Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-07-15 / 84. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 84-ik szám. Vasárnap, julius 15-én. Megjelen : Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: 8..*c^(ten hlíhorhordissal és vidékr. postán: Égés^létre SO frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben, a kiadóhivataltól elvitetve i ’ Égése ,évre II frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYESTARTALMI LAP Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára. S Irr. Hirdetések díjai: A héthasábos petitsor vagy annak tereér. egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kivonandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kv. fürdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. II 111 'll II II HI III I MII II HM ■■■ A „nagy értekezlet“ ii. Azon álláspontból, melyet mi a tiszaszabályozással szemben elfoglalunk, folyik, hogy mi a Szeged város törvényhatósága által kibocsátott programmszerű meghívásnak azt a pontját tartottuk legfontosabbnak, mely a szabályozási műveletek felülvizsgálását kívánja és pedig külföldi szakférfiak által, kik a vízépítészet terén tekintélyek gyanánt ismeretesek. Legfontosabbnak tartottuk pedig ezt a pontot azért, mert a szabályozási rendszer hibáinak , más szóval : a vízmizériák okainak alapos kiderítéséhez s ennek folytán a valóban gyökeres orvosláshoz vezető út megnyitását csakis ettől várhatjuk. Az értekezlet azonban nem látszik fölismerni e momentum fontosságát, ami kitűnt onnan, hogy ezt a többiekhez képest csak másodrendű figyelemre méltatta s olyanforma könnyedén tárgyalta, mintha azt akarta volna demonstrálni, hogy ez csak olyan mellékes körülmény, amely ha egészen kimarad is a programmból, nem nagy baj. Mindamellett keresztülszűrődött ez is az értekezlet rostáján, hanem persze úgy, hogy előbb kitekerték a nyakát. Mintegy függelék gyanánt, úgy lagyósnak, elfogadták ugyan a fölülvizsgálást, de ennek foganatosítását hazai szakférfiakra bízták, s csak legvégső esetben, ha így nem jön tisztába a dolog, engedik meg egy külföldi szakértő meghívását. E félszeg határozatnak oka pedig az, hogy az értekezlet többsége, amely, úgy látszik, nem sokat gondolkodott még e pont fölött, Cicatricis Mokány Berci uram lelkes szónoklatára hamis útra tért, hazafias kérdést csinálván ebből a dologból, amely pedig csak a célszerűség kérdése, mégpedig olyan célszerűségé, mely az alsó Tiszavidék életkérdését rejti magában. Hogy ez a ferde fölfogásból származott határozat mennyire kétessé teszi s a legjobb esetben mennyire késlelteti a cél elérését, a gyökeres orvoslást, azt alig kell magyaráznunk. — Nincs eszünkben s nem tartjuk sem eszélyesnek, sem hazafiasnak, kicsinyelni a magunkét, de nem tartjuk hazafiasnak azt sem, sőt tartjuk nevetségesnek, ha olyasmit akarunk magunkra disputálni , amivel nem bírunk. Azt kérdezzük, hogy ugyan honnan veszszük Magyarországon azokat a szakértőket, kik a vízépítészeti szakmában olyan elméleti és gyakorlati képzettséggel bírnak, hogy e téren tekintélyekül vannak elismerve ? Mert azt csak megengedik nekünk, hogy oly nagy mű fölülvizsgálatához, mint a tiszaszabályozás, ilyenek kellenek, mert különben előre meg lehet mondani, hogy az egész felülvizsgálatnak semmi gyakorlati eredménye nem lesz. Hiszen köztudomású dolog az, hogy alaposan képzett vízmérnökökben, akik tudományukat a gyakorlati téren is kimutatták, éppen nem bővelkedünk , s akik ezen a téren már némi tekintélyre jutottak, azok csaknem egytől egyig vagy egészen benne vannak a szabályozási műveletekben, vagy hozzá vannak kötve érdekszálakkal, amelyek , fájdalom , fölnyúlnak egész a közlekedési kormány büróiba, a mi veszedelmünkre. Ismételjük tehát: hol találjuk azokat a hazai szakférfiakat, akik elég tekíntélylyel bírnának arra, hogy esetleg kedvezőtlen véleményük egy Herrich, Hyeronimi, Bodoky, Boross, Ujházy, sat. ellenkező véleménye ellenében a kor-mánynál diadalra juthatna ? Sehol. A tisztán hazai „független“ szakértők fölülvizsgálatától mi tehát nem várunk mást, mint hogy vagy térdet-fejet fognak azok hajtani a tiszaszabályozásokhoz érdekszálakkal fűzött s ezt a jó fejőstehenet mindenáron a maga szűz tisztaságában fönntartani akaró urak előtt, vagy le fognak csépeltetni irgalom nélkül. Tertium non datur. Hát ime , ezt nyerjük a helyénkívüli hazafiaskodással. Mennyire más, egészen más eredményre tarthatnánk számot, ha csak egy külföldi világ-, vagy legalább európai hírű szaktekintély hivatnék meg a szabályozási rendszer megvizsgálására , és ehez adatnának segédekül hazai független szakértők! Mert a hazai szakértőket egészen kizárni mi sem óhajtanók, sőt alkalmazásukat e fontos művelethez több oknál fogva nagyon kívánatosnak tartjuk. De így egy legalább is bizonyos : az, hogy a tiszaszabályozás reformját célzó oly szakvélemény, melyet a kormány is minden valószínűség szerint magáévá tenne, a lehető legrövidebb idő alatt megszületnék. Ez pedig oly szükséges, mint a vében fuldoklónak a gyors segítség. Mert a tiszai alvidék örökös rettegésben élő népének, de különösen városainak, bizonyosság és megnyugvás kell, s ezt csak érdektelen és valódi szaktekintélyek véleményétől várhatjuk. Országos érdek ez, uraim, mert addig, míg a kínos bizonytalanság, a katasztrófáktól való félelem lidérce keblünkre nehezedik, az alsó Tiszavölgy virágzó városaiban s jelesen az oly szép jövőre hivatott Szegeden, el van fojtva minden előretörekvési hajlam , minden munkás igyekezet , ipar, kereskedés, gyári vállalat, építkezés, egyszóval a haladásnak minden tényezője, az általános kedvetlenség és pangás lassan ölő mérge emészt bennünket, s a hanyatlási proceszszus, mely már kezdetét vette, ijesztő mérveket fog ölteni néhány év alatt. Ha ezen a nyomasztó helyzeten, melybe a vízmizériák juttattak bennünket, minél rövidebb idő alatt gyökeresen nem javítanak, nincs isten, aki Szeged városát megmentse a nagy, kietlen falu szomorú állapotába való visszasülyedéstől! De többé-kevésbé ez a sors vár a többi városokra is, amelyek velünk egy hajóban eveznek. Azért mi nem nyugodhatunk meg e pontot illetőleg az értekezlet megállapodásaiban, mi nem várhatjuk az ajánlatba hozott egyetlen javítási módszer alkalmazásának kétséges és messzeeső eredményét; nekünk hova előbb meg kell szabadulnunk a bizonytalanság és kétség nyomasztó lidércétől, mely az ingatlan vagyonok értékét máris oly példátlanul lenyomta. Nekünk ragaszkodnunk kell a törvényhatóság által elfogadott állásponthoz és követelnünk a megnyugtatást, a szabályozási rendszer megbízható fölülvizsgálását s az ettől várható gyökeres orvoslást, ha egymagunk maradunk is , legalább elmondhatjuk, hogy megtettük kötelességünket. De nem maradunk magunkra. Mert lehetetlen, hogy e pontra nézve velünk egyet ne értsenek a többi fenyegetett városok és községek, s bizonyára csatlakozni is fognak hozzánk. Ilenti : A román kormány, saját ösztönéből vagy mások tanácsára, a bécsi kabinetnél tapogatózott , hogy ez minő véleményen van a román hadsereg cooperációjáról. A feleletből meggyőződhettek róla, hogy e tapogatózás egyátalán nem volt fölösleges. A román ügyvivőnek megmondták, hogy Románia — ámbár váltig bizonyítgatta , hogy függetlenségének el nem ismerése folytán félszeg helyzetben van és kénytelen a maga biztonságáról gondoskodni — akkor szolgálna saját érdekének legjobban , ha nem menne át Bolgárországba ; egyébiránt a bécsi kabinetnek semmi kifogása az ellen, ha a románok átmennek is. Azon tervet illetőleg, hogy Románia szerb területre tenné át a háború színhelyét, figyelmeztették a román ügyvivőt azon körülményre, hogy Oroszország és Törökország, távltartandók a háborút az osztrákmagyar határtól, megígérték, hogy semmmiesetre sem fognak Szerbiában operálni; remélik, hogy Romániának lesz annyi figyelme a monarchia érdeke iránt, mint volt e két hatalomnak. — A monarchia el van tökélve, érdekeit megvédeni; azt pedig most bajos megmondani, hogy menynyiben érintenének ez érdekek, ha a románok szerb területre teszik a háborút; Így tehát nincs kizárva a lehetőség, hogy a románok eshetőleg szemtől szemben látják magukat az osztrák-magyar hadsereggel. Bukarestben megérezték e megjegyzések helyességét és azért a turn-severini átkelés tervét végleg elejtették és valahol Gruja és Turnu Magurelli közt fogják az átkelést megpróbálni. — K is ért a muszka, de hiában. Mint írják , az orosz kabinet kísérlete , Szerbiát monarchiánk beleegyezésével a háború színhelyévé tenni, Bécsben oly fogadtatásban részesült, hogy annak megvalósítására egyelőre gondolni sem lehet. Külügyi hivatalunk — a „D. Zig“ szerint — a nagykövetség útján tudtul adta , hogy részéről komoly ellenszegülést fog provokálni a hadműveletek átvitele szerb területre. Hazai ügyek. — Monarchiánk és Románia semlegessége. A „Times“ bécsi levelezője se— Az angol-osztrák-magyar szövetség eszméje az angol lapokban folyvást tért hódit; legújabban a „Times“ is fölkarolta. A „Morning“ Post“ egy újabb cikkben is hangsúlyozza annak szükségességét. A „Standard“ pedig élesen polemizál a brüsseli „Nord“-dal, mely e szövetség eszméjét harcias manifesztációnak mondja ; e lap arra utal, hogy ama szövetségi javaslat a lehető legbékésebb irányú, mert e két birodalom az, mely legkevésbé kívánja a háborút. „Merész dolog — mondja aztán a „St.“ — ha azon hatalom, melyet leginkább lehet azzal vádolni , hogy európai tűzvészt szított , háborús irányúnak mondja az oly békeszellemű fáradozást, milyen a szóbanforgó szövetség.“ A június 8-iki értekezlet jegyzőkönyve. 1877. évi julius hó 8-án Szegeden az alsótiszavölgyi érdekeltségnek méltóságos Károlyi Sándor gróf ur elnöklete alatt Pozsonyi Ferenc polgármester s Breuer Gusztáv mérnök , mint Makó város képviselői, Ábray Károly polgármester, Nagy Sándor főkapitány, Bélák János főmérnök, Garzó Imre bizottsági tag mint H.M.Vásárhely város képviselői, Cicatricis Pál főjegyző, Abafy Zsigmond mérnök mint Szentes város képviselői, Csemegi Antal polgármester mint Csongrád város képviselője , Wagner Ferenc bíró, Csuka Sándor mérnök és Kosztyik János bizottsági tag, mint Ó-Kanizsa város képviselői, — Nikolics András árvaszéki ülnök és Sterenberg Ernő mérnök, mint Zenta város képviselői, — Koczó László ügyvéd s Ronkovics Sándor községi jegyző, mint Szerb Sz. Miklós község képviselői, — Zsupánszky Tivadar lelkész és Boroevics István jegyző, mint Szaravola község képviselői, — Makay Imre mérnök, mint a szolnok-csongrádi tisza-jobbparti társulat képviselője, — Várady Ignác mérnök, mint a percsóra-szegedi társulat képviselője, — Tóth József társulati elnök és Tripolszky László mérnök, mint a bácsi társulat képviselői, — Dáni József társulati elnök, Szojka Gusztáv s Endre Andor mérnökök, Lukács Ferenc s Sárói László választmányi tagok, mint a mindszent-apátfalvi társulat képviselői, — Katona Antal mérnök s Paulovits Ignác kir. kincstári ügyész, mint a torontáli II. épitész-egylet képviselői, — Dániel Ernő társulati elnök, mint a nagybecskereki társulat képviselője, — Szeghő Géza torontáli társulati mérnök, — Ujházy János kir. folyam- mérnök, — Pálfy Ferenc polgármester, Reizner János főjegyző , Wagner Károly, Veszelinovics Bazil, Szabados János tanácsnokok, Bainville József, Magyar János, Tóth Károly mérnökök, Gróf János, Lázár János útibiztosok, Gerle Antal közgyám, Babarczy József, Dáni Ferenc, Dobó Miklós , Fiuk Ferenc, Kovács Albert, Deák Gyula, Nagy Sándor, Lévay Ferenc, Oblath Lipót, Pap István, Polczner Jenő, Rosenberg Izs , Szekerke József, Zombory András (tv.), törvényhatósági bizottsági tagok, mint Szeged sz. kir. város képviselői jelenlétében tartott érdekeltségi ülés alkalmával. 1. Pálfy Ferenc polgármester Szeged város közönsége nevében a jelen volt érdekeltséget üdvözölvén, mindenekelőtt köszönetét fejezi ki az érdekeltség szíves megjelenéséért, s az alsó Tiszavölgy megmentése érdekéből Szeged város közönségének június 10-iki üléséből 255. szám alatt kibocsátott körirata alapján tartandó tanácskozmány vezérlete s a tanácskozmányi jegyzőkönyv vitelére érdekeltségi elnököt s jegyzőt óhajt választatni. A megnyitottnak nyilvánított értekezlet tanácskozmányainak vezérletére gróf Károlyi Sándor ur ő méltósága közhelyesléstől kísérten, a jegyzőkönyv vitelére pedig Reizner János értekezleti tag kéretnek föl, kik is a bizalom ema nyilvánulását köszönettel elfogadják. 2. Elnöklő gróf úr ő méltósága, mielőtt az értekezlet napirendjére térne át, jelzi, hogy a jelen értekezleten megjelent érdekeltség a felső tiszavölgyi érdekeltségtől ha nem is mintegy elkülönitett s mintegy formailag megalakult állandó érdekeltség, hanem mint a felső társulatokkal szemben álló s azokkal ellentétes, s és emiatt érdekeiknek külön kifejezésére hivatott érdekeltségül tekintendő. Annak igazolására, hogy az alsó Tiszavölgynek a jelen viszonyok közt a felső társulatokkal szemben más érdeke van, a következőket méltóztatik előadni: A Tiszavölgy szabályozása és ármentesítésére vonatkozólag két terv készíttetett, az egyik Vásárhelyié, a másik Paleocapáé. Ezen két, egymással merőben ellentétes terv idők folytán egyesittetvén, előállt a harmadik terv , s ép e harmadik terv s ennek a tiszaszabályozás foganatosítása körül lett érvényesítése szülte a bajt, mely a mult s a jelen évi rendkívüli vizárt s illetőleg vizduzzadást előidézte, mely az egybegyült érdekeltséget Szeged város meghívására a mai nap idevezérelte. Vásárhelyi terve ugyanis odairányult, hogy a Tisza Újlaktól Titelig folyásában rövidebb utat nyerjen, s az általa tervezett mintegy 101 átmetszés által az említett két pont közt a Tisza folyam 140 mértföldnyi hossza 9- re szállíttassák alá, s ez után a rövidebb lefolyási vonalon a víz sebesebbé tétetvén, ezáltal a meder nagyobb kiképzése éretnék el. Ezen terv csak hosszabb idő alatt szülte volna meg a hozzá kötött eredményeket. Paleocapa terve ezzel ellentétben állt. Ő nem a folyás sebességének fokozását, hanem töltések emelését tervezte a folyam két partján egyenkezü vonalban. A Vásárhelyi által tervett átmetszések számát 11-re vonta le s ezek nagyobb részét is az al-Tiszán vélte foganatositandóknak, s pedig alulról fölfelé terjedőleg. Paleocapa légióként a Kőrös és Maros által beállható duzzadásoktól tartott a Tiszavonal Szolnok és Szeged közötti részein, s és ennek elhárítása tekintetéből az emelendő töltések magasságát, az akkori legmagasabb vizeken fölül, amíg Tisza- Ujlakig csak 3 lábra tervezte, addig innen Csapig 32, innen Szolnokig 4, innen Csongrádig innen ismét Szegedig 5 lábbal magasabbra ; Szegeden alól ismét azonban, tervszerű kiszámítások alapján, bizonyos távolban a töltések magasságának fél-fél lábanként eséssel tervezte kiépitendőkül. Ezen két terv egyesittetvén, szülte a legutóbb tapasztalt nagymérvű veszélyeztetését az alsó Tiszavölgynek, amelynek megmentése érdekéből a kórállapoton múlhatlanul javítani kell. A hibás helyzet ugyanis abban nyilvánul, hogy a felső-tiszai átmetszések kiképzésével a töltések közé szorított víz gyors lefolyásra talál, a Tisza alsó részén azonban részint az oldalbeömlések, részint átmetszések hiányában duzzadást szül. Ezen javítni lehet gyökeresen az alsó átmetszések kiképzése és az oldalbeömlések javítása által. Addig is azonban töltésemelésekkel a jövőben keletkezhető részt megelőzni lehet , mindazáltal egyéni meggyőződését fejezve ki tart attól, hogy még az esetben is, ha az alsótiszai átmetszések tökéletesen kiképezve lesznek is, a duzzadások teljesen aligha szűnnek meg, hanem veszélyességi nagyobb jellegüket veszíthetik el, s ezen meggyőződését arra alapítja, hogy a Tiszának rendeltetése lévén az összes és még ez időszerint talán lappangó vizeket is levezetni, amely esetben az áradások s duzzadások ha csekélyebb mérvben s rövidebb időtartam alatt is — elkerülhetők nem lesznek..