Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)
1877-04-08 / 42. szám
rendszere mellett, főkép mivel a tanórák száma csekély, a tanító testület legbuzgóbb működése dacára sem képes kívánatos eredményt fölmutatni. A tanító testület egy beterjesztvényében a siker biztosítására azt kérelmezte , hogy a tanórák, amelyek egy év előtt próbaképen vasárnap délutánra tétettek át , tétessenek vissza ismét délelőttre , mert könnyen belátható okok miatt a délutáni tanítás, főkép az iparostanulóknál, csekélyebb eredményű, mint a délelőtti, s a növendékek iskolalátogatása sem szorgalmasabb, mint azelőtt , a délelőtti tanítás mellett volt, pedig a pontosabb iskoláztatás volt a fő ok, ami miatt az iskolaszék délutánra tette át az órákat, méltányos tekintettel lévén az iparosok érdekeire, mely szerint azok saját nyilatkozataik szerint üzletük károsítása nélkül vasárnap délelőtt tanulóikat nem nélkülözhetik. Azt lehetett volna ez intézkedés után várni, hogy az iskolamulasztások csökkenni fognak , azonban a bemutatott statisztikai adatok az ellenkezőről győznek meg. Az ügy , mely mind sürgősebben orvoslást követel, véleményezés végett egy iskolaszéki s iparostársulati tagokból álló vegyes bizottságnak adatott ki , amelynek előterjesztése, a többségi megállapodás alapján , mint lapunkban jeleztük, az volt, hogy e tanév végéig ne bolygattassék az ügy s hagyassanak az órák egyelőre délutánra, jövőre nézve azonban az oktatás érdekében a tanhatóság tegye ezt a kérdést behatóbb tanulmány tárgyává s a rendszer megváltoztatása iránt intézkedjék. Az iskolaszék a bizottság véleménye fölött kifejtett beható tárgyalás után abban állapodott meg, hogy a folyó tanévben maradjon meg a délutáni tanítás , mert a hátralevő harmadfél hónapi időre a rendszerváltoztatás már előnynyel úgy sem járhat, ellenben az órák áthelyezése csak növelheti az iskolalátogatási zavarokat s a mulasztásokat is ; azonban másrészről a fontossága miatt is kiváló ügyet teljesen érettnek találta az iskolaszék arra, hogy gyökeres intézkedések útján segítsen azon s kor követelte reformokat hozzon be az iparostanulók oktatása körül. És valóban, ha a közgazdasági tekintetben is nagyfontosságú iparos-képzettség ügyét előmozdítani akarjuk, egyátalában nem állapodhatunk meg az iskoláztatás eddigi csekély eredményeinél, hanem azon kell lennünk, hogy a jövő iparosnemzedék pályája igényeihez mért kiképzést nyerjen az oktatás alsóbb fokain is , amihez természetesen nem elégséges csak a tanórák ideje, a vasárnap délelőtt vagy délután fölött tanakodni, hanem a rendszer teljes megváltoztatása, a tananyag rendezése s az oktatási órák szaporítása mellett, a tanítási idő célszerű szabályozása is elengedhetlen követelmények. Ezeknek alapján az iskolaszék kimondta az iparostanulók oktatási rendezésének szükségességét, s ez erre vonatkozó tervezet kidolgozásával egyik állandó bizottságát, a tanügyi bizottságot bízta meg, és pedig oly utasítással, hogy munkálatát ez évi július 1-ére mutassa be, hogy az új szervezet már a jövő tanévben életbeléptethető legyen. Most tehát elsősorban az iskolaszéki tanügyi bizottság munkásságától és szakértelmétől függ e fontos ügy eredményes megoldása, amit annál inkább várhatni remélünk , mert a nevezett bizottságban a jóakarat mellett nem hiányzik sem az ügybuzgalom, sem a szakértelem. ** A „Tanügyi Lapok“ 6. és 7. kettős száma szokatlan gazdag és változatos tartalommal jelent meg. Főbb cikkei: „Jelöltessenek meg azon irányelvek, amelyek nyomán Szeged és vidéke, általában az alföldi népiskolák számára az olvasókönyvek szerkesztendők volnának.“ — két arannyal jutalmazott s kitűnő tartalommal biró pályaműve Vass Mátyás Szeged helv. tanítónak. Továbbá: Fodor Ferenc tanitónak e lapokban is megjelent iránycikke, mely a paedagógiai elveken kívül a népkönyvtárak fölállítására nézve reformokat ajánl. Egyesületi mozgalmak címe alatt le van írva a tanító-egyesület helybeli nyelvészeti és nevelési szakosztályainak buzgó munkálkodása. A „Tanügyi Lapok“, azonkívül, hogy jeles tanítás- és neveléstani cikkeket közöl, figyelemmel kiséri az országos tanügyi mozgalmakat s hű képviselője azon tanitó-egyesületnek, amelynek hivatalos közlönye, s igy bátran ajánlhatjuk azt nemcsak a hazai tanítóság, hanem az iskolaszékek s minden tanügy barát pártfogásába. Megjelenik havonkint egy ivén, előfizetési ára egy egész tanévre frt. _ Az adókataszter nagyszámú idegen nemzetiségű, sőt nem is magyarhoni illetőségű egyénnek adott alkalmazást és nem éppen silány keresetet áldott hazánkban, és Szeged, mint egyik kerület székhelye, szintén számos ilyen vendéget táplál ez idő szerint keblében. A magyar lovagiasság nem szokta keresni, hogy ki melyik nép fia és miféle nyelven dicséri az urat, egyformán tisztelettel és nemzetiségi türelemmel viseltetik mindenki iránt, akit sorsa körünkbe vezérel, ha különben más tekintetekben méltó a tiszteletre , annál sajátságosabb és boszantóbb hogy az idegenajkú jövevények között akad egypár kiváló példány, aki, feledve azt, hogy a legnagyobb magyar városban, magyar földkóstolás után szerzett keresményéből eszi a tápláló magyar kenyeret , elég ildomtalan, magyargyűlölő ellenszenvének többé-kevésbé nyílt jeleit adni. Tisztelet a kataszteri hivatalnokseregben található becsülésreméltó kivételeknek, de a város ez idegen plántái nemcsak közeledni nem akarnak a magyar elemhez (amire ugyan nem is vágyakozunk), hanem akad köztük olyan individuum is, aki nem átalkodik Vakmerő becsmérléssel illetni fajunkat és hazánkat, talán a magyar példátlan béketűréséről vett hit folytán ébredve hősi bátorságra a rágalmazás és becsmérlés nemes művészetében. Sőt talált valaki Szeged egyik pontján egy olyan csodabogarat is, aki iskolás fiát csak azért nem meri Szegeden tanintézetbe adni, mert attól fél, hogy megtanul magyarul, ami természetesen a magyar pénzszagra bevándorolt germán hazafi ítélete szerint szégyenére válnék a kulturnáció egyik reményteljes csimotájának. És ezek a derék fráterek a magyar kormánytól húznak fizetést, a gyűlölt, a barbár vadmagyar közadójából táplálkoznak, akinek nyelve is irtózat tárgya előttük! Csak azon az egy körülményen bámulunk, hogy akik annyira roszul érzik magukat itt minálunk, s annyira gyűlöletesnek találják a magyar népet, miért nem veszik hónuk alá a paraplit s lábaikra a kalucsnit és mennek ki oda, ahonnét kerültek, ahol a kultúra oleanderei virulnak. Higgyék el, mi nagyon meglennénk becses társaságuk nélkül ! ! A mi rendőreink! A tejespiacon két asszony összekaramboloz, egyidejűleg az egyiknek tejesköcsögje karamboloz a másiknak tejesfazekával, aminek ez utóbbi áldozatául esik a tejjel együtt, mely a kövezetre ömlik. Emiatt természetesen szóváltás támad. A káros fél kárpótlást követel a romboló köcsög tulajdonosán ; a szóharc mind élénkebbé válik s már-már aggasztó fordulatot vesz, midőn, szerencsére, arra jön egy rendőrhajdu. Szerencsére ? Hát persze ! A rendőr észreveszi a csetepatét, egy végheteten flegmatikus pillantást vet a civakodókra s azzal, mint akit nem érdekel az ilyen dolog, tempós lépésekben tovább ballag , fejét hátra istenért sem fordítván többé. Ez aztán a hidegvér! Az asszonyok egész kényelemmel civakodtattak tovább, s hogy nem egymás kontján bucsuztak-e el, arról nem referálhatunk, mert nem várhattuk be a vita végét. Vegyes. * A királyné húsvéti ajándéka. Gödöllőről írják a „Hon“-nak : „Husvét szombatján egy magasállású udvari tisztviselő tisztelte meg látogatásával a gödöllői református lelkészt, Gönczy Benőt, lakásán, tudatván vele, hogy fölséges királyasszonyunk a reform, egyház iskolás gyermekeinek húsvéti ajándékul kalácsot, süteményt és piros tojásokat kegyeskedene kiosztatni. Husvét első napján délelőtt csakugyan meg is jött az ajándék az említett tisztviselő felügyelete alatt s állott az egy kétfülü ruháskosár kalácsból, egy szintén kétfülü ruháskosár cukros süteményből s nagymennyiségű piros tojásból. Szájról szájra járt, hogy a kalácsokat a kis főhercegnő is segített kiszaggatni s a tojásokat pirosra festeni és márványozni. A felebbieken kívül ötven forintot is kegyeskedett fölséges királyasszonyunk ugyancsak a ref. egyház iskolás gyermekei számára kiosztás végett a lelkészhez küldeni. A r. kath. iskolás gyermekek is épen ily mértékben részesültek a kalács, sütemény, piros tojás és pénz ajándékában. Méltó, hogy tágabb körben is ismeretes legyen a húsvéti ajándékozás, de méltó az is, hogy köszönet s hálanyilvánitásnak, becses lapja hasábjain elhasson az ország zegezugába is, s meghallja minden nemesen érző kebel s, velünk együtt érezze, midőn a gyermekcsoporttal őszintén kiáltjuk és kívánjuk, hogy fölséges királyasszonyunkat, a kedves kis főhercegnővel együtt, Isten tartsa, védje, utalmazza hosszú évek során át, s a magyar nemzet iránti szeretetét fokozza az időknek végéig.“ * Kossuth Lajos a következő levelet intézte Cegléd város polgármesteréhez: Collegno al Baraccone, 1877. március 17-én. „Tisztelt polgármester úr! A fényképész késedelme miatt csak most válthatom be a ceglédi küldöttség kedves emlékű látogatásakor tett ígéretemet. ” Mai napon vasúton elszállittattam tisztelt polgármester úrra címezve egy szekrénykét 115 arcképpel, a kapott névjegyzékek nyomán mindeniket a küldöttség és a hozzá csatlakozottak egy-egy tagjának nevével és aláírásommal ellátva. 102 példány Ceglédbe szól 10 Nagy- Kőrösre, 2 Abonyra s egy Kállay Ákos urnak, kinek lakását nem tudom , s annálfogva ennek is átküldetésre, mint szintén a többieknek kézhezjuttatására tisztelt polgármester urat, mint a küldöttség vezérét, bátorkodom alázattal megkérni, Simonyi Ernő úr már megkapta a maga példányát , a Chorin Zsigmond urét átadásul egyenesen Pestre küldöm. — Méltóztassanak a fényképeket szívesen fogadni emlékül öreg hű szolgájoktól, aki, amig csak élek, mindig hálás megilletődéssel fogok emlékezni a szeretet és bizalom megható nyilatkozatára, melylyel viszontagságos életem végalkonyát megvigasztalni méltóztattak. S ha a megpróbáltatások napjaiban, melyek még a sokat hányatott Hazára várnak, s csak éppen most is készülőben vannak, néhanéha a baraconnei remete arcmására találják vetni tekintetüket, jusson eszükbe annak jelszava is : „törhet, de nem hajlik.“ Jusson eszükbe , mert a polgárok a haza életvárának őrei, s mert bár az egyén törhet , ha nem hajlik , nemzet csak úgy lehet biztosítva a halálos törés ellen, ha sem erőszak nyomása , sem ármány csavargatásai miatt nem hajlik meg odáig, hogy akár jogait föladja, akár életföltételeit elalkudja. — Higgjünk önmagunkkban. A hit üdvözii , ha munkával karöltve jár. De öngyilkos nemzet számára nincs föltámadás. Tartsanak meg jóindulatukban , melyet rokon érzelemmel viszonozni soha meg nem szünök. Fogadja polgármester úr nagyrabecsülésemet s barátságos üdvözletemet. •Katonai vérengzés Csurgón. A „P. N.“-t a következő véres esetről értesítik : Fejér megyébe kebelezett Csurgó község ápril 2-án este 1999-től csaknem éjfélig borzasztó vérengzésnek volt színhelye. A 10-dik dragonyos ezredből ott állomásozó szakasz legénységének parancsnoka, előléptetésének örömére, legénységének egy akó bor áldomást fizetett. A borhoz nem szokott katonák lerészegedvén, este Va0 órakor — miért, miért nem — a korcsma előtt járókat, hol az ivás történt, minden ok nélkül karddal támadták meg, s midőn a község bírája, Juhász József, a csendre figyelmeztetéssel közéjük ment, a földre verték, fejét karddal összevágták, szóval, életveszélyesen megsebesítették. Ezen kivül Juhász János, Simon Pál, Kenessey János pandúr és Kozma János csurgói lakosokat, kiket utjok arra vitt, egyenkint, a mint jöttek, szintén életveszélyesen sebesítették meg. Muzsla András és Élő N. molnármester súlyosan megsebesíttetett , 4 más egyén pedig, köztük egy másik megyei pandúr, könnyű sértést szenvedett. Mindebben pedig az a nevezetes, hogy a katonák közül egynek sincs legkevesebb sérülése is, amiből világos, hogy a polgárság részéről semminemű ingerkedési szándék sem volt, mert különben a csekély számmal ott állomásozó „pólyák“ atyafiakat a közel 3000 lakosú helység akár agyon is verhette volna. Megjegyzendő, hogy a parancsnokfőhadnagy s alantas hadnagya a faluban nem voltak; az első állítólag vidéken volt szolgálatban, a második azonban katona paszszióit űzte ; mindenesetre megérdemlik, hogy jól a körmükre üssenek. A vizsgálat úgy katonai, mint polgári részről erélyesen folyik; a törvényszék Fehérvárit még intézkedett az életveszélyesen sérültek kihallgatásáról, mi azonban három embernél már nem sikerült önkivületbeli állapotuk miatt. Beszállásolási törvény és kaszárnya-építés, jöjjön el a te országod ! * „Kardlovagok.“ Ezt a jó nevet adta Balázs Sándor a „Petőfi Társaság Lapja“ legutóbbi számában ama minden fontosabb ok nélkül párbajozó lovagoknak, akik igen olcsó módon szeretnének jutni a „lovagi“ névhez, s midőn egy kis harcot kapnak, vagy pisztolyaikat lepuffantják a levegőbe, nyomtatásban adatják ki maguknak a bizonyságot, hogy ügyöket a lovagiasság szabályai szerint a becsület mezején elintézték, s büszkék arra, hogy a komoly párbajok paródiáját eljátszották s beszéltetnek magukról. „Nevessük ki a harclovagokat — írja Balázs Sándor — s ezzel nemcsak a hencegő és ingerkedő párbajozókat irtjuk ki, nemcsak a komolyabb párbajok számát szállítjuk alá, hanem egyszersmind a társalgás modorát is (és ez lenne a főyívmány) illendőbbé, tisztességesebbé, finomabbá ésnemesebbé teszszük.“ Az elnevezés jó gúnynév, s ha közkeletre kap, akkor kipusztul a harclovagok fölösleges faja, mert a nevetséges él. * Nemzetközi csendélet. A brassói iparkamara legutóbbi ülésén a következő eset került tárgyalás alá. Egy vállalkozó egy nagyobb szállítmány petróleummal indult Romániába s a tömösi szorosnál a román vámhivatal sorompóján átlépve, sietteté tovább-bocsáttatását. A vámhivatalnokok közül azonban többnek elfogyván a petróleuma, cselédeiket kannákkal küldték a fuvaroshoz, hogy in natura is nyerjenek egy kis vámot. A fuvaros, a szállítmány nem lévén az övé, visszautasítá a szolgákat s akkor sem volt hajlandó a kívánság teljesítésére, midőn a vámhivatal főnöke oda kiáltott, hogy : „hiszen megfizetjük !“ A fuvaros állhatatos maradt továbbra is s a maga biztosságáért azonnal táviratozott a román kereskedelmi miniszternek, az esetet följelentvén. A táviró tiszt azonban besúgta a vámhivatali főnöknek a táviratozást, s midőn a fuvaros papírjaiért az irodában megjelent, megfogták, jól elpáholták s kilökve útnak eresztették. A brassói ipar- és kereskedelmi kamara jelentést tevén ez esetről a bukaresti osztrákmagyar konzulátushoz, sürgősen kérte, hogy a megsértett nemzetközi jognak fényes elégtételt szerezzen. * Egy hírhedt zsivány vége. Cseresei Juont, a hírhedt rablót, is utolérte a Nemezis, mint sok más hozzá hasonló gonosztevőt. Múlt napokban fejezte be az utolsó időben annyira félemletessé vált garázda életét Belényes vidékén, Tarkaica község határában. — A „Nagyvárad“ ez esetet következőleg írja le: A belényesi szolgabiró és Kurteszky László csendbiztos öt Csendlegény társaságában Csereseit és két társát, midőn ezek a tarkaicai erdőn egy gyalogúton haladnának , a megelőző napon elfoglalt és egy egész éjjen át elismerésreméltó türelemmel megtartott őrállásaikból váratlanul körülfogták és megadásra szólították föl. A fölszólításra a kétségbeejtő helyzetbe jutott gazfickók részéről puskadurranás és golyók fütyülése volt a válasz. Ámde a közbiztonság emberei sem maradtak veszteg. A csendbiztos Csereseit egy lövéssel földreteritette , honnan már csak mint hullát emelhették föl. Beliczey S. szolgabiró pedig a másik két cinkosra célzott s mindkettőt veszélyesen megsebesítette. Cseresei hullája és két cinkosa Nagyváradra szállíttattak. •Ritka vendég tévedt a napokban a tarenti öbölbe. Az éjszaki vizekből hatalmas cethal vetődött oda, melyre Tarent város egész lakossága hajtó vadászatot rendezett. Puskákból, sőt még revolverekből is száz meg száz lövést tettek rá, anélkül, hogy elejthették volna. Sok csalnak hemzsegett körülötte, de nehányat farkának egyetlen csapásával darabokra zúzott. Majd torpedót helyeztek alája. A löveg fölrobbant s a cethal félre is fordult, de még mindig élt. Azután szigonyokkal dobálták és sok fáradság után sikerült vastag kötelet keríteni teste körét így nagynehezen kihúzták a szárazra, de előbb oly hatalmasan csapkodott farkával, hogy a parton álló közönség a felfröcscsentett víztől teljesen megázott. A cethal hosszúsága 10 méter (több harminc lábnál). •Párbaj az utcán. A szabad Amerikában ugyancsak furcsa módok és körülmények közt gyakorolják a párbajvivás mesterségét. — Savannah városában a minap két tüzesvérű fiatalember összetalálkozott az utcán s az egyik hathatós pofonnal illette a másikat, mert nemrégiben, valami korcsmai civódás alkalmával, ez sértő kifejezéseket használt ellene. Az utcai pofon elégtételt követelt. A fiatalemberek elől rántották revolvereiket és párbajt vívtak a helyszínen. Addig lövöldöztek egymásra , amíg mindegyik meg nem sebesült. A furcsa párbajt százakra menő embertömeg nézte nyugalommal és senkinek sem jutott eszébe a dühöngőket letartóztatni. Szerencse, hogy az utcai párbaj nem okozott komolyabb bajt, s egy lovat leszámítva, senkit sem találtak a tévedező golyók. * Ellenpápa. Egy bécsi lap a minden valószínűség szerint közelálló pápaválasztásról elmélkedvén , lehetőnek tartja , hogy az olasz papságban nyílt szakadás fog beállani a pápa halála után. Az olasz papság közt ugyanis soha sem volt észlelhető valami nagy rezisztencia az egyesítés előtt, a néppárt, vagyis inkább forradalmi párt törekvései iránt , sőt inkább, részben IX. Piusnak korábbi példáját követve, erősen ragaszkodtak a nemzeti törekvésekhez. — Ebből magyarázható az is , hogy midőn a nemzeti csapatok Rómába nyomultak , a városban lévő klerikálisok egy része rögtön a bevonulók mellé állott. — A legutóbbi allokáció a nemzet figyelmét ismét az egyház és állam közti feszült viszonyra irányozta , s a klerikálisok ama körei, melyek az állami párthoz tartoznak, ismét előtérbe kezdenek lépni. Az említett lap szerint e pártról általán az a hír, hogy el van határozva, nemcsak a garancia-törvényt lerombolni , hanem egy ellenpápa proklamálását is kilátásba helyezte. * Somoskeőyt elfogták. Mint a „Pest, Llyod“-nak írják, a bécsi rendőrség Párisból azon távirati értesítést vette, hogy Somoskeőy Géza ottan szombaton elfogatott. Egyelőre azonban nem fog az osztrák-magyar hatóságoknak kiszolgáltatni, minthogy Franciaországban is sokféle szédelgést követett el, amiért mindenekelőtt az ottani fenyitőbiróság elé kerül. A budapesti fenyitőtörvényszéken kivül Somosheőyre az ibsi törvényszék is igényt tart, minthogy ottan 1870- ben fb havi fogságra ítéltetett, de a börtönbe szállítás közben megszökött. — Tehát mégis „megvan Gábor !“ KÖZGAZDASÁGI ROVAT. — A román-magyar vasúti csatlakozás. Mint a „Pol. Corr.“-nak Bukarestből írják, ismeretes, hogy Románia arra kötelezte magát, hogy 1878. augusztus 1-ig a plojest-predeali vasutat, mint a magyar keleti vasút csatlakozását kiépíti. E vonal kiépítése Crawley és társa angol vállalkozókra bízatott. De már a múlt nyáron komoly viszályok merültek föl a vállalkozó és a kormány közt a részletfizetések tárgyában. Az ügy választott bíróság elé került, mely a kormány javára határozott. Ennek folytán az építés igen lassan haladt előre , a vállalkozók folytonos pénzbajokkal küzdöttek, s a télen a vasúti munkások közt, kik bérüket nem kaptak meg, komoly zavargások törtek ki. Minthogy komolyan attól lehet tartani, hogy a vonal a nevezett határidőre nem készül el. Zwiedinek lovag, a monarchia bukaresti képviselője, utasíttatott, hogy a Bratiano-kormányt ez ügyben interpellálja. Ez a múlt héten megtörtént, s a kormány nemcsak a legjobb ígéreteket tette , hanem egy törvényt is fogadtatott el a kamarával, mely felhatalmazza őt, hogy Crawleynek a vonal kiépítésére 150,000 frank rendkívüli hitelt nyisson. Üzleti tudósítás: Szeged, ápril 7-én. Időjárás esős. Hőmérséklet reggel 12 fok meleg. A Tisza vízállása : 6.25 méter , 19' 9' 6'" 0 fölött. A lefolyt heti gabnaüzletben majd szilárd, majd lanyha hangulat volt észlelhető. A Budapestről az odaérkezett nagyobb búzaszállítmányok következtében jelzett árcsökkenés a helyi piacra is kiterjedt, minélfogva az itteni búzaárak is alábbszálltak, de a többi gabnafajok árai a múlt heti álláspontjukat többnyire megtartották. Jelenlegi árak a helybeli vasúthoz szállítva a következők : Búza tiszai 77.B—79. kilogr. méterm. 12 frt 80 kr—13 frt. Búza bánsági 77.6—78.6 kilogramm métermázsa 12 frt 40—70 kr. Rozs 72—73 kilogr. métermázsa 9 forint 30—40 kr. Árpa 63—64 kilogr. méterm. 6 frt 30—40 kr. Árpa takarmányi 59—61 kilogr. méterm. 5 frt 90 kr— 6 frt. Tengeri métermázsa 5 frt 35—45 kr. Zab méterm. 6 frt 90 kr—7 forint.Köles métermázsa 5 forint 10—20 kr. Szalonna pörkölt méterm. 57—58 forint. Disznózsír elsőrendű méterm. 68—69 frt. Szerkesztői üzenet: M. M. Arad. Kérdést sem szenved. Csak szíveskedjék útnak indítani. Felelős szerkesztő : Nagy Sándor.