Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-05-04 / 53. szám

adó Horvátországban a községi adók közé tartozik s így nem közös ü­gy. Az ápril 26-ai ülés szétment, mielőtt határozott volna, hogy a törvény kihirdettessék-e vagy nem. A 27-ei ülésen folytak a viták. Egyfelől indítvány lé­tetett a törvénynek felolvasás nélküli vissza­küldésére , mint amely Horvátországra nézve nem bír kötelező erővel, másfelől egy bizott­ság kiküldése hozatott indítványba, mely a törvények tartalmáról jelentést tegyen , mi­előtt kihirdettetnének. Voltak, kik azon né­zetnek adtak kifejezést , hogy az ország autonómiája ezen törvény­eihirdetése által nem szenved csorbulást. Végre szavazás ut­ján azon indítvány nyert többséget, mely­­szerint a törvény egyszerűen felolvastatván, levéltárba tétetik, anélkül, hogy a törvény­­hatóságokkal közöltetnék. Stojanovich képv. tiltakozik a felolvasás ellen s kijelenti, hogy elvtársaival együtt nem fog jelen lenni a fel­olvasáson. A 28-diki ülésben a törvény felol­vasására kerülvén a sor, 17 képviselő el­hagyja a termet, minek folytán Filipovics azt véli, hogy konstatálni kell a ház hatá­rozatképtelen voltát. Erre elnök bezárja a nyilvános ülést s a ház konferenciává alakul. Ez ügyre vonatkozólag a „P. Lloyd“ egyik utóbbi száma jól értesült oldalról vett ama tudósítást közli, hogy a bor- és hús­fogyasztási adótörvénynek Horvát- és Tótor­szágban való kihirdetés végett történt fel­küldésében csakugyan úgy látszik, hiba tör­tént, minthogy ezen törvény az ezen király­ságokkal kötött kiegyezés folytán rájok való­ban nem alkalmazható s a horvát országgyű­lés ellenállása jogosult.. Remélhető, hogy a minisztérium ellenrendeletet fog Horvátor­szágba indítani s ezzel kiegyelitendi a vitát. — A közokt. miniszter egy kör­rendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz, mely­ben előadja, hogy elérkezettnek látja az időt, hogy az eddigi kíméletes eljárás helyett tel­jes erélylyel és hivatalos szigorúsággal kell az 1868. XXXVIII. t. c. rendeleteiben az egyes községekben való részletes végrehajtáshoz fogni.­­ Ennélfogva különösen arra hívja fel a tanfelügyelőket, hogy 1. azon községeket, melyek törvény szerint kötelesek új iskolát állítani, erre teljes erélylyel, s ha kell a tör­vényhatóságok segélyével is sürgessék, hogy 2. a legalább is 5000 lakossal bíró községe­ket felső népiskola állítására figyelmeztessék, hogy 3. szigorúan ügyeljenek fel, miszerint a létező közs­­iskolákban a törvény rendeletei felszerelést, oktatást, fizetést sat, illetőleg szi­gorúan megtartassanak; hogy 4. különösen gondot fordítsanak, hogy az iskolaszékek s községi elöljáróságok folytonosan ügyeljenek a tanköteles gyermekek rendes iskoláztatá­sára , és hogy végre 5. a felekezeti, társulati s általában mindazon iskoláknál, melyek felett a kormány csak a felügyeleti jogot gyakorolja, szigorúan őrködjenek a törvények pontos meg­tartására.­­ Az egyetemi és középtan­o­­d­a­i törvényjavaslatokra kiküldendő bizottság tagjaiul a jobb és baloldal közös megegyezé­sével kijelöltek: Tisza Kálmán, Szilády Áron, K. Simonyi Lajos, P. Szathmáry Károly, Hor­váth Mihály, Csengery Antal, Pulszky Ferenc, Trefort Ágoston, Hoffmann Pál, Ordódy Pál, Szabó József, Kaucz Gyula, Rónay Jácint, Bujanovics Sándor. A szélső bal részéről vá­­lasztható­­ tagra még nem történt kijelölés. Ti A­z­­ II. r­e k­. Gothe Lajos beszélje. Fordította Bendtner József. (Folytatás.) Kényszeritett nyugalommal, mely egész lényegével ellenkezett, fordult most Ferenc­hez a földesur. — Midőn önt ide hivatám , uram, — mondá, — értelmes embernek s azon jogász jóakaratu barátjának hittem önt, ki magát Stern Albert bárónak nevezi, s azért köte­lességemnek tartom, — valamint barátja ér­dekében is véltem cselekedni — ha megen­­gedem, hogy a dráma legutóbbi következe­tes kifejlődésénél jelen lehessen , miután ön abban nem jelentéktelen szerepet játszott és a válságon is jelen volt. Föltettem önről továbbá, hogy átlátand­a­n barátjával is meg­értetni igyekezend e lépés szükségességét, melyet nekem, mint az ország egyik legelső családja fejének, kötelességem volt tenni. Ha csalódtam önben, úgy csalódásom következ­ményeit el kell viselnem, és ennek köszönje, hogy szemtelenségét érdeme szerint meg nem fenyitem, hogy szolgáim által kastélyomból a határból ki nem űzetem .. . — Gondold meg Ferenc, hogy ő atyám ! — kiálta Albert, és eldőleg fogta meg fel­bőszült barátja kezét. — És ön, atyám, le­gyen­ irgalmas és vessen véget e jelenetnek ! — Mitől se tarts, Albert, — viszonzá Ferenc. Nem figyelve e félbeszakasztásra, a báró folytatá: — E válaszszal, melyet tőlem az imént hallott, uram, elbocsátottam volna önt, ha A Lajtán túl. ^ A cseh bizalmi férfiakkal most folyó alkudozásokból a következők jutottak eddig nyilvánosságra: Először is csupán Rieger, Sladkowsky, Prazak és Ciam-Martinitz voltak hivatalosan fölszólítva az értekezletben való részvételre, kik részint Potockival, részint Taaffeval ta­nácskoztak. Az értekezletek magántermésze­­tűek és semmi kötelező erővel nem bírnak. A miniszter főkérdései a következők va­lónak : Elismerik-e a csehek a birodalmi taná­csot közvetlen választással ? A csehek n­e­m­­mel feleltek. Másodszor: Belépnek-e a csehek az országgyűlésbe a mostani választási rend mellett e választási rend megváltoztatása vé­gett? A csehek e tekintetben jó akaratot mu­tattak, mely kész az egyezkedésre. Bemennek ugyanis az országgyűlésbe, és pedig azon til­takozással, hogy ha az ad hoc országgyűlés eredményre nem vezetne, a csehek semmi esetre sem lennének lekötve, s kijelentvén benne, hogy haladéktalanul visszalépnek jelen álláspontjukra. További részletek az országgyűlésről nem jutnak nyilvánosságra, annyit a tudósító mond, hogy a feudálisok az ó csehekkel (Rieger) megegyeztek abban, az 1848-ik választási ren­det kívánják, azonban az ifjú cseh­ párt (Slad­kowsky) sürgetésére elálltak a megállapodás­tól, remélvén, hogy a februári alkotmány sze­rint rendezett országgyűlésen is lehet igazsá­gos és jó választási törvényt szerkeszteni, ha a feudális nagy­birtok a kormány segélye mellett megszerzi a nemzetiségieknek a szük­séges két­harmad többséget. A koronázás és a general-landtagok kér­dése, valamint a delegatióké is mellőztetett. Az országgyűlésre nézve, mint tudva van, nem követelik a csehek azt, hogy annak törvény­hozási jelleme legyen, megelégszenek a köz­jogi hatáskörrel is; a delegatiót elismerik a csehek, de nem úgy, mint a birodalmi tanács, hanem mint az országgyűlések delegatióját, melyet ezek választanak, és amely azért van, hogy a Magyarországgal való kiegyezkedést az innenső fél országaival való viszonyai ren­dezésében fenntartják. Tehát nem lesz a de­­legatió central parlament, mit a csehek legin­kább visszautasítnak. A Magyarországgal való kiegyezést az új csehek jogosultnak isme­rik el. Egy idő óta Kuhn báró közös hadügyér lemondásáról szóló hírek szárnyalták be a la­pokat. E hírek eredetéről most bővebbet ol­vasunk. Kuhn báró ugyanis már hosszabb idő óta a törvényszéki hivatalnok megjelenése által az ügy nem vesz olyannyira más fordula­tot. De, hogy minden haszontalan és illet­len beszédnek véget vessünk, olvassa ezt, uram, olvassa, és pedig hangosan, hogy tudja meg minden jelenlevő, hányadán van! E szavak után gonosz mosolylyal nyújta az ifjúnak azon iratok egyikét, melyeket neki a hivatalnok áttekintés végett kézbesí­tett volt. — Olvasd, Ferenc! — esde Alberti — Szegény Emmám kedvéért, kit az aggodalom és nyugtalanság megemészt, hadd megtudnunk, mit idézett föl a balsors ismét ellenem! A legiszonyúbb való nem lehet borzasztóbb e kínzó bizonytalanságnál! — Jó, tehát halljuk, — viszonzá Fe­renc, és hangosan olvasni kezdett: — „Kivonat a törvényszék kihallgatási jegyzőkönyvéből, az N. Konrád és bűntársai elleni vizsgálati ügyben. — Vádlott elismer­vén a fönt kitett és reábizonyult bűntettek elkövetését, fölszólittatott, hogy, miután mind azon bűnöket egyedül, idegen segély nélkül el nem követheté, — nevezné meg bűntár­sait. Mire vádlott egyedüli bűntársa és cin­kosául — — Ez gyalázatos hazugság ! — szakitá félbe a fölovasó önmagát, az iratot az asz­talra dobván. — Folytassa, uram , folytassa ! — mondá a báró nyersen. Erzsébet egy tekintetet vetett az iratba. — „Mire vádlott egyedüli bűntársa és cinkosául Stern Albert hajdani tanulót ne­vező meg“ — olvasá hangosan. , — Alberti — szólt Emma halkan. — Bűnösnek tartasz, Emmát? — kérde Albert szomorúan. — Nem, nem többé! — suttogá Emma, gyöngén megszorítva az ifjú kezét. — És ha halommal hoznák a bizonyítékokat ellened, nem fog sikerülniük benned való bizalmamat még egyszer megingatni. Azon célnál, mely­ emlékiratot készített elő a tábornoki törzskar újjászervezése, vagy jobban mondva feloszla­tásáról. Ez emlékiratot a miniszter a császár­nak akarta benyújtani helybenhagyásra. Erről értesülve a hadügyminiszter ellen­felei, s különösen egy magas egyéniség, John táborszernagy által felkérték a minisztert, hogy közölné velük az emlékiratot, mivel cá­folatot akarnának rá készíteni. Kulin úr meg­tagadta az emlékirat közlését, s mert egy­szersmind újabb ármányokra volt elkészülve, rögtön benyújtó dolgozatát a császárnak, kérve elbocsáttatását, ha indítványa nem fogadtatnék el. Az emlékirat azonban elfogadtatott, s b. Kuhn megmarad helyén. Külföld. A marathoni rablógyilkossághoz. Londonból távsürgönyzik, hogy a hatalmak egy őszjegyzéke teljes biztosítékot fog köve­telni a rablógazdálkodás megszüntetése iránt Athénben, s ha a görög kormány nem volna hajlandó megfelelni e kivánatn­k, hír szerint, a hatalmak összes képviselői vissza fognak hivatni. Az angol már is elhivatott. Az ügy az angol alsóházban szőnyegre kerülvén, előterjesztették a Lord Clarendon és Mr. Erskine, athéni britt követ közt vál­tott jegyzékeket is, melyekből csak nagyon kevés világosság derül az eddig ismert ese­ményre. Annyit látunk e jegyzékváltásokból, hogy a követ föl volt hatalmazva pénzkiadá­sokra , a hadihajó megrendelésére, hogy a rablókat Máltába szállítsa, s arra, hogy a görög kormánytól amnesztiát eszközöljön a rablók számára, mibe ez semmikép sem akart beleegyezni. A kormány semmi fáradságot nem kimért, hogy a foglyokat helyzetükből kiszabadítsa, s az athéni angol követ a leg­végsőt kisérte meg. Az angol lapok egy manifesztumot kö­zölnek, melyből a következő 5 vádpontot emeljük ki: 1- szer. A marathoni utazás a görög kor­mány tudta és beleegyezésével, sőt egy testőr formális védelme alatt történt, sőt ez ezt is „fölösleges elővigyázatnak“ mondotta, 2- szer. Az utasokat egypár mértföldre Athéntől fogták el, s a váltságdíjat a leg­utolsó fillérig minden habozás nélkül biztosí­tották a görög kormány számára, 3- szor. A görög kormányt nyíltan és ha­tározottan intették, hogy a rablók ellen irányzott legkisebb támadás a foglyok bizton­ságát veszélyeztetné; a görög kormány ün­nepélyes ígéretet tett, hogy a rablókat nem fogja háborítani, s ezt tudtukra is adta. 4- szer. Ezen ígéretét a kormány semmibe sem vette, csapatokat küldött s ezáltal mint­egy előidézte a foglyok megöletését. 5- ször. Tudjuk, hogy az amnestia a rab­lók életkérdése volt, s biztosította volna a fog­lyok szabadulását. A görög kormány ezt meg­tagadta szembeszökő csekélyes okokból. Föl­téve, hogy erre fontos okai lettek volna, a dolgot mégis fontolóra kell vóla vennie. A hez én már oly közel vagyok, az ember nincs többé földi csalódásnak alávetve! — Köszönet neked, szerelmem ! — vi­szonzá Albert, ki talán nem hallá vagy nem érté kedvese utóbbi szavait. — Ne feledjük, — mondá Ferenc kissé nyugodtabban, — hogy Stern Emil ur is gyakran használta oly sokszor féleismert fivére nevét. Ez és nem más lehet indoka emez újabb vádnak. — Olvassa, uram, hogy fölvilágosodást nyerhessünk ! — mondá a báró kajánul. — Hisz önnek is érdekében kell lennie, hogy a gonosztevő végre leálcáztassék. Ferenc engedett e fölszólitásnak. Minden további megszakítás nélkül folytatá az ol­vasást: — „További kérdezősködés után vádlott a megnevezett bűntársát hammsdorfi Stern báró hajdani őrnagy, most lovagjószágbirto­­kos fiának jelölé.,, és kérdezetlenül hozzá téve, hogy ugyan a nevezett Stern báró úrnak egy másik fia, névszerint Emil is többször tulajdoníta el magának az Albert nevet, azon­ban ő, vádlott, határozottan az igazi Stern Albertet érti, ki épen most egy újabb go­nosztett kivitelével elfoglalva, atyja kastélyá­ban tartózkodik az újabb gonosztett felől kérdeztetve, vádlott minden további felvilá­­gosítást egyelőre megtagadott, további vallo­másaiból azonban az is kiderült, hogy a nevezett Stern Albert, bár a fivére elleni merényletben részt nem vett rá, de arról mégis tudomása volt. Figyelmeztetve azon ellenmondásra, mit mai vallomása az ez ügy­ben tett előbbi ellenében tartalmaz, és értel­­mesb magyarázatra fölszólittatva, vádlott vi­szonza, hogy mai vallomásánál megmaradván, bővebb magyarázatot csak később fogna adni, és e nyilatkozatánál makacsul megmaradt.­­ Azon kérdésre, mily bizonyítékokat képes vádlott fölhozni állítólagos bűntársa Stern Albert ellen és a törvényes megfenyítésre figyelmeztetve, ha vádja szándékosan hamis a rablók megtámadása által a kormány minden békés megoldást megsemmisített, s ezen tettért egyedül és határozottan a britt nép­nek felelős. Ezen nyilatkozat alapját képezi azon ki­­fakadásoknak, melyek az összes angol sajtó­ban viszhangoznak. A „Times“ Hobbart pasa török tenger­nagy egy levelét közli, mely szerint a rabló­bandák szaporodása Görögországban azon kö­rülménynek köszönhető, hogy ama 700 görög, kiket Hobbart pasa 1869-ben Creta szigetén elfogott s Görögországba szállított, a görög kormány által szabad lábon hagyatott. Rómából írják, hogy a mainezi püs­pök Antonelli bibornokhoz fordult, hogy a rendőri önkény egy újabb adtusa ellen tlta­­kozzék, mely egy munka összes példányainak lefoglalására vonatkozik , melyet egy német theologus a csalhatatlanság dogmája ellen irt s postán a zsinat minden püspökének elkül­dött*. Midőn a bibornok államtitkár időt kért, hogy a dolgot megfontolhassa és rendszabá­lyokat alkalmazhasson, a mainzi püspök ki­jelenté, hogy­­ ha a confiscatio két nap alatt meg nem szüntettetik, ő maga Nápolyba megy, ott a munkát ismét kinyomatja és sajátkezű­leg osztja ki a példányokat a püs­pökök között. Különben maga Ketteler püs­pök is készíte egy röpiratot a csalhatatlanság ellen. Helybeli újdonságok.­ ­ A szabadelvű­ kör választmánya holnap, d. u. 4 órakor ülést tart, melyben a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló tör­vényjavaslat is meg fog vitattatni. Reméljük, hogy a tagok minél nagyobb számban vesz­nek részt e fontos ülésen.­­ A vall­ás- és közok­t. minisz­térium a helybeli iskolaszékhez küldött leiratában megengedte az elemi iskolákban a német nyelv tanítását , hozzátévén még azt is , hogy ha a törvényben kötelezett tantárgyak beosztásán kívül még maradnának fönn órák, azok fölött — t. i., hogy azokon még miféle tantárgyak taníttassanak —az iskolaszék sza­badon rendelkezhetik. Az iskolaszék azon kívánaténak azonban, hogy a tanítóknak több képviselője lehessen az iskolaszékben, a tör­vény ellenére nem tehet eleget.­­ Gr. Károlyi György, az alföldi vasúti consortium elnöke, táviratilag értesíté az itteni igazgatóságot, hogy ma Szegedre érkezik. Az alföldi vasútnak már használt vonalát s a k.­m.-vásárhelyi vonalon folyó munkálatokat fogja megszemlélni.­­ Pongrácz Sándor honvéd­ ezredes s pest-kerületi paracsnok, a múlt héten meglátogató városunkat avégből, hogy az itteni honvédvizsga-gyakorlaton jelen legyen. Mind a gyalog, mind a lovas vizsgagyakorlat múlt szerdán ment végbe, s eredményével az ezredes teljesen meg volt elégedve. Ugyanaz­nap este a Wagner-szálloda emeleti éttermé­ben Pongrácz László alezredes, itteni pa­nak bizonyulna be, vádlott szó szerint a kö­vetkezőket adó jegyzőkönyvbe : „Kívánom, hogy haladéktalanul a hammsdorfi kastélyba vitessem, mert csakis ott, és csakis a föl­desúr jelenlétében fogom állításaimat kétség­telenül bebizonyítani és vallomásaimat bővítve teljesekké tenni. Azon esetre, ha e kíván­ságom nem teljesíttetik, én minden további fölvilágosítást megtagadok, történjék bár ve­lem akármi. Ha ott, szembesítve bűntársam­mal és korlátlan szólásjoggal ellátva, nem sikerülene vallomásra bírnom, előre is bűnös­nek vallom magam mindazon gonosztettek elkövetésében, melyekkel bűntársaimat vádo­­landom. Továbbá kinyilatkoztatom, miszerint december 28-dik napján a hammsdorfi kas­télyban egy gonosztett elkövetése van terv­ben, mely csakis ottani jelenlétem által aka­dályozható meg; minden egyéb rendszabály haszontalannak fogna bizonyulni. E gonosz­tettre nézve csakis a hammsdorfi kastélyban fogok bővebben nyilatkozni. Ismétlem, hogy erről és minden egyébről hallgatni fogok, mint a sir, ha kívánságom, mely szerint a hammsdorfi kastélyba vitessem, hogy ott, a földesúr jelenlétében további vallomásokat te­hessek, nem teljesittetik.“ — Minden to­vábbi kérdésre vádlott néma maradt, és a törvényes fenyíték alkalmazása sem volt ké­pes őt további vallomásra bírni. Ennélfogva a vallatás megszüntettetett.“ Fejcsóválva tévé le Ferenc az iratot. — Mit mond erre az egykori tanuló, Stern Albert?—kérdé most a földesur fiától. — Nyugodtan fogom bevárni bizonyíté­kait azon embernek, kit nem ismerek, s ki azokkal bűntársává akar engem tenni, — viszonzá Albert. — Nem képzelhetem , — mondá Ferenc, — hogy a törvényszék megegyezett volna egy gonosztevő kivonatában, melylyel más szándéka nem lehetett, mint hogy útközben alkalmat leljen a szökésre. (Folytatása következik.)

Next