Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-25 / 243. szám
harmadik egyetem állíttassák ; a harmadik egyetem szükségességét mindenki beismeri, aki a hazai tudományosság fölvirágzását komolyan óhajtja. Két kérdés merül föl ezzel kapcsolatban , hogy mikor és hol állíttassák föl a harmadik egyetem. Az időre nézve még ma nem lehet biztosan tájékoztatót mondani ; lehet, hogy 1 év, lehet, hogy 2 év kell az egyetem létesítéséhez. Erre nézve legtöbb függ a pénzügyi helyzettől, mert ily intézmény szervezete igen nagy költséget igényel s eszerint a fölállítás idejére nézve a pénzügyi szempont fog leginkább határozni. Ami pedig azon kérdést illeti, hogy hol állíttassák föl a harmadik egyetem, a miniszter kijelenti, hogy azt minden sympathia és antipathia nélkül kívánja tárgyalni. Meglátogatta Pozsonyt oly célból, hogy meggyőződjék, mennyire vannak ott meg az előföltételek és Pozsonyban elfogulatlan objektivitással tárgyalta ezt a kérdést. Most Szegedre jött ugyanazon célból. Midőn átveszi az előre összeállított adatgyűjteményt, részéről óhajtja, hogy az adatok Szeged előnyére szolgáljanak. Ezután a miniszter meleg hangon kijelenti, hogy ő Szeged iránt baráti érzülettel viseltetik. Ennek bizonyságául utal azon tevékenységére, melyet az alföld-fiumei vasút létesítésénél kifejtett. Egyébiránt van Szegednek egy lelkes barátja és pártfogója, Tisza Lajos királyi biztos (Lelkes éljenzés), ki Szeged mellett kifejtett buzgalmáért megérdemelné, hogy a szegediek emléket emelnének neki. (Hosszas, zajos éljenzés.) A királyi biztosra hivatkozik, ki legilletékesebb tanúságot tehet arról, hogy a közoktatásügyi miniszter valóban barátja Szegednek , mert bármely előterjesztést tett a minisztertanácsban Szeged rekonstrukciója érdekében : a közoktatásügyminiszter mindig támogatta Szegedet. (Zajos éljenzés). Végül Trefort miniszter úr a sértett hazafias érzület indignációjával reflektált azon otromba vádak egyikére, melyet bizonyos oldalról az egyetem ügyében fölhoztak és kijelenté, hogy annyi elégtétellel tartozik önmaga iránt, hogy visszautasítsa azon gyanúsítást mintha a harmadik egyetem fölállításával germanizálási szándék volna összekötve. Ilyen vád fölvetésére még a részakaratnál is több kell, csak a butaság vetemedhetik ilyesmire. Csudálja, hogy hogyan hozhatnak föl ily gyanúsítást azon kormány ellen, mely a magyarság érdekében oly sokat tett. Trefort kijelentéseit éljenzéssel fogadták a jelenvoltak. Ezután az adatgyűjtemény átnyujtatott a miniszternek s egy-egy példányban átnyújtották azt a királyi biztosnak és a szaktudósoknak. A miniszter kívánatéra Vass Pál fölolvasta az adatgyűjteményt, melyet mai és holnapi lapunkban egész terjedelmében közlünk. A miniszter és a szaktudósok nagy érdekkel és figyelemmel kísérték a munkálat tartalmát. A miniszter úr kijelente, hogy az adatgyűjtemény igen érdekes és tanulságos és bő tájékoztatásul fog szolgálni a kérdés megoldására ; örömét fejezte ki afölött, hogy e gyűjteményből Szeged áldozatkészsége oly szépen tükröződik ki. ígéri, hogy az adatokat bővebb tanulmány tárgyává teszi. Ezzel az értekezlet befejeztetett s a miniszter és kísérete a reáliskolai épület és közkórház megszemlélésére mentek, mint a mely két épület elsősorban kijelölve van az egyetem elhelyezésére s ezen épületek állapota legkiválóbban érdekli az egyetem elhelyezésének kérdését. A miniszter úr az említett két épület megtekintése után, a királyi biztos úr kalauzolása mellett bejárta a várost és megszemlélte a rekonstrukció előhaladását. Erről és a további mozzanatokról holnap bővebben írunk. (Vége köv.) TÁRCA. A kereskedő díszpajzsa. Teimic elbeszélése. Fordította : Hátság Porona. (Folytatás.) — Én édes anyjához megyek, Teréz. — Magam kívánok tőle többfélét megtudni. Bizzék ön a jó Istenben, a ki az emberek sorsát intézi ! Még egyszer megfogta kezemet. — Ha ön anyámhoz megy, kérje meg őt, hogy bocsásson meg nekem. Egy meggondolatlan szó volt, amit neki mondtam. Mondja ezt neki. Én mindent meg akarok tenni atyánk megmentésére. Egy nehéz sejtelem szállott meg. — Mit kellene anyjának megbocsátania? Mit mondhatott ön neki? — Midőn mr. Jones elment, midőn anyám atyámmal beszélt, anyám közlé velem, hogy atyámnak kötelezettsége van ezen ember iránt, a mit nem teljesíthet s a miért az amerikai a kezemet kívánja. Ijedtség és borzalom szállotta meg ekkor egész lényemet. — „Anyám, ez lehetetlen! — így kiáltok föl — ez ember soha nem lehet férjem!“ Ez meggondolatlanság volt tőlem. Hiszen mindent szívesen meg akarok tenni jó atyánkért. Mondja meg ezt anyámnak. Oh, ha én tudnám, hol van atyám, magam sietnék hozzá azonnal és elmondanám neki, hogy kész vagyok az amerikai nejévé lenni! — Derék gyermek! Igen, te gyermekeinek gyöngye vagy ! — Szegény, szegény gyermek! -- tevém hozzá csaknem hangosan. Szeged állandó színháza és színészete. (Folyt.) A jobb szinházi évszak idejében, a célszerűen épített és Szeged lakosságának igényeihez, gyakorlatiasan beosztott tágas nézőtéren szerezhető nagyobb bevételek folytán s a Pester Lloyd-féle segélylyel Szegeden szept. 1-től május végéig, tehát 9 hónapig lenne nyitva a színház, azaz kilenc hónapig tartathatnának benne előadások. Június, július két hava teljes szünetidő volna, melyet a személyzet élvezne, avagy vendégjátékokra használna, melyből az sem volna kizárandó, ha a személyzet e két hó alatt —amint a nemzeti színház tagjai is tették — egész testületileg, vagy csak részben csoportosulva akarna kirándulásokat tenni, de természetesen a saját rizikójukra, a saját felelősségükre, melyhez az állandó színház vezetése semmineműképen nem konferálna. Augusztus 1-sejétől a próbák, előkészületek, gyakorlatok folynának a téli évadra és ekkor már minden tagnak otthon kellene lennie, mintha csak előadások tartatnának. A pontos gyakorlatok, előkészületek között aug. hó 20-án, István király nemzeti ünnepén, mindenkor díszelőadás tartatnék, az alkalomszerű Dobsa I. István király históriai drámájával. Ezután az egy díszelőadás után szept. hó 1-ső napjáig minden este próbaelőadások tartatnának zárt ajtóknál, de egészen úgy, mint a közönség előtt lefolyni szokott bementi-díjas előadások lenni szoktak: kosztümökben, maszkírozással és minden kellékkel. E próbaelőadások azokból a művekből tartatnának, melyek az első hónap műsorának nehezebb és kiválóbb színdarabjai, melyeknek előadásai alatt azután könnyedén és folytonossággal megint a következő hónapra készülne előre a személyzet s így tovább, lépésről-lépésre, fokozatos rendben, tervszerű beosztással, elegendő idő, alkalom és mód lenne jól, művészi ensemble-val úgy elkészülni a műsorokra, hogy a kapkodás, a hevenyésző játék végkép ki lenne zárva és az előadások minden erőltetés nélkül művészi magaslatra emelkednének. Az aug. hó 1-től kezdődő gyakorlatok oly erkölcsi befektetések lennének, amelyek anyagilag busásan kifizetnék magukat és hamatosan behajtanák az egész három havi szünidő alatt fizetett gázsikat, mert az ebből eredő művésziesebb előadások okvetlenül nagyobb bevételeket eredményeznének. Nemcsak a bérletek rúgnának nagyobb összegre, hanem a napi bevételek is és nemcsak egyes napokon lenne teli színház a saisonban, hanem többször, mert a közönségesnél sokkal jobb előadások, az előkészületek folytán nyugodtan és biztosan eszaz anyjához siettem. Halotthalvány arccal szaladt az elém. Sírni nem volt képes , a legiszonyúbb benső aggály visszatartó könyeit. — Száraz, meleg szemeivel rám meredt, mintha arcomban életet vagy halált keresett volna. — Meggyilkolták ? — kiáltó. Nem hallgathattam el előtte a valót. — Minden jelenség erőszakos halálra mutat. — És ki a gyilkos? Oh, semmit se titkoljon el előttem ! Ne kínozzon, kérem, bizonytalansággal és ne támaszszon bennem üres reményeket. — A tettes még nincs kipuhatolva. — A kötéltáncos nem az ? — Én nem tartom őt annak. — Akkor ő, csak ő . .. ! — Asszonyom ! — kiáltám eliszonyodva. — Képes ön maga . . . ? Nem, nem! Kit tart ön, kit tarthat a gyilkosnak ? — Oh Istenem ! ha ön az én szegény, szerencsétlen férjemet látta volna ! Kézen fogtam és a pamlaghoz vezettem. — Üljünk le asszonyom, hogy a legfontosabb s egyszersmind a legiszonyúbb dologról, amennyire lehetséges, azzal a nyugalommal beszéljünk, amit annak meghányása mindkettőnktől kíván. Még nincs bizonyíték, az ön férjének nevét még nem ejtette ki senki. A gyilkosság esete azonban megvan. A bűntény minden valószínűség szerint a park hídján követtett el. Az amerikai a hídról vettetett a vízbe, amelyben halálát lelte. Többet eddig kitudnom nem lehetett. Közöljön ön velem mindent, amit tud és nekem még teljesen el nem mondott, így talán a tettes első nyomára találunk és ám vezessen azután oda, ahová a sors szerint vezetnie kell. — Összeszedte magát. — Én ma éjjel nem mondtam el önnek mindent — szólt a báróné. — Sejtettem. Önnek titkai voltak, miket a legnagyobb szükség nélkül előttem föl nem fedezhetett, közölhető művészies ensemble, nagy vonzóerőt gyakorolnának a közönségre. De különben is, mióta az iskolák szept. hó elején már megnyittatnak, az eddig szokatlan szept. havi színházi évad is más szempont alá esik, mint ezelőtt. Az ifjúság szüleivel, rokonaival megy az iskolák székhelyére s néhány napig, a tanulók elhelyezkedéséig, ezek is a székvárosban időzvén, a szept. havi előadások látogatásához és bevételeihez nagyban kontribuálnának. Szegeden a szept. hó már azért sem lenne meddő, mert itt nincsenek szőlőhegyek, nem eshetnek nagyobb és oly mérvű szüretek, amelyek két-három hétig is elvonják a színháztól a közönséget. A krumpliszüret pedig, mint a Szepességen, ismeretlen valami, minthogy Szegednek nem gazdasági cikke a burgonyatermelés. A fölséges paprikaszüret meg, azt hiszem, nem von el a színháztól valami nagy kontingent; ezt Kilényi — aki hajdanában gyakran megfordult Szegeden is — sem írta föl a magyar színészet 77 csapásai közé. Szeged állandó színházánál és állandósított színészeténél tehát nem lehet félni a szeptember havi szokatlan időszaktól, annál inkább nem, mivel egyeteme is lesz; mert hogy az állam Szegednek ne adjon egyetemet, az képtelenség, több az, élő csapás lenne a magyar faj ellen és oly politikai abszurdum, amit helyesen számító és nemzeti politikát követő magyar kormány el nem követhet. Szegeden a tudományok egyeteme és művészete egy jelentőségű a magyar faj speciális szellemi erősödésének, nemzeti jellegű mívelődésének; erős védbástyája, vára nemzetiségünknek, terjesztője a magyarosodásnak, mely a szomszéd legveszélyesebb délszláv elemet és a bánsági svábokat meg a pánszlávizmus felé hajlani kezdő bunyevácokat meg fogja hódítani s mint valami kohóban magyarrá olvasztani. A helyes munkabeosztással a szegedi állandó színházban a művészi tökélyre kell és lehet törekedni, ámde művészi tökély a színpadon csak ott és akkor lehet, ahol, mint a franciáknál, vagy hajdan a budai népszínháznál is, egy egy mű egymásután sokszor előadatik s a személyzet teljesen beletörte magát a színdarab szerepeibe és már egészen vérébe ment át. Könnyű ezeknek, ép úgy, mint a papoknak, a kik örökké egyet csinálván, egyet adván elő a nézők és hívőknek, a folytonos gyakorlat folytán is előadásuk művészi tökélyűvé válik. Ha nem is érhetik el egészen a vidéki színpadok, de helyes munkabeosztással és a föntirt aug. havi gyakorlatokkal nagyon megközelíthetik a művészi tökélyt és pedig Szegeden leginkább, mint ahol nagy tömegű s színházat kedvelő tiszta magyar ajkú lakosság van. A helyes, praktikus munkabeosztás mint minden téren, minden szakban alapja a sikernek, úgy s talán még inkább az a szinművészetnél. — Férjem becsületét illette. Bocsásson meg. — Ön úgy tett, a mint tennie kellett. — Mondhatom önnek, hogy férje becsülete megvan mentve. Ő mégis újból elhalványult. — Hogyan? — kiálta iszonyú sejtelemmel. — Senki sem mondhatja többé Holberget csalónak, hamisítónak; kezemben vannak a bizonyítékok. — Mondható Isten! És ő most gyilkos! Egy iszonyú, szívszaggató fölkiáltás volt ez. A bárónő csak hosszú idő múlva tért magához. Ezután közlöm vele azon papirosok tartalmát, melyeket a rendőrigazgató küldött s a melyeket én a meghaltnál találtam. Eléje tettem azokat , értesítem őt a személyre vonatkozó kutatásaimról. Végre hozzá tettem további következtetéseimet. — Ön jól következtetett — mondá — férjem könyveire vonatkozólag is. — Miután Frank, az ő előbbi társa a társasági szerződést fölbontotta és osztályrészét megkapta, férjem nagyon szivére vette azt a gondatlanságát, hogy az üzlet lezárásáról álkimutatást adott. Ő tehát visszakövetelte azt Franktól. Ez nem felelt. Férjem maga Amerikába utazott; a dolog elég fontos volt reá nézve , becsülete volt a játékban. Frank kigúnyolta őt és férjem csak akkor kezdte megismerni a csalót, aki oly sokáig képes volt gaz voltát előtte elrejteni, miután egyszersmind férjem tisztelt nevével is üzérkedett. Ő fenyegette férjemet, hogy ha neki tovább alkalmatlankodik, mint csalót elfogatja azon hamis zárszámla alapján, amely csak csalási célból készülhetett. Ennek ellenében férjem Frank azon levelével volt biztosítva, a melyben az kérte őt egy ilyen kimutatás küldésére. De mily nagy volt az ijedtsége, mikor a csalótól a vendéglőbe visszatért és ezt a levelet nem találta! Ő a levelet magával vitte Amerikába, azon célból, hogy azt, ha Frank kívánja, a zárszámlával kicserélje. Míg ő Franknál volt, addig a levél más papirosokkal együtt a szobájából eltűnt. A tolvaj Nem az itt a fődolog, hogy, mint sok rendező hibásan cselekszi, örökös próbákat tartson a személyzet a színpadon érdemetlenül, haszontalanul, recitálólag, csak úgy elmorzsolva és ledarálva a súgó után, a szerep betanulására időt sem nyerve, — hanem hogy érdemes , hasznos próbák folyjanak, szereptudással és egyénitővonásokkal, mintha csak előadást tartanának. így törnék bele magukat a szerepekbe, így tájékozhatnak a kettős és összes szerepeikben egymás játékáról, igy gyakorolnák be magukat a helyzetek fokozatos föl- és leszállásában, az egymástól átvett hangok egyenletes folytatásába és a lelki állapotoknak egymásból folyó sima tükröztetésébe és igy kerülhetnek el a vidéki szinpadok amaz örökké egyenletlen, ugrándozó, hirtelen föl- és leszálló darabos előadásai modorát, amely olyan bárdolatlan, mint a szögletes, durva kő, vagy az ág-bogas fatörzsek és medvebocs. Ezek a helyes munkabeosztással hasznosan megtartott komoly próbák folytán mind elenyésznének, kisimíttatnának, ha, mint kell is, mindenki hozzálát a munkához és a gyakorlatokat annak veszi, aminek kell: előkészítő munkálkodásnak az előadásra, melyet a közönségnek és úgy áruba bocsát, mint pl. az iparos az ő készítményét, mint a festő, a szobrász, sat. az ő remekjeit! (Folyt, kör.) Az első csapás! (..) Az új országgyűlés legelső szavazási ténye után a szélsőbal főorgánuma tiltakozik a 90 szavazatnyi többség ellen, de még az ellen is, hogy valaki el merje hinni, miszerint a kormánypárt felirata 90 szavazatnyi többséggel ment keresztül. Ennek is csak nálunk lehet megtörténni! Szilágyi Dezső azt mondja Tiszának: Hagyja el már helyét, akár van többsége, akár nincs, és ne várakoztassa őket, már t. i. Szilágyiékat oly sokáig, az „Egyetértés“ meg tiltakozik a 90 szavazatnyi többség ellen. Nagyon naiv ez, tisztelt uraim, és kimondhatlanul kedélyes. — Játszó gyermekek nem viselhetik magukat kedélyesebben. — Mikor a birkózásban földhöz vágatnak, az üldözésben jól elvezetnek , akkor hozzáfognak a síráshoz. — Az „Egyetértés“ ököllel törüli a szemét és fölpityereg, hogy ő megmondja a tanító úrnak : ne engedje, hogy Tisza Kálmus elnyerje minden gombját. Szilágyi Dezső hogy ki nem mondja : ő noha mindig Tisza Káin kezd a dologmúl? A múlt országgyimánynak egy esetben volt. Az egész ellenzéki ujj kiáltott és megengedték Tiszáim, seregével együtt sértetlenül hagyja el, sőt Tiszának magának még azt is megengedték, hogy a szent István-rend nagykeresztjét magával vigye. Mikor pedig látták, hogy Tisza azért csak nem kapitulál és ők hiába vártak két huszonnégy óráig, — hát az elkeseredés nagy lett bennök. A kilenc szavazatnyi csekély többségből oly borzasztó lármát csaptak, hogya álkulcscsal jutott szobájába. Egy gyanús fiatalembert láttak ez időben a házban bujkálni. A Frank fiához hasonló korú volt. Férjem most tisztán látta, hogy mily kezekbe jutott. Viszautazott Németországba. Csak egy gondolata volt, hogy a kétszeres csalás gyanújától magát Frank és ennek hitelezői ellen oltalmazza. — Aggodalmai közt — ön akkor még nem volt itt, más barátja meg, akiben bízhatott volna, nem volt — arra a gondolatra jött, hogy könyveibe hamis bevezetéseket tegyen. — Ez mindkettőnkre később súlyos csapásként nehezedett, annyira, hogy még önbe sem helyezhettük teljes bizalmunkat. — Most megvan ön előtt oldva a rejtély , hogyan kerülhetett ama levél vissza Frank kezébe. — És ezzel a becstelen igényekkel, fél vagyonúnkat, sőt többet, gyermekünket követelve jött ide, mint mi véltük, a csaló fia, maga is egy közönséges, merész csaló és, mint most halljuk, egy közönséges gyilkos. Hetekig tanulmányozta itt a talajt, a személyeket, a viszonyokat, félig elrejte és félig föismerteté magát, fenyegetődzött, majd ismét hízelkedett; naponként lebegtető fejünk fölött a halálos, a becsületet is megsemmisítő kardot, mázsányi súlyt gördített reánk ; elvette férjem lelki erejét és bátorságát, hogy azután egyszerre egy hatalmas csapással megsemmisítsen bennünket s a maga részére mindent megnyerjen. Tegnap intézte ezt a csapást. — Oh ! barátom, én nem mondtam önnek mindent. Az iszonyú nyomás, az iszonyú aggodalom súlya alatt nem tehettem. Férjem nem hagyott bizonytalanságban. Közölte velem az amerikaival való beszélgetését, — engedje, hogy még így nevezzem őt. Ez az ember férjemet a leghidegebb gúnynyal, a legszemtelenebbül csalónak, kétszeres csalónak nevezte és követelte tőle, hogy az atyjától és annak hitelezőitől elrablott vagyont adja ki. Férjem, midőn az első ijedtségből magához tért, ajtót mutatott neki. Az amerikai nevetett. (Folytatása következik.)