Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-05-05 / 54. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hetenkint 3-szor , vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztii Mégliroma, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldeniskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet dők: Ulieil Chitul.il Burger Zsigmond könyvnyomdájában, előfizetési pénzek küldendők._ Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre, postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre Évnegyedre . 2 frt. hová 4 frt. föltételek: Helyben Egész évre ... 7 Évnegyedre a kiadóhivataltól elvitetve: frt | Féléve . 3 frt 50 kr. . . . 'i frt-75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann K. első magyar kígyó n tea C szám Pécsben Nausenstem &. Vogler (Neuer Markt 11), tippelik A.SS Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majna in. Frankfurtban 0 I,. Daube A hirdetési expeditiójában, lépésőben Eugen Fort, l'arislmis Havas, l allite, Itullier Jk Cji Prágában, Münchenben, Nirinbergben, Strassburgsmil, Zürichben és itanbirgbach Messe I hüntetési irodájában, dizeile 22) és Mosse Gp és Messe Rudolf Pince de la Bourse 8), hirdetési irodájában 54-ik szám Vasárnap, május 5-én. hirdetéseken jut : - — ----------------. ' '■ — Magánhirdetéselvél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 0 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 31 kr kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj eldlegesen megküldendő, és pedig mindet hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótól 1 frt és 50 kr., mindert további szóért egy kr. fizetendő ANyilttér“-ben a négyhasábos .petitsor iktatási dija 15 krajcár/ •' '.ll • 0 csá taki és apostoli Mr. felsége ünnepélyes fogadtatásaik előismerteb*. A városi köztörvény hatóság' köbeléből kirendelt rendező-bizottmány 0 cs. és apostoli kir. felsége legmagasabb it mutatásának idejére magát állandósítja. Tagjai balkarjukon nemzeti szinti szalagot viselnek jelvényképen. A rend fenntartására a városi rendőrség összes személyzetén fölül a polgárokból alakított 60 tagú, jelvénynyel ellátandó polgári rendőrtest alakíttatik. A közönség fölhivatik, miszerint a rendező bizottság és polgári őrség intézkedései és rendelkezéseihez alkalmazkodjék. Azon pillanatot, midőn a cs. és apostoli kir. fölsége Szeged város határát elérendi, mozsár-durrogás és a városban létező tornyok összes harangjainak meghuzatása fogja jelezni, utóbbi meg nem szünendvén addig, mig Ő fölsége leszálló helyére meg nem érkezett. A rendező-bizottmány a városi tanács és törvényhatósági bizottság tagjaival május 9-én d. u. 2 órakor a városházánál gyűlend össze, s a d. u. 3 órakor megérkezendő királyt, élén a városi főispánnal, az alföldi vasúti indóház feldíszített várótermében fogadja. A pályaudvarba a nevezett személyeken és a hatóságok képviselőin kívül másnak bemenni nem szabad. Az indóháztól kezdve egész a takaréktári épületig az út mindkét oldalán a mindkét nembeli tanulóifjúság, céhek és testületek zászlóik alatt egyesülve képezendnek sorfalat. A legmagasabb és magas vendégek beszállítására rendelt fogatok az indóház előterén balra állíttatnak föl, melyek közt a rendet a városi rendőrkapitány tartandja fönn. A díszfogat-tulajdonosok fölhivatnak, fogataikat ez alkalomra a rendező bizottság rendelkezése alá bocsátani és azokat a, mondott napon d. u. 1 órára, a gyülhelyre rendelni. A magán foganatokon kivül a bérkocsik is lefoglaltatnak, mit a, kapitányi tisztség esZ közöd. A bevonulási rend a következő: Legelői 6 városi lovas pásztázó, a főkapitány, a közönség köréből alakított díszlovascsapat , a főispán és polgármester, ő császári és apostoli királyi felsége a város díszfogatán, a legmagasabb kíséret, a rendezőbizottság, a tanács és törvényhatósági bizottság tagjai, végre azok, kik a bevonuláshoz kocsijaikkal csatlakozni fognak. A vonat a budai országúton végig haladván, ő felségét a számára rendelt, fogat a takaréktári épület kapuja alá szállítja; a többi fogatok a magas vendégeket kijelölt szállásaikra elszállítván, elvonulnak. A takaréktári épület lépcsőzetén ő felségét Szeged hölgykoszorúja, karjain végigfutó virágfüzért tartva, üdvözli. A köztörvényhatósági bizottság és tanács ezalatt, a széképület nagyobb termében összegyűlvén, a főispán vezetése alatt, testületileg felsége tisztelgésére siet iumepias öltözetben, és legalázatosabb hódolatának a polgármester általi kijelentése és a bemutatás után, a polgármester a város közönségének a vár átadására vonatkozó kérelmét fogja, leghuzatosabban átadni. Noha Ő felségének ezen körútja az alföld víz által sújtott ínséges vidéke megszemlélése céljából történvén , minden feltűnő díszítés mellőzése kívánatképp jeleztetett is, e körülmény mindazonáltal Szeged városának koronás királya iránt hagyományos hűséggel és hódolattal viseltető közönségét legkevésbbé sem gátolja abban, hogy a felsége boldogító látogatása alkalmából keblét elárasztó örömérzelmeit és tiszteletét külső jelek által is ne nyilvánítsa; minélfogva a rendezőbizottság bizton reméli és elvárja, hogy a polgárok lakásaikat zászlók, zöld gályák, vagy egyéb diszítményi tárgyakkal telhetőleg fölédiszítendik, és közreműködendnek , hogy a város egész ünnepies színt öltsön. Este 7—8 óra közt a város nemcsak a főtéren és kivonulási után, hanem minden részeiben kivilágíttatik, és e tekintetben a rendezőbizottság ismét, Szeged város közönségének tisztelet- és hódolat-érzetére hivatkozik. Ő felsége elutazása még azolnbap este 9 és fél órakor az állami vaspályán, és úgy a kivonulás a takaréktári épülettől a Széchenyi - téren keresztül az iskola-utca, egyház- és buza-tér, szt.-háromság-utca s Gázsér utcán át történik. A kivonulásra nézve ugyanazon rend és módozatok állapíttatnak meg, melyek a bevonulás alkalmára a föntebbiekben meghatároztattak. Kelt Szegeden 1872. május 4-én tartott bizottsági ülésből. A rendező-bizottság: Ghyczy hattyúdala. (K. L.) Egy régi költői rege azt tartja , hogy a hattyú néma keble, midőn halálának közeledtét sejti , megszólal és mélabús, szívreható hangokban búcsúzik el az élet gyönyöreitől , fájdalmaitól. Az a borongós, megrendítő bizonytalanság, mely az élet és halál közti válaszfalt képezi , nemcsak emeregét hajtotta ki egyik gyöngéd bimbójaként, hanem ama benső kegyeletet is megérlelte, melylyel az ember szive és ajka a haldoklók végszavain csíigg, valamint azon jámbor hitet, hogy e végszavak látnoki jelentőséggel bírnak. Innen az érzelmek az a sajátságos, fölzaklató és egyes ízeiben ki sem magyarázható vegyüléke, melyet a költők hattyúdala lelkünkben keletkeztet; innen az a mély tisztelet, melylyel kiváló egyéniségek utolsó gondolatai iránt viseltetünk.................... Egyik nagy emberünk hattyúdala és végrendelete fekszik a nemzet előtt: Ghyczy Kálmán képviselői jelentése. E ja ülés , mely egyszersmind politikai szereplésének utolsó mozzanatát képezi, egy valóságos tragikum fátyolát lebbenti föl előttünk. A tragédia hőse megbukik, mivel szenvedélyei az erkölcs rideg törvényeibe ütköznek. Ghyczy Kálmán a magány sírjába vonul vissza a nyilvánosság dekáiról, mivel benső meggyőződése és külső pártállása közt át nem hidalható szakadás létezik. Egy Ghyczy nem válhatik hittagadóvá,, nem léphet át egyik táborból a másikba, még akkor sem, ha amannak minden tévedéseit, emennek egész jogkörét át bírja tekinteni ; egy Ghyczynek nem marad egyéb) hátra, mint a lemondás. Azért, bármennyire fájlaljuk is azon nagy veszteséget , melyet a haza szenved e ritka férfiú elhallgatásával, nem kívánhatjuk tőle azon roppant áldozatot, hogy az emésztő küzdelmet még továbbra is folytassa Ghyczy képviselői jelentése, a benső meghasonlás e hűt tükre — ha csupán annak lényegét tekintjük — két egymástól szellemileg és elvileg elváló részből áll ; csakhogy eme két ellentétes rész a művelt és gyöngéd érzelmű ember tapintatával olyfornyán van egymásba szőve, hogy a saját pártját meg ne sértse s hogy eddigi politikai ellenfelei se mondhassák egész határozottsággal , hogy attól elszakadt. Keserű igazságokat mond a bal középnek vérző szívvel, megkapó szeretetreméltósággal; elsorolja bűneit, vétkeit e pártnak, de egyszersmind meleg rokonszenvvel öleli át búcsúja alkalmával, hogy a tövis fájdalmát szíve lüktetésével gyógyítsa, vagy legalább enyhítse. És így e képviselői jelentés átolvasása után a legelső benyomás a sajnálkozás két neméből áll : sajnáljuk magát Ghyczyt, ki Tisza Kálmán mellett nem törhetett rést józan politikai nézeteinek és pártjának, sajnáljuk a jeles emberekben szegény hazát, mely ismét egyik kitűnőségét veszíti el. Azonban ezen első benyomásnál nem állapodhatunk meg; a pártküzdelem kezünkbe szorítja a fegyvert és az ellenfél veresége annál súlyosabb, ha azt saját fegyvereivel támadhatjuk meg és győzhetjük le. A kímélésnek és kegyelemnek most nincs ideje; nem valamely párt , hanem az egész nemzet érdeke forog a kockán. A balközép folytonosan a közjogi alap megingatásán működik , melyet mi a jog és törvény oszlopaival támogatunk. És Ghyczy így nyilatkozik mellettünk, a Deákpárt mellett: „Az 1867-ik évi kiegyezés nem törvény csupán , hanem egyszersmind államjogi egyezmény is , és igy veszélyesen tévednek és veszélyes tévedésbe ejtik a nemzetet is, kik ezen kiegyezés föltételeit a magyar országgyűlésen egyoldalúan alkotandó törvény által egyszerűen meszüntethetőknek vélik.“ Az ellenzék folytonosan kacérkodik a nemzetiségekkel, arany hegyeket ígér a tömegnek, egyre szítja a gyűlölet szikráit polgár és polgár közt, jogfosztás és hazaárulás hangzik le ajkairól a kiskornak könnyen félrevezethető, megvesztegethető serege közé; és Ghyczy igy nyilatkozik mellettünk, a Deákpárt mellett: „A balközépnek nagy óvatossággal kell eljárnia, nehogy a működésére fölhasználható idő és alkalom bekövetkezése előtt szenvedélyes izgalmak s indokolatlan remények fölébresztésével megzavartassék az országnak belbékéje és nyugalma, s hazánknak jövője és jelene is veszélynek tétessék ki.1! Az ellenzék a „szegény adózó nép“ hamis frázisával kapacitálja a csőcselék naiv közgazdászait, és Ghyczy igy nyilatkozik mellettünk, a Deákpárt mellett : „Veszélyesen tévednek s veszélyes tévedésbe ejtik a nemzetet is , kik azt hiszik , hogy azon állami intézmények, melyek a polgárok anyagi és szellemi érdekeinek megőrzésére , fejlesztésére szükségesek, tetemes állami költség nélkül tarthatók fenn s e hitben a haza polgárait a közterhek általuk eszközlendő könnyítésének hiú reményével kecsegtetik ; mert semmiből semmi, kevésből kevés lesz, csodát korunkban senki sem tehet; s minél szabadabb, minél fejlettebb és tökéletesebb az állami élet, annál nagyobbak az állam háztartásának költségei is, melyek azután a nemzet anyagi és szellemi állapotai e költségek segélyével eszközlendő fejlődésének előnyei által téríttetik meg.“íme Ghyczy Kálmán bácsija, végrendelete , hattyúdala. Igen jól tudjuk mi, hogy ameddig Tisza Kálmán vaspálcája uralkodik, a politikai józanság, a hazafiús szeretet és aggodalom ezen vallomásai a balközép táborában nem fognak viszhangra találni , gyökereket verni ; a zsarnoki fegyelem és az önámitás vaskapuit Inában döngetik az érvek , az igazságok. De ha az ellenzék makacsul megtartja is eddigi állását és legnagyobb emberének végszavai fölött sem gondolkodik , úgy mi, a jobbpárt, épen a visszalépett Ghyczyben találjuk egyik leghatalmasabb szövetségeseinket. Saját ellenfelünk, éspedig a legkitűnőbbek egyike, nyíltan kimondja, hogy mi, a Deákpárt, a helyes úton járunk: az ilyen elismerés fokozza az önérzetet, növeli a bizalmat és erőt, emeli a bátorságot s áldozatkészséget és igazolja politikai eljárásunkat. Azért ne lankadjunk, hanem férfiasan előre a kitűzött úton, a kitűzött zászló alatt, a kitűzött cél felé egyenként úgy, mint seregestül! Hazai ügyek. — A horvát ellenzék , az úgynevezett nemzeti párt valóban sokra viszi. Nem elég, hogy mint az alábbi közleményből látható — a forradalmárok vagy zsiványok által használni szokott, élet és vagyon ellen intézett fenyegetések undok fegyveréhez nyúl ; nem elég, hogy nyíltan is a legnagyobb izgatást viszi véghez és ahol lehet, preszsziót gyakorol a választókra — mint ezt a diakóvári káptalan nyilvánosságra jött hivatalos rendelete bizonyítja, melyben alárendeltjeire egyenesen ráparancsol , hogy miként izgassanak és kikre szavazzanak, — mindez nem elég, hanem kedves szövetségesétől, a cseh ellenzéktől elsajátíta azon piszkos fegyvert is , mely a politikai küzdelmek legújabb és legerkölcstelenebb találmánya : a lopást. És hogy valamikép túl ne szár-