Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-09-15 / 111. szám
Megjelen: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház,lső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden kázhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám. Bécsben Hausenstein ,ie Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. és Mosse Rudolf[ hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában.; illik szám. Péntek, szeptember 15-éi 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY Hirdetések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizeten Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig mind hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szt frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetenc A „Nyílttér*-ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. Közeledvén az év utolsó negyede, bizalommal kérjük föl negyedéves előfizetőinket előfizetéseik megújítására. Egyszersmind kérjük e lapok minden jó barátját, hogy azt körükben terjeszteni s ezáltal minket a lassú, de folytonos térfoglalásban segíteni szíveskedjenek. Részünkről nem lankadó, de inkább fokozott buzgalommal fogunk ezután is az eddigi szellemben haladni, mindig és mindenben csak a közérdeket tartván szem előtt s hangot adván annak akkor is, ha az egyesek vagy kasztok érdekei vagy érzületével ellentétben áll. A küszöbön levő új szervezés gyökeres változást hozand be városunk közviszonyaiba; e változó helyzet előtt különösen is biztosítjuk olvasóinkat a felől, hogy az minket nem fog megváltoztatni, legfeljebb a modorban, de egyébként leszünk ezután is, amik eddig voltunk : független s megvesztegethetlen ellenőre a közügyek kezelésének, kimondója az igazságnak s leleplezője a hibáknak, bárhol és bárki által is követessenek el azok. A következő évnegyed alapos reménynyel kecsegtet bennünket, hogy e lap előnyére tetemes reformokat léptethetünk életbe . Szeged város ez egyetlen közlönyét lassanként odaemelhetjük, ahova kedvezőbb viszonyok közt már rég kellett volna emelkednie. Erre nézve azonban most is fő dolog az anyagi támogatás növekedése ; erre kérjük tehát föl újra is e város és vidéke t. közönségét. A szerkesztőség. Az osztrák választások. (K. L.) „Békítse ki népeimet egymással!“ E fejedelmi szavak súlya és hatása alatt, melyek nem csupán egy hó kívánságot fejeznek ki, hanem már némi türelmetlenséget , sőt elkeseredést is árulnak el, vállalta magára Hohenwart a tüskés kormányelnökséget s fogadta el az általános kiegyezést célzó megbízatást és fölhatalmazást. Hogy az idézett szavakban csakugyan a türelmetlenség és elkeseredés némi árnya is mutatkozik, azt mindenki érezheti és természetesnek találja, ki a mindinkább növekedő lajtántúli zavarok bonyodalmait figyelemmel kísérte. Az egymással viaskodó, egymás ellen mind szenvedélyesebben , kiengesztelhetlenebbül agyarkodó és háborgó politikai, nemzeti és pártelemek olyan ckáoszt hoztak létre, melynek harmonikus rendezése egy valóban teremtő szellem működését föltételezi. Hohenwart, úgy látszik, azon hízelgő véleményben volt és van maga felől, hogy az ilyen cserével csakugyan rendelkezik, és mint egykoron az Úr a vizek fölött, úgy lebegett eleinte ő is a pártok fölött — hivatalos előrajzában. De csakis előrajzában, mert mihelyest komolyan a kitűzött cél valósításához fogott, a semlegesség teréről saját tervei és még inkább a foganatosítás eszközei leszorították. És ez nem is lehet máskép; a politikai arénában a kormány nem viheti a békebíróság szerepét, ha nem akarja magát a feleselő szomszédok mindegyike előtt egyaránt lehetlenné tenni. Kell, hogy valamely pártra támaszkodjék, mely célzatainak lényegével vagy észszerű önérdekből, vagy önámitáson alapuló hiedelemből egyetért és ennek folytán mindenképen gyámolitja. — Hohenwart tehát a tárgyiasság felhőiből csakhamar abszint és azok kenjaiba röpült, kik már várva-várták messiási megjelenését, melyhez föltámadásuk édes reményét kötötték. A kitárt karok és keblek a nemzetiekre, egyháziakra és hűbériekre tartoztak; a reichsrath németei, a pártárnyalatok különbsége nélkül, előbb megvetéssel vagy gúnynyal, később boszúsággal, haraggal nézték ez érzékeny jelenetet és sorakoztak. Evvel a kormány álláspontja és az egész helyzet tisztába jött és az előbbi zűrzavar, legalább külsőleg, csakugyan megszűnt, mert az egész osztrák birodalom egyszerre ismét parlamentáris külformát mutatott: miniszteri pártot és ellenzéket. Emez az eddigi szabadelvű vívmányok lovagjait egyesítette táborában, amaz a legkülönfélébb elemek és meggyőződések egymással való szerződése folytán jött létre. A reichsrathiak mind a kivívott alkotmány védelme és megőrzésében lelik föl egész eljárásuk középpontját; az egymással szövetkezett szlávok, ultramontánok és ritterek a közösség palládiuma alatt külön-külön célokat hajhásznak, és csak azért léptek egyezésre és adtak bizonyos engedményeket egymásnak, hogy addig is , míg a közös ellenséget le nem verik, vagy legalább le nem fegyverzik, maguk közt ne támadjon viszálkodás, ne üssön ki háború. E szövetség tehát csak az alkalomszerűség szülöttje és ennek létezését aligha fogja túlélni; e körülmény egyébiránt a kormánypárt Achilles sarka. Miután Hohenwart a két tábor erejét és elveit fölismerte és a hatalmasabbikhoz csatlakozott, a módosított viszonyokhoz képest egy módosított képviselet létesítése felől gondoskodott és e tervét nagy sikerrel keresztül is vitte. Az épen megejtett lajtántúli új választások eredménye a kormányelnök számítását és bizalmát igazolta. A kormánypárt még azon esetben is jelentékeny többséget fogna fölmutatni a birodalmi tanács legközelebbi ülésszakában, ha a csehek és morvák még mindig vonakodnának a reichsrathi teremben megjelenni; ha pedig ők is megjelennek, úgy a német ellenzék számát legalább is kétszerte fölülmúlják. Ezen körülmény oly fontos, hogy a deklaránsok elmaradása alig képzelhető, ha jogföntartással is, ha csupán „ad hoc“ és csakis azért, hogy a decemberi alkotmányt alkotmányos módon lerombolják — de meg fognak jelenni és a „Schmerling-Theater“ türelmes fatermei, melyekben már annyi politikai kontár szerepelt, most talán egy végzetteljes katastrófa színhelyei lesznek. Azt mondjuk, hogy talán, mivel minket sem a német, sem a kormánypárt ijesztgetése nem hoz zavarba. Egyelőre csak annyi áll, hogy a kormány egy nagy részében reactionárius pártra támaszkodik, azonban csak Hohenwartnak újabb előterjesztései fogják azon homályt eltávolítani, melyben az egész kiegyezési terv még mindig lappang. Akkor lesz alkalom és idő az ügyhöz tüzetesen hozzászólni, akkor lesz biztos alapja a cselekvésnek is. Azért mi nem helyeselhetjük azon német taktikát, mely máris a reichsrauti némilegszükségét kezdi fejtegetni, és pedig nemcsak azért, mert korainak, hanem mivel veszedelmesnek is tartjuk ezen eljárást. Különben készséggel elismerjük, hogy a németek óvatossága és bizalmatlansága jogosult; ahol középkori hősök viszik a nagy szót, ott a szabadelvű vívmányok mindenesetre kockáztatva vannak. De csak annál inkább kell a helyszínen maradniok és legvégső kitartással küzdeniök a műveltség lobogója alatt a műveltség eredményeiért. A megfutamodás époly gyáva és szégyenletes, mint káros lenne. Azonban, mint mondottuk, egyelőre a barangukozásnak még nincs helye, sőt hinni akarjuk, hogy Hohenwart a gyanús szövetségesek mellett is nem gondol merényletre és szem előtt fogja tartani az alkotmányosság lényegét és velejét, mely a kor szellemének megfelel, szem előtt azon elvi különbséget, mely a méltányos nemzeti önkormányzat és a teljes függetlenség, a régenmúlt nézetei és a jelen meggyőződései közt fönnáll. Hinni akarjuk továbbá, hogy a dualizmus föltételeiről percig sem fog megfeledkezni, mert az ilyen esetben kénytelenek lennénk, őt igen határozottan és erélyesen a 67-ki kiegyezés főpontjaira emlékeztetni, melyek ellen, ha vétene, csak maga alatt vágná a fát élejében, Lehmann festőműhelyében ütött ki a sok gyúanyag oly gyorsan eszközlé a fű elterjedését, hogy mire az első tűzoltótelep helyszínére ért, a lángok már átcsaptak a fedélzeten. Dacára az erélyes oltásnak, maga a színház is folytonos veszélyben forgot egész esti 9 óráig, amikor sikerült e vészes elem tovább harapózásának gátat vetni. A lapok dicsérik a tűzoltók erélyes működését. A színészek egész odaadással segítettek az oltásban s még nők is húzták a szivattyúkat. — Hogy a színház kára tetemes, azt alig kell mondanunk. A díszletek majd mind elégtek, a ruhatár azonban megmentetett. A leégett épületet nem számítva, a kárt azonkívül 20—30 ezer forintra becsülik. — Az országgyűlésnek tegnap kellett megnyílni. — A „P. N." azonban azt írja még tegnapelőttről, hogy az ideig oly kevés számmal érkeztek meg a képviselők, különösen a baloldalról, miszerint kérdés, várjon a ház határozatképes lesz-e ? Deák és Ghyczy már akkor Pesten voltak. Ha tekintjük a roppant munkahalmazt, mely a jelen országgyűlési folyam ez utolsó rövid ülésszaka alatt honatyáinkra vár, valóban több buzgóságot követelhetnénk tőlük — a haza nevében. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Minden igény kielégítése végett fönntartom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 frt 40 kr., ezt 70 kr. díj mellett. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánlom a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (akr.) költséggel jár. A kiadó. Hazai ügyek. — A nemzeti színház veszélyben. Tegnap délben vettünk Pestről egy táviratot, mely azon megdöbbentő hirt tudata velünk, hogy a nemzeti színház melléképülete a festőteremből kigyuladt s a szárnyépület egész az első emeletig leégett. Könynyült lélegzettel olvastuk azonban a távirat végszavait: „A szinház mentve van!“ A tegnap délután érkezett pesti lapok lényegében teljesen megerősiték e magántudósításunkat, melyek részletes leírásából azt következőkben egészítjük ki: A tűz esti 6 órakor az országúti színházi épület 3-ik eme TANÜGYI ROVAT. Tanügyi sprontne I. A szegedi kath. tanitó-képezdében a népiskolai tanképességi vizsgálatok 1. évi október hó 15. és 16-kán tartatnak meg, mire az érdeklettek azon kijelentés kiséretében figyelmeztetnek, hogy kellőleg fölszerelt kérvényeiket az intézet igazgató-tanácsához október hó 1-ig benyújtani szíveskedjenek. II. Ugyancsak a szegedi kath. tanitóképezdében az 1872—73-diki tanév október hó 1-jén kezdődik. — A beiratások tartanak szeptember 25-től 30-ig, mely napokon jelentkezhetni naponkint reggeli 8 órától déli 12 óráig az intézeti új helyiségben. Ezzel kapcsolatban értesíttetnek az illetők, hogy intézeti növendékek számára alapítandó ösztöndíjak végtárgyalása a napokban befejeztetik ; addig is azonban szolgáljon tudomásul, hogy az igazgató-tanács egyes tagjainak áldozatkészsége folytán a jövő tanévben öt növendék részesülhet ösztöndíjban. Szegeden, 1871. szept. 12. Szabó Mihály, intézeti igazgató-tanár. M e g h i v á s. A nagyméltóságu magyar kir. vallás- és közoktatási misztérium által elrendelt és Szegeden megtartott hat heti tanítói póttanfolyam ünnepélyes befejezése alkalmából, f. hó 18-dik és 19 én (a belv. elemi iskolaépületben d. e. 9 órakor kezdve) a hallgatók által az előadott tantárgyakból nyilvános szóbeli és gyakorlati előadások tartatnak, melyre az érdeklett tanügybarátok tisztelettel meghivatnak. Szeged, 1871. szept. 14-én. Vadász Manó, kir. tanfelügyelő. Fölhívás. Folyó évi október hóban Szabadkán egy állami tanitónő képezde fogván megnyittatni, fölhivatnak mindazok, kik, mint leendő tanítónők ez intézetbe fölvétetni kívánnak , hogy az igazgatótanácshoz intézett folyamodványaikat Bács-Bdrogmegye tanfelügyelői hivatalához, Újvidékre, folyó hó végéig küldjék be ,tartoznak igazolni, hogy 14-dik évüket ették, hogy felső népis-