Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-05-04 / 53. szám
adó Horvátországban a községi adók közé tartozik s így nem közös ügy. Az ápril 26-ai ülés szétment, mielőtt határozott volna, hogy a törvény kihirdettessék-e vagy nem. A 27-ei ülésen folytak a viták. Egyfelől indítvány létetett a törvénynek felolvasás nélküli visszaküldésére , mint amely Horvátországra nézve nem bír kötelező erővel, másfelől egy bizottság kiküldése hozatott indítványba, mely a törvények tartalmáról jelentést tegyen , mielőtt kihirdettetnének. Voltak, kik azon nézetnek adtak kifejezést , hogy az ország autonómiája ezen törvényeihirdetése által nem szenved csorbulást. Végre szavazás utján azon indítvány nyert többséget, melyszerint a törvény egyszerűen felolvastatván, levéltárba tétetik, anélkül, hogy a törvényhatóságokkal közöltetnék. Stojanovich képv. tiltakozik a felolvasás ellen s kijelenti, hogy elvtársaival együtt nem fog jelen lenni a felolvasáson. A 28-diki ülésben a törvény felolvasására kerülvén a sor, 17 képviselő elhagyja a termet, minek folytán Filipovics azt véli, hogy konstatálni kell a ház határozatképtelen voltát. Erre elnök bezárja a nyilvános ülést s a ház konferenciává alakul. Ez ügyre vonatkozólag a „P. Lloyd“ egyik utóbbi száma jól értesült oldalról vett ama tudósítást közli, hogy a bor- és húsfogyasztási adótörvénynek Horvát- és Tótországban való kihirdetés végett történt felküldésében csakugyan úgy látszik, hiba történt, minthogy ezen törvény az ezen királyságokkal kötött kiegyezés folytán rájok valóban nem alkalmazható s a horvát országgyűlés ellenállása jogosult.. Remélhető, hogy a minisztérium ellenrendeletet fog Horvátországba indítani s ezzel kiegyelitendi a vitát. — A közokt. miniszter egy körrendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz, melyben előadja, hogy elérkezettnek látja az időt, hogy az eddigi kíméletes eljárás helyett teljes erélylyel és hivatalos szigorúsággal kell az 1868. XXXVIII. t. c. rendeleteiben az egyes községekben való részletes végrehajtáshoz fogni. Ennélfogva különösen arra hívja fel a tanfelügyelőket, hogy 1. azon községeket, melyek törvény szerint kötelesek új iskolát állítani, erre teljes erélylyel, s ha kell a törvényhatóságok segélyével is sürgessék, hogy 2. a legalább is 5000 lakossal bíró községeket felső népiskola állítására figyelmeztessék, hogy 3. szigorúan ügyeljenek fel, miszerint a létező közsiskolákban a törvény rendeletei felszerelést, oktatást, fizetést sat, illetőleg szigorúan megtartassanak; hogy 4. különösen gondot fordítsanak, hogy az iskolaszékek s községi elöljáróságok folytonosan ügyeljenek a tanköteles gyermekek rendes iskoláztatására , és hogy végre 5. a felekezeti, társulati s általában mindazon iskoláknál, melyek felett a kormány csak a felügyeleti jogot gyakorolja, szigorúan őrködjenek a törvények pontos megtartására. Az egyetemi és középtanodai törvényjavaslatokra kiküldendő bizottság tagjaiul a jobb és baloldal közös megegyezésével kijelöltek: Tisza Kálmán, Szilády Áron, K. Simonyi Lajos, P. Szathmáry Károly, Horváth Mihály, Csengery Antal, Pulszky Ferenc, Trefort Ágoston, Hoffmann Pál, Ordódy Pál, Szabó József, Kaucz Gyula, Rónay Jácint, Bujanovics Sándor. A szélső bal részéről választható tagra még nem történt kijelölés. Ti Az II. re k. Gothe Lajos beszélje. Fordította Bendtner József. (Folytatás.) Kényszeritett nyugalommal, mely egész lényegével ellenkezett, fordult most Ferenchez a földesur. — Midőn önt ide hivatám , uram, — mondá, — értelmes embernek s azon jogász jóakaratu barátjának hittem önt, ki magát Stern Albert bárónak nevezi, s azért kötelességemnek tartom, — valamint barátja érdekében is véltem cselekedni — ha megengedem, hogy a dráma legutóbbi következetes kifejlődésénél jelen lehessen , miután ön abban nem jelentéktelen szerepet játszott és a válságon is jelen volt. Föltettem önről továbbá, hogy átlátandan barátjával is megértetni igyekezend e lépés szükségességét, melyet nekem, mint az ország egyik legelső családja fejének, kötelességem volt tenni. Ha csalódtam önben, úgy csalódásom következményeit el kell viselnem, és ennek köszönje, hogy szemtelenségét érdeme szerint meg nem fenyitem, hogy szolgáim által kastélyomból a határból ki nem űzetem .. . — Gondold meg Ferenc, hogy ő atyám ! — kiálta Albert, és eldőleg fogta meg felbőszült barátja kezét. — És ön, atyám, legyen irgalmas és vessen véget e jelenetnek ! — Mitől se tarts, Albert, — viszonzá Ferenc. Nem figyelve e félbeszakasztásra, a báró folytatá: — E válaszszal, melyet tőlem az imént hallott, uram, elbocsátottam volna önt, ha A Lajtán túl. ^ A cseh bizalmi férfiakkal most folyó alkudozásokból a következők jutottak eddig nyilvánosságra: Először is csupán Rieger, Sladkowsky, Prazak és Ciam-Martinitz voltak hivatalosan fölszólítva az értekezletben való részvételre, kik részint Potockival, részint Taaffeval tanácskoztak. Az értekezletek magántermészetűek és semmi kötelező erővel nem bírnak. A miniszter főkérdései a következők valónak : Elismerik-e a csehek a birodalmi tanácsot közvetlen választással ? A csehek nemmel feleltek. Másodszor: Belépnek-e a csehek az országgyűlésbe a mostani választási rend mellett e választási rend megváltoztatása végett? A csehek e tekintetben jó akaratot mutattak, mely kész az egyezkedésre. Bemennek ugyanis az országgyűlésbe, és pedig azon tiltakozással, hogy ha az ad hoc országgyűlés eredményre nem vezetne, a csehek semmi esetre sem lennének lekötve, s kijelentvén benne, hogy haladéktalanul visszalépnek jelen álláspontjukra. További részletek az országgyűlésről nem jutnak nyilvánosságra, annyit a tudósító mond, hogy a feudálisok az ó csehekkel (Rieger) megegyeztek abban, az 1848-ik választási rendet kívánják, azonban az ifjú cseh párt (Sladkowsky) sürgetésére elálltak a megállapodástól, remélvén, hogy a februári alkotmány szerint rendezett országgyűlésen is lehet igazságos és jó választási törvényt szerkeszteni, ha a feudális nagybirtok a kormány segélye mellett megszerzi a nemzetiségieknek a szükséges kétharmad többséget. A koronázás és a general-landtagok kérdése, valamint a delegatióké is mellőztetett. Az országgyűlésre nézve, mint tudva van, nem követelik a csehek azt, hogy annak törvényhozási jelleme legyen, megelégszenek a közjogi hatáskörrel is; a delegatiót elismerik a csehek, de nem úgy, mint a birodalmi tanács, hanem mint az országgyűlések delegatióját, melyet ezek választanak, és amely azért van, hogy a Magyarországgal való kiegyezkedést az innenső fél országaival való viszonyai rendezésében fenntartják. Tehát nem lesz a delegatió central parlament, mit a csehek leginkább visszautasítnak. A Magyarországgal való kiegyezést az új csehek jogosultnak ismerik el. Egy idő óta Kuhn báró közös hadügyér lemondásáról szóló hírek szárnyalták be a lapokat. E hírek eredetéről most bővebbet olvasunk. Kuhn báró ugyanis már hosszabb idő óta a törvényszéki hivatalnok megjelenése által az ügy nem vesz olyannyira más fordulatot. De, hogy minden haszontalan és illetlen beszédnek véget vessünk, olvassa ezt, uram, olvassa, és pedig hangosan, hogy tudja meg minden jelenlevő, hányadán van! E szavak után gonosz mosolylyal nyújta az ifjúnak azon iratok egyikét, melyeket neki a hivatalnok áttekintés végett kézbesített volt. — Olvasd, Ferenc! — esde Alberti — Szegény Emmám kedvéért, kit az aggodalom és nyugtalanság megemészt, hadd megtudnunk, mit idézett föl a balsors ismét ellenem! A legiszonyúbb való nem lehet borzasztóbb e kínzó bizonytalanságnál! — Jó, tehát halljuk, — viszonzá Ferenc, és hangosan olvasni kezdett: — „Kivonat a törvényszék kihallgatási jegyzőkönyvéből, az N. Konrád és bűntársai elleni vizsgálati ügyben. — Vádlott elismervén a fönt kitett és reábizonyult bűntettek elkövetését, fölszólittatott, hogy, miután mind azon bűnöket egyedül, idegen segély nélkül el nem követheté, — nevezné meg bűntársait. Mire vádlott egyedüli bűntársa és cinkosául — — Ez gyalázatos hazugság ! — szakitá félbe a fölovasó önmagát, az iratot az asztalra dobván. — Folytassa, uram , folytassa ! — mondá a báró nyersen. Erzsébet egy tekintetet vetett az iratba. — „Mire vádlott egyedüli bűntársa és cinkosául Stern Albert hajdani tanulót nevező meg“ — olvasá hangosan. , — Alberti — szólt Emma halkan. — Bűnösnek tartasz, Emmát? — kérde Albert szomorúan. — Nem, nem többé! — suttogá Emma, gyöngén megszorítva az ifjú kezét. — És ha halommal hoznák a bizonyítékokat ellened, nem fog sikerülniük benned való bizalmamat még egyszer megingatni. Azon célnál, mely emlékiratot készített elő a tábornoki törzskar újjászervezése, vagy jobban mondva feloszlatásáról. Ez emlékiratot a miniszter a császárnak akarta benyújtani helybenhagyásra. Erről értesülve a hadügyminiszter ellenfelei, s különösen egy magas egyéniség, John táborszernagy által felkérték a minisztert, hogy közölné velük az emlékiratot, mivel cáfolatot akarnának rá készíteni. Kulin úr megtagadta az emlékirat közlését, s mert egyszersmind újabb ármányokra volt elkészülve, rögtön benyújtó dolgozatát a császárnak, kérve elbocsáttatását, ha indítványa nem fogadtatnék el. Az emlékirat azonban elfogadtatott, s b. Kuhn megmarad helyén. Külföld. A marathoni rablógyilkossághoz. Londonból távsürgönyzik, hogy a hatalmak egy őszjegyzéke teljes biztosítékot fog követelni a rablógazdálkodás megszüntetése iránt Athénben, s ha a görög kormány nem volna hajlandó megfelelni e kivánatnk, hír szerint, a hatalmak összes képviselői vissza fognak hivatni. Az angol már is elhivatott. Az ügy az angol alsóházban szőnyegre kerülvén, előterjesztették a Lord Clarendon és Mr. Erskine, athéni britt követ közt váltott jegyzékeket is, melyekből csak nagyon kevés világosság derül az eddig ismert eseményre. Annyit látunk e jegyzékváltásokból, hogy a követ föl volt hatalmazva pénzkiadásokra , a hadihajó megrendelésére, hogy a rablókat Máltába szállítsa, s arra, hogy a görög kormánytól amnesztiát eszközöljön a rablók számára, mibe ez semmikép sem akart beleegyezni. A kormány semmi fáradságot nem kimért, hogy a foglyokat helyzetükből kiszabadítsa, s az athéni angol követ a legvégsőt kisérte meg. Az angol lapok egy manifesztumot közölnek, melyből a következő 5 vádpontot emeljük ki: 1- szer. A marathoni utazás a görög kormány tudta és beleegyezésével, sőt egy testőr formális védelme alatt történt, sőt ez ezt is „fölösleges elővigyázatnak“ mondotta, 2- szer. Az utasokat egypár mértföldre Athéntől fogták el, s a váltságdíjat a legutolsó fillérig minden habozás nélkül biztosították a görög kormány számára, 3- szor. A görög kormányt nyíltan és határozottan intették, hogy a rablók ellen irányzott legkisebb támadás a foglyok biztonságát veszélyeztetné; a görög kormány ünnepélyes ígéretet tett, hogy a rablókat nem fogja háborítani, s ezt tudtukra is adta. 4- szer. Ezen ígéretét a kormány semmibe sem vette, csapatokat küldött s ezáltal mintegy előidézte a foglyok megöletését. 5- ször. Tudjuk, hogy az amnestia a rablók életkérdése volt, s biztosította volna a foglyok szabadulását. A görög kormány ezt megtagadta szembeszökő csekélyes okokból. Föltéve, hogy erre fontos okai lettek volna, a dolgot mégis fontolóra kell vóla vennie. A hez én már oly közel vagyok, az ember nincs többé földi csalódásnak alávetve! — Köszönet neked, szerelmem ! — viszonzá Albert, ki talán nem hallá vagy nem érté kedvese utóbbi szavait. — Ne feledjük, — mondá Ferenc kissé nyugodtabban, — hogy Stern Emil ur is gyakran használta oly sokszor féleismert fivére nevét. Ez és nem más lehet indoka emez újabb vádnak. — Olvassa, uram, hogy fölvilágosodást nyerhessünk ! — mondá a báró kajánul. — Hisz önnek is érdekében kell lennie, hogy a gonosztevő végre leálcáztassék. Ferenc engedett e fölszólitásnak. Minden további megszakítás nélkül folytatá az olvasást: — „További kérdezősködés után vádlott a megnevezett bűntársát hammsdorfi Stern báró hajdani őrnagy, most lovagjószágbirtokos fiának jelölé.,, és kérdezetlenül hozzá téve, hogy ugyan a nevezett Stern báró úrnak egy másik fia, névszerint Emil is többször tulajdoníta el magának az Albert nevet, azonban ő, vádlott, határozottan az igazi Stern Albertet érti, ki épen most egy újabb gonosztett kivitelével elfoglalva, atyja kastélyában tartózkodik az újabb gonosztett felől kérdeztetve, vádlott minden további felvilágosítást egyelőre megtagadott, további vallomásaiból azonban az is kiderült, hogy a nevezett Stern Albert, bár a fivére elleni merényletben részt nem vett rá, de arról mégis tudomása volt. Figyelmeztetve azon ellenmondásra, mit mai vallomása az ez ügyben tett előbbi ellenében tartalmaz, és értelmesb magyarázatra fölszólittatva, vádlott viszonza, hogy mai vallomásánál megmaradván, bővebb magyarázatot csak később fogna adni, és e nyilatkozatánál makacsul megmaradt. Azon kérdésre, mily bizonyítékokat képes vádlott fölhozni állítólagos bűntársa Stern Albert ellen és a törvényes megfenyítésre figyelmeztetve, ha vádja szándékosan hamis a rablók megtámadása által a kormány minden békés megoldást megsemmisített, s ezen tettért egyedül és határozottan a britt népnek felelős. Ezen nyilatkozat alapját képezi azon kifakadásoknak, melyek az összes angol sajtóban viszhangoznak. A „Times“ Hobbart pasa török tengernagy egy levelét közli, mely szerint a rablóbandák szaporodása Görögországban azon körülménynek köszönhető, hogy ama 700 görög, kiket Hobbart pasa 1869-ben Creta szigetén elfogott s Görögországba szállított, a görög kormány által szabad lábon hagyatott. Rómából írják, hogy a mainezi püspök Antonelli bibornokhoz fordult, hogy a rendőri önkény egy újabb adtusa ellen tltakozzék, mely egy munka összes példányainak lefoglalására vonatkozik , melyet egy német theologus a csalhatatlanság dogmája ellen irt s postán a zsinat minden püspökének elküldött*. Midőn a bibornok államtitkár időt kért, hogy a dolgot megfontolhassa és rendszabályokat alkalmazhasson, a mainzi püspök kijelenté, hogy ha a confiscatio két nap alatt meg nem szüntettetik, ő maga Nápolyba megy, ott a munkát ismét kinyomatja és sajátkezűleg osztja ki a példányokat a püspökök között. Különben maga Ketteler püspök is készíte egy röpiratot a csalhatatlanság ellen. Helybeli újdonságok. A szabadelvű kör választmánya holnap, d. u. 4 órakor ülést tart, melyben a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat is meg fog vitattatni. Reméljük, hogy a tagok minél nagyobb számban vesznek részt e fontos ülésen. A vallás- és közokt. minisztérium a helybeli iskolaszékhez küldött leiratában megengedte az elemi iskolákban a német nyelv tanítását , hozzátévén még azt is , hogy ha a törvényben kötelezett tantárgyak beosztásán kívül még maradnának fönn órák, azok fölött — t. i., hogy azokon még miféle tantárgyak taníttassanak —az iskolaszék szabadon rendelkezhetik. Az iskolaszék azon kívánaténak azonban, hogy a tanítóknak több képviselője lehessen az iskolaszékben, a törvény ellenére nem tehet eleget. Gr. Károlyi György, az alföldi vasúti consortium elnöke, táviratilag értesíté az itteni igazgatóságot, hogy ma Szegedre érkezik. Az alföldi vasútnak már használt vonalát s a k.m.-vásárhelyi vonalon folyó munkálatokat fogja megszemlélni. Pongrácz Sándor honvéd ezredes s pest-kerületi paracsnok, a múlt héten meglátogató városunkat avégből, hogy az itteni honvédvizsga-gyakorlaton jelen legyen. Mind a gyalog, mind a lovas vizsgagyakorlat múlt szerdán ment végbe, s eredményével az ezredes teljesen meg volt elégedve. Ugyanaznap este a Wagner-szálloda emeleti éttermében Pongrácz László alezredes, itteni panak bizonyulna be, vádlott szó szerint a következőket adó jegyzőkönyvbe : „Kívánom, hogy haladéktalanul a hammsdorfi kastélyba vitessem, mert csakis ott, és csakis a földesúr jelenlétében fogom állításaimat kétségtelenül bebizonyítani és vallomásaimat bővítve teljesekké tenni. Azon esetre, ha e kívánságom nem teljesíttetik, én minden további fölvilágosítást megtagadok, történjék bár velem akármi. Ha ott, szembesítve bűntársammal és korlátlan szólásjoggal ellátva, nem sikerülene vallomásra bírnom, előre is bűnösnek vallom magam mindazon gonosztettek elkövetésében, melyekkel bűntársaimat vádolandom. Továbbá kinyilatkoztatom, miszerint december 28-dik napján a hammsdorfi kastélyban egy gonosztett elkövetése van tervben, mely csakis ottani jelenlétem által akadályozható meg; minden egyéb rendszabály haszontalannak fogna bizonyulni. E gonosztettre nézve csakis a hammsdorfi kastélyban fogok bővebben nyilatkozni. Ismétlem, hogy erről és minden egyébről hallgatni fogok, mint a sir, ha kívánságom, mely szerint a hammsdorfi kastélyba vitessem, hogy ott, a földesúr jelenlétében további vallomásokat tehessek, nem teljesittetik.“ — Minden további kérdésre vádlott néma maradt, és a törvényes fenyíték alkalmazása sem volt képes őt további vallomásra bírni. Ennélfogva a vallatás megszüntettetett.“ Fejcsóválva tévé le Ferenc az iratot. — Mit mond erre az egykori tanuló, Stern Albert?—kérdé most a földesur fiától. — Nyugodtan fogom bevárni bizonyítékait azon embernek, kit nem ismerek, s ki azokkal bűntársává akar engem tenni, — viszonzá Albert. — Nem képzelhetem , — mondá Ferenc, — hogy a törvényszék megegyezett volna egy gonosztevő kivonatában, melylyel más szándéka nem lehetett, mint hogy útközben alkalmat leljen a szökésre. (Folytatása következik.)