Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)

1871-09-15 / 111. szám

Megjelen: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, h­ová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola-utca, Vadász-ház,­l­ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden kázhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 6 szám. Bécsben Hausenstein ,ie Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban G. L. Daube & Co. és Mosse Rudolf[ hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Párisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában.; ill­ik szám. Péntek, szeptember 15-éi 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY Hirdetések dijai: Magánh­irdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri h­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizeten Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig mind hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szt­­ frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetenc A „Nyílttér*-ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 krajcár. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. Közeledvén az év utolsó negyede, bizalommal kérjük föl negyedéves elő­fizetőinket előfizetéseik megújítására. Egyszersmind kérjük e lapok minden jó barátját, hogy azt körükben terjesz­teni s ezáltal minket a lassú, de foly­tonos térfoglalásban segíteni szívesked­jenek. Részünkről nem lankadó, de in­kább fokozott buzgalommal fogunk ez­után is az eddigi szellemben haladni, mindig és mindenben csak a közérde­ket tartván szem előtt s hangot adván annak akkor is, ha az egyesek vagy kasztok érdekei­ vagy érzületével ellen­tétben áll. A küszöbön levő új szervezés gyö­keres változást hozand be városunk közviszonyaiba; e változó helyzet előtt különösen is biztosítjuk olvasóinkat a felől, hogy az minket nem fog megvál­toztatni, legfeljebb a modorban, de egyéb­ként leszünk ezután is, amik eddig vol­tunk : független s megvesztegeth­etlen ellenőre a közügyek kezelésének, kimondója az igazságnak s leleplezője a hibáknak, bárhol és bárki által is kö­vetessenek el azok. A következő évnegyed alapos re­ménynyel kecsegtet bennünket, hogy e lap előnyére tetemes reformokat léptet­hetünk életbe . Szeged város ez egyet­len közlönyét lassanként odaemelhetjük, ahova kedvezőbb viszonyok közt már rég kellett volna emelkednie. Erre nézve azonban most is fő do­­log az anyagi támogatás növekedése ; erre kérjük tehát föl újra is e város és vidéke t. közönségét. A szerkesztőség. Az osztrák választások. (K. L.) „Békítse ki népeimet egy­mással!“ E fejedelmi szavak súlya és hatása alatt, melyek nem csupán egy hó kívánságot fejeznek ki, hanem már némi türelmetlenséget , sőt elkeseredést is árulnak el, vállalta magára Hohenwart a tüskés kormányelnökséget s fogadta el az általános kiegyezést célzó megbí­zatást és fölhatalmazást. Hogy az idé­zett szavakban csakugyan a türelmetlen­ség és elkeseredés némi árnya is mutat­kozik, azt mindenki érezheti és termé­szetesnek találja, ki a mindinkább nö­vekedő lajtántúli zavarok bonyodalmait figyelemmel kísérte. Az egymással vias­kodó, egymás ellen mind szenvedélye­sebben , kiengesztelhetlenebbül agyar­­kodó és háborgó politikai, nemzeti és pártelemek olyan ckáoszt hoztak létre, melynek harmonikus rendezése egy va­lóban teremtő szellem működését föltéte­lezi. Hohenwart, úgy látszik, azon hízel­gő véleményben volt és van maga felől, hogy az ilyen cserével csakugyan rendel­kezik, és mint egykoron az Úr a vizek fölött, úgy lebegett eleinte ő is a pártok fölött — hivatalos előrajzában. De csakis előrajzában, mert mihe­lyest komolyan a kitűzött cél valósításá­hoz fogott, a semlegesség teréről saját tervei és még inkább a foganatosítás eszközei leszorították. És ez nem is le­het máskép; a politikai arénában a kor­mány nem viheti a békebíróság szerepét, ha nem akarja magát a feleselő szomszé­dok mindegyike előtt egyaránt lehetlenné tenni. Kell, hogy valamely pártra tá­maszkodjék, mely célzatainak lényegével vagy észszerű önérdekből, vagy önámitá­­son alapuló hiedelemből egyetért és en­nek folytán mindenképen gyámolitja. — Hohenwart tehát a tárgyiasság felhőiből csakhamar ab­sz­in­t és azok kenj­aiba rö­­pült, kik már várva-várták messiási megjelenését, melyhez föltámadásuk édes reményét kötötték. A kitárt karok és keblek a nemzetiekre, egyháziakra és hűbériekre tartoztak; a reichsrath néme­tei, a pártárnyalatok különbsége nélkül, előbb megvetéssel vagy gúnynyal, ké­sőbb boszúsággal, haraggal nézték ez érzékeny jelenetet és sorakoztak. Evvel a kormány álláspontja és az egész helyzet tisztába jött és az előbbi zűrzavar, legalább külsőleg, csakugyan megszűnt, mert az egész osztrák biroda­lom egyszerre ismét parlamentáris kü­l­­formát mutatott: miniszteri pártot és el­lenzéket. Emez az eddigi szabadelvű vív­mányok lovagjait egyesítette táborában, amaz a legkülönfélébb elemek és meg­győződések egymással való szerződése folytán jött létre. A reichsrathiak mind a kivívott alkotmány védelme­ és megőr­zésében lelik föl egész eljárásuk közép­pontját; az egymással szövetkezett szlá­vok, ultramontánok és ritterek a közös­ség palládiuma alatt külön-külön célokat h­ajhásznak, és csak azért léptek egye­zésre és adtak bizonyos engedményeket egymásnak, hogy addig is , míg a közös ellenséget le nem verik, vagy legalább le nem fegyverzik, maguk közt ne tá­madjon viszálkodás, ne üssön ki háború. E szövetség tehát csak az alkalomszerű­­ség szülöttje és ennek létezését aligha fogja túlélni; e körülmény egyébiránt a kormánypárt Achilles sarka. Miután Hohenwart a két tábor ere­jét és elveit fölismerte és a hatalmasab­bikhoz csatlakozott, a módosított viszo­nyokhoz képest egy módosított képviselet létesítése felől gondoskodott és e tervét nagy sikerrel keresztül is vitte. Az épen megejtett lajtántúli új választások ered­ménye a kormányelnök számítását és bi­zalmát igazolta. A kormánypárt még azon esetben is jelentékeny többséget fogna fölmutatni a birodalmi tanács leg­közelebbi ülésszakában, ha a csehek és morvák még mindig vonakodnának a reichsrathi teremben megjelenni; ha pe­dig ők is megjelennek, úgy a német el­lenzék számát legalább is kétszerte fölülmúlják. Ezen körülmény oly fontos, hogy a deklaránsok elmaradása alig kép­zelhető, ha jogföntartással is, ha csupán „ad hoc“ és csakis azért, hogy a decem­beri alkotmányt alkotmányos módon le­rombolják — de meg fognak jelenni és a „Schmerling-Theater“ türelmes fatermei, melyekben már annyi politikai kontár szerepelt, most talán egy végzetteljes ka­­tastrófa színhelyei lesznek. Azt mondjuk, hogy talán, mivel minket sem a német, sem a kormány­párt ijesztgetése nem hoz zavarba. Egyelőre csak annyi áll, hogy a kormány egy nagy részében reactionárius pártra tá­maszkodik, azonban csak Hohenwartnak újabb előterjesztései fogják azon homályt eltávolítani, melyben az egész kiegyezési terv még mindig lappang. Akkor lesz al­kalom és idő az ügyhöz tüzetesen hoz­zászólni, akkor lesz biztos alapja a cse­lekvésnek is. Azért mi nem helyeselhet­jük azon német taktikát, mely már­is a reichsrauti némileg­szükségét kezdi fejtegetni, és pedig nemcsak azért, mert korainak, hanem mivel veszedelmesnek is tartjuk ezen el­járást. Különben készséggel elismerjük, hogy a németek óvatossága és bizalmat­lansága jogosult; ahol középkori hősök viszik a nagy szót, ott a szabadelvű vív­mányok mindenesetre kockáztatva van­nak. De csak annál inkább kell a hely­színen maradniok és legvégső kitartás­sal kü­zdeniök a műveltség lobogója alatt a műveltség eredményeiért. A megfuta­­modás époly gyáva és szégyenletes, mint káros lenne. Azonban, mint mondottuk, egyelőre a baranguk­ozásnak még nincs helye, sőt hinni akarjuk, hogy Hohen­wart a gyanús szövetségesek mellett is nem gondol merényletre és szem előtt fogja tartani az alkotmányosság lényegét és velejét, mely a kor szellemének meg­felel, szem előtt azon elvi különbséget, mely a méltányos nemzeti önkormányzat és a teljes függetlenség, a régenmúlt né­zetei és a jelen meggyőződései közt fönn­áll. Hinni akarjuk továbbá, hogy a dua­­lizmus föltételeiről percig sem fog meg­feledkezni, mert az ilyen esetben kényte­lenek lennénk, őt igen határozottan és erélyesen a 67-ki kiegyezés főpontjaira emlékeztetni, melyek ellen, ha vétene, csak maga alatt vágná a fát é­lejében, Lehmann festőműhelyében ütött ki a sok gyúanyag oly gyorsan eszközlé a fű elterjedését, hogy mire az első tűzoltótelep­ hely­színére ért, a lángok már átcsaptak a fedélzeten. Dacára az erélyes oltásnak, maga a színház is folytonos veszélyben forgot egész esti 9 óráig, amikor sikerült e vészes elem tovább harapózásának gátat vetni. A lapok dicsérik a tűzoltók erélyes mű­ködését. A színészek egész odaadással segí­tettek az oltásban s még nők is húzták a szivattyúkat. — Hogy a színház kára tete­mes, azt alig kell mondanunk. A díszletek majd mind elégtek, a ruhatár azonban meg­mentetett. A leégett épületet nem számítva, a kárt azonkívül 20—30 ezer forintra be­csülik. — Az országgyűlésnek tegnap kellett megnyílni. — A „P. N." azonban azt írja még tegnapelőttről, hogy az ideig oly kevés számmal érkeztek meg a képviselők, különösen a baloldalról, miszerint kérdés, várjon a ház határozatképes lesz-e ? Deák és Ghyczy már akkor Pesten voltak. Ha tekintjük a roppant munkahalmazt, mely a jelen országgyűlési folyam ez utolsó rövid ülésszaka alatt honatyáinkra vár, va­lóban több buzgóságot követelhetnénk tőlük — a haza nevében. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Minden igény kielégítése végett fönntar­tom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 frt 40 kr., ezt 70 kr. díj mellett. Az előfizetési pénzek beküldésére aján­lom a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (a­kr.) költséggel jár. A kiadó. Hazai ügyek. — A nemzeti színház veszély­ben. Tegnap délben vettünk Pestről egy táviratot, mely azon megdöbbentő hirt tu­­data velünk, hogy a nemzeti színház mellék­épülete a festőteremből kigyuladt s a szárny­épület egész az első emeletig leégett. Köny­­nyült lélegzettel olvastuk azonban a távirat végszavait: „A szinház mentve van!“ A tegnap délután érkezett pesti lapok lényegében teljesen megerősiték e magán­tu­dósításunkat, melyek részletes leírásából azt következőkben egészítjük ki: A tűz esti 6 órakor az országúti színházi épület 3-ik eme­ TANÜGYI ROVAT. Tanü­g­yi sprontne I. A szegedi kath. tanitó-képezdében a népiskolai tanképességi vizs­gálatok 1. évi október hó 15. és 16-kán tartatnak meg, mire az érdeklettek azon ki­jelentés kiséretében figyelmeztetnek, hogy kel­lőleg fölszerelt kérvényeiket az intézet igaz­gató-tanácsához október hó 1-ig benyújtani szíveskedjenek. II. Ugyancsak a szegedi kath. tanitó­­képezdében az 1872—73-diki tanév október hó 1-jén kezdődik. — A beiratások tartanak szeptember 25-től 30-ig, mely napokon je­lentkezhetni naponkint reggeli 8 órától déli 12 óráig az intézeti új hely­is­é­gb­en. Ezzel kapcsolatban értesíttetnek az illetők, hogy intézeti növendékek számára alapítandó ösz­töndíjak végtárgyalása a napokban befejez­tetik ; addig is azonban szolgáljon tudomá­sul, hogy az igazgató-tanács egyes tagjainak áldozatkészsége folytán a jövő tanévben öt növendék részesülhet ösztöndíjban. Szegeden, 1871. szept. 12. Szabó Mihály, intézeti igazgató-tanár. M e g h i v á s. A nagyméltóságu magyar kir. vallás- és közoktatási m­­isztérium által elrendelt és Szegeden megtartott hat heti tanítói póttan­folyam ünnepélyes befejezése alkalmából, f. hó 18-dik és 19 én (a belv. elemi iskola­épületben d. e. 9 órakor kezdve) a hallgatók által az előadott tantárgyakból nyilvános szó­beli és gyakorlati előadások tartatnak, melyre az érdeklett tanügybarátok tisztelettel meg­­hivatnak. Szeged, 1871. szept. 14-én. Vadász Manó, kir. tanfelügyelő. Fölhívás. Folyó évi október hóban Szabadkán egy állami tanitónő­ képezde fogván megnyittatni, fölhivatnak mindazok, kik, mint leendő taní­tónők ez intézetbe fölvétetni kívánnak , hogy az igazgatótanácshoz intézett folyamodvá­nyaikat Bács-B­­drogmegye tanfelügyelői hi­vatalához, Újvidékre, folyó hó végéig küld­­jék be­ ,t­artoznak igazolni, hogy 14-dik évüket ették, hogy felső népis-

Next