Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-04-22 / 32. szám

Ez után a király előtt mennek: a kir. ajtónálló (sanitorum regalium magister) he­lyettese, a többi, bizonyos teendővel meg nem bízott országnagy; a prímás, a m. ki­rályi miniszterek, a cs. kir. első főudvarmes­­ter a jogarral, az agarorum regalium magister, mint a főudvarnagy helyettese, az ország egyenesen fölemelt kardjával, jobbján a püs­pök az apostoli kereszttel. A király két oldalán s háta mögött: a magyar gyalog­ s a lovas testőrség két főka­pitánya , a cs. kir. főkamarás és a cs. k. fő­­adjutans. A terembe érve, a király a trónra lép, leül s fölteszi sövegét, s a jelenlevők a kö­vetkezőkép csoportosulnak: A trónon ő felsége foglal helyet; a leg­felső lépcsőn a királytól jobbra az agarorum reg. magister; a másodikon az első főudvar­mester, balra a főkamarás; jobbra ezekkel egy vonalban földszint a gyalog-testőrség fő­kapitánya s a lovas­ testőrségé. A fal mellett hátul a trón két oldalán három-három testőr, a trón jobb sarkán földszint a püspök az apostoli kereszttel, a baloldalon sorban a trón mellett a minisztérium. Jobbra-balra egy kis távolságban a tróntól az országnagyok , a trón előtt szintén ném­i távolságban , a ki­rály felé fordulva, a prímás, mögötte ismét országnagyok. A terem többi részét az országgyűlés tagjai félkörben töltik meg. A mennyezettel ellátott trónnal szemben a terem másik oldalán a királyné emelvé­nye van. A király (a tróntól) jobbról , a királyné balról lép a terembe. A király a trónon ülve mondja el a meg­nyitó trónbeszédet, s ismét az előbbi sor­rendben visszaindul a menet a belső termekbe. Az országgyűlés tagjai pedig az országos tanácskozóterembe mennek, az ülést befeje­­zendők. A képviselőház ma tartja első (ala­kuló) ülését d. e. 10 órakor. Korelnönköt vá­lasztanak, mint mondják, az öreg Boczkó Dá­nielt, s ha ő akadályozva lenne, Pribék An­talt, ung megyei képviselőt. E választásnál ter­mészetesen nem a párt, hanem az életidő határoz. A képviselők már nagyobbára együtt vannak. Egy szabatos kimutatás szerint: van 264 deákpárti, (a horvátokkal együtt, kik közjogi kérdésekben szavaznak,) és 159 el­lenzéki. Még 15 kerület választása van hátra. Új törvényjavaslat. Az igazság­­ügyminisztérium hír szerint az országgyűlés elébe a bíróságokról szóló több törvényjavas­latot fog terjeszteni, melyek elseje a „bíró­sági hatalom gyakorlásáról“ szólva, a bírósági szervezet alapelveit foglalja magában. Ezen alapelvek a következők: Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatik; a bírákat az igazságügyminisz­­ter ellenjegyzése mellett a király nevezi ki; a bírák államfizetést húznak, s a feleknek ingyen bíráskodnak; megállapított fizetésük le nem szállítható. A birójelöltnek egyéb qua­­lificatiója mellett legalább 26 évesnek kell lennie; a biró semmi hivatalos és más nyil­vános testületnek tagja nem lehet; nem lehet orsz., sem községi képviselő, sem közható­sági tisztviselő, sem lapkiadó vagy szerkesztő; gyám csak akkor, ha erre a törvény kötelezi; egy bíróságnál rokonok nem lehetnek bírák. Hivatalából a törvény által meghatározott eseteken kívül el nem mozdítható a bíró. A bírói nyugdíjazásról külön törvény intézkedik. E törvényen kívül egy másik szólani fog : „az első folyamodást a bíróságok szervezetéről“ s egy harmadik „a bírói felelősségről“, me­lyeket szintén közleni fogunk. A bírói hatalom gyakorlására vonatkozó törvényjavaslat első része a birói helyek be­töltésére, illetőleg a birák fizetésére vonat­kozik. A birói teendők a közigazgatásiaktól tel­jesen elválasztatván, s a birói hatalom a ki­rály nevében gyakoroltatván, az itélőbirákat a­z igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király nevezi ki. A bírák fizetése az állam költségvetésébe tartozik, s az egyszer meg­állapított birói fizetés le nem szállítható; birói hivatalra minden magyarországi honpolgár ké­pes, ki 26-dik évét betöltötte, feddhetlen er­kölcsű, a magyar nyelvet, illetőleg azonkívül a járásban divó nyelveket is érti és beszéli, s jogi képzettségét illetőleg kimutatja, hogy vagy a köz- és váltóügyvédi vizsgálatot letette, vagy a jogi tanulmányokat valamely fel­sőbb (akár külföldi­, akár hazai) tanintézetben, a hazai jogot pedig magyarországi felőbb in­­­tézetben rendesen elvégezte, az elméleti vizs­gálatokat letette, s az utoló vizsgálat leté­telétől számítandó három éven át joggyakor­laton lévén (1 évig bíróságnál, két évig bí­róságnál vagyi ügyvédnél) ezek letelte után a gyakorlati vizsgálatot letette. A törvényjavaslat második része a bíró minden oldalról való független állását szabá­lyozza. A bíró nem lehet országgyűlési képvi­selő , sem királyi jegyző vagy ügyvéd, sem állami törvényhatósági vagy községi hivatal­nok , (kivévén , midőn a védrendszer a tarta­léknál , vagy honvédségnél teendő szolgálatra kötelezi) nem lehet tanár, nem folytathat ke­reskedést vagy iparüzletet; nem lehet politi­kai folyóirat tulajdonosa, kiadója, vagy szer­kesztője; nem húzhat magánosoktól nyugpénzt; nem lehet tagja törvényhatósági, vagy köz­ségi képviselőtestületeknek s nem folyhat be azok teendőibe, véleményadás, vagy bármely munkálat teljesítése által; nem lehet tagja politikai vagy munkás­egyleteknek, nem já­rulhat ily egylet vagy gyülekezet határozatá­hoz vagy kérvényéhez; nem lehet részvé­nyes, kereskedelmi- vagy ipartársulat tisztvi­selője, bizottmány tagja, sem bárminő fizeté­ses vagy fizetés nélküli közege; gyámságot, vagy gondnokságot csak azon esetben visel­het, ha az őt a törvénynél fogva illeti. A tör­vényesen kinevezett bíró a törvényben meg­határozott eseteken kívül hivatalából el nem mozdítható , sem székhelyéről más bírósághoz vagy más hivatalba akaratán kívül át nem tehető, és elő nem léptethető. Kivételek azon esetek, midőn áthelyezés vagy előléptetés a birói szervezet változása folytán történik ; midőn a biró családjának valamely tagja (fél vagy lemenő ágbeli rokonok, vagy 4-ed ízig oldalrokonok, 2-ed Ízig sógorok, fogadott szülei vagy gyermeki viszonyban állók) ugyan­azon törvényszéknél alkalmazva van. Nyugalomba a bíró csak azon esetben helyezhető, ha öregség vagy testi, vagy szel­lemi fogyatkozás miatt képtelenné vált. (A nyugdíjrendszert a bírákra nézve külön tör­vény határozza meg.­ A törvényjavaslat hátralevő része a bírói működést szabályozza. Minden bíró évenkint 6 heti szünidőt vehet igénybe. A bíró a tör­vények, törvényen alapuló rendeletek és tör­vény erejű szokás szerint tartozik eljárni s ítélni. Senkit illetékes bírájától elvonni nem szabad. A törvényhozás útján kívül nem szabad meglevő bíróságokat megszüntetni , újakat fölállítani, sem a bíróságok megállapított il­letőségén, kerületén, vagy a bírák számán változtatni. A megkeresésnek eleget tenni s átalában a jogszolgáltatás tárgyában kölcsö­nösen segédkezet nyújtani minden bíró köte­les. A bíróságok hivatalos megkereséseit min­den rendbeli közigazgatási tisztviselők fele­lősség terhe alatt teljesíteni tartoznak. A bí­rói s közigazgatási hatóságok közti illetőségi összeütközéseket a törvényhozás további intéz­kedéséig a minisztérium intézi el; szintúgy az igazságügyminiszter intézi el a bel- és külföldi bírák közt fölmerülő illetőségi össze­ütközéseket. A jelen szervezet életbelépteté­sekor leendő kinevezéseknél a jogi képzett­ségre vonatkozó qualificatio ügyében az igaz­ságügyminiszter kivételt tehet a már bírói hivatalban álló és különös képesség vagy szor­galom által ajánlott bírákra nézve. A segéd és kezelő személyzetet az igazságügyi minisz­ter nevezi ki. A birói felelősség szabályozása külön törvénynek van föntartva.­­ Egy szép reggelen azon kellemes meglepetésre ébredtek a palánk- és rókusvá­­ros egy részének lakói, hogy a széksós fürdő közelében levő, s az itt kezdődő rókusszéltől majdnem az élésház-utcáig terjeszkedett nagy tóviz­e eltűnt. Tanácsi határozat folytán a városi másodmérnök felügyelete alatt egy hosz­­szu árokvonalt készítettek, melyen a már is bűzhödni kezdő mocsárvizet szépen elvezették a városon kívül. Ezzel a város közepéről egy régi ép oly dísztelen, mint egészségtelen s a közlekedést is nem csekély mérvben akadá­lyozó botrányt hárítottak el egyszer minden­korra, mert ha esőzés által újra megtelik is vízzel ama szippedékes meder, egy napig sem fog ott maradhatni. Midőn a tanácsnak ezen dicséretes intézkedését a legőszintébb elisme­réssel említjük föl, alkalmilag azon óhajtá­sunkat fejezzük ki: vajha minél gyakrabban lenne alkalmunk hasonló tények följegyzésére. Mert legyen meggyőződve hatóságunk, hogy a jóravaló törekvést és hasznos munkásságot mindenkiben, még ellenfeleinkben is becsül­jük, s bizonyára szívesebben regisztrálnánk oly tényeket, melyek egyátalán a haladás moz­zanatait jelzik s édes mindnyájunk javára szolgálnak, mind örökké gáncsoskodjunk a hibák és mulasztások miatt és mindig­ csa­k sopánkodjunk rá khaladásunk fölött.­­ Az idő mintha csak utóbbi számunk­ban róla szóló ócsárlásunkat akarta volna ne­mesen megboszulni, már múlt vasárnap meg­hozta gazdáink örömmel látott vendégét, a bőséges esőt, mely azóta úgyszólván állandó vendégünk lett. A gazdáknak e barátja sok kártékony férget elpusztított a földeken, ha­nem azért a palánki templom előtt megátal­kodott épület­állványt nem mossa el, de még a Sina-udvar előtti kövezetet sem javítja ki.­­ Egy temesvári magánlevélből érte­sülünk, hogy Klapka ügye jó lábon áll. A vá­lasztás, melyet az országban mindenfelé élénk érdekeltséggel várnak, f. hó 22-ikéről 26-ára halasztatott el. — Hasonlót írnak Lugos­ról is Szende Bélára nézve, ahol Mocsonyi- Bratiano actiái mind lejebb szállnak. A jel­szó „győzzön a jobb,“ itt minden tekintetben helyes. * A tiroli dal társul­at, mely hat nő és öt férfi tagból áll, s közelebb Pesten átalános tetszés közt működött és ő felsége a királyné előtt is tartott előadást, a napokban Szegedre érkezett s előadásainak sorozatát ma kezdi meg a sétatéri sörcsarnokban. *A „Vásárhelyi Közlöny“ panaszko­dik a sz­eged-vásárhelyi út nyomorúságos volta miatt. „A közmunka — mondja e lap — az idén nagyobb részt megváltatott , azonban ezen megváltás nem zárja ki az országutak vagy közlekedési utak javítását, mert ha köz­munka nincs leszolgálandó, a befolyt válság­ból a minisztérium utalványoz annyit, ameny­­nyi az utaknak napszám melletti kiigazítására okvetlen megkivántatik.­­ A H.-M.-Vásár­helynek Tiszáig vezető úgynevezett szegedi útja annyira rosz, mikép a vidékiek előtt valódi botrányul szolgál, a hetenkint négyszer jövő­­menő terhes kocsik minden oldalon annyira föl­vágták azt, hogy az igavonó jószág alig talál biztos helyet lábának.“­­ Biz ez így van s eléggé sajnos, hogy ez élénk közlekedésű útra — annyi felszólalás után — épen semmi gondot sem fordítanak. * A horgosi gyilkosságra vonat­kozólag Katona János úrtól a következő sorokat vettük: Becses lapja 18-ik számában a horgosi gyilkosság hibásan lévén közölve, nem tartom fölöslegesnek a dolgot, úgy amint van, t. szerkesztő úrral tudatni. Hogy a vas­úti munkások közt már többször fordult elő némi zavargás, az tagadhatatlan, de ennek valódi okát kipuhatolni csaknem lehetetlen, mert a munkások állítása szerint, ha igaz, a fizetéseknél több ízben csalások fordultak elő, míg ellenben a vasúti személyzet azt vallja, hogy a munkások úgyszólván minden harmad­nap bérfölemelést kívánnak, és hogy a hely­beliek a vidékieket, kik a megállapított bér mellett dolgoznának, gátolják, és hogy őket agyonveréssel fenyegetnék, ha azon bér mel­lett még tovább is folytatják a munkát. Hogy ez állításokban mennyi igaz, azt nem tudom, de azt igenis, hogy a helybeli munkásokat a vasúti személyzet minden áron háttérbe szorí­tani iparkodik és a vidékieknek ad inkább munkát, és így nem lehet csodálni, ha a hor­­gosiak a vidékieket üldözik. A gyilkosságot pedig, noha az­nap is történt a fizetés alkal­mával némi zavar, azzal kapcsolatba hozni nem lehet, mert a gyilkosság valódi okát még mindez ideig kitudni nem sikerült, de még mind a tettesek , mind a meggyilkolt horgosi polgárok voltak, és a dolog a korcsmában történt civódásuk kifolyásának tekinthető, hol a csendbiztos úr állítása szerint, midőn a gyilkosság elkövetése után a mulatókat haza­térésre felszólítaná, ő is megtámadtatok. Más­nap a gyilkosok, két testvér, elfogattak, de a bűntett elkövetését tagadják, mindazonáltal nem hiszem, hogy kibújhassanak, mert kü­lönben is nem a legjobb hírben álló fiatal emberek. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 32-ik számához. Helybeli ujdonságok. * Ft. Melicher Nép. János az alsó­városi Ferenc-rendiek gvárdiánja múlt vasár­nap tartó 50 éves lelkipásztorkodása ünnepét, az aranymisét. Ez alkalommal az aranymisés lelkész rendtársai a testvéri szeretetnek szép bizonyítékát adták, számosan jelenvén meg távol vidékekről e ritka, lélekemelő ünne­pélyre. Jelen volt a rend helyettes provinciá­lisa,­több házfőnök és lelkész, a helybeli és vidékbeli papságból és Szeged minden rendű s rangú polgáraiból is számosan. Az arany­misés lelkész a misét a provinciális vezetése mellett, díszes segédlettel tartotta­, s az ősi nagy templom minden zuga megtelt közön­séggel Egy órakor díszebéd volt, melyet szá­mos fölköszöntés fűszerezett. Az első poharat az aranymisés gvárdián emelte az ünnepélyre távolról összesereglett rendtársaiért, azután sorra köszönte a jelen voltakat: Kremminger szegedi és Bódy makói prépostot, Oltványi pápai kamarást és földeáki plébánost, Ernyősy gymnasiumi s Tóth János elemi iskolai igaz­gatót, Dáni­s Vadász volt országgyűlési kép­viselőinket s a t. A felköszöntött vendégek viszont az aranymisés gvárdiánért emeltek poharat és szép beszédekben emlékeztek meg fáradhatlan s még most sem lankadó tevé­kenységéről s lelkipásztorkodása alatt szerzett érdemeiről, kívánván, hogy a gyémánt misét is jó kedvben s friss egészben ünnepelhesse meg.­­ Szilágyi Virgil h.-m.-vásárhelyi képviselőnek egy ottani elvbarátjához intézett s nyomtatásban nyilvánossá tett levele jutott hozzánk, melyben Thaisz Elek pestvárosi fő­kapitánynak Török Bálint csongrád megye al­ispánjához intézet­t lapunk 25 -ik számá­ban közzétett levelére válaszol. E válasz min­ket is érdekel, amennyiben Thaisz urnak la­punkban megjelent levelét pasquille­nak bé­lyegzi, mely elnevezés ellen tiltakoznunk kell. Ama levél egyszerű, higgadt modorban, csak bizonyos tényt s ezzel kapcsolatban levő meg- s történt dolgokat ad elő, melyek Szilágyi ur­nak most is hánytorgatott múltjára s hazafiai jellemére erős homályt vonnak ugyan; de köz­vetlen személyeskedés , vagy épen művelt em­berhez­­nem illő piszkolódás távolról sincs benne, s igy a pasquille-elnevezés csak Szi­lágyi úr sértett keblének igaztalan kifaka­­dása.­­ A válasz egyébiránt tanúsítja , hogy Szilágyi úr sokféle megpróbáltatáson ment már keresztül az életben , hogy oly kemény vád­dal szemben meg tudja őrizni higgadtságát. A fővádon, hogy t. ill. ő az absolut kormány alatt subventiós lapot akart szerkeszteni s ezért folyamodott — csak úgy könnyedén keresztül siklik, s cáfolatul megelégszik a múltjára való hivatkozással, a lényeget, a subventió kérést pedig egészen mellőzi, s meg­elégszik azon átalános kijelentéssel, hogy „Thaisz ur elbeszélése egyetlen pontban sem egyezik meg a valósággal,“ amit „felebaráti elnézéssel“ Thaisz úr megviselt emlékező te­hetségének ró fel. — Mindezekre az érdem­leges válasz nem ,minket illet. Csak azt akar­juk itt még kiemelni hogy Szilágyi úr helyte­lenül hivatkozik a „független (? !) nép megvesz­­tegethetlen ítéletére“, mely meg­választásával visszautasította az ellene irányzott személyi torzsalkodást, mert mindenki tudja, hogy Thauz levele nem a választás előtt, hanem utána tétetett közzé, s ez épen nem cáfolja meg az ellene emelt vádakat, valamint nem reha­bilitálja Szilágyi urat, köztud­­ású dolog lé­vén, hogy a „független és megvesztegethet­­len“ nép nem egy képviselőt választott olyant, aki sem az országgyűlésnek, sem választóinak nem válik díszére.­­ Ludwig János, a pesti lapok tudó­sításai szerint, még a múlt héten megérke­zett Pestre. Arról, hogy meg fogja-e szegedi választóit látogatni, és mikor fog nyilatkozni az iránt, melyik választó­kerület képviselősé­gét kívánja megtartani ? még mindig nem szól a krónika. * A 7 éves Bán­fi Rezső hangver­senye múlt hétfőn a színházban szép számú közönség jelenlétében ment végbe. A kis hang­versenyző csakugyan bámulatos jelenség s a hallgatóság meggyőződhetett róla, hogy a ter­mészet e gyermek­ lélekbe a legfényesebb te­hetséget olta, melyről még most a gyermek­nek sejtelme sincs, s működése egészen öntu­datlan. Annyival csudálatosabb, hogy a korá­hoz képest rendkívüli technikai ügyesség mel­lett annyi kifejezés van játékában, mely egy mélyen érző és gondolkozó tehetségnek is becsületére válnék. A gyermek játéka s egész megjelenése természetes, a túlérettségnek, mely visszás hatást szokott reánk gyakorolni, rajta semmi nyoma. A játék egy cseppet sem esik nehezére, és úgy játszik a zongorán, mint más gyermek a porban. Chopin „Valse“-ját játszván, apró ujjai, mint gyöngyszemek pe­regtek végig a zongora billintyűin, mig a „Bölcső dalt“ és „lassú magyart“ a legszebb érzéssel tudta előadni. A közönség minden darab után zajosan megtapsolta s többször kihívta a kis művészt, kiből, gondos vezetés mellett, fényes csillag lehet még a zenemű­vészet egén.— Oroszi Rózsa kisasszony Liszt egyik „Magyar rhapsodiáját“ adta elő és szép játékával szintén zajos tapsokat aratott s egy rózsaszinszalagos babér­koszorúval jutalmazta­tott. Bánfi Rezső jövő szombaton esti 7 óra­kor a Lloyd teremében adand még egy hang­ve­senyt, melyben a hangversenyzőn kívül közre fognak működni: Oroszi Rózsa kis­asszony, Vidéky Lajos, Weisz Adolf és Schle­singer urak. * A színházban tegnapelőtt lépett föl Gildai Ernesztin szende színésznő s ujonan szerződött tag Szigligeti „Lelenc“ című nép­színművének Erzsike szerepében. Nem lehet­vén jelen az előadáson, csak hallomás után mondhatjuk, hogy az ujonan szerződött tag megnyerte a szép számú közönség tetszését s átalában az egész előadás a sikerültebbek közé tartozott. Tegnap pedig Méhay tanár, a szinlap szerint „III-ik Napoleon császár bű­vésze“ tartott bűvészeti előadást.­­■ Jókai „Hon“-ja csak a földosztás agyrémei ellen küzd, de már „Üstökösbe valóságos szellemi demagógként lép fel a múlt vasárnapi számában megjelent „intelligit“, „non intelligit“ aláírású rajzokkal, melyek az ér­telmiség soraiban méltó megbotránykozást szültek. Jaj lenne Magyarországnak , ha e képek jelentősége igaz volna. De nem igaz, s igy az bizony nem egyéb, mint goromba arculverése Magyarország intelligentiájának és szolgai hízelgés az „ó nép“ nek. Bizony, bi­zony, Jókai jobban felügyelhetne Kakas Már­tonra és megmondhatná neki, hogy nem szép dolog ama bizonyos madár szokása a saját fészkével, és talán tapintatlanság is azon publikum rovására nevettetni, amely a nevet­­tetőt föntartja. *Névváltoztatás. Pauer József hely­beli pénzügyi számtiszt saját, továbbá Paulina és József gyermekei vezetéknevének „Beré­­nyi“-re kért átváltoztatása I. évi 7193. sz. alatt kelt belügyminiszteri rendelettel meg­engedtetett.

Next