Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-09-16 / 74. szám
1869. Tizenegyedik évfolyam. / 74-ik Csütörtök, szeptem POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Előfizetési föltételek: Megjelen: Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre .... 4 frt Évnegyedre . . 2 frt. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. I-ső magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárus-utca 2 i. sz. Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A., Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expedciójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. 3 frt. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 6 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 új krajcár. Tanuljunk egy keveset. Szeged, szép. 14-én 1869. Rég megvan írva, hogy a történelem az élet mestere. E mestertől kell leckéket venni annak, aki az emberiség sorsán, kicsinyben vagy nagyban, jobbra vagy balra, valamit lendíteni akar; ettől kell tanulnia a bölcsész - reformátornak, ki az emberiség boldogságáért, az ihletett léleknek, ki a népszabadság eszményéért hővül, s ettől a zsarnoknak, ki épen az ellenkezőre törekszik. Aki e mestertől nem tanult, az ne akarjon egy hitvány falut se boldogítani. Ne higgje pedig senki, hogy e mestertől csak tudományos. Vagy legalább is bizonyos fokig képzett ember vehet leckéket, s hogy a becses tanulságokat, miket a história nyújt, csak Clio avatottjainak ajkairól, prózaibban mondva, csak könyvekből tanulhatjuk meg. Nem sokat, igen sokat tanulhatunk azonkívül is, tanulhat minden gondolkodni és tanulni szerető valamit, ha nem többet, legalább annyit, amennyivel alkalmilag, bizonyos kiszabott körben polgártársainak , s közvetve a társadalomnak s az emberiségnek használhat. Mert hiszen nemcsak az a történelem, amely vaskos könyvekből vagy ócska roltantokról a múltat tükrözi elénk , hanem történelem az is, ami közvetlen érzékeink körébe esik, amit szemeinkkel látunk s úgyszólván kezeinkkel megtapinthatunk: a mindennapi élet eleven mozgalmaival, kis és nagy eseményeivel. A történelem szemünk előtt képződik; minden egyes nevezetesebb esemény, egy-egy kiválóbb mozzanat, mely a társadalom kebelében fölmerül, egy darabka történelem, s egy ily történelemdarab — mint egy nagy dráma kereken kidolgozott jelenete — gyakran úgy folyik le szemeink előtt, hogy a belőle vonható tanulság is megjön — előttünk áll, mint a föltálalt étek, csak hozzá kell nyúlni. Mindezen, talán kissé nagyon is tudákos ízű reflexiókhoz még hozzáteszszük, hogy valamint a nagy természetben nincs oly kicsiny féreg, melyen a természeti titkok kutatója ne tanulhatna, úgy nincs oly jelentéktelen esemény, melyből az emberiség búvárja, a történész, tudományát ne gyarapíthatná, az egyszerű dilettáns figyelő pedig hasznos tanulságot ne meríthetne belőle. Az esemény, melyből mi — mint a napi mozgalmak köteles följegyzői — tanulságot akarunk meríteni, helybeli, és nem más, mint a f. hó 5-én lefolyt közgyűlés, mely helyi viszonyainkra vonatkozólag sokkal becsesebb tanulságokat tartalmaz, semhogy ismételve is érdemesnek ne tartanánk rá visszatérni. Tehát tanuljunk egy kicsit. A legfőbb, amit e gyűlés folyamából tanultunk , az , hogy Szeged népének azon számra túlnyomólag nagyobb része, mely az 1867 diki örökké nevezetes tisztujításban saját győzelmét ünneplé, ma már nem az, aki akkor volt; kegyével — ha minden jel nem csal — ma már nem bádogítja azokat, akiket akkor keble oltárára bálvány okul emelt. Ez egyébiránt tanulságnak korántsem új, mert hiszen, ha van valami ingadozóbb a nádszálnál, megbízhatlanabb a föveny alapnál, csapodárabb a lepkénél, szeszélyesebb egy kacérhölgynél: bizonyára a néphegy az. A nép mindig és mindenütt egyforma; a legnemesebb és a legborzasztóbb fogalom; megvan benne a magasztosnak össztöne, mely egy nagy eszme iránti alkalomszerű lelkesedésében legyőzhetlen óriássá tud emelkedni, s aki ilyenkor lelkesedése irányában fölhasználni tudja, világraszóló eseményeket teremthet vele. Ez a fölséges nép ! De ez csak pillanatokig tartó, olyan, mint az égen a villámlás. Ha a fény kialszik, ismét olyan, mint volt azelőtt és lesz ezután. Ma ünnepet ül a haza megmentőjének s koszorút fűz Coriolan homlokára; holnap elűzi azt — már elfeledte érdemeit. A nép olyan, mint az elkényeztetett gyermek, ma ujong a kedves játékszernek, holnap már beleunva, eldobja vagy öszszetöri; és hasonlít a „tündér szerencséhez“, melynek „kénye“ — a költő szerint — „játszva emel s mosolyogva ver fel“ Hogy a nép változékony, s hogy e változékonysága gyakran hálátlansággal jár, szt a törénelem ezer és ezer példával bizonyítja; de nekünk nincs szükségünk arra, hogy e sarkigazság bizonyítása végett a történelem lapjait kutassuk föl; eléggé meggyőződhettünk erről az utóbbi évek helyi eseményeiből, melyek mélyen emlékezetünkbe vésték ez igazságot; amelyek meggyőztek arról, hogy a népek e közös gyarlóságában a magyar nép sem képez kivételt, a hogy legkevésbé képez a szegedi nép, mely 1848-diki hű embereit, kiket 61-ben fölkarolt, 67 ben porbadobta, és helyettük uj embereket állított kegyének oltárára, akiket 1869-ben már ismét kész a porba dobni! Azt mondhatná valaki, hogy ez nem áll, hogy ez részünkről puszta ráfogás vagy képzelődés , mely örömest valónak kürtöli azt, amit óhajt. Megkísértjük bebizonyítani, hogy nem képzelgés, sem ráfogás az, amit állítunk, hogy a nép hajlamával elpártolt azoktól, kiket harmadfél év előtt fölemelt, hogy Szeged népe azóta ismét megváltozott, s phisiognomiája mást mutat, mint a holdé, ha uj negyedbe lép. És megkísértjük kikeresni e változás okait, s a mutatkozó jelekből annak uj irányát, mert a nép a jogegyenlőséges alkotmányos szabadság légkörében oly tényező, melylyel számolnunk kell, de hogy helyesen számolhassunk vele, ehez első föltétel, hogy alaposan ismerjük őt, érzelmeit, gondolkozásmódját s a helyes, vagy balga eszméket, melyek uralma alatt megy előre a boldogulás útján, vagy vakuton — az örvény felől Fiumei levelek. Fiume, szép. 7-én. I. Vasárnap délutáni 1 óra lehetett, midőn hátunk mögött hagyván a magas ilyr hegyeket, élénkbe tűnt a guernaroi öböl s annak közepén a mi kis bájos fekvésű Fiuménk. Folyton kopasz sziklák között haladtunk, melyeken csak itt-ott mutatkozott egy-egy zöld sziget, babér-, marom, füge- és olajfák csoportozata. Fél óra mulval értük el a várost, melynek házai nemzeti zászlókkal voltak díszítve s utcáin föl- s alá hullámzott a nép, szívélyesen üdvözölvén az érkezőket. Fiume most folyton ünnepet ül. A barátságnak és szeretetnek lehetetlen több jelét adni, mint a mennyivel lakosai elhalmozzák a magyar testvéreket. Mindezekről közelebbi leveleimben írok, valamint Fiume nevezetességeiről s átalában azon benyomásról, melyet reám e szép város tendvost elöljárójában a magyar orvosok és természetvizsgálók eddig viselt dolgairól értesítem röviden az olvasókat. Megérkezésünk napján esti 7 órakor volt az ismerkedési estély a tengerészeti akadémia kertjében. Az akadémia Fiuménak legpompásabb palotaszerű épülete. A két szárnya közt elterülő roppant téren franciásan volt terítve s igen ízletes hideg étkek és finom borok föladva. Mintegy 1200 ember nyüzsgött itt, ismerős ismerősével, barát rég nem látott barátjával szorított kezet. Később megeredt a szónoklatok árja is, váltakozva magyar és olasz nyelven, s meg sem szűnt addig , amíg hallgatóság akadt, csakhogy ez, az úttól fáradtan, hamar elpárolgott és sietett lenyugodni, hogy a többi napok élvezeteihez erőt gyűjtsön. Ez estén úgyszólván egész Fiume talpon volt, s a corson és tengerparton, a tengerészeti akadémia körül hullámzott. Az akadémiával szemközti parton s mélyen a tengerben a hajókon meggyújtott szurokfáklyacsomók hinték szét vörös fényüket, ami meglepő látványt nyújtott. Hétfőn délelőtt 10 órakor volt az ünnepélyes megnyitó gyűlés a színházépületben. A fényesen világított nagy terem zsúfolásigegtelt a legdíszesebb közönséggel, a páholyokban szép olasz és magyar nők foglaltak helyet, míg a szereplő egyének a pompásan díszített színpadot foglalták el. Elnöklő b. Vécsey József lelkes szavakban üdvözölvén a közgyűlést és Fiume lakosságát, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítá. Utána Halász Géza alelnök tartott beszédet. Szózatot intézett Fiuméhez; festi a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései működésének főbb mozzanatait; végül megemlékezett Punkinjéról, a közelebb elhunyt híres prágai tanárról, ki a múlt évben a magyar orvosok és természetvizsgálók egri nagygyűlésében szintén részt vett, s meleg szavakban festé a korán elhunyt jeles Balassa számos érdemeit. Sok tetszéssel találkoztak a Fiuméról elmondott következő szavak: „Fiume városa s vidékének természettudományi s egyéb ritkaságai, nevezetességei, kimeríthetlen anyagot nyújtanak a tanulmányozásra. Nevezetesen az orvosok figyelmére méltó a tengeri betegség és egyéb tájkórok, a tengeri fürdő. Itt van Abbázia, a második Nizza. Itt van Martinscha, az európai veszteglő intézetek legkitűnőbbieke. A füvészet, az élet- s állattan mivelőinek a tenger és tengerpart bő szellemi táplálékot nyújt. A gyáriparosnak, gazdának a hajó-, papírgyár egyph borpologomai a gallylupági vonaentöpségek szolgálnak tanulságul. A történelem s régiségbúvár talál itt görög és római emlékeket. Itt találja Castuát, Volcerát, Pola, Porto-Ré , Buccari, Zengg történetileg nevezetes helyek. Állítólag itt dűlt el, vagy fordult jobbra a haza sorsa 1232 dik évben, midőn 4-dik Béla a grobniki mezőn a tatárokat tönkretette. Továbbá a hazai történelem és régészet kedves mezőt találand azon dicső nyomokban, melyeket a halhatatlan Zrinyi-Frangepán nemzetség, e nagytudományú hazafiak és a magyar hazáért elhalt vitéz daliák, hadvezérek törzse Fiume vidékén hátrahagyott. Mindezeknél van még magasztosabb, a minek megtanulására Fiume fényes alkalmat nyújt, mi az orvosnak, természetvizsgálónak, úgy mint a haza minden fiának, leányának a hely s a tenger érdekességeinél becsesebb, s kell, hogy legbecsesebb legyen: ez a szellem, mely Fiume polgárait lelkesíti, a hazaszeretet, melyet a tűrés, szenvedés el nem homályosíthatott, ki nem olthatott, de sőt lángolóbbá tett. Erre a külföldi nagy világ előtt büszkék lehetünk. Ha kétségbevonatnék, bir-e sulylyal, van-e értéke magyar polgárnak lenni, ha önzéstelen hazafiai erényt kell fölmutatni. Fiumére honfiúi önérzettel hivatkozhatunk, Fiumére, mely a hon szivétől távol, magárahagyatva, a nagy világ zajában, a nagy világ közepette, a csábításoknak ellenállva, az üldözésekkel dacolva, hazájához törhetlen hűséggel ragaszkodik, s saját érdekeit a magyar nemzet érdekeitől elválasztani sohasem engedte.“ Halász beszéde után fölolvastattak: a különféle tudományos testületek részéről érkezett üdvözlő-iratok; Arad város meghívása a jövő s a Mehádia-fürdő bérlőjének meghívása 1872 dik évre. Eszerint a nagygyűlés a jövő évben Aradon leend. Poor tr. titkár fölolvassa az áll. kp. választmány jelentését. I. a Balassa tnr. által három év előtt a legjobb orvos-természettudományi munkára kitűzött 100 db arányú pályakérdés felől, mely szint az utóbbi három év alatt megjelent orvos természettudományi művek közt a legkitűnőbbnek Margó Tivadar tnr. Állattana találtatván, Margó urnak ítélte oda a nagygyűlés a száz aranyat. A második jeles mű szerzőinek pedig, Felletár és Kátai tudoroknak, „A gyógyszerészet alapvonalai“ című műve dicsérettel méltányoltatott. II. Kocsanovich József gyöngyösi gyógyszerész és Szurmák Vilmos tr. egri orvos által adott húsz aranyra és száz írtra, s a kínai nem keserű gyógyszeralakjának előállítására kitűzött pályakérdés díját az áll. kp. választmányi jelentése szerint Rozsnyai Mátyás zombai gyógyszerész nyerte el, melyet az elnök a jelenlevő pályanyertesnek azonnal átadott. III. Májer István esztergomi kanonok urnak „népünk gazdászati iparát“ tárgyszó 100 frtos pályadijára két ízben senki sem pályázván, e korszerű kérdés harmadizbeni kitűzése határoztatok el. IV. Kovács L. Endre tr. „a magyarhoni ásványvizek kimerítő leírását“ tárgyazó és száz aranynyal jutalmazandó pályakérdésére nézve a munkálatok beküldésének határideje 1870. ápril 15-én telvén le, e pályakérdésre a nagygyűlés újra fölhívja a szakemberek figyelmét. Ezután Halász Géza alelnök nagylelkűleg száz db aranyat tűzött ki újabban a közegészséget tárgyazó pályakérdésre, ennek formulázását az államorvosi szakosztálynak tartván föl. A közülés nagy örömmel és zajos tapssal fogadta e pályadíj szíves ajándékozását. Ezután következtek az értekezések a következő rendben: a) Gr. Domini Vince olasz nyelven: Kérdések az egészség-, természet- és légtünettan köréből, különös tekintettel a hajózási viszonyokra. * b) Bódogh Albert tr.: A Darwin elmélet ismertetése. c) Balogh Tihamér tr.: A természet befuty don f*uéjikbre. d) Arányi Lajos egyet, tanár, magyar és olasz nyelven: Szent István dicsőítésére fölállítandó emléknek indítványa s az illető emlék mintájának bemutatása. A diszebéd délután 3 órakor volt, ugyancsak a tengerészeti akadémia kertjében, hol mintegy 2000 emberre volt terítve. 50 feketébe öltözött, fehér keztyüs inas teljesítette itt a szolgálatot, páratlan renddel és pontossággal. Ebéd fölött egy katonai zenekar s Bunkó bandája Pestről fölváltva játszottak. Midőn a közgyűlési elnök b. Vécsey fölállt, hogy poharát a királyra köszöntse, az akadémia fölötti sziklás hegyen megdördültek az ágyuk, mit a hajókról viszhangoztak. Fiume valamint minden intézkedéseinél, úgy itt is kitett magáért s nem kimért semmi költséget, hogy a falai közt időző testvéreket minél gazdagabban vendégelje meg. Esti 8 órakor díszelőadás volt a színházban: „Az adelsbergi barlang“ című fényes kiállítású ballet került színre, a milánói színház első táncosnője, Pochini kisasszony fölléptével. A fényben úszó szép színházban előkelő közönség foglalt helyet. A vendégek tiszteletére a zenekar ünnepi nyitányt adott elő. A jeles táncosnő rendkívül ügyes és bájos táncával egészen elragadta a közönséget, és szűnni nem akaró tapsviharokat idézett elő. Színház után fáklyászene rendeztetett Verneda polgármester és az ősz Matkovits tisztelére, ki tüzes szónoklatával egészen fölvillanyozá a kedélyeket. Ma szakülések vannak. Holnap három hajón kirándulás leend a szomszéd szigetekre, este fényes bál a kaszinó teremében. Szabadon János. TANÜGYI ROVAT. Iskola-fölavatás. Szeged, szept. 12-én 1869. Szeged város iskolái egygyel ismét szaporodtak. F. hó 12-én nyittatott meg s avattatott fel ünnepélyesen az újonan épült alsó tanyai ásotthalmi iskola. Az iskolaépület mind külalakját, mind berendezését tekintve, oly szép és oly célszerű, hogy ezzel a többi tanyai iskolák közül bármelyik is aligha versenyezhet. A közeli és távoli tanyákról nagy számmal összesereglett népnek főt. Melicer Nép.