Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)

1872-05-05 / 54. szám

1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hetenkint 3-szor , vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztii Mégl­iro­ma, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­­iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet dők: Ulieil Chitul.il Burger Zsigmond könyvnyomdájában, előfizetési pénzek küldendők._ Előfizetési Szegeden házhozhordással és vidékre, postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre Évnegyedre . 2 frt. hová 4 frt. föltételek: Helyben Egész évre ... 7 Évnegyedre a ki­adóhivataltól elvitetve: frt | Féléve . 3 frt 50 kr. . . . 'i frt-75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann K­. első magyar kígyó n tea C szám Pécsben N­­ausen­stem &. Vogler (Neuer Markt 11), tippelik A.­­SS Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majna in. Frankfurtban 0 I,. Daube A hirdetési expeditiójában, lépésőben Eugen Fort, l'arislmis Havas, l­ allite, Itullier Jk Cji Prágában, Mün­ch­enben, Ni­rinbergben, Strassburgsmil, Zürichben és itan­b­irgbach Messe I hü­ntetési irodájában, dizeile 22) és Mosse Gp és Messe Rudolf Pince de la Bourse 8),­­ hirdetési irodájában 54-ik szám Vasárnap, május 5-én. h­irdetés­ek­en­ jut : - — ----------------. ' '■ — Magánh­irdetéselv­él a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 0 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 31­ kr kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj eldlegesen megküldendő, és pedig mindet­ hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótól 1 frt és 50 kr., mindert további szóért egy kr. fizetendő A­­Nyilttér“-ben a négyhasábos .petitsor iktatási dija 15 krajcár/ •' '.ll • 0 csá­ t­ak­i és apostoli Mr. felsége ünnepélyes fogadtatás­aik előismerteb*. A városi köztörvény hatóság' köbeléből kirendelt rendező-bizottmány 0 cs. és apos­toli kir. felsége legmagasabb i­t mutatásá­nak idejére magát állandósítja. Tagjai balkarjukon nemzeti szinti sza­lagot viselnek jelvényképen. A rend fenntartására a városi rendőrség összes személyzetén fölül a polgárokból ala­kított 60 tagú, jelvénynyel ellátandó polgári rendőr­test alakíttatik. A közönség fölhivatik, miszerint a rendező­ bizottság és polgári őrség intézke­dései­ és rendelkezéseihez alkalmazkodjék. Azon pillanatot, midőn a cs. és apos­toli kir. fölsége Szeged város határát el­­érendi, mozsár-durrogás és a városban lé­tező tornyok összes harangjainak meghuza­­tása fogja jelezni, utóbbi meg nem szünend­­vén addig, mig Ő fölsége leszálló helyére meg nem érkezett. A rendező-bizottmány a városi tanács és törvényhatósági bizottság tagjaival május 9-én d. u. 2 órakor a városházánál gyű­­­lend össze, s a d. u. 3 órakor megérke­zendő királyt, élén a városi főispánnal, az alföldi vasúti indóház feldíszített várótermé­ben fogadja. A pálya­udvarba a nevezett személyeken és a hatóságok képviselőin kívül másnak bemenni nem szabad. Az indóháztól kezdve egész a takarék­­tári épületig az út mindkét oldalán a mindkét nembeli tanulóifjúság, céhek és testületek zászlóik alatt egyesülve képezendnek sorfalat. A legmagasabb és magas vendégek be­szállítására rendelt fogatok az indóház elő­terén balra állíttatnak föl, melyek közt a rendet a­ városi rendőr­kapitány tartandja fönn. A díszfoga­t-tulajdonosok fölhivatnak, fo­gataikat ez alkalomra a rendező­ bizottság rendelkezése alá bocsátani és azokat a, mon­dott napon d. u. 1 órára, a gyülhelyre ren­delni. A magán foganatokon kivül a bérkocsik is lefoglaltatnak, mit a, kapitányi tisztség esZ közöd. A bevonulási rend a követ­kező: Legelői 6 városi lovas pásztázó, a főkapitány, a közönség köréből alakított dísz­­­lo­vascsapat , a főispán és polgármester, ő császári és apostoli királyi felsége a város díszfogatán, a legmagasabb kíséret, a rendező­bizottság, a tanács és törvény­hatósági bizottság tagjai, végre azok, kik a bevonuláshoz kocsi­jaikkal csatlakozni fognak. A vonat a budai országúton végig haladván, ő felségét a számára rendelt, fogat a takaréktári épület kapuja alá szállítja; a többi fogatok a magas vendégeket kijelölt szállásaikra elszállítván, elvonulnak. A takaréktári épület lépcsőzetén ő fel­­ségét Szeged hölgykoszorúja, karjain vé­gigfutó virágfüzért tartva, üdvözli. A köztörvényhatósági bizottság és ta­nács ezalatt, a széképület nagyobb termében összegyűlvén, a főispán vezetése alatt, testü­letileg­­ felsége tisztelgésére siet iu­mepias öltözetben, és legalázatosabb hódolatának a polgármester általi kijelentése és a bemu­tatás után, a polgármester a város közön­ségének a vár átadására vonatkozó kérel­mét fogja, leg­huzatosabban átadni. Noha Ő felségének ezen körútja az alföld víz által sújtott ínséges vidéke meg­szemlélése céljából történvén , minden feltűnő díszítés mellőzése kívánatképp jeleztetett is, e körülmény mindazonáltal Szeged város­ának koronás királya iránt hagyományos hűséggel és hódolattal viseltető közönségét legkevésbbé sem gátolja abban, hogy a felsége boldogító látogatása alkalmából keblét elárasztó öröm­érzelmeit és tiszteletét külső jelek által is ne nyilvánítsa; minélfogva a rendező­bizott­ság bizton reméli és elvárja, hogy a polgá­rok lakásaikat zászlók, zöld gályák, vagy egyéb diszítményi tárgyakkal telhetőleg fölé­­diszítendik, és közreműködendnek , hogy a város egész ünnepies színt öltsön. Este 7—8 óra közt a város nemcsak a főtéren és kivonulási után, hanem min­den részeiben ki­világí­ttatik, és e tekintet­ben a rendező­bizottság ismét, Szeged vá­ros közönségének tisztelet- és hódolat-ér­zetére hivatkozik. Ő felsége elutazása még azolnbap este 9 és fél órakor az állami vaspályán, és úgy a kivonulás a takaréktári épülettől a Szé­chenyi - téren keresztül az iskola-utca, egy­ház- és buza-tér, szt.-háromság-utca s G­á­­zsér utcán át történik. A kivonulásra nézve ugyanazon rend és módozatok állapíttatnak meg, melyek a bevonulás alkalmára a föntebbiekben meg­ha­­tároztattak. Kelt Szegeden 1872. május 4-én tar­tott bizottsági ülésből. A rendező-bizottság: Ghyczy hattyúdala. (K. L.) Egy régi költői rege azt tartja , hogy a hattyú néma keble, mi­dőn halálának közeledtét sejti , meg­szólal és mélabús, szívreható hangokban búcsúzik el az élet gyönyöreitől , fáj­dalmaitól. Az a borongós, megrendítő bizonytalanság, mely az élet és halál közti válaszfalt képezi , nemcsak eme­regét hajtotta ki egyik gyöngéd bim­bójaként, hanem ama benső kegyeletet is megérlelte, melylyel az ember szive és ajka a haldoklók végszavain csíigg, valamint azon jámbor hitet, hogy e vég­szavak látnoki jelentőséggel bírnak. Innen az érzelmek az a sajátságos, föl­zaklató és egyes ízeiben ki sem ma­gyarázható vegyüléke, melyet a költők hattyúdala lelkünkben keletkeztet; innen az a mély tisztelet, melylyel kiváló egyéniségek utolsó gondolatai iránt vi­seltetünk.................... Egyik nagy emberünk hattyúdala és végrendelete fekszik a nemzet előtt: Ghyczy Kálmán képviselői jelentése. E j­­a ülés , mely egyszersmind politikai szereplésének utolsó mozzanatát képezi, egy valóságos tragikum fátyolát lebbenti föl előttünk. A tragédia hőse megbukik, mivel szenvedélyei az erkölcs rideg tör­vényeibe ütköznek. Ghyczy Kálmán a magány sírjába vonul vissza a nyilvá­nosság de­­káiról, mivel benső meggyő­ződése és külső pártállása közt át nem hidalható szakadás létezik. Egy Ghyczy nem válhatik hittagadóvá,, nem léphet át egyik táborból a másikba, még akkor sem, ha amannak minden tévedéseit, emennek egész jogkörét át bírja te­kinteni ; egy Gh­yczynek nem marad egyéb) hátra, mint a lemondás. Azért, bármennyire fájlaljuk is azon nagy vesz­teséget , melyet a h­­a­z­a szenved e ritka férfiú elhallgatásával, nem kíván­hatjuk tőle azon roppant áldozatot, hogy az emésztő küzdelmet még továbbra is folytassa Gh­yczy képviselői jelentése, a benső megh­asonlás e hűt tükre — ha csupán annak lényegét tekintjük — két egy­mástól szellemileg és elvileg elváló részből áll ; csakhogy eme két ellenté­tes rész a művelt és gyöngéd érzelmű ember tapintatával olyfornyán van egy­másba szőve, hogy a saját pártját meg ne sértse s hogy eddigi politikai ellen­felei se mondhassák egész határozott­sággal , hogy attól elszakadt. Keserű igazságokat mond a bal középnek vérző szívvel, megkapó szeretetreméltósággal; elsorolja bűneit, vétkeit e pártnak, de egyszersmind meleg rokonszenvvel öleli át búcsúja alkalmával, hogy a tövis fáj­dalmát szíve lüktetésével gyógyítsa, vagy legalább enyhítse. És így e kép­viselői jelentés átolvasása után a leg­első benyomás a sajnálkozás két nemé­ből áll : sajnáljuk magát Ghyczyt, ki Tisza Kálmán mellett nem törhetett rést józan politikai nézeteinek és párt­jának, sajnáljuk a jeles emberekben sze­gény hazát, mely ismét egyik kitűnősé­gét veszíti el. Azonban ezen első benyomásnál nem állapodhatunk meg; a pártküzde­lem kezünkbe szorítja a fegyvert és az ellenfél veresége annál súlyosabb, ha azt saját fegyvereivel támadhatjuk meg és győzhetjük le. A kímélésnek és ke­gyelemnek most nincs ideje; nem vala­mely párt , hanem az egész nemzet ér­deke forog a kockán. A balközép foly­tonosan a közjogi alap megingatásán működik , melyet mi a jog és törvény oszlopaival támogatunk. És Ghyczy így nyilatkozik mellettünk, a Deákpárt mel­lett: „Az 1867-ik évi kiegyezés nem törvény csupán , hanem egyszersmind államjogi egyezmény is , és igy veszé­lyesen tévednek és veszélyes tévedésbe ejtik a nemzetet is, kik ezen kiegyezés föltételeit a magyar országgyűlésen egy­oldalúan alkotandó törvény által egy­szerűen me­szüntethetőknek vélik.“ Az ellenzék folytonosan kacérkodik a nemzetiségekkel, arany hegyeket ígér a tömegnek, egyre szítja a gyűlölet szikráit polgár és polgár közt, jogfosz­tás és hazaárulás hangzik le ajkairól a kiskornak könnyen félrevezethető, meg­vesztegethető serege közé; és Ghyczy igy nyilatkozik mellettünk, a Deákpárt mellett: „A balközépnek nagy óvatos­sággal kell eljárnia, nehogy a működé­sére fölhasznál­ható idő és alkalom be­következése előtt szenvedélyes izgalmak s indokolatlan remények fölébresztésével megzavartassék az országnak belbékéje és nyugalma, s hazánknak jövője és jelene is veszélynek tétessék k­i.1! Az ellenzék a „szegény adózó nép“ hamis frázisával kapacitálja a csőcse­lék naiv közgazdászait, és Ghyczy igy nyilatkozik mellettünk, a Deákpárt mel­lett : „Veszélyesen tévednek s veszélyes tévedésbe ejtik a nemzetet is , kik azt hiszik , hogy azon állami intézmények, melyek a polgárok anyagi és szellemi érdekeinek megőrzésére , fejlesztésére szükségesek, tetemes állami költség nél­kül tarthatók fenn s e hitben a haza polgárait a közterhek általuk eszköz­­lendő könnyítésének hiú reményével kecsegtetik ; mert semmiből semmi, ke­vésből kevés lesz, csodát korunkban senki sem tehet; s minél szabadabb, minél fejlettebb és tökéletesebb az ál­lami élet, annál nagyobbak az állam háztartásának költségei is, melyek az­után a nemzet anyagi és szellemi álla­potai e költségek segélyével eszközlendő fejlődésének előnyei által térítteti­­­k meg.“­íme Ghyczy Kálmán bácsi­ja, vég­rendelete , hattyúdala. Igen jól tudjuk mi, hogy ameddig Tisza Kálmán vas­­pálcája uralkodik, a politikai józanság, a h­azafiús szeretet és aggodalom ezen vallomásai a balközép táborában nem fognak viszhangra találni , gyökereket verni ; a zsarnoki fegyelem és az ön­­ámitás vaskapuit Inában döngetik az érvek , az igazságok. De ha az ellen­zék makacsul megtartja is eddigi állá­sát és legnagyobb emberének végsza­vai fölött sem gondolkodik , úgy mi, a jobbpárt, épen a visszalépett Ghyczy­­ben találjuk egyik leghatalmasabb szö­vetségeseinket. Saját ellenfelünk, és­pe­dig a legkitűnőbbek egyike, nyíltan ki­mondja, hogy mi, a Deákpárt, a helyes úton járunk: az ilyen elismerés fokozza az önérzetet, növeli a bizalmat és erőt, emeli a bátorságot s áldozatkészséget és igazolja politikai eljárásunkat. Azért ne lankadjunk, hanem férfiasan előre a kitűzött úton, a kitűzött zászló alatt, a kitűzött cél felé egyenként úgy, mint seregestül! Hazai ügyek­. — A h­orvát ellenzék , az úgyne­vezett nemzeti párt valóban sokra viszi. Nem elég, hogy mint az alábbi közle­ményből látható — a forradalmárok vagy zsiványok által használni szokott, élet és va­gyon ellen intézett fenyegetések undok fegy­veréhez nyúl ; nem­ elég, hogy nyíltan is a legnagyobb izgatást viszi véghez és ahol lehet, preszsziót gyakorol a választókra — mint ezt a diakóvári káptalan nyilvánosságra jött hivatalos rendelete bizonyítja, melyben alárendeltjeire egyenesen ráparancsol , hogy miként izgassanak és kikre szavazzanak, — mindez nem elég, hanem kedves szövetsége­sétől, a cseh ellenzéktől elsajátíta azon pisz­kos fegyvert is , mely a politikai küzdelmek legújabb és legerkölcstelenebb találmánya : a lopást. És hogy valamikép túl ne szár-

Next