Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-06-11 / 70. szám
tésére. A többi magyar lapok hazafiasságáról föltehetjük, hogy támogatni fogják törekvésünket. A főváros megmagyarosodása érdekében fölkérjük a vidéki hazafias sajtót, hogy tegye magát solidaritásba a fővárosi sajtóval, azaz tartsa honfiúi kötelességének átvenni a fővárosi gerroanizátorok neveit. A mozgalomnak ki kell terjeszkednie az egész országra. Egész Magyarországnak ismernie kell azok neveit, kik lenézik és fitymálják azon ország nyelvét, melyben anyagi hasznukat keresik. S ez azáltal érhető el, ha a vidéki sajtó csatlakozik a fővárosi közlönyök eljárásához. A magyar közönség hazafiasságától föltetszük, hogy egy krajcáráru portékát sem fog vásárolni azon kereskedésekben , hol német föliratok, német nyelv és német számlák uralkodnak. Célunk főleg a Pestre ránduló vidéki közönséget figyelmeztetni azon helyiségekre , hol fitymálják a magyar nyelvet, de zsebre dugják a magyar ember busás pénzét. Ha a magyar közönség kerülni fogja e helyeket, akkor el lesz érve a siker. Tartsa mindenki becsületbeli hazafias kötelességének nem szállni oly fogadóba, bőt német szóval fogadják a vendéget; nem étkezni oly vendéglőben, hol nincs magyar pincér és magyar étlap ; nem vásárolni oly boltban, hol csak német beszéd járja. A magyar sajtó megteszi föladatát, a magyar közönség meg fogja tenni a magáét a magyar elem és magyar nyelv érdekében.* E lap mindjárt meg is nevez a „M. U." után két röv. germanizatort, egyik az „Ung. Glasfubriks Actien-Gesellschaft* s főbizományosa „Carl Pfahn & Sohn“, a másik bizonyos nemetül ordinirozó Leitner doktor, akinek csak „medicinische Anstalt*-ja és „Nachtgoche“-ja van, akinek tehát nem kell magyar patiens, mint az előbbeninek nem kell (? ?) magyar megrendelő. Mi már pár évvel ezelőtt, itt a magyar Kánaán közepében, teljajdultunk a germanisatio ellen akkor, midőn német színtársulatok itteni ismételve lett sikeres föllépései után akadtak vakmerők, kik Szegedet, az alföld tősgyökeres magyar fővárosát német provinciának nézve, a német színészetet akarták benne meghonosítani a magyar rovására. Már akkor nyíltan kifejeztük azon aggodalmas véleményünket , hogy a germanizatio rendszeresen folytattatik Magyarországon és sikerrel, mert mit alszunk és nem veszszük észre. Örülünk , hogy végre észrevettük magunkat és harcra kelünk az áradat ellen , mely bennünket elnyeléssel fenyeget. Mi tehát a legnagyobb készséggel vettük a fennebbi cikket, melyet egész terjedelmében osztunk és magunkévá teszünk. Kijelentjük egyúttal , hogy mi a fővárosi magyar sajló hazafias törekvését , amennyire tőlunk telik , teljes erőnkből támogatjuk s nem kérdünk megnevezni és megbélyegezni azon fővárosi neveket, melyeknek viselői a társadalmi és üzleti téren a germanizatio harcosaivá szegődtek. És biztosítjuk őket, hogy — amennyiben Szegedről is szép kerek összeg szokott évenként fölvándorolni Pestre — meg fogják érezni szavunk súlyát, mert mi is régóta torkig vagyunk már a fővárosi gescheftsmannokkal és burgerekkel, kik , míg pénzünket zsebre rakják, fitymálva és lenézőleg bánnak a magyar emberrel, ha az nem Teuton nyelven beszél velük. Már jóformán odajutottunk , hogy a magyar ember idegen a magyar fővárosban. — Gyalázat ez ! és a harc , mely e gyalázat ellen megindult, jogosult és hazafias , és aki részt vesz benne, hazafias kötelességet teljesít. HELYI TÁRCA. VII. (Fontos leleplezések.) Ifjú olvasónőim, bájos, szellemdús hölgyek, szólok önökhöz ! Ajándékozzanak meg néhány percre drága figyelmükkel, csak addig, míg ibolya, nefelejts- és éjszemük végigfutnak e cikksorozaton ; nagy dolgokat akarok mondani: nagyokat, melyek fontosabbak az európai diplomata jegyzékváltásainál, érdekesebbek, mint a „Magyar Bazár“ valamennyi divatmintája. Titkokat fedezek föl önöknek, oly titkokat, melyek mélyen, beláthatlanul el vannak zárva a szívek katakombáiban és pedig némelyik évek óta, mikhez a nőknek nehéz hozzájutni, csak a férfiak csalhatják napfényre a barátság és kölcsönös bizalom útján. Elárulom önök elött a férfinembeli fiatalság titkait !... Nos , nemde érdekes tárcacikk ez a mai ? Szent Isteni Borzasztó ! Schrecklich ! Horribile! — fogják mondani rémült arccal fiatal kollegáim, kezeiket kétségbeesetten összecsapva. — Hiszen ez megöl bennünket , oda leszünk, ha ez a tárcaíró most kifecseg mindent. Beh sok szép kilátás, beh sok fellegvár fog füstbe menni ! Hjah az mind úgy van, de hát én anynyira imádom a szép nemet, hogy nem hallgathatok, midőn annak érdeke forog szóban; pártot ütök saját nemem ellen s odaviszem minden fiatal hölgynek mély hódolattal mindazon férfi titkot, mely ő rá vonatkozik ; hadd lássunk már egyszer világosan, hogy tájékozhassuk magunkat; mert bizony azt sem tudjuk, hányadán állunk, az pedig elég baj. Könnyű nekem a férfiak titkát elárulnom, mikor majdnem mindenkinek speciális titkára vagyok. Ha valakinek valami megjegyezni valója van valamely hölgyre, véleményét velem közli; ha valaki beleszeret egy bájos szempárba, vagy egy rubinalakba, első én vagyok, akinek elmondja, ha egyik fiatal barátom csalatva hiszi magát, előttem kesergi el buját; végre ha egyik vagy másik Don Juan a házasság boldogító békéit akarja fölvenni, tőlem kér tanácsot. Én ha tanácsadó, ha titoktartó voltam mindeddig , de végre is menekülni akarok a sok szerelmi ismerettől; lelkiismeretemnek nyugalomra van szüksége , azért ezennel kirukkolok a titkokkal és pedig nyilvánosan, a belvárosi sétányon, ahol legtöbbnyire jelen szokott lenni Szegednek mindkét nembeli fiatalsága. Jöjjenek csak bájos olvasónőim , foglaljanak helyet a padon; egy kis türelem s én egyenként be fogom mutatni kinek-kinek saját imádóját. Hogy magamat minden kellemetlen eshetőségtől kellően biztosítsam, a szereplőket nem fogom megnevezni; a hölgyek megapprebendálnák, a tüzes ifjak pedig leduilliroznak orromat és füleimet. Azért csak óvatosan a dologgal. Nagysád bájos szőke — rendes látogatója a sétánynak — sok lelki és testi kellemmel van megáldva. Orra szabályos, szemei élénkek, de nekem mindenekfölött az tetszik, hogy köznapon is öt bakaarasztos sleppben lengedezik a park illatos fái alatt. Épen ezen csab gyulasztó ön iránt— nevezem önt X-nek — csinos udvarlóját borzadalmas szerelemre, csinos udvarlója a bájos Y lovag, ki a képen nyilatkozott, hogy csak akkor lesz boldog, ha ama bájos sleppet bírja. Természetes, hogy ezen allegóricus nyilatkozatot úgy kell venni, hogy a steppes ruha azért oly kedves, mert nagysád benne van; egyébiránt én még más indokot is hajlandó vagyok factorul gyanítani, ugyanis szép kisasszony a steppel együtt néhány ezer forintocskát is húz maga után. Kellemdúsz nagysád, ki oly előnyös helyzetben van, hogy pia idejét oly tetszetős gömbölyű karokon viheti, ennek feltűnő fehér bőre van. A rosz világ ugyan azt a közmodást találta ki, hogy nem mind arany, ami fénylik, s holmi rizsport emleget; azonban nagysád ne higyje el. Hisz épen úgy mondhatnák azt is, hogy ábrándos égszínkék szemei indigótól nyerik babájukat. Nagysádat Bur, egy borzasztó szilárd elvű férfi bálványozza. Nézze ön azt a határozottságot sugárzó arcot ! Mily vasakarat jellege ömlik el ezen finn. Virginiát szikérem a Virginia szó alatt nem nőt érteni !) s azt is mindig csutakig szitja. Azt beszélte tegnapelőtt déli 12 órakor, hogy ha nagyság nem boldogitandja őt szerelmével, nem eszik többé prokedlit. — Ne utasítsa ön vissza szép hölgy, a lovag szerelmi vallomását, mert szavatartó embernek ismerem s még végrehajtja a rettentő elhatározást. A bűbájos a kisasszony, most önön a sor. Meg kell vallani: nagyság kedves kis jelenség s még magam is hajlandó volnék őrjöngeni piciny kezének birhatásáért, ha képes lennék magammal elhitetni, hogy e kezekben, volt valaha főzőkanál. Bűbájosan futkoshatnak e liliomujjacskák a zongorabillentyűkön s azt is megengedem , hogy elmésen forgatják a francia grammatikát és a „Divat-ot; de én részemről megvallom, hogy a női kecs nem kizárólag képezi szerelmem tárgyát; os én nem kevésbé imádom a töltött káposztát, mint a liliomkacsókát. A fölirati párt veresége. Már múltkori cikkünkben, melyet a birodalmi tanács felirati pártjának szenteltünk, kimondottuk, hogy mindazok, kik a képviselőség és a kormány közt fennforgó viszálkodások kiegyenlítése végett a koronához folyamodtak, e komoly lépés következményeinek magukat alárendelni erkölcsileg kötelesek. Ismervén azonban az úgynevezett „alkotmányhű párt” erőszakos egységét — mert a szélsőbal Rechbauer, a balközép Herbst és a nagybirtokosok Pleuer vezetése alatt nem képezhetnek természetes és tartós szövetséget — és ismervén az ellenzék egy részének hajlékonyságát — ez a legszelídebb kifejezés — azt is állítottuk, hogy olyanok is fognak találkozni, kik megtérnek. A reichsrathi események nem cáfoltak meg bennünket. A decembristák színe a politikai következetesség követelése szerint a kormányt a felirat visszautasítása folytán egészen más alkotmányos fegyverrel támadta meg, azon indítványnyal, hogy a költségvetési tárgyalás és az adó megszavazása ez időszerűit elhalasztassék, mert igen egyszerű dolog, hogy egy parlamentáris képviselőség az államgépezet vezetésére szükséges pénzforrásokat megtagadja egy olyan minisztériumtól, melynek vezetésében nem bízik, melynek céljait az államépségre nézve veszedelmeseknek tartja. Az adómegtagadás jelszava a felirati párt alkotó részeit és egyes egyéneit mindjárt a kellő világításba helyezte. A baloldal két tagja egészen a propos lemondott a képviselőségről, néhány, különben mindig felszínen levő és valóságos vad decembristát csak nagy ügygyel-bajjal lehetett megnyerni, Plener pedig a nagybirtokosokkal egyenesen a kormány táborába ment át. Ez utóbbi körülmény nem lephette meg azokat, kik tudják, hogy Pleier az exminiszter, ki még eddig minden kormány alatt szerepelt, ismét valamely tárca megnyerésével kecsegteti magát és eszerint maga magának csak nem állhat útjába. E derék férfiú különben, nehogy választóival valami kellemetlensége legyen, táviratilag véleményüket kérte magatartása felől és miután azok szintén táviratilag, határozottan odanyilatkoztak, hogy menjen az ellenzékkel , fogta magát és tette az ellenkezőt. Ez ugyan kissé furcsa eljárás és Plener úr jellemének árthat, noha utólagosan le is tette mandátumát , de a bdorog, a carriere meg van mentve. Elég az hozzá, az ilyen és másféle esélyek az ellenzék tömörségét megingatták, számát tetemesen leszállították és így lett a többségből kisebbség. A minden idegen elemtől szabad „alkotmányhű párt” nem tudott annyi szavazatot a küzdérre hozni, hogy indítványát keresztülvigye és így másodszor is megbukott. De ezen bukása nem egyenlő a lemondással, sőt a harc a most már természetesen tárgyalás alá veendő költségvetés minden egyes tételénél újból meg fog kezdődni és a kormánynak állása a folytonos küzdelem és ismételt megtámadás kilátásával szemközt épen nem irigylendő. A minisztériumra annál nehezebb napok várnak, miután egy föltétlenül vele rokonszenvező párttal tulajdonképen nem rendelkezik , mert azok is, melyek politikájával eddig még egyetértenek, csupán az opportunitás szempontjából indulnak ki, míg másrészt a német ellenzék, mely jelenleg csakugyan egyszínű és nézeteiben összhangzó, mint kisebbség talán hatalmasabb szerepet játszhatik az eddiginél. Véleményünk szerint nem szenved kétséget, hogy Hohenwart, ha a költségvetés letárgyalása és a delegationális munkálatok bevégzése után politikai terveinek kivitelében, vagyis kiegyezési előterjesztéseinek elfogadásában a birodalmi tanács részéről nehézségeket és akadályokat talál, szintén a végső eszközhöz fog nyúlni — a reichsrath Eloszlatásához. K. L Hazai ügyek. ő császári és Apostoli királyi Filsége következő legfelsőbb kéziratokat metóztatott kibocsátani: Kedves miniszter Horváti A midőn önt miniszteri állásától saját kérelmére ezennel kegyelemben felmentem, indíttatva érzem egyúttal magamat, önnek eddigi hű és buzgó szolgálatai felett teljes elismerésemet kifejezni. Kelt Meránban, 1871. évi jun. hó 5-én. Ferenc József, s. k. Gr. Andrássy Gyula, s. k. Kedves Bittó ! Magyar miniszterelnököm előterjeszésére önt magyar igazságügy miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Meránban, 1871. évi jun. hó 5-én. Ferenc József, s. k. Gr. Andrássy Gyula s. k. Országgyűlés. A képviselőház junius 7-dikei ülésén mindenekelőtt a kormány két interpellációra válaszolt. Az egyik Huszár Imréé a kikinda-pancsovai vasútvonal tárgyában, a másik Dietrich Ignácé, Kovács Kálmán ügyére vonatkozólag. Csak a második érdemel különösebb fölemlítést , mint mely egykor a lapirodalmat is élénk mozgásba hozta. Ugyanis hire járt a lapokban , hogy a kormány Kovács Kálmán miniszteri tanácsost a semmitőszékhez bíróvá szándékoznék kinevezői. Dietrich tagadásba hozta Kovács Kálmánnak erre való képességét s ezért interpellált. — A választ Andrássy miniszterelnök adja. Kijelenti, hogy oly intézkedés iránt tett interpellációra , mely még hivatalosan közzétéve nem volt, a kormány kérdőre nem vonnatható, de tartozó kötelességet vél teljesíteni, midőn a távollevő igazságügyminiszter helyett, ki annak idején e fölterjesztést indítványba hozta, felel az interpellálónak, s ki mutatja Kovács Kálmán qualifikációját a bírói állásra, de kijelenti egyúttal, hogy az érdekelt maga kíván eddigi állásán megmaradni, s eként az interpelláció tárgya többé nem létezik. Az ülés további folyamában fölvétetett a főrendek üzenete az úrbéri tervjavaslatok tárgyában, mely Deák F. indítványára az osztályokhoz utasíttatik. A f. hó 9-én tartott ülésen semmi új tárgy nem vétetett föl , csak a szentesített törvénycikkek lettek kihirdetve. A főrendiház is ülésezett e napon; napirenden volt a képviselőház tegnapi üzenete. Apponyi Gy. terjesztett be egy indokolt indítványt, hogy a főrendek továbbra is ragaszkodjanak a telepitvényesekről szóló törvjavaslaton tett módosításaikhoz. Az indítvány a pénteki ülésen elfogadtatott. Levelezés. Ó-Kanizsa, 1871. jun. 6. (Tanítói beiktatás.) Városunkban ma tartatott meg 3 ujonan választott s a kalocsai egyházmegyei hatóság által megerősített tanítónak hivatalukba beigtatása. A beigtatás kellő ünnepélyességgel s fényes szertartással történt; de a célnak, mely e szertartás ily módoni megtartásával elérni szándékoztatott — t. i. a tanítói tekintélynek a nép előtti emelése — mondom e szép célnak, a hibás eljárás folytán épen ellenkezője éretett el. Az ily beigtatásoknak tagadhatlanul meg van jó oldaluk. Az ember mindig ember marad, s mint ilyenre a külső behatások maradandóbb nyomot gyakorolnak, főleg ha a dolognak ínnepies szín adatik, s később is az ily hivatalos alkalmakkor nyert benyomások mindannyiszor megújulnak a becsületes ember lelkében, valahányszor az elvállalt kötelesség teljesítésében ingadoznék. S ez oknál fogva nem is jutott volna eszünkbe a nyilvánosság terére lépni, ha a fönnebb jelzett tanítói beigtatáson olyasmi nem történik, mi egyrészről a tanítói tekintélyt mind a nép, mind a tanulósereg előtt lealacsonyítja, másrészről az érdeklettek lelkében épen nem alkalmas a hivatal szeretetet ébreszteni. Nevezett napon ugyanis — melyen egyszkstaud a kerület papsága is túrta tanácskozmányát — az érdeklett tanítók reggeli 9 órára tanítványaik kíséretében a templomban megjelentek leteendő az ünnepélyes hitvallással egybekötött esküi. A vallásos szertartás megkezdődvén, az evangélium elolvasása után az oltárhoz lép a szomszéd kerület esperese, Bende József apát s a becsei plébános úr, hogy a föleskeztetést végezze. Kíváncsisággal , egyúttal csodálattal kérdeztük magunktól, vájjon mi ez ? hát e kerületnek esperese másnak engedi át annak elvégzését, ami az ő hatásköréhez tartozik, főkép miután maga is jelen van ? ! De ezen csodálkozásunk persze a dolgok folyását nem akadályozta meg. Bár az eskütétel előtt az elég nagy számmal egybegyült közönséghez s az érdeklett tanítókhoz egy oly beszédet intézett, melyet tőle mint esperes-tanfelügyelőtől épen nem vártunk, s épen e beszéd az, mi bennünket fölszólalásra kényszerít. Nem tudjuk, mit akart ezáltal B. úr elérni, de hogy a tanítói tekintélyen nagyon is érezhető csorbát ütött, azt, ha komolyan visszagondol, maga is be fogja látni. Sajnáltuk, hogy gyorsíró nem volt jelen, hogy beszédét egész terjedelmében átadhatnék a nyilvános-Azonban ez mit sem határoz, mert ime , barátom, ki önt az őrülésig szereti, már egészen másként vélekedik; ő azt beszéli, hogy csak nagyságat bírhatná, azonkívül semmi sem kellene neki a kerek ég alatt. Egyébként neki könnyű dolog eképen okoskodni, mert ő alaposan ért a szakácsművészethez. A tarhonyafőzésben valódi mester. Mint tudom, odakint a tanyán, mindig ő készíti az ebédet. A kecsdusi hölgyért már hamarabb fölhangolódnék szivem szerelem-húrja. Ő, a bájos, finom szőke hajzattal és igéző vállakkal rendelkezik s már főzni is tud. A krónika följegyezte, hogy egy kuglhupf készítésébe is belefogott s a mestermű oly derekasan sikerült, hogy az előállított süteményt egy Phylax nevezetű agár képes volt megemészteni anélkül, hogy pulvis rhebarbarát kellett volna utóbb beszednie. De imádják is ott és pedig hárman. Az első imádó szürke, a másik szinte szürke, a harmadik detto szürke kalapot visel. Nevezzük őket őknek. Könnyű kitalálni, kikből áll e triumvirátus. Alpha kisasszonyt, kinek legkitűnőbb dísze a szerénység, Ómega ifjut imádja, ki komolyan el van határozva, hogy megmérgezi magát, ha mához egy évre boldog férje nem lesz a szerény hölgynek. Z. kisasszony a legszerencsésebb, neki legszebb imádója van, az ő imádója saját maga s ezzel a föntebbi állítás okadatolva van, mert maga magánál szebb imádót már valóban nem kívánhat. Most lejtsünk Az urhölgy elé. Ez a kedves kis teremtés egyike a legszebb nőknek. Ében hajzata úgy illik szelíd arcának havához, melyen a legnemesebb vonások tündöklenek. Bíbor ajkai körül a női komolyság