Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-07-29 / 60. szám

kül expediálná a műhelybe, vagy a kelerbe. A kettő közt szabad választást lehet engedni. A szegedi cipészcéh száz éves fönnállásának évnapját ünnepélyes diszlakomával üli meg. E lakoma aug. hó 10 én lesz, a takaréktári épület kerthelyiségében. — Weisz Eduard ur, az „Első magyar kölcsönös állatbiztosító-társulat“ részéről az Alföldre, küldetvén, tegnap városunkba érkezett. Utazásának céljául ügynökségek felállítása és részvényaláírások gyűjtése van kitűzve. Tekintve, hogy ezen vállalat a közgazdászati téren igen érezhető hézagot fog nálunk pótolni, a közönség figyelmébe ajánljuk azt. A vállalat élén álló hazafiak és szakemberek , u. m. gr. Zichy Jenő elnök, Türr István tbk tiszteletbeli elnök, Mihalik János min. tan. I-ső és dr. Zlamár Vilmos állatgyógyászati oszt. tan. Ilod alelnök, Tutzingeni Tichtl Fer. kir. tan., Bachmayer Gy. és Kanitz Mór igazgatók, Szaluszky Szilárd vezérigazgató, Miklósy Sám. vezértitkár, Neumann A. E. felügyelő és Tóth Fer. jogtanácsos, — mind megannyian biztos kezessége a vállalat életre valóságának. Weisz Eduard úrral szombatig bezárólag a helybeli Lloydban értekezhetni. Ritkaság nálunk, hogy a meleg időszak oly kevés tűzesettel múljék el, mint eddigelé az idei A napokban azonban már háromszor jeleztek tüzet a harangok, múlt vasárnap alsóvároson, kedden felsővároson s tegnap kora reggel pedig a belvárosban. Szerencsére mind a három alkalommal csöndes idő lévén, hamar eloltották. A forgalmi bank tegnap délután tartó alakító közgyűlését, melyet ideiglenes elnök Dáni Ferenc nyitott meg. Beszédében kimerítően adta elő az ideiglenes választmány, illetőleg consortium eddigi működését. Egyúttal előterjesztette a nm. kereskedelmi minisztérium leiratát, mely szerint az alapszabályok legfelsőbb helyen kevés módosítással azon megjegyzéssel helybenhagyattak, hogyha ezen módosítások a közgyűlés által elfogadtatnak, a társulat magát megalakítottnak nyilváníthatja. E módosítások közakarattal elfogadtatván, az ideigl. elnök a társulatot megalakítottnak nyilatkoztatta s felszólította a közgyűlést, hogy az alapszabályok értelmében az igazgató tanács megválasztásához fogyott. — Erre Oblatt Lipót indítványára az ideiglenes elnök-, jogtanácsos- és pénztárnoknak eddigi erélyes működésökért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott; ezután egy szavazatszedő bizottmány kineveztetvén, az igazgató tanácshoz szavazattöbbséggel megválasztattak: Dani Ferenc, Neumann Miksa, Damjanovits János, Pálfy Ferenc, Eisenstädter Antal, Eisenstädter Lukács, Guttmarin Áron, Oblatt Lipót, Leopold B., Kohner Hermann, Lusztig N., Schmidlinger Mór; az anglo-hungarian bank részéről pedig Stein J. és Páris. A Számvizsgálóknak pedig Leopold Izidor, Guttmann Annin és Pollák Jakab. Ezutána fentebbi igazgató-választmány kebeléből közfelkiáltással elnökül Dani Ferencet és alelnökül Neumann Miksát választá meg. A gyűlés egyéb részeiről a jövő számban. A helybeli szemétügyben, mely már, úgy látszik, igenis komolylyá kezd válni, a következő sorokat vettük: „T. szer-' kesztő úr ! A „Szegedi Híradó“ a főtéren, úgy más helyeken majdnem megörökített szemétdombok ellen komolyan és élcelve fölszólalt, melynek eredménye eddig csak az volt, hogy néhány polgárt, miután cselédje odavitte a szemetet, hol már több is volt — állítólag pénzbírságban elmarasztaltak, s néhány rajtakapott cselédet bekísértek; de a szemétdombok maradtak s fönnállanak régi dicsőségekben, dacára annak, hogy néha egykét kocsival el is hordanak belőlük. E sorok írója véletlenül, mint szemtanú, rájött e körülmény okára is. A városi hatóság t. i. a piacon összegyűjtött szemetet egy vállalkozónak engedte át trágyául, ki aztán kocsi számra viszi oda, a vár melletti hattérre, hol az egyes cselédet egy kosárka ily hulladék odaviteléért megbüntetik. — De hogy is tud szerkesztő ar egyes szemétdombon megbotránykozni, midőn egész roppant terjedelmű lőterünk nem egyéb, mint egy nagy trágya- és szemétlerakóhely, melyet talán gúnyból neveztek el néhány év előtt a legnagyobb magyar nevéről Széchenyi térnek, miután ő volt az, ki midőn az első gőzhajóval Szegedre jött, s az akkori urak büszkén mutaták neki e páratlan nagy tért, állítólag azt a megjegyzést tette volna : „Kár, hogy burgonyát nem termesztenek rajta, legalább valami hasznot hozna.“ — De a dologra visszatérve, jóakarólag figyelmeztetni akarom szerkesztő urat, ne fáraszsza tollát hiába, mert lássa',' ezelőtt több évvel a .Wóság adott JkiJegy rendeletet, melyben mmUagv^tott, hogy minden ^városrészben hová szHHpj "szemetet hordani, s^ amelyben az utcák^raFíkitehelpek elrutítása szigorúan tiltatott; de m3hA*lv rendültek nemezért adatnak ki 'tartassa-' nak, vagy hogy érvénytes'*siemzének Azoknak , hanem csak hogy a papiros fogyjon. — Addig tehát, mig a hatóság rendelőéit szigorún végre nem hajtja, mig egyeseket föl- jogosít a szemét és trágyadombok képezésére, mig aztán ismét elhordhatják trágyának; mig az összehalmozott sár- és trágyadombok hónapokig a köztereken hagyatnak a por szaporítására; mig a hatóság a szemétnek a házakbeli kitakarítására oly intézkedést nem léptet életbe, mint ez nagyobb városokban rég fönnáll, melyekben korán reggel a szemetet gyűjtő kocsi minden háznál megáll, s csengelyüvel jelt adva, a cselédektől a szemetet átveszi; — addig minden fölszólalás hasztalan , s legfölebb csak egyes polgárok méltatlan boszanását vonja maga után.“ A fönnebbi sorokhoz nem igen kell commentár, de a magunk részéről annyit meg kell jegyeznünk, hogy mi minden hatósági tényre vagy mulasztásra vonatkozó támadást vagy korholást a köz érdekében teszünk, s azért csak sajnálnunk lehet, hogy a városbeli botrányos tisztátalanság , a szemétdombok, s különösen a vár melletti trágyafészek miatti csipkedéseinkkel, ahelyett, hogy az általunk szándékolt célt értük volna el, csak egyes lakosoknak okoztunk kellemetlenséget, amint ezt már más forrásokból is tudjuk. De annak mi oka nem vagyunk, mert mi, midőn a szemmel látható botrányfészek miatt támadtuk meg , hol komolyan , hol élelve, mint a t. beküldő úr mondja, a hatóságot, egyszersmind föltettük róla, hogy tudni fogja kötelességét; tudni fogja, hogyha a lakosoknak megtiltja a szeméthordást egy bizonyos helyre, gondoskodnia kell más helyről, vagy egyátalán valami módról, mely szerint a házbeli szemetek eltakaríttassanak, lévén az bizonyos, hogy azok a házakban benn nem maradhatnak. De hogy a hatóság ezt sem tudja, vagy nem akarja tudni, az nagyon szomorú ugyan, de mi nem tehetünk róla. Valóban szerencsétlen város az, melynek polgárai arra kénytelenek kérni az újságírót, hogy ne bántsa a botrányokat, mert úgy sem segít rajtuk, s csak a polgároknak okoz kellemetlenséget, mert a hatóság ezeken boszulja meg az újságíró tollát. Az ilyen hatósági közeg nem civilizált ország városába, hanem Kamcsatkába való! " A Kecskeméthez tartozó monostori pusztáról a következő botrányos esetről tudósítanak bennünket: Egy kecskeméti csendbiztos két legényével kiment Bálla László ottani haszonbéres birtokára, honnan a szomszéd haszonbérlő birtokára tértek át, innen a tanyai lakónét s húgát erőszakosan áthajták Bálla tanyájára, s ott a biztos minden kihallgatás nélkül, egy összefonott karikás ostorral addig verette a lakónét, mig ez elájult; de a biztos ur még ekkor sem elégedett meg a kinoztatással, hanem még tovább is verette, s a leányt meg ő maga sajátkezűig verte a nevezett eszközzel. S mindez Bálla gazdasszonyának azon gyanúsítására történt, hogy a megvert nők két pulykáját elorozták volna, pedig e gyanú teljesen alaptalan volt. A juhász — Bállá juhásza — védelmezte szóval a szegény nőket, de a nyelves, s úgy látszik, nagy befolyású gazdasszony azt is nekirántotta s kemény tiz korbácsot csapatott rá emlékezet okáért. — A nő súlyosan beteg, a komiszárius uram pedig vígan pöngeti valahol a sarkantyút. — De mikor alkotmányos életünkben ily brutális, embertelen esetek adják elő magukat, ha saját biztonsági közegeink ily visszaélésekkel gyalázzák meg a hatóságot, utóbbitól elvárjuk, hogy a biztost ez embertelen eljárásáért szigorú felelősségre fogja vonni, azaz a hatalmával így visszaélő kozák hetmannak szűrét illendően kitenni. A hivatalos hatalom nem azért adatik, hogy azzal valaki visszaéljen, s ha mégis azt teszi, világos, hogy az nem nekivaló. — A szegény nő — mint halljuk — keresetet indított kínzója ellen, elvárjuk az illető törvényszéktől, hogy méltó elégtételt fog adni a nőnek s a meggyalázott hivatali tekintélynek, mintha ügyvédi minőségben eljárásáért emberietlen dijj fejében négyezer forintot kötött volna ki magának, és hogy ezen eset azon ügyemre vonatkoznék, melyben nekem volt szerencsém Ngod szíves közbenjárását megnyerni, felette sajnálom, hogy ezen méltatlan vád az én ügyembeni fáradozásai miatt éri Ngodat, s ime sietek jelen soraimban nyilvánítani, hogy ez igen nagy tévedésen alapuló állítás, mert én Ngod, ügyvédi, vagyis inkább meghatalmazotti fáradozásainak jutalmát önként, függetlenül, magam határoztam meg, s midőn eleget tettem kötelezésemnek, azon kívül teljes hálával és köszönetnyilvánítással váltam meg Ngodtól, s továbbra is csak lekötelezettje s tisztelője vagyok. 1869. jul. 19. Almásy Edmund.“ Ez az egész egyszerű tényállás, mely után Tóth L. az ügyet a közvélemény ítéletére bízza. * A pesti munkások a külföldi strikeket utánozandók, múlt hétfőn jelentékeny zavargást vittek véghez, úgy hogy katonaságnak kellett beavatkozni. A lapok különfélekép adják elő a zavargás okát; nekünk, úgy látszik, hogy alighanem ugyanazon eszme és intéző kéz működik itt is, ami a külföldi rendszeresnek látszó zavargásoknál. * Pápán, Szabó Imre lemondása folytán, nem sokára új követválasztás lesz. A túlnyomó többségben levő Deák párt jelöltje Balk Miksa, kinek megválasztását a „P. N.“ tudósítója kétségkivülinek mondja. s Lasku Károly író és honvédtiszt, Pesten meghalt. A sok tudományos ismerettel birt öreg úr azon rögeszmében szenvedett, hogy utána leselkedő kémek hallcsőven hallgatóznak rá úton-útfélen. E betegségét a forradalom után bekövetkezett elnyomomatás idejében kapta. Régóta az akadémia iroda-tisztviselője volt s mint ilyen halt meg. Nyugodjék békén! ! Karácsonyi László torontáli főispán, a napokban meghalt. Benne egy derék fiát vesztett a haza. Béke poraira is Oltványi István, a Csanádi székesegyház nagyprépostja és kanonokja, arany misés áldozát, f. hó 21-én, élte 82-ik évében szélhűdés következtében meghalt. * Macsvanszkit, a Bácsmegyében garázdálkodott hires rablót, kit undorító kegyetlensége oly rettegetté tőn, elfogták. A kézrekerítés érdeme — mint a „Búd. Közi.“ Írja — gr. Rádayt illeti. Várjon e tény után is gunyolódik-e még a lelkes „M. Újság“ a királyi biztosra? * Borzasztó fölfedezés. A napokban, névtelen följelentés folytán, a krakói karmelita szüzek zárdájában, hatósági küldöttség papi kísérettel megjelent, s ott, egy sötét föld alatti kloakszerű lyukban egészen mesztelenül és félőrülten találtak egy apácát, ki már 21 év óta volt így elzárva. Galecki püspök miatt pápai delegátus megjelent a zárdában é s keserű szemrehányásokkal halmozta el a főnöknőt és az apácákat, azt kérdezve tőlök, hogy nők-e vagy fúriák? A zárda gyóntatóját, felfüggesztette hivatalától s köszönetet mondott a hatóságnak tapintatos és erélyes fellépéséért. A főállataügyész maga vette át a pere folytatását. Az apáca neve Ubrik Borbála,ami szerencsétlen, most valódi csontváz, az őáflibek héjzába vitetett. A gyóntatón kívül a főnoknő is felfüggesztetett, s a zárda bezáratását várják. Meghívás. Más nagyobb városok példájára egy fogyasztási egylet alakítása ehelyütt is célszerű, és az élelmiszerek jutányos beszerzése tekintetéből előnyösnek találtatván, egy ily egylet létesítése céljából mindazok, kik ezen egylet tagjai óhajtanának tenni, az e tárgyban a belvárosi kaszinó teremében jövő augusztus 1-sején d. e. 9 órakor tartandó előleges értekezletre tisztelettel meghivatnak. Mauks Zsigmondi: Vegyesek. Tóth Lőrinc semmitőszéki biró, mint végszavát, még egy nyilatkozatot tesz közzé a „P. N.“ múlt,, vasárnapi számában, melyben kijelenti, hogy még az Almásy Sándor által válaszában kifejezett azon gyanúsítást sem vállalható el, hogy nem szép és nem helyes dolgot követett el. Ennek igazolásául közli Almásy Edmundnak Iozzá intézett következő levelét, melyet nála égytetiben mindenki megtekinthet: „Méltóságomérl értesülvén arról, hogy az országgyűlésen Almásy Sándor képviselő,aPSRal Ngod ellen oly vád emeltetett, */, grijA. KÖZGAZDÁSZAT! ROIUT/ át/.L. Kérdések a földadóreform tárgyában. 3. Ha a közönséges gazdálkodás mellett elévetni szokott átlagos tiszta jövedelme a földnek látszanék adóalapul alkalmatosabbnak, helyesek és elfogadhatók-e a fentebbi célnak elérésére nézve a következő elvek : a) hogy az országban előforduló tényleges gazdálkodásnak vetés forgásai híven vétessenek föl ; b) hogy a gazdálkodási rendszernek megfelelő tettleges és átlagos termésmennyiséget alkalmaztassanak; c) hogy az alkalmazandó gabna- és egyéb terményárak 1858—1867-ig terjedő évtized vidékenként kipuhatolandó állagán alapuljanak ; d) hogy a mivelési költségek födözésére alkalmazandó levonási százalék szintén a nevezett időszaknak gazdálkodási életéből meríttessék, és hogy kivételes esetekben, ha a talajnak hasznosíthatása csak nagyobbszerű beruházások által vált lehetségessé, minek például sok költségbe kerülő csatornázások, töltésezések, erdőknél telepítések, út, fausztató és zsilipépítések sat., ezek fönntartásának fejében a rendes körülményeknek megfelelő levonási százalékok kellő bővítést nyerhessenek? Ellenkező esetben mily elvek lennének követendők a tiszta jövedelem megállapításánál ? 4. Célszerűnek és szükségesnek tartatik-e, hogy a feladóalapnak a föntebbi módon teljesítendő kiigazítása tekintetéből minden egyes község becslés alá vétessék ? vagy nem volna-e elegendő, hogy a célra nézve a kiigazítás alá kerülő földadó-alap mindenekelőtt megyénként, éspedig a községek földje, népessége kereskedelmi és éghajlati viszonyaiban kifejezett homogeneitása szerint csoportosíttatnék , hogy továbbá a csoportok mindegyikében a tiszta jövedelem tényezői, az előrebocsájtott elvek szerint, a szokásos és tényleges termési eredmények, gaboaárak s kiadások alapján csak egy községben igazíttatnának ki, és hogy ezen igazítás eredményei az illető csoportok többi községeire is arányosítás útján alkalmaztatnának? 5. Ha az átlagos forgalmi érték választatnék azon arányszámnak , mely szerint a földadó alap szabályozandó lenne, mely kereten belül lenne az arányszám kidolgozandó, t. i. egyrészt a mivelési ágakat tekintve, azoknak főcsoportozatai, úgymint szántóföld, rét és legelő után külön, szőlő és erdő után is külön-külön-e, vagy minden mivelési ágra külön, vagy összesen valamennyire átalában kiterjesztve ? — vagy tekintve másrészt a területet, az arányszám egész megyékre, adókerületekre, vagy az egyes községekre lenne e meghatározandó? 6. Mely eljárás alkalmazandó , ha a forgalmi értékről némely vidéken elegendő adatok nem találtatnak? és miképen eszközlendő ezen rendszer mellett a földadó-alap igazítása azon mivelési ágaknál, melyek rendesen nem adásvevés tárgyai, például az erdőknél, legelőknél és nádasoknál? 7. Mely közegekkel lenne a földadó-alap igazítása végrehajtandó? a pénzügyi kormány közegei, vagy pedig vegyes bizottságok által, melyekbe az érdekelt feleknek megfelelő befolyásuk lenne? 8. Ez utóbbi esetben miképen lehetne a helyi érdekek túlnyomó befolyását, a helyes arányosság szempontjából, megfelelőleg ellensúlyozni ? 9. Elegendő biztosítékot nyújtana-e a helyi és országos érdekek egyesítésére nézve, ha a földadó-alap helyi kiigazítása az érdeklettek hozzájárulásával a pénzügyi kormány által kinvezett közeg és az illető vidék értelmisége által választott képviselő által közösen hajtatnék végre ; ha továbbá ezen igazítás eredményeit az illető vidékek választott küldöttjeiből alakult megyei bizottság felülvizsgálná, és ha a pénzügyi kormány közege és a megyei bizottság között fölmerült eltérő javaslatok fölött egy részrehajlatlan országos bizottság határozna véglegesen ? log^adó-alapok igazításának eredménye hány e^^szolgálhatna az adókivetés alapjául, és ki volna e mondandó e tekintetben a bizonyos időszak tartama ? W k^mnax tartatik-e célszerűnek, hogy a kivetés tMp., mutatkozó adóhányad százalékának fáltozhatlansága legalább egy bizonyos és mily hosszú időszakra biztosíttassék törvény által? 12. A földadó-alap kiigazítása után a mivelési ágakban előforduló változások az adó érdekében tekintetbe vétessenek-e, vagy pedig figyelmen kívül hagyassanak? . Ha a mivelési ágakban előforduló változások az adó érdekében fölveendők, akkor railis kedvezményben részesítendők azon váltójogok , melyek a jövedelem fokozásának céljából költséggel eszközöltettek ? ha pedig az érintett változásod az adó tekintetében figyelembe nem vennék, volna-e kivételnek helye? ha például a birtokos a szőlőmiveléssel végleg fölhagy, vagy pedig az erdőállományhoz nem tartozó termőtéren erdősít? 14. Azon esetben, ha a mivelési ágak változásainak figyelembevétele közgazdasági szempontból helyesnek nem látszanék, szükséges volna-e oly költséges javítások részére, mint például a rétöntözések s a t., ha azok a földadó-alap kiigazítása után,tehát oly időben hajtatnának végre, melyben azoknak fentartási költségei a tiszta jövedelem megállapításánál többé tekintetbe nem vehetők, bizonyos adókedvezményeket biztosítani? 15. Ha a mostani földadó-alap revisiójától véleményező szerint az óhajtott sikeres eredménynek biztos elérése várható nem volna, tehát egy egészen új kataszteri rendszer alkalmazása látszanék szükségesnek , mely elvekre állapított földadórendszer javasoltatik ez es°tben, és mily eljárás által volna az kivihető? Nem tartatik-e szükségesnek, hogy az eddig adómentes udvar- és háztelkek is, például a szántóföldek valamelyik osztályával összehasonlítva , adó alá vonassanak ? Az egyenes adók iránti szakbizottmánynak 1869-ki junius hó 30-án tartott üléséből. Korizmits László, elnök: Trzcinski Gyula, jegyző.