Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)

1877-04-08 / 42. szám

rendszere mellett, főkép mivel a tanórák száma csekély, a tanító testület legbuzgóbb működése dacára sem képes kívánatos eredményt fölmu­tatni. A tanító­ testület egy beterjesztvényében a siker biztosítására azt kérelmezte , hogy a tan­órák, amelyek egy év előtt próbaképen vasár­nap délutánra tétettek át , tétessenek vissza is­mét délelőttre , mert könnyen belátható okok miatt a délutáni tanítás, főkép az iparostanulók­nál, csekélyebb eredményű, mint a délelőtti, s a növendékek iskolalátogatása sem szorgalma­sabb, mint azelőtt , a délelőtti tanítás mellett volt, pedig a pontosabb iskoláztatás volt a fő ok, ami miatt az iskolaszék délutánra tette át az órákat, méltányos tekintettel lévén az iparosok érdekeire, mely szerint azok saját nyilatkozataik szerint üzletük károsítása nélkül vasárnap dél­előtt tanulóikat nem nélkülözhetik. Azt lehetett volna ez intézkedés után várni, hogy az iskola­mulasztások csökkenni fognak , azonban a be­mutatott statisztikai adatok az ellenkezőről győz­nek meg. Az ügy , mely mind sürgősebben or­voslást követel, véleményezés végett egy iskola­széki s iparostársulati tagokból álló vegyes bi­zottságnak adatott ki , amelynek előterjesztése, a többségi megállapodás alapján , mint lapunk­ban jeleztük, az volt, hogy e tanév végéig ne bolygattassék az ügy s hagyassanak az órák egyelőre délutánra, jövőre nézve azonban az oktatás érdekében a tanhatóság tegye ezt a kérdést behatóbb tanulmány tárgyává s a rend­szer megváltoztatása iránt intézkedjék. Az is­kolaszék a bizottság véleménye fölött kifejtett beható tárgyalás után abban állapodott meg, hogy a folyó tanévben maradjon meg a délutáni tanítás , mert a hátralevő harmadfél hónapi időre a rendszerváltoztatás már előnynyel úgy sem járhat, ellenben az órák áthelyezése csak növelheti az iskolalátogatási zavarokat s a mu­lasztásokat is ; azonban másrészről a fontossága miatt is kiváló ügyet teljesen érettnek találta az iskolaszék arra, hogy gyökeres intézkedések útján segítsen azon s kor követelte reformokat hozzon be az iparostanulók oktatása körül. És valóban, ha a közgazdasági tekintetben is nagy­­fontosságú iparos-képzettség ügyét előmozdítani akarjuk, egyátalában nem állapodhatunk meg az iskoláztatás eddigi csekély eredményeinél, hanem azon kell lennünk, hogy a jövő iparos­nemzedék pályája igényeihez mért kiképzést nyerjen az oktatás alsóbb fokain is , amihez természetesen nem elégséges csak a tanórák ideje, a vasárnap délelőtt vagy délután fölött tanakodni, hanem a rendszer teljes megváltoz­tatása, a tananyag rendezése s az oktatási órák szaporítása mellett, a tanítási idő célszerű sza­bályozása is elengedhetlen követelmények.­­ Ezeknek alapján az iskolaszék kimondta az iparostanulók oktatási rendezésének szükséges­ségét, s e­z erre vonatkozó tervezet kidolgozá­sával egyik állandó bizottságát, a tanügyi bi­zottságot bízta meg, és pedig oly utasítással, hogy munkálatát ez évi július 1-ére mutassa be, hogy az új szervezet már a jövő tanévben életbeléptethető legyen. Most tehát első­sorban az iskolaszéki tanügyi bizottság munkásságától és szakértelmétől függ e fontos ügy eredményes megoldása, amit annál inkább várhatni remé­lünk , mert a nevezett bizottságban a jóakarat mellett nem hiányzik sem az ügybuzgalom, sem a szakértelem. ** A „Tanügyi Lapok“ 6. és 7. ket­tős száma szokatlan gazdag és változatos tar­talommal jelent meg. Főbb cikkei: „Jelöltes­senek meg azon irányelvek, amelyek nyomán Szeged és vidéke, általában az alföldi népisko­lák számára az olvasókönyvek szerkesztendők volnának.“ — két arannyal jutalmazott s ki­tűnő tartalommal biró pályaműve V­a­s­s Má­tyás Szeged helv. tanítónak. Továbbá: Fodor Ferenc tanitónak e lapokban is megjelent irány­cikke, mely a paedagógiai elveken kívül a nép­könyvtárak fölállítására nézve reformokat ajánl. Egyesületi mozgalmak címe alatt le van írva a tanító-egyesület helybeli nyelvészeti és nevelési szakosztályainak buzgó munkálko­dása. A „Tanügyi Lapok“, azonkívül, hogy jeles tanítás- és neveléstani cikkeket közöl, fi­gyelemmel kiséri az országos tanügyi mozgal­makat s hű képviselője azon tanitó-egyesületnek, amelynek hivatalos közlönye, s igy bátran ajánlhatjuk azt nemcsak a hazai tanítóság, ha­nem az iskolaszékek s minden tanügy barát pártfogásába. Megjelenik havonkint egy ivén, előfizetési ára egy egész tanévre­­ frt. _ Az adókataszter nagyszámú ide­gen nemzetiségű, sőt nem is magyarhoni illető­ségű egyénnek adott alkalmazást és nem éppen silány keresetet áldott hazánkban, és Szeged, mint egyik kerület székhelye, szintén számos ilyen vendéget táplál ez idő szerint keblében. A magyar lovagiasság nem szokta keresni, hogy ki melyik nép fia és miféle nyelven dicséri az urat, egyformán tisztelettel és nemzetiségi türelemmel viseltetik mindenki iránt, akit sorsa körünkbe vezérel, ha különben más tekin­tetekben méltó a tiszteletre , annál saját­ságosabb és boszantóbb hogy az idegen­­ajkú jövevények között akad egypár kiváló pél­dány, aki, feledve azt, hogy a legnagyobb ma­gyar városban, magyar földkóstolás után szer­zett keresményéből eszi a tápláló magyar ke­nyeret , elég ildomtalan, magyargyűlölő ellen­szenvének többé-kevésbé nyílt jeleit adni. Tisztelet a kataszteri hivatalnokseregben ta­lálható becsülésreméltó kivételeknek, de a vá­ros ez idegen plántái nemcsak közeledni nem akarnak a magyar elemhez (a­mire ugyan nem is vágyakozunk), hanem akad köz­tük olyan individuum is, aki nem átalkodik Vakmerő becsmérléssel illetni fajunkat és hazán­kat, talán a magyar példátlan béketűréséről vett hit folytán ébredve hősi bátorságra a rágalma­zás és becsmérlés nemes művészetében. Sőt ta­lált valaki Szeged egyik pontján egy olyan csodabogarat is, aki iskolás fiát csak azért nem meri Szegeden tanintézetbe adni, mert attól fél, hogy megtanul magyarul, ami termé­szetesen a magyar pénzszagra bevándorolt ger­mán hazafi ítélete szerint szégyenére válnék a kulturnáció egyik reményteljes csimotájának. És ezek a derék fráterek a magyar kormánytól húznak fizetést, a gyűlölt, a barbár vadma­gyar közadójából táplálkoznak, akinek nyelve is irtózat tárgya előttük! Csak azon az egy körülményen bámulunk, hogy akik annyira ro­­szul érzik magukat itt minálunk, s annyira gyű­löletesnek találják a magyar népet, miért nem veszik hónuk alá a paraplit s lábaikra a ka­­lucsnit és mennek ki oda, a­honnét kerültek, ahol a kultúra oleanderei virulnak. Higgyék el, mi nagyon meglennénk becses társaságuk nél­­kül ! ! A mi rendőreink! A tejes­piacon két asszony összekaramboloz, egyidejűleg az egyik­nek tejesköcsögje karamboloz a másiknak tejes­fazekával, aminek ez utóbbi áldozatául esik a tejjel együtt, mely a kövezetre ömlik. Emiatt természetesen szóváltás támad. A káros fél kár­pótlást követel a romboló köcsög tulajdonosán ; a szóharc mind élénkebbé válik s már-már ag­gasztó fordulatot vesz, midőn, szerencsére, arra jön egy rendőrhajdu. Szerencsére ? Hát persze ! A rendőr észreveszi a csetepatét, egy véghetet­­en flegmatikus pillantást vet a civakodókra s azzal, mint akit nem érdekel az ilyen dolog, tempós lépésekben tovább ballag , fejét hátra istenért sem fordítván többé. Ez aztán a hideg­vér! Az asszonyok egész kényelemmel civakod­­tattak tovább, s hogy nem egymás kontján bucsuztak-e el, arról nem referálhatunk, mert nem várhattuk be a vita végét. Vegyes. * A királyné húsvéti ajándéka. Gödöllőről írják a „Hon“-nak : „Husvét szom­batján egy magasállású udvari tisztviselő tisz­telte meg látogatásával a gödöllői református lelkészt, Gönczy Benőt, lakásán, tudatván vele, hogy fölséges királyasszonyunk a reform, egy­ház iskolás gyermekeinek húsvéti ajándékul kalácsot, süteményt és piros tojásokat kegyes­­kedene kiosztatni. Husvét első napján délelőtt csakugyan meg is jött az ajándék az említett tisztviselő felügyelete alatt s állott az egy két­­fülü ruháskosár kalácsból, egy szintén kétfülü ruháskosár cukros süteményből s nagymennyi­ségű piros tojásból. Szájról szájra járt, hogy a kalácsokat a kis főhercegnő is segített kiszag­gatni s a tojásokat pirosra festeni és márvá­nyozni. A felebbieken kívül ö­t­v­e­n forintot is kegyeskedett fölséges királyasszonyunk ugyan­csak a ref. egyház iskolás gyermekei számára kiosztás végett a lelkészhez küldeni. A r. kath. iskolás gyermekek is épen ily mértékben része­sültek a kalács, sütemény, piros tojás és pénz ajándékában. Méltó, hogy tágabb körben is is­meretes legyen a húsvéti ajándékozás, de méltó az is, hogy köszönet s hálanyilvánitásnak, be­cses lapja hasábjain elhasson az ország zege­­zugába is, s meghallja minden nemesen érző kebel s, velünk együtt érezze, midőn a gyer­mekcsoporttal őszintén kiáltjuk és kívánjuk, hogy fölséges királyasszonyunkat, a kedves kis főhercegnővel együtt, Isten tartsa, védje, utal­­mazza hosszú évek során át, s a magyar nem­zet iránti szeretetét fokozza az időknek végéig.“ * Kossuth Lajos a következő levelet in­tézte Cegléd város polgármesteréhez: Collegno al Baraccone, 1877. március 17-én. „Tisztelt polgármester úr! A fényképész késedelme miatt csak most válthatom be a ceglédi küldöttség kedves emlékű látogatásakor tett ígéretemet. ” Mai napon vasúton elszállittattam tisztelt pol­gármester úrra címezve egy szekrénykét 115 arcképpel, a kapott névjegyzékek nyomán min­­deniket a küldöttség és a hozzá csatlakozottak egy-egy tagjának nevével és aláírásommal el­látva. 102 példány Ceglédbe szól 10 Nagy- Kőrösre, 2 Abonyra s egy Kállay Ákos urnak, kinek lakását nem tudom , s annálfogva ennek is átküldetésre, mint szintén a többieknek kéz­­hezjuttatására tisztelt polgármester urat, mint a küldöttség vezérét, bátorkodom alázattal meg­kérni, Simonyi Ernő úr már megkapta a maga példányát , a Chorin Zsigmond urét átadásul egyenesen Pestre küldöm. — Méltóztassanak a fényképeket szívesen fogadni emlékül öreg hű szolgájoktól, aki, amig csak élek, mindig hálás megilletődéssel fogok emlékezni a szeretet és bizalom megható nyilatkozatára, melylyel viszon­tagságos életem végalkonyát megvigasztalni mél­­tóztattak. S ha a megpróbáltatások napjaiban, melyek még a sokat hányatott Hazára várnak, s csak éppen most is készülőben vannak, néha­­néha a baraconnei remete arcmására találják vetni tekintetüket, jusson eszükbe annak jelszava is : „törhet, de nem hajlik.“ Jusson eszükbe , mert a polgárok a haza életvárának őrei, s mert bár az egyén törhet , ha nem hajlik , nemzet csak úgy lehet biztosítva a halálos törés ellen, ha sem erőszak nyomása , sem ármány csavar­­gatásai miatt nem hajlik meg odáig, hogy akár jogait föladja, akár életföltételeit elalkudja. — Higgjünk önmagunkkban. A hit üdvözii , ha munkával karöltve jár. De öngyilkos nemzet számára nincs föltámadás. Tartsanak meg jóin­dulatukban , melyet rokon érzelemmel viszo­nozni soha meg nem szünök. Fogadja polgár­­mester úr nagyrabecsülésemet s barátságos üd­vözletemet. •Katonai vérengzés Csurgón. A „P. N.“-t a következő véres esetről érte­sí­tik : Fejér megyébe kebelezett Csurgó község ápril 2-án este 1999-től csaknem éjfélig borzasztó vérengzésnek volt színhelye. A 10-dik drago­­nyos ezredből ott állomásozó szakasz legénysé­gének parancsnoka, előléptetésének örömére, le­génységének egy akó bor áldomást fizetett. A borhoz nem szokott katonák lerészegedvén, este Va0 órakor — miért, miért nem — a korcsma előtt járókat, hol az ivás történt, minden ok nélkül karddal támadták meg, s midőn a köz­ség bírája, Juhász József, a csendre figyelmez­tetéssel közéjük ment, a földre verték, fejét karddal összevágták, szóval, életveszélyesen meg­sebesítették. Ezen kivül Juhász János, Simon Pál, Kenessey János pandúr és Kozma János csurgói lakosokat, kiket utjok arra vitt, egyen­­kint, a mint jöttek, szintén életveszélyesen se­­besítették meg. Muzsla András és Élő N. mol­nármester súlyosan megsebesíttetett , 4 más egyén pedig, köztük egy másik megyei pandúr, könnyű­­ sértést szenvedett. Mindebben pedig az a nevezetes, hogy a katonák közül egynek sincs legkevesebb sérülése is, a­miből világos, hogy a polgárság részéről semminemű ingerkedési szándék sem volt, mert különben a csekély számmal ott állomásozó „pólyák“ atyafiakat a kö­zel 3000 lakosú helység akár agyon is ver­hette volna. Megjegyzendő, hogy a parancsnok­főhadnagy s alantas hadnagya a faluban nem voltak; az első állítólag vidéken volt szolgálat­ban, a második azonban katona­ paszszióit űzte ; mindenesetre megérdemlik, hogy jól a körmükre üssenek. A vizsgálat úgy katonai, mint polgári részről erélyesen folyik; a törvényszék Fehér­várit még intézkedett az életveszélyesen sérül­tek kihallgatásáról, mi azonban három ember­nél már nem sikerült önkivületbeli állapotuk miatt. Beszállásolási törvény és kaszárnya-építés, jöjjön el a te országod ! * „Kardlovagok.“ Ezt a jó nevet adta Balázs Sándor a „Petőfi­ Társaság Lapja“ legutóbbi számában ama minden fontosabb ok nélkül párbajozó lovagoknak, a­kik igen olcsó módon szeretnének jutni a „lovagi“ névhez, s midőn egy kis harcot kapnak, vagy pisztolyai­kat lepuffantják a levegőbe, nyomtatásban adat­ják ki maguknak a bizonyságot, hogy ügyöket a lovagiasság szabályai szerint a becsület me­zején elintézték, s büszkék arra, hogy a ko­moly párbajok paródiáját eljátszották s beszél­tetnek magukról. „Nevessük ki a harclovago­kat — írja Balázs Sándor — s ezzel nemcsak a hencegő és ingerkedő párbajozókat irtjuk ki, nemcsak a komolyabb párbajok számát szállít­juk alá, hanem egyszersmind a társalgás mo­dorát is (és ez lenne a főyívmány) illendőbbé, tisztességesebbé, finomabbá és­nemesebbé tesz­­szük.“ Az elnevezés jó gúnynév, s ha közke­letre kap, akkor kipusztul a harclovagok fölös­leges faja, mert a nevetséges él. * Nemzetközi csendélet. A brassói iparkamara legutóbbi ülésén a következő eset került tárgyalás alá. Egy vállalkozó egy nagyobb szállítmány petróleummal indult Romániába s a töm­ösi szorosnál a román vámhivatal sorompó­ján átlépve, sietteté tovább-bocsáttatását. A vám­hivatalnokok közül azonban többnek elfogyván a petróleuma, cselédeiket kannákkal küldték a fuvaroshoz, hogy in natura is nyerjenek egy kis vámot. A fuvaros, a szállítmány nem lévén az övé, visszautasítá a szolgákat s akkor sem volt hajlandó a kívánság teljesítésére, midőn a vám­hivatal főnöke oda kiáltott, hogy : „hiszen meg­fizetjük !“ A fuvaros állhatatos maradt továbbra is s a maga biztosságáért azonnal táviratozott a román kereskedelmi miniszternek, az esetet följelentvén. A táviró tiszt azonban besúgta a vámhivatali főnöknek a táviratozást, s midőn a fuvaros papírjaiért az irodában megjelent, meg­fogták, jól elpáholták s kilökve útnak eresztet­ték. A brassói ipar- és kereskedelmi kamara jelentést tevén ez esetről a bukaresti osztrák­magyar konzulátushoz, sürgősen kérte, hogy a megsértett nemzetközi jognak fényes elégtételt szerezzen. * Egy hírhedt zsivány vége. Cseresei Juont, a hírhedt rablót, is utolérte a Nemezis, mint sok más hozzá hasonló gonosz­tevőt. Múlt napokban fejezte be az utolsó idő­ben annyira félemletessé vált garázda életét Belényes vidékén, Tarkaica község határában. — A „Nagyvárad“ ez esetet következőleg írja le: A belényesi szolgabiró és Kurteszky László csendbiztos öt Csendlegény társaságában Cser­eseit és két társát, midőn ezek a tarkaicai er­dőn egy gyalogúton haladnának , a megelőző napon elfoglalt és egy egész éjjen át elismerésre­­méltó türelemmel megtartott őrállásaikból várat­lanul körülfogták és megadásra szólították föl. A fölszólításra a kétségbeejtő helyzetbe jutott gazfickók részéről puskadurranás és golyók fü­tyülése volt a válasz. Ámde a közbiztonság em­berei sem maradtak veszteg.­­ A csendbiztos Csereseit egy lövéssel földreteritette , honnan már csak mint hullát emelhették föl. Beliczey S. szolgabiró pedig a másik két cinkosra célzott s mindkettőt veszélyesen megsebesítette. Cser­esei hullája és két cinkosa Nagyváradra szállít­tattak. •Ritka vendég tévedt a napokban a tarenti öbölbe. Az éjszaki vizekből hatalmas cethal vetődött oda, melyre Tarent város egész lakossága haj­tó vadászatot rendezett. Puskákból, sőt még revolverekből is száz meg száz lövést tettek rá, anélkül, hogy elejthették volna. Sok csalnak hemzsegett körülötte, de nehányat far­kának egyetlen csapásával darabokra zúzott.­­ Majd torpedót helyeztek alája. A löveg fölrob­bant s a cethal félre is fordult, de még mindig élt. Azután szigonyokkal dobálták és sok fárad­ság után sikerült vastag kötelet keríteni teste körét így nagynehezen kihúzták a szárazra, de előbb oly hatalmasan csapkodott farkával, hogy a parton álló közönség a felfröcscsentett víztől teljesen megázott. A cethal hosszúsága 10 méter (több harminc lábnál). •Párbaj az utcán. A szabad Ameri­kában ugyancsak furcsa módok és körülmények közt gyakorolják a párbajvivás mesterségét. — Savannah városában a minap két tü­zesvérű fiatalember összetalálkozott az utcán s az egyik hathatós pofonnal illette a másikat, mert nem­régiben, valami korcsmai civódás alkalmával,­­ ez sértő kifejezéseket használt ellene. Az utcai­­ pofon elégtételt követelt. A fiatalemberek elő­­l rántották revolvereiket és párbajt vívtak a­­ helyszínen. Addig lövöldöztek egymásra , amíg­­ mindegyik meg nem sebesült. A furcsa párbajt százakra menő embertömeg nézte nyugalommal és senkinek sem jutott eszébe a dühöngőket letartóztatni. Szerencse, hogy az utcai párbaj nem okozott komolyabb bajt, s egy lovat le­­számítva, senkit sem találtak a tévedező go­lyók. * Ellenpápa. Egy bécsi lap a minden valószínűség szerint közelálló pápaválasztásról elmélkedvén , lehetőnek tartja , hogy az olasz papságban nyílt szakadás fog beállani a pápa halála után.­­ Az olasz papság közt ugyanis soha sem volt észlelhető valami nagy reziszten­cia az egyesítés előtt, a néppárt, vagyis inkább forradalmi párt törekvései iránt , sőt inkább, részben IX. Piusnak korábbi példáját követve, erősen ragaszkodtak a nemzeti törekvésekhez. — Ebből magyarázható az is , hogy midőn a nemzeti csapatok Rómába nyomultak , a város­ban lévő klerikálisok egy része rögtön a bevo­­nulók mellé állott. — A legutóbbi allokáció a nemzet figyelmét ismét az egyház és állam közti feszült viszonyra irányozta , s a klerikálisok ama körei, melyek az állami párthoz tartoznak, ismét elő­térbe kezdenek lépni. Az említett lap szerint e pártról általán az a hír, hogy el van határozva, nemcsak a garancia-törvényt lerom­bolni , hanem egy ellenpápa proklamálását is kilátásba helyezte. * Somoskeőyt elfogták. Mint a „Pest, Llyod“-nak írják, a bécsi rendőrség Pá­­r­i­s­b­ó­l azon távirati értesítést vette, hogy Somoskeőy Géza ottan szombaton el­fogatott. Egyelőre azonban nem fog az osz­trák-magyar hatóságoknak kiszolgáltatni, mint­hogy Franciaországban is sokféle szédelgést kö­vetett el, amiért mindenekelőtt az ottani fe­­nyitőbiróság elé kerül. A budapesti fenyitő­­törvényszéken kivül Somosheőyre az ibsi tör­vényszék is igényt tart, minthogy ottan 1870- ben fb havi fogságra ítéltetett, de a börtönbe szállítás közben megszökött. — Tehát mégis „megvan Gábor !“ KÖZGAZDASÁGI ROVAT. — A román-magyar vasúti csat­lakozás. Mint a „Pol. Corr.“-nak Bukarest­ből írják, ismeretes, hogy Románia arra köte­lezte magát, hogy 1878. augusztus 1-ig a plo­­jest-predeali vasutat, mint a magyar keleti vasút csatlakozását kiépíti. E vonal kiépítése Craw­ley és társa angol vállalkozókra bízatott. De már a múlt nyáron komoly viszályok merültek föl a vállalkozó és a kormány közt a részlet­fizetések tárgyában. Az ügy választott bíróság elé került, mely a kormány javára határozott. Ennek folytán az építés igen lassan haladt előre , a vállalkozók folytonos pénzbajokkal küzdöttek, s a télen a vasúti munkások közt, kik bérüket nem kaptak meg, komoly zavar­gások törtek ki. Minthogy komolyan attól lehet tartani, hogy a vonal a nevezett határidőre nem készül el. Zwiedinek lovag, a monarchia bukaresti képvi­selője, utasíttatott, hogy a Bratiano-kormányt ez ügyben interpellálja. Ez a múlt héten meg­történt, s a kormány nemcsak a legjobb ígére­teket tette , hanem egy törvényt is fogadtatott el a kamarával, mely felhatalmazza őt, hogy Crawleynek a vonal kiépítésére 150,000 frank rendkívüli hitelt nyisson. Üzleti tudósítás: Szeged, ápril 7-én. Időjárás esős. Hőmérséklet reggel 12­­­ fok meleg. A Tisza vízállása : 6.25 méter , 19' 9' 6'" 0 fölött. A lefolyt heti gabnaüzletben majd szilárd, majd lanyha hangulat volt észlelhető. A Buda­pestről az odaérkezett nagyobb búzaszállítmá­­nyok következtében jelzett árcsökkenés a helyi piacra is kiterjedt, minélfogva az itteni búza­árak is alábbszálltak, de a többi gabnafajok árai a múlt heti álláspontjukat többnyire meg­tartották. Jelenlegi árak a helybeli vasúthoz szál­lítva a következők : Búza tiszai 77.B—79. kilogr. méterm. 12 frt 80 kr—13 frt. Búza bánsági 77.6—78.6 kilogramm métermázsa 12 frt 40—70 kr. Rozs 72—73 kilogr. métermázsa 9 forint 30—40 kr. Árpa 63—64 kilogr. méterm. 6 frt 30—40 kr. Árpa takarmányi 59—61 kilogr. méterm. 5 frt 90 kr— 6 frt. Tengeri métermázsa 5 frt 35­—45 kr. Zab méterm. 6 frt 90 kr—7 forint.Köles métermázsa 5 forint 10—20 kr. Szalonna pörkölt méterm. 57—58 forint. Disznózsír elsőrendű méterm. 68—69 frt. Szerkesztői üzenet: M. M. Arad. Kérdést sem szenved. Csak szíves­kedjék útnak indítani. Felelős szerkesztő : Nagy Sándor.

Next