Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-05 / 16. szám
Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 írt. | Félévre . . . . 4 írt. Egész évre . . . 7 írt. | Félévre . . 3 írt 50 kr. Évnegyedre ... 2 írt. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten "Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám ; Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Mariam, Frankfurtban G. L. Daube & Co. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laftite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 16-ik szám. Vasárnap, február 5-én. 1871 Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyiltér“ ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Id. Eötvös József f. Szeged, febr. 4-én. A repülő villanyfolyam, mely újabb időben annyi világraszóló katasztrófa hírét hozá városunkba is, tegnap ismét egy megdöbbentő gyászhirrel lepett meg bennünket; egy gyászliirrel, mely tudatja, hogy hazánk borongó egének egyik elsőrendű csillaga letűnt. A hióbhir tehát ezúttal közvetlenül minket illet, mert bár az általa jelzett veszteség az egész művelt világé, de legközvetlenebbül a mienk, a magyar nemzeté, mely évtizedek óta büszkeséggel valla fiának azt, aki tegnap óta már a nemzet halottja. Fájdalomtól remegő hangon mondjuk el a gyászhírt, mely tudtunkra adja, hogy: A magyar tudományosság és cultúra egyik elsőrangú úttörő bajnoka, a magyar nemzet classicus írója, a „Karthausi“, „Falu jegyzője“, „A 19-ik század uralkodó eszméi“ s annyi remekmű szerzője, Magyarország reformmozgalmainak 48 előtt és után egész a mai napig hatalmas eszméivel egyik zászlóvivője, a 67-iki kiegyezkedés és azon alapult alkotmányépületünk egyik erős oszlopa, parllamentünk egyik vezértagja és kitűnő szónoka, a magyar népnevelés atyja, a magyar tud.akadémia elnöke, Magyarország közoktatási minisztere. B. Eötvös József nincs többé! A lesújtó hít hatása annál erősebb volt, mert e gyászos eshetőségre senki sem volt elkészülve. Alig hallottunk egykét szállongó hírt súlyos betegségéről, hogy gondolhattunk volna halálára. A nem várt baleset tehát csak fokozá a fájdalmas érzést, mit annak várva is fölkeltenie kellett; minden arc elborult a hir első hallatára, s e borúban érthetőleg voltak kiírva, egy betű különbséggel, a halhatatlanok egyikének megrendítő igéi: „Elhullanak legjobbjaink a hosszú harc alatt!“ Valóban küzdve, harcolva esett el. Hazaszeretete, munkássága és akaratereje annyi terhet rakott a gyönge vállakra, amennyit azok nem bírtak el. A szellem óriási súlya alatt a gyarló test leroskadt, megtörött. Ő valóban, mint minden nagy és nemeslelkü ember, ki hazájának és az emberiségnek, áldozza életét: mécs volt, mely míg másoknak világított, önmagát emészté föl. Mi szegediek annál élénkebben érezzük e csapás súlyát, mert egy éve sincs még, hogy köztünk láttuk őt, mint az országos nevelésügy első harcosát, azon céltól vezetve, hogy a közműveltségnek városunk kebelében is egy új templomot építeni segítsen, nem érhette meg e templom fölemelését; de midőn az állni fog, benne az ő dicső emlékét fogjuk szemlélni és megőrizni. Halála a nemzet közös gyásza, mely a múlt és jövő veszteségét jelzi, nagy és pótolhatlan veszteséget. Vajha a gondviselés, mely leszólitá őt a tettek mezejéről , teremtene helyébe férfiút, ki ürült nyomába lépne s az ő hiányával sorainkban támadt nagy hézagot mielőbb betöltené. Áldás a dicsőültnek emlékére, mely nagy szelleme maradványaiban örökké élni fog! N. S. Miniszter válságok. A delegátiók üléseinek befejeztével a birodalom legfőbb képviselőinek soraiban oly változások fognak történni , melyeknek hordereje egyelőre megmérhetlen. A miniszterválságok körül föl-föl merülő hírek minden hivatalos demontírozás és palástolás dacára oly szívóssággal tartják fönn magukat, sőt oly határozott körvonalakkal lépnek az eddigi mystikus homályból az előtérbe, hogy azokat ignorálni, vagy az „alaptalan kombinációk“ lomtárába temetni többé lehetetlen. Nem krízisről van szó, hanem krízisekről, melyeken a monarchiának rövid időn át kell esnie Annyi bizonyos, hogy a lajthántúli hosszadalmas betegeskedés csak a lajtháninneni — legalább is partiális — tisztújítás és a közös minisztériumban létesítendő lényeges változások után érhet véget. Rajner visszalépése, Eötvös halála, Potocki elkeseredése, ki a megváltás percét türelmetlenül várja, és végre Beustnak mindinkább ingadozó és alig tartható positiója oly szembeötlő és fontos mozzanatok , hogy azoknak politikai súlya elvitázhatlan. Azonban bármily elvi jelentőséggel bír is Magyarország és az osztrák tartományok belminisztériumának újraszervezése és bármily közvetlen összeköttetésben vannak is a dualizmus folytán azon irányok , melyek itt és ott mérvadók , mégis nyugodtan és aggodalom nélkül várjuk a csomó megoldását, miután az alkotmányos és parlamentáris élet a birodalom két felében már oly erős gyökereket vert , hogy csak az ezzel rokonszenvező elemek számolhatnak a többség gyámolítására. Ily körülmények közt és Európa jelen helyzetében sokkal nagyobb jelentőséggel és horderővel bír azon személyváltozás, mely a külminisztérumban van készülőben , és mely Andrássynak kancellári jelöltségében nyer konkrét kifejezést. E jelöltség ma már nem is okoz többé feltűnést, miután mellette tények bizonyítanak; e tényeket a francia-porosz háború kezdete, folyama és vele szemben a birodalom álláspontja szolgáltatta. Azok, kik Beust múltját ismerik, tudják, hogy ő excellenciája sohasem volt Berlinben persona grata; ebből semlegességünk genesisére bizton lehet következtetéseket vonni. De ma már nem is titok többé, sőt e lapok olvasóinak már hónapokkal ezelőtt jeleztük, hogy a semlegesség főadtora és motora nem Beust volt, ki porosz ellenszenvét a leghiggadtabb diplomatikai érvelések nyűge alatt nem tudja leküzdeni, hanem Andrássy. Andrássynak majdnem kizárólagos személyes befolyása azonban a feltétlen semlegesség korlátain belül még nem állapodott meg; miniszterelnökünk még azon fonalakat is szőtte, melyek a birodalom és Poroszország közti barátságos viszony kifejlesztése és kieszközlésére szükségeseknek látszottak és így jött létre, Beust ellenére, a jelen helyzet. Lesz még alkalmunk Andrássy politikájának és álláspontjának okait kideríteni. Ma csak annyit kívánunk konstatálni, hogy Beust programmnélküli, vagy ami annál roszabb, elvnélküli kancellársága botrány nélkül továbbra fönn nem tartható, és hogy e fauteuil természetes örököse az eddig történtek nyomán más alig lehet, mint Andrássy. Beust gr. külügyeinket félév óta csak névleg vezeti; tényleg Andrássy inspirátiói voltak irányadók. K. L. Csongráfimegye népszámlálása is. Előrebocsátjuk, hogy az 1857-diki népszámlálás nem kutatta a miveltségi állapotot, azért mi itt annál részletesebben ismertetjük meg a t. olvasót mostani miveltségi állapotunkkal. Csongrád megyében: Olvasni és Írni tud 65,740, vagyis 31,67. Csak olvasni tud 10,924 vagyis 52. Olvasni és írni nem tud 130,921 vagyis 53.07. Az ország miveltségi állapotáról következő kimutatás fekszik előttünk: írni és olvasni tud 3.305,990, vagy 2974. Csak olvasni tud 1.195,447, vagy 1075. Olvasni és írni nem tud 6.616,184 vagy 59 51. Az országos százalékszámok a műveltségi állapotra nézve kedvezőbb arányt mutatnak föl az országról , mint a külön kimutatott Csongrád megyéről , különösen az írni, olvasni nem tudásra nézve , mert míg az ország népességének 59.51 %-ja nem tud írni és olvasni, Csongrád megyében ugyanezek száma 63,5 %-ot tesz ki ; a kombinált két első sor az országra nézve 40,49 % , Csongrád megyében pedig 3693 %. Még nem vagyunk azon helyzetben, hogy a 6 éven aluli népesség számát levonhatnánk a népesség főösszegéből, de e százalékszámításunk még akkor is alighanem megállhat, és semmiesetre Csongrád megyére nézve az állapot kedvezőbbé nem alakulna. * A nemre nézve is külön sorolja elő az 5-dik hivatalos népszámlálási jelentés a viszonyt, melyből kitetszik, hogy a férfinem túlsúlya nem igen nagy, különösen nem a „sem olvasni, sem írni nem tud“ rovatban, hol a finemből 3 millió van, a nőnemből pedig 3 és félmillió ; és különösen azért nem, mert átalában a nőnem nagyobb, mint a férfinem. Csongrád megyében valamivel kedvezőbb a viszony, ahol t. i. a férfinemre 60 ezer, a nőnemre 70 ezer lélek, vagy 45 és illetőleg 55 százalék esik. Még világot vetnek a városok miveltségi állapotára a következő számok. Sem írni, sem olvasni nem tud : Szegeden 47,993=68 %; Csongrád m. városban 11,583=67 % H.-M.-Vásárhelyen 25,458~62 % ; Szentesen 14,468=52 °/o lélek. Ha még ezen számokkal összehasonlítást teszünk a városok felekezeteivel, azt találjuk, hogy a kevés kivétellel rom. kath. Szeged és Csongrád városokban több mint kétharmada a népességnek nem tud olvasni és írni, holott a túlnyomó protestáns H.-M. Vásárhely és Szentes városokban az utóbbiakra csak fele esik. Megjegyzendő, hogy izraeliták, kikről tudjuk, hogy gyermekeiket kivétel nélkül iskoláztatják, Szegeden nagy számban vannak. A megyében lakó 6,747 zsidó közöl Szegeden lakik 3,219. Ha rekapituláljuk a műveltségi állapotról itt elmondottakat, következő eredményt kapunk: Szorosan Magyarországban írni és olvasni nem tud a népesség 59,50 százaléka, Csongrád megyében 63 67 éo , Szegeden 68 %, Csongrád városban 67 H.-M.-Vásárhelyen 52 %, Szentesen 52 %. Még fölhozzuk itt a „sem olvasni, sem írni nem tud“ rovatra vonatkozólag : Kecskeméten a népességnek 60, Aradon 57, Temesváron 52, Budán 39, Pesten 35, Debrecenben 33 0/°, Kővár vidékén 94, Temesmegyében 76, Zemplénmegyében 68, Bácsmegyében 66, Zalamegyében 64, Hajdú-kerületben 47, Békés- és Pestmegyében 46 0/° stb. Budán, 1871. január 22. Rubin Simon. (Folytatása következik.) Báró Eötvös József halála a képviselőházban. A febr. 3-diki ülés 10 órakor megnyittatván, Strassich Pál elnök megható szavakban tudatja a csapást, mely K. Eötvös J. halála által a hazát, a képviselőházat és a kormányt érte. Fölhívására a ház egyhangúlag jegyzőkönyvileg ad kifejezést fájdalmának. Deák indítványa folytán a képviselőház testületileg fog a miniszter temetésén megjelenni. Simonyi Ernő indítványa folytán eddig, az elhunyt iránti tisztelete jelenti, a ház ülést nem fog tartani mindaddig, míg a temetési szertartás befejezve nem lesz. Ezután az ülés föloszlik s a képviselők hallgatagon, bánatos arccal oszlanak szét. A delegátiók. Az osztrák delegátió ülése j an. 31-dikén. Folytatólagos tárgyalásra kerül a budget-bizottmány jelentése a hadügyminisztérium rendkívüli szükségletéről. Következik az előirányzat 7. és 8. pontja, melyek a bizottmány előterjesztése szerint vita nélkül fogadtatnak el. A 9. pontnál (a műszaki csapatok fölszerelése) a bizottság előterjesztése a kért 38,140 frt megtagadását indítványozza. — A kormány álláspontját Wickenburg gróf ésTunkier ezredes védik , a delegáció azonban a bizottsági jelentés értelmében szavaz. Hosszas vitát idéz elő az „építési ügy.“ A bizottság ajánlja, hogy új építkezésekre addig ne szavaztassák meg semmi, míg a megkezdettek nincsenek befejezve. Emellett szól hosszú beszédben Scaaup, míg Greutar, tekintettel a tiroli erődítésekre, a kormányi előterjesztést pártolja. Hasonló értelemben szól Grocholszky. Beust gr. Schaup beszédére vonatkozólag, melyben a békéről ejtett minapi szavai félremagyaráztattak, kijelenti, hogy szomszédainkkal való legjobb viszonyaink nem szolgálhatnak okul arra, hogy határvonalainkat ne erődítsük. Még szólnak a kormány előterjesztése mellett Oels, ellene Reckbauer és Demel, mire a bizottság előterjesztésének első pontja el is fogadtatott, ellenben az „igmándi erőd kiépítésére“ kért 200,000 frt megadatik, miután Kuhn b. Komárom várának bevételéért azokat teszi felelőssé , kik ez összeget meg nem szavazzák. A többi pont a bizottsági jelentés szerint szavaztatott meg, valamint a „fölszerelési ügy“ is, míg a „lovasság“ béke lábának tartós fölemelése s a tüzérség és szekerészeinek 487- re való fölemeléséről szóló pontnál a kormány s a budget-bizottmány előterjesztéseinek mellőzésével gr. Falkenhain közvetítő indítványa fogadtatott el. Eszerint az egész tételre 3.602.802 főt szavaztatott meg, mire az ülés fölfüggesztetett. Az esti fél nyolc órakor folytatott ülésben a hadügyminisztérium rendkívüli költségvetésének utolsó pontja tárgyaltatott. A lóeladásra vonatkozólag Falkenhain gr. ismét adott be közvetítő indítványt, mely szerintt a lovak eladására 4 hónap idő engedtessék a kormánynak. Többek hozzászólása után az indítvány elfogadtatott, s ezután az előbb kihagyott tételek (a 23. 1. 10.000 nyereg vételére és ruházatra) vétetnek tárgyalás alá s ezek közül az első a kormány- előirányzat, a másik a bizottság javaslata szerint fogadtatott el. Végül a budget-bizottmány jelentése tárgyaltatott a közös hadügyminisztérium előterjesztéséről a csapatoknak kiegészítő kerületeikbe áthelyezését, új felszerelési tárgyak stb. beszerzését illetőleg. Giskra előadó hosszabb beszédben indokolja a bizottság javaslatát, mely 2.417.700 frt törlését ajánlja.