Szegedi Híradó, 1893. január-március (35. évfolyam, 1-77. szám)
1893-02-25 / 48. szám
Szeged, 1893. XXXV. évfolyam, 48. szám. Szombat, február 25. Elöfizetési árak; fUxhoi hordánál postán küldve: Kféu éne . 14 &t — kr Félévre . . 7 › — » Ke^edévre . 8 ‹ 50 ‹ i;y hóra . , 1 ¡ 30 ‹ Sgyei i..ára ára 5 kr, EDI HIRADO Kiadóhivatal: Radiónyilmre könyvkarae- Kdésa Sangadan, hová aa ilöfizetések s a^ lap nétküldésére vonatkozó felssólaalánok intéxendfik. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztői iroda: Tifixa Lajos* Korut 73. sx. Reitxer-féle hány földszinti hová a lap szellemi részét il* tető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Késiratok nem adatnak V .sz . Hirdetéseket «A nyílttéri közlemény« két ft kiadóhivatal mérsékel áron vész föl. A Tisza:szabályozás. Szeged, febr. 25. A képviselőház megkezdette a földmivelésügyi miniszter tárcájára vonatkozó költségvetés részletes tárgyalását. E tárca keretében adminisztráltatik a Tisza-szabályozás ügye is. Tudva van, hogy a nagy szellemű Vásárhelyi Pál óta, az idő s a viszonyok állandóan napirenden tartják ezt a kérdést és tudva van, hogy évről-évre nagy összegeket fordítnak a Tisza-szabályozásra az állam is, meg az egyes érdekeltségek is. Számos millióra megy már ama forintok száma, amelyeket beletemettek a Tiszába, de többre, százszorta többre azoknak a vagyonoknak értéke, amelyeket a Tisza eltemetett. A minapában Tisza István interpellációja folytán, akuttá vált az a kérdés, mikép osztassák be a szabályozás munkája a szegedi folyammérnökség vonalán s mi történjék a Ferenc-csatornával ? Nem ismeretlenek előttünk amaz, igen fontos közgazdasági előnyök, amelyek úgy a folyamrendezéstől, mint a Ferenc-csatornától várhatók. A Ferenc-csatorna tiszai torkolata egészen ideiglenes jelleggel épült s a Tiszánál — a kormány által is jóváhagyott tervek szerint —– csupán legfeljebb tíz évi időtartamra tervezett — egyszerű szerkezetű, ideiglenes jellegű fazsilip építtetett. A szegedi folyammérnökség vonalába tartozó borasátvágás kiképződéséhez akkor fűzött remények azonban nemcsak kilátásba helyezett 10 év alatt, de még a mai napig sem valósultak, dacára annak, hogy az átvágás mesterséges bővítésére az állam azóta igen jelentékeny költségeket áldozott. A helyzet nemcsak sürgőssé, hanem immár halaszthatatlanná teszi azt, hogy a Ferenc-csatorna tiszai torkolata, az eredetileg csak 16 évre számított s már közel 18 éve tartó és már valóban tarthatatlanná vált ideiglenes helyzetből kivétessék és a célnak, az ország hajózási érdekeinek megfelelőleg véglegesen rendeztessék. A csatorna tiszai torkolatára csupán 10 évre épített ideiglenes jellegű fazsilip ugyanis közel 18 évi fennállása után, már évek óta oly rozzant, düledező állapotban van, hogy csak a foltozás és vasalás tartja annyira menynyire össze. A borjasi átvágás e kiképzetlensége, ami ma beláthatatlan ideig fog még valószínűleg eltartani, indította arra az orsz. vízépítészeti hivatalt, illetve a földművelési kormányt, hogy a Ferenc-csatorna tiszai torkolatának O - Becse alá leendő áthelyezését — a Ferenc-csatorna-társulat által készített tervek szerint — bevonja a Tiszán végrehajtandó munkálatok keretébe. Ez az áthelyezés, a Becsénél létesítendő nagyobb szabású téli és forgalmi kikötő létesítésével együtt 1.200.000 frtra van költségelve, tehát jóval kevesebbre, mint amennyivel többe kerülne a borsasi átvágás kibővítése, ha az az anyamedernek nem 5000, hanem 75®/o-ára bővíttetnék ki, mint a többi tiszai alsó átvágások, mely esetben azonban a kanyart, melybe a Ferenc-csatorna torkollik, még mindig nem lehetne elzárni, így a Ferenc-csatornának most már valóban közveszélyes tiszai torkolatát ez esetben sem lehetne az engedélyokmány értelmében véglegesen rendezni. Valóban nem lehet tehát egyebet tenni, mint — a már a földművelésügyi minisztériumhoz be is nyújtott tervek szerint — a csatorna tiszai torkolatát Ó-Becse alá áthelyezni, amint azt az orsz. vízépítészeti hivatal is javasolja s a földművelésügyi miniszter úr a tiszai törvényjavaslat indokolásában kilátásba is helyezi. Ez a megoldás nemcsak műszakilag, de közgazdasági szempontból is a leghelyesebb, mivel ezáltal a csatorna nagyobb kereskedelmi és gazdasági emporium mellett torkollanék a Tiszába, amivel az az egész vidék is sokat nyerne ; másrészt a Bega-csatorna torkolata is úgy műszaki, mint kereskedelmi szempontból legcélszerűbben ezzel szemben lenne Török-Becsénél a Tiszába bevezetendő, miáltal egy nagy vidék gazdasági érdekei nyernének igen előnyös kielégítést, emellett mindkét csatorna forgalma és jövedelmezősége jelentékenyen fokoztatnék. A csatorna tiszai torkolatának ez áthelyezése, illetve végleges rendezése azonban oly sürgős, hogy azt méltán az elsősorban végrehajtandó munkálatokhoz kell sorolnunk. Kétségtelen, hogy ez a nagyszabású munkálat, a lefolyás és vízelhelyezkedés által, biztosítottabbá tenné ama munkák sikerét, amelyeket most itt nálunk, a szegedi vonalon folytatnak. Reméljük, hogy a földművelésügyi tárca tárgyalásánál ez nem marad figyelmen kívül. Az olasz szabadkőművesek diszgyűlése. E hó 20-án az olasz szabadkőművesek diszgyűlést tartottak, melyet Olaszország legnagyobb költője, Carducci nyitott meg ragyogó beszéddel. Utána Lommi protestált az ausztriai pápista agitációk ellen, kijelentve, hogy eljö még az az idő, mikor ugyanez az Ausztria kénytelen lesz Triesztet Olaszországnak átadni. Bovis arról beszélt, hogy a szabadkőműveseknek volna igazi joguk kiátkozni a pápát. A gyűlésen felolvasták több miniszter levelét, kik nem jöhettek el az ülésre. Látogatás Kossuthnál, Szeged, febr. 25. Hock János országgyűlési képviselő a napokban Olaszországban utazván, meglátogatta Kossuth Lajos nagy hazánkfiát Turinban. Erről a látogatásról igenérdekes dolgokat ír le a »Pesti Naplót tegnapi számában, mely leírásból kivonatosan közöljük az alábbiakat. Hock János délelőtt látogatta meg Kossuth Lajost és minthogy Kossuth csak délután két órákkor fogad, Ruttkayné asszonynyal töltött a látogató képviselő délig néhány érdekes órát. Ruttkayné a többek közt a bátyjáról beszélve, annak »Irataim az emigrációból« című munkája munka alatt lévő 4-ik kötetéről a következőket jegyezte meg: Bátyám minden sort pragmatikusan akar megirni és kerül minden személyes vonatkozást, amely szorosan a tárgyhoz nem tartozik. Neki a nagyobb gondot mindig az okozza, hogy mit ne írjon meg. Gyakran napokig elvesződik egy-egy részlettel, amely önmagában nagyon jó és érdekes, de amely nem simul teljesen hozzá a munka eszmemenetéhez. Elolvassa kétszer-háromszor, míg végre összetépi. Azután az is baj, hogy most már nagyon gyengék a szemei. Lámpafénynél huzamosabban nagyon nehezére esik dolgozni, azért a nappali órákat mind fölhasználja. Próbálta már azt is, hogy tollba mondja az utolsó kötetet. De diktálni éppen nem szeret. Az író a történelmi neveket és helyeket sokszor hibásan írja ki s még egyszer át kell korrigálni a kéziratot. Ez nehezebb munka, mint ha maga írja le. Délután 2 órakor fogadta Hockot Kossuth Lajos, aki Hock szerint nem összetört aggastyán, hanem egy erőteljes, imponáló alak. — Nagyon örülök, hogy felkeresett — szólt Kossuth Hockhoz. Jól esik, ha néha magyar emberrel kibeszélgethetem magamat. Az igaz, hogy az ilyen összetört öreg emberben nem sok öröme tellik az embernek. De hát az öregség nagy csapás, amit az Isten azért mért ránk, hogy békén viseljük ezt is, mint minden egyéb más büntetést. Majd így folytatta tovább: — Hát hogy vannak otthon ? Nem a politikát értem, mert azzal én egyáltalán nem szeretek foglalkozni. Nem is értenének meg