Szegedi Híradó, 1891. április-június (33. évfolyam, 90-177. szám)
1891-05-07 / 125. szám
Csütörtök, 1891. május 7. SZEGEDI híradó. A vetések állása. Ó-Kanizsáról írják lapunknak: A gabnanemüek április végéig nagyon ritkák és kicsinyek voltak, mert az ősz száraz volt és igy a földbe csírázó állapotban vetett mag elveszett a szárazságtól s illetve a csirái elszáradtak; ami pedig megmaradt, az az erős hóburok alatt föladásnak indult, úgy, hogy április végéig nagyon kevés reményünk volt jó termésre. Azonban az utolsó 4 nap alatt minden megjavult, minden új életre kapott és a gabona szemlátomást fejlődik. Bár eső az utolsó napokban nem esett, mégis reggelenkint nagyon jó harmatunk van és szép reményeink vannak a remélhető termésre vonatkozólag. A budapesti gabonatőzsdéről. — Május 6. — Búzát ma gyengén kínáltak. A vételkedv igen korlátolt. Az irányzat lanyha. Kész búza 5—10 krral lanyhább. Határidő üzlet. DeU tőzsdén : Ksti tőzsdén : Búza máj.-jun.-ra Búza őszre : Tengeri máj.—jun.-ra : Tengeri jul.—aug.-ra Zab őszre Káp.-repcze aug.— .ept.: 9.78—9.80 9.50-9.52 6.88—6.90 7.03—7.05 6 37—6-39 17.00—17.18 Búza máj.—jun.: Búza őszre : Tengeri máj.—jun.: Zab őszre : Repcze: 9.68 9.40 7.6 6.87 I7— A budapesti terménytőzsdéről. Terményekben gyenge a forgalom. Zsiráru lanyha. Városi disznózsír hordóstul 53—53.50. Boszniai szokványszilva okt. — novemberre 9, szlavóniai szilvaiz szept.— októberre 17 írttal kelt. A budapesti értéktőzsdéről. tőzsde figyelme ma csaknem kizárólag a helyi értékeknek voltak szentelve, amelyekben magasabb árakon élénk volt a forgalom. A nemzetközi értékek lanyhábbak. A közlekedési értékek közül az osztrák-magyar államvasúti részvények iránt mutatkozott több érdeklődés. A valuták emelkedtek. Délutáni tárlat: Osztr. hitelr. 4% ai-j^'"Osztr. magy. álamv. Rimamurányi 300.20--300.10—300.40 105.00—104.95 263.50—264.00 177.75 —178.00 Kőbányai sertés-keresk. csarnok jelentése. Sertéslétszám, Máj. 4-én volt készlet 129,908 darab, 5-én fölhajtatott 1710 drb, elszállíttatott 1126 drb, maradt készletben 130,492 drb sertés. A trafik egy éve. A dohányjövedéki igazgatóság feje, Graentzenstein Béla miniszteri tanácsos, elkészítette a múlt évi dohány- és szivarfogyasztás statisztikáját, mely azt bizonyítja, hogy nincsen olyan áremelés, mely a magyar ember kedvét elvenné a dohánytól. A dohánymonopolium jövedelme a multesztendőben is jelentékenyen szaporodott. A Magy. Ért. közli Graentzenstein statisztikájából a főbb adatokat. E szerint a dohánymonopolium összes bevétele 1890-ben 1891. május 6. Az üzlet csekély. Magyar, urasági, öreg,nehéz, 43.—írttól 45.—írtig. » » » közép —.—» —.—» » » fiatal, nehéz 46.— 47.50 » » » közép 46.50 47.50» » » » könnyű 47.— 48.—» » közönséges (szedett) nehéz—.—» —.—» » » » közép 46.—» 46.50» » » » könnyű 46.— 47.50» Szerbiai nehéz 46.—» 46.50» » közép 46.— 46.50» » könnyű 45.50» 46—» 37.791,880 írt, mig 1889-ben csak 36.106,518 írt, tehát az emelkedés 1.685,361 frt, illetve 466 százalék. Dohány elfogyott logo-ik évben 443.203,726 csomag, 1889-ben 412.472,115, vagyis 7 százalék a szaporodás. 1890-ben költöttek az emberek dohánya 16.591,728 irtot, 1889- ben 15.568,137 irtot, a többlet 6,58 százalék. Szivar fogyott 1890-ben 445.361,896 darab, 1889-ben 429.617,374, vagyis a szaporodás itt 37 százalék. Szivarra költöttek az emberek 1890-ben 14.459,297 irtot, 1889-ben 14.092,579 forintot, 2,6 százalék a szaporodás. A czigaretta-fogyasztás is növekedett. 1890- ben 446.863,700 darab fogyott el, 1889-ben 429.792,340, 4 százal, a szaporodás. Pénzben kifejezve 1890-ben 3.847,395 forintunkba került a czigaretta, 1889-ben 3.636,231 írtba, 581 százalékkal szaporodott a fogyasztók kiadása. Említésre méltó, hogy a czigaretta-fogyasztás tíz esztendő óta folyvást emelkedik, a múlt évben 376 millióval több szivarkát fogyasztottak, mint tíz évvel ezelőtt. A különlegességi szivarok és dohánycsomagok 1890-ben 2.633.797 írtjába kerültek a dohányzóknak, 1889-ben 2.601,554 írtjába. A dohánygyárak büszkén hivatkozhatnak arra, hogy szivargyártmányainkat már a külföld is megkedvelte s különösen a virginia-szivarokat nemcsak az európai államok, hanem Brazília és La Plata számára is vásárolják. A posta-takarékpénztár. Hivatalos értesülés szerint a m. kir. posta-takarékpénztárnál 1891. évi április havában : I. a takarékforgalomban betétetett 485,880 frt 901/2 kr., visszafizettetett 457,707 frt 15 kr. A betétállag ennélfogva e hóban 28,173 frt 751/2 krral gyarapodott. Az összforgalom 1891. április havában 943,588 frt 0562 krt tett ki. 1891. április havában, mint új betevő belépett 5473, a betevők közül kilépett 4468, a betevők számában tehát 1005 szaporodás mutatkozik. Betevők számára e hóban értékpapír 58,600 frt névértékben vásároltatott. II. A cheque forgalomában betétetett : 10.524,086 frt 12 kr., visszafizettetett : 10.625,632 frt 78 kr., a betétállag tehát e forgalomban 101,546 frt 66 krral csökkent. A összforgalom 1891. évi április hóban : 21.149,718 frt 90 kr. 1891. évi április havában a számtulajdonosok sorába való fölvételre jelentkeztek 43-an. A m. kir. posta-takarékpénztár betétállaga 1891. évi április hó 30-án . A takarékforgalomban: 5.185,329 frt 301/2 kr. A chetsue-forgalomban : 2.701,983 frt 601/2 kr. Összesen 7.891,312 frt 91 kr. Az összes résztvevők száma 1891-dik évi április hó 30-dikán ; a takarék-forgalomban 176,502, a chepue-forgalomban 1084, az utóbbiak közül eddig 784 a clearing-forgalomhoz is csatlakozott. A betévők részére 1891. évi április 30-ig összesen 546 járadékkönyvecske állíttatott ki, amelyekre összesen 927,200 frt névértékű értékpapír van az intézetnek letétijén elhelyezve. A betevők részére 1891. évi április hó 30-ig vásároltatott és számukra megküldetett 916,570 frt névértékű értékpapír. REGÉNY. A h©ljgé MollMídiái, 4 — Elbeszélés. — Irta : Endrődi Sándor. Pár pillanat múltán Beatta visszatért a terembe és Lothar felé fordult : — Szabad remélnünk, hogy velünk fog ebédelni ? Az idegen reá tekintett a leányra, egy pillanatra mintha kitárta volna karjait s mintha rohanni akart volna a leány felé, előre hajlott felső testével, aztán mégis csak megállott és szemeit, melyek az erőtől, vihartól, villámfénytől vérben úsztak, merően Beattára szögezte. Meghatta magát és csöndes hangon válaszold. — Előre is köszönöm a szívességet. Aztán az urakhoz fordult. — Pardon uraira, igy csatakosan, hölgyekkel együtt nem ülhetek asztalhoz. Eltávozott s a nap már alkonyuk, mire visszatért. Épp jókor. Beatta kérésére elmondta történetét. Kissé, sőt talán túlságosan homályos volt ez a történet. Senki nem értette meg teljesen. Maritta úgy gondolkozott, hogy egy külön ez emberrel, Beatta, hogy egy álmodozóval és Myllike, hogy egy érdekes férfivel van dolguk. Lothár nagyon vigyázva bánt a szavakkal, amiből az öreg úr méltán következteté, hogy az idegennek érdekében áll a titokzatosság fátylai között maradni. Az elbeszélés vége így hangzott: — Hogy miért járom a tengert szünes,szüntelen, hogy miért keresem a viharok és az orkán hajótörő játékát, mért nem szállok a földre s mért gyűlölök minden társadalmat? ezeknek a kérdéseknek nyitja ez . Úgy fordult életem, hogy azokat a szertartásokat, azt a magas hidegséget, azt a szenvtelen légkört s azt a családi helyzetet, mely jogot ad az embernek, hogy a milliók élete és halála fölött való rendelkezést úgy tekintse, mint például egy piquetteparthiet — a lelkemből megutáltam. Gyötrelem volt a számomra az a tudat, hogy kora múlt szokásoknak béklyóiban kell átjárnom az élet fényes útjait. Szerettem volna látni az emberi küzdelmeket, érezni a hétköznapi munka sikerének édességét, a polgári becsületes haladás dicsőségét, szóval: élni ott, ahol küzdenek, reménykednek, ha botlanak, bűnhődnek; ha sikerrel fáradnak, megjutalmaztatnak; vágytam oda, ahol az egyéni erő és törekvés tört utat magának verejtékes homlokkal, fáradt agygyal és fáradt karokkal. Ezekből semmit nem ismertem. Csak olvastam e csudálatos világról. És ez megkapott. Gyötrelem volt szomjamat eloltani, hogy ez uj világ vizéből ne igyam. Egyszer megismerkedtem egy nővel. Ugyanaz a csudaszép arca, ugyanazok a szemek, aminő az öné, Beatta kisasszony. Nem Beatta volt a neve. Az én szívem családi formák közé volt szórítva. Minden férfi közülünk úgy szeretett, hogy szerelme hasznot, fényt hozzon a családra. Ez így volt évszázadokon keresztül. Amint ezt a csodálatos nőt, aki soha nem emelkedhetett föl a mi házunkig, megismertem, kitört belőlem az ősember. A formák letöredeztek szívemről. Eldobtam rangomat, elfordultam előre elkészített fényes utamtól, elhajítottam minden csillogó csafrangot magamról s oda állottam a nőhöz : — Leszek az, ami te vagy. El innen ebből a világból. El a formák közül. El valahova, ahol csupa változás és csupa küzdelem az élet, de veled, mindenütt veled. Hajós kapitány lettem a saját hajómon. Ennyit akartam tulajdonomul, most semmit. A tenger soha nem egyforma. Minden hajófordulattal új kép, új veszély tárul elénk. És a forgatag között élhetünk úgy mint az ősemberek, minden külső szabály nélkül. Már indulásra készen áll hajóm. A vitorlák dagadoztak, mikor egy hajó rohant el zakkogó dugással előttem. Később tudtomra adták, hogy az édes nőt, akivel a viharok szárnyára, emberen kívüli területre akartam szólni, azon a hajón elrabolták előlem. Űzőbe vettem. Hónapokon át kergettem. Egyre nyomában jártam, de utat nem érhettem. A fedélzeten néha, mintha kivehettem volna drága, nekem egyetlen drága alakját. És ez izgatott, lázított. Nem volt olyan borzasztóság a tengeren, amin félelem nélkül, dühtől lázongva és vágytól üldözve, át ne törtem volna. Már-már azt hivem elérem, mikor egy rémséges viharos éjjel a rabló hajó örökre eltűnt előlem. Elsülyedt-e, más útra tért-e nem tudom. De nekem azóta nincs nyugalmam. Hullámhegyek tetején, hullámok örvényében, zátonyok és hajó leró sziklák között járok félelmetlenül, keresve a háborgást, mely szivemhez hasonlít , keresve az egyetlent, kit először és igazán szerettem; s mind hiába, se vihar össze nem tör, se őt nem találtam. Önhöz hasonlít Beatta kisasszony. (folytatása következik.)