Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)

1870-12-21 / 152. szám

Ezen jegyzékből kivehető, hogy milyen előadások tartatnak; ha még ezen, nagyrészt nagyon is a darabokat is úgy adják elő, hogy a közönség kénytelen, ha sajnálattal is, elége­detlenségét kifejezni, bizony — mint több ol­dalról hallatszik — jövő évre nem sikerü­lene majd 90 előadásra bérlőket találni; ezt an­nál is inkább elhihetjük, mert jelenleg is töb­ben vannak , kik a hátralevő darabokra he­lyeiket 18 előadásra eladók, hogy maguk ne kényszerüljenek majdnem mindennap ro az elő­adásokat végighallgatni , mert minden ember saját kárán tanul. K. S. Helybeli újdonságok. — A francia foglyok részére Haris János úr 2 frtot küldött be hoz­zánk. Az eddigiekkel befolyt összesen 64 frt 40 kr, 2 ezüst tallér és 2 ez. forint. A múlt számunkban közlött összeget a „P. Napló“ szerkesztőségének adtuk át, azon­ban tévedésből 5 frttal kevesebbet; a még be­folyandó összegekkel azonban ezt is ugyan­oda fogjuk küldeni. ** A honvéd raenház és francia sebesültek javára rendezett zártkörű táncvi­galom végbement hétfőn a felsővárosi kaszinó nagytermében. A vendégek — sok férfi és kevés nő — jól mulattak. Megelőzőleg tar­tózkodtunk minden megjegyzéstől, nehogy ez által az ügynek ártsunk, most azonban, mi­dőn már túl vagyunk a jótékonycélú mulat­ságon, nem tarthatjuk vissza véleményünk ki­fejezését az ily célokkal egybekötött vigalmak felől. A részvét sokféleképen nyerhet kifeje­zést , melyek közt természetesen legnemesebb r.?, midőn az áldozatkészség az­ egoismus leg­kisebb árnyalata nélkül rakja filléreit az em­berbaráti szeretet oltárára; de azért nincs jogunk szemére vetni az ifjúságnak azt sem, ha ezen filléreken közvetlenül magának szer­zett néhány kellemes órát; mert hiszen az eredmény ugyanaz és az áldozat forrása min­dig tisztelendő. Azonban itt a célnak kell szükségkép irányadóul szolgálnia s ennek mi­­nénkiségéhez, kisebb nagyobb mértékű komoly­ságához kell alkalmazkodni az eszközök vá­lasztásánál. Azt kérdjük, váljon azon végte­len nyomor, melyben a világ első nemzetének szerencsétlen sebesültjei sintődnek — nem inkább keserű kényeket csal-e szemeinkből , mint vidám táncra ösztönöz ? Vájjon akkor, ha lelkünkbe bevésve, előttünk lebeg az elha­­gyatottság gyászos képe — pedig előttünk kell lebegnie, mert célunk innen indul ki — mondjuk, akkor juthat-e eszünkbe vígan mu­latozni nekünk, kik mélyen együtt érezzük a nagy nemzettel annak keserveit ? Úgy hisze szük, a túlnyomó többség véleményét fejez­zük ki, ha nemmel felelünk. A kegyelet az eszközökben is megkívánja az érzelmek fen­ségének kellő magasztosságú kifejezését, s ha ezt szem elől tévesztjük, akkor olyanforma ellentét jó létre , mintha a cél csak háttér­ben szerepelne, mint az eszköznek aláren­deltje. Vannak a cél komolyságához méltó utak, melyeket igénybe vehetünk, hogy rész­vétünk és szeretetünk adóját lerójjuk azon szerencsétlen harcosok iránt, kiknek a se­gélyfilléreket csak fájdalomérzet­t­­ lehet át­nyújtani. ** Ma ker­ül sz­i­n­re az első eredeti magyar operetté, a „Szerelmes kántor.“ Szö­vegét Bényei István, zenéjét Állaga szerzé. — A hely­i. főgymnasiumi if­júság régóta éledező önképző köré­nek tisztikara, az e hó 15-én és 18-kán tar­tott alakító gyűléseken, főtiszt: Magyar Gábor tanár úr elnöklete és buzgó vezetése mellett a következőleg alakult meg: — alelnök: Kaufmann Géza, titkár: Kiss István, főjegyző: Főkövi Lajos VIII. oszt. tanulók. Pénztárnok: Cserner János, ellenőr: Strika Sándor, könyv­­tárnok: idsb. Kovács János VII. oszt. tanulók. I. aljegyző: Vas Pál, II. aljegyző Komáromi László VI. oszt. tanulók. A bíráló szakosztá­lyok elnökei: Lőw Emanuel, Bamberger Béla és Péter Pál VIII. oszt. tanulók. Bíráló ta­gok Szabó Lajos, Főkövi Lajos, Zombory Ferenc, Debreceni Lajos, Szivesi László Krieg­­ler Miksa, Bodor Lajos, Peslák Sándor, Schmidt Sándor, Rákos Lajos. Az önképző kör legkö­zelebb megkezdi működését. ** Furcsa áprilisi időjárás gyö­nyörködtet bennünket e napokban. Valóban bámulatra kell gerjednünk a természet bohó szeszélye fölött, melylyel egyik végletből a másikba esvén, szüntelenül bolondizál. Vasár­nap éjjel kemény fagyra kezdett hajlani az idő, de azért hétfőn reggel már csupa sár volt még a kabátunk galléra is, midőn végig mentünk az utcán. Sár és locspocs borítja a földet, de azért havazott és hideg szél járja át minden porcikánkat. Száz ellen nem me­rünk egyre fogadni, hogy az éjjel ismét csonttá nem fagy, holnap meg szakadó zápor ömlik nyakunkba. ** R­é­g­i nóta, hogy alig van az al­földön város, hol oly nyomorult állapotban volna a közlekedés, mint Szegeden. Csak nézzen szét az ember hetivásáros napokon a Gamperi-járda vonalain, s fogadunk, hogy nem talál semmi irigyelni valót gyalog- és kocsiközlekedésünk kényelmeiben. Nem elég, hogy az ember a különben igen jó karban lévő járdán a tisztítás elhanyagolása miatt félszálig cupel a sálban és minden ötödik perc­ben orra bukni készül, hanem, mind ide lé­vén szorulva a piaci publikum — még azon fölül lökik, taszítják, leöntözik tejföllel, krump­lilevessel minden lépten-nyomon és ruhájához kenik a nyakra kerített koloncos birkát. De ez még nem mind. Azon egyetlen átjárás mely a Gamperl-járdán keresztül a lacikonyha bús maradványai felé nyúlik, amellett, hogy zsúfolásig terjedő összecsoportosulás miat­t alig alig vehető igénybe, még testi épség-, esetleg életveszélyeztetéssel is össze van kötve. Mert mihelyt kilép az ember a korlátokon, két ol­dalbót vakon rohan neki a temérdek A kocsi, melyeknek gazdái nagyon türelmetlen indula­tot árulnak el, aztán tes­én kinek-kinek vi­gyázni magára, hogy ha véletlenül a lovak elütik , keresztül ne menjen nyakán a kerék. A napokban is történt ilyenfajta eset. Egy öreg asszonyt, ki épen az átjárón akart át­hatolni, úgy fellökött egy keresztül törtető kocsi, hogy földre terülve, minden cókmókja izzó-porrá tört, s csak a körülsé átlóknak kö­­szönhető, hogy épkézláb talpára állhatott. Se­hogy se jól van ez így uraim, rendőrségi Az ilyen elgázolások szomorú következményeket is vonhatnak maguk után, azért jó lesz ezen a ponton kissé felügyelni. Talán jutna heti­vásáros napokon ezen átjáróhoz egy-egy szál legény azokból a fehérholló sajátságú draban­tokból? *• H. -M.­­ Vásárhelyről ismét megható gyászesetről értesülünk, mely a szép­­lelkű Lubinszky Blanka végzetes kimúltat idézi vissza emlékezetünkbe. Az átokszerü daemon, mely ez alkalommal második áldozatát ra­bolta el H.-M. Vásárhelyen, ismét ott tapoga­tott fagyasztó kezeivel, hol viruló ifjuság, báj és nemes lélek honolt. Az áldozat: Sulyok Elekné, Simonidesz Jozsefa, fiatal nő és anya, kit a­z­alvégzet küldte halal dec. 12-én ölelt csábkarjaiba. E szomorú esetet tárgyalja a la­punk mai számában közölt h.­m.-vásárhelyi levél. Adjon a korán megtört szívnek oly eny­hét a hideg sir, mint aminet ő vélt benne találhatni !­ llálan­yilatkozat. Alulírott kedves kötelességemnek isme­rem hálás köszönetemet e téren kifejezni a tek. városi tanács és t. közgyülés iránt, azon áldozatkészségért , melylyel városunkban a magyar színészet ügyét felkarolván, az itt működő színtársulatot segélylyel támogatni kegyeskedtek. — Szeged , dec. 20-án 1870. Szegedi Mannsberger Jakab, szinigazgató. Meghívás. A szegedi iskolaszék 1. év december hó 22-ikén délután 3 énkor a városháza tanács­termében folyó ügyek tárgyában ülést fog tar­­tani, mely ülésbeni megjelenésre, az iskola­szék t. c. tagjai ezennel tisztelettel meghi­vatnak. Szegeden, 1870 dec 19 én. Az elnökség által. Meghívás. Az olvasó-egylet t. tagjai ma este 7 és fél órakor tartandó második választási érte­kezletre­ azon kéréssel hivatnak meg, hogy szíveskedjenek minél számosabban megjelenni. Szeged, dec. 21-én 1870. Több egyleti tag. Vegyesek. ** Az öreg Dumas Sándor teme­tése csendesen ment végbe dec. 8-án. — A francia nemzet , mely különben rajongásig tiszteli nagyjait, most sokkal inkább el van foglalva, semhogy ideje volna halottait gyá­szolni. A gyászoló család, néhány dieppe-i polgár s halászfiuk képezték a gyászmenetet, mely a szerény falusi temetőbe kisérte az egyszerű koporsót. A falu lelkésze tartott be­szédet a nagy férfiú halt tetemei fölött , me­lyet a következő emelkedett szellemű szavak­kal zárt be: „Akadémiai magasztalások he­lyett, mi egyszerű emberek álljuk körül síro­dat s intézünk hozzád baráti szavakat. Téged a Pantheon illet meg, de az utat lándzsák zárják el.“ ** A Ludoviceum-alapra vonat­kozólag a budai cs. k. országos katonai pa­rancsnokság Pest városához következő , sok tekintetben figyelmet érdemlő levelet intézte: „Miután a Ludoviceum-alap úgy a hasonló célokra tett alapítványok ö cs. és ap. kir. felségének f. é. nov. 7-kén kelt ]. f. paran­csára oly feltétel alatt, hogy azok csupán oly honvédelmi célokra, melyek az általános véd­­törvénynyel nem ellenkeznek, s igy csak oly egyénekre fordittathassanak, kik rendes ujon­­cozás folytán soroztattak be a honvédséghez — a m. k. honv. ministerium rendelkezése alá bocsáttattak, az alapítvány irányának ezen megváltozása által most már ezen alapítványi oklevelek határozatai is érvénytelenkké vál­nak, az alapitványosok kezei között levő ala­pitó levelek a cs. k. birod. hadügyminiszté­rium által beköveteltetnek, minek folytán fel­hivatik Pest városa, hogy úgy saját, mint gróf Beleznay Ferenc idevonatkozó alapítvány­­levelét küldje meg.“ ** Az ügyvédi vizsgára készülő­ket figyelmezteti az igazságügyminiszterium, hogy kérvényeik elintézését állandó lakhelyü­kön várják be, mert különben maguknak tu­lajdoníthatják, ha a végzés kézbesítése előtt Pestre utazván, itt hosszabb ideig várakozni lesznek kénytelenek. ** Ismét meetingeztek múlt va­sárnap Pesten a tiszta 48-asok. A Beleznay­­kert szorongásig megtelt közönséggel. A gyű­lés tárgyát a jelen háború megvitatása kép­zé­ Hollós László egy rezolutiót terjesztett elő, mely szerint a népgyűlés fallitvaudának véli a kormányt, hogy a háború megszüntetésére minden diplomatiai erejével törekedjék. Az indítványt a gyűlés egyhangúlag magáévá teszi és Madarász Józsefet bízza meg annak az or­szággyűléshez benyújtásával. La Favre, a fran­cia köztársaság bécsi konsulja, ki szintén jelen volt, a gyűlés végével teljes szavakkal köszönő meg a nemzete iránt nyilvánuló részvétet. Va­lóban örömmel üdvözöljük rálunk Franciaor­szág iránti bő rokonszenvének mindennemű nyilvánulatát, de nem látjuk be szükségét az előrő meetingeknek és rezolutióknak, midőn kormányunk már többször kinyilatkoztatá, hogy minden erejét és befolyását felhasználja a háború megszüntetése érdekében. A nép­­gyűlésnek egyébiránt megvolt azon dicséret­­reméltó fényoldala, hogy a helyszínen mind­járt szép összeg gyűlt be adakozás útján a sze­rencsétlen harcosok javára. ** Fö­ltámad­t halott. A „G. La­pok “-nak írják K. . . s-ről: Helységünkben a lakosok közül néhányan betértek egy ha­lottas házhoz, a­mint szokás, a halottaknál virrasztani. Az idő már éjfélre járt, s a vi­rasztók az asztal körüli lócákon illőni fo­gyasztók egy vándor­kulacs tartalmát. Egy­szerre az­onban a beszélgetés fonala megsza­kadt a sarangoz­ó ezen vakmerő szavaira: „Ugyan különös volna, ha a meghalt gazda feltalálna ugrani a lócáról?* Megjegyzendő, hogy a halott földig érő lepedővel beterítve feküdt egy távolabbi lócán. E percben a lepedő lát­hatólag el kezde mozogni s a virrasztók tö­mege rémülten és jajveszékelve rohant az­ ajtóhoz, de a melyen a rögtöni csoportulás miatt egyszerre kiférniük nem sikerült. Végre nagy bajjal az udvarra ugrottak, s innét a kerítésen át igyekeztek menekülni a túlvilági esemény elől, annyival is inkább, mert egye­nesen utánuk ballagot a halott , azaz hogy — mint később látták a merészebbek —­ a lepedő alá bújt, s azt magán vonszoló házi eb. A harangozó korán megoldván kerekeit, futás közben egy régi krumpli-verembe zu­hant, s reggelig csendesen soha.­ZiOvoti, míg a kisbiró haza érve dunyhás agyába vette ma­gát, hanem a fátum­ itt is ellenére volt, mert nem tudván­­a rémült ember, hogy távolléte alatt az asszonyok keryersütéshez készülve, a lisztes teknőt a dunnával födek be, ő egye­nesen abba h­elyzé el magát mi a szomszéd­ból később hazaérkezett asszonyokat ujabbi futásnak Joditá. Ezek csak másnap reggel bá­torkodtak a lisztbe elrémülve tanyázó rém­alakhoz közelíteni. ** Kosz hir a sörkedvelőkre nézve. A kőbányai és pesti sörfözőlegények szakolnak. Pénteken pláne harcias szellem szállta meg őket és a kőbányai mezőkapi­­tányság ellen formális rohamot intéztek, még pedig úgy, hogy az őrök a kemény támadás elől rét­rálut kénytelenittettek s a tartalék­ban levő 30 drahamnak kelle az előnyomu­lást fenntartani. A mezei kapitány a vakmerő hadcsapat ellen segélyül egy század katona­ságot kért. Ezek aztán szétverték a lázadó­kat és 40 embert elfogtak. ** Az E­­­b­e­r f. Ztg. n­a­k egy Kas­­selből kelt dec. 12-iki levelezőjében a többi között ezeket írja: „A császár fogságában igen jól érzi magát, és nemcsak testi ápolá­sának, hanem lelki üdvének gondjait is má­sokra bízza. Az esperes minden vasárnap misét olvas Wilhelmshiffén, és e célra királyi költségen vitetik Wilhelmshöhébe egy minisz­­tránssal együtt. A császár ilyentír nigy ájtatosságot mutat. A mise elvégzése után az esperest természetesen pompás reggeli várja a kastélyban. A ministrans ezalatt Walters­­hauzenba vissza­megy és ott várja az espe­res urat. Ily ministrans jövedelmei nem rúg­nak annyira, hogy a közbeeső időt valamely vendéglőben tölthetné. Ameddig az időjárás kedvező volt, minden rendben ment. Miután azonban zordonabb lett az idő, a ministrans opponálni kezdett és fölmondta a szolgálatot. A fontos akadály tüstént bejelentetett a leg­­magasb helyen és az orvoslat is azonnal megtörtént, másként az excsászár lelki üdve csorbát szenvedett volna A ministraus ezen­túl szintén reggelit kap a kastély egyik kü­lön szobájában. Bécsi pénzárfolyam dec. 20-án. ő°/0 metalliques . 5615 Qh­elintCz. részv. 246,75 Nemzeti kötetcn . Ga 46 London . . 124.55 1860-ki sorsjegy . 91.90 Ezüst. . . 122 90 Bankrészvények . 727—Arany * *. 5.92 Vízállás. Dec. 21 Szeged . . . 18'10" 0'" 0 fölött . 19 Tokajban . 9' 6" 0"' 0 „ „ ló Szolnoson . 18' 8" 0"' 0 „ „ 18 N.­Becskereken. 3' 5" 0"' 0 „ " 10 Sziszeken . 12' 4" 0"' 0 ,, * 18 Verpaszon. 5" 0'" 0 18 Zimonyban . 16' 2" 0'" 0­ ­ 18 Mi tro vicán . 14'"10 (,'" 0 „ Felelős szerkesztő: Nagy Sándor. Főmunkatárs: Lévay Ferenc. HI R D E TE S EK. PSP* ÉJj Stix Vilma -faj ezennel nyilvánosan kijelentem, hogy én, mint boldogult Dr- R!x A Özvegye, nyolc év óta egyes-egyedü­n készítője vagyok a valódi és ha­misítatlan Pompadour-Pu­-sztíinak, mert csak én magam ismerem ennek készítési titkát. Midőn ezennel jelentem, hogy nevezett Pompadour- Pászta mostantól kezdve csak lakásomon, Bécs, Leopoldstade gro­s, Mohrengasse 14, I, Stiege, Thür 62, valódi minőségben k­apható, intek mindenkit a másnál való vétel ell­é, minthogy jelenleg sem fel- sem pedig fiók raktá­t nem tartok és az ezelőtti raktárakat, előfordult hamisítások végett megszüntettem. Valódi Parapadour-Pásztáin , cso­dapásztának is nevezve , hatását sohasem fogja elhibázni; e felülmúlhat­­lan arcpá­rta eredménye minden várakozáson túl­, a egyedül biz­to­s sze­­arcbőrküteg, bőr­atkák, szeplők , májfoltok és pörsenések gyors és v­a­r­hatatlan elűzésére. A vevők annyira biztositvák , hogy nem tapasztal siker esetében, a pénz visszaadatik. E kitim­ő pasztából 1 tégely, nral- vátuval együtt s­fr. Az kr. e. e. 720-12 -re Köszönet-iratok nem nyilváníttatnak. Meghívás: „A szegedi iparos- és kereskedő-ifjak képző- és se­­gélyző-egylete“ 1870. évi december hó 36-án, vagyis ka­rácson második napján délután 3 órakor saját helyiségében (Masa-ház Zrínyi kávéház) közgyűlését tartandja, melyre városunk iparos- és kereskedel­mi­ osztályát tisztelettel meghívj­a. Tárgyak: 1. Évi jelentés. 2. Pénztári­ könyv megvizsgálása. 3. Tisztek megválasztása. 4. Egyéb indítványok Részt vehet benne mindenki, aki rendes vagy pártoló tag kíván lenni. Az elnökség által. Egy okleveles gépész, ki több éven át nagy uradalmaknál alkalmazva volt, bármiféle ló- vagy gőzerejű géphez, de különös óhajtása sze­rint uradalmi gazdaságoknál alkalmazást keres. Tíz- tizennégy napi Szegeden tartózkodása alatt tuda­kozódhatni a kiadóhivatalnál. 818—­­4 „Kolozsvári Közlöny,“ az erdélyi részekben tizenhat év óta fenálló legelter­jedtebb lap elfogad hirdetéseket petitsorat és 7 kiért o. é. A hirdetések directe a szerkesztőséghez küldendők, 832-3-8

Next