egymást érte hozzá a telegramra. Filmében tehát az egész értelmiség egy szívvel és lélekkel küzd érdeke mellett, mig mi „várjuk a sült galambot“, —­a jó sze­rencsét. De helyi és táji ^érdekeket mellőzve és csupán hazánk előnyét szemügyre véve is rop­­pant^fontosságú e vonalnak,­ az eredeti terv szerinti kiépítése. Hogy „az egyenes út a legrövidebb“, azt nem kell bebizonyítani, és mégis a minisz­térium , úgy látszik, az ellenkezőt akarja de­monstrálni, minthogy az eszék-villányi vonal által egész más útra akarja terelni forgalmun­kat; pedig a legegyenesebb utat kell válasz­tanunk, mert „legállandóbb vásárlókal azon országokra számolhatunk, melyek népessége annyi, hogy annak szükségletét saját terme­­lésökkel fedözni nem képesek; tehát a­melyek nemcsak rosz időjáráskor kivételesen, hanem évről-évre rendesen, és minél nagyobb meny­­nyiségű gabonát kénytelenek bevinni.“­ Ezek között első sorban áll Angolország, ezután következik Franciaország, Svájc, Dél- Németország, Olaszország és Belgium. Az állam- és tiszai vasút nem idézték elő oly mérvsz­omo­rodásst anyagi jólétünk­nek, mint különben lehetséges lett volna. De miért? Mert e forgalmi utak alföldünket nem a világ nagypiacaival hozták kapcsolatba. Az alföld némely részeit a nagypiacoktól mindeddig korszerű forgalmi utak hiánya zárta el végkép, a­mely piacok pedig nyitva voltak előtte, oda mindig csak nagy veszte­séggel adhatta el terményeit. Forgalmi utat tehát! — olyat, melynek egyik ága Magyarország bérei vidékeivel, másik ága Erdélylyel hozza kapcsolatba az adriai tengert, természetes, rövid és egyenes után, mert miként nagy Széchényink mondá: „A jól rendezett közlekedés emeli a birtok be­csét, föléleszti, mert jutalmazza a szorgalmat, sokszorozza a jövedelmet és ezáltal gazda­gabbá teszi a nemzetet.“ De politikai oldala is van ezen kérdés­nek, mely úgy hiszszük, nem kis súlyt fog a mérlegbe szolgáltatni. Tudjuk, hogy az arad-fehérvár-szebeni vonal mily okoknál fogva népszerűtlen, ellen­ben a debrecen-kolozsvári terv népszerű ha­zánkban. Világosabban akarunk szólani. Törekvése nemzetünknek a provisorium alatt, midőn a magyarnak semmi befolyása sem volt, s a nemzeti irány mellőztetett, arra volt irányozva, hogy a magyar ajkú vi­dékek a vasutak építésénél ne mellőztessenek s anyagilag végkép meg ne rontassanak. Mert már fönebb mondtuk s több jelesebb államgazdász munkáiból bizonyíthatjuk,*) „hogy a vasútvonal mentében és közelében fekvő vi­dékek, azon vidékek rovására, melyek a vasút­vonaltól távolabb esnek, anyagi tekintetben előre haladnak.“ Fájdalom, jelesebb férfiaink törekvésük­nek ritkán szerezhettek érvényt. S most, midőn alkotmányos életet élünk, midőn a magyar királyt megkoronáztuk és ma­gyar minisztérium rendelkezik hazánkban, az oly tősgyökeres magyar vidéket még most is mellőzni akarja a külön­ érdek ? Az alföld Magyarország szive és ereje, „mely földjében és lakosai munkás szellemében kimeríthetlen kincseket rejt, eddig szánalomra­­méltó helyzetben volt, s némileg van még most is, bűn volna tehát azon forgalmi utat, melynek roppant horderejét és fontosságát még az absolut rendszer sem tagadhatta, ter­mészetellenes irányra terelni. *) L. Szathmáry Károly „Az alföld és Fiume.“ *) P. Riehl „Land und Leute.“ De hiszszük és reméljük, hogy a minisz­térium és az országgyűlés ezt nem így fogják elintézni. A mai gyakorlati világban, a­midőn nem annyira politikai , mint anyagi vívmányokért küzdenek a népek, sietnünk kell tért foglalni, minthogy minden vesztett perc kárt okoz anyagi helyzetünkben , tegyük magunkévá a közmondást: „az idő pénz.“ És azért kérjük a minisztériumot, mely­től jelenleg ez ügy eldöntése függ, az ügy tüzetes vizsgálására. A­mitől leginkább félünk, az nem az egész terv elejtése, hanem az építés halasztása, vagy az eredeti terv csonkítása, mi reánk nézve majdnem egyértelmű. Gondolja meg a minisztérium, hogy „bis dat qui cito dat“, mely mondat helyzetünk­ben igen alkalmazható. Vegye figyelembe a m. minisztérium, hogy azon néhány millió, mely munkabérért fizettetik, csakis az országban marad és szá­mos szegény munkásnak keresetforrásául szol­­gáland. Kérjük egyszersmind polgártársainkat s mindazon városok, helységek és vidékek lako­sait, kik az alföldi vasút megcsonkítása által ér­dekelve vannak, hogy hatóságaik és leginkább országgyűlési képviselőik által oda működ­jenek, miszerint az eredeti vonal ellen föl­merülő ellenzék működése célt ne érjen. Figyelembe veendő, hogy vannak vállal­kozók, kik e vasútvonal kiépítését kedvező föltételek mellett átvenni készek, és így a­nélkül, hogy az országra nevezetesebb terhet kellene róni, egy új vonal fog létesülni, mely mindenesetre hazánk egy részében a jólétet és a talapan vagyoni helyzetünket, emelnni fogja. C csoportosuljunk tehát, tegyünk valamit addig, míg működésünk hatással lehet ez ügy fo­lyamára. Alakuljon egy bizottmány városunkban olyanokból, kik városunk és az alföld jólétét szívükön hordják, lépjen összeköttetésbe az érdekelt városok és helységek hatóságaival, mert leginkább Szeged város van érdekelve az alföldi vasútnak eredeti terv szerinti ki­építése­­által, minthogy most alig képzelhető kifejlődést nyerne, és a világpiacok sorába léphetne. Ansländer Lajos: Csongrád megye közgyűlése augusztus 5-dikén és következő napjain. Főispán úr ő méltósága örömmel üdvö­zölvén a szép számmal megjelent bizottmányi tagokat, megemlíté, mikép székfoglalása után óhajtása, de első kötelessége is volt, a me­gyét beutazni; azonban ebbeli szándékában az országgyűlésre történt fölhívása által meg­gátoltatván, csak most lett alkalma e köte­lességét teljesíthetnie. Minek folytán örömmel jelentheti, hogy a tapasztaltak nyomán teljes megelégedését fejezheti ki. Ugyanis a megyei telekkönyv a legpontosabban vezettetik, a börtönök mindenütt kellő rendben vannak, a tisztviselők, kötelességeik teljesítésében erélyt s buzgalmat tanúsítanak, miről bizonyságot tesz az, hogy nem csupán a folyó ügyek, ha­nem a tisztválasztáskor a provisoriumtól át­vett számos ügyek is kellőleg elintéztettek. Csupán egy sajnos eset adta elő magát a megyében, melyet a hazai lapok is hirdettek, de a törvényes vizsgálatból meggyőződött ar­ról , mikép az egész valamely részakaratú egyénnek koholmánya volt, ki a jelenlegi tisztikart a közvélemény előtt compromittálni szerette volna. Ezután ő méltósága megemlíté, miszerint most már az országnak koronás királya és királynéja lévén, rendén látja, hogy őseink kegyeletes példájaként e megye bizottmánya is, ha még eddig nem tette volna, ő Fölsé­­geik iránti hódolatát egy tiszteletteljes föl­iratban fejezné ki. Főispán urnak ezen lelkesedéssel foga­dott szavai után Török Bálint első alispán tette meg a megye állapotáról a szokásos je­lentést. Ezt előzőleg azonban ő méltósága kér­dése nyomán ö Fölségeikhez hódoló föliratot, a magyar minisztériumhoz pedig bizalmi iratot terjeszteni indítványozott. — Mert — úgy­mond — ámbár a valódi hűség és bizalom nem a szavakban, hanem a honpolgárok tet­teiben találja kifejezését, de minthogy, mi­ként ő mlrga monda: a nemzetnek ősi szokása a koronázott fejedelem iránti hódolatát szóval is kifejezni, ajánlja az indítvány elfogadását, mi meg is történt. A megye állapotát illetőleg jelenti, mi­kép a közegészség, mely eddig elől kedvező volt, újabb időben roszabbra fordult, a­meny­nyiben a gyermekek között a himlő és kemény hurut nagyobb mérvben kezd uralkodni. Az ínség megszűnt. A termést illetőleg, habár az ered­mény nem is felel meg a földműves tavasz­kori reményeinek, főleg a megye homokos ta­laján, hol a termés a tavak­nál ha nem si­lányabb, de nem is jobb; ínségtől vagy szük­ségtől tartani nincs okunk. A közbiztonság, főleg miután néhány ismeretes betyár elfo­­gattatván, börtönben ül, a legkedvezőbbnek mondható. Ezután főispán úr ajánlatára, mikép a közgyűlések megtartási idejére nézve követ­nék a régi szokást; elhatároztatott, mikép jövőre nem minden hónapban, hanem minden évnegyedben tartassák a rendszerinti közgyű­lés , s csak sürgetős esetekben hívhasson egybe a főispán vagy első alispán rendkívüli közgyűlést. Ezen intézkedés annál inkább szükséges, mivel a havonkénti közgyűlésezé­­sek a tisztviselők működésére, és így a köz­­igazgatásra is vajmi hátrányosak valának. Első alispán úr sajnosan jelenté ezután, hogy a megyében igen tetemes adóhátralék van, csupán maga Hód-Mező-Vásárhely mintegy 260,000 frtnyi adóval tartozik. Igaz, a nép eddigelé legjobb szándéka mellett sem fizet-Holclt, i.,v.b .. — —u —.,v.,di c samno.3 kö­rülménynek tulajdonítható , szóló véleménye szerint, az is, hogy a pénzügyminiszter úr sem igen sürgette az adóbehajtást. Most azon­ban, midőn Isten meglehetős termést adott, a két kézi­munkás­osztálynak pedig elegendő kenyérkeresete van, várható, mikép a mi­niszteri sürgetés nem fog sokáig késni. Szóló mindazonáltal úgy véli , hogy a bizottmány, nem várva be a felsőbbi sürgetéseket, a gyű­lésből tegye kötelességül a szolgabiráknak, hogy a népet adójának befizetésére serkent­sék. Ezáltal — úgymond — most, midőn az adó pontos befizetése hazafiús kötelesség, em­beriességet is teljesítünk; mert megakadá­lyozzuk azt, hogy az adó az egyes adózókra halmozódván, annál nehezebben essék reájuk nézve a felgyűlt tartozások fizetése. Határo­zattá tétetett. Ezután a miniszteriális rendeletek fölol­vasására került a sor, mi a többi időt, de még a következő napot is elfoglald. S itt lehetetlen aggodalmunkat ki nem fejeznünk eme jelenség fölött, mely nemcsak a megye-bizottmány valamennyi tagjaiban ki­vétel nélkül, de maga főispán ur kebelében és az összes tisztikarban méltó aggodalmat keltett, s mely a gyűlésen nem egyszer, sőt maga főispán ur által is nyíltan ki volt fe­jezve. De hogy is ne. Egy hónap alatt — miként egyik bizottmányi tag mondá — 160 miniszteri rendelet egy megyéhez, még­pedig olyan megyéhez, mely mindössze három me­zővárosból, hat faluból s néhány kertész-köz­ségből áll! Képzeljük már most azt a rende­let-árt, mely az egész országot elözönli, s képzeljük hozzá, mennyi ember és mennyi költség kell ahhoz a forráshoz, melyből a rendeletek ezen özöne meríttetik. Szóval, a közös aggodalmat annak tapasztalata szülte, kivétel nélkül mindnyájunkban, miszerint lát­juk, hogy a Bach-Schmerling rendszer alatt készült kaptafa szerint folytattatik az alkot­mányos magyar minisztérium alatt is a köz­­igazgatás. Aztán mennyi fölösleges és haszon­talan „irka-firka“, miként ezt a gyűlésen egyik tekintély mondá, mi ha mielőbb gátat nem lel, úgy néhány év múlva, egy bizott­mányi tag helyes megjegyzése szerint, csupán a hivatalos akták elhelyezésére egy egész pa­lota fog kivántatni. E miatt mennyi ellen­­mondás eme rendeletek között! minek bizon­­ságaul alább egypárt fölemlítünk. (Vége következik).

Next