Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-03-14 / 21. szám

üres frázisok fölött el ne mosolyodjék ? — Aztán a jobboldal vívmányát egy étellel teli volt, de összetörött fazék füléhez hasonlítja s állítja, hogy a közös minisztérium nem más, mint Magyarország beolvasztása Ausztriába. Annaak bebizonyítására, hogy nincs boldog­ság a hazában, igy ábrándozik : „Én elkezdtem keresni ezt a boldogságot: előttem , mögöttem, alattam, fölöttem, —kerestem én azt még az asztal alatt is. (Még ott is !) És nem az én hibám, hogy rá nem akadtam. Polgártársaim! Próbáljuk meg tehát és keressük együtt. (Az asztal alatt ?) Hol itt az a jóllét? Beszélik, de nem érzem. Hol az a minden jó? Mutatják, de nem látom.“ Már hiszen, ha Dobsa úr a fényes báltermekben nem látja s nem érzi is; érzi azt az iparos és kereskedő, ki egy kis szorgalom; és igyekezet mellett most a leg­szebben gyarapodik ; érzi minden vállalat, mely­nek fölkarolására a külföldi tőkék is csak úgy özönlenek, érzi a szegény munkás nép, mely ma fáradságos munkájának a gazdag nap­számban bő jutalmát látja. Hanem a szegény Dobsa bizonyosan hazafias gondok közé temetve csak a keserűség, a szenvedések poharát üríti! Oh szánandó honhazafi ! Persze hogy beszél ő honvédekről is, kiktől még az erkölcsi elis­merést is megtagadták. (E puszta ceremóniával, s mely az anélkül is dicsőített honvédnévnek és becsületnek mitsem használna, csak a köz­tünk lakó s 48-ban ellenünk harcolt nemzeti­ségeket ingerelték volna.) Összefoglalja végül a múlt országgyűlés jó és rész­eredményének hatását s annak e szavakkal ad kifejezést: „Uraim, az 1867-iki országgyűlés kormánypárti képviselői­ nem örülhetünk a jónak, mert oly drágán vásároltátok meg, hogy jobban sajnál­juk az árát, mit érte adtatok !“ Persze, hogy az egész beszéd oda lyukad ki: nem kell de­legatio, nem kell közös minisztérium, éljen a baloldal! Makó polgárai, én nem ámítalak, nem is izgatlak titeket, akinek nem tetszett dictiom, azt felmentem adott szava alól, de ne legyetek gyöngébbek őseiteknél (s minde­nek felett engem válaszszatok meg !) Erre az­tán a választók okosabb része körülbelől ilyen feleletet adhat. Elhisszük uram , hogy ön nem akar izgatni bennünket, de ha ez mind igaz lenne, amit ön itt elmondott, akkor az ország legjelesebb, leghívebb, legönzetlenebb fiai, kik­nek élete a hazáérti gondban és fáradalmakban múlt el, egy Deák Ferenc, egy Eötvös József s a többi nagyok és dicsőek csakugyan eladták volna a hazát, vagy legalább is nagyon köny­­nyelmű hazafiak lennének; de már ezt, bo­csásson meg uram, nem hisszük, mert ilyet hinni polgári tűn lenne; azt is tudjuk uram, hogy e­nnek a hazáérti gondban nem sok haja hullt ki ; azért mi majd választunk oly kép­viselőt, ki nem akarja a már létezőket s nagy bajjal kivivottakat felforgatni, hanem szilárd, biztos alapon iparkodik gyarapítani a haza erejét és boldogságát.­­ Az alföldi tanítóegylet közelebb tartott közgyűlésén — mint értesülünk — szóba jött azon el. tanító (Szabó Gergely) ügye, ki ellen a­­gyermekek pártszenvedélyből történt bántalmazása miatt — mint már írtuk — a ha­tóságnál is panasz létetett. A közgyűlés az ez ügybeni intézkedéssel a választmányt bízta meg, mely a valóság kinyomozása után a ne­vezett tanító fölött, ki szintén vál­­tag, ítélni fog.­­ Szökési kísérlet. A várban fogva levő postarablók közül hárman, az izsáki pos­tarablás tettesei, múlt csütörtökön éjjel bör­tönükből meg akartak szökni, még pedig a ké­ményen által. Már jól előrehatoltak, midőn az őrök észrevették s a drága vendégeket to­vábbra is m­egmarasztalták. Képzeljük, hogy siránkozik majd a „M. Ujs.“ szegedi levélírója, ha azt találja hallani, hogy a rablóurak ez alkalommal talán nem is épen gyöngéd bá­násmódban részesültek. * A kereskedelmi testület tagjai ma d u. 3 órára a Lloyd gabna­csarnokában tartandó értekezletre vannak összehiva, ha nem csalódunk, a küszöbön levő választás ügyében. * A honvédelmi minisztérium azon szegedi volt honvédtiszteknek, kik a ma­gyar honvédségnél alkalmazásért folyamodtak, folyamodványaikat véleményadás végett le­­küldte a polgármesternek, ki azt viszont a főkapitánynak adta ki. Ez is a főkapitány illetősége alá tartozik? * A helybeli színházban a téli idény fe­ló 20-án ér véget. Az igazgató úr egy ira­tot küldött be hozzánk, melyben előszámlálja a nyárra s a jövő télre tett s ezután teendő intézkedéseit. Egyelőre megemlítjük ezekből, hogy máris számos uj tagot szerződtetett, a karszemélyzetet tetemesen megerősíti s tán­cosnőket is szerez. Az eddig szerz­­ött uj ta­gok : Fóti Erzsi, a szegedi közönség előtt már ismert operette énekesnő, ki — mint mondják — az utóbbi években sokat haladt. Ércziné, Kantai Teréz jóhangú operette éne­kes a kolozsvári színháztól; Gilday Ernesz­­tina kedvelt szende színésznő a kassai szín­háztól; Pártényiné anya- és hősnő szerepekre a miskolci színháztól; Bokor ügyes buffo ope­ra-énekes a kassai színháztól; Tóth Soma a nemzeti színházból is ismert és oly ügyes ko­mikus, mint jeles táncos; a közelebb föllépett s tetszésben részesült Bálla, sokoldalú tehet­ség; Pártényi komikus és színházi festő, ki­nek jó neve még a budai színházból szárma­zik , s végül Érczi operette énekes. A társu­lat jelenlegi tagjai közül a jobbak többnyire megmaradnak, közelebbi előadásra ki vannak tűzve: „Tíz férfi s egy nő“, boltozatos új ope­rette és „Rothschild titka“ legújabb látványos színmű. A nyári idényben a nemzeti .­színház­tól vendégszereplésre meg vannak nyerve: Fe­lekiné és Szigeti József. Az újonnan szerve­zett színtársulat h­úsvét másod napján fog elő­ször bemutattatni a közönségnek. * Jutalomjáték: Lovászy Dezső hely­helybeli születésű fiatal színész javára holnap Jókainak „Dózsa György“ című jeles drámája fog szinrekerülni. Fölhívjuk reá a közönség figyelmét. * Egy 10 éves leányról irtuk a múltkor, hogy gazdája által 3 nadrággal a szabóhoz küldetvén, egy csavargó a marstéri cseperkénél megtámadta , a nadrágokat el­vette s a leányt a vízbe dobta, kit aztán néhány odasietett ember szabadított ki. Most azonban kisült, hogy az egész megtámadtatás a leány agyában fogamzott, ki a nadrágokat néhány krajcárért egy kofánál elzálogosította, s hogy a gyanút magáról elhárítsa, maga feküdt bele a vízbe s jajveszékelve mesélt a megraboltatásról. — Ez is sokra viheti még idővel ! Jövő számunk — a választás alkalmából — a szokott megjelenési nap előtti szerdán délután fog megjelenni. F­e 1 h i v á s A rókus-alsó városi választókerület De­ákpárti választói folyó évi március hó 14 dik napján, vagyis legközelebb eső vasárnapon d. e. 10 órakor, Rókuson, a 7 pacsirta cégű kávé­ház teremében megtartandó értekezletre ezen­nel tisztelettel meghivatnak. Tárgy: Elnökök helyettesítése és tisztel­gés fáklyászenével Dani Ferenc követjelöltünknél. Kelt Szegeden, március 11 én 1869. Vadász Manó, mint bizottmányi id. elnök. Nyilatkozat. A Szegedi főgymnásium igazgatósága, ki az ifjúságot csakis a fennálló törvények ér­telmében kormányozza, nem a tanuló ifjúsági önképző „Deák kört“ — hiszen ilyen tudtára nem is létezett Szegeden, — hanem nehány 4 ik osztálybeli, tehát alsó gymnásiumi éretlen tanuló gyülekezetét, kik nagy hazánkfia nevét az iskolai törvényekkel ellentétben álló csele­kedetekre használtá­k fel, oszlatta szét. Szegeden márc. 12-én 1869. Finyesy László gymnásium igazgató. Köszönetnyilvánítás. Azon részvét által, amely boldogult fér­jem Wéber György hült tetemeinek végnyuga­lomra tétele alkalmakor oly sok oldalról nyil­váníttatott, a legmélyebben meghatva, köte­lességemnek tartom egyátalában, de különösen hálás köszönetemet nyilvánítani a helyből tekintetes takaréktári választmány s ügyvéd karnak azon általam nagyrabecsült figyelme ért, hogy boldogult férjemnek a végső dísz­kíséretet testületileg megadni szíveskedett, továbbá nagyságos és főtisztelendő Kreminger Antal prépost úrnak azon előzékenységéért, hogy a temetési szertartás ünnepélyességét, részvétteljes szivességgel emelve, szenvedett veszteségem s fájdalmam nagyságát enyhíteni törekedett. Szeged, márc. 11-én 1869. Özvegy Wolter Korb­er Lujza, K­e g y e 8 n k. * A királyi pár körútja. Király ő Felsége március 9-én fogadta a horvát ország­gyűlést, s köszönetét fejezte ki a tagoknak a kiegyezésben tanúsított készségükért, helyet adván ama szép reménynek, hogy a Magyar­­országgal történt ilyetén kibékülés által Hor­vátország fejlődése szerencsés sikernek néz eléje. Az országgyűlés után a helyhatóságok küldöttségei tisztelegtek. Király ő Felsége óhaját fejezi ki, hogy a helyhatóságok a köz­­igazgatás és igazságszolgáltatás célszerű gya­korlásában találkozni fognak az ő atyai tö­rekvéseivel. Délután a várost tekinte meg a királyi pár. A lakosság minden ponton élénk jeleit adta lelkesülésének és szeretetének. Este díszelőadás volt a színházban, mely fényesen sikerült. Gróf Andrássy a megjelenésben meg­előzte ő Felségüket, s hangos zsi­­ók üdvö­zölték, mi a lelkesülés viharává fokozódott, midőn a királyi pár a páholyba lépett. A ze­nekar bevezetésül a hymnusz hangoztató. A közönség állva hallgatta végig, s minden vers­szak végén éjjenekben tört ki. Előadás közben Beust gróf is megjelent a színházban. Király ő Felsége kedden meglátogatta Haulik bíbor­­nokot és a királyi akadémiát is, március te­lkén a Katalin és görög-keleti egyházat, a katonai korodat, a tüzérlaktanyát s a nemesi convictust szerencséltető látogatásával. Szem­lét tartván a csapatok fölött, a csáktornya­­zapresitzi, az eszék-sziszeki és a pozsega-po­­dravani vonal vaspályaügyi küldöttségei tisz­telegtek ő felségénél. Este a királyi pár részt vett a kamarahangversenyben. A klérus is be­mutatta hódolatát, s ez alkalommal ő Felsége Stroszmaier püspököt a törvények iránti tisz­teletre emlékezteté, mire a püspök azzal fe­lelt, hogy a színházi díszelőadásról elmaradt. Királyné ő Felsége meglátogatta a papnöveldét s az apácák nevelő intézetét.­­ Ez alkalom­mal kíséretét gr. Andrássy Gyula, gr. Fesz­­tetich Gy., b. Nopcsa, a bán és a polgármes­ter képezték. A Maximirpark meglátogatása az esőzések miatt elmaradt. 11-ikén reggeli öt órakor Király ő Felsége Bellovárra utazott. A királyi fogatot Bozjakovináig Nugent gr., Ver­­bovetzig Miksics ur és Bellovárig lakói úr vezették. Gr. Andrássy Gyulánál Pozsega­ me­gye tisztelgett küldöttségileg, s midőn a po­­zsegai főispán megjegyzé, hogy a pozsega-pa­­kraci vonal kiépítése a nép közös óhaját ké­pezi, a miniszterelnök azt felelte, hogy a nép jogos óhaja előtte parancs. Zágrábból márc. II érői sürgönyzik. A tegnapi hangversenyen az aristocratia és a főbb méltóságviselők teljes díszben jelentek meg. ő Felségek 7­/2 órakor léptek a terem­be. Királyné ő Felsége a neki a bán neje által bemutatott úrhölgyekkel kegy teljesen beszélni méltóztatott. Ő Felségök nem az egyik emel­vényen elhelyezett karszékekben ültek le, ha­nem a közönség közt foglaltak helyet. A hang­verseny végeztével ő Felségök az összes köz­reműködőknek köszönetüket fejezék ki. A fiú­mei küldöttséget tegnap méltóztattak ő Felsé­gek elfogadni. Királyné ő Felsége így szólt a a küldöttséghez: „Sajnálom, hogy Fiumét ezút­tal nem látogathatom m­eg. Mind­ezáltal vi­gyék meg polgártársaiknak szíves üdvözletem mellett azon biztosítást is, hogy önök városá­nak jövője és jólétte iránt a legmelegebb ro­­konszenvet táplálom.“ Gr. Beust kir. kancellár tegnap és ma a tartomány­gyűlés, a helyha­tóságok, a hatóságok és a papság küldöttsé­geit fogadá, melyek jelenlétét örömteljesen üd­vözölve, meleg szavakkal emlékeztek meg a birodalom békéjének helyreállítása körül szer­zett érdemeiről. A kir. kancellár a közvetlen érdemet a horvát magyar kiegyezésnek rója fel, ő — úgymond — csak a zavart iparko­dott kerülni. Úgy kíván itt csak tekintetni, mint külügyminiszter, és mint ilyen örvend a monarchia ■­ consolidásának, mi az érdekek bé­­külékeny kiegyeztetése és azon bizalom által jött létre, melynek bizonyítékait itt is oly sokszorosan tapasztalja. * Király ő Felsége márc. 9 én a töb­biek közt az egyes felekezetek , kath. prot. és zsidók küldöttségét elfogadta. Ugyanaz­nap lá­togatta meg a beteg Haulik bíbornokot és kir. akadémiát. — Andrássy 10 én fogadta a hor­vát országgyűlés küldöttségét, és hir szerint horvát beszéddel válaszolt. A király is hor­vátul beszélt, ami mindenfelé na­gy örömet okozott. * Szán­i­sz­ló Fe­ren­c, nagyváradi volt püspök múlt csütörtökön utazott el ,N­agyvá­­radról, elhagyandó örökre jótékonyságának e színhelyét. A pályaudvar megtelt, s szivrázó volt a búcsú, melyet az árvák és özvegyek atyjától vettek, kinek Gyalokay Lajos tolmácsla a nép érzelmeit, s erre viharos éljenzések közt felelt az agg püspök, meghatottan áldást kérve a királyi párra, a kormányra és a vá­rosra. * Temesvárit szabad­kőmives-páholy alapul. Ez Magyarországon a második. * „A Jászkunok története“ című munka első kötetére hirdet előfizetést Gyárfás István Halason 2 írt 50 krjával. * A pesti királydomb lehordatása végleg elhatároztatott. A kerítést képező kövek és láncok az állatkertnek ajándékoztatak, az ország minden részéről egybehozott föld pe­dig a városliget egy kiváló helyére fog tétetni. * Lónyai pé­n­z­ü­gy­m­i­n­i­sz­te­r ellen — mint a „Hon“ írja, bélyeg „befund“-ot vettek fel, a­mi elég mulatságos dolog. * „Süketnémák szótára“ fog legkö­zelebb Vácott megjelenni. Azt tartják, hogy ez az első ilynemű munka. Tiszta jövedelme jótékony célra fog szenteltetni. * Az egri nők! A múlt szombaton a hí­­resztelt „Asszonyok körmenete“ Egerben csak­ugyan megtörtént. Egy ottani levelező követ­­kezőleg rajzolja a ritka s drastikus jelenetet: Tessék képzelni egy 130 nőszemélyből álló, üvöltő s lármázó csapatot, melyet leginkább parasztnők, gyümölcs és zsemlyeáruló kofák, politizáló szolgálók, cigány- és polgárnők képeztek, mely utóbbiak, számra mintegy 8-an a menet élén lépdeltek nagy büszkén, nagy fehér zászlóval, melyen e fölírás állott: „Igazság, egyenlőség, testvériség“ Közvetlen mindjárt haladott az „amazon lovasság“, utánuk az üvöltő asszonytömeg a feneketlen egri sár­ban cammogott nemzeti zászlókat lobogtatva A zűr­zavaros tömeg közepén rongyos cigá­nyok nyeggették hegedűjüket s egy vén vadász­kürtöt. Tessék hozzáképzelni még a menethez a sok utca-kölyköt, kik annak szegélyét ké­pezték, s a részeg paraszt-suhanc sereget, s lehet fogalma bárkinek is a szombati „asszony­menet“ ről, mely mindenkinek méltó boszan­­kodására az utcákon átvonult s végre Csiky háza előtt megállapodott, hogy a nagy „nép­­embereinek ovatiót csináljanak. Mit mindenki lehetlennek tartott volna, megtörtént. Csiky, ki a magyar parlamentben helyet akar nyerni, nem tartá méltóságán alulinak, ez őrült tö­megnek beszédet tartani s az átnyújtott zász­lót elfogadni. Hihetetlen, de mégis igaz, hogy egy poitikailag érett népnél ilyesmi történhetik. * A végrendelet-hamisításért fogva lévő gr. Almássy Albertet Budaváros törvényszéke elitélte öt évre. Ez ítéletet mind a védő ügyész, ki sokalta, mind a városi fő­ügyész, ki a gróf ellen tiz évi börtönt kért, fölebbezék. * Gr. Almásy Kristófot Afrikában a beduinok megölték. Halálának körülményei még eddig ismeretlenek. * A legközelebbi marhavásár Pes­ten a marhavész miatt nem fog megtartatni. Nyilttér.*) Nyilatkozat. Nagy megbotránykozással értesültünk róla, hogy Szegedről a „Hon“ és „Magyar Újság” című lapokban legközelebb egy közlemény je­lent meg, melyben egyéb rágalmak és hazug­ságok közt az is foglaltatik, hogy Cs. J. hajó­építő munkásait azzal ijesztgette, miszerint el­­bocsájtja őket, ha a Deákpárt részére nem szavaznak ; ezek azonban, hogysem meggyő­ződésükön erőszakot tegyenek , ott akarták hagyni a hatalmaskodó hajóépítőt, úgy hogy végre ennek kellett kérni őket a megmaradásra. Minthogy a Cs. J. betűkkel jegyzett sze­gedi hajóépítő, köztudomás szerint nem lehet más, mint Csiszár János ur; kötelességünk­nek ismerjük kijelenteni , hogy a reá vonat­kozó közleményből egy betű sem igaz s nem egyéb az hitvány kortesfogásnál s alávaló rá­galomnál. Csiszár úr, ki már hosszú évek óta lát el bennünket munkával, a mesterségben igen jó útmutatónk , s elbánásával hálára kötelezett maga iránt, de a politikában vezetőnk lenni soha nem akart, saját meggyőződését ránk soha nem erőszakolta, sőt egyéb elfoglaltsága miatt a politikáról alig is beszélt velünk. Mi tehát ama közlemény íróját, ki­nyo­morult korteskedésből a munkás és munka­adó közti szép viszonyt­ is meg akarja szakítani, ezennel aljas rágalmazónak nyilvánítjuk. Csiszár János úr összes munkásai nevében Dávid József, mint munkavezető. Németh József, Fodor Antal, Barát Tamás, ■ mint pallérok. Gyapjas János, Ablakos Péter. Nyilatkozat. A „Szegedi Híradó“ hasábjain, a legutóbbi időkben ellenem több ízben szórt méltatlan gyanusítgatásoknak mintegy betetőzéséül, a nevezett lap f. év. 20-ik száma ujdonsági ro­vatában „Beküldetett“ cica alatt, avval vádol­­tatom, mintha az alsóvárosi makkos erdőnél levő fából az én részemre két kocsi rakodott volna. Habár az előbbi gyanúsítgatásokat megvető hall­gatással mellőztem is, mégis most, midőn a lo­pással csaknem egyértelmű bűn elkövetésé­vel vádoltatom, miután én a várostól fát soha nem vettem, s miután e szerint az én részemre az én hírem tudtam és beleegyezésemmel fa a város erdejéből soha nem szállíttatott, a minthogy nem is szállíttathatott, azon vak­merő vádat rágalomnak, annak közlőjét pedig mindaddig míg alifáját be rém bizonyítja, rágalmazónak nyilvánítani kényteleníttetem. Kelt Szegeden március 13 ikán 1869. Polczner Jenő, ügyvéd. Tudomásul Békés (Friedman) Miksa szabólegénynek. A „Szegedi Híradó“ folyó évi 15-ik száma csak most kerülvén kezeim közé, nem csekély meglepe­téssel olvasom annak nyiltterében, hogy bizonyos Bé­­kei Miksa— születésére nézve zsidó — szabólegény eredeti hivatásától a taitorgatás mi­nte­ségétől me­szs tér­ve, tollat ragadt, és érzékenykedéssel panaszolja, hogy több rendbeli ügyvédi munkadijaimért ellene pert in­dítottam, és hogy a keresetlevélben ezen kitételt hasz­náltam, ügyvéd­i díjam­at zsidó szokás szerint meg nem fizette stb., — sőt annak bebizonyításá­ul, hogy őt szennyes gondolkozásától sem a pünkösd­­szombati szokásos fördés, sem az emancipatio meg­tisztítani képes nem volt, nyilatkoztaikban így kiált fel: „Fájdalom ilyen ügyvéd is akad még nálunk, de az ilyen meg is érdemli, hogy durvaságáért a nagy közönség itélőszéke elé állitassék. Ha ezen durva, és goromba kitétel mástól jön, bizonyos lehet benne hogy emberrére talál, és elégtételt követelnék, de egy Friedman Miksa, kit a polgári jogok kölcsönös tisz­teletére, a becsület és illem szabályaira az annyira óhajtott, de reá csakugyan érdemtelenül pazarolt eman­­cipátio sem tanított meg, engemet, kinek múltja tiszta lap, és kit, valamint jellememről, úgy bánásmódomról is a közönség ismer, nem is sérthet, hanem legfeljebb is megvetésemet és szánalmamat érdemli; mert hiszen ha Friedman Miksa csak egy kissé józanul gondol­kozni képes volna, tudhatta, hogy egy egészen ma­gán­természetű ügyben, mely bírói eljárás tárgya *­ Az e­roz­atban közlöttekért nem vállal fele­lősséget a szerk.

Next