Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-10-07 / 161. szám
Huszonegyedik évfolyam 1879. 161-ik szám. Kedd, október 7-én. Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők.Szegedi Híradó. POLITIKAI és VEGYESTARTALMU NAPILAP. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételeit: Szegeden,házhozhordással és vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7,5«, Évnegyedre . . 3 „ 75 „ Egy hóra ... 1 „ 35 „ Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára. © Irt. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“- ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Fürdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Adóügyünk. Budapest, okt. 6. (K.) Az adók a magánosok vagyonából vagy jövedelmeiből vett értékösszegek, illetve azon törvényileg megállapított pénzbeli szolgálmányok vagy fizetések, melyek az állampolgároktól a közszükségletek fedözésére, bizonyos általános mérvadó szabály szerint, időnként visszatérőleg kivettetnek, illetőleg teljesítetnek. Ezt beszéli a theoria, Stein, Schaffer (két híres német nemzetgazda) és Kautz Gryula is. Az adó olyan tributum, melyet az átkos közösügyi kormány fönntartása céljából kell viselni az „oh nép“-nek; ezt beszélik a szélsők, s neki puffadt trombitájuk, a kedves „Egyetértés“, utánuk dúdolja a régi nótát: „A kenyered száraz — A pokrócod vizes — Csitt, hallgass és fizess!“ Az adó — vitatja a közjogi alapon álló ellenzék — törvényesen megállapított járulék, mely az egyesek jövedelméből időnként bizonyos mérvben tíz állam költségeinek födözésére fizetendő — ha ugyan a miniszterelnök nem Tisza ; mert utóbbi időben az adó csakis Tisza telhetetln nagyravágyásának istápolójává válik s igy neki nem fizetendő. És a „Pesther Lloyd“ mit szól e théma felől? A napokban hirdette meg orbi et urbi. Az adó oly tartozás, melyet az állammal szemben mindenki viselni tartozik : a szegény annyit, a mennyit elbír, a gazdag pedig annyit, a mennyit önjószántából nélkülözhet. Azért, ha a szegénynek nehéz ez a teher és jajgat, ne hallgas reá; de ha a te erszényedhez akarnak hozzáférni, ne engedd, s majd ordítok én veled olyaténképen, hogy respektálni fogják azt a sándorutcai házban és úgy, mint a szent- György-téri palotában. “ Így beszél a pénzarisztokrácia orgánuma, a kormánypárti Lloyd, melynek képviselői előtt — amint ebből az esetből is következtethető — elvesz a haza, a párt, a közjó érdeke akkor, ha önérdekeikről van szó! — így beszélnek azok, kik századok óta rontják politikai életünket a kozmopolitizmus kigőzölgésével. S mit szóljunk mi? Az adó viszontszolgálmány az állami élet előnyeiért, és — hogy néhány szóval kifejezhessük magunkat — a nemzet anyagi életének legfontosabb ere, mely leginkább képesít arra, hogy egy államszervezet, a közre is jótékonyan kihatólag, s fönntartathassék. — Az adókötelesség, melyet mindenki viselni tartozik, jövedelméhez aránylag, polgártársaival egyenlően s csak azon mérvig, hogy a tőke meg ne támadtassék, vagyis a tárgyilagos tiszta vagyoni és kereseti jövedelem szolgáljon az adó alapjául. Az adófizetés képezi a polgár azon szép önérzetét, hogy : élvezem jogaimat, melyek fejében az ezt biztosító államhatalom fönnállása, jótékony működésének kiterjesztése céljából a szükséges terhet én is viselem ! Ilyen fogalmakkal kellene rendelkeznünk az adófizetésről, de nálunk az abszolút hatalom teljesen megronta e tekintetben a levegőt, s Magyarországon az adó — általánosságban — kényszernek tekintetik. Innen van, hogy valahány adótörvény megfordult az országgyűlés előtt, oly könnyű szerrel lett az — az egyetlen kataszteri törvényt kivéve — letárgyalva. Az alsóbb néposztályokra, a nem önálló, alárendelt keresettel bírók és kisbirtokosokra nézve történtek ilyenkor 50°/o—100%-nyi adófölemelések. — Még Csanády bátyánk sem szólt ellene semmit. De midőn a földadó-törvény tárgyalásánál főurainknak mint nagybirtokosoknak s lent a képviselőházban a középbirtokosságnak érdeke érintetett, mint megrostáltatott az a passzus, csakhogy valahogy kár ne érje őket! Ilyen előzmények teremtették adótörvényeinket ; nem csoda tehát, hogy sok a kifogás az ok, de még több, e törvények végrehajtása ellen. Azon időponton állunk, midőn a törvényhozás egy nagy lépést készül előre tenni az adómizériák novelláris után leendő megszüntetése érdekében. Adja isten, hogy sikerüljön neki. S e tekintetben tudjon a köznapias gyűlöletből, melylyel nálunk az adók tekintetnek, kibontakozni s hirdesse meg, amint kellett volna korábban is, az államtestet képező polgárok előtt, hogy az adó nem kényszer’, az adó hazafias kötelesség, melynek viselése ellen, ha az a nemzetgazdasági nagy elveknek is megfelel, zúgolódni hálátlanság, s mely alól kibúvni törekedni — kiáltó hazafiatlanság. A kormánypárti lapok egyik jelentős clke, a Lloyd, elég józanul fogta föl az adózás ügyét egy ideig; de midőn az idei adókivetések alkalmával az adó arányos és igazságos viselése nagy elvének folyományaképen protektorainak némelyike kissé jövedelmének megfelelőbb adótétel fizetésére köteleztetett, nem volt senki elszántabb harcosa az oppozíciónak. Ismételjük, hogy az adót egymás közt is arányosan kell viselnünk s viselje is azt iparos, bankár, egyarányban jövedelmével, s ha ez utóbbi kijátszásokhoz nyúl , büntetni kell példányszerűen; s az ily visszaélés legyezgetését pedig épen a Lloydtól nem vártuk volna. Még csak egyet említünk föl. Az ellenzéki lapok nagy idő óta azzal tetszelegnek maguknak, hogy csörgős-sipkás látványosság gyanánt hirdetik: az ország tönkre van téve az adókkal, a vagyonérték lassanként teljesen megsemmisül. Hogy adóink súlyosak, tény, de épen a novelláris rendezés fogja azt elviselhetőbbé tenni. Ha pedig az értékek lassanként, de félelmes mérvben szállanának alá, ennek nem az adók, hanem az általánosan nehéz közgazdasági helyzetben találhatjuk megfejtését. Hogy p. o. a földhitelintézet egy birtokot, melyre 100,000 frtja van betáblázva, 20,000 frtért vesz meg, ez nem elértéktelenülés, hanem annak bizonyítékául szolgál, hogy az intézet a kikölcsönzésnél a vagyonértéket egy kissé nagyon is nagy összegben vette föl. A valódi, általános elértéktelenüléstől mentsen meg az ég bennünket, de akkor sem az adóknak lesz ebben a főrészük ! cikket Oroszország ellen intézett direkt fenyegetésnek tekintik. A „Kreuzzeitung“ említett cikke a „hihetetlen“ társalgásról szól, melyet Goresakoff herceg a „Soleil“ szerkesztőjével folytatott s mely által Oroszország viszonya a másik két hatalomhoz (Németországhoz s Ausztria- Magyarországhoz) alapjaiban kompromittáltatott. Ennek előrebocsátása után a keresztes lap ezeket mondja: „Az ily előzmény után Bismarck herceg bécsi látogatása annál fontosabb. ” A német kancellár Bécsben személyesen meggyőződött arról, hogy gr. Andrássy visszalépése Ausztria-Magyarország külpolitikáját érintetten hagyja s hogy a Németországgal való egyetértés képezi ezután is e politika alapját. A három császári szövetség véget ért, mert a pánszlávizmus ebben a szövetségben nem találta meg számadását. A pánszlávizmus összeegyeztethetlen az osztrák-magyar érdekekkel a keleten, s Németország ebben a kérdésben Ausztria-Magyarország pártján áll. A német-osztrák-magyar szövetséget bármikor megnanagyobbítani lehet Angliával. E három hatalom megegyezése és Franciaország békeszeretete biztosítják Európának a békét. — Később Oroszországnak is, izoláltatását érezve, a régi ösvényre kell visszaszorulnia. — A pánszlávizmus ellen. Berlinből a következő érdekes távirat érkezett okt. - ről: A „Kreuzzeitung“ fölszólalása, mely a pánszlávizmus ellenében az angol-németosztrák-magyar szövetség lehetőségét fejtegeti, a legkomolyabb hatást tette. Az A szegedi egyetem kérdésében legutóbb egy vidéki (Vásárhelyi Közi.) és egy fővárosi lap (Pesti Hírlap) nyilatkozik. Az előbbeni Szeged mellett szól ugyan, ha Szeged és Pozsony között kell választani, de különben ellene van az új egyetem fölállításának s igy a szegedinek is — körülbelől ugyanazon okokból, a miket a „Nagy - Várad“ előadott. A „P. Hirt.“ ellenben, egy igen meleg hangú cikkben, szükségesnek látja, hogy Szeged tervéből ne hiányozzék az egyetem, és ezeket mondja : „Szegednek, ha nem lett volna is árvizes ínségben, egyetemet kellett volna adni, inkább, mint Pozsonynak. Pozsonyba tenni a harmadik egyetemet rettenetes vad idea , mert a bécsi egyetem megölné. Üres padok hallgatnák a tanárokat. Pozsony német, Szeged magyar; Pozsony nem magyarosodik, Szeged magyarít. A szegedi egyetem nagy városban s gazdag vidéken volna s fölfogná a bánsági megyék s a Bácska összes tanulóit s inkább nemzeti szellemben nevelné őket, mint akár Budapest. A minisztérium és az országgyűlés , ha Szeged újjászületésének tervei fölött határoznak, ne feledjék el megadni Szegednek az egyetemet.“ Mi ehez a kérdéshez legközelebb újra hozzászólunk. Kitüntetettek. A kitüntettetek névsorát, mely tegnap a kir. biztos úr által nálunk kihirdettetettma a hivatalos lap is közli. Hosszú névjegyzékét találjuk ott azon egyéneknek, akik a város védelménél, vagy a katasztrófa bekövetkezése után, a mentés nehéz munkájában, vagy a helyben maradt, vagy a vidéken szétzüllött nép nyomorának enyhítésében kiváló buzgalmat tanúsítottak és fényes példáit mutatták föl a honpolgári és emberbaráti kötelességérzetnek. A kitüntettetek közt a helybelieken kívül nagy számban vannak vidékiek. A kitüntetések fokozatai szerint néhányan érdemrenddel jutalmaztattak, sokaknak a fölsége legmagasabb elismerését nyilvánító, végül legtöbben a kormány részéről nyertek elismerést. Ezúttal az őfelsége által kitüntetésben részesültek névsorát közöljük, a legmagasabb leirat szövege szerint, mely a következőleg hangzik : Személyem körüli magyar minisztériumom vezetésével ideiglenesen megbízott miniszterelnököm előterjesztése folytán, a f. évi szegedi vízveszély alkalmával szerzett kiválóbb érdemek elismeréséül, Lukács György belügyminiszteri tanácsos s teljhatalmú kormánybiztosnak Szent István-renderi kiskeresztjét, — dr. Faschó Moys Sándor osztálytanácsos és Wahl Albert alföld-fiumei vasúti igazgatónak, III-ad osztályú vaskoronarendemet, — dr. Meskó Sándor Csanád megye alispánjának a királyi tanácsosi címet díjmentesen, Szabados János szegedi városi tanácsnok, Novák József ottani főügyész, Bogusz Adolf osztrák államvasuttársulati fölügyelő, Moesmer Ede ugyanazon vaspályás állomási főnök, dr. Singer Mátyás szegedi kórházi főorvos, Juszt Ferenc vaspályái fölügyelő, Scherz Adolf távirdai igazgatósági titkárnak — Ferenc József renderi lovagkeresztjét, — Heim Mátyás szegedi postafőnöknek és Pelikán Ede távirdai főnöknek a koronás arany érdemkeresztet, Back Ernő szegedi gőzmalomtulajdonosnak az arany érdemkeresztet, — May Ján. vasúti raktárnoknak és Guttman Emíliának a koronás ezüst érdemkeresztet adományozom. Egyúttal megengedem, hogy ugyanazon alkalomból gróf Csekonics János valóságos belső titkos tanácsosom, Beöthy Algernon, gr. Bethlen András, György Endre, Horváth Gyula, Jankovics Miklós, Kende Kanut, Kende Tibor, Krajcsik Ferenc, Miklós István, Potoczky Dzső, Kollonczy Gedeon, Schwáb Károly, Ugrón Gábor, Verhovay Gyula országgyűlési képviselőknek, Jekelfalussy Lajos belügyminiszteri miniszteri tanácsos, Peecz Elek belügyminiszteri osztálytanácsos, Kupecz Ödön pénzügyminiszteri titkár, Porzsolt Gyula közlekedési és Liptay Lajos belügyminiszteri fogalmazónak, Rónay Lajos Csongrádmegye főispánjának, Stammer Sándor kir. tanácsos és Csongrádmegye alispánjának, Ormos Zsigmond Temes, Hertelendy József Torontál, Gromon Dezső Bács-Bodrog , Beliczay István Békésmegyék főispánjainak, Földváry Mihály Pest-Pilis-Solt Kiskun megye alispánjának, Ráth Károly Budapest főváros főpolgármesterének, özvegy gróf Waldstein Jánosné, született gróf Kálnoky Adél, gr. Teleky Sándorné, gr. Zichy Livia, gr. Károlyi Istvánná, gr. Károlyi- Kornis Clarisse, gróf Zichy Pálné, gr. Károlyi Tiborné, gróf Csekonics Jánosné, gr. Csekonics Endréné, gr. Csekonics-Lipthay Leontin, Ivánka Imréné, Adler Antalné, Simig Istvánnénak, Karácsonyi Róza nagy-kikindai nőegyleti elnöknőnek, Petrovics Ninka, Bekrön Emma ugyanazon egylet tagjainak, Rónay-Karácson Emilia kis-zombori nőegyleti elnöknőnek, gr. Károlyi Alajos, gr. Károyi Sándor, gr. Károlyi Gyula, gr. Csekonics Endre, gróf Zichy Antalnak, Ivánka Imrének, Karácsonyi Ferenc, Karácsonyi László földbirtokosnak, Babits József urad. jogigazgatónak, Dáni Ferenc szegedi főispánnak, Pálfy Ferenc szegedi polgármesternek, Tascher József szegedi főkapitánynak, Zombory Antal és Veszelinovics Bazil szegedi városi tanácsnokoknak, Zombory András, Szűcs Ferenc, Lantos János szegedi bizottsá tágoknak, Kammermayer Károly budapesti fővárosi polgármester és segélybizottsági elnöknek, Gerlóczy Károly Budapest fővárosi alpolgármester és segélybizottsági alelnöknek, Kada Mihály Budapest fővárosi alpolgármester és segélybizottságitagnak, Barna Zsigmond, Alker Gusztáv és Horváth János fővárosi tanácsnokoknak, Viola Imre fővárosi főjegyzőnek, Cséry Lajos,,Darányi Ignác, Dobos Ferenc, dr. Éter Henrik, Érchegyi Ferenc, Fáczányi Ármin, Forgó István, Freinzer Nándor, Haris Sándor, Havas Ignác, Iványi Mihály, Királyi Pál, Magyarevics Jeromos Mandel Ferenc, Markusz Ignác, Matolay Elek, Mátyus Arisztid, Mendl István, Molnár Endre, Morlin Imre, Peringer Ferenc, Popper Armin, Posner Károly Lajos, Rausch Ferenc, dr. Reich Arm., Scheich Károly, Schweiger Márton, dr. Szabóky Adolf, Sztupa György, dr. Tatai Adolf, Tavaszy Endre, Thaisz Elek, Tenczer Pál, Wahrmann Sándor és Weinz B. Ferenc fővárosi bizottsági tagoknak, Matuska Alajos fővárosi tanácsjegyzőnek, Salacz Gyula aradi polgármesternek, Urbányi János aradi főkapitánynak, dr. Darányi János Arad város orvosának, Török János Temesvár városa polgármesterének, Vlahovics Szilárd temesvári főkapitánynak, Mukics János Szabadka városa polgármesterének , Ábrás Károly hódmezővásárhelyi, Pozsonyi Ferenc makói, Jankovits Aurel zentai, Aidinger János pécsi, Búza Kiss Mihály kecskeméti, Póka Károly nagykőrösi, B. Molnár Sámuel ceglédi, vári Szabó István halasi polgármesternek, Tarján Béla, Bautz János, Izzekutz János, Barkarovics Ágost , Deimanics Imre, Remicska Béni és Nikolics Bogdán torontálmegyei szolgabiráknak, Blazsevich Károly osztr. államvasúti főfelügyelőnek, Gott-ieb József budapesti állomási főnöknek, Medgyaszay István gőzhajózási főfelügyelőnek, dr. , Aigner Károly, dr. Endrényi István.