Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-03-31 / 39. szám

1871. Tizenharmadik évfolyam. POSI Megjelen: hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház,­l­ső emelet Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. TIKAI EB VEGY­EST­A­RTA­LM­I KÖZ­LÖN­Y. Előfizetést Szegeden házhozhordással és vidékre postán ■■ Égisz ítre ... 8 frt. | Félévre .... 4 frt­ Évnegyedre 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. ! Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. ü­ird­etések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten­­Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 1. szám . Bécsben Hausenstein A Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube A Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Lattite, Bullier A Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában’. föltételek: 39-ik szám. Péntek, március 31-én. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr., két­szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett ked­­ vezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér” ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ I. évi második évnegyedére. A folyó év első negyede végéhez közeledvén, ez alkalomból bátrak va­gyunk lapunkat továbbra is a t. kö­zönség szives pártfogásába ajánlani, a különösen évnegyedes előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, fölkérni, hogy előfizetéseiket idejekorán m­egnyitni szíveskedjenek. Minden igény kielégítése végett fönntartjuk a két és egy hónapos elő­fizetést is, amazt l­ert 40 kr. ezt 70 kr. dij mellett. A többire nézve az elő­fizetési föltételek lapunk homlokán ol­vashatók. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postai utalványok igénybe­vételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. Szeged város 1871. évi közkölt­ség-előirányzata. (Ja.) Csak most lehetvén alkalmam­ e nagyfontosságú helyi ügyünkhöz szólani, nem tarom azt elkétes dolognak, sőt épen idő­szerű is lesz most, midőn a belügyminisztérium részéről átvizsgált és észrevételezett közkölt­ség-előirányzat a legközelebbi közgyűlésen valószintűleg új tárgyalás alá fog vétetni Valamely költségvetés megbírálása és tárgyalásánál két irány követendő, mely egy­szersmind annak összeol­­tása alkalmával is kell, hogy a befolyással bírók szeme elől el­tévesztve soha ne legyen. E két irány: a kiadások apasztása és a jövedelmek eme­lése, az okszerűség korlátai között. Ami az első szempontot illeti, a mi városunk helyze­tével, vagy hátramaradásunk és ezer bajaink­kal csak némileg ismerős, velem együtt kény­telen beismerni, hogy bármi nagyító üvegen boncolgatja is a költség-előirányzat kiadási tételeit,­­ azokból, a szerves működés hát­ráltatása nélkül, eltávolíthatót, kitörlendőt találni nem fog. Nincs terünk, hogy ez állítást a tételek fölsorolásával igazoljuk; elég legyen tehát csak fölemlíteni, hogy népnevelésünknek a kor igényeihez mért lábra állítása, a maga­sabb iskolák fönntartása, az örökkön fenye­gető folyam-áradások, sőt legutóbb a belső vizek elleni kényszerű önvédelem, a tiszasza­­szabályozási társulatokkal, akarva nem akarva, fönnálló viszonyok,­­ az egyéb rendes kia­dások mellett, midőn kielégítést nyernek: a­nélkül, hogy Hausmann azajnai volt praefect pusztító rendszerét követnénk, már odajutot­tunk , hol jövedelmeink aránytalansága a „megállját parancsolja. Ezen pont, jövedelmeink aránytalansága az, melynek szellőztetését vettem célba; erős meggyőződésem lévén, hogy Szeged város jö­vedelmei a termelési erők okszerű fejlesz­tése által igenis emelhetők, csak akarni kell. Ha a városi közgyűlés erről komolyan nem gondoskodik, jövedelmeinek évről-évre csökkenése mellett a most is elég súlyos pót­­adó elviselhetlenné válik, vagy a város adós­ság özönébe merül. A költség-előirányzat bevételi l-fő cime a földesúri birtokok, s ezalatt fölvéve van Uj Szeged 35,162 frt 26 kr., Tápé 51,177 frt 37 kr., Kistelek 1957 frt 90 krral. Az ujszegedi majorsági, u. m. tiszaparti és králicai földek, melyek az l-ső léterben vannak, 1869. évben jövedelmeztek 28,510 frt 77*/s kr., 1870. évben 27,099 frt 18 krt, t hát kevesebbet: 1411 frt 59'/s kr. A tápéi allodialis földeknek, melyek 1866-tól 1871. szeptember végéig szerződés mellett adattak ki, biztos jövedelmük 27,521 frt 4 kr., ugyanott az uj bérrendszer mellett kiadott 1533,or,/1200 hold jövedelme 1869-ik évben 17,314 frt, 83'/* kr., 1870. évben 12,937 frt, 2 kr, kevesebblet: 4 377 frt, 81'/* kr. — Ugyanott a kenesi 3766­,/,,00 hold föld jövedelme felvéve van 3,103 frt, 80 krral. Megjegyzem, hogy a költség-előirányzat­­ban jövedelmül a megígért haszonbér szerepel, s így biztos jövedelemnek a mostani rendszer mellett alig vehetni. A fennebbi veszteségeknek egyedüli oka a ferde és pusztító bérrendszerben fekszik, mely szerint a bérlővel szerződés nem köt­tetik, hanem köteles az évi bérösszeget egy­szerre és évenkint előre a városi tárba be­fizetni; ha pedig a fizetést elmulasztja, a föld tőle elvétetik s új árverésen kiadatik. Nagyon természetes, hogy a bérlőnek van annyi esze, hogy ha rosz idő jár reá, s a bérlettel nem jön ki, miután semmi szer­ződés nem köti s kártérítéssel nem tartozik, — nem fizeti be a haszonbért, akkor vagy erélyesen elveszik tőle a bérleményt és ár­verésen kiadják másnak, vagy épen a régi bérlőnek — fele árán; emellett a bérleti idő is rövidebbre, a földrészletek is kisebbre szabatván, okszerű gazdálkodást a városi bér­­földeken képzelni egyáltalában nem lehet; nyúzza mindenki a maga részét, amennyire csak teheti, s földjeink napról-napra sová­nyabbak, jövedelmük csekélyebb leende —■ holott ha az előbbi rendszer szerint huzamo­sabb időre s biztosíték mellett adatnának ki, a bérlő nagyobb beruházásokat tehetvén, a földet jobban művelné, s egy rész év vagy kettő öt sem tenné tönkre, ?— a város pedig szerződésileg lenne biztosítva, hogy a meg­ígért összeg valóban be is fog folyni. Nemcsak a fönnebb jelzett jövedelmeknél mutatkozik azonban csökkenés. A nagy szék­­soruak 1870. évi előirt bérösszege 784 frt, 80 kr. volt, a befolyt 145 frt, 20 kr., te­hát kevesebblet: 639 frt, 60 kr. A nagy­szeszék 1870. évi előirt jöve­delme lett volna: 263 frt, 20 kr., tényleg befolyt csak: 206 frt, 20 kr., tehát itt is kevesebblet 57 frt. Az idén pedig biztosan lehet megjósolni, hogy a vízzel bontott eme két székért semmi sem fog befolyni, a minthogy költségveté­sünkben a folyó évre 100 frt jövedelemmel fölvett 100 hold székföld és 3,103 frt, 58 krral, mint említve volt, előirányzott kemesi föld a bérlők által odahagyatván, ez évben ha csak vizi madarak ki nem veszik, a vá­rosnak egy fillér jövedelmet sem fog hozni. Ennyit a haszonbéres földekről. Szeged contra bérlőgazdaság. Midőn mintegy háromnegyed évvel ezelőtt a bérlő mezei gazdák Ügye a közgyűlés elé vitetett annak elhatározása végett , hogy a köztük és a város közt fennforgó differenciák a fölajánlott barátságos egyezség utján egyen­­líttessenek-e ki, vagy a város per utján ki­sértsen szerencsét: e lapok hasábjain is szel­lőztetve volt e kérdés s az ügyálladék földe­rítése után föl volt tüntetve az egyezkedés és a perlekedési módnak mennyiben célra­­vezetősége s ehez képest ajánlhatósága. A cikkíró a Pessimismus eklatáns nyil­­vánulatával tört pálcát a perindítás fölött, kifejtve azon árnyoldalakat, melyek ez üdvte­­len eljárást kisérik. Különösen hangsúlyozva volt a temérdek költség, melyet a monstre­­per fölemésztend, a városi pénztár rovására, melyet csak az utolsó esetben kell és sza­bad elővenni, midőn a kiegyenlítésre semmi­féle mód és alkalom többé fönn nem áll. De érinté még e cikk azonkívül a peres eljárás kellemetlenségeit s ebből a város számtalan polgárára háruló károkat. Fájdalom, a tények mihamarabb igazolni látszanak az akkor alkotott kombináció he­lyességét s a sejtelmek valósulását. Alig jön megindítva a végzetes proces­sus, már­is ijesztő mérvben és gyorsasággal szaporodnak halomra az ellenfél rongálása céljából odadobott költségek. Alig szereztetett érvény a városi képviselet határozatának, már­is önkénytelenül meg kell állapodni a város vagyona fölött őrködő józan gondolkodásnak — m­a­ga előtt látván a kényes lépés első következményeit — hogy még egyszer végig tekintsen higgadt megfontolással határozatá­nak fontossága fölött és számot vessen a körülményekkel, hogy váljon ily ijesztő fej­leményekkel szemben, a vállaira nehezülő nagy felelősséget rettegés nélkül elviselheti-e? E reflexiókra a bérlőgazdaság panaszai adtak alkalmat, melyeket minden pillanatban ismételve hallunk, s melyek szomorú illustrá­­tiót adnak a peres eljárás óriási kiadásairól. De e panaszok még egy más tényről is adnak még szomorúbb illustrátiót. A közgyűlés határozata csak az ele­gendő biztosítékot nyújtó főbérlők perbefo­­gatását rendelte. A rendelet pedig akép jön végrehajtva, hogy egyszerre kétszázhuszonhat me­zei gazda ellen indíttatott meg a kereset. Miért? Talán kevesebb bérlő nem nyújt kellő biztosítékot ? Erre nézve 12 bérlő elégséges volna, hanem hát a városi pénztárra nézve sokkal üdvösebb, ha egyszerre kétszázhuszon­­h­a­t kereset költségeit viseli , mint ha csak tizenkét szerény per által vétetnek igénybe. Ez is költségkímélési S a végrehajtó orgánum még többé­­ment, atyai humanitásában és széles jóked­vében jónak látta 158 bérlő ellen biztosítási zárlatot eszközölni. Miért? Talán veszélyeztetve van a köve­telés ? A bérlőgazdaságnak kétszáz­nyolcvanhá­romezer forintja van a város rendelkezése alatt, melyből magát kielégíthetné, s tán 12.000 hó­d földnek a még hátralevő 14 bérleti év­ben leendő terményei is nyomnak valamit a latban, midőn giránttéról van szó. De persze a város jóléte mást kíván , mi­dőn egy krajcár költség nélkül garantíroztat­­hatja magát. Ott, hol a biztosítási eljárás költségei 3.000 írtra rúgnak; ott, hol a biz­tosítási végzést kérő egyetlen conceptus 160 írttal díjaztatik, minek volna az ingyenes garantiákra szorítkozni! ? Íme, a pereskedés áldásdús első gyű­­tlö­lése ! Hát hol van még a többi ? Ha a megzárlatolt 158 fél viszonbizto­­sítást kér és az igazság ide fog dőlni — quid tunc? A per, melynek csak előleges költségei ily nagy összegekre rúgnak, ezreket és ezreket emész­tend föl, úgy­hogy méltán gondolko­dóba kell esnünk : elvállaljuk-e a felelősséget a városi vagyon pazar kidobásaiért , különö­sen ily abderai eljárás mellett, mint aminőt e processus meneténél látunk. Pedig a felelősség a mienk , a minisz­térium, mint a községi vagyon legfőbb őre élénk interessázióval kiséri lépteinket , mit azon közelebbi leirata is bizonyít, melylyel elrendeli , hogy a per mellett szavazók név­­szerint neveztessenek meg. Nem jó volna-e meggondolni , hogy el­­jövend az idő, midőn a per bevégzése után ez a kellemetlen fölhívás üti meg füleinket: „Sáfár, állj elő !“ A bérlőgazdaság az embertelen eljárás által a legérzékenyebben sújtva van, s mivel, mint biztosan értesülünk, egyszer még propo­nálni fogja az egyezséget, jónak véltük en­nek érdekében még egy szót kockáztatni. Azt hiszszük , üdvöset cselekednénk , ha ugyanazon jóindulatot tanúsítanék önmagunk irányában, mint aminőt a méltatlanul sajtolt bérlők irántunk tanúsítanak , ismételt egyez­kedési kísérletükkel. Azt hiszszük, áldáso­sabb volna mind a városra , mind a bérlőkre nézve: fölvenni az eldobott fonalat, mint utat nyitni az elkeseredésnek, a bosztnak, a pénz­­fecsérelésnek, az önkénynek ! Különben videant cousules 1 . .. V. Hazai ügyek. Kath. kongreszszus. — A raárc. 26-iki ülésen, miután gr. Erdődy S­ és Huszár F. megbízatásukról lemondottak, s az uj vá­lasztás elrendeltetett, Szilágyi V. a köz­vetlen választás érdekében a 9­­. után egy uj­a­t nyújt be , majd elnök által a nagy­szombati templom részére a kongreszszustól egy uj orgonát és oltárt kérő folyamodvány jelentetik be, mely azonban, miután a kon­greszszus alappal nem bir, visszah­irdetik. Folytattatik a szervezési javaslat tárgya­lása. A 13. §. változás nélkül elfogadtatik. A 14. §-nál, mely szerint a kinevezések és adományozásoknál az előterjesztést nem az államkormányzat, hanem a kongreszszus által választott igazgató­tanács eszközli, H­a­­t­d­­­a Péter saját és elvtársai nevében oly szellemű módosítványt nyújt be, mely szerint „ezen előterjesztés az egyházmegyei gyűlés kívánsága alapján, a püspöki kar meghallga­tása s az igazgató­tanács jelentése folytán hármas kijelöléssel történjék. Szónok eme módositványa indokolására áttérve, hatalmas és legyőző érvekben gazdag beszédében kijelenti, hogy a történet tanúsága szerint a híveknek és alrender papságnak a püspökválasztások­­nak­ befolyása az apostoloktól származik, f eként apostoli őskatholikus jog. Az igazgató tanács kijelölési jogára vonatkozólag nem akarja azon utakat jellemezni , melyek a nagyurak kegyelméhez vezetnek. Ezek alá­ássák a papban az erkölcsi önérzetet ! E mó­­dosítvány a híveknél és alpapságnál nagyobb megelégedést szül, mint az eredeti szerkezet, miután reális jogokat ad. Garancia is van benne egyszersmind a korteskedés ellen, mert az egyházgyű­lést — különben is az érdem felett biztosabb stélő biró lévén — nem le­het oly könnyet­ megvesztegetni, mint a 12. tagból álló lg. tanácsot. Schopper kanonok a módosítvány ellen kel ki, s a népválasztást olyszerűnek jelzi, melyet a történet mindannyiszor sötét színnel szokott feljegyezni, s mely a legfőbb kegyúri jogot is megszorítaná. Pados J. és Veszély K. (papok a többségből) a módositvány mellett szólnak, mig Bende J. (pap) ellene harcol. Végre a 8. szavazási után változás nélkül elfogadtat­ván, Hatala módositványa elejtetik. (Sinétus lépés a többség részéről — visszafelé. Az egyházi méltóságok adommányozásánál az alsó klérust és a világi hívek egyetemét az ős­­kánonjog alapján megillető részvétel tehát a névlegességig lett leapasztva.) Olvastatik a 15. §., mely szerint a kath. egyházak által fentartott iskolákban a tan­rendszert — az államtörvények figyelemben tartása mellett — a kongr. állapítja meg, valamint a tanítók képességét ő jelöli ki, s fizetésüket szabályozza. Seb . lekérnék saját és elvtársai nevében benyújtott módosítványa ellenére a 15. §. változás nélkül elfogadtatik, hasonló­kép a kath. oktatás-ügyet szabályozó 16 és 17. §§-ok, v­agy a javadalmak és alapítvá­nyok célszerű kezelését megállapító 18. §, valamint a kath. gyűlés pénztárába külön­böző forrásokból befolyt jövedelmek fölötti rendelkezésről szóló 19. §. változás nélkül elfogadtatnak. Ugyancsak elfogadtatnak, rész­ben némi változással, a kath. gyűlés pénztára rendes jövedelmei kijelöléséről, költségeinek netán a hívek megadóztatásával leendő fede­zéséről, a kongreszszus felügyeleti jogáról, s a fegyelmi eljárásról szóló 18. 19. 20. 21. 22 23. és 24. §§ ok. A márc. 27-ki ülésen Papp J. a püs­pöki megyék beosztása s a káptalanok ren­dezése tárgyában javaslatot nyújt be. Elnyo­matni fog. A 25. §., mely a kongreszszus hatás­körét szabályozza, az eredeti szerkezet sze­rint marad. B­a­r­­ a­­ Gy. a 26. § nál, mely az ön­­kormányzat szervezetében a tagok kétharmad részének beegyezésével változást tehetni .

Next