Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-08-08 / 94. szám

gává tehetik a törököknek a döntő győzelmet, de ha nem, akkor az oroszok a tönkrevezetést s a legcsúfosabb kudarcot ki nem kerülhetik. A valószínűség eddig az utóbbi mellett szól , sőt egy magánhír szerint, melyet a „N. Fr Pratt közöl harctéri tudósítójától , a döntő akció már megkezdődött s pedig a törökök újabb fényes diadalával. E sürgöny szerint, mely Bukarestből jött, e hó 5-én Bjelából érke­zett tisztek azt jelentik, hogy M©he­­med Ali és Ozmán basa egyesültek, és Tirnova mellett véres ütközetet vívtak, mely alkalommal az oroszok 15,000 halottat és sebesültet vesztettek. Ugyane­s jelentés szerint Sándor cár már elhurcolkodott Bulgáriából és Fratestiben pihen­ő babérain. Ez örvendetes hir megerősítését azonban még be kell várnunk, s ha valónak bizonyul, akkor — jó éjszakát az orosz hódításnak, oláh és szerb függetlenségnek, görög akciónak s több efféle szép ábrándnak. Hanem az már különös, hogy éppen most bizonyosnak és küszöbönállónak hirlelik Szer­bia a­k­ci­óba­ lépését. — Az ember azt hitte volna, hogy Biszticséknek lesz annyi esze, hogy ily körülmények közt összehúzzák magu­kat, mint bizonyos állatka a var alatt, és ime... Hanem hát mi mégis azt gondoljuk , hogy az utolsó percben meggondolják magukat és nem kérnek a maguk tavalyi babérjából s a mostani muszka dicsőségből. Ha nem , akkor, remél­jük, egy kis osztrák-magyar szurony majd visz-­szarántja őket a gödörtől, amelynek bolondul neki akarnak menni. A legújabb harctéri táviratokat itt kö­zöljük : Konstantinápoly, aug. 5. (Hivata­los.) A Jeni-Zára melletti ütközet­be­n az oroszok teljesen megverettek s rendetlen futásnak eredtek. A török csa­patok Haii-Bogazig űzték az el­lenséget. Szulejman pasa elfoglalta a havi-bogazi szorost. Az oroszok vesz­teségei tetemesek. Két ágyú­s nagymennyiségű hadiszer esett a császári hadsereg kezeibe. Bukarest, aug. 5. A f­ő­h­a­­diszállás visszavonulása után sietve intézkednek a balkáni pozíciók el­hagyására is. Gur­ko tábornok, miután Kazan üköt ki­ürítette, visszahivatott. (Csak az a kérdés, ereszti-e a török? Szerk.) Ivirszki tábornokért elküldték Ciubrováb­ól. Bécs, aug. 6. A „P. C.“-nek távirják 5-ről Zárából . Tegnap a fölkelők és a tö­rökök között két óráig tartó heves ütközet folyt, melynél a fölkelők meg­verettek. Bespotovics, az összes bosnyák lázadók fővezére, és 300 fölkelő átlépte az osztrák határt, hol lefegyvereztettek és belebbizte­t­­t­e­k. (Tehát megint lesznek újabb kosztosaink , de már ez nem szép a törököktől, hogy így a nyakunkba kergetik őket! Szerk.) Helybeli újdonságok. — Klapka tábornokot Szegeden időzése alatt a polgárság általános, rajongó lel­kesedése kisérte. A Wagne­r fogadó előtt, hol a kedves vendég szállva volt, folyton nagy cso­portokban álldogált a nép, benn pedig alig győzte fogadni az ősz bajnok a város notabili­­tásainak tisztelgő látogatásait. A tisztelgők so­rában első volt az 1848/9-iki szegedi honvédek küldöttsége, amely sietett leróni a tisztelet és hála adóját a hős vezér iránt. Szombaton este a Jandó-féle vendéglő udvarkertjében rendezett vacsora alkalmával zsúfolásig megtelt a tév és helyiség s a hangulat kitűnő volt , a tábornokot megjelenésekor és távozásakor a vendégsereg fölállva, riadó „éljen“-ekkel üdvözölte. A vacsora alatt Fiuk Ferenc és Csermelényi Iván köszöntötték föl általános lelkesedés közepette. A vasárnapi népgyűlés után, melyen az ősz baj­nok nagyszerű ovációk tárgya volt, megtekinté a széképület nevezetességeit, a közgyűlési ter­met becses ereklyéivel, a lobogókkal s arcké­pekkel ; aztán a levéltárt, ahol sokáig időzött s nagy érdekeltséggel szemlélte a régi korbeli ok­mányokat. E szemle alkalmával a kiváló ven­déget a főispán úr, a polgármester s az egész városi tanács kisérte. Déli 12 órakor az állam­vaspálya indóházához kisérték ki a vendégeket a népgyűlési bizottság vezértagjai, a főispán, polgármester, főkapitány, főjegyző, Fiuk Fe­renc, stb. Az indóház vendéglőjében dús lakoma várta a vendégeket, melyen lelkes fölköszönté­sek mondattak. A távozó vendégeknek gyöngéd, kezek virágcsokrokat nyújtottak át. Az induló vonat a pályaudvarról lelkes éljenzések közt robogott tova. Klapka Budapestre utazott, honnan Miskolczra a népgyűlésre, aztán Bécsbe fog utazni és rövid idő múlva visszatér Kon­­stantinápolyba. Áldás és dicsőség kisérje útjában az ősz szabadharcost.­­ Hymen. Lapunknak egyik szépkép­­zettségü s jeles-tolt munkatársa, Schmidt Sándor földink, f. aug. hó 15-én tartja eskü­vőjét — Szuhogyon, Borsodmegyében — Sza­­l­a­y M­a­t­i­­­d kisasszonynyal, Szalay László felső-telekesi birtokos bájos leányával. Szivünk­ből kívánunk szerencsét és boldogságot a derék ifjú pár szép frigyére. — Megjelent és hozzánk beküldetett „A babonák könyv­e.“ A magyar orvosok és természetvizsgálók által 300 frt díjjal jutal­mazott pályamű. Irta Varga János. Arad, 1877. A szerző tulajdona. A 203 lapra terjedő könyv bolti ára 1 frt 20 kr. — Ez érdekes és közhasznú művet jövő számunk tárcarovatában bővebben ismertetjük; addig is fölhívjuk reá különösen városunk közönségének figyelmét, a­melyre nézve e ma mindenkire nézve egyenlő belbecsén kívül még kettős érdekkel bir; az egyik az, hogy szerzője földünk, a másik, hogy a könyv anyaga jórészt Szeged és vidéke köz­népének babonáiból van merítve.­­ A szabadkai gazdasági és gép­kiállítás vasárnap nyittatott meg nagy kö­zönség jelenlétében, amelynek jórészét a vidék s nevezetesen városunk is szolgáltatta. Ha te­kintetbe veszszük egyfelől Szabadka és Bács­­megye gazdagságát s nagy, értelmes birtokos osztályát, másfelől pedig azt, hogy a vidéki kiállítások útja már évek óta meg van törve, úgy e kiállítást kisszerűnek kell mondanunk. Ettől eltekintve azonban a gazdasági gép és állatkiállítás elég gazdag, s amennyiben a gép­kiállítással a rendezőknek az volt a cél­juk, hogy az azon vidékbeli földmivelőket a gazda­gépek hasznosságával megismertessék, ez a cél eléggé sikerült, amit bizonyítanak a történt vásárlások.­­ Az alsóvárosi havi búcsú — mely az idén összeesett a rókusi vasas-sz.-péteri búcsúval — ezúttal is jól megnépesítő és zajossá tévé városunkat, habár úgy láttuk, hogy a bú­­csúsok száma távol maradt közvetlen előzőitől, s nagyobbára asszonynépségből állott. Ennek oka az, hogy az idén , hál’ isten , a munkabíró népnek más dolga is van , mint búcsúra járni. A búcsú egyébként jó rendben folyt le, s né­pünk dicséretére följ­egyezzük, hogy a búcsúval járó mulatságokban egyetlen fejbeverés sem tör­tént. Hanyatlik az nemzet ősi virtussában! — mondaná Mokány Berci. — A c­s­on­g­r­á­d m­egy­ei tanító­testületek évi rendsz. közgyűlése hétfőn és kedden tartatott meg a helybeli és vidéki tagok tömeges részvéte mellett. A közgyűlés folyamáról ezúttal csak azt jelezzük, hogy oly zajos volt, mint ezelőtt még egyetlen alkalommal sem. Jövőre többet.­­ A rosz kakasok. A mi népgyűlé­­sünk, mint előre is tudtuk, példás rendben ment végbe, annak dacára, hogy legalább is tízezer főnyi roppant tömeg volt egybezsúfolva s nem hiányoztak a Verhovay-féle szellemtől (vagy a pálinkaszesztől?) áthatott kiabálók, akik „fegy­verre­l“, „fegyvert a népnek“ s t. e. fölkiáltásokkal zavarták a beszédeket. Hanem ezeket — akik különben legföljebb öten—hatan lehettek — csú­ful lefőzte Bakay N. a gyűlést bezáró igen ta­pintatos beszédében. A „fegyvert“ kiáltozókra célozva ugyanis azt mondá, hogy ennek még nincs itt az ideje, s hogy aki most ezt kiabálja, az „olyan, mint a rosz kakas, amely idő előtt kukorékol.“ E szerencsés népies ötlet jobban hatott, mint bármely erőteljes frázis , mert a szájaskodókat a higgadt nagy tömeg kinevette; akit pedig kinevetnek, az veszve van. Nem is hallottunk aztán több Verhovay-kurjantást. — „A babonák könyv­é“-nek hely­beli t. előfizetőit fölkérjük, hogy példá­nyaikat szerkesztőségünkben átvenni szívesked­jenek. — Jegyzéke az 1877. évi aug. hó 12-én s esetleg folytatólag tartandó rendszerinti köz­gyűlésen elintézendő tárgyaknak. 1. Polgármes­teri havi jelentés. 2. A közigazgatási bizottság félévi jelentése. 3. A székhalmi út melletti föl­dek eladása tárgyában miniszteri leirat. 4. Bel­ügyminiszteri körrendelet a gyámsági ügyekről szóló törvénynek a jövő évi január elsejével való hatályba­ lépéséről. 5. Előterjesztés a Ma­rostő használati idejének meghosszabbítása iránt tett kérelemre. 6. Az alföldivasút-társulat nyi­latkozata körtöltés építése tárgyában tett meg­keresésére. 7. Az alsó-tiszavölgyi érdekeltség fölterjesztése a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minisztériumhoz. 8. Jelentés a Kraller­­hegy melletti szőlők birtokviszonyáról. 9. Kis­­széksósi 260l/tooo hold föld örök eladása iránt előterjesztés. 10. Jelentés a torontáli társulat által elhasznált védszerek iránt kötött egyezség­ről. 11. Sárosmegye körirata a megyei házi pénztár tárgyában. 12. Az 1868. évi árvapénz­tári számadások átvizsgálásáról jelentés. 13. Az ecsedi­ köz feltöltése tárgyában jelentés. 14. Adó­igazgatói jelentés az illetékek kezelése körül szükséges személyszaporitás engedélyezéséről. 15. A közigazgatási bizottság értesítése a közmunka múlt s ez évi fölhasználásáról. Költ. (Pósa Lajos.) — Az 1861-iki cs. kir. ka­tonai törvényszékek idejéből. Visszaemlékezés. (B. V.) — Egy boldogtalan története. (Jack.) Regény. Daudet Alfonz. (XXX. folyt.) — Ké­pek az orosz-török háborúból. — Tárcalevél. Kirándulás fürdőre. (Junius Brutus.) — Kirán­dulás az Alpesekbe. — A vörösbegy. Termé­szetrajzi csevegés. (Enderes Aglaja.) — Külön­félék. — Sakkföladvány. — Képrejtvény. — Szerk. tízen. — Rajzok: Rudolf trónörökös. — Képek az orosz-török háborúból. Az oro­szok dunai hid-állomása Szisztov és Zimnicza közt. Ghazi Mehemed. — Kirándulás az Alpe­sekbe : Vizi tündérek. Az útszóróéban.­ ­ I — A „Vasárnapi Újság“ augusztus 5-iki száma a következő tartalommal jelent meg: Klapka György (arcképpel). — „Erdei kaland.“ Költemény ifj. Ábrányi Kornéltól. — Déryné naplójából: A kolozsvári nagy színtár­sulat; egy ismeretlen darab Bánk bán szerző­jétől; Helmeczi; a rondella és a pesti magyar színtársulat utolsó napjai; elbucsuzás Pestről. — Ghazi Mehmed, Samyl fia (arcképpel.) — Ruscsuk bombázása (3 képpel). — A Bashta­­nok Dél-Oroszországban. — A coloradói bur­gonya-rovar (képekkel). — Servadac Hektor kalandos vándorlása a naprendszeren át. Verne regénye (képpel). — Bulgária. (Eredeti levél.) — Vázlatok Oroszországról. — A török fővá­rosból. (Eredeti levél.) Erődi Bélától. — Kar­colatok. — Irodalom és művészet stb. rendes rovatok. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Újdonságok“-kal együtt 3 frt, — a „Háború-Krónika“ negyed­évre a „Képes Néplap“-pal 1 frt, a „Vasárnapi Ujság“-gal 2 frt 50 kr, a „Politikai Újdonsá­gok‘-kal 2 frt. — A „M­agyarország és Nagyvi­­­­á­g“ m. vasárnapi számának tartalma : Szö­veg: Rudolf trónörökös. — Sz... . Gyulához. V­egyes. * A n­y­o­lm­uszka verekedés. Yoko- Hamából írják a következő esetet: Május 27-én itt egy kis verekedésre került a dolog angol és muszka matrózok között. Körülbelül 12 muszka lehetett egy vendéglő termében , midőn néhány angol hajós belépett.­­ A társalgás a muszka­török háborúról folyt és eredménye az jön, hogy egy muszka egy angol fejéhez poharat vágott, mire a túlnyomó erőben lévő muszkák az an­golokat az ajtón kidobva, a verekedést az utcán folytatták. Az angolok erélyesen védték magu­kat és midőn a harci zajra még néhány angol jelent meg a csatatéren , a muszkák visszavo­nultak a házba és az angolok is elszéledtek kü­lönféle korcsmákba. Szerencsétlenségére egy ré­szeg angol matróz éppen a ház előtt ment el, melyben a muszkák mulattak és okkal vagy a nélkül, a részeg angolt 5—6 tengerészeti kozák megtámadta. Az angolnak nehány pajtása segé­lyére lővén, elkeseredett harc fejlődött ki a két ellenfél között — Ismét egy kis szünet állott be s a szomszédban lakók már azt hitték, hogy végre nyugodtan alhatnak, de csalatkoztak, mert rövid idő múlva mintegy 40, botokkal és kövekkel fölfegyverkezett muszka jelent meg a helyszínen. — A muszkák egy nyugodtan haza­ballagó angol matrózt támadtak meg. Az angol, jól megtermett, szálas legény, jól védte magát, és rövid fegyverével néhány muszkát le is terí­tett, de végre a túlnyomó erő őt is földre te­­m­te. A verekedés most általános­­on, mert a muszkák minden átmenőt megtámadtak. Három franciát, kik az Univers kávéház előtt állottak, levertek, több polgárt botokkal és kövekkel bántalmaztak. Időközben két­ rendőr jelent meg a helyszínen, de ezeket is bántalmazták a musz­kák. Egy polgár, ki átment a csatatéren, lát­ván, hogy egy kozák egy angolt furkós botjával meg akar ütni, a botot ki akarta ragadni ke­zéből, de a muszka őtet ütötte le. Egy muszka késsel rohant egy angolnak és már-már szivébe mártja, ha egy másik polgár ügyes ökölcsapás­sal földre nem teríti. Végre a muszkák húzták a rövidebbet és az angoloktól üldöztetve csóna­­kaikhoz jutottak. — A muszkák itt ismét ellent akartak állani, de tisztjeik által a hajóba terel­tettek. A verekedés roppant izgatottságot keltett a városban és a konzulok azonnal a helyszínére siettek. Az angolok kevésbé szenvedtek, de a muszkák közül többen súlyosan megsérültek. * Csatár Zsigmond országgyűlési képviselő ellen a budapesti fenyítőtörvényszék­­nél többrendbeli följelentések tétettek, melyek folytán a képviselőház annak mentelmi jogát fölfüggesztette volt. A vizsgálat most befejez­tetvén, a törvényszék, Bogosich elnöklete alatt, a királyi ügyészség indítványára a további el­járást tényálladék hiányában be­szüntette. KÖZGAZDASÁGI ROVAT. A bortermelés Magyarhonban. Irta Alfred Julia, államtitkár a francia igazságügyminisztériumban. (Megjelent a „Journal Officiel de la république frangaise“ f. évi julius 18- és 19-iki számaiban.) (Folytatás.) A szőllőmivelés és bortermelés oly munká­sait, akik csupán a gazdálkodás ezen nemének szentelik fáradságukat, csakis azon vidékeken lehet találni, hol a bortermelés kellő hasznot hajt. Az ilyen vidékeken nemcsak a talaj vagy az égalj minősége , hanem a birtokosok ver­senyzése is emeli a borok minőségét. A szőllő­mivelés jövedelmeit az eladott borok s a szőllő és gyümölcs ára képezi. Nem lehet azon körülményt sem tekinteten kívül hagyni, hogy a magyar királyság az osztrák császársággal oly politikai rendszer ál­tal van összekapcsolva, mely a maga nemében egyetlen a történelemben s amelynek neve : dualizmus. — Mindkét nemzet egészen önálló szerepet visz és önhatalmából rendelkezik min­den fölött, ami határozottan közös ügynek de­klarálva nincsen. — Közös ügyek pedig: a külügy, a hadügy és a pénzügy. A közös pénz­ügyminiszter ugyan csakis a vámok kezelésével foglalkozik, minthogy a vámok közös ügyet ké­peznek : ennek következtében lehetetlen ponto­san megállapítani, mennyi magyarországi bor megy a külföldre, minthogy csupán az osztrák­magyar borok vannak a vámlajstromokba be­vezetve , de hogy mennyi esik ebből Magyaror­szágra s mennyi Ausztriára, azt pontosan meg­határozni nem lehet. A vasutak kimutatásaiból is csak nagyon hiányos adatokat lehetne összeállítani, annál is inkább, mert az északi r­észen még kiépítve sincsenek. Mindazonáltal annyi bizonyos , hogy a magyar borok kivitele határozottan emelkedik. E tekintetben egy Londonban letelepedett ma­gyar kereskedő, Greger Miksa úr, elvitathatlan érdemeket vívott ki magának, mert az ő kez­­deményezése folytán Angolország megszerette a magyar borokat. — Németország is mindinkább keresi, és Amerika is megszerette a magyar borokat az utóbbi időkben s azok még Indiába is szállíttatnak. A közlekedési utak hiányossága nagy hát­rányára van a borkivitelnek és a Duna, amely kelet felé tereli a kereskedelmet, nem nagy hasznot hoz e tekintetben , mivel a kelet nem sok bort fogyaszt. Másrészről azon hegység, mely a Duna völgyét elválasztja az adriai tengertől, megne­hezíti a közlekedést, amely minden kereskedés­nek a lelke.­­ Még egy másik igen fontos faktor hiányzik a magyar borkereskedés körül, és ez a kereskedelmi utazók, a nemzetközi ke­reskedelem ezen közvetítőinek hiányai, pedig az nem áll , hogy a magyar nem volna elég ügyes szószaporító. Hogy e tekintetben meggyőződést szerezzen magának az ember, elegendő csak egypár na­pot is Budapesten tölteni, ahol tapasztalható, hogy a Duna vize ép oly hatással bír az emberi szervezetre, mint akár a Garonne, de végre is a nagyérdemű Gandissart nem nevelt meg a pusztában növendékeket. Európában azon előítélet van, hogy Ma­gyarországban a közbiztonság nem jólábon áll, és azon képzelődnek , hogy ez országban nem­­ is lehet utazni anélkül, hogy rablók által ki ne fosztassék. Annyi igaz, hogy egy időben virágzottak a rablóbandák az alföldön. A rablóbandák először is a Bakonyban kezdtek szerepelni és e vidék rövid idő alatt oly hírnévre vergődött, mint akár a mi Bondy-erdőnk. De ennek az állapot­nak véglegesen véget vetett Ráday gróf expe­díciója, aki a „szegény legényeket“ — mint a nép őket nevezte — a szegedi váracs kazama­­táiban engedi gondolkozni afölött, hogy ezen a földön nem háladatos dolog a Fra Diavolo sze­repét játszani. Az ember most nyugodalmasan utazhatik bárhol Magyarországon , és igen könnyű keres­kedelmi viszonyokat bárkivel létrehozni. A maga piacán vett bor előnyösebb üzlet mindenesetre, mint a kereskedésben. Az utolsó 12 év alatt a bornak középára 25 frank volt hektoliterjével, Erdélyben 24 frank, Horvát- és Szlavonországokban 29 frank 50 c. — Fiumé­ban, hol nagyon kevés bor terem, 55 frank. — Ezek az árak persze csak a közönséges borokra vonatkoznak. — Ugyanez időszak alatt a likőr­borok 172 frank 40 c.­s 241 frank 20 c. közt változott. A szabott­ árak mindig a vidék és a talaj minőségétől függnek ; a Duna jobbpartján 12 év alatt 6-szor volt a jobb bor ára 883 fl. 75 c. hectoliterjével számítva. A szőllőfürtökkel való kereskedés egy idő óta szintén nagy kiterjedést nyert. A fürtök nemcsak Ausztriába, hanem Németország sok részébe, így Berlinbe és Hamburgba is élénk kivitel tárgyát képezik. — A Duna mentén sok szőllőkert-tulajdonos — különösen­ a Nagy-Ma­rosiak Hont vármegyében — eladja egész szőlő­termését. Ily módon megkímélik magukat a szüretelés költsége­ és fáradalmaitól. Az eladott szőllőfürtök összege évenként 9.458,350 kilo­grammot, s kilogrammját 20 centimmel szá­mítva, 1.890.000 franknyi készpénz-bevételt te­­szen. Nem lesz érdektelen azon költségek megemlí­tése, melyeket a szellemivelés szükséges. Ezen költségek háromfélék : a mivelés költségei, a szüreti és végül az adózási költségek. Hectár­­ját véve a mivelési költségek általában 154 fr. 95 c., a szüret költségei pedig 29 fr. 70 c., összesen 184 fr. 65 c. igényelnek. Ezen össze­gekbe a pinceműveletek nincsenek beleértve. Ezt átlag 3 fr. 30 c.-ra lehet hectáronként számí­tani , de ezt a számot csakis a nagyon jó kar­ban tartottakra lehet alkalmazni, amelyek nem képezik a többséget. Hogy mekkora az adó meny­­nyisége,­­ azt határozottan nem tudtam meg. — A bortermelők nagy része 1868-ig nem volt a tizednek alávetve. E korszak végével az adó átváltozást szenve­dett s két területre különfélekép alkalmaztatott, és pedig egyrészt Magyar- és Erdélyország-, másrészt a horvát-szlavón tartományokra. A földadón kívül még a nyitott városok tetszés szerint alkalmazható jogát képezi a bor­kereskedés különleges megadóztatása, és nem­csak a korcsmárosokra, hanem a szőlőbirtoko­sokra is kiterjed. Ily körülmények közt köny­­nyen belátható, hogy ezek a nyomasztó intéz­kedések többet ártanak a bortermelésnek, mint az annyira rettegett phylloxera vastatrix, amely Magyarországot Ausztria határainál fenyegeti. — Ez utóbbi baj nem oly nagy, mint képzelik, mert kénvirággal segíteni lehet rajta és magá­tól is eltűnik. Ford.: Cz. J. (Folyt, követk.) * Több, mint elég. C. J. Nyikttér. Nyilvános köszönet. Azon kiváló figyelemért és nagy részvétért, melyet a Kanizsa város érdemes elöljárósága, valamint a nagyszámú ismerős és jóbarát hold, férjem, Eisenstädter Vilmos végtisztes­sége alkalmával tanusitottak, fogadják mindnyá­jan a magam és gyermekeim nevében kifejezett legmélyebb köszöneteiket. Ó-Kanizsán, 1877. aug. 6. Özv. Eisenstädter Vilmosné. Felelős szerkesztő­­: Fiagy Nándor.

Next