Szegedi Híradó, 1923. január-július (66. évfolyam, 3-146. szám)

1923-06-08 / 127. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tisza Lajos-körul 71. Telefon 102. Fiókkiadóhivatal: (flem­en-u. 7., Endrényi könyvkereskedés. Telefon : 107. SZEGEDI HalADÓ Ára 20 korona Előfizetés: Egy hónapra helyben 400 korona ,. ., vidékre 430 POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: ENDRÉNYI IMRE LXVI. évfolyam 127. szám. FENTEK Szeged, 1923 junius 8. A fixfizetésüek ügye a nemzetgyűlésen A nemzetgyűlés maai ülésén Szi­lágyi Lajos megokolta indítványát. Tulajdonképpen nem is annyin a tisztviselőkérdésről kíván beszélni, mint inkább a fixfizetésüek helyze­téről Érti ezalatt a közalkalm­­azot­­takat, magánalkalmazottakat, nyug­­díjasokat, nyugbéreseket, nyugdíjas özvegyeket és árvákat. Szólni kíván továbbá a hadirokkantakról, árvák­ról és özvegyekről, akik nem tar­toznak a szorosan vett kategóriába, de akikről gondoskodni az állam­nak kötelessége. Annak a mozgalomnak, amit a fix fizetésnek érdekében megindítot­tak, nincs más célja, mint a bajok megelőzésére való törekvés. A moz­galom eszközei a normális parla­menti út, a tárgyalás és megegye­zés fegyverei. Meg vannak győződve, hogy csakis a normális parlamenti megoldás az egyedüli helyes út. Nem­ ért egyet Friedrich Istvánnal, aki azt állítja, hogy ezt a kérdést parlamenti úton megoldani nem le­het. Nem akarnak ebből a kérdés­ből politikai tőkét kovácsolni, mert semmi sem könnyebb, mint ellen­zéki álláspontot foglalni el és sem­mi sem nehezebb, mint alkudni tudni. (Helyeslés a kormánypárton.) A mozgalom rokonszenvet keltett a nyomorgók között és ellenszenvet azok között, akikre a fix fizetésűek nyomorának megoldása újabb ter­heket ró. A nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. Nagy örömmel vette a kormányelnöknek eljárását, hogy megtelte javaslatát e kérdés napirendre tűzésére. A nyomor okozta elkeseredést becsületes ember, vagy becsüle­­tes párt nem használja ki agitációra. Akiken segíteni akarnak, nem tar­toznak az ő táborukba, sőt a válasz­tások alatt a legtöbben ellenük dol­goztak. Kiss Menyhért: De utasításra. Szilágyi: Csak emberiesség ve­zeti őket, amikor érdekükben dol­goznak. Érdemeket nem akarnak szerezni, csak az eredmény fontos nekik. Indítványának lényege három részből áll. Ki akarják mondatni a kormány­nyal, hogy a fix fizetésnek nyomorát meg kell szüntetni. Megjelölték azo­­kat a reformokat, melyek a kérdés megoldásánál szükségesek az át­meneti intézkedésekkel együtt. Az átmeneti intézkedéseket kiterjesztik az elbocsájtottakra, az aggokra és a nyugdíjasokra is. A tisztviselők legnagyobb baja, hogy mintegy 12 féle illetményt kapnak, úgy hogy maguk sem tud­nak benne eligazodni. Törzsfizeté­sük ma már említésre sem érdemes, mert nem felel meg a munkás napi, vagy órabérének sem. A törzsfize­­tést az egész vonalon rendezni kell a mai viszonyoknak megfelelően. A kormány ma az úgynevezett rend­kívüli segélyekkel operál, de ezek sem állnak arányban a békebeli törzsfizetéssel sem. Ezek megnehe­­­zítik a helyzetüket, csak súlyosabbá teszik a segélyezés rendszerét, mert a kormány által hónapokkal előbb publikált segélyeket csak később kapják meg a tisztviselők. Az ilyen­ rendszer hozza halasztja a megol­dást. A kormánnyal való tárgyalá­sokon rámutatott erre és a kormány is megállapította a dolgoknak ilye­tén való állását. Meg meri kockáztatni azt, hogy a pénzügyminiszter ma sem merné nyíltan kijelenteni, hogy biztos e abban, hogy a március­ban elrendelt­­segélyeket már kifizették. Ismételten vissza akar térni a törzs­fizetés kérdésére és kéri, hogy a létminimumot fogadják el. A postá­­sok­ azt ajánlották, hogy a zsír napi árfolyamát vegyék tekintetbe a lét­minimum m­egállapításánál. A másik megoldás, hogy minden egy korona békebeli törzsfizetés után két kilo­gram búza mai árát adják. A har­madik, hogy a békebeli fizetés 800 szorosát utalják ki, továbbá, hogy a búzaparitást vegyék alapul és végül az aranyparitás, amely azon­ban nem helyes. Hisz a legkisebb fizetéseknél ma is megvan ez, még­sem segít a helyzeten. Az aranyparitás a kisembereknél egye­nesen visszafejlődést jelentene. Minden nyomor és elkeseredés oka a rettenetes adminisztráció. Kéri a kormányt, szervezzen jó adminisztrációt, hogy mindenki pontosan kapja meg fizetését. Ezután a családi pótlékok kiutalásá­ban felmerült igazságtalanságokat teszi szóvá. A családi pótlékot a megélhetés viszonyainak megfelelően kell megállapítani, pontosan és bő­kezűen szabályozni. Az érdekeltek egyik kategóriája a mai összegnek 50-szereséire kéri felemelni a családi pótlékot. A lakáspénzrendelet egyik igaz­ságtalansága az, amit a férjes női alkalmazottakkal szemben gyakorol, amikor megszünteti ezek lakás­pénzét. Ez erkölcstelen szűkkeblű­­ség. A lakáspénzeket az államnak a lakbérviszonyoknak megfelelően kell megállapítani. A természetbeni ellá­tással kapcsolatban rámutat arra, hogy nem lehet pontosan megálla­pítani, mi a tisztviselők kívánsága. Sok a panasz a fogyasztási szö­vetkezetek ellen. Kéri a pénzügyminisztert, hogy amíg a tisztviselők végleges fizetés­rendezése meg nem történik, ne vonják meg tőlük a kedvezményes ellátást. A kormány az­által, hogy leg­utóbb megvonta a cselédek ked­vezményeit, illuzóriussá tette a fizetésrendezést. A vidéken rendszeres uszítás fo­lyik a köztisztviselők ellen. Beharan­­go­zzák a nagy fizetéseket, a drága­ság ezalatt folyjon em­elkedjse és így nincs eredménye az emelésnek. Visszaélések történtek a cipő- és ruhaellátás körül. Akik közelebb vol­tak a központhoz, inkább részesül­tek kedvezményben. Megemlítést érdemel a szénkér­dés is. A szén árát a kormány igen későn állapította meg és még ké­sőbb fizette ki, úgy hogy mire ki­utalták, alig tudták beszerezni egy­­heted részét annak a mennyiségnek, amelyre jogosan számítottak volna. A vasutasok követelték, hogy a fogyasztási szövetkezeteik útján kap­janak szenet, mégis a kormány arra illetéktelenek kezére adta a szén­szállítást. A vasúti kedvezmények megvonása mérhetetlen elkeseredést szült. Javasolja, hogy állítsák vissza az 1922 ben meglevő állapotokat rendeleti úton. Konstatálja, hogy a kiküldetési díjak igen csekélyek, még a költsé­geket sem tudják fizetni a tsztvise­­lők belőlük. Kéri a pénzügyminisz­tert, oly módon rendezze a kérdést, hogy az állam utólag fizesse meg azt az összeget, amibe az út került. A legszomorúbb a hadviseltek helyzete. A háborút már egy­szer likvidálni kellene. Az embereknek az legyen a meg­győződésük, hogy érdemes volt a hazáért harcolni. A múlt nemzet­gyűlés ezen a téren már állást is foglalt. Törvényben mondotta ki, hogy a hadviseltek az itthonmara­­dottakkal szemben előnyben része­­sítendők. Hibája a kormánynak, hogy a frontharcosok fizetésében csak a pótdíjaknál van jelentős kü­lönbözet az itthonmaradottakéval szemben. E helyett azt ajánlja, hogy újabb törvényben mondassék ki, hogy a harctéren voltak összfizetése mindig egy fokkal magasabb legyen, mint ugyanezt a mun­kakört betöltő abban a rang­ban levő olyan tisztviselői, aki nem volt a harctéren. Külön meg­ kell emlékezni az ügyészi és vizsgálóbírói külön pót­díjakról, amelyek oly nevetségesen csekélyek, hogy alig tesznek ki 2—3000 koronát. Az államnak is érdeke volna, hogy az ügyészeket és a vizsgálóbírákat munkájukért külön is honorálja. A külön óradíjakban is hibák vannak. A pénzügyminiszter itt is különléget tesz kategóriák szerint. Szerinte azonban az volna a helyes, ha a különórák díját az összes kategóriákra nézve egyenlően álla­pítanák meg. A betegsegélyjárulékok körül ugyanez a hiba áll fenn. Ismerteti az államrendőrségi tisztviselők kívánságát. Ha a kormány nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az állam­­rendőrségi tisztviselők kellően mű­ködjenek és vértezve legyenek min­den káros befolyás ellen, ne kés­lekedjék sérelmeik orvoslásával, a rendőrökkel egyenlő elbánást kí­vánnak. Felsorol néhány különleges kíván­ságot, így a nem állami tanszemély­zet ugyanazt az eljárást kéri, mint az államiak. A siketnéma intézeti tanerők a polgári iskolai tanerőkkel egyenlő elbánást kívánnak. Részle­tesen felsorolja az államvasúti alkal­mazottak, tülök, mozdonyvezetők és tisztviselők kívánságait. Ezeknek a sérelmeit azért hozta fel, nehogy fennmaradjon a látszat, mely­ néhány napilap közlése foly­tán támadt, hogy az ellenzék meg­egyezett a kormánnyal. Tény az, hogy több kérdésben sikerült a kor­mányt meggyőzni, de vannak még kérdések, amelyekben a kormány nem helyezkedett az ellenzéki közös alapra. Az ellenzék azonban megra­gad minden eszközt, hogy a kor­mányt ezekben a kérdésekben is meggyőzze. A magántisztviselők súlyos helyzetét teszi ezután szóvá. A magántisztviselők kívánságai abban az óhajban foglalhatók össze, hogy mielőbb kerüljön a Ház elé törvény­javaslat, mely­k viszonyaikat rendezi. A kereskedelmi minisztériumban ily törvényjavaslat tudomása szerint már kidolgozás alatt áll, sőt annyira előrehaladtak már vele, hogy csak az utolsó simítások szükségesek rajta. Lapunk zártakor Szilágyi még beszél. Leszállították a városi bélyegilletékek díját A város a közelmúltban, mint is­meretes, az összes illetékek díját lé­nyegesen fölemelte. A túl magas ille­­tékdíjszabás ellen több irányból hangzottak el tiltakozó kijelentések, sőt több törvényhatósági bizottsági tag is interpellált azok leszállításáért. A most megállapított bélyegilletékek a következőkben'' állapíttottak meg: Anyakönyvi kivonatok és értesítők után eddig 500 korona helyett 50 korona. Lakásügyi beadványoknál 100, szabad rendelkezési jog iránti kérvény bélyegilletéke helyiségenként 1500, helyben lakásra jogosultságnál 300, igényjogosultság megállapításá­­nál és általános igénylésnél 300, bér­lői vagy albérlői minőség megállapí­tásánál 600, üres telek igénybevéte­lénél a bélyegilleték 50­0 koronában állapítlatott meg. Bérletátruházás, lakáscsere egy szoba után 200, két szoba után 500, három szoba után 800 , minden további szoba után 600 koronával több. Szabadbérbeadási jog bejelenése 500, egész lakás al­bérletbe adása egy szoba után 200, kettő után 500 és három után 1000 koronás díjszabás érvényes. Lakás bérbeadás nem lakóhelyiség céljára 5000, elfoglalt lakásmentesítés laká­sonként 5000 korona. Lakásigazol­­ványokra : 5000 kor. évi bérösszeg után 250kor 40.000 „ „ „ „ 3000 „ Minden további tízezer korona utat 20.000 korona bélyegileték fizetendő Tényleges állományban szolgáló állami, katonai és egyéb közalkalma­zottak 50 százalékos kedvezményben részesülnek. A lakásigazolvány meg­szerzésénél a kérvényező az eredeti díjszabásnak csak a 25 százaléka köteles megfizetni. Szegénységi bizo­nyítvány alapján hasonló kedvezmény jár a kérvényezőnek. Az újabb díj­szabás már érvénybe is lépett. 10.000 , , „ , 500 , 20000 , , , „ 800 , 30.000 , , „ , 1600 „ ­ A kincstári házhaszonrészesedése vonatkozó állami nyomtatványok az úgy­nevezett bérfizetési jegyzékek, tegnap ér­keztek le a pénzügyigazgatósághoz. A be­fizetési lapokat a városi adóhivatal fogja árusítani darabonként 3 koronájával, való­színűleg mér a holnapi nappal. A ked­vezményes befizetésekre vonatkozólag meghosszabbítás nem történt, legalább­­ a kormány részéről a mai napig semmi­féle ily értelmű intézkedés nem történ ebben az irányban.

Next