Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-10-26 / 128. szám
A tanács beterjeszti az új-szegedi töltésekre felügyelő-bizottság jelentését, melynek a töltésezés kedvező elhaladásáról szóló részét tudomásul vétetni javasolja ; azonban figyelmeztet, hogy a bizottság eltért a parterősítés eredeti tervétől, mely szerint egy rezsegát fogadtatott el; a bizottság egy helyett két gátat épít s ezzel a költségvetésben mintegy 2000 frtnyi többlet szükséges. A tanács fölhatalmazást nyert ez ügyben való intézkedésre, jelentésének bevárása mellett. Az adóigazgatóság, az adóhivatalnál fölszaporodott teendők ellátása végett, ideiglenes minőségben öt dijnokot kér alkalmaztatni. Elnök figyelmeztet, hogy az adók lanyha befolyása szükségessé teszi a munkaerő szaporítását, s ha ily esetben a város nem gondoskodik a mulasztások pótlásáról, az állami pénzügyi felügyelőség föl van hatalmazva a város terhére önmagától intézkedni. Dr. Rosenberg Kálmán azt hiszi, hogy a város az adóbehajtás tekintetében mindent megtett, többre méltányossági szempontból nem kötelezhető. Az adóhivatalnál vége-hossza nincsen a személyzetszaporításnak. Utal az adóhivatal újjászervezése tekintetében elrendelt tervezetre ; míg az életbe nem léptettetik , addig nem kívánja a személyzetet szaporítani. Rezner főjegyző megjegyzi, hogy éppen a kellő munkabeosztás követeli a segéderők alkalmazását, s e segéderők különben is csak december végéig fognak alkalmaztatni. Várady Ignác adóigazgató jelenti, hogy az adóhivatali személyzetből Igegyén adóösszeírással foglalkozik, s azok helyének pótlására szükséges az 5 dijnok. Pitrich Kálmán kikel az adóhivatal szervezete ellen, amely oly gyarló, hogy folytonosan foltozzák és még sem lesz jó soha. A hivatalnál észlelhető nagy hiányokat abban találja, hogy a hivatalnak alkalmas helyisége nincsen, sem kellő szervezete, továbbá a személyzetnél is hiányzik a szükséges képzettség. Pedig e hivatal 63.000 írtba kerül évenként. — Nem akar semmi szaporítást. Lévay Ferenc szintén élesen kel ki az adóhivatal élhetetlensége ellen, s a nyomorúságos állapot javítását már a jövő szervezetre elodázhatlannak tartja. Azon hitben, hogy ez meg is fog történni, megszavazza a személyzetszaporítást , de úgy mint az utolsót e nagyon szegény adóhivatal életében. Wagnernek szintén kénytelen megszavazni a szaporítást, mert ha megtagadjuk, azzal csak a város károsodik. Reizner főjegyző Pillich állítását odarektifikálja , hogy az adóhivatal évenként 34.000 írtba kerül. A többség megszavazza a kért személyzetszaporítást. Olvastatik az iskolaszék átirata, melyben egyes iskolák túltömöttségéről jelentést tesz s fölhívja a köztörvényhatósági bizottságot, hogy az iskolák szükségessé vált fokozatos szaporításáról gondoskodjék. Wagnernek előadja, hogy a tanács az iskolaalapot (150.000 frt) az iskolaszék kezelése alá javasolja adatni. Eszerint az iskloaszéknek lesz feladata intézkedni az iskolák szaporításáról is, amennyire az alap engedi. Lévay Ferenc nem tartja méltányosnak az ügy ily elintézését akkor, midőn némely tanterem zsúfolásig tömve van tanulókkal. A közgyűlés kimondá az iskolai kényszer alkalmazását ; most kötelessége gondoskodni, hogy a tanulók számára legyen iskola. Utal a mórai főiskolára, melyben 161 gyermek van egymásra zsúfolva ; — ez olyan állapot, amit egészségrendőri tekintetben eltűrni egy óráig sem szabad , mert a tanulók egészsége a legnagyobb mérvben veszélyeztetve van. Azonnali intézkedést kér ezen iskolára nézve. Dr. Rosenberg Kálmán támogatja előtte szóló felszólalását, s megjegyzi, hogy az intézkedés esetleg egyéb iskoláknál fölmerülő hasonló esetekre is kiterjesztessék. A tanács ez értelemben megbizatott, hogy a túltömött iskolák megosztása ügyében az iskolaszéket támogassa. Olvastatott a belügyér leirata , melyben az ujszegedi töltések kiépítésére megszavazott függő kölcsön fölvételét jóváhagyja, azonban a visszafizetés módozata tekintetében kifogást támaszt. Fölvilágosítás végett újabb fölirat határoztatott el. Több röszkei lakos kérelme, telkeiknek a védelmi vonalba való fölvétele tárgyában , a töltésezési bizottsághoz tétetett át. Ezzel az októberi rendsz. közgyűlés véget ért. A TÁRCA. Háborús világban, békés vidéken. 1. Ha utazásról kezdek beszélni, némi joggal tehetnék föl rólam a mostani fegyvermorajos világban, hogy harctéri tudósítónak indultam el és e sorokkal mintegy be akarom vezetni azon nagyszabású hazugságokat, melyeket szerezni hivatásszerű kötelessége minden jólelkű hírlapírónak, aki messze földön fáradozik az olvasó közönséget minél nagyobb mértékben érdeklő újdonságok kipuhatolásában. Hogy tehát egy percig se tartassam fulmináns híreket gyártó reporternek , hogy ne gyanusittassam világrenditő események borzadalmas ecsetelésének részességével, sietek hangsúlyozni ártatlanságomat s vele együtt azt, hogy mint a képzelhető legbékesebb polgár utaztam minap feszegedtől Titelig és onnan Újvidéknek és Gombosnak viszsza, még pedig — szolgáljon ez mentségül — nem pusztán azért, hogy úti naplót írjak, ami, meg fognak róla győződni, bajosan fizette volna ki magát. Nagyon szeretek hajón utazni. Egyrészt, mert kényelem tekintetében határozottan fölötte áll mindenféle száraz alkalmatosságnak, másrészt, mert az indulásnak papíron szabatosan megjelölt idejét egynéhány negyedórával később sem mulaszthatja el az ember, mi az álmos publikum szempontjából nagyon fölér a vasúti gyorsvonatok (nem az alföld-fiumei vasutat értem) annyira magasztalt pontosságával. A hajón utazásnak harmadik előnye még ezeknél is nagyobb. Teljességgel otthon érezzük magunkat e mozgó szörnyetegen, melynek egyhangú zakatolását könnyű megszokni, akár a szegedi piac naponta ismétlődő lármáját. Ezt leszámítva pedig csönd uralkodik a bármenynyire népes fedélzeten. Olyan csönd, hogy ime, tárcairásra is vetemedhetik az ember, ha a figyelést megelégelte, avagy benne kifáradt. Katona Antal emlékirata az alsó tiszavölgy vízvédelme ügyében. Fölolvastatott az alsótiszai érdekeltség október 21-iki ülésében. (Folytatás.) Harmadik kérdés : A tiszaszabályozás általános tervezeténél történtek-e oly műszaki hibák, melyek a tiszavölgy jövőjét kockáztatják ? Ezen kérdésnél a nagyközönség véleménye elágazván, kötelességemnek tartom e tárgyat megvilágítni, • a tervezetek keletkezésének, módozatainak és végleges megállapításának ismertetése által. Mint tudva van, a Tisza- és mellékfolyóinak állapota már a 17-ik században fölébreszté több gondolkozó fő figyelmét. A két Rákóczy behatólag foglalkozott a felső Tiszával, III. Károly az 1722. évi országgyűlésnek egész halmaztervet nyújtott be. Mária Terézia és Józse hollandi mérnökök által terveket készíttettek a tiszaszabályozásról. Azonban az egész tiszavölgyének alapos tanulmányozása e század első felére esik, midőn a só fölemelt árából megindíttattak és befejeztettek azon műszaki fölvételek, lejtőzések és vizemésztési mérések, melyek lehetővé tették az eddig követett tapogatódzások helyett biztos alapokra fektetni a szabályozás alapelveit. Az 1844—45. évi nagymérvű áradások, midőn az al-Tisza 18 hónapon keresztül nem tért vissza medrébe, megérlelték az ügyet és Józef kegyes emlékű nádorunk Széchenyi Istvánt állítva a helytartó-tanács közlekedési osztályának elnökségére, ennek sikerült 1846-ban megalakítani a szabályozási társulatokat és ugyanazon évben letenni alapját a Dob melletti Széchenyi-gátnak. A mondottakból kitűnik, hogy a tiszaszabályozási tervek nem valami múlékony föllobbanásnak, valami elhamarkodott rögeszme erőszakolt hatásának köszönik létüket. Az európai hírű Vásárhelyi, Kecskés, Beszédes, Francesconi és minden művelt világrészben ismert Pae o ca pa vettek részt a szabályozási alapelvek megállapításában. Igaz ugyan, hogy e jelesek nem tudtak összhangzó megállapodásra jutni. Igaz az is, hogy Paleocapának azon nézete, hogy az átellenes töltések egymástól távola 400° minimumra tétessék és hogy Tisza-Ujlak-Tokaj — közt semmi átvágás ne történjék, hajótörést szenvedett, nagyrészben az érdeklett birtokosok makacsságán, azonban bár kivált a jelzett átvágásokra vonatkozólag Paleocapa nézete az eddigi tapasztalatok nyomán hp.lvpsnak hiznnynlt • minHfiz.nnAzt mondja a kapitány, hogy ma különösen szolid társaságunk akadt. Igaz, egyetlen egy sem volt a sok útitárs között, ki az anynyira időszerű muszka-török háborút tárgyalta, egy sem, ki hazafias keblének fájdalmait tárta volna ki olcsó nagy szavakban. És ez nagy szó, legalább szokatlan jelenség, hogy meglehetősen számos utazó között ne akadjon káromkodó politikus, mások oktatója és mulattatója. Volt e helyett igen békés hangulatú polgári társaság, melyben csupán egy, a boldog időkben kapitányi rangot érdemelt honvéd, most pocakos községi jegyző képviselte a katonai elemet a lehető legjámborabb módon mindaddig, míg a közös ügy, igazabban mondva közös ebéd került szőnyegre, melynél a nótárius úr ugyancsak kivágta a katonai becsületet mindenféle ételek bőséges fogyasztásával. Ebéd után kissé belepillantottam a hajó állandó lakosságának életmódjába és meggyőződtem, hogy a hullámokon mozgó bárka lakóinak életében is nagy hullámokat vetnek néha az emberi szenvedélyek. A folytonosan vándorúton levő személyzet között igen fontos szerepet visznek a konyha és éléskamra hősei, illetőleg hősnői, mert a korcsmáros és pincér elenyészőleg csekély perszonákt a nagy kanalat forgató nőcselédek mellett. Ezek dirigálják a legénység hangulatát, ezek dobogtatják halkan vagy hangosabban a matrózok szíveit. Most rosz hangulat uralkodik a hajón. Két nap óta egy jó falatot nem evett senki. A korcsmárosné lánya, ki egy személyben szakácsnő is, nagyon rész kedvében van. És méltán. Három hét előtt vezette őt oltárhoz egy csinos matróz, ki fátyolt vetett a nemeskeblü szakácsnénak himlőhelyes arcára, a mai korhoz teljesen méltó bölcsességgel kiszámítván, hogy ingyen kapni éleimet sokkal hasznosabb dolog, mint egy szép kis feleségnek, útból hazatérve, olykor-olykor karjai közt pihenni. Ez az algebrai készültség azonban nem akadályozta a mi matrózunkat abban, hogy minap egy, a hajóval utazó szőke menyecskének kivételesen túlságos mélyen a szemébe ne nézzen, aminek és az abból keletkezett ártatlan mulatságnak következése által a Vásárhelyi és Paleocapa terveinek egyesítéséből kombinált kiviteli terve a tiszaszabályozásnak lényegében nem mondható hibásnak; annál kevésbé pedig, minthogy az elfogadott 300 öl minimál ártéri szélesség kellőleg van ellensúlyozva az átvágások nagyobb száma és azon körülmény által, hogy közel 60.000 hold első minőségű földtöbblet nyeretett és az építkezési költségeknél legalább 2 millió frt lett megtakarítva. Az egyetlen alapos ellenvetés a Tisza-Újlak-Csap és Csap-Tokaj közti átvágások tervezete irányában merülhet föl, melyek által a folyam eredeti 24 mértföld hosszúsága 5 mértföldre rövidíttetett, azonban , mint alább látni fogjuk, még e hiányon is egy részben lehet segíteni. Mielőtt a tiszaszabályozási tervekre vonatkozó jelen pontozatot befejezném, nem szabad érintetlenül hagynom egy oly kérdést, mely évek óta szellőztetik s a melynek nemcsak a laikusok, hanem az úgynevezett szakértők közt is akadnak hívei. Értem azon fölmerült eszmét, hogy a Tiszát meg kellene osztani és vizeinek egy részét más irányban levezetni. Ezen eszme a múlt századokban virágzott és termett is néhány oly gyümölcsöt, melynek utóize mai napiglan sajog a dédunokák szájában. A Rákóczyak, III. Károly, Mária Terézia és József császár belga és hollandi mérnökei is megosztatni akarták a Tiszát, mert ez volt ezen kornak jelszava, éppen úgy, mint a gyógyászatban az érvágás. Az eszme valószínűleg azon igen is gyakorlatinak bizonyult politikai axiómából jön levezetve, hogy: „oszd szét és parancsoló úr leszesz.“ Azonban a folyamszabályozás jelen fejlődöttebb korszakában összetett erőre van szükség, mely tudjon rontani ott, ahol arra szükség van, de tudjon gyógyítani is önerejével ott és úgy, ahol és ahogy a tudomány előírja. Csak ennyit akartam e tárgyról röviden érinteni, minden unalmas okoskodások mellőzésével, és csak arra kérem a tisztelt érdekeltség nem szakértő tagjait, hogy e kérdést olyannak tekintsék, mely már túlhaladott álláspont, amelylyel a mostani korban már csak orvostudok, sebészet, szülészet, szemészet mesterei foglalkoznak betegek hiányában, vagy nyugalmazott katonák munka, ügyvédek per hiányában, vagy végre oly külföldi mérnökök, kiknek reklám és geschaft kell. A fölvett 4-ik kérdés szövege következő : „A szabályozás részletes kivitelénél történtek-e oly hibák, melyek midőn egyes folyamszakaszok előnyét eredményezték, ugyanakkor más szakaszoknál kárt okoztak, vagy mellőztettek-e oly szabályozási műveletek, melyek az általános szabályozási tervben fontosságuknál fogva hangsúlyozva voltak , és melyeknek kivitele az eddigi tapasztalatok után szükségesnek nyilvánítható ?“ Ezen kérdés első részét illetőleg, fájdalom, oly tényekkel állunk szemben, melyeket elvitatni nem lehet s a melyek méltán idézték föl az altiszavölgyi érdeklettek azon elkeseredését, melynek erélyes kifejezést adni épen ezen értekezlet van hivatva. A Szegeden tartott kétrendbeli értekezletben számokkal ki jön mutatva az, hogy midőn a 4 felső folyamosztályban munkába vett összesen 88 átvágás közül Tiszává fejlődött 38 és jó képződésben van 17 , addig az alsó két osztályra eső csekély számú 19 átvágás közül Tiszává fejlődött 1 és képződésben van 5, sőt hogy a csongrád-martonosi osztályban a kifejlődés számaránya 0. Ugyanezen alkalommal számokkal be jön bizonyítva, hogy míg a felső átvágások kedvező képződése által fokozott vízsebesség következtében rohamosan vonulnak le a felsőbb vizek, lett borzasztó tengeri háború és másodsorban az ételek végtelen roszasága, amiért bizony nagy felelősség terheli azt a huncutszemű kis menyecskét még velem szemben is. No de valljuk meg, hozzájárult lsz ott az ételek roszaságához, legalább ami az elsózást illeti, a potrohos mama is, ki az öreg korcsmáros nem csekély roszaságára egy idő óta föltűnően nagy figyelmet tanúsított egyik kormos fűtő iránt. Ez, szegény, váltig szabadkozott, hogy ő, egész nap tűzben, alig érez kedvet a mutter kövér érzelmein melegedni, nem használt semmit ; a kéktelhetlen kétszerkettő őt is meggyőzte a szerelem kellemességeiről. De mintha csak a sors összeesküdött volna ellenünk, kik a konyhára szorultunk, az öreg korcsmáros is most kezdte érezni szarvai növésének fájdalmait. Ennek a fájdalomnak azonban csodálatos módon a boldogtalan sütő adta meg az árát, kijelentetvén neki a gyomrában igen nagyon megsértett és a konyha régi jó hírnevét mindenek fölött féltő kapitány által közel kilátásba helyezett elcsapatása. Ez a fűtő a mutter iránti veszedelmes föllángolásának következményei fölötti búbánatában alighanem elfelejtette a tüzet éleszteni, mert a borongós idő szinte estére vált, hogy tengeri utazásnál nem éppen szokatlan egy-két órai elkéséssel Uj Becsére értünk. Innen Titelig valamivel érdekesebb az addig egyhangú táj. A Tisza jobb partjától alig néhány lépésnyire, mint erős gát, emelkednek a helyenként egészen függőleges hegyfalak. Ilyen gátak birtokában Szeged városának sem kellene remegnie a tavaszi magas vízállásoktól. Sőt még a Szeged-percsórai társulat akciói is lejebb szállnának, ha ugyan ez fizikai lehetetlenség nem volna. Én legalább a fölötti elmélkedésemben, hogy mily úton-módon lehetne alföldi vízszabályozó társulataink által teljesített hasznos szolgálatokat kisütni, még ugyancsak nem jutottam eredményre, mikor már egy, mint később megtudtam, állandóan Titelben tartózkodó montenegrói menekült, kinek mellén két, bizonyára hősies fül- vagy orrlevágásokért kapott érdemjel tündöklött, egész szolgálatkészséggel és a fekete azalatt az alsó Tisza csekély esése és elhanyagolt átvágásai a rendes lefolyást gátolják. Számokkal és rajzvázlatokkal ki lett mutatva azon duzzadás vonala és magassága, mely az al-Tisza csekély esése és elhanyagolt átvágásai következtében lehetővé tette, hogy a Tisza Szegednél és tájékán az utóbbi két árvíz alkalmával 0 fölött 25 láb magasságot képes volt elérni. Számokkal ki lett mutatva, hogy midőn a Tisza 159 mérföld eredeti hosszúsága 96 mértföldre rövidíttetni szándékoltatik, ezen egész rövidítés aránya 60 százalékot tesz, és ha számításba vesszük a 4 felső osztály rövidítési arányát, kiderül, hogy az ott célzott rövidítés aránya 56, ellenben az alsó két osztályé csak 70 százalékot képviselvén, alatta marad nemcsak a felsőbb átvágások, hanem az egész folyam-rövidítés arányának is. Vízmérce-adatokkal ki jön mutatva végre, hogy midőn a felső Tiszánál az átvágások jelentékeny vízsülyedést eredményezvén, az ottani legnagyobb vizek fokozatosan megközelítik az 1830-iki nagy vízállást, sőt egyes pontokon azt érintik is, tehát a nagy vizek normális állapota eléretett , azalatt az alsó két osztályban folytonosan emelkedő nagy vizekkel találkozunk, világos jeléül annak, hogy a felső Tisza nagyobb víztömeget bocsát reánk, mint azt a szabályozás helyes elvei szerint bocsátnia szabad lenne; vagyis, hogy a gyermeket igazi néven nevezzük: a felső átvágásokra fordított nagyobb figyelem, úgy az állam, mint a szabályozási közegek részéről, az alsó két osztályra nézve oly sérelmet képez, melynek mielőbbi orvoslását ezeknek nemcsak kérelmezni, hanem minden rendelkezésekre álló eszközökkel követelni önmaguk iránti kötelességük. Áttérve e kérdés második részére, hogy t. i. mellőztettek-e oly műveletek, melyek fontosságuknál fogva a szabályozási tervben hangsúlyozva voltak és melyeknek kivitele az eddigi tapasztalatok után szükségesnek mutatkozott ? Ezen kérdésre ismét „igen”-nel kell válaszolnunk. 1- szer. Mindekkorig nincsenek végrehajtva azon sarkalatos munkálatok, melyek a Maros és Tisza kiöntési pontjainak megigazítása által hivatvák nemcsak magára a szabályozás rendes menetére lényeges befolyást gyakorolni , hanem egyúttal az ártéri érdeklettek jelentékeny részére életkérdéssé váltak, 2- szer. A szabályozási tervben kimondott 300 öl távolság a két parti töltések közt nem volt kellőleg megtartva, amennyiben mind e napig találunk az al-Tiszánál oly vonalakat, melyeken az ártér még 200 öl szélességgel sem bir. 3- szor. Bár a szabályozási tervben kimondva nem volt, de ami okvetlenül a szabályozás elmaradhatlan kiegészítő részét képezi: nincs behozva a szabályozott folyóknál azon összevágó egységes rendőri felügyelet, mely úgy a parti birtokos , mint a hajós és vizi molnár jogait és kötelmeit előírva, azok gyakorlata fölött szigorúan őrködik. E mondott mulasztások egy része valószínűleg az összes tiszavölgy közös bajai közé számítandó, azonban azok a jelen értekezlet sérelmei sorozatából ki nem maradhatnak. Az 5-ik kérdés így hangzik: ,Az eddig tapasztalt hiányok orvosolhatók e és mi módon ? A szegedi értekezletek ezen kérdésre is megadták a választ akkor, midőn földerítették az orvoslandó bajokat, és az alsó 19 átvágás közül megnevezték azon a hibás képződésben levőt, melynek mielőbbi megigazítása minden erélylyel szorgalmazandó. Sőt az értekezlet tovább ment, indokoltan , kifejtvén azon nézetét, hogy a jelzett átvágások kiképződése esetén is hegyek lakóinak hírneves gyorsaságával cipelte poggyászomat a horgonyhoz címzett szállóba. Titelen meglátszik és érzik a katonai határőrvidék színe és szaga. Különösen a lakosságán. Mindannyi intelligens arc és alak — külsőleg. Belől persze nincs egyéb azon ürességnél, melyet a régi jó idők és boldog múltak emléke hagyott. A katonai rezsimmel együtt megszűnt a hajdani dicsőség, s amit ma még hallani lehet a magasztalni meg nem szűnt múltról, az puszta sopánkodás, alkalmas arra, hogy sajnálkozzam, amiért nem oly régen vettetett vége e visszasóhajtott garázdálkodásnak, akarom mondani: gazdálkodásnak, hogy az utódok már elfelejthették volna emlegetni is. Máig nem felejthették el, sőt még azok is sóvárognak utána, akikről nagylelkűen gondoskodott a törvényhozás. Egy nyugalmazott kapitány-hadbíró példája után mondom, kinek az ügyvédség gyakorlása és német periratok benyújtása meg van ugyan engedve, de a ki sokkal jobb szeretné a magyarnak kegyesen megengedni, hogy az ő bíróságával kivételesen magyarul beszélhessen. Az öreg úr különben igen békés természetű ember, semmit sem óhajt inkább, mint hogy élete fogytáig nyugodtan, háborítatlanul maradjon egyszerű házában és példás gonddal művelt kertjének gyönyörű lugasában. Hanem azért, és vén tagjai merevségének dacára, minden nap fölmászik a kertje tövében emelkedő szőlőhegy legmagasabb pontjára, a honnét kilátás nyílik hazafias bútól könybelábadt szemének egészen a Belgrád mögötti hegyekre. Magát Belgrádot ha nem is látja a szeme, de sejti a lelke. S nem éppen nagymérvű hallucinációkban kell szenvednie, hogy az est csendjében az ő magaslatáig elhasson a dicső Milán legújabb keletű fegyvercsörtetése, melyet oly bámulatos kacajjal kisérnek nyugattól keletig. Visszautazásom leírására lesznek szívesek olvasóim addig várni, míg Milán fejedelem ismét falhoz támasztja a druuisi emlékek óta nem valami nagyon megbízható kardját. Biztosítom önöket, nem sokáig kell várakozniok. Kulinyi Zsigmond.