Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-09-15 / 111. szám

bajor, sem württembergi hadsereg a mai értelemben. Jó lesz ezen kissé gondolkozni. Hazai ü­­g­y­e­k. — Országgyűlés. A f­ hó 12-iki ülés már a régebben­ megszokott ülések képét mutatá: az indítványok, kérvények és in­terpellációk annak rendje szerint kezdetüket vették. Az elnök jelentvén, hogy Tisza Lajos közlekedési miniszter Küküllő megye első ke­rületét fogadja el, a kézdi­ordairól pedig le­mond — ez utóbbi helyen új választás ren­deltetik. Hoffmann Pál 72 sopron megyei köz­ség tanítóinak kérvényét nyújtja be , anyagi helyzetük javítása iránt, ami a kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Gáll József indítványozza, hogy azon szász képviselők is kifogás nélkül igazoltas­sanak , kiknek megbízó levele német nyel­ven van kiállítva. A ház nem bocsátkozott a kérdés elvi oldalának tárgyalásába, hanem tisztán a házszabályhoz tartván magát, az illető megbízó­leveleket a bírálóbizottságok­hoz utasította.­­ Ezután Győr­f­fy Gyula nyújtott be indítványt, mely szerint Udvar­helyszék központi választmánya utasítandó lenne a ház elnöke által, hogy a választási jegyzőkönyvet adja ki a legtöbb szavazatot nyert Orbán Balázs és Ugron Gábor kép­viselőknek. Ez indítvány szombaton fog tár­gy­altatni. Az első interpellációt Nikolics Sándor intézte a miniszterelnökhöz a karlovici szerb kongresszus ügyében. Interpelláló rész néven veszi a kormánytól, hogy királyi biztost nevezett ki a kongresszus megnyitására, s tanácsára föloszlatta a gyűlést, mielőtt meg­alakulhatott volna, s csak azért, mert a kongresszusi képviselők nem akarták Molli­­nary kivánatára a fogadtatásánál megtenni, mit egy önérzetes ember sem tenne meg, hogy tudniillik a kapuk előtt álljanak a képviselők s ott háromszor éljenezzék meg a királyi biztost. Az interpelláció közöltetni fog a miniszterelnökkel. Megemlítendő még Várady Gábor kí­vánsága , hogy a képviselőház irományai küldessenek meg azon intézeteknek, melyek­nek eddig is megküldettek, és hogy az egyes irományok gyorsabb nyomtatásáról gondoskodjék az elnök. Ezután a tegnapi választások eredménye a bizottságokra hir­dettetett ki, s elhatároztatott , hogy a dele­gáció tagjainak megválasztása holnap fog eszközöltetni.­­ A horvát képviselő­k klubb­­ja a következő értesítést intézte az ország­gyűlési „Deák-kör“-höz . Horvátország és Szlavóniának a közös magyar országgyűlésen levő képviselői , te­kintettel hazájuk kü­lülgyeire, mindenekelőtt egy horvát-szlavón klubb alakítását tartották szükségesnek. E klubb feladata az , hogy minden kérdés fölött, mely Horvát-Szlavon­­országot különösen illeti, gondosan őrködjék. E kérdésekben a klubb oly orgánumnak tartja magát, mely által a Deák kör Horvát- Szlavonország óhaját és törekvéseit meg­tudhatja. — Minden más köz­ös kérdésben a horvát-szlavon klubb a Deák-körrel solidá­­risan fog eljárni. A horvát-szlavon klubb ha­tározatát annak elnöksége fogja a Deák-kör­rel tudatni. „A horvát-szlavon klubb Pesten“.­ ­ FŐVÁROSI TMCMEL Saison mórt est mórt. — Sándor­ utcai szín­ház.— Ziegler Klára. —Magyar színházak.— Építkezések. — Divat. A saison mórt kiterítve fekszik a rava­talon és édes gyermekei , a journaliszták és levelezők , búsan állják körül , szomorkodva a kedves halott ideiglenes elvándorlása fö­lött. Mert hiszen országvilág tudja, hogy a journalisták voltak, akik leghívebben ragasz­kodtak a boldogulthoz, akiknek az volt, ami rosz időben az esőköpeny. Ha az előfizetők a lap silánysága fölött panaszkodtak , a szer­kesztő nagy szemeket meresztve m­ondá: „Hja, a saison mort.“ — Ha a vidéki szer­kesztő figyelmeztető levelezőjét levelei üres voltára, ez merészen vágta vissza: „Hja, a saison mortban nem lehet másként.“ Sőt mi több, a pincérek is belekontárkodtak a jour­nalisták kiváltságába, s ha a vendég boszos volt a levesében evickélő légy pecsenye miatt, a franciát látott él­es pincér is , fejét vállai közé húzva, előreránta az esőköpenyt, mond­ván nagy éh­esen : „Hja, in saison mort is alles­­ mort!“ De e fényes mentegetődzések korszaka elmúlt: az országgyűlés megnyílt, az öngyil­kosságok szaporodnak és a fürdőről hazatérő vendégek bő anyagot szolgáltatnak a lapok­nak a „hiteles forrásból“ hallott, tarkánál tarkább fúzió- és konfuzionális hírlapi hírek és — kacsák költésére. De most már nem (Nádor vendéglő). Aláírva: Smaics, elnök. Zivkovics Jován és Mihalovics Károly, al­­elnökök. Muzler József, jegyző. A nőnevelés fontossága. (S.y.) Azon sajnos hátraraadás , mely közművelődési viszonyainkat a nemzeti ön­állóság születése napjáig a külföld előtt oly szégyenletesen jellemezte, a legnagyobb mérv­ben nőinkre nehezült szellembénító súlyával. Ha férfivilágunk egy óriási contingense a sze­rencsétlen viszonyok miatt nélkülözni volt kénytelen a társadalmi lét nemesítő elemét, a művelődés forrásától annyival inkább távol állott nemzetünknek női fele, melyet termé­szeti hivatása visszatartott egy magasztos, de csak kis körre szorítkozott szerepnek. Voltak nők, voltak anyák , azonban hiányzók náluk valami,­­ nem is annyira hiányzók , mint inkább nem volt kifejtve, — ami a nőiség magasabb , fenségesebb fogalmának ténye­zője s mindinkább érezhetővé vált egy tár­sadalmi baj, mely ekép kér orvoslást: „ad­jatok leányokat a hazának!“ A békéiból kiszabadult nemzeti szellem fölemelte kezeit, hogy összezúzza az állami jelentőség s anyagi jólét átkos elnyomósát, a hátramaradást. — Nemzetünk alkotmányos létre ébredve, a kormány kötelességhű ve­zérlete s a korszebem ösztönzése mellett ro­hamosan siet a fölvilágosultság százada ál­tal kijelölt műveltségi magaslat színvonalára hágni, hogy lépést tartva, haladjon a kultur­­államok népeivel. Siet, mert nincs veszteni­való idő , min okult, az saját példája volt, az tanítá meg, hogy „ . . . aki tömeggel nem halad. Vagy elmarad, vagy eltiportatik.“ Azon üdvös mozgalom, mely művelődé­sünk érdekében hazánk oktatásügyének te­rén oly hatalmas erővel megindult és folyik, nem hagyta figyelmen kívül leányaink érdekeit sem. A női hivatás egész nemes teljében a maga fenséges magaslatán — be van ve­zetve fajunk kultiválási programmjába s a magyar hölgy a nemesítő művelődés utján sa­ját magasztos szerepkörébe fog igtattatni. Természetesen mindaz , ami állami lé­tünk új aeráj­ában a közművelődés érdeké­ben eddigelé történt, csak oly eredményt ké­pes fölmutatni , melynek neve szerény kez­det, sőt kezdetnek nevezhető minden e célra irányuló eddigi intézkedés is , ha a megol­dandó feladat óriási nagyságát tekintjük; nekünk gigászi munkát kell végeznünk, tíz­szer, huszonra többet és nehezebbet , mint a külföld kulturnépeinek; mert mi onnét in­dulunk ki, hol ezek évtizedek előtt állottak és néhány év alatt oda akarunk jutni, amed­dig ezek haladni fognak. Ily nagy munkával szemben méltányol­nunk , támogatnunk kell minden törekvést, minden tevékenységet , mely a közcél elér­hetéséért működik , honfiúi kötelmünk pa­rancsolja megnyugtató és buzdító példaként idézni e téren minden oly mozzanatot, mely elég méltó és hatékony , hogy bennü­nket azon megörvendeztető tapasztalatra ébresz­­szen, hogy haladunk. Különösen kettős kötelmünk érdeklődni nőink művelődési ügye iránt ; élénk és ro­konszenves figyelemmel kisérni, mikép nö­vekedik fajunk ifjú női nemzedéke; hol és hogyan teremnek azon hölgyek, kiknek hi­vatása lesz a „meg nem tört, de megf­o­­gyott magyart“ nemcsak szaporítani, ha­nem nemesíteni is­ kell tartanunk, hogy egyik vagy másik bot­rány kutforrását a saison mért árnyékában kelljen keresnünk. Az országgyűlés megnyittatván , a szél­sőbal — Simonyi bácsi személyében —­ már megkezdte az időtöltést az ő bonhazafias ová­­cióival, és a fővárosi közönség örül, hogy ezentúl nem kellene a kerepesi­ uti színház­ban vígjátékokat pénzért néznie , mert elég eredeti látványosságot készül nyújtani a Sán­dor­ utcai nézőtér. Az is van elég ügyes ko­mikus, ami fő , nem is pénzért mutogatja magát — fájdalom! — eléggé megfizeti az ország. Akik evvel sem érik be, azok elmennek és megnézik — Ziegler Klárát. — Meg­gyónom bű­nömet, én is megnéztem egyszer , de bocsásson meg a kisasszony alföldi őszin­teségemért — nekem nem tetszett. — Nem akarom művészetét kisebbíteni vagy megta­gadni — mert „virtus etiam in hőssé lau­­dandum est — de nem szeretem , hogy oly nyelven tud szépen declamálni , melyben az előforduló töméntelen hosszú magánhangzó nemcsak a szavakat, hanem a szavaló szá­ját is tök­ösnyire nyújtja. Én csak egy Szer­dahelyi, Feleki, vagy Prierte Cornelia , stb. szavalatán tudok lelkesülni, mert ezek édes hazai nyelvünkön hirdetik az igét, és­­ nem tehetek róla, de, ha Ziegler Klárát hal­lom , Csermák sóhaját viszhangozom: „Oh, miért nem született magyarnak!“ Mivel épen a színháznál vagyok , kime­rítem a fővárosi színházi eseménytárt. M­i­k- Válasz az „Új telek­könyvünk“ című cikkre. A lapunk múlt vasárnapi számában „Új telekkönyvünk“ cím alatt megjelent cikkre illetékes helyről a következő sorokat vettük: „A he­színelő bizottság iparkodott ele­gendően már a helyszínelés ideje alatt mind a 4 templom előtti hirdetések és piacokon való dokoltatások által a birtokosságot a helyszínen leendő megjelenésre fölhívni és elmulasztás esetében a következményekre figyelmeztetni, minek azonban oly kevés eredménye volt, hogy a bel- és felsőváros­­ból 2—300 részletnél alig 4—5 birtokos jelent meg. Midőn a művelet összeállítása után a hitelesítés foganatba vétetett, ismét hirdette­­tett ujságilag és házaknáli bemondás által, mely időben jelentkezzenek a birtokosok a bizottság előtt, újra is azon komoly figyel­meztetéssel, miszerint a miniszteri rendele­tek a bizottságnak szigorúan meghagyják, hogy meg nem jelenés esetében a birtokokat — akárhogyan telekkönyvezzék is azok — az illetők kárára és költségére hivatalból meghitelesítsék. A bizottságon nem múlt a jelentkezők­nél a fölmerült hiányok kiigazítása, mit legjobban azon körülmény tanúsít, hogy mindazok számára a telekjegyzőkönyvek újból írattak; az idő sem vétetett számításba, mi­után a bizottság egyes tagjai reggeli 7 órától esti 7 óráig az irodában találhatók voltak. Hogyan ítélt volna a közönség a bizott­ságról, ha az a fönálló miniszteriális rende­letekhez szigorúan ragaszkodva, mindezen említett sok kiigazítást a helyszínelésnél el­mulasztott megjelenés okából jogosan meg­tagadta és az illető telekkönyveket hiányaik­kal együtt, a rendeletek értelme szerint, hivatalból hitelesítette volna? — Aki meg­jelent és birtokában hiányok találtattak, an­nak telekjegyzőkönyve kiigazittatván, újból íra­tott; aki pedig meg nem jelent, vagy a sok teendő miatt várakozni nem akart, annak birtokát a bizottság legjobb akarat mellett sem volt képes kiigazítani. Sokan a helyszínelésnél és hitelesítésnél megjelenésüket fölöslegesnek tartották, azon véleményben lévén, hogy miután az ő telek­könyvben az ő birtokuk nevükre van írva, az más névre úgy sem kerülhet, de számí­tásba nem vették, hogy p. o. hasonneuiű Dobó, Szabó, Nagy, Kovács s a t. ezen 14 □ mértföldnyi határban igen sok van, a bizottság azokat közelebbről nem ismerte, kivált ha a szomszédok által a helyszínelés­nél csufnevek mondattak be, amint az szám­talanszor megtörtént; ezenkívül még az a telekkönyvben a nők nevei többnyire ki­hagyva találtattak. A szegedi értelmiségnek tudnia és te­kintetbe vennie kellett volna, hogy miután a telekkönyv rendezéséből kifolyó hitel szi­lárdítása oly sok áldozattal jár, ezen alkal­mat mindenkori pontos megjelenés által föl­használni kell. Ezen ügy fontosságát tudta jól Georgievics biró ur is és még sem jelent meg. — Hogy ezen hiba megtörtént, onnan ered , hogy maguk a helyszínelők mindent végezni képesek nem voltak s a fölfogadott dijnokok által ezen ház tévesen vezettetett be, a művelet összeegyeztetésére pedig idő nem maradt. Különben, leszámítva a meg nem jelen­tek hiányait, minek önnön maguk az okai­­­ó­s s y társulata, míg az István-téri ideigle­nes népszínház elkészül, a Hermina-téri Film­színházban , a Terézváros közepén fogja a magyar szót hirdetni. Az alapkőletétel e be­le-én megy végbe, melyhez a fővárosi összes magyarság, különösen az író- és színészvi­­lág meg van hiva. Egy ideiglenes operaház építése is meg­­pendíttetett közelebb, mely ha sikerülene, a nemzeti színház megmaradna tisztán a drá­mának. Persze hogy idejárok legszorgalma­­sabban, és pedig a­­ harmademeleti páholy­ba (prózai emberek karzatnak nevezik) és gyönyörködve nézem hazai művészetünk apos­tolait. E napokban két újdonságok volt a nemzeti színháznak : „Gringoire“ és „Julia.“ Előbbit ismeri szegedi közönségünk is, utób­bit p pedig kitűnőségénél fogva , úgy hiszem, szintén be fogja mutatni — a szegedi szín­igazgató úr. Különben a pesti levegő elég egészsé­ges és a pestiek nem igen panaszkodnak a monoton életről. A folytonos kövezés és épít­kezés következtében az utcák nagy része úgy el van halmozva kő- és homokhegyekkel, hogy az emberek , mielőtt az utcára lépnek, jónak látják életüket biztosítani. Azt mond­ják, hogy a biztosító­intézetek sohasem kö­töttek annyi kötvényt , mint mióta a pesti építkezés új lendületet vett. A múltkor is valakinek a fejére egy kődarabka tévedt valamely háztetőről és az , mint a mesebeli tyúk, eszeveszetten rohant az utcán keresz­tül, égszakadást, földindulást jajgatva. Lön az uj telekkönyv törvényesen elrendelt uj for­májára nézve és törvényes használatra j­ó; akinek pedig birtokában hibája van, igazít­­tassa azt ki ép úgy néhány sorból álló kérelmé­nek benyújtása által, amint Georgievics bíró úr tette, azért határoztatott az igazságügy­­minisztérium által 8 hónap a kiigazításokra, mert azt a bizottság nem teheti, hogy mind­addig várjon, míg a birtokosok mind jelent­keztek volna. Ami tehát a kérdéses cikk írója néze­tét a telekkönyv máglyára vettetése iránt illeti, feleletül annyit, hogy ez azokra való tekintetből, kik sem a helyszínelésnél, sem pedig a hitelesítésnél meg nem jelentek, bizony nem történik,­­ más ok pedig erre nincsen. Levelezés. Kis-Színpár, szeptember 8-án. Ő felsége Ferenc József ap. királyunk legközelebbi alföldi körútjának legfőbb célja volt tudvalevőleg: az alföldi vízkárosultak fölsegélése és a Kis-Sztapártól Újvidékig építendő új csatorna első ásóvágásának meg­tétele. T­ü­r­r tábornok , e csatorna tervezője és vezetője, ennek emlékét egy, Kis-Sztapá­­rott, az új csatorna zsilipjénél fölállított „Pannonia-szobor“ által örökíte meg. E szo­bor leleplezése nagy ünnepélyességgel f. hó - án ment végbe Tisza Lajos közmunká­én közlekedési miniszter úr ő nagyméltósága jelenlétében. Délelőtt 11 órakor dördült el az első mozsárlövés a legközelebbi hídnál , mely a feszült várakozásban levő közönségnek a mi­niszter urat hozó gőzhajó küzelgését jelenté. Nemsokára nagy éljenzés és zene har­sogása között szállott ki a miniszter úr a partra, hol az ünnepélyre meghívott öt köz­ség elöljárósága , a kis-sztapán kincstári tisztviselők és a csatornás mérnökök nevében Sztrilich Mihály a sziváci szolgabiró úr fo­gadta. Ezután Tü­rr tábornok úr tartott egy rövid beszédet az egy legyű­ltekhez és a mi­niszter úrhoz , mire ő nagyméltósága abbeli óhaját fejezvén ki, miszerint ezen építendő csatorna minél több áldást és boldogságot hozzon e vidék lakóira — a szobor leleplez­­tetett. Miután még a miniszter úr a csatornás munkálatokat megvizsgálta, a meghívott ven­­dégek kíséretében, az ebédhez sietett, mely­nek végeztével, 4 órakor visszautazott. Bieber Gyula: Helybeli újdonságok.­ ­ Az árvaház építése küszöbön van. Az építésre kihirdetett árlejtés ugyan nem vezetett eredményre, de sikerült Arleth F. helybeli építészszel 16,804 frt erejéig al­kut kötni; ez összeg 360 írttal rúg többre az előirányzottnál, ami onnan ered, hogy az előirányzatban a tégla csekélyen volt számítva. E jelentést Mészáros Gy. főjegyző úr az árvaházi bizottmány tegnapelőtti ülé­sén tette, hol az alku elfogadtatott s annak szerződésbe foglalása kimondatván , a meg­kezdendő építkezésre felügyelendő bizott­mány is kiküldetett. — Ez ülésen bemutat­­tatott még a vasárnapi népünnep jövedel­méről a számad is, melyet alább közlünk; a rendezőség- és közreműködőknek, valamint a földsadakozóknak jegyzőkönyvileg meleg köszönet szavaztatott, aztán, mint egy konstabler mondaná : „Auf­lauf.“ Pedig ily esetek Pesten már nem is különösek, úgyszólván divatosak. Ad vocem: divat. Elhatárzom, hogy ked­ves olvasónőimet a divatról is tudósítani fo­gom, de eszembe jut egy adoma, mely sze­­rint egy ifjú férj, a papucsrend nagykeresz­­tese , sietve rohan hazafelé , női kalapot gyűrve hóna alatt. — Hova sietsz, pajtás, talán tűz van? — kérdi őt egy barátja. — Még nincs , de lehet — mondá az. Kalapot vettem nőmnek és sietek hazafelé, nehogy míg hazaérjek , kijöjjön a divatból. Én is félek , hogy azon divat, melyről írni akarnék, jövő levelemig kimegy a di­vatból, akkor aztán kárba veszne mindazon szép gondolat, melyet dicsőítésére kigondolok. Legszebb, legmagyarabb divat jelenleg a „honi.“ A fővárosi nőközönség jelenleg többnyire honiruhákat visel , a lehető leg­egyszerűbb szabással. Elöl egészen sima, há­tulgomboló derékkal, Petőfi-gallérral, fehér szegélylyel és vörös vagy sárga övvel, amint a ruhaszínéhez leginkább illik , mert meg­jegyzendő , hogy honi alatt nemcsak kék alapszínezetű fehérpettyes ruhát értek , ha­nem a szó szoros értelmében „honi“ ru­hákat. De most jut csak eszembe , hogy ehez nem kell dicséret, mert egyszerű szépségé­nél fogva leginkább ajánlja magát, valamint — én is ajánlom magam a viszontlátásig, G. M.

Next