Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-04-08 / 28. szám

Megjelen­ő Ittmikint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigm­ond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ... 8 frt. | Félévre .... 4 frt Évnegyedre . . 2 frt. Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetésük fölvételnek : Szegeden a kiadóhivatalban ; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában ; Bécsben Oppe­­lik A. és Maria­m. Frankfurtban Hansenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál ;■ Parisban Li-­vas , Lautre, Bullier és társánál. 3 frt. 27-ik szám. Csütörtökig április 8-án. 1809. Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér”-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. IIUT" Lapunkra folyvást előfizethetni a kiadóhivatalban. Az előfizetési föltéte­lek föntebb olvashatók. Kik a béke akadályai Szegeden i­ s. A most lefolyt választást nagyítás nélkül nevezhetjük oly nagyszerű viharnak, mely a tengert egész fenekéig hullámzásba hozza. El lehet mondani, hogy az 1869-esiki választási mozgalom Magyarország népének minden rétegét áthatotta, s a lázas izgatottság behatolt a paloták fényes termeibe úgy, mint a kunyhók elrejtett zugaiba. A tapasztaltak után nem hiszszük , hogy akadna értelmes ember , aki tiszta meggyő­ződéseként azt merné állítani, hogy a vá­lasztási harc rendkívüli élénksége, mely itt­­ott csaknem a háború természetét élte föl, s a kedélyek lázas izgatottsága mindenütt tisz­tásó politikai indokból, azon a közjogi alap fölötti nézetkülönbségből származott, mely a jobb- és balpárt elnevezésben kulminált. Ezt állítani ámítás, legjobb esetben ön­ámítás lenne. Az országnak egy nagy területén sokkal veszélyesebb rugók működtek a háttérben, melyekről az országgyűlési igazolások való­színűleg szomorú bizonyítványokat fognak föl­mutatni. És épen ezeknek eredménye — nézetünk szerint — azon megdöbbentő jelenség, hogy a néptengernek a választások alatt magasra dagadt hullámai még most se i­ akarnak le­­simulni; hogy az izgatottság a választás után sem látszik egészben lecsillapodni, sőt he­lyenként növekedőben van let a legyőzőnek keserű­sége, amott a győzők kihívó magaviselete szítják oktalanul a tüzet s nem engednek enyhülést a fölizga­tott kedélyeknek. Keserű reeriminatiók, gúnyolódások, sér­tegetések törnek ki, mikkel elkorbácsolják a nyájas arccal közeledő béke jótékony angyalát, s a polgárok egymás életét megmérgezik. Ez nem jól van így ! A pesti lapok vezetői is belátták ezt s komoly intéseket hangoztatnunk pártfeleikhez, a béke visszaállítása s a fölzaklatott kedélyek be­állapítása végett. A „Sz­ízá lunk“is nagyon nyomatékos cikket szentelt e tárgynak, s a „Nachzsiglerek“ által okozott mozgalomban egyaránt veszélyes, hazafiatlan s reactionárius törekvé­seket lát. Különösen nyomatékosnak tartjuk azon figyelmeztetését, hogy „miután minden igazi demokrata gondolkozásának óhajtania kell, hogy a parlament választási ideje minél rö­­videbb, vagyis ennek a közvéleménynyel, a választó­közönség nézetével való érintkezése minél gyakoribb legyen, legelső kötelessé­günk arra is ügyelni, hogy a választás után a társadalmi életben minél hamarább meg­szűnjék azo-­ rendkívüli állapot, mely a vá­lasztási izgalmakkal elvál­atlanul karöltve jár; mert ha pártharcainkat a választás után is a fanatismus egész vadságával folytatjuk, a választások ideje reánk nézve csakhamar nem lesz a népfelség nyilatkozatának várva várt ünnepe, hanem olyan szorongatott állapot, melyre a társadalmi béke minden barátja úgy fog gondolni, mint valami kalaunitásra.“ S azután intőleg kiált föl: „Óvjuk meg e viszásságtól alkotmányos életünket !“ Lelkünk mélyéből osztjuk e fölkiáltást, mert — fájdalom — Szeged is azon helyek közé tartozik, ahol az izgatottság, a kedé­lyek lázas hullámzása nemhogy csillapodott volna, de talán erősebb és erésebb irányú, mint a választások előtt és alatt volt. Aki a helybeli választás előzményeit, a mozgalmakban szerepelt factorokat és eszkö­zöket figyelemmel kísérte , el lehetett ké­szülve rá, hogy a választási mozgalomnak kisebb vagy nagyobb keserű utóize hátra fog maradni, mint maradt az 1867-ki szomorú emlékű tisztújításnak. De hogy a pártok közti ellentét még élesebbé váljék , hogy az úgyis el­mérgesített közhangulat keserűsége a vá­lasztás után még nagyobb dimensiót nyerjen s a pártszenvedély úgyszólván pártgyűlöletté fajuljon, főkép a k­öznépnél, mint ezt félre­magyarázhatlan jelekből fájdalmasan tapasz­taljuk — azt talán mégsem hitte volna senki egy könnyen. Pedig a választások eredménye magában véve nem szolgáltat erre semmi okot. Mindkét félnek része volt a győzelemben és bukásban, a nyerés és vesztés kölcsönös s egyik pártnak sincs oka sem elbizakodott­ságra, sem keserűségre. És mégis ! . . . Kétségtelen, hogy az egyenetlenség ör­döge ütött köztünk újra tanyát, hogy a régi viszálykodásnak uj , alakban lángra lobbant tüze mesterségesen tápláltatik. És most önként következik a kérdés: de hát ki vagy kik azok, azon könnyelműek vagy lelkiismeretlenek, akik az egyenetlenség emésztő tüzét szítják? kik azok, akik nem akarják, hogy e város polgárai békében és nyugalomban éljenek? kik azok, akik nem engedik, hogy a nép háborgó lelke csöndes házi tűzhelyénél enyhét találjon? — Szóval: kik a béke és engesztelődés akadályai Sze­geden ? Nem örömest tettük föl e kényes kér­dést, melynek megoldásánál minden reerimi­natiót kikerülni teljes lehetetlen. De oly dol­gok történtek közelebb, melyek e kérdést annyira előtérbe tolták s úgyszólván élőnkbe állították, hogy annak a nyilvánosság előtti megoldására erkölcsileg kényszerítve lettünk. Igyekezni fogunk e megoldásnál igazságosak lenni s nem­ szépítgetni még önmagunkat sem, nehogy egyoldalúsággal vádoltathassunk. — MJV Szeged város közgyűlése (apai 5-én és 6-án.) Elnök Réh János polgármester a közép számú gyűlést 9 óra után megnyitván, a jegyzőkönyvet hitelesítő bizottmány kinevezése után, a napirend első tárgyául fölvétetett a belügyminisztériumnak Új-Szeged bekeblezése tárgyában kelt leirata, s ezzel kapcsolatban Torontál megye közönségének a bekeblezés el­len tett s a minisztérium által megküldött fölterjesztése, mely nagyon gyarló érvekkel harcol a bekeblezés ellen s a Szeged város által előadott legfontosabb érvek elől kitér. E tárgyban Oszt­ovszky indítványa fo­gadtatott el, mely szerint a város egy újabb­­ölterjesztésben még bővebben kifejtendi a bekeblezésnek különösen magára Uj-Szegedre nézve is mind közigazgatási, mind igazság­szolgáltatási s egyéb tekintetekbeni előnyeit, s egyszersmind Torontál megye azon legna­gyobb ellenvetése megcáfolására, hogy ez szo­katlan eset lenne, elő fogja sorolni az or­­szággyűlésileg időnként történt hasonló elkeb­­lezések eseteit. Olvastatott a helyben fölállítni határo­zott gyógyszertárak ügyében kelt miniszteri leirat, melyben a belügyminisztérium tudatja, hogy addig, míg az országgyűlés máskép nem intézkedik, az eddigi gyakorlat szerint, a gyógyszertárak engedélyezésének jogát magá­nak tartja fönn; minélfogva fölhívja a várost, hogy a már kihirdetett pályázatot beállítsa s mindenekelőtt a szükségesnek határozott gyógy­szertárak engedélyezése iránt tegyen lépé­seket. Ezzel kapcsolatban fölolvastatott Aigner Károly és Rohrbach Antal helybeli gyógyszer­tártulajdonosoknak a belügyminisztériumhoz ez ügyben benyújtott s ide leküldött kérvé­nyük , melyben ezek az újonan fölállítni tervezett gyógyszertárakat szükségteleneknek igyekezvén kimutatni, azok iránt az engedé­lyezést megtagadtatni kérik. Többen, mint Osztrovszky, Dáni Ferenc, Magyar J., Szabó J. s a t., az 1848. 23 ki törvénycikkre támaszkodva, mely a városi közgyűlést a megyeivel egyenlő jogkörrel ru­házta föl, a minisztérium eljárását törvényes­nek vallják, miután köztudomású dolog, hogy a megyék gyógyszertárak engedélyezése jo­gával sohasem bírtak, hanem az mindig a felsőbb hatóság jogköréhez tartozott, s azelőtt a helytartótanács gyakorolta. Ennélfogva már csak a mielőbbi eredmény tekintetéből is amellett vannak, hogy a pályázat fölfüggesz­tessék s az engedély kieszközlése végett a minisztérium megkerestessék. Elnök ellenben azt erősíti , hogy a vá­ros 48 előtt mindig maga gyakorolta ezen jogot, s ajánlja, hogy ennek kifejtése s az ez ügyben létrejött iratok fölterjesztése mel­lett a minisztérium keressék meg, ne gördí­tene akadályt a város ezen már tettleg leírt joggyakorlatának útjába. Hosszabb vita után ez indítvány el is fogadtatott s a fölterjesztés ez értelemben fog létetni, a pályázat pedig a minisztérium újabb intézkedéséig fölfüggesztetik. Említésre méltó még, hogy Szűcs Ferenc (cserepes) az 50 es évek joggyakorlatára hi­vatkozott s egy az időből kelt patika-enge­délyezési végzést olvasott föl. E Bach-időbeli joggyakorlat alapulvétele ellen azonban Osz­­trovszky tiltakozott s figyelmeztetett, nehogy a fölterjesztésben ez is fölemlíttessék. Olvastatott a közmunka és közlekedési minisztériumnak a Tisza jobbparti társulat és város közt fönnforgó viszályos ügyben kelt leirata , melyben a minisztérium a város elő­terjesztései ellenére végleg kimondja Szeged városnak a ne­vezett társulatba tartozását, el­lenben kilátásba helyezi a város által viselt aránytalan terhek könnyítését, a közrejáru­lási kulcs elrendelt kiigazításának foganato­sításával. Elnök egy erélyes hangon tartott előter­jesztésben constatálja, hogy ámbár a m­inisz­teri határozatban a terhek kilátásba helyezett könnyítése némileg vigasztalónak mutatkozik, a leirat egészben véve Szeged város lakos­ságára aligha fog megnyugtató hatást gyako­rolni, miután végleg kimondotta a városnak oly társulatba tartozását, melynek jótékony­ságát soha nem érezte, csak terheit viselte, s amely jogtalan köteleztetés ellen mindig tiltakozott, s a t. Végül indítványozza, hogy ez ügy az országgyűlés elé terjesztessék. Ami egyhangúlag el is fogadtatott. Fölvétetett a bünfenyítő törvényszék meg­keresése folytán létrejött tanácsi előterjesztés egy­e­dik a­l ü­g­y­é­s­z­i állomás szerve­zése iránt. Ez azonban azon indokból, mert a me­gyék és bíróságok az országgyűlés által még ez év folytán valószínűleg úgyis végleg ren­­deztetni fognak — nem fogadtatott el. Fölvétetett a Lengyel-kápolnai iskolánál szükséges építkezésre vonatkozó bizottmányi jelentés, az építkezés terve­ és költségveté­sével, mely szerint két szoba hozzátoldása ja­­vasoltatik, mely 1700 írtba kerülne. Szűcs Ferenc (cserepes) szokása szerint az „adódzó nép“ re apellál, túlterheltetést emleget s az építkezést „luxus“ nak mondja, minélfogva el akarja halasztani boldogabb időkre. Hozzácsatlakozik Masa képviselő, aki azért ki vallja az építkezést elhalasztani, mert most a napszámos is, meg az anyag is két­szeresen drága, s a város jóléte iránti nemes földgyűlésében azt mondja: „a nemzetet ne nyomják fel“ Wagner, Tóth J , Szabó J., Osztrovszky melegen szólnak a javaslat mellett, s külö­nösen az első kifejti, hogy egy szoba építése már régebben el van határozva, tehát csak a másodikról lehet szó , melyet a bizottmány részint az ottani selyemtenyésztés előmozdí­tása érdekében, részint az új iskolai törvény folytán javasolt, mely a leánynövendékeket a fiuktól elválasztva kívánja oktatni; továbbá már anyagok is szereztettek be e célra s a­­. Végre a terv szerinti két szobának azon­nali kiépítését a nagy többség elfogadja A központi választmány elnökének jelen­tése­i tudomásul vétetik. Fölvétetett a telekkönyvi helyszínelő bi­zottság kérelme az iránt, hogy a helyszíne­lésnél működő városi bizalmi férfiak állandó­­síttassanak akkorra is, ha a bizottmány a városon kívül folytatja munkálatát. E kérdésben, nem ugyan a tárgyhoz, hanem alkalmilag magához a helyszínelő bi­zottmány eljárásához, Fodor István képviselő szól, s hosszasan fejtegetvén, hogy a bizott­mány munkálatában minden ellenőrzés nélkül nem a kellő erélylyel és eredménynyel jár el, indítványozza: 1) keressék meg az igazság­minisztéri­um, hogy a munkálatot havonként megvizsgáltassa; 2) küldöttség neveztessék ki a város részéről, mely a városi telkek fölvé­telére felügyeljen s ellenőrködjék. Ez utóbbi el is fogadtatott s Kutassi Fere­mnek elnöklete alatt, a tiszti főügyész és Fodor István képviselő küldettek ki. Az in­dítvány első része pedig, miután a felülvizs­gálat úgyis meg fog történni, mint fölösleges mellőztetett. Kopasz J. és Kátay Ferd. helybeli tégla­­égetők az iránt folyamodnak, hogy a tégla­­égetési tized vám helyett a régi 20-ad, vagyis ha vámszedés állíttassák vissza. A vélemények megoszoltak és sajnos, győzött azon elfogult nézet, mely a város közvetlen anyagi érdekét minden más fölé helyezi. A többség elvetette a kérvényt s a ti­zed mellett maradt. Ennek előrelátható következése pedig az lesz, hogy a helybeli téglaégetés tetemesen meg fog csökkenni, s akkor amellett, hogy a város sem nyert semmit, sőt talán vesztett jövedelméből, elnyomtunk egy fontos ipar­ágat, melyet pedig nem egy, de száz kézzel kellene elősegítenünk. Nem is lehet, hogy a városnak roszul fölfogott érdünkében kell eme határozat sokáig fönnmaradjon, épen úgy, mint a lakosítási díjakat magasra csigázott határozat nem ma­radhatott fönn. (Folytatása következik.) Levelezések. Zenta, ápr. 3. Mint mindenütt az országban, úgy ná­lunk is termi már keserű gyümölcsei: a Jókai által teremtett fü­sio , mert szélsőbali elveket valló követünk Majoros István exbiró s ki­csapott­­. szolga­bíró uram, jövőjét biztosí­tandó, nem elégszik meg a jobboldalnak e lapokban is közlött óvástétel melletti vissza­lépése által nyert képviselőségével, hanem­ szeretne itt Zentán minden lenni , s így többek közt újra városbíró is; de minthogy az ellene folyamatban levő vizsgálat miatt az nem lehet, tehát a község ügyeinek elintézé­sében emberei által akadályokat idéz elő 8 után útfélen szórja az egyenetlenség m­agvát, úgy, hogy az eddig békés és jórendet szerető népet már­is ellenséges állásba helyezé a város jólétét mindig előmozdítani törekvő in­­telligentiával. Tartozzék az jobb- vagy kö­zépbaloldalhoz, neki az mindegy; le­velel csak ő legyen egyedül a dicsőített. De nem is mulasztja el magát uton­­útfélen dicsőíteni és dicsőittetni, s nem mu­lasztja el egyszersmind azt sem, hogy máso­kat minden ok nélkül gyalázzon.­­ Pedig ő szegény oly gyáva, hogy nemcsak a sérel­mekért nem szokott elégtételt adni, hanem a lepiszkolás legválogatottabb nemeit , sőt még a csattanós argumentumokat is zsebre szób­a rakni; de azért vannak emberei, kik őt vakon követik, mert folyton ajkán van az „a nép!“ Pedig tudtunkkal még a népért nem tett egyebet, mint ígéreteket,­­hacsak azt nem veszszü­k valaminek, midőn 1848 ban a fegyeztelen népet a meneküléstől eltiltotta s a veszélyben ő maga elvágtatván, a népet elhagyta s az ellenség martalékává tette). Az ígéretről eszembe jut Jókainak a Bardu“-ban cl cikén megjelent cikke, melyben a „Pesti Napló«,t s a „Pesiber Lloyd”-ot támadja miig azért, mert azok me­részelték állítani, hog­y a szélsőbaloldali je­löltek holmi földfelosztással kecsegtették rá­

Next