Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-15 / 111. szám
bajor, sem württembergi hadsereg a mai értelemben. Jó lesz ezen kissé gondolkozni. Hazai ügyek. — Országgyűlés. A f hó 12-iki ülés már a régebben megszokott ülések képét mutatá: az indítványok, kérvények és interpellációk annak rendje szerint kezdetüket vették. Az elnök jelentvén, hogy Tisza Lajos közlekedési miniszter Küküllő megye első kerületét fogadja el, a kézdiordairól pedig lemond — ez utóbbi helyen új választás rendeltetik. Hoffmann Pál 72 sopron megyei község tanítóinak kérvényét nyújtja be , anyagi helyzetük javítása iránt, ami a kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Gáll József indítványozza, hogy azon szász képviselők is kifogás nélkül igazoltassanak , kiknek megbízó levele német nyelven van kiállítva. A ház nem bocsátkozott a kérdés elvi oldalának tárgyalásába, hanem tisztán a házszabályhoz tartván magát, az illető megbízóleveleket a bírálóbizottságokhoz utasította. Ezután Győrffy Gyula nyújtott be indítványt, mely szerint Udvarhelyszék központi választmánya utasítandó lenne a ház elnöke által, hogy a választási jegyzőkönyvet adja ki a legtöbb szavazatot nyert Orbán Balázs és Ugron Gábor képviselőknek. Ez indítvány szombaton fog tárgyaltatni. Az első interpellációt Nikolics Sándor intézte a miniszterelnökhöz a karlovici szerb kongresszus ügyében. Interpelláló rész néven veszi a kormánytól, hogy királyi biztost nevezett ki a kongresszus megnyitására, s tanácsára föloszlatta a gyűlést, mielőtt megalakulhatott volna, s csak azért, mert a kongresszusi képviselők nem akarták Mollinary kivánatára a fogadtatásánál megtenni, mit egy önérzetes ember sem tenne meg, hogy tudniillik a kapuk előtt álljanak a képviselők s ott háromszor éljenezzék meg a királyi biztost. Az interpelláció közöltetni fog a miniszterelnökkel. Megemlítendő még Várady Gábor kívánsága , hogy a képviselőház irományai küldessenek meg azon intézeteknek, melyeknek eddig is megküldettek, és hogy az egyes irományok gyorsabb nyomtatásáról gondoskodjék az elnök. Ezután a tegnapi választások eredménye a bizottságokra hirdettetett ki, s elhatároztatott , hogy a delegáció tagjainak megválasztása holnap fog eszközöltetni. A horvát képviselők klubbja a következő értesítést intézte az országgyűlési „Deák-kör“-höz . Horvátország és Szlavóniának a közös magyar országgyűlésen levő képviselői , tekintettel hazájuk külülgyeire, mindenekelőtt egy horvát-szlavón klubb alakítását tartották szükségesnek. E klubb feladata az , hogy minden kérdés fölött, mely Horvát-Szlavonországot különösen illeti, gondosan őrködjék. E kérdésekben a klubb oly orgánumnak tartja magát, mely által a Deák kör Horvát- Szlavonország óhaját és törekvéseit megtudhatja. — Minden más közös kérdésben a horvát-szlavon klubb a Deák-körrel solidárisan fog eljárni. A horvát-szlavon klubb határozatát annak elnöksége fogja a Deák-körrel tudatni. „A horvát-szlavon klubb Pesten“. FŐVÁROSI TMCMEL Saison mórt est mórt. — Sándor utcai színház.— Ziegler Klára. —Magyar színházak.— Építkezések. — Divat. A saison mórt kiterítve fekszik a ravatalon és édes gyermekei , a journaliszták és levelezők , búsan állják körül , szomorkodva a kedves halott ideiglenes elvándorlása fölött. Mert hiszen országvilág tudja, hogy a journalisták voltak, akik leghívebben ragaszkodtak a boldogulthoz, akiknek az volt, ami rosz időben az esőköpeny. Ha az előfizetők a lap silánysága fölött panaszkodtak , a szerkesztő nagy szemeket meresztve mondá: „Hja, a saison mort.“ — Ha a vidéki szerkesztő figyelmeztető levelezőjét levelei üres voltára, ez merészen vágta vissza: „Hja, a saison mortban nem lehet másként.“ Sőt mi több, a pincérek is belekontárkodtak a journalisták kiváltságába, s ha a vendég boszos volt a levesében evickélő légy pecsenye miatt, a franciát látott éles pincér is , fejét vállai közé húzva, előreránta az esőköpenyt, mondván nagy éhesen : „Hja, in saison mort is alles mort!“ De e fényes mentegetődzések korszaka elmúlt: az országgyűlés megnyílt, az öngyilkosságok szaporodnak és a fürdőről hazatérő vendégek bő anyagot szolgáltatnak a lapoknak a „hiteles forrásból“ hallott, tarkánál tarkább fúzió- és konfuzionális hírlapi hírek és — kacsák költésére. De most már nem (Nádor vendéglő). Aláírva: Smaics, elnök. Zivkovics Jován és Mihalovics Károly, alelnökök. Muzler József, jegyző. A nőnevelés fontossága. (S.y.) Azon sajnos hátraraadás , mely közművelődési viszonyainkat a nemzeti önállóság születése napjáig a külföld előtt oly szégyenletesen jellemezte, a legnagyobb mérvben nőinkre nehezült szellembénító súlyával. Ha férfivilágunk egy óriási contingense a szerencsétlen viszonyok miatt nélkülözni volt kénytelen a társadalmi lét nemesítő elemét, a művelődés forrásától annyival inkább távol állott nemzetünknek női fele, melyet természeti hivatása visszatartott egy magasztos, de csak kis körre szorítkozott szerepnek. Voltak nők, voltak anyák , azonban hiányzók náluk valami, nem is annyira hiányzók , mint inkább nem volt kifejtve, — ami a nőiség magasabb , fenségesebb fogalmának tényezője s mindinkább érezhetővé vált egy társadalmi baj, mely ekép kér orvoslást: „adjatok leányokat a hazának!“ A békéiból kiszabadult nemzeti szellem fölemelte kezeit, hogy összezúzza az állami jelentőség s anyagi jólét átkos elnyomósát, a hátramaradást. — Nemzetünk alkotmányos létre ébredve, a kormány kötelességhű vezérlete s a korszebem ösztönzése mellett rohamosan siet a fölvilágosultság százada által kijelölt műveltségi magaslat színvonalára hágni, hogy lépést tartva, haladjon a kulturállamok népeivel. Siet, mert nincs vesztenivaló idő , min okult, az saját példája volt, az tanítá meg, hogy „ . . . aki tömeggel nem halad. Vagy elmarad, vagy eltiportatik.“ Azon üdvös mozgalom, mely művelődésünk érdekében hazánk oktatásügyének terén oly hatalmas erővel megindult és folyik, nem hagyta figyelmen kívül leányaink érdekeit sem. A női hivatás egész nemes teljében a maga fenséges magaslatán — be van vezetve fajunk kultiválási programmjába s a magyar hölgy a nemesítő művelődés utján saját magasztos szerepkörébe fog igtattatni. Természetesen mindaz , ami állami létünk új aerájában a közművelődés érdekében eddigelé történt, csak oly eredményt képes fölmutatni , melynek neve szerény kezdet, sőt kezdetnek nevezhető minden e célra irányuló eddigi intézkedés is , ha a megoldandó feladat óriási nagyságát tekintjük; nekünk gigászi munkát kell végeznünk, tízszer, huszonra többet és nehezebbet , mint a külföld kulturnépeinek; mert mi onnét indulunk ki, hol ezek évtizedek előtt állottak és néhány év alatt oda akarunk jutni, ameddig ezek haladni fognak. Ily nagy munkával szemben méltányolnunk , támogatnunk kell minden törekvést, minden tevékenységet , mely a közcél elérhetéséért működik , honfiúi kötelmünk parancsolja megnyugtató és buzdító példaként idézni e téren minden oly mozzanatot, mely elég méltó és hatékony , hogy bennünket azon megörvendeztető tapasztalatra ébreszszen, hogy haladunk. Különösen kettős kötelmünk érdeklődni nőink művelődési ügye iránt ; élénk és rokonszenves figyelemmel kisérni, mikép növekedik fajunk ifjú női nemzedéke; hol és hogyan teremnek azon hölgyek, kiknek hivatása lesz a „meg nem tört, de megfogyott magyart“ nemcsak szaporítani, hanem nemesíteni is kell tartanunk, hogy egyik vagy másik botrány kutforrását a saison mért árnyékában kelljen keresnünk. Az országgyűlés megnyittatván , a szélsőbal — Simonyi bácsi személyében — már megkezdte az időtöltést az ő bonhazafias ovációival, és a fővárosi közönség örül, hogy ezentúl nem kellene a kerepesi uti színházban vígjátékokat pénzért néznie , mert elég eredeti látványosságot készül nyújtani a Sándor utcai nézőtér. Az is van elég ügyes komikus, ami fő , nem is pénzért mutogatja magát — fájdalom! — eléggé megfizeti az ország. Akik evvel sem érik be, azok elmennek és megnézik — Ziegler Klárát. — Meggyónom bűnömet, én is megnéztem egyszer , de bocsásson meg a kisasszony alföldi őszinteségemért — nekem nem tetszett. — Nem akarom művészetét kisebbíteni vagy megtagadni — mert „virtus etiam in hőssé laudandum est — de nem szeretem , hogy oly nyelven tud szépen declamálni , melyben az előforduló töméntelen hosszú magánhangzó nemcsak a szavakat, hanem a szavaló száját is tökösnyire nyújtja. Én csak egy Szerdahelyi, Feleki, vagy Prierte Cornelia , stb. szavalatán tudok lelkesülni, mert ezek édes hazai nyelvünkön hirdetik az igét, és nem tehetek róla, de, ha Ziegler Klárát hallom , Csermák sóhaját viszhangozom: „Oh, miért nem született magyarnak!“ Mivel épen a színháznál vagyok , kimerítem a fővárosi színházi eseménytárt. Mik- Válasz az „Új telekkönyvünk“ című cikkre. A lapunk múlt vasárnapi számában „Új telekkönyvünk“ cím alatt megjelent cikkre illetékes helyről a következő sorokat vettük: „A heszínelő bizottság iparkodott elegendően már a helyszínelés ideje alatt mind a 4 templom előtti hirdetések és piacokon való dokoltatások által a birtokosságot a helyszínen leendő megjelenésre fölhívni és elmulasztás esetében a következményekre figyelmeztetni, minek azonban oly kevés eredménye volt, hogy a bel- és felsővárosból 2—300 részletnél alig 4—5 birtokos jelent meg. Midőn a művelet összeállítása után a hitelesítés foganatba vétetett, ismét hirdettetett ujságilag és házaknáli bemondás által, mely időben jelentkezzenek a birtokosok a bizottság előtt, újra is azon komoly figyelmeztetéssel, miszerint a miniszteri rendeletek a bizottságnak szigorúan meghagyják, hogy meg nem jelenés esetében a birtokokat — akárhogyan telekkönyvezzék is azok — az illetők kárára és költségére hivatalból meghitelesítsék. A bizottságon nem múlt a jelentkezőknél a fölmerült hiányok kiigazítása, mit legjobban azon körülmény tanúsít, hogy mindazok számára a telekjegyzőkönyvek újból írattak; az idő sem vétetett számításba, miután a bizottság egyes tagjai reggeli 7 órától esti 7 óráig az irodában találhatók voltak. Hogyan ítélt volna a közönség a bizottságról, ha az a fönálló miniszteriális rendeletekhez szigorúan ragaszkodva, mindezen említett sok kiigazítást a helyszínelésnél elmulasztott megjelenés okából jogosan megtagadta és az illető telekkönyveket hiányaikkal együtt, a rendeletek értelme szerint, hivatalból hitelesítette volna? — Aki megjelent és birtokában hiányok találtattak, annak telekjegyzőkönyve kiigazittatván, újból íratott; aki pedig meg nem jelent, vagy a sok teendő miatt várakozni nem akart, annak birtokát a bizottság legjobb akarat mellett sem volt képes kiigazítani. Sokan a helyszínelésnél és hitelesítésnél megjelenésüket fölöslegesnek tartották, azon véleményben lévén, hogy miután az ő telekkönyvben az ő birtokuk nevükre van írva, az más névre úgy sem kerülhet, de számításba nem vették, hogy p. o. hasonneuiű Dobó, Szabó, Nagy, Kovács s a t. ezen 14 □ mértföldnyi határban igen sok van, a bizottság azokat közelebbről nem ismerte, kivált ha a szomszédok által a helyszínelésnél csufnevek mondattak be, amint az számtalanszor megtörtént; ezenkívül még az a telekkönyvben a nők nevei többnyire kihagyva találtattak. A szegedi értelmiségnek tudnia és tekintetbe vennie kellett volna, hogy miután a telekkönyv rendezéséből kifolyó hitel szilárdítása oly sok áldozattal jár, ezen alkalmat mindenkori pontos megjelenés által fölhasználni kell. Ezen ügy fontosságát tudta jól Georgievics biró ur is és még sem jelent meg. — Hogy ezen hiba megtörtént, onnan ered , hogy maguk a helyszínelők mindent végezni képesek nem voltak s a fölfogadott dijnokok által ezen ház tévesen vezettetett be, a művelet összeegyeztetésére pedig idő nem maradt. Különben, leszámítva a meg nem jelentek hiányait, minek önnön maguk az okaiós s y társulata, míg az István-téri ideiglenes népszínház elkészül, a Hermina-téri Filmszínházban , a Terézváros közepén fogja a magyar szót hirdetni. Az alapkőletétel e bele-én megy végbe, melyhez a fővárosi összes magyarság, különösen az író- és színészvilág meg van hiva. Egy ideiglenes operaház építése is megpendíttetett közelebb, mely ha sikerülene, a nemzeti színház megmaradna tisztán a drámának. Persze hogy idejárok legszorgalmasabban, és pedig a harmademeleti páholyba (prózai emberek karzatnak nevezik) és gyönyörködve nézem hazai művészetünk apostolait. E napokban két újdonságok volt a nemzeti színháznak : „Gringoire“ és „Julia.“ Előbbit ismeri szegedi közönségünk is, utóbbit p pedig kitűnőségénél fogva , úgy hiszem, szintén be fogja mutatni — a szegedi színigazgató úr. Különben a pesti levegő elég egészséges és a pestiek nem igen panaszkodnak a monoton életről. A folytonos kövezés és építkezés következtében az utcák nagy része úgy el van halmozva kő- és homokhegyekkel, hogy az emberek , mielőtt az utcára lépnek, jónak látják életüket biztosítani. Azt mondják, hogy a biztosítóintézetek sohasem kötöttek annyi kötvényt , mint mióta a pesti építkezés új lendületet vett. A múltkor is valakinek a fejére egy kődarabka tévedt valamely háztetőről és az , mint a mesebeli tyúk, eszeveszetten rohant az utcán keresztül, égszakadást, földindulást jajgatva. Lön az uj telekkönyv törvényesen elrendelt uj formájára nézve és törvényes használatra jó; akinek pedig birtokában hibája van, igazíttassa azt ki ép úgy néhány sorból álló kérelmének benyújtása által, amint Georgievics bíró úr tette, azért határoztatott az igazságügyminisztérium által 8 hónap a kiigazításokra, mert azt a bizottság nem teheti, hogy mindaddig várjon, míg a birtokosok mind jelentkeztek volna. Ami tehát a kérdéses cikk írója nézetét a telekkönyv máglyára vettetése iránt illeti, feleletül annyit, hogy ez azokra való tekintetből, kik sem a helyszínelésnél, sem pedig a hitelesítésnél meg nem jelentek, bizony nem történik, más ok pedig erre nincsen. Levelezés. Kis-Színpár, szeptember 8-án. Ő felsége Ferenc József ap. királyunk legközelebbi alföldi körútjának legfőbb célja volt tudvalevőleg: az alföldi vízkárosultak fölsegélése és a Kis-Sztapártól Újvidékig építendő új csatorna első ásóvágásának megtétele. Türr tábornok , e csatorna tervezője és vezetője, ennek emlékét egy, Kis-Sztapárott, az új csatorna zsilipjénél fölállított „Pannonia-szobor“ által örökíte meg. E szobor leleplezése nagy ünnepélyességgel f. hó - án ment végbe Tisza Lajos közmunkáén közlekedési miniszter úr ő nagyméltósága jelenlétében. Délelőtt 11 órakor dördült el az első mozsárlövés a legközelebbi hídnál , mely a feszült várakozásban levő közönségnek a miniszter urat hozó gőzhajó küzelgését jelenté. Nemsokára nagy éljenzés és zene harsogása között szállott ki a miniszter úr a partra, hol az ünnepélyre meghívott öt község elöljárósága , a kis-sztapán kincstári tisztviselők és a csatornás mérnökök nevében Sztrilich Mihály a sziváci szolgabiró úr fogadta. Ezután Türr tábornok úr tartott egy rövid beszédet az egy legyűltekhez és a miniszter úrhoz , mire ő nagyméltósága abbeli óhaját fejezvén ki, miszerint ezen építendő csatorna minél több áldást és boldogságot hozzon e vidék lakóira — a szobor lelepleztetett. Miután még a miniszter úr a csatornás munkálatokat megvizsgálta, a meghívott vendégek kíséretében, az ebédhez sietett, melynek végeztével, 4 órakor visszautazott. Bieber Gyula: Helybeli újdonságok. Az árvaház építése küszöbön van. Az építésre kihirdetett árlejtés ugyan nem vezetett eredményre, de sikerült Arleth F. helybeli építészszel 16,804 frt erejéig alkut kötni; ez összeg 360 írttal rúg többre az előirányzottnál, ami onnan ered, hogy az előirányzatban a tégla csekélyen volt számítva. E jelentést Mészáros Gy. főjegyző úr az árvaházi bizottmány tegnapelőtti ülésén tette, hol az alku elfogadtatott s annak szerződésbe foglalása kimondatván , a megkezdendő építkezésre felügyelendő bizottmány is kiküldetett. — Ez ülésen bemutattatott még a vasárnapi népünnep jövedelméről a számad is, melyet alább közlünk; a rendezőség- és közreműködőknek, valamint a földsadakozóknak jegyzőkönyvileg meleg köszönet szavaztatott, aztán, mint egy konstabler mondaná : „Auflauf.“ Pedig ily esetek Pesten már nem is különösek, úgyszólván divatosak. Ad vocem: divat. Elhatárzom, hogy kedves olvasónőimet a divatról is tudósítani fogom, de eszembe jut egy adoma, mely szerint egy ifjú férj, a papucsrend nagykeresztese , sietve rohan hazafelé , női kalapot gyűrve hóna alatt. — Hova sietsz, pajtás, talán tűz van? — kérdi őt egy barátja. — Még nincs , de lehet — mondá az. Kalapot vettem nőmnek és sietek hazafelé, nehogy míg hazaérjek , kijöjjön a divatból. Én is félek , hogy azon divat, melyről írni akarnék, jövő levelemig kimegy a divatból, akkor aztán kárba veszne mindazon szép gondolat, melyet dicsőítésére kigondolok. Legszebb, legmagyarabb divat jelenleg a „honi.“ A fővárosi nőközönség jelenleg többnyire honiruhákat visel , a lehető legegyszerűbb szabással. Elöl egészen sima, hátulgomboló derékkal, Petőfi-gallérral, fehér szegélylyel és vörös vagy sárga övvel, amint a ruhaszínéhez leginkább illik , mert megjegyzendő , hogy honi alatt nemcsak kék alapszínezetű fehérpettyes ruhát értek , hanem a szó szoros értelmében „honi“ ruhákat. De most jut csak eszembe , hogy ehez nem kell dicséret, mert egyszerű szépségénél fogva leginkább ajánlja magát, valamint — én is ajánlom magam a viszontlátásig, G. M.