Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)
1877-02-14 / 19. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 19-ik szám. Szerda, február 14-én. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve . Egész évre 9 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI ás VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak tereér. egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A válság, Szeged, febr. 13. Az osztrákok által fölidézett válság már öt napja tart s még ma sem tudjuk, hova fog vezetni. A mozdulatlanság, melyet föltüntet, mindennél jobban igazolja, hogy e válság nehéz természetű, s a helyzet, amit szült, kínos és aggasztó, de a háborús megoldással fenyegető keleti kérdés miatt veszélyes is. Komoly voltát kezdik már belátni azok is, kik az utolsó percig nem akartak benne mást látni, mint taktikát, színjátékot. Ha semmi más nem, meggyőzhette őket erről az a sajátságos jelenség, hogy a Tiszakabinet lemondása s az ennek nyomába lépett Sennyei-féle audienciák sokkal inkább megijesztették az osztrák alkotmányosokat, a válság voltaképeni okozóit, mint a magyar parlamentáris köröket, amelyek határozott megelégedéssel fogadták azt a lépést, melylyel a magyar engedékenység véget ért. Bizonysága ennek a tüntető éljenzés, melylyel a visszalépett Tisza Kálmánt a képviselőház szombati ülésében, s az élénk helyeslés, amelylyel leköszönését indokoló beszédét fogadták. E beszéd, melyet alább közlünk, világos bizonysága annak, hogy nem csalódtunk ama föltevésünkben, hogy Tisza Kálmán nem mulasztotta el bankügyi programja másik részét is, az önálló bank szervezését, a király elé terjeszteni, s csak miután erre az engedélyt nem nyerhette ki, nyújta be lemondását. A Tisza-kormány tehát, amely súlyos viszonyaink közt, a nagyobb közgazdasági rázkódások kikerülése végett, tanácsosabbnak tartotta a kiegyezést s ezért elment az engedékenység legvégső határáig, nem riadt vissza az alternatíva másik felének, az önálló magyar banknak fölállításától sem ; ámbár bizonyára tisztában volt ama roppant nehézségekkel, a mikkel e föladatában megküzdenie kellendett s a mikre talán századrésze sem gondol azoknak, kik az önálló bankot leghangosabban kiabálják s a kormány gyávaságát dobszóval hirdetik. A válságot tehát, a bankügyi alkudozás eredménytelensége után, az szülte, hogy kormányunk nem volt képes a korona aggodalmait, miket a monarchia két állama közt a pénzjegy elkülönítése benne támasztott, eloszlatni. A korona jobbnak vélte az egyezséget egy közös bankra nézve, s minthogy ezt azt egyezséget a Tisza-kormány létre nem tudta hozni, elfogadta lemondását és keres oly kormányt, amely ezt létrehozni tudja. Mi a király aggodalmai előtt tisztelettel hajlunk meg s eljárására mást nem mondhatunk, mint hogy az alkotmányos szempontból tökéletesen korrekt. De, amint már is látjuk, a bankkérdés ezúton nem fog megoldatni, nem pedig azért, mert ő felsége kaphat ugyan magyar kormányára olyan új embereket, akik többet kívánnának, mint amennyit elődei kénytelen-kelletlen elfogadni hajlandók voltak, de olyanokat, akik kevesebbel beérnék, nem találhat; mert hiszen ha volnának is ilyenek, azok maguk is jól tudják, hogy vállalkozásuk céltalan lenne, mert olcsó kiegyezésekkel a parlamentben 24 óra alatt megbuknának s akkor ott lennénk, ahol most vagyunk, azzal a különbséggel, hogy a ma oly drága időből néhány hetet ismét elvesztegettünk. Íme, a kísérlet a magyar konzervativokkel már is meghiúsultnak tekinthető . S e n n y e i b., ismételt kihallgatások után, kijelenté ő felségének, hogy a jelen viszonyok közt kormányalakításra nem vállalkozhatik. () fölsége erre, egyelőre Bécsben marasztván őt, Grhiczyt, Szlávyt és Bittót hivatá föl, kik már vasárnap föl is utaztak Bécsbe, hova egyidejűleg Tisza K. is fölhivatott. Mint egy tegnapi távirat értesít, fönt van Tóth Vilmos is. Az audienciák és tanácskozások tehát a válság megoldása fölött hétfő óta úl, s mint látjuk, a régi deákparti elemekkel folytattatnak, hogy mi eredménynyel, e pillanatig még nem tudjuk. A kombinálgatás ez órában, midőn a jövő óra már meghozhatja az eldöntés hírét, meddő dolog ; annyit azonban kimondhatunk, hogy a mi szerény véleményünk szerint most azon alternatíva előtt állunk, hogy vagy az osztrák kormány s vele az osztrák alkotmányhű pártok és bankemberek engednek oktalan merevségükből, vagy ha nem, a közös fejedelem, mint magyar király, akceptálja az önálló magyar bank eszméjét. Egyik mint másik esetben nincs értelme annak, hogy a Tisza-kormány helyét más foglalja el. Harmadik esetnek csak egy provizóriumot képzelhetnénk a status quo alapján, de erre gondolnunk is tilt a bizalom, melyet királyunk alkotmányos érzületébe helyezünk. Bármelyik lesz azonban a fennebbi kettő közül, az az egy nagyon kívánatos, hogy a válság gyorsan véget érjen, mert keleten a láthatár egyre sötétül s a rég készülő orkán maholnap kitör. Ez ne találjon nálunk válságot! Föntebbi kombinációnknak teljesen megfelelők a délután érkezett hírek. Egy tegnapról kelt bécsi távirat jelenti, hogy minden miniszterváltozási kombináció meghiúsult, s holnap (már mint ma, 13-án) folytatódik a bankkérdés tárgyalása az osztrák kormány s Tisza és Széll miniszterek közt, Auersperghgnél. Az „El.“ ehez bizton állíthatni véli, hogy ezen osztrák hivatalos távirat jelentése a „bankkérdés újabb tárgyalását“ illetőleg csak oly értelemben érdemel hitelt, mely az alkudozás fogalmát kizárja, ami annyit tesz, hogy létre jöhet a kiegyezés, de csak úgy, ha az osztrák kormány elfogadja Tiszáék korábbi követeléseit. Más oldalról azonban beszélnek új közvetítő javaslatokról is. Meglássuk, melyik válik be. A válság öt napja, úgy látszik, minden részről azon meggyőződést érlelt meg, hogy a Tisza-kabinetet a dolgok mai állásában elbocsátani nem lehet anélkül, hogy a monarchia súlyos belügyi bonyodalmakba sodortassék, s így kilátás van reá, hogy a válság gyorsan véget ér. A válság a képviselőházban. Február 10-én volt a képviselőház „válságos“ ülése. Az ülés megnyílta után csakhamar belépő miniszterelnököt a ház zajos, tüntető éljenzéssel fogadja. Néhány kisebb érdekű tárgy elintézése után fölolvastatik a miniszterelnök átirata a képviselőház elnökének, melyben az összes minisztérium lemondását s annak ő fölsége által tett elfogadását — azzal , hogy a miniszterek utódaik kinevezéséig hivatalos teendőiket folytassák — tudatja. Ezután szót emel Tisza Kálmán miniszterelnök. (Halljuk! Halljuk!) T.ház! A parlamenti gyakorlat szerint kötelességemnek tartom a most fölolvasott értesítésem kapcsában az indokokról s körülményekről, amelyek azt előidézték, egy rövid nyilatkozatot tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Ismerve van a t. ház tagjai előtt, hogy a leköszönt kormánynak tagjai azon nézetet vallották és vallják , hogy teljesen kielégítő megoldás Magyarországra nézve a bankkérdésben — mert hiszen e körül forog a dolog — csak akkor lesz , midőn lehetővé válik az önálló bank fölállítása (élénk helyeslés) , de a kormány, tekintetbe véve a kormányra lépte után majdnem közvetlenül bekövetkezett azon politikai eseményeket, amelyek mindenki előtt ismeretesek ; tekintetbe véve az ezeknek folytán is mind nehezebbé lett úgy európai , mint hazai pénzügyi helyzetet , mint méltóztatnak tudni, azon nézet által vezéreltette magát, hogy ily viszonyok közt az ország érdeke azt követeli, hogy, megóvatván sértetlenül maga a jog, az elintézés Magyarország hitelviszonyainak érdekében egyetértőleg a monarchia másik államával eszközöltessék. És ezen nézettől vezéreltetve kezdett egyezkedési tárgyalásokat a másik állam kormányával. A tárgyalások folyamata ismeretes. A kormány azt érezte kötelességének , hogy a mindinkább nyomasztóbbá, nehezebbé váló pénzügyi helyzetben, az egyetértés létrehozása céljából, türelmet nem vesztve, fáradságot nem sajnálva, elkövessen mindent , mert úgy érezte, hogy a szakításból eredhető és úgy az államháztartásra, mint a honnak egyes polgáraira nehezedő bajokért csak az esetben vállalhatja el a felelősséget, ha előbb minden lehetőt elkövetett arra, hogy azok elháríttassanak. (Élénk helyeslés.) Így folytak a tárgyalások, amiknek folyamában az ország hitelérdekei szempontjából és azoknak megfelelőleg sok pontban változást is szenvedtek azon projektumok, melyek, mint tudom, újabb időben hírlapilag közzétéve lettek. Maradtak azonban még függőben egyes pontok , és ezek között a létesítendő központi közeg összealkotásának kérdése. Itt egy oly kívánalommal találkoztunk , melyet a mi meggyőződésünk szerint Magyarország állami tekintélyének csorbítása nélkül elfogadni nem lehetett. (Átalános helyeslés.) És midőn azt láttuk, hogy e kérdésben engedékenységre nem számíthatunk, bár érezve a felelősség súlyát, mégsem tehettünk egyebet, mint hogy a tárgyalásokat félbeszakítsuk. (Helyeslés.) Meglehet, némelyek ezen pontra csekélyebb súlyt fektetnek , de mi azon nézetben voltunk, hogy oly intézkedés , amely kötelezőleg kimondja , hogy bármi történjék , bármit akarjanak maguk a részvényesek , a magyar állam polgárainak törvény szerint állandóan kisebbségben kell lenni, mondom , ily intézkedést a nemzet állami méltóságának sérelme nélkül elfogadni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Azon meggyőződésben voltunk, hogy ilyen, politikai szempontból látszólagosan csekély, dologban megcsorbítani az állam helyzetét anynyi, mint tág kaput nyitni annak , hogy ez azután más kérdésekben is megkísértessék. (Élénk helyeslés.) Ilyen körülmények között — bár nem tagadhatva az ez után úgy az államháztartásra, mint az egyesek hitelviszonyaira háromolható bajokat — kísérletet kellett tennünk , hogy lehetne e az, önálló bank létesítését kezünkbe vennünk. (Élénk helyeslés.) Imételten és határozottan ki kell fejeznem, hogy joga ehez az országnak senki által kétségbe nem vonatott, és ha lett volna, aki kétségbe vonja, aki e jogot velünk együtt védte volna, az Magyarország törvényes királya. (Éljenzés.) Azonban oly nagyok voltak az állam és Magyarország jólétén aggódó fejedelem aggályai, hogy azokat nekünk — meglehet, saját gyöngeségünk miatt — elhárítani nem sikerült. • Ily viszonyok között kötelezve éreztük magunkat lemondásunkat beadni (élénk helyeslés), amelyet ő felsége legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. S ezek után nem marad egyéb hátra, mint hogy arra kérjem a t. házat, hogy üléseit azon időig, míg ő fölsége az újabb kormány iránt intézkedett, fölfüggeszteni méltóztassék. Reményem, az idő nem lesz nagyon hosszú, mert hiszen hogy éppen maga, akinek kezében — bizonynyal a lehető legjobb kézben — az ügy letéve van, akarja, hogy hamar vége szakadjon a bizonytalanságnak , mutatja az, hogy már ma is a hazának közbecsülésben álló több férfiával e kérdés fölött érintkezik. Kérem a t. házat, méltóztassék, mint mondom, üléseinek tartását ezen időre fölfüggeszteni. (Hosszas, élénk éljenzés.) Irányi Dániel igen örvend azon, hogy a magyar kormány az osztrák nemzeti bank ellennében végre valahára állást mert foglalni. Sajnálattal látta, hogy a kormány rögtön kezdettől fogva nem az önálló bank és külön vámterület mellett szállt síkra. Még inkább sajnálja, hogy a kormány az osztrák nemzeti bankkal folytatott alkudozásokban oly térre engedte magát sodortatni , melyen Magyarországnak nemcsak érdekei, de méltósága is csorbát szenvedtek. Amint nem ütközik meg azon, hogy a kormány beadta lemondását, nem is ejti ez kétségbe. De arra nézve, hogy mi akadályokba ütközött az önálló nemzeti bank fölállítása, úgy véli, a miniszterelnök nem egészen világosan nyilatkozott. Nem érti, hogy ha ő felsége Magyarország jogát az önálló bank fölállítására elismeri , e kormány miért nem tett ez iránt indítványt. Nincs szándéka a jelenlegi kormányt maradásra bírni, de azt hiszi, a miniszterelnök saját maga és pártja iránti tekintetből tartozott volna megmagyarázni, hogy miért nem tett indítványt az önálló bank fölállítására. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nekünk nem elég jogaink elméleti elismerése ; az ország megkövetelheti , hogy ami Magyarország anyagi javára elkerülhetlenül szükséges, meg is adassék. Ha ez nem történik meg, akkor szóló nem lehet megnyugodva az ország jövője iránt, bárkinek kezébe tétessék le a kormány, mert hiszen ha a jelenlegi kormány azért mondott le, mert az önálló bank fölállítására nem nyert fölhatalmazást, világos , hogy akik a jelen kormány után következnek, azok sem fogják önálló bankkal meglepni az országot, hanem valószínűleg még kevesebbel fognak megelégedni, mint a jelenlegi kormány. Ily körülmények között nem érti, miként lehet a miniszterelnök megnyugodva arra nézve, hogy mi fog e kérdésben ezután történni. — Szóló ily viszonyok között Magyarország „alkotmányos jövőjét igen sötét színben látja. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Simonyi Lajos b. az ügy fontosságánál fogva nem tartja helyesnek a rögtöni tárgyalást s arra kéri a házat, hogy a miniszterelnök nyilatkozatát tudomásul vegye. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én azt gondolom, hogy a ház határozata nem terjedhet tovább , mint hogy fölfüggeszti-e — úgy, mint mindenütt a világon szokták — üléseit addig, míg a miniszterválság nincs befejezve. A dolog lényegét lesz alkalom tárgyalni akkor, midőn ezen egész kérdés a ház előtt fog feküdni, és lesz mód bírálnia a leköszönt kormány eljárását és úgy, mint az akkori kormányét. Ha szót kértem, csak azért tettem, hogy kimondjam , hogy , véleményem szerint, az iménti nyilatkozatomban kifejezést adtam annak, hogy a kormány meggyőződése szerint első helyen megpróbálta, és mindaddig, míg kilátása volt, folytatta az egyezkedést, azután megpróbálta az önálló bank létesítését, és miután az általam előadott okoknál fogva ez nem lehetett, beadta lemondását. (Helyeslés.) Amit még szükségesnek tartok megjegyezni, az, hogy Magyarország alkotmányát és alkotmányosságát akkor látnám veszélyeztetve, ha elharapódzanék szélesebb körökben azonban, hogy az, ki a magyar alkotmánynak egyik főfaktora , midőn a jogot elismeri, egyúttal ne bírna joggal arra, hogyha anyagi érdekeinkre nézve egy bizonyos percben az érvényesítést veszélyesnek tartja, ez irányban jogát gyakorolhassa. (Élénk helyeslés a középen és a baloldalon.) Ezután még Helly és Simonyi Ernő szólottalt egészen fölöslegesen az elnapolásról, s aztán, Zsedényi megnyugtató fölszólalására, az elnök kimondá a ház határozatát, hogy az ülések a válság befejeztéig elnapoltatnak. Ezzel az ülés véget ért. Hazai ügyek. — A kormányválságra vonatkozólag a „P. N.“ érdekes részleteket közöl a febr. 10-iki képviselőházi ülés előtt és után történtekről, ama roppant izgatottságról, mely a házban uralkodott s a képviselői körökben fölmerült véleményekről, melyek nincsenek benne az ülési jegyzőkönyvben, de nem kevésbé érdekes adatokat szolgáltatnak a mai és jövendő események megértéséhez. Abban, — írja a névlap — hogy Tisza Kálmán csakugyan elejtetett-e, a nézetek igen eltérők. Az iránt mindenki egyetért, hogy ha a válságban csak a bankügyről van szó, a válság nem végződhetik Tisza végleges elejtésével. Azt mondják, hogy a korona e kérdésben, mely oly roppant szenvedélyeket ébresztett föl a két államban, nem léphetett föl eddig döntőleg anélkül, hogy bizonyos mélyreható keserűséget ne idézzen elő. A tárgyaló felekre kellett tehát bíznia a dolgot, s ha az osztrák kormány mond le, annak lemondása is elfogadtatott volna s a korona igyekszik vala Ausztriában uj kormányt alkotni. Ezúttal ez Magyarországra nézve