Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-07-04 / 78. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szerdan hírhozhordistai ég vidékre poétán: Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre 9 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. 78-ik szám. POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ LAP, az udvarban balra, szára ára. S Irr. A ti A A Ha, és Kiadó, Burger Zsigmond özvegye könyv- és dése, hova az előfizetési pén. Előfizetési fölhívás SZEGEDI HIRADÓ 1877-ik évi tizenkilencedik évfolyamának másod felére. Az első fél- és második negyedév lejárandóban lévén, bizalommal kérjük e lapok fél- és negyedéves előfizetőit a további megrendeléseik mielőbbi megtételére. Ezidő szerint a keleti háború világeseménye lévén az, ami a közfigyelmet és érdekeltséget Európaszerte , de különösen nálunk, hol annak fejleményéhez életérdekeink vannak kötve, elsősorban magára vonja , jelenthetjük, hogy újabb összeköttetésekről is gondoskodtunk , minélfogva azon helyzetben leszünk, hogy a harctéren előforduló minden fontosabb eseményről, valamint általában a keleti bonyodalomra vonatkozó minden jelentősebb mozzanatról kitűnő s teljesen hiteles forrásból vett eredeti táviratokban a lehető leggyorsabban, a központi lapokat megelőzőleg, értesíthetjük olvasóinkat. Minthogy pedig lapunk hetenként csak háromszor jelen meg, a közbeeső fontosabb híreket helybeli előfizetőinknek külön forzamatban küldjük meg. Ami a keleti kérdésben elfoglalt álláspontunkat illeti, azt ismerik olvasóink. A mi programmunk az , ami Magyarország közvéleményéé : Törökország területi épségének megóvása, hogy benne jövendőre egy erős s teljesen megbízható szövetségest bírjunk, és — ami ebből következik — az orosz hatalmi törekvések meggátlása. — Mint a nemzeti közvéleménynek egyik szerény orgánuma, ennek az iránynak adunk kifejezés ezután is rendületlenül. A belügyi dolgok s a hazai általános társadalmi s közgazdasági mozgalmaknak — mérsékelt szabadelvű s határozott nemzeti pofit, elveink fönntartása mellett — annyi tért szentelünk , amennyi csak lehetséges lesz. Fő figyelmünket és erőnk javát azonban a jövő félévben azon magas érdekek előmozdítására fordítjuk, amiknek kielégítésétől Szeged város biztosítása és óhajtott nagy jövője függ, s amikkel egy nagy vidék érdekei is szoros kapcsolatban állanak. E tekintetben, mint e város hű fiai s úgyis mint hazafiak , nem szűnünk meg , lankadatlan erélylyel agitálni mindazon rész ellen, ami érvényesülésöknek útjában áll. Számítunk e város és vidéke közönségének lelkes támogatására, s kérjük lapunk barátait, hogy azt körükben terjeszteni szíveskedjenek. A szerkesztőség való törheti a fejét rajta, hogyan lehet valami fehér is fekete is egyszerre. S természetes , hogy aki úgy indul el, hogy nem a szavak világos értelméből vonja ki a konzekvenciákat és ítéletet, az már arra is készen van , hogy belevág a prókátor mesterségbe, csűr-csavar, ferdít, ráfog, szofizmákkal bódítja meg olvasója fejét, egyszóval, inkább vért izzad kínjában és képes hat tollat megrágni, minthogy egy méltányló szót ejtsen ki aziránt, aki ellenfele a politikában s akit neki csak ütnie szabad, akár érdemli meg, akár nem, — így hozván magával a politikai pártszempont. Ezt a gyönyörűséges tapasztalatot tehette most a közönség Tisza Kálmánnak a keleti kérdésben tett momentuózus nyilatkozata alkalmából. Míg mis a legtöbb magyar lap — ideértve a közvélemény előtt számottevő ellenzéki közlönyöket is — azt vettük ki Tisza K. beszédéből, hogy monarchiánk legmagasb intéző köreinek éppen nincs szándékukban a keleti kérdésben a monarchia valódi érdekeivel s a magyar közvéleménynyel ellenkező politikát követni, s azért örömteljes megnyugvással fogadtuk azt, addig némely bécsi lapok , amelyek szláv szympathiákat táplálnak , képesek ebből egészen ellenkezőt kimaftvarázni , már csak azért is, hogy a közvélemény nyugtalansága valahogy le ne csillapodjék egy cserét ne verjen a monarchia népeiben az a hit, hogy csak így lehet és nem máskép is. És vannak magyar lapok, amelyek hűségesen támogatják e fizetett hadat csupa ellenzékieskedésből és igyekeznek botorul táplálni a bizalmatlanságot és eszmezavart idebenn. Nem veszik észre, hogy akaratlanul ellenségeink szövetségeseivé csaptak föl. Az ember nem tudja pl., hogy boszankodjék-e vagy nevessen az olyan hírlapi areopag fölött, amely csak azért nem bízik Tisza kijelentései után sem a kormány keleti politikájában, mivel az ismert Polytnak tetszett Tisza beszédét a maga javára magyarázni s abból a szláv tendenciák érvényesülhetését kisütni, mintha Tisz K. tehetne arról, hogy ez a rác-muszka hozzádörgölőzik. Akad aztán olyan fejreesett vélemény is, amely oda lyukad ki, hogy a megtapsolt Tisza K. és a lehurrogatott Ká 11 agyéni beszédeikben egy és ugyanazon politikát védték és képviselték a magyar képviselőházban , holott Tisza K. világosan kijelente, hogy monarchiánk délkeleti határain ellenez minden új államalakulást és nem akarja ott a hatalmi viszonyok megváltoztatását, ami föltételezi Törökország integritásának fönntartását, míg Kállay váltig azt demonstrálta, hogy Törökország a mohamedán vallás miatt életképtelen, hogy fönn nem állhat, s csak a következtetést nem volt bátorsága levonni nyíltan, hogy tehát kockát kell vetni rája, mint Krisztus köntösére, s a koncból nekünk is kivennünk a magunk részét. Eléggé sajnálhatjuk, hogy a magyar képviselőházban akadt csak egypár hang is, amely eltér a nemzet egészséges közvéleményétől s ezt megzavarni törekszik holmi török életképtelenségi szláv doktrínákkal éppen akkor, midőn a török nemzet a csatamezőn túlnyomó erő ellen hősileg küzdve s véres csatákban győzve, tettleg bizonyítja be életképességét. Még jobban sajnálhatjuk, hogy akad magyar zsurnaliszta, hacsak egy is, aki Kállayt védelmezve azzal akar csinálni eszmezavart, hogy Kállay beszéde csak jogosult visszahatása azon iránynak, mely az osztrák-magyar politikát török politikává akarná változtatni. Az ilyen nagyképű motyogásra csak az a megjegyzésünk, hogy a magyar-osztrák érdekpolitika keleten igenis török politika és nem is lehet más mindaddig, amíg fönnáll annak az igazsága, hogy Törökország területi épségének fönntartása reánk nézve ép oly kívánatos, amily veszedelmes, ha annak romjain orosz protektorátus alatt, orosz fegyverek diadalai következményeként, szláv államok alakulnak. Ezt a politikát olvastuk mi ki Tisza Kálmán beszédéből, és bennőnk azt súgja, hogy ezt a politikát üdvözölte alkotmányos fejedelmünk is Tiszához intézett sürgönyében. Nem mondjuk mi, hogy e politika konzekvenciáit odáig kell vinnünk, hogy esetleg az örvénybe is belerohanjunk Törökországgal, de igenis azon kell lennünk a magunk érdekében, hogy azt az örvénybehullástól megóvjuk. Az orosz ágyuk már bolgár földön bömbölnek, ‘— közeleg a válságos perc, amely megmutatja, kinek a hite volt jobb s véleménye helyesebb. Hazai ügyek. Ors/Atfaj"'“*a keleti u&y rumit folyt vita folyamáról, a Junina 9#»-aki i-a utóbbi tudósításunk kiegészítésére az alábbiakat közöljük. Az ülésben először emelt szót Apponyi Albert gróf, aki szükségesnek ítéli, hogy a gyanús hírekkel szemben tájékozást kérjen. A kormány eddigi nyilatkozatainak tartalmát azon általános frázis képezte, hogy a monarchia érdekei minden körülmény közt meg lesznek óva; szóló szerint kötelessége a parlamentnek minden kételyt kizáró nyíltsággal kimondani, hogy a monarchia érdekeit keleten legbiztosabban Törökország integritásának s az európai szerződéseknek fönntartásával látjuk biztosítva. És ezen politikai tételhez való ragaszkodás nem involválja a Törökország keresztény lakóinak sorsa iránti közönyt, sőt oly reformokat követel, melyek az ottomán birodalom népeinek megelégedettségét s ezzel a birodalom megszilárdulását eszközük. De itt van a legaggályosabb pont, mert az utóbbi cél elérésére mozgásba hozott erők mind oly természetűek, hogy hatályuk a török állam souverainitásának keretén belül képzelhető sem volt. A porta ily kritikus helyzetbe szoríttatott a krízis egész idején a hatalmasságok által. A pánszláv agitáció körén kívül egész Európa a török birodalom integritásában talál megnyugvást s mégis lehetetlennek mondják azt, amit szükségesnek ismernek el. Ez visszahatása az általános politikai bankrottnak , s nem vagyunk megnyugtatva, hogy monarchiánk nem volt-e szintén tényezője annak. Van több aggályt ébresztő tény, mely kételyt ébreszt az iránt, vájjon monarchiánk fönntartja-e még a konzervatív keleti politika zászlaját. * Tény , hogy e kételyt kormányférfiaink hallgatása fönnállani engedte, és míg Oroszország iparkodik Európát az iránt megnyugtatni, hogy területi nagyobbodásra nem céloz , monarchiánk részéről még annyi bátorítást sem nyernek azok, kik a területi status quónak hívei. E jelenségekkel szemben nem tehetünk egyebet, mint újból kifejezést adni azon meggyőződésünknek, hogy a keleti bonyodalmak tömkelegéből más biztos út ki nem vezet, mint a török birodalom integritásának fönntartása. Ha már nem teszünk semmit ez eszme fönntartásáért, a legkevesebb, mit tőlünk saját érdekeink követelhetnek, az, hogy legalább meg ne bénítsuk abban , amit saját épségének megóvására önmaga tehet. Szóló beszéde végén azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a kormányról föl nem teheti, hogy a közérzülettel ellentétes politika előmozdítója gyanánt szerepeljen. Kállay Béni a keleti kérdésre nézve nagy ellentéteket lát a közvéleményben. — A pánszlávizmust nem tartja veszélyesnek, mert a szláv népek közt az orientálizmus és occidentalizmus oly válaszfalat von, melyet faj- és nyelvrokonság nem dönthet le; csak a panrassizmus veszélyes, mely Oroszország hóditó törekvéseiben rejlik. Szóló a török rokonszenv egyik oka ( Szeged, június 30. Ha az ember vagy tíz darab hírlap véleményét olvassa ugyanazon tárgy fölött, amelyre nézve nem bír önálló ítélettel, tisztára meg kell zavarodnia. És ne higyje senki , hogy egy és ugyanazon tárgyra nézve a fölfogások nagy eltérése csupán a véletlen műve. Ellenkezőleg. A politika napi krónikásainak nagy része csak ritkán képes tisztán tárgyias álláspontra helyezkedni s igazságot szolgáltatni barátnak és ellenfélnek egyaránt. Főkép pedig kormánynyilatkozatok megítélésénél a legtöbbnek tollát koránsem a tárgyias igazság keresése, hanem a lap álláspontja vezeti; s innen kiindulva a tollalbirálók ugyanazon tárgy fölött a legkülönfélébb következtetésekre jutnak, s a jámboroknak e veszélyt sem, hogy Törő ez a legkevésb meggyőződése e hatlanul halad s szervezete oly minden reformo folyása az összi korol hatása, és kénytelen egyszeadni. Ezenk meg minden jel Törökországatja az állam európai civilizál gyors léptekkel Ha pedig megy által megszűnt csekély mohám végkép eltűnni, elégedve veszi tekintetben élői fejleményektől , sem határozato által odahatni, sok s ép oly nyilatkoznék a valamely más ellenkezőt mond Kállay B. E beszéd után ! Azután fölszólalt szédbe fejtegeti, birtoklási viszoi tiltakozása elég a harctér határ Aztán hangsúly nemzet egyhang ikkor bukat s ekkor sitva lesz. Csernáben rajzolja Orökország férfia teljes szivből és hogy a törökös megveressék , megbízható, jó Ezután Z szódét , s a ki való viszonyok tatá B e u s to t Berlinhez való német szövetség mondá : „Eppel hát mással föle nyatt törvényei nem akarjuk, a hogy monarchia van : Németors fölött kell őrk oltalmazván , r térről leszoritta. Figyelmezt köszönheti rész nek sikereit, és most a berlini az osztrák malőrködik. Ezt nénünk, s nagy kérdésnek a ni megoldására. A föltételeknek m gróf Andrássyt Eber Ná pusztán pofitikalmi agrárius, és kibontakozás évi sajátságos Nehezíti a tájé viszonyok a tér egymástól töké aki Szerbiát és nem tud serum annak Kis-Ázs Epirust, Thei Bagdadról nem integritásának egy nemzeti vítánk nézve lenne, ha a het Külügyi ko hogy azt jobbs Szólásra x vita folytatása A ju mi u zanatokat mutt vita folyamét Pulszki A nap sze tek fő beszédei