Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-07-22 / 87. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással is vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . 2 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Egyes szám ára 6 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. Z-sö magy. hirdetési irodájában, csibárus-utca 2 ik sz. Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppenk A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. Maruam. — Frankfurtban C. L. Daube kap. hirdetések expl. Riójában ; Lipcsében Sachses társánál; Parisban Havas . Lafitte , Bullier és társánál / 1870. Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. 87-ik szám. Péntek, julius 22-én. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 njkrajcár. A háború. Az örökbéke álmodozói, a modern polgárosultság, a szabadság és humanismus nemeslelkű barátai e pillanatban kínos tépelődéssel szemlélik, mily kevés hódítást tettek még mind e mai napig a józan észre és szelidebb emberi érzelmekre fektetett magasztos elveik, s mint tiporja el azokat, mint vihar a gyönge növényzetet, egy perc alatt a sokkal erősebb emberi szenvedély, hiúság, dicsvágy pillanatnyi fölhevülése. Mély keserűséggel kell tenniök azon vigasztalan önvallomást, hogy a távol ködében, beláthatlan messzeségben van még azon időpont, midőn magasztos elveik diadalra jutnak, midőn az emberiségnek sikerülene állandóan bezárni Pandora vészterjesztő szelencéjét. Vagy talán sohasem is jön el ez az időpont...?! Európa két legműveltebb, leghatalmasabb nemzete, a német és francia, óriási párbajt vívandó, e pillanatban már szemben áll egymással, hogy ököllel argumentálja, kinek van igaza. A véres harc kockája el van vetve, s talán mire e soraink napvilágot látnak, már meghalljuk az első kilőtt ágyú dörgését is. És a világ szemtanúja leend újra, mennyit haladt az emberiség civilisatiója a fölvilágosult 19-ik század hetedik tizedéig; látni fogja a különbséget a mai modern polgárosult s az ó- és középkor barbár népei között; látni fogja, hogy míg hajdanában két-három napos elkeseredetten vívott óriási harc,sőt olykor egy egész hoszszú hadviselés alig tudott 30 — 40 ezer embert elpusztítani, ezt most egypár óra alatt megcselekszik a modern civilizáció revolver-ágyúi és gyufűs-fegyverei. Borzasztó haladás. De most, midőn a harc fúriái már talán megkezdék dühöngéseiket, nincs többé ideje a meddő humanisztikus elmélkedésnek vagy érzelgésnek, valamint a dolgok jelen fejlődési stádiumában már szintoly céltalan annak kutatása: vájjon magasabb politikai számítás, hatalmi érdek, egyéni ambitio vagy épen őrültség szülte-e e rögtöni háborút , hanem igenis föladatunk komolyan számbavenni a háború lehető esélyeit s a hidegvérrel föltett kalkulus eredményéhez képest önvédelmünkről gondoskodni! Mert hasztalan kárhoztatjuk róia már akár Napóleon féltékeny ambitióját, akár Bismarck féktelen dicsvágyát s mindkettő hatalmi politikáját, midőn immár azt látjuk, hogy ennek az egész északi német szövetség*), ámannak az egész francia nemzet határtalan lelkesedéssel áll háta mögött, s minden jel odamutat, hogy a „kabinet-háború“-ból a legborzasztóbb nemzeti küzdelem lesz, mely egyenlő erővel és erélylyel állítja szembe a küzdőfelek százezreit. Ebben rejlik az európai helyzet s következve, ami helyzetünk veszélyessége. Hogy Magyarországon senki sem óhajtja, nem óhajthatja a háborúbani részvételt, akiben csak egy kis józan ész és hazafiság van, az természetes, mert míg más államok kisebb-nagyobb érdekeket kockáztatnak több-kevesebb sikerért, a háború nekünk állami létünket tenné kockára, anélkül, hogy valami pozitív sikerrel kecsegtethetne. A jelszó tehát „szigorú semlegesség.“ De nem föltétlenül s mindenáron, nem egész addig, ahol a tartózkodás öngyilkossággá válhatók ; a semlegesség határa ott van, ahol az önvédelem kényszerűsége beáll , — ennek kezéből el kell fogadnunk a fegyvert. Nem csalódunk , ha azt mondjuk, hogy ez Magyarország közvéleménye. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy e jelszót hangoztatja a magyar képviselőhöz s az össz°s lajtántúli és hazai sajtó, alig számba vehető kivétellel ; e megnyugvásunkat csak növeli a legközelebb Bécsben tartott minisztertanács, melynek eredménye jön, hogy ö felsége a fegyvertelen semlegességre határozta el magát, de kellő elővigyázati rendszabályok mellett, s egyelőre csakis a túlságosan leszállított békeláb fog a hadseregben helyreállíttatni. Miután általános vélemény az, hogy a háborúba való besodortatást csak úgy kerülhetjük ki, ha Oroszország minden eshetőséggel szemben tartózkodni fog a tettleges beavatkozástól, nem tarthatjuk jogosulatlannak azon véleményt sem, mely — az oroszban nem bízva - fegyveres semlegességet hirdet. — E véleményt képviseli nálunk a „Reform“, bár nem kevésbé igaz, hogy a „P. N.“ is sokat engedett puritán semlegességéből, amennyiben újabb cikkeiben éber vigyázatra inti a kormányt. Végre is ez vagy ama vélemény egyéni fölfogás dolga; s jóllehet mi a „B.“ haladéktalan fegyverkezési politikáját nem osztjuk, ámbár azért nem egy fölhozott érvét igenis megfontolásra méltónak tartjuk; de ezért, egy független vélemény kimondásáért, a hazaárulás vádját dobni fejéhez és közvetve hasonló váddal sújtani azon 30 vagy 40 orsz. képviselőt, kik e lapot alapiták, és tenni ezt a jelen válságos pillanatokban — ezt már aztán határosnak tartjuk az őrültséggel. Szerencsére Csernátony teszi ezt az ő lapjában, mely a közvélemény előtt nem számít, s amelynek őrjöngéseit még elvhű publikumának legnagyobb része is botránykozással olvassa. Sokat akartunk még mondani, de el kell halasztanunk. Egyet azonban el nem hallgathatunk s ez legszentebb hazafiús kérelem és óva intés a nemzet képviselőihez: vegyék fontolóra válságos helyzetünket; vegyék fontolóra, hogy a háborúba akaratunk ellen is besodortathatunk, hogy s akkor önvédelmi harcra kell kelnünk, mely a lét és nemlét harci kérdése lesz; — ne csináljanak tehát a háború kérdéséből is pártkérdést, ne zavarják meg a nemzet helyes ösztönét, mely sympathiájával — legyenek meggyőződve — nem a porosz felé fordul, melytől semmi, de semmi jót sem várhatunk hazánkra! Ez különösen ellenzékünknek szól! ti Őrizkedjünk, amíg lehet, a harcbabonyolódástól, de ne oszlassuk meg előre az egyetértést, ne vágjuk útját az egy célban egyesült nemzeti lelkesedésnek , mert ha a válság beáll, csak ez menthet meg bennünket az örök haláltól ! Nem ok nélkül szólunk így . . . jeleket látunk. Tehát : caveant consules, nequid respublica detrimeuti capiat! *) A legújabb hírek ezzel ellentmondanak , nevezetesen Bajorország semlegességre határozta volna magát. Szer. Szeged város közgyűlése (Folytatólag júl. 17-én.) Elnök : Réh János, jegyző : Mészáros Lajos. A múlt üléskönyvének fölolvasása és hitelesítése után Fölvétetett Battancs Ferenc indítványa , a tisztviselők ellenőrzése tárgyában. Az inditv. első része a zugirászat meggátlására vonatkozván, efölött hosszabb vita után a határozat az lett, hogy az e tekintetben fönnálló tanácsi tilalom megerősíttetik. Az inditv. 2-ik része , hogy azon tisztviselők, kiknek a városházán hivatalos szobájuk nincs, lakásaikon bizonyos számú hivatalos órák tartására köteleztessenek, mely órákban otthon találhatók legyenek. Az indítvány e részét többen támogatván, az egyhangúlag elfogadtatik, s a tanácsnokok eszerint kötelezve lesznek ,naponként bizonyos számú hivatalos órákat kitűzni. Az indítvány 3-ik részét, mely a tisztviselők egyenes ellenőrzésére vonatkozik, az indítványozó azzal indokolja, hogy : ismer olyan tisztviselőket, akik épen csak annyit dolgoznak, hogy ne mondják, miszerint semmit sem dolgoznak ; ismét másokat, kik felületesen dolgoznak, s végre olyanokat is, kiknél az ügyek tökéletesen megfeneklenek. Az elnökökben pedig egymagukban nem lát elegendő biztosítékot a kellő felügyelet- és ellenőrzésre, azért ajánlja, hogy e célból bizottmány küldessék ki. Elnök: Elvi okból ellene szól az indítványnak, mert a felügyeleti jog a törvény és tervgyakorlat szerint az elnököket illeti, s ha panaszra van ok, ezekhez kell fordulni. Az indítványt mint törvénybe ütközőt elejteni óhajtja. Magyar J. Az indítványt nem pártolja ugyan, de kérdést intéz az elnökhöz : várjon a közgyűlés azon régi határozatának, hogy a tisztviselők munkálkodásának eredménye félévenként a közgyűlés elé beterjesztessék, miért nem tettek mindekkoráig eleget ? Elnök erre azt válaszolja, hogy ilyen határozat nem létezik; volt ugyan efféle indítvány , de az nem fogadtatott el. Ezután védelmezi a tanács működését, mely annyi munkát végez, hogy csaknem erejét haladja, stk, stb. Babarczy J. Nincs is szó a közigazgatásról, hanem a törvényszékről; itt van a sok baj, melynek elhárítására indítványozza, hogy az működéséről évnegyedenként kimutatásokat adjon. A kerékvágásból ekként kizökkent vita mind nagyobb dimensiókat ölt. Ligeti védelmezi a törvényszéket és magát s összebeszél tömérdek zöldet a kötelesség önérzetéről, a felelősség felügyeléséről, mely a vonalat megadja, sőt, aztán hivatkozik a törvényre és min. rendeletre, mely szerint a tervszék minden év végén a minisztériumnak tartozik kimutatást küldeni, amit eddig pontosan meg is tett, s azt hiszi, hogy ez elég. Elnök szintén támogatja, s olyformán nyilatkozik, mintha a közgyűlésnek nem is volna joga a miniszteri felügyelet mellett szintén felügyeletet gyakorolni, aztán restantiák mindenütt vannak, azt kikerülni lehetetlen stb. Erre Magyar J. replikáz de keményen, azt mondja, hogy nem is az a kérdés : vannak-e vagy nem restantiák és mily mértékben, hanem az, hogy melyik tanácsnoknak mennyi restantiája van ? Azt akarjuk tudni — úgymond — hogy Hódy unok úr mért nem dolgozik annyit, mint pl. Georgie v ic s u r ? ezt pedig csak úgy tudhatjuk meg , ha legalább félévenkénti kimutatás terjesztetnék be. Ezt indítványozza tehát. Majd ismét Ligeti szólal föl ismét saját védelmére s ez inditv. ellen. Mire Dáni F. csudálkozását fejezi ki a fölött, hogy oly ismert municipális elvekkel (minőket az elnök és főbiró vallanak) mikép lehet kétségbevonni a törvényhatóság felügyeleti jogát. Pártolja Magyar indítványát. Erre Ligeti szépen visszakapál. Erre Battancs indítványa : ellenőrző bizottmány kinevezése iránt — elvettetik ; ellenben Magyar J. indítványa, hogy a tervszéktől félévenként kimutatások terjesztessenek be — jóllehet Ligeti még egyszer ellene ágaskodott gyakorlati kiviltetlenségi szempontból — nagy többséggel elfogadtatik. Következett: bizottmányi jelentés : alsóvároson, a csonka-utcában építendő iskola telkéről, mely szerint az utcaszabályozás folytán e telek egy része elesvén, az a nagyszerű iskola számára igen szűkké vált, minél fogva a szomszéd telekből 600 ft értékű telek azonnali megvétele és hozzácsatolása javaltatik. A biz. javaslat egyhangúlag elfogadtatván, a szükséges telekrész megvételére a tanács fölhatalmaztatik. A napirendet megszakítva, Börcsök L. képviselő kérdést intéz az elnökhöz: miben áll már a városi adósok névjegyzéke s a tartozási mennyiség kimutatásának ügye? Erre Kordanak s az elnök adnak választ, melyből hosszú és szétágazó vita fejlődik ki, bizonyságául annak: mily nagy baj, ha egy testületnek nincs tanácskozási rendszabálya. — E közbejött tanácskozás azonban nem maradt eredmény nélkül, mert az egyhangúlag hozott határozat szerint a tanács utasítva lett, hogy arra nézve, miképen lehetne a városi pénztárállást alaposan tisztába hozni, javaslatot adjon be. A tisztviselők szabadságolása ügyében tett indítvány rövid vita utól akkér fogadtatik el, hogy az elnök 3, a tanács 15 napra, hosszabb időre pedig a közgyűlés adhat engedélyt. Dorozmaváros egy átiratában tudatja, hogy a határában levő utakra kiadott tilalmat visszavonta, hasonlóra és arra kéri a várost, hogy a dorozsmai lakosoktól szedett zálogokat szomszédi barátságból adja vissza. Elfogadtatik; a repressaliák megszüntetnek s a zálogok visszaadatnak. Fölvétetett Debrecen, Kassa s több szab. kir. város körlevele a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló tervjavaslat tárgyában. Fölolvastatik kóstolóul a debreceni levél, mely, mint tudjuk, a nevezett tvjavaslatot elveti, s azt kívánja, hogy az 1848-iki törvények szellemében készítsen a kormány egy másik tvjavaslatot. Efölött folyt aztán a tárgyalás több mint