Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-10-07 / 161. szám
Vadász József és dr. Machold Miksa szegedi orvosoknak, Piltich Kálmán és Nyi- lasy Pál ügyvédeknek, Lázár György tornaegyleti elnöknek, Magyar János főmérnöknek, Czompa Izidor és Bogosich Károly budapesti, Schór Béla aradi, Korponay Ödön váci, Krón Kálmán új aradi és Petrovics Milán nagykikindai tűzoltó parancsnokoknak, Löw Dávid budapesti ügyvédnek, Hadzsy Emil gőzhajózási kapitánynak, Erdélyi Gyulának, ifj. Szemere Miklósnak, dr. Rosenberg Kálmán járásbírónak, Kacsóh Lajos tiszavidéki vasúti titkárnak, Gerster Lajos ferenc-csatornai üzletvezetőnek, Skutéty Lajos gőzhajózási kapitánynak, Pokornay Hugó nagykikindai segély bizottsági elnöknek és Pókay Gábor ó bébai lakos és uradalmi felügyelőnek — elismerésem nyilvánittassék. — Kelt Schönbrunnban, 1879. évi szeptember hó 21-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Kovács Albert iskolaszéki elnök évi jelentése. (Folytatás.) Az iskolaszék megalakulván, megalakította kebelében az előző években szükégesnek és célszerűnek bizonyult 4 szakbizottságot , u. m. a polgári és népiskolai tanügyi , a kényszeriskoláztatási és gazdászati bizottságokat s tagjait az egyes városrészi iskolák látogatására beosztotta. A megkezdett , de be nem fejezhetett 1878—79. tanév alatt iskolaszéki ülések tartottak, a fönt érintett két alakuló ülésen kívül: a m. évi november 5., 30., december 16., 28. és a f. évi február 7., április 18., július 7. és 15-én. Összesen tehát csak 8 ülést tartott az iskolaszék a lefolyt tanévben, mert folyó évi március 4-én a már akkor nagymérvű s kikerülhetlennek látszó veszély folytán összes tanintézeteink nemcsak bezárattak, de a tényleg bekövetkezett és többször megújult árvízveszély folytán, bármennyire kívánatos lett volna az, meg sem is voltak többé nyithatók, noha az iskolaszék mindent elkövetett a megnyitás lehetségessé tétele körül. A beírások e tanévre múlt évi augusztus 28-án vették kezdetüket és szeptember 3-ikáig eddig nem tapasztalt szép sikerrel eszközöltettek, ugyannyira, hogy az alsóvárosi és felsőváros tabáni és csonka utcai iskolák osztályainak kivételével, hol a szülők gyermekeiknek , valamint beiratásában, úgy a rendes iskolalátogatás eszközlésében ezúttal is az előző években tapasztalt közönyt és gondatlanságot tanúsították, összes népoktatási tanintézeteink benépesedtek és szept. 4-én a legszebb siker reményével megkezdettek az előadások. Sőt nem egy helyen annyira túlnépesedtek az egyes osztályok mindjárt a tanév beálltával, hogy a tantermek megnagyobbitása s több helyen osztályok párhuzamosítása vált szükségessé. — Ily talnépes osztály volt a polg. leányiskola első osztálya 103 növendékkel, ahol elsősorban a törvény értelmében s a taneredmény szempontjából a párhuzamosítást kérte az iskolaszék a törvényhatóságtól azon megjegyzéssel, hogy az esetben, ha alap hiányában az ez idő szerint eszközölhető nem volna, legalább egy tágas tanterem előállítása iránt történjék meg a haladéktalan intézkedés, mert a szóban levő tanteremben egészségi szempontból is legfölebb 60 tanuló volt elhelyezhető. Hasonlólag túlnépes volt a polgári iskola első osztálya 102 növendékkel , itt azonban elegendő tágas és kényelmes tanterem állt rendelkezésre s a párhuzamosítás nem annyira egészségi szempontból, mint inkább a taneredmény tekintetéből lett volna kívánatos; s így, ismerve egyrészről a város mostoha pénzviszonyait, másrészről nem lévén kilátás a magas közoktatási minisztériumnál ezen újabb költségek kieszközlésére sem , az iskolaszék nem tehetett egyebet, mint hogy a jelzett körülményt a kh. tanfelügyelőségnek bejelentette : a párhuzamosítás ez idő szerint való létesítéséről lemondott. A párhuzamosítás kérdésének megoldása azonban nem volt elodázható a felsővárosszentgyörgyi I. leányosztálynál, hol a növendékek száma már az előző tanévben 175 volt, a jelen tanévben meg 186 ra emelkedett. Itt tehát nem intézkedhetett az iskolaszék másként, mint hogy a párhuzamosítás haladéktalan eszközlését s annak vezetésére évi 400 frt fizetés és 80 frt lakbér-illetménynyel egy ideiglenes segéd-tanítónői állás létesítését kérte. Ép ily túl népes volt a rókusi I. leányosztály 155, az I. fiosztály 148, a mórai leányosztály 141, a belv. II. fiosztály 130, a tabáni leányosztály 130 és az alsóvárosi beltéri I. fiosztály 150 növendékkel; miért is az iskolaszék nem késett az iskoláztatási bizottságot megbízni az aziránt való javaslat beterjesztésével, hogy ahol a túlnépesség folytán a tanulók egészségi állapotát veszélyeztetve látja, miként lehetne e bajon segíteni? Amíg egyfelől jól esik jeleznem, hogy iskoláink némelyike túlnépes is, mivel ez a szülőknek az iskoláztatás iránt való nemes érdeklődésükről tanúskodik, ép oly lehangoló reám és minden tanügy-barátra nézve ama körülmény, hogy még mindig léteznek városunkban egyes részek, hol a szülők közönyössége gyermekeik iskoláztatása iránt a kényszeriskoláztatás alkalmazását elkerülhetetlenné teszi. Ily helyekül kell fölemlítenem majdnem kivétel nélkül az egész alsóvárost, a felsővároson Tabánt és a liszt utcai iskola környékét, hol a tanév elején 1144 darab intő cédulát kellett szétküldeni, valamint a tanyai iskolák jó nagy részét, hol a pusztai és tanyai kapitányok útján kellett a szülőknél az iskoláztatást szorgalmazni. Itt nem mellőzhetem hallgatással azon nehézkes és késedelmes eljárást, melyet az illető közegek az intőcédulák kézbesítésénél s egyáltalában a kényszeriskoláztatási teendők teljesítése körül szoktak tanúsítani, s melynek az a káros következménye van, hogy az olyan iskoláknál, hol a kényszer alkalmazása szükséges, a tanév egy része veszendőbe megy ; ellenben ki kell emelnem ama buzgalmat, melyet e tekintetben a pusztai kapitányok tanúsítottak, kik kellő erélylyel és gyorsasággal járnak el enemü teendőikben. Az iskoláztatási viszonyokkal kapcsolatosan fölemlítem, hogy az uj szegedi iskolaszék által megkerestetett az iskolaszék az iránt, hogy az ottani illetőségű I. és II. osztálybeli növendékek ne vétessenek föl a belvárosi hasonnemü osztályokba s a már beirottak is küldessenek vissza. Az iskolaszék, a népoktatási törvények szelleméből kifolyó szabad iskoláztatás elvénél fogva, az uj-szegedi iskolaszék eme megkeresését csak annyiban teljesíthette, amennyiben a nevezett túlnépes osztályokban a tanulóknak az uj-szegediekkel való szaporítását a taneredmény rovására esőnek találván, azok további fölvételét beszüntette. (Folyt. köv.) Kft . TARCA. Nemes Dongó Máté urai Keservei. — Elbeszélés. — Irta : — A z ő nyi Xlajos. (Folytatás.) A fiú most kétségbeesett gondolatra vetemült. Az udvar közepén állott nyitott kúthoz rohant, azzal a szándékkal, hogy beleölje nyomorult életét.“ — — Jenő egész testében reszketett, de tovább folytatá : —„A mint lehajolt a kút párkányán, a hold sápadt világa egy a vizen úszó nőhullán tört meg ....“ Ilonka rémülten sikoltott föl s bátyja karjába fogódzott. —„Még egy pillanat, s a gyermek anyja mellett aluszsza az örök álmot. Hanem épen e pillanatban rohant elő egy férfialak a ház mögül s teljes erejéből megragadá a fiú jobbját, mire ez kimerülten rogyott annak karjai közé. Másnap a fiú nemesszivü megmentőjének puha vánkosai közt ébredt föl; a megmentőben szerencsétlen apjának egyik régi jóbarátjára ismert, a kit közönségesen csak Gergely bácsinak szokott nevezni s a kit szülein kívül legjobban szeretett. Az is Budán lakott még akkor, s a szomorú karácsonyest óta minden áldott nap éber őrszemmel kísérte elhurcolt barátja kihalt hajlékát. Várta a fiút , kereste az anyát, s meg is találta mind a kettőt : az anyát halva a kútban. Az apát nemsokára Grácba hurcolták a lakók örökös fogságra, mielőtt vétkéről meggyőződhettek volna. Mire aztán a fölmentő ítélet eljutott hozzá, nem állott már módjában annak örvén- deni ;épen a börtön ravatalán feküdt, midőn a királyi megkegyelmezést elküldték számára , — mert ő ártatlan volt. — A családi vagyont lefoglalták s a vizsgálat folyamában elharácsolták. A szegény fiú pedig árván, vagyontalanul, de borzasztó emlékekben gazdagon nemeslelkü megmentőjének fiává lett, a kinek már előbb különben is keresztfia volt, s azóta a szomorú emlékek elválaszthatlanul együvé kötik őket — Ama nemesszivü ember pedig báró Társassy Gergely báró volt“ .... — És a gyermek ? — kérdi Ilonka önkéntelenül. — Az én vagyok — végzé Jenő a szegény fiú történetét, mialatt megeredt könyeit törné le arcáról. A nap már lenyugodott, mire az íródeák elbeszélését bevégezé, s a hold halvány fénye zománcozta be az öreg tölgy koronáját- A borús kedélyű fiatalság, elhagyva a komoly öreg tölgyet, a kedélyes öreg urak társaságába vegyült. Épen Tülök Jónás tartott lelkesült toasztot. Nagy hatásra számított. Nagy dolgokról beszélt. A toasztnak épen a közepén volt, a melyet jóeleve bebiflázott. „ . . . . mert sok ellensége vagyon ám a dicsőség ragyogó fénykörében tündöklő ősi magyar nemzetnek még e föld... e nagy... e fényes. . . e hősiesen ékeskedő héroszi országnak saját édes egyedüli önhazája és ennen magyar szülőföldjének annyi sok töméntelen és nagy sokaságu szent magyar vértől összeáztatott terrénumának saját önfiai között is , akik az edégnél elégebbé, a soknál több—legtöbbé vannak rémületes quantitásokban éktelenkedő honáruló szándékkal teljes vérmeresztő és hajlázító érzeményekkel szaturálva. Milyen jól esik tehát nekünk, igen nekünk —s itt meredt ujjaival egy cirkulust formált maga körül — igenis nekünk, ha a nem ezen ékességben ragyogó honnak fiai közül is támad oly nemű indigenatus, a ki együtt sir, együtt nevet, együtt érez innen magunkkal, önszivünkkel, emlékünkkel.... Igenis, és én ezen férfiúnak dicsőségére ürítem ki poharamat, igenis , ad majorem glóriám Szerem Lebacsek .... Vivát !“ Helybéli újdonságok. Szeged, okt. 6. — Lapunk pártolóit s a netán elmaradt negyedéves előfizetőinket fölkérjük, hogy az év utolsó negyedére szóló előfizetéseiket, a lap pontos küldhetése végett, mielőbb megtenni s illetőleg megújítani szíveskedjenek. — Újólag emlékeztetünk itt Isanka Csusztáv veterán írónk nov elején hozandó beszélyére, továbbá Szeged uj térképére, a mely nehány nap alatt már a kőrajzoló kezei alól ki- és nyomás alá kerül s a melyet e lapok előfizetői ingyen kapnak mellékletül. — Tisza Lajos királybiztos ur Sesser titkár kíséretében tegnap délután Budapestre utazott. Ő excellenciája részt fog venni a képviselőház legközelebbi ülésein , azonkívül értekezni fog a kormánynyal Szeged rekonstrukciójához tartozó ügyek fölött. — Kitüntetések. A szegedi katasztrófa alkalmából szerzett kiválóbb érdemek jutalmazására király ő Felsége és a kormány részéről kiosztott kitüntetések és elismerések tegnap hirdettettek ki Tisza Lajos királybiztos úr által. A királybiztos úr a kitüntetetteket délelőtt 11 órára összehívatta a városháza közgyűlési termébe, hová az érdekletteken kívül nagyszámú közönség is gyűlt este- Néhány perccel 11 óra után Tisza Lajos királybiztos úr megjelent a teremben, Sesser titkár kíséretében. Ő excellenciáját a terembe léptekor zajos éljenzéssel fogadta a közönség. Erre a királybiztos a zöld asztalnál elfoglalta az elnöki széket ; jobbján Dáni főispán, balján Stesser titkár foglaltak helyet, távolabb a polgármester s a városi tanács tagjai. Ekkor ő excellenciája előadta az összejövetel célját. Beszédét állva mondotta el és állva hallgatta a közönség. A királybiztos úr, mint ő felségének a kitüntetések kiosztásával és kihirdetésével megbízott képviselője, szerencséjének tartá tudatni, hogy a legkegyesebb király, aki Szeged iránti atyáskodó érzületének és jóindulatának oly sok jelét adta, az ő kedvelt városáról újabban is megemlékezett, midőn legmagasabb kegyeinek kifejezésével jutalmazta azokat, kik a várost ért katasztrófa alkalmából kiválóbb szolgálatokat tettek s kiemelkedő érdemeik által magukat a legfelsőbb elismerésre méltókká tették. A királybiztos ur a kitüntetettekhez intézve szavait, fölhívta azokat, hogy a legmagasabb elismerést vegyék egyszersmint buzdításul a jövőre, s a legfelsőbb kegy elre nyilvánulása szolgáljon egyszersmint másoknak is buzdításul a polgári és emberiességi kötelmek buzgó teljesítésére. A jelenvoltak ajkairól a fölsége nevének említésekor mindig lelkes éljenzés hangzott föl. A király biztos ur fölhívására azután Sesser titkár fölolvasta ő Fölségének a kitüntetéseket tartalmazó legmagasabb leiratát, mely szintén sokszoros éljenekkel fogadtatott. A szegedi és szegedvidéki kitüntetettek névsorát a királybiztos úr még egyszer személyesen is fölolvasta. Ezután névszerint fölhívta azokat, kiket Tartassy báró egy pillanatra összeráncolta szemöldeit; azután szokott jókedvében oly hatalmasat kacagott, hogy a falak is megreszkettek belé. — Miskulancia, domine spektábilis, — kacagott folytonosan a báró — hát ön a kémrendszer egyik kiváló bajnokára üríti poharát ? Na, ugyan szép ember a nótárius úr . . . . hahaha ! Arra az emberre, aki az udvar erőteljes befolyása által magyarországi indigenátussá lett? No ez derék, nótárius úr! A ki rókalelkével annyi becsületes embert el ámit, hogy aztán kelepcébe csalja őket ? A ki, úgy tudom, — s itt a báró ravaszul csiptetett szemeivel Ilonka felé — ide Dongóberekre is bejáratos ; mert tudja, hogy itt szabadabb gondolkozásu emberek is meg szoktak fordulni, ahol aztán jó halászatot tarthat! A kinek egyedüli érdeme az, hogy a bitófát mindeddig oly ügyesen el tudta kerülni ? Hát ezt az embert élteti a dongóbereki nótárius ? Mi ? — Horribile ! . . . — kiáltá Dongó uram, nagyot bámulva s még nagyobbat ütve a kerek asztal cimeres fejére. A nótárius ezerféle mozdulatot tett egy perc alatt. Forgolódott jobbra balra, gesztikulált mind a két kezével, míg két üres és egy teli poharat föl nem lökött. Dongó Máté őnagyságára hivatkozott, mint a kinek Labacsek úr benső barátja. Itt azonban közbevágott Magdolna asszony is, hogy hát Lebacsek úr, az ő tudtával, Dongóbereknek csupán dinnyemagiteránsa, egyéb semmi, s aztán nagy indignációval hozzátette még a „punktum“- ot, mire a nótárius kellő tisztelettel elhallgatott. Dongó Náté uram pedig megcsóválta a fejét az ő bizalmasnak vélt nemes fiatal barátja megbízhatatlansága fölött, azután szobájába távozott s nehány perc múlva egy kis dobozzal tért onnan vissza. — Nos hát csibéim — szólt mosolyogva Máté úr, mialatt ismét elhelyezkedett a kerek asztal cimeres fejénél, — én azt hiszem, hogy ennek a Lakacséknak a kémrendszeri terveinél talán egyéb, jobb szándékai is vannak. Azért tehát, minekutána ebben az igen tisztes társaságban helyeztetett vád alá, ön, még mindig vén királyi kegy érdemrendekkel jutalmazott, s a kitüntetettek mellére saját kezeivel tűzte föl a rendjelt a jelenvoltak éljenzései közepett. Az ünnepélyes aktust a királybiztos ur Ő felsége a király éltetésével fejezte be. Dáni főispán ur a kitüntetettek nevében lelkes hangon tolmácsolta az ő felsége iránti jobbágyi hódolatot s a királybiztos ur iránti tiszteletteljes köszönetét. — Bár mi csak polgári kötelességünket teljesítők, — úgymond — midőn tűzhelyünket védelmeztük, s igy nem szereztünk érdemet a legmagasabb elismerésre, mégis jobbágyi hódolattal fogadjuk azt, mint a legmagasabb kegy egyik újabb jelét. Szeged népe a legkegyesebb király atyai vigasztaló szavaiból merített reményt a rombadúlt város újraéledéséhez és erőt, hogy az uj Szeged megteremtésének nehéz munkájában közreműködjék. S hogy a királyi szó szentül beteljesedik, a felől biztosítékul szolgál a legkegyesebb királynak Szeged iránt való meleg érdeklődése, atyai gondoskodása, biztosit azon legmagasabb elhatározás, hogy Tisza Lajos ő excellenciáját küldte hozzánk és bizta meg Szeged újraépítésének nagy munkájával, kinek fáradhatatlan buzgalma a nagy mű sikerének zálogául szolgál s a ki iránt Szeged őszinte bizalommal, ragaszkodással és tisztelettel viseltetik. A jelen voltak szűnni nem akaró lelkes éljenei visszhangozták a főispán által kifejezett érzelmeket, s a közönség a király és a királybiztos éltetésével oszlott széjjel. A királybiztosi tanács, mint értesülünk, szerdán délután teljes ülést fog tartani , mely alkalommal a város szabályozási terve kerül tárgyalásra. A Szeged város szabályozási terve fölött tartott tanácskozási ma d. u. a városházán egy szűkebb körű értekezlet, melynek célja volt, hogy irányeszméket adjon a város közönsége részéről a biztosi tanács választott tagjainak, melyet azok a szabályozási terv tárgyalása alkalmával a biztosi tanácsban hangsúlyozni s lehetőleg érvényre emelni iparkodjanak. Az értekezlet által fölvetett irányeszmék azonban oly természetűek, melyek a szabályozási terv tulajdonképeni keretén kívül álló s a rekonstrukció fundamentális kérdéseit érintik, sőt megállapított, részben már munkába vett tervek megváltoztatását célozzák. Eszerint alig hissszük, hogy ma az idő és munkálatok előhaladottsága miatt általában igényt tarthatnának illetékes helyen való figyelembevételre, mert a rekonstrukconális munkálatok fennakadását eredményeznék, amennyiben érvényesítésük talán egy már teljesen elfogadott rendszer mellőzését igényelné. Az értekezlet azon aggodalma indokolt, hogy az újraépítési tervben, mely a belterület föltöltését mellőzi, nem található föl a teljes garancia a város megvédésére, mert a két körútnak védelmi célzata, mint az az expozéban kifejtetett, a körutak építési méreteiben épen nem nyer érvényesülést, másrészről maga a körtöltés, méreteinek csekélyebb arányai miatt szintén nem nyújt a városnak teljes biztonságot. Márpedig Szeged rekonstrukciójának létfeltétele a vizár elleni teljes biztonság. Nem tartjuk kivihetetlennek a szabályozás , illetőleg a védgátépítés keretén belül az értekezlet által a város biztosítására vonatkozó azon óhajtást, hogy a külső körút, legalább 30 láb magasra építtessék, deni akarván őt, iparkodni fogok az én kedves Tartassy báró barátomnak kemény vádjára válaszolni Lebacsek barátocskámnak dongóbereki látogatásait illetőleg. Én már meg vagyok győződve dongóbereki szándékai s óhajai felől, s ezekre nézve a jelen idők szerint csak egy corpus deliktivel akarok szolgálni az én nemes báró barátomnak. — Itt Máté ur megköszörülte a torkát s aztán folytató. — Ezt a kis dobozt, a mely itt az asztalon előttem fekszik, Lebacsek barátom a múlt őszszel küldötte hozzám, azon óhajtása írásos kijelentésével, miszerint annak tartalmát nemes családom azon tagjának adjam át, a kinek ez a tartalom legjobban fog tetszeni ; de iparkodjam azt bizonyos családtagnak minél inkább tetszetővé tenni. — Itt Máté úr mosolygott, Magdolna asszony pedig elpirult leányára tekintett. — Én erről a dobozról és tartalmáról mindeddig senkinek sem szóltam. De ime, most fölnyitom és — tessék látni . . . Tartassy báró még azon élcelődött, hogy bizony már csak ő is szemügyre veszi azt a valamit, hátha, mint aféle hatvanas agglegénynek, talán még neki való is akad benne. A doboz végre felnyilt s kicsiny üregében egyszerre tizenhat szem sugarai centralizálódtak. Néhány pillanat múlva az Íródeák éles tekintetet vetett a báró arcára s ez viszont keresztfiáéra. Még egy titokteljes kérdő tekintet s Jenő kigyult arccal markolta ki a doboz tartalmát. — Anyám gyűrűje! ügy van, anyám elrabolt gyűrűje ! — kiáltá fölindulva s forró csókot nyomott az igaz gyöngyre, melyet a kereszt smaragdjai verének körül Ilonka szemeiben köny ragyogott, s benne a szeretet és öröm, a gúny és gyűlölet egymás mellett foglalónak helyet. És képződött egy óriási kérdőjel, amelynek hamarjában nem akadt megfejtője. Végre is megfejtette a kérdést Tarjassy báró úgy, a mint az már az öreg tölgy alatt egyszer megfejtve volt. És Tülök Jónás ez időtől kezdve nem bátorkodott többé lelkesült toasztot mondani Lebacsek Szeverre. (Folyt. köv.)