Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-12-08 / 147. szám
Szegjelen: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden kázhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt Évnegyedre ... 2 frt Előfizetési föltételek: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. I Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, I kigyó-utca 6 szám, Bécsben Klausenstein A Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse I Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban U. L. Daube & Co. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Páriában Havas, Lafiite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Moise R. hirdetési irodájában. 147-ik szám. Péntek, december 8-án. 1871. Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAT ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY Hirdetések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél (5 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Bécs, dec. 5, 1871. Még eddig nincs sem lengyel, sem pénzügyminiszter; ez utóbbi állomásra a múlt héten még Brestelt kandidálták , most Herbst lép előtérbe , ami azonban alig vehető komolyan. Már csak azért sem, mivel a nemzetiek és különösen a csehek az egykori polgárminiszterium ezen tagját egész a fanatikus kérlelhetlenségig gyűlölik; mert ő volt az, ki lapjaikat az igazságtalansággal határos szigorúsággal üldözte és Prágát környékével együtt ostromállapot alá helyezte. Ő volt az továbbá, ki az akkor még igen mérsékelt alakban föllépő kiegyezési ajánlatot határozottan perhorreskálta , ki merevsége által minden közvetítést lehetlenné tett. Politikátlan lenne tehát, ha az új kabinet az egykori igazságügyért kebelébe fogadná, mert ez megint csak részvért csinálna és tetézné a bajt, a nehézségeket, az ellentállást, az elkeseredést és a szláv furfangot, mely ellenzéki találékonysággal minden álmát kiaknáz , minden eszközt fölhasznál, hogy a népet izgalomban tartsa és lázítsa. Csak néhány példát akarok fölemlíteni a fundamentalisták agitációinak széles köréből. A szeptember 12-dikéről kelt Hohenwartbélyegű legfelsőbb leirat, mely a cseh államjog elismerését tartalmazza és a koronázást kilátásba helyezi, a lapokban vasárnaponként mint első cikk minden kommentár nélkül megjelen. Ugyane leirat fényes kiállításban könyvkereskedési és nyomdai kirakatokban diszlik, nyilvános helyeken, csarnokok-, korcsmák- és kávéházakban, olvasó- és tantermekben pompás rámákba illesztve a falakon függ; az elemi iskolákban e leiratói tanítják a gyermekeket a betűzés és olvasás mesterségére. Azután a lapok mindenféle „hangulat-értesítéseket koholnak , melyeket állítólag a kerületi főnökök intéznek a helytartósághoz , s melyeknek birtokába „titkos utón“ ők előbb jutnak, mint maga a helytartó. Legújabban azt fogták Ungerre, a tárcanélküli miniszterre , hogy cseh vért szomjúhoz; egy miniszteri tanácsban ugyanis azt mondotta volna , hogy Csehországban azonnal helyreállna a rend, ha négy cseh agitátor fejét lábaik elé tennék. Hogy Kollert, az új helytartót, dichvel és gúnynyal fogadták, alig kell mondanom, különösen nevét mindenféle élcre és szójátékra használták föl. „Koller“ t. i. a többi közt a németben annyit jelent, mint csira , lóbösz, és igy a helytartót e betegséggel hozták párhuzamba ; „kollern“ pedig annyit jelent, mint gurulni , és így azt mondják , hogy Osztrákország mindig lejebb gurul a lejtőn, míg végre is összezúzódik. A választási mozgalmak igen élénken folynak; a kibocsátott fölhívások és programmok igen élesen jellemzik a pártokat. A szabadelvű németek époly együttes szellemben működnek, mint a feudál-klerikál és a nemzeti párt. Az ultramontán fölhívások csakugyan duzzadnak a rágalmak és szitkozódásoktól; az ilyen politikai irály csak Cislájtániában lehetséges. Az alkotmányos németeket mindennek elnevezik, ami rut, ocsmány, alávaló és gyalázatos, csak becsületes embereknek nem, és ha az ember ilyeneket olvas, alig hiszi, hogy egy ú. n. „kultur“-államban lakik. A személyes érdekek politikája ugyan mindig és mindenütt szenvedélyes szokott lenni, azonban a szenvedélytől az arcátlanságig még nagy lépés van. Különben a nagy megerőlködés egyelőre egyik pártot sem vezetheti a győzelemre, mert a birodalmi tanács, mely ezúttal összelép, csak addig fog ülésezni, míg a kormánynak szüksége lesz reá, tehát csak a költségvetés megszavazásáig. Hogy mi fog aztán történni, az még titok ; hogy pedig a budget megszavazására a megkívántató többség nem fog hiányozni, az bizonyos, mert a lengyelek, egy újabb határozat folytán, mindenesetre meg fognak jelenni a reichsrathban, ámbár a kormány nem lépett velük külön alkudozásra, hanem arra utasította őket, hogy terjeszszék ügyüket a birodalmi tanács elé. Gablenz visszalépése itt némi föltűnést okozott, politikai motívumokkal hozzák ös-zeköttetésbe. Azonban sokkal föltűnőbbek lesznek azon változások, melyek diplomáciai téren fognak véghez menni. Prokesch Osten báró, konstantinápolyi követünk, nyugalmaztatott, hogy ki lép helyébe, még eddig titok — Széchen grófot emlegetik. Metternich herceg, francia nagykövet állása tarthatatlan, mivel egész iránya és hajlama a második császársággal van összenőve. Különben ő sohasem őrködött Ausztria politikai érdekei fölött; az események mindig meglepték. Ő, és különösen neje, inkább társadalmi, mint diplomáciai körökben volt otthon és fényes estélyek által akart eleget tenni küldetésének. Távozása nagy űrt fog hátrahagyni az előkelő salonokban, hol kalandokat keresett, vagy hol neje egész a lakhatósa mulattatta a társaságot. Ez persze nem elég az üdvösségre , ily fontos állomás nehéz kötelességekkel, nagy felelősséggel jár. Ezt Metternich különösen a háború óta nagyon is érzi ; már Toursban mondotta, hogy ő nem szerepelhet ott, hol nem értenek más szót, mit „bum!“ Andrássy pedig oly követet akar, ki mindent és mindenhez értsen. Végül még fölemlítem, hogy e hó 17-én itt új lap indul meg Pichert ismert reichsrathi követ szerkesztése mellett. Címe : „Deutsche Zeitung“ és az osztrák-németek pártlapja akar lenni. Előrajz nem jelent meg; a hirdetés csak egy politikai „tanácsot“ említ föl, melynek szellemében a lap szerkesztett fog ; e tanács tagjai közt Kaiserfeld is szerepel, ami jó jel. R. 1. Barkácsolások. in. A fiatalsághoz szólunk, hanem azért a menyemasszony is értsen belőle. „Az elkényeztetést a szülőktől átvette a társadalom, s bizonyos fokig belevitte az életbe,amely körülmény kártékonyan beforakozott a tanodába is. Minden nemzet jövőjét, a fiatalság magatartásából, visszaéléséből, kedvteléseiből lehet sejteni, milyen leend. Azért tesszük első helyre a fiatalságot ! A példabeszéd szerint: a vének károgásait követik a fiatalok. A mi fiatalságunkon eltűnő a szülei háztól öröklött elkényeztetés mérges hatása, mely nem engedi, hogy nála a valódiság és mélység után törekvő komolyság érvényesüljön, azon komolyságé, mely érzi, hogy egy egész élet komoly feladatának megoldásával van szemben, s tudja, hogy egész emberkor ügyeinek vezetése ereá néz.“ Fiatal embereink legnagyobb részt szédelegnek, nemesebb öntudatos tevékenység és életcélok nélkül. El van terjedve közöttünk azon hülye fogalom, hogy a fiatalság duzzadó erejének (amely, fájdalom, szintén apad !) okvetlenül „durvaságban, hencegésben és üres léhaságban kell nyilatkoznia“ — s ez eléggé mutatja, hogy „van benne élet.* Erőt (!) és kitartást a röstségben és „pipaszó“ mellett a „sült galamb“ városában tapasztalhatni, ami nem egyéb, mint a másfélszázados török uralom drágalátos maradványa, melytől még eddig nem bírtunk megszabadulni. Magasabb világnézetről, emelkedettebb fölfogásáról az embernek, a polgárnak, a hazafinak — szó sincs. A minden számításnélküli napról-napra való, a jövendőre még csak nem is gondoló „majd csak megélünk“ képezi kényelmes fatalizmusunkat. Az önbecsülés és mások megbecsülése, az iparkodás és munkának magasra becsülése, a gyöngédség és erkölcsi nemesség, — mind oly tulajdonok, melyekről „örege-apraja“ azt hiszi, hogy elég azokra szoktatni a „fiatal embereket,“ mikor „az eszük megjö.“ Ami természetesen nem igen szokott megjöni, mivel az elkényeztetés minden nemesebb érzelmek, gondolatok kifejlődésének rendszerint nyakát töri. Fiatalságunkban még igen kevesen foglalkoznak komoly olvasmányokkal; azok is, akik dolgoznak, nagyobbrészt csakis kenyérkereseti szükségből teszik azt. Önművelési célokból, ami által nemcsak szellemi tőkéjét gyarapíthatná és a közművelődésnek használhatná, hanem saját értékességét is emelhetné mások előtt. — ilyenféle szándékból édeskevesen dolgozunk! „Léhább, üresebb és szegényebb törekvéstt fiatalságot nem igen lehet látni, mint a mienk!“ — így szól könyvünk. S bár látni való benne az elkeseredés, de nem tagadhatni, hogy több itt az igaz, mint a valótlanság. Igaz, hogy általában beszél , ránk is illik lesz az, — hanem mégis leginkább a fővárost látszik érteni, melynek fiatalsága ellen ez év elején — emlékezünk — egyik nagyobb ellenzéki lapunk is ugyancsak keserű igazságokat hallatott. Szinte jól esik tudnunk, hogy például a szegedi „Ifusági-körben“ oly szellem ébredt föl, hogy ha valami ázsiai démon közbe nem lép, reményteljesen haladhat előre, s idővel ha egészen nem is, legalább sokat helyreüthet az öröklött mulasztásokból, de sokkal fontosabbat, ha jövendő, a minden szépért és jóért melegen lelkesülő és fáradó, munkás, igazi fiatalságunknak egyengetheti útját, hogy „legyenek jobbak apáiknál.“ Egy a hazai fiatalsággal folytonos közigazgatási érintkezésben álló egyén mondás arra, hogy nemzetünk jóravaló művelt nemzetté lehessen, először ki kell pusztulniok az öregeknek, azután a most növekvő nemzedéknek is, mert ezek már inficiálva vannak apjuk bűnei által, s csak az azután fölsarjadó generáliétól lehet jót reményem. Annyi elvitázhatlan tény, hogy az apák bűnei alig büntettethetnének meg gyorsabban és nyilvánosabban, mint ahogy az napjainkban történik , midőn 14, 18, 20—25 éves, úgyszólván gyermek-fiatalok „életuntságból“ és „elkeseredésből“ fébelövik magukat. Szomorú jelei az időknek ! Hol van mindezeknek az oka? Az elkényeztető gyermeknevelésben, melyet azután folytatunk az életben. Sok jót eszközölhetnek e tekintetben a vidéki „ifjúsági körök“, hogy nemesebb és egészségesebb érzéket ébreszthessenek legalább közvetve azon hatás által, melyet saját városuk szellemére, irányára a jövendőben gyakorolhatnak; mert hiszen a jövő úgy is a fiatalságé. Azért ifjú barátim: „rajtatok áll és világ leend!“ — mint Szilágyi Mihály mondá egykor a befagyott Duna partjain ; rajtatok áll itt a Tisza mellett is, hogy a jövendő biztosítékai lerakassanak. Törekedjünk tehát és tettekkel munkálkodjunk oda, hogy akik nyomainkba lépnek, valóban „legyenek jobbak apáinknál!“ Szelevényi: Hazai ügyek. — Országgyűlés. A képviselőházi ülés dec. 4 én. Pauler közoktatásügyi miniszter benyújtja a felnőttek oktatásáról szóló törvényjavaslatot. A napirendben folytattatik a budgettárgyalás. Simonyi Ernő tegnap megszakasztott beszédét bevégezve, egy határozati javaslatot ad be, mely azt kívánja, hogy a kormánynak semmi költségvetés ne szavaztassák meg, mert a kiegyezési alapon az ország fölvirágzása lehetetlen ; mert a cseh ügyekbe avatkozás által törvényt sértett a kormány és a csehek ellenszenvét ellenünk előidézte; mert a horvát-szlavén országgyűlés elnapolása által alkotmányellenes tényt követett el; mert hivatalnokait képviselőkké választatta, mert a reformokat ellenzi s csak saját hatalma növelésére fordítja és adósságra adósságot halmoz. Kerkapoly miniszter roppant hatású beszédben felel az ellenvetésekre , különösen hangsúlyozza, hogy a költséges befektetések mindannyian gyümölcsözök. Ezután fölszólal Csanády, kinek véleménye szerint a jogföladó kormány kormányzásához mérve, még a török uralom is áldás volt hazánkra. Schwarz és Vukovich pártolják a különvéleményt. A szónokok sorát berekeszti K. Orbán Balázs, „ki őseinktől serzett hazánkra“ veszélyesnek tartja a kormány politikáját A ház nov. 5-iki ülésében Bömekes Frigyes interpellációt intéz a közlekedésügyi miniszterhez, a magyar keleti vasutaknak a romániai vasutakkal leendő összekapcsolása ügyében. Ezután Tisza Kálmán kérte a házat, hogy a nógrádi ügyben beadott határozati javaslatát, mely a belügyér vád alá helyezését indítványozza , az általános budgetvita után tűzze napirendre. Ezen fölszólalásra lágy zaj és mozgás keletkezett a házban; a baloldal, mely jelenleg többségben van , szavazást sürget; a jobboldal 20 tag által holnapra kéri halasztatni ez egybeni határozatot. Ezután az elhalasztás jogosultsága és jogosulatlansága fölött keletkezett hosszan tartó heves és itt-ott keserű kifakadásokkal teli vita, miközben Tisza kívánságától viszszalépvén, a szavazás elvesztő tárgyát. A napirendben folytattatott a budget általános tárgyalása. Szót emeltek : Helfy, Lázár Ádám, Madarász József, Patay, Máttyus és Miletics, ki határozati javaslatot terjeszt elő a nemzetiségi képviselők nevében, hogy a jelen kormánynak több , — szónok által fölsorolt — alkotmányellenes intézkedései s a nemzetiségi törvény megsértése miatt ne szavaztassák meg a budget. Miután még Kiss János emelt szót, az általános vita be lett fejezve. A főrendiház dec. 5-én szintén tartott ülést, melynek tárgyát az ipartörvényjavaslat megvitatása képezi. A hármas bizottság javaslata folytán a törvény általánosságban elfogadtatik. — Részleteiben néhány §-son történik módosítás. — Az első folyamodású törvényszékeknél és járásbiróságoknál szervezett bírói állomások betöltése iránt az igazságügyminisztériumban folytatott bizalmas tárgyalások f. hó 4-én — egy pár törvényszék kivételével — már végüket érték, s a felterjesztés e hó végén, ha egyéb akadály közbe nem jő, megtétethetik. Sok kellemetlenségnek volt kitéve az igazságügyminisztérium a „Reform“ azon híte folytán, hogy a már megállapított kinevezési jegyzékek bárki által is megtekinthetők az igazságügyminisztérium elnöki irodájában, miután e hírre egész karavánok zarándokoltak az elnöki irodába s a legelbizakodottabb képpel kívánták a jegyzékek megtekinthetését, mig az ottani tisztviselő egész nyájassággal tudtokra adta, hogy az említett hir nem volt egyéb hírlapi kacsánál. (P. N.) -- Csanád megye új bizottsága nov. 27 én tartott első ülésében, Dodinszky József b. tag indítványára, a túlnyomó többség határozatot hozott, mely szerint a fönnálló kiegyezési alapot s az ez alapon álló kormány politikáját saját meggyőződésével egyezőnek vallván, Andrássy Gyula grófnak — ki, mint ezen közjogi alapon álló minisztérium elnöke, a haza irányában érdemeket szerzett — elismerést szavaz s hozzá búcsuföliratot intéz; gr. Lónyay miniszterelnöknek pedig — kinek munkabíró erélyétől sok üdvöst remél — feliratilag üdvözletét és bizalmát fejezi