Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-25 / 243. szám
Huszonharmadik évfolyam 1881. Kedd, október 25-én. 243-ik szám. BirSzetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők.Szegedi Híradó. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ NAPILAP. Megjelen: a ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: ■legeden hdihozbordá.celta vidékre poétán: Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . it a 75 „ Egy héra ... 1 , 25 „ Szerkesztőségi iroda, hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes számára, © Irr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. Kiadóhivatal: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. """ " 1 " Szeged, okt. 24. T r e f o r t miniszter és a vele jött szakférfiak bevégezték szegedi küldetésüket a harmadik egyetemnek Szegeden való fölállítása tárgyában. De tulajdonképeni feladatuk megoldása csak most kezdődik az itt nyert adatok s a netán még kívánandó információk tanulmányozása által. Azt nem kell mondanunk, hogy városunk közönségének érdeklődése ez ügy iránt a legnagyobb mértékben föl van keltve. Hiszem minden gondolkodni tudó polgára e városnak érti és mélyen érzi, mily hatalmas és mily szükséges tényezője lenne az egyetem Szeged fölvirágzásának, mig a nélkül díszes külsejével le van kötve s a helyzeténél fogva reá váró nagy nemzeti miszszióját soha sem töltheti be. Ha már most arra a kérdésre kell felelnünk, hogy mit várhatunk Trefort miniszternek tegnapi látogatásától ? nem mondhatunk mást, mint hogy konstatáljuk a reményteljes hangulatot, amely Szegednek az ügy iránt feszülten érdeklődő közönségében észlelhető. Ez a hangulat azoktól származott át a közönségre, akik a közokt. miniszter elnöklete alatt tartott értekezletben részt vettek s a miniszterrel többé-kevésbé érintkeztek. Részletek előadásába nem bocsátkozhatunk , de azt hiszszük, ennyi is elég arra, hogy a harmadik egyetem iránt táplált vágyaink valósulását teljes jóhiszeműséggel kilátásba helyezhessük. Sajátságos — és nehezen a véletlen műve — hogy ugyanakkor, midőn a miniszteri látogatás folytán az egyetem ügyében jó reménység táplálására érezzük magunkat följogosítva, ugyanakkor, mondjuk, egypár fővárosi lap hideg zuhanyt önt reánk és újra a pozsonyi egyetemet helyezi kilátásba. A „Függetl.“ ismét gúnynyal mondja, hogy a szegediek még mindig azt hiszik, hogy „mamelukságuk lekötelezte a kormányt“ és „Trefort úr is hajlandó lesz respektálni a magyar nemzetiségi érdekeket s a harmadik egyetemet Szegeden állítja föl“. Illúziónak mondja ezt és ennek eloszlatására, szélbali kárörömmel, közli az egyik pozsonyi német lapnak egy „tekintélyes“ — a P. N. idézete szerint „egyik legkiválóbb“ képviselőtől származott levelét, amelyben az van mondva, hogy ha egyáltalán állítanak föl harmadik egyetemet, az Pozsonyban lesz. S ugyan miért ? Nos, hát azért, mert az illető „tekintélyes“ és „legkiválóbb“ képviselő ettől is, attól is így hallotta. Aztán meg fizért (halljuk), mivel Bécs közelsége miatt Pozsonynak sem virágzó kereskedelme, sem ipara nem lehet, még ha Marcheggnél vámsorompót állítanak is föl; minthogy azonban a kormány épen ezt nem akarja, hát azért Pozsonynak valami kárpótlást kell adnia (!!) s ez nem lehet más (várjon ?) mint az egyetem. Már engedelmet kérünk, hanem aki ilyen kéket-zöldet tud összeírni, az nem lehet valami nagy portentum és mi bizony nem ijedünk meg tőle, annál inkább nem, mert zavaros soraiban önmagát veri le Pozsonynyal együtt, midőn egyfelől mint bevégzett tényt állítja oda a pozsonyi egyetemet és mint kárpótlást, másfelől pedig azt mondja, hogy az ilyen kérdésnél nem licitálnak, hanem a döntésnél az határoz, hogy az egyetem „a kitűzött cél érdekében hol lesz gyümölcsözőbb?“ No, tisztelt uram, ha ez lesz a döntő — s mi is reméljük, hogy ez lesz — akkor Pozsony csak mondjon válót az egyetemnek, mert akkor annyi, mintha már megvolna a szegedi egyetem. S erős a hitünk, hogy meg is lesz, bár el vagyunk készülve, hogy addig még sok akadályt kell elhárítani, sok nehézséget legyőzni, amiket a mi kegyes jóakaróink fognak fölhalmozni. Meglesz, mert Pozsony — mint már százszor ki volt mutatva — semmi, de semmi tekintetben nem képes versenyezni Szegeddel. Még egyetemnek való helyisége sincs. És mindaz, amit Pozsony a maga emberségéből nyújthat, messze mögötte marad csak magától a mi reáliskolai palotánktól és Szeged azonfelül az áldozathozatalban még kész elmenni a lehetőség legvégső határáig. A legbecsesebbek, amiket Pozsony nyújthat, nem az övéi, hanem azok állami intézmények. Persze ilyeneket Szeged nem nyújthat, mert nincs neki, mert ő a magyar államnak évszázadokon át mostoha fia volt. De azért Pozsonynak tavozik kárpótlással az ország, nemde ? Soha ilyen badarságot! S még azt akarják, hogy az efféléktől megijedjünk, elcsüggedjünk s tán mondjunk le jószántunkból a harmadik egyetemről. Nem oda Buda! Mi bízunk és remélünk s miként eddig, úgy ezután is megteszünk mindent, hogy reményünk valósuljon Trefort miniszter Szegeden. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter úr vasárnap éjfél után érkezett Szegedre az osztrák államvasút vonatával. A miniszter úrral mint szakértők a következő kiváló tudósok érkeztek körünkbe: Szász Károly miniszteri tanácsos, dr. Markusovszky osztálytanácsos, az egészségügy referense a közoktatási minisztériumban; az egyetemi tanárok közül az orvosi karból: dr. Korányi Frigyes, dr. Fodor József, a bölcsészeti karból : báró Eötvös Lóránt és dr. Thán Károly, végül Hauszmann műépítész urak. A pályaudvarban Mészáros Nándor főigazgató, a kir. biztos úr részéről Kende Pál miniszt. fogalmazó, a város részéről Szabados tanácsnok fogadták ő excját és jeles kíséretét. A vendégek a Hungáriában voltak szállva az első emeleti termekben. * * *■ Trefort miniszter úr reggeli 9 órakor a tisztelgő küldöttséget fogadta. A tisztelgés sorát a város hatósága nyitotta meg, élén Pálfy Ferenc polgármesterrel. Pálfy polgármester a következő beszéddel üdvözölte a minisztert. „Nagyméltóságú miniszter úr ! Kegyelmes uram ! Szeged város hatósága örömét fejezem ki nagyméltóságod szerencsés megérkezése fölött. Fogadja hódoló tiszteletünk s határtalan bizalmunk őszinte nyilvánítását. Bizalommal és reménynyel viseltetünk nagyméltóságod magas látogatása, közoktatási állapotaink és a harmadik egyetemnek esetleg itt leendő elhelyezése érdekéből eszközlendő vizsgálatai s tanulmányai iránt. Igyekezünk kegyelmességednek e fontos, kiváló horderejű, de ép oly nehéz kérdésben a legkitelhetőbben szolgálatára lenni az adatgyűjtés terén. A fönnforgó adatokat megbírálni s az ellenirányú érvek s érdekekkel egybevetni s azokból a tiszta valóságot levonni — egyedül nagyméltóságod van hivatva és van képesítve azon magas állásnál és kiválólag azon tapasztalatok és ismereteknél fogva, melyeket hazánk közoktatásügyi viszonyainak hosszas kormányzata körül nagyméltóságod szerzett. S nagyméltóságod ez igazságos, független, s mindenesetre a nemzet és az oktatásügy magasabb szempontjai és érdekei figyelemmel tartásával hozandó ítéletes bírálata iránt teljes reménynyel s bizalommal viseltetvén, fogadja egyúttal azon hő óhajunkat, hogy engedje az ég, hogy nagyméltóságod a harmadik egyetem fölállítása körüli kezdeményeit tényleg megvalósíthassa és engedje a gondviselés, hogy nagyméltóságod hazánk közoktatási kormányának bölcs vezérletét minél tovább teljesíthesse !“ A polgármester beszédében kifejezett üdvkívánatot zajos éljenzéssel viszhangoztatták a tisztelgő hatósági tagok. A miniszter úr igen szívélyesen fogadta a város hatóságát és az üdvözlő beszédre adott válaszában fontos kijelentéseket tett. Jelezte azon célt, mely ezúttal Szegedre hozta s biztosítá a várost, hogy az egyetem létesítésére vonatkozó adatokat tanulmányozni fogja. Hangsúlyozta, hogy a rekonstrukció következtében Szeged város viszonyai igen előnyösen megváltoztak. Kijelenté továbbá, hogy ő mindig barátja volt Szegednek. Egyébiránt e városnak van egy lelkes barátja, kinek Szeged emelésére célzó törekvéseit részéről mindig támogatta és támogatni fogja. Ez Tisza Lajos királybiztos, ki Szegedért kész mindent megtenni s e város érdekeiért mindenkor síkra száll. Lelkes éljenzés követte a miniszter beszédét, ki még egy ideig érdekkel kérdezősködött Szeged viszonyairól, mire a hatóság eltávozott. Ezután a főgymnázium, főreáliskola és tanítóképző intézet tanári kara testületileg tisztelgett Mészáros Nándor főigazgató vezetése mellett. Mészáros Nándor szép beszédben üdvözölte a minisztert, mint a közművelődés és iskolaügyek kormányzóját. A tanárok kettős örömmel üdvözlik főnöküket azon alkalomból, hogy ő exra a középiskolai törvényjavaslatot a törvényhozás elé beterjesztette. Azon kívánaténak ad kifejezést, hogy a törvényjavaslat mielőbb törvénynyé váljék és hogy ő exra még sokáig vezethesse a fejlődő iskolaügyet. (Éljenzés.) A miniszter úr örömét fejezte ki a fölött, hogy a katasztrófa nem ártott a helyi középiskolák jövőjének és mindenik intézet tovább folytathatja működését. A középiskolai törvényjavaslatra reflektálva hangsúlyozza, hogy ezúttal annak törvénynyé kell válnia, vagy egészen elejtezik a középiskolai ügyek törvényhozási úton való rendezése. Különben részéről azon meggyőződésben van, hogy a tanárok képzettsége és lelkiismeretes ügybuzgalma többet ér a törvénynél és nagyobb garanciául szolgál a tanügy fejlődésének, mint egy törvény, mely lehet hasznos, de káros is lehet gyakorlati hatásában. Ezután az intézetek igazgatóihoz tudakozó kérdéseket intézett az iskolák állapota és a tanulók létszáma felől. A főgymnázium népességére nézve megjegyezte, hogy az igen nagy, az árvíz előtti túlnépességet pedig már túlságosnak mondta. Nem tartja egészségesnek a humán irányú tudományos pályákra való tódulást, mely máris túltermelést eredményez. A főreáliskola csekély népességére nézve azon megjegyzést tette, hogy a reál irány megköveteli a fontosságához mért kultiválást és csak sajnálja, hogy az itteni reáliskola tanulói száma annyira leapadt. A tanítóképző intézet állapotáról vett felvilágosításokra megjegyzi, hogy a tanítóképzés csak internátus mellett felelhet meg feladatának, mert az ifjakat nem csak oktatni, hanem nevelni is kell. Ezután a polgári iskola tanárai tisztelegtek Vadász Manó tanfelügyelő vezetése mellett. Trefort örömét fejezte ki a fölött, hogy a szegedi polgári iskola oly népes. Erre különös súlyt fektet az intézet közhasznú rendeltetésénél fogva. A tisztelgők sorában a szegedi róm. kath. papság, Kremminger préposttal élén, majd a kir törvényszék, ügyészség és járásbiróság tisztikara következett, Muskó Sándor kir. ügyész által vezetve. Végre az iskolaszék tette tiszteletét az iskolaszéki elnök vezetése mellett. Kovács Albert iskolaszéki elnök következő beszédét intézte a miniszterhez: „Nagyméltóságu miniszter úr ! Kegyelmes urunk! Szeged város iskolaszékének nevében szerencsés vagyok exlád iránt táplált mély tiszteletünknek kifejezést adni. Emlékünkben van még nagyméltóságod atyai gondoskodása a szerencsétlenség perceiben, s ha visszatekintünk a népnevelés terén városunkban tett akkori intézkedéseire, lehetetlen mélyen érzett hálánkat nem nyilvánítanunk. Szavai buzdítólag hatottak reánk ; erőt merítettünk irántunk tanúsított kegyes eljárásából. Mert csak igy voltunk képesek arra, hogy népnevelésünk megszakadt fonalát tovább szőhettük s a megakadt virágzást folytathatóvá, lehetővé tettük. Tartsa meg továbbra is exiád népiskolai intézeteinket pártfogásában s ne vonja meg azoktól atyai gondoskodását akkor, midőn még mindig oly igen nagy szükségünk van nagyméltóságod támogatására.“ Treort miniszter úr szívélyesen fogadta az iskolaszéket és az elnök üdvözlő beszédére adott válaszában örömét fejezte ki a fölött, hogy a szegedi népiskolák a nagy katasztrófa után újra virágzásnak indulnak. Teljes elismeréssel említi föl, hogy Szeged város mindig sokat áldozott a népnevelésre, s az ilyen városokat, melyek önmaguk is tenni, áldozni készek, a kormány kétségesen támogatja. A miniszter úr beszédében ismételve örömének adott kifejezést a polgári iskola virágzása fölött. Az is Szeged népének értelmességére mutat, hogy föl tudja ismerni ezen intézet fontosságát a polgári műveltség megszerzése tekintetében. Az iskolaszék több tagjához néhány nyájas szót intézet. Bakay Nándortól gyára felől tudakozódott. Leine Miklóshoz pedig a szegedi ipartársulat viszonyai felől intézett néhány kérdést és hangsúlyozta, hogy Szegednek minél nagyobb erővel kell törekedni az ipar fejlesztésére, a város jövő felvirágzása érdekében. Az iskolaszék távozásával végett értek a tisztelgések és ő exója délelőtt 10 órakor a városházára ment, az oda összehívott értekezletre. * $ * Délelőtt 10 órakor értekezlet tartatott a városháza tanácstermében, Trefort miniszter jelenlétében és elnöklete alatt. Az értekezleten részt vett Tisza Lajos király biztos, az összes szaktudósok, a polgármester a városi tanács tagjaival, Mészáros főigazgató, Kátay Albert min. titkár és az előértekezlet tagjai. Ezeken kívül a köztörvényhatósági bizottságnak számos kiváló tagja volt jelen. Kevéssel 10 óra után a közoktatásügyminiszter és királyi biztos urak a tudósok kíséretében megjelentek a teremben és kezdetét vette az értekezlet. Tisza Lajos királybiztos úr emelt szót először s előadta a miniszter úrnak az értekezlet előzményeit. Elmondta, hogy miután a miniszter úrtól magánlevélben értesítést nyert a felől, hogy ő exra Szegedre jönni szándékozik szaktekintélyek kíséretében, hogy tájékozó tapasztalatokat szerezzen arról, hogy mennyiben vannak meg Szegeden az egyetem létesítésénél számbaveendő tényezők : szükségesnek látta a tájékozódás megkönnyítésére előkészületeket tenni. Evégből a városi hatóság tagjait és néhány a helyi viszonyokat ismerő városi bizottsági tagot előértekezletre hitt a szükséges adatok összegyűjtése végett. Az értekezlet lehető részletességgel beszerezte és összeállitá az adatokat s azokat röviden és egész objektivitással rendszeresitve terjeszti a miniszter ur elé, minden szubjektív fejtegetés és érvelés nélkül. Mert az előértekezlet azon nézetben volt, hogy azzal csak sértené a miniszter úr ismert államférfiai belátását és hazafiságát, ha szükségesnek látta volna érvelésekbe bocsátkozni az egyetem Szegeden való fölállításának magyar nemzetiségi és politikai horderejéről. Az előértekezlet tagjai most megjelentek, hogy üdvözöljék a minszter urat és köszönetüket fejezzék ki azon elhatározásáért, melynél fogva a fontos ügy iránti tekintetből személyesen körünkbe jött, s hogy, ha szükségesnek fog mutatkozni , bővebb fölvilágosításokkal is szolgáljanak az átnyújtott adatgyűjtemény,, alapján esetleg kifejtendő eszmecserében. Oexia a jelenvoltak éljenzései közt üdvözli a közoktatásügyminiszter urat és köszönetét fejezi ki lejöveteléért. Trefort vallás- és közoktatásügyminiszter szólalt föl ezután és beszédének lényege körülbelül a következő volt: Előrebocsájtotta, hogy a szegedi küldöttségnek tett ígéretét váltotta be, midőn személyesen lejött Szegedre, hogy személyesen tájékozódást szerezzen az iránt, mennyiben vannak meg Szegeden az egyetem létesítésénél meg a kívántató föltételek ; és minthogy e kérdés mérlegelésére magát kizárólag illetékesnek nem tartja, ez alkalomra hozott magával országosan elismert tekintélyű szakférfiakat. És itt a miniszter erélyesen utasítja vissza a szegedi utazásáról némely oldalról hangoztatott azon föltevést, mintha ő csupán formaságot, komédiát űzne a lejövetellel. Neki és ezen tudósoknak nincs idejük formaságok űzésére. Lejövetelük célja nagyon is komoly, mint ahogy megkívánja azon fontos kérdés, amelyben eljárnak. Ezután hangsúlyozta, hogy a tudományok fejlesztése és fölvirágzása megköveteli, hogy egy