Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)
1869-04-22 / 32. szám
Ez után a király előtt mennek: a kir. ajtónálló (sanitorum regalium magister) helyettese, a többi, bizonyos teendővel meg nem bízott országnagy; a prímás, a m. királyi miniszterek, a cs. kir. első főudvarmester a jogarral, az agarorum regalium magister, mint a főudvarnagy helyettese, az ország egyenesen fölemelt kardjával, jobbján a püspök az apostoli kereszttel. A király két oldalán s háta mögött: a magyar gyalog s a lovas testőrség két főkapitánya , a cs. kir. főkamarás és a cs. k. főadjutans. A terembe érve, a király a trónra lép, leül s fölteszi sövegét, s a jelenlevők a következőkép csoportosulnak: A trónon ő felsége foglal helyet; a legfelső lépcsőn a királytól jobbra az agarorum reg. magister; a másodikon az első főudvarmester, balra a főkamarás; jobbra ezekkel egy vonalban földszint a gyalog-testőrség főkapitánya s a lovas testőrségé. A fal mellett hátul a trón két oldalán három-három testőr, a trón jobb sarkán földszint a püspök az apostoli kereszttel, a baloldalon sorban a trón mellett a minisztérium. Jobbra-balra egy kis távolságban a tróntól az országnagyok , a trón előtt szintén némi távolságban , a király felé fordulva, a prímás, mögötte ismét országnagyok. A terem többi részét az országgyűlés tagjai félkörben töltik meg. A mennyezettel ellátott trónnal szemben a terem másik oldalán a királyné emelvénye van. A király (a tróntól) jobbról , a királyné balról lép a terembe. A király a trónon ülve mondja el a megnyitó trónbeszédet, s ismét az előbbi sorrendben visszaindul a menet a belső termekbe. Az országgyűlés tagjai pedig az országos tanácskozóterembe mennek, az ülést befejezendők. A képviselőház ma tartja első (alakuló) ülését d. e. 10 órakor. Korelnönköt választanak, mint mondják, az öreg Boczkó Dánielt, s ha ő akadályozva lenne, Pribék Antalt, ung megyei képviselőt. E választásnál természetesen nem a párt, hanem az életidő határoz. A képviselők már nagyobbára együtt vannak. Egy szabatos kimutatás szerint: van 264 deákpárti, (a horvátokkal együtt, kik közjogi kérdésekben szavaznak,) és 159 ellenzéki. Még 15 kerület választása van hátra. Új törvényjavaslat. Az igazságügyminisztérium hír szerint az országgyűlés elébe a bíróságokról szóló több törvényjavaslatot fog terjeszteni, melyek elseje a „bírósági hatalom gyakorlásáról“ szólva, a bírósági szervezet alapelveit foglalja magában. Ezen alapelvek a következők: Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatik; a bírákat az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király nevezi ki; a bírák államfizetést húznak, s a feleknek ingyen bíráskodnak; megállapított fizetésük le nem szállítható. A birójelöltnek egyéb qualificatiója mellett legalább 26 évesnek kell lennie; a biró semmi hivatalos és más nyilvános testületnek tagja nem lehet; nem lehet orsz., sem községi képviselő, sem közhatósági tisztviselő, sem lapkiadó vagy szerkesztő; gyám csak akkor, ha erre a törvény kötelezi; egy bíróságnál rokonok nem lehetnek bírák. Hivatalából a törvény által meghatározott eseteken kívül el nem mozdítható a bíró. A bírói nyugdíjazásról külön törvény intézkedik. E törvényen kívül egy másik szólani fog : „az első folyamodást a bíróságok szervezetéről“ s egy harmadik „a bírói felelősségről“, melyeket szintén közleni fogunk. A bírói hatalom gyakorlására vonatkozó törvényjavaslat első része a birói helyek betöltésére, illetőleg a birák fizetésére vonatkozik. A birói teendők a közigazgatásiaktól teljesen elválasztatván, s a birói hatalom a király nevében gyakoroltatván, az itélőbirákat az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király nevezi ki. A bírák fizetése az állam költségvetésébe tartozik, s az egyszer megállapított birói fizetés le nem szállítható; birói hivatalra minden magyarországi honpolgár képes, ki 26-dik évét betöltötte, feddhetlen erkölcsű, a magyar nyelvet, illetőleg azonkívül a járásban divó nyelveket is érti és beszéli, s jogi képzettségét illetőleg kimutatja, hogy vagy a köz- és váltóügyvédi vizsgálatot letette, vagy a jogi tanulmányokat valamely felsőbb (akár külföldi, akár hazai) tanintézetben, a hazai jogot pedig magyarországi felőbb intézetben rendesen elvégezte, az elméleti vizsgálatokat letette, s az utoló vizsgálat letételétől számítandó három éven át joggyakorlaton lévén (1 évig bíróságnál, két évig bíróságnál vagyi ügyvédnél) ezek letelte után a gyakorlati vizsgálatot letette. A törvényjavaslat második része a bíró minden oldalról való független állását szabályozza. A bíró nem lehet országgyűlési képviselő , sem királyi jegyző vagy ügyvéd, sem állami törvényhatósági vagy községi hivatalnok , (kivévén , midőn a védrendszer a tartaléknál , vagy honvédségnél teendő szolgálatra kötelezi) nem lehet tanár, nem folytathat kereskedést vagy iparüzletet; nem lehet politikai folyóirat tulajdonosa, kiadója, vagy szerkesztője; nem húzhat magánosoktól nyugpénzt; nem lehet tagja törvényhatósági, vagy községi képviselőtestületeknek s nem folyhat be azok teendőibe, véleményadás, vagy bármely munkálat teljesítése által; nem lehet tagja politikai vagy munkásegyleteknek, nem járulhat ily egylet vagy gyülekezet határozatához vagy kérvényéhez; nem lehet részvényes, kereskedelmi- vagy ipartársulat tisztviselője, bizottmány tagja, sem bárminő fizetéses vagy fizetés nélküli közege; gyámságot, vagy gondnokságot csak azon esetben viselhet, ha az őt a törvénynél fogva illeti. A törvényesen kinevezett bíró a törvényben meghatározott eseteken kívül hivatalából el nem mozdítható , sem székhelyéről más bírósághoz vagy más hivatalba akaratán kívül át nem tehető, és elő nem léptethető. Kivételek azon esetek, midőn áthelyezés vagy előléptetés a birói szervezet változása folytán történik ; midőn a biró családjának valamely tagja (fél vagy lemenő ágbeli rokonok, vagy 4-ed ízig oldalrokonok, 2-ed Ízig sógorok, fogadott szülei vagy gyermeki viszonyban állók) ugyanazon törvényszéknél alkalmazva van. Nyugalomba a bíró csak azon esetben helyezhető, ha öregség vagy testi, vagy szellemi fogyatkozás miatt képtelenné vált. (A nyugdíjrendszert a bírákra nézve külön törvény határozza meg. A törvényjavaslat hátralevő része a bírói működést szabályozza. Minden bíró évenkint 6 heti szünidőt vehet igénybe. A bíró a törvények, törvényen alapuló rendeletek és törvény erejű szokás szerint tartozik eljárni s ítélni. Senkit illetékes bírájától elvonni nem szabad. A törvényhozás útján kívül nem szabad meglevő bíróságokat megszüntetni , újakat fölállítani, sem a bíróságok megállapított illetőségén, kerületén, vagy a bírák számán változtatni. A megkeresésnek eleget tenni s átalában a jogszolgáltatás tárgyában kölcsönösen segédkezet nyújtani minden bíró köteles. A bíróságok hivatalos megkereséseit minden rendbeli közigazgatási tisztviselők felelősség terhe alatt teljesíteni tartoznak. A bírói s közigazgatási hatóságok közti illetőségi összeütközéseket a törvényhozás további intézkedéséig a minisztérium intézi el; szintúgy az igazságügyminiszter intézi el a bel- és külföldi bírák közt fölmerülő illetőségi összeütközéseket. A jelen szervezet életbeléptetésekor leendő kinevezéseknél a jogi képzettségre vonatkozó qualificatio ügyében az igazságügyminiszter kivételt tehet a már bírói hivatalban álló és különös képesség vagy szorgalom által ajánlott bírákra nézve. A segéd és kezelő személyzetet az igazságügyi miniszter nevezi ki. A birói felelősség szabályozása külön törvénynek van föntartva. Egy szép reggelen azon kellemes meglepetésre ébredtek a palánk- és rókusváros egy részének lakói, hogy a széksós fürdő közelében levő, s az itt kezdődő rókusszéltől majdnem az élésház-utcáig terjeszkedett nagy tóvize eltűnt. Tanácsi határozat folytán a városi másodmérnök felügyelete alatt egy hoszszu árokvonalt készítettek, melyen a már is bűzhödni kezdő mocsárvizet szépen elvezették a városon kívül. Ezzel a város közepéről egy régi ép oly dísztelen, mint egészségtelen s a közlekedést is nem csekély mérvben akadályozó botrányt hárítottak el egyszer mindenkorra, mert ha esőzés által újra megtelik is vízzel ama szippedékes meder, egy napig sem fog ott maradhatni. Midőn a tanácsnak ezen dicséretes intézkedését a legőszintébb elismeréssel említjük föl, alkalmilag azon óhajtásunkat fejezzük ki: vajha minél gyakrabban lenne alkalmunk hasonló tények följegyzésére. Mert legyen meggyőződve hatóságunk, hogy a jóravaló törekvést és hasznos munkásságot mindenkiben, még ellenfeleinkben is becsüljük, s bizonyára szívesebben regisztrálnánk oly tényeket, melyek egyátalán a haladás mozzanatait jelzik s édes mindnyájunk javára szolgálnak, mind örökké gáncsoskodjunk a hibák és mulasztások miatt és mindig csak sopánkodjunk rá khaladásunk fölött. Az idő mintha csak utóbbi számunkban róla szóló ócsárlásunkat akarta volna nemesen megboszulni, már múlt vasárnap meghozta gazdáink örömmel látott vendégét, a bőséges esőt, mely azóta úgyszólván állandó vendégünk lett. A gazdáknak e barátja sok kártékony férget elpusztított a földeken, hanem azért a palánki templom előtt megátalkodott épületállványt nem mossa el, de még a Sina-udvar előtti kövezetet sem javítja ki. Egy temesvári magánlevélből értesülünk, hogy Klapka ügye jó lábon áll. A választás, melyet az országban mindenfelé élénk érdekeltséggel várnak, f. hó 22-ikéről 26-ára halasztatott el. — Hasonlót írnak Lugosról is Szende Bélára nézve, ahol Mocsonyi- Bratiano actiái mind lejebb szállnak. A jelszó „győzzön a jobb,“ itt minden tekintetben helyes. * A tiroli dal társulat, mely hat nő és öt férfi tagból áll, s közelebb Pesten átalános tetszés közt működött és ő felsége a királyné előtt is tartott előadást, a napokban Szegedre érkezett s előadásainak sorozatát ma kezdi meg a sétatéri sörcsarnokban. *A „Vásárhelyi Közlöny“ panaszkodik a szeged-vásárhelyi út nyomorúságos volta miatt. „A közmunka — mondja e lap — az idén nagyobb részt megváltatott , azonban ezen megváltás nem zárja ki az országutak vagy közlekedési utak javítását, mert ha közmunka nincs leszolgálandó, a befolyt válságból a minisztérium utalványoz annyit, amenynyi az utaknak napszám melletti kiigazítására okvetlen megkivántatik. A H.-M.-Vásárhelynek Tiszáig vezető úgynevezett szegedi útja annyira rosz, mikép a vidékiek előtt valódi botrányul szolgál, a hetenkint négyszer jövőmenő terhes kocsik minden oldalon annyira fölvágták azt, hogy az igavonó jószág alig talál biztos helyet lábának.“ Biz ez így van s eléggé sajnos, hogy ez élénk közlekedésű útra — annyi felszólalás után — épen semmi gondot sem fordítanak. * A horgosi gyilkosságra vonatkozólag Katona János úrtól a következő sorokat vettük: Becses lapja 18-ik számában a horgosi gyilkosság hibásan lévén közölve, nem tartom fölöslegesnek a dolgot, úgy amint van, t. szerkesztő úrral tudatni. Hogy a vasúti munkások közt már többször fordult elő némi zavargás, az tagadhatatlan, de ennek valódi okát kipuhatolni csaknem lehetetlen, mert a munkások állítása szerint, ha igaz, a fizetéseknél több ízben csalások fordultak elő, míg ellenben a vasúti személyzet azt vallja, hogy a munkások úgyszólván minden harmadnap bérfölemelést kívánnak, és hogy a helybeliek a vidékieket, kik a megállapított bér mellett dolgoznának, gátolják, és hogy őket agyonveréssel fenyegetnék, ha azon bér mellett még tovább is folytatják a munkát. Hogy ez állításokban mennyi igaz, azt nem tudom, de azt igenis, hogy a helybeli munkásokat a vasúti személyzet minden áron háttérbe szorítani iparkodik és a vidékieknek ad inkább munkát, és így nem lehet csodálni, ha a horgosiak a vidékieket üldözik. A gyilkosságot pedig, noha aznap is történt a fizetés alkalmával némi zavar, azzal kapcsolatba hozni nem lehet, mert a gyilkosság valódi okát még mindez ideig kitudni nem sikerült, de még mind a tettesek , mind a meggyilkolt horgosi polgárok voltak, és a dolog a korcsmában történt civódásuk kifolyásának tekinthető, hol a csendbiztos úr állítása szerint, midőn a gyilkosság elkövetése után a mulatókat hazatérésre felszólítaná, ő is megtámadtatok. Másnap a gyilkosok, két testvér, elfogattak, de a bűntett elkövetését tagadják, mindazonáltal nem hiszem, hogy kibújhassanak, mert különben is nem a legjobb hírben álló fiatal emberek. Melléklet a „Szegedi Híradó“ 32-ik számához. Helybeli ujdonságok. * Ft. Melicher Nép. János az alsóvárosi Ferenc-rendiek gvárdiánja múlt vasárnap tartó 50 éves lelkipásztorkodása ünnepét, az aranymisét. Ez alkalommal az aranymisés lelkész rendtársai a testvéri szeretetnek szép bizonyítékát adták, számosan jelenvén meg távol vidékekről e ritka, lélekemelő ünnepélyre. Jelen volt a rend helyettes provinciálisa,több házfőnök és lelkész, a helybeli és vidékbeli papságból és Szeged minden rendű s rangú polgáraiból is számosan. Az aranymisés lelkész a misét a provinciális vezetése mellett, díszes segédlettel tartotta, s az ősi nagy templom minden zuga megtelt közönséggel Egy órakor díszebéd volt, melyet számos fölköszöntés fűszerezett. Az első poharat az aranymisés gvárdián emelte az ünnepélyre távolról összesereglett rendtársaiért, azután sorra köszönte a jelen voltakat: Kremminger szegedi és Bódy makói prépostot, Oltványi pápai kamarást és földeáki plébánost, Ernyősy gymnasiumi s Tóth János elemi iskolai igazgatót, Dánis Vadász volt országgyűlési képviselőinket s a t. A felköszöntött vendégek viszont az aranymisés gvárdiánért emeltek poharat és szép beszédekben emlékeztek meg fáradhatlan s még most sem lankadó tevékenységéről s lelkipásztorkodása alatt szerzett érdemeiről, kívánván, hogy a gyémánt misét is jó kedvben s friss egészben ünnepelhesse meg. Szilágyi Virgil h.-m.-vásárhelyi képviselőnek egy ottani elvbarátjához intézett s nyomtatásban nyilvánossá tett levele jutott hozzánk, melyben Thaisz Elek pestvárosi főkapitánynak Török Bálint csongrád megye alispánjához intézett lapunk 25 -ik számában közzétett levelére válaszol. E válasz minket is érdekel, amennyiben Thaisz urnak lapunkban megjelent levelét pasquillenak bélyegzi, mely elnevezés ellen tiltakoznunk kell. Ama levél egyszerű, higgadt modorban, csak bizonyos tényt s ezzel kapcsolatban levő meg- s történt dolgokat ad elő, melyek Szilágyi urnak most is hánytorgatott múltjára s hazafiai jellemére erős homályt vonnak ugyan; de közvetlen személyeskedés , vagy épen művelt emberheznem illő piszkolódás távolról sincs benne, s igy a pasquille-elnevezés csak Szilágyi úr sértett keblének igaztalan kifakadása. A válasz egyébiránt tanúsítja , hogy Szilágyi úr sokféle megpróbáltatáson ment már keresztül az életben , hogy oly kemény váddal szemben meg tudja őrizni higgadtságát. A fővádon, hogy t. ill. ő az absolut kormány alatt subventiós lapot akart szerkeszteni s ezért folyamodott — csak úgy könnyedén keresztül siklik, s cáfolatul megelégszik a múltjára való hivatkozással, a lényeget, a subventió kérést pedig egészen mellőzi, s megelégszik azon átalános kijelentéssel, hogy „Thaisz ur elbeszélése egyetlen pontban sem egyezik meg a valósággal,“ amit „felebaráti elnézéssel“ Thaisz úr megviselt emlékező tehetségének ró fel. — Mindezekre az érdemleges válasz nem ,minket illet. Csak azt akarjuk itt még kiemelni hogy Szilágyi úr helytelenül hivatkozik a „független (? !) nép megvesztegethetlen ítéletére“, mely megválasztásával visszautasította az ellene irányzott személyi torzsalkodást, mert mindenki tudja, hogy Thauz levele nem a választás előtt, hanem utána tétetett közzé, s ez épen nem cáfolja meg az ellene emelt vádakat, valamint nem rehabilitálja Szilágyi urat, köztudású dolog lévén, hogy a „független és megvesztegethetlen“ nép nem egy képviselőt választott olyant, aki sem az országgyűlésnek, sem választóinak nem válik díszére. Ludwig János, a pesti lapok tudósításai szerint, még a múlt héten megérkezett Pestre. Arról, hogy meg fogja-e szegedi választóit látogatni, és mikor fog nyilatkozni az iránt, melyik választókerület képviselőségét kívánja megtartani ? még mindig nem szól a krónika. * A 7 éves Bánfi Rezső hangversenye múlt hétfőn a színházban szép számú közönség jelenlétében ment végbe. A kis hangversenyző csakugyan bámulatos jelenség s a hallgatóság meggyőződhetett róla, hogy a természet e gyermek lélekbe a legfényesebb tehetséget olta, melyről még most a gyermeknek sejtelme sincs, s működése egészen öntudatlan. Annyival csudálatosabb, hogy a korához képest rendkívüli technikai ügyesség mellett annyi kifejezés van játékában, mely egy mélyen érző és gondolkozó tehetségnek is becsületére válnék. A gyermek játéka s egész megjelenése természetes, a túlérettségnek, mely visszás hatást szokott reánk gyakorolni, rajta semmi nyoma. A játék egy cseppet sem esik nehezére, és úgy játszik a zongorán, mint más gyermek a porban. Chopin „Valse“-ját játszván, apró ujjai, mint gyöngyszemek peregtek végig a zongora billintyűin, mig a „Bölcső dalt“ és „lassú magyart“ a legszebb érzéssel tudta előadni. A közönség minden darab után zajosan megtapsolta s többször kihívta a kis művészt, kiből, gondos vezetés mellett, fényes csillag lehet még a zeneművészet egén.— Oroszi Rózsa kisasszony Liszt egyik „Magyar rhapsodiáját“ adta elő és szép játékával szintén zajos tapsokat aratott s egy rózsaszinszalagos babérkoszorúval jutalmaztatott. Bánfi Rezső jövő szombaton esti 7 órakor a Lloyd teremében adand még egy hangvesenyt, melyben a hangversenyzőn kívül közre fognak működni: Oroszi Rózsa kisasszony, Vidéky Lajos, Weisz Adolf és Schlesinger urak. * A színházban tegnapelőtt lépett föl Gildai Ernesztin szende színésznő s ujonan szerződött tag Szigligeti „Lelenc“ című népszínművének Erzsike szerepében. Nem lehetvén jelen az előadáson, csak hallomás után mondhatjuk, hogy az ujonan szerződött tag megnyerte a szép számú közönség tetszését s átalában az egész előadás a sikerültebbek közé tartozott. Tegnap pedig Méhay tanár, a szinlap szerint „III-ik Napoleon császár bűvésze“ tartott bűvészeti előadást.■ Jókai „Hon“-ja csak a földosztás agyrémei ellen küzd, de már „Üstökösbe valóságos szellemi demagógként lép fel a múlt vasárnapi számában megjelent „intelligit“, „non intelligit“ aláírású rajzokkal, melyek az értelmiség soraiban méltó megbotránykozást szültek. Jaj lenne Magyarországnak , ha e képek jelentősége igaz volna. De nem igaz, s igy az bizony nem egyéb, mint goromba arculverése Magyarország intelligentiájának és szolgai hízelgés az „ó nép“ nek. Bizony, bizony, Jókai jobban felügyelhetne Kakas Mártonra és megmondhatná neki, hogy nem szép dolog ama bizonyos madár szokása a saját fészkével, és talán tapintatlanság is azon publikum rovására nevettetni, amely a nevettetőt föntartja. *Névváltoztatás. Pauer József helybeli pénzügyi számtiszt saját, továbbá Paulina és József gyermekei vezetéknevének „Berényi“-re kért átváltoztatása I. évi 7193. sz. alatt kelt belügyminiszteri rendelettel megengedtetett.