Szegedi Híradó, 1923. január-július (66. évfolyam, 3-146. szám)
1923-06-08 / 127. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tisza Lajos-körul 71. Telefon 102. Fiókkiadóhivatal: (flemen-u. 7., Endrényi könyvkereskedés. Telefon : 107. SZEGEDI HalADÓ Ára 20 korona Előfizetés: Egy hónapra helyben 400 korona ,. ., vidékre 430 POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: ENDRÉNYI IMRE LXVI. évfolyam 127. szám. FENTEK Szeged, 1923 junius 8. A fixfizetésüek ügye a nemzetgyűlésen A nemzetgyűlés maai ülésén Szilágyi Lajos megokolta indítványát. Tulajdonképpen nem is annyin a tisztviselőkérdésről kíván beszélni, mint inkább a fixfizetésüek helyzetéről Érti ezalatt a közalkalmazottakat, magánalkalmazottakat, nyugdíjasokat, nyugbéreseket, nyugdíjas özvegyeket és árvákat. Szólni kíván továbbá a hadirokkantakról, árvákról és özvegyekről, akik nem tartoznak a szorosan vett kategóriába, de akikről gondoskodni az államnak kötelessége. Annak a mozgalomnak, amit a fix fizetésnek érdekében megindítottak, nincs más célja, mint a bajok megelőzésére való törekvés. A mozgalom eszközei a normális parlamenti út, a tárgyalás és megegyezés fegyverei. Meg vannak győződve, hogy csakis a normális parlamenti megoldás az egyedüli helyes út. Nem ért egyet Friedrich Istvánnal, aki azt állítja, hogy ezt a kérdést parlamenti úton megoldani nem lehet. Nem akarnak ebből a kérdésből politikai tőkét kovácsolni, mert semmi sem könnyebb, mint ellenzéki álláspontot foglalni el és semmi sem nehezebb, mint alkudni tudni. (Helyeslés a kormánypárton.) A mozgalom rokonszenvet keltett a nyomorgók között és ellenszenvet azok között, akikre a fix fizetésűek nyomorának megoldása újabb terheket ró. A nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. Nagy örömmel vette a kormányelnöknek eljárását, hogy megtelte javaslatát e kérdés napirendre tűzésére. A nyomor okozta elkeseredést becsületes ember, vagy becsületes párt nem használja ki agitációra. Akiken segíteni akarnak, nem tartoznak az ő táborukba, sőt a választások alatt a legtöbben ellenük dolgoztak. Kiss Menyhért: De utasításra. Szilágyi: Csak emberiesség vezeti őket, amikor érdekükben dolgoznak. Érdemeket nem akarnak szerezni, csak az eredmény fontos nekik. Indítványának lényege három részből áll. Ki akarják mondatni a kormánynyal, hogy a fix fizetésnek nyomorát meg kell szüntetni. Megjelölték azokat a reformokat, melyek a kérdés megoldásánál szükségesek az átmeneti intézkedésekkel együtt. Az átmeneti intézkedéseket kiterjesztik az elbocsájtottakra, az aggokra és a nyugdíjasokra is. A tisztviselők legnagyobb baja, hogy mintegy 12 féle illetményt kapnak, úgy hogy maguk sem tudnak benne eligazodni. Törzsfizetésük ma már említésre sem érdemes, mert nem felel meg a munkás napi, vagy órabérének sem. A törzsfizetést az egész vonalon rendezni kell a mai viszonyoknak megfelelően. A kormány ma az úgynevezett rendkívüli segélyekkel operál, de ezek sem állnak arányban a békebeli törzsfizetéssel sem. Ezek megnehezítik a helyzetüket, csak súlyosabbá teszik a segélyezés rendszerét, mert a kormány által hónapokkal előbb publikált segélyeket csak később kapják meg a tisztviselők. Az ilyen rendszer hozza halasztja a megoldást. A kormánnyal való tárgyalásokon rámutatott erre és a kormány is megállapította a dolgoknak ilyetén való állását. Meg meri kockáztatni azt, hogy a pénzügyminiszter ma sem merné nyíltan kijelenteni, hogy biztos e abban, hogy a márciusban elrendeltsegélyeket már kifizették. Ismételten vissza akar térni a törzsfizetés kérdésére és kéri, hogy a létminimumot fogadják el. A postások azt ajánlották, hogy a zsír napi árfolyamát vegyék tekintetbe a létminimum megállapításánál. A másik megoldás, hogy minden egy korona békebeli törzsfizetés után két kilogram búza mai árát adják. A harmadik, hogy a békebeli fizetés 800 szorosát utalják ki, továbbá, hogy a búzaparitást vegyék alapul és végül az aranyparitás, amely azonban nem helyes. Hisz a legkisebb fizetéseknél ma is megvan ez, mégsem segít a helyzeten. Az aranyparitás a kisembereknél egyenesen visszafejlődést jelentene. Minden nyomor és elkeseredés oka a rettenetes adminisztráció. Kéri a kormányt, szervezzen jó adminisztrációt, hogy mindenki pontosan kapja meg fizetését. Ezután a családi pótlékok kiutalásában felmerült igazságtalanságokat teszi szóvá. A családi pótlékot a megélhetés viszonyainak megfelelően kell megállapítani, pontosan és bőkezűen szabályozni. Az érdekeltek egyik kategóriája a mai összegnek 50-szereséire kéri felemelni a családi pótlékot. A lakáspénzrendelet egyik igazságtalansága az, amit a férjes női alkalmazottakkal szemben gyakorol, amikor megszünteti ezek lakáspénzét. Ez erkölcstelen szűkkeblűség. A lakáspénzeket az államnak a lakbérviszonyoknak megfelelően kell megállapítani. A természetbeni ellátással kapcsolatban rámutat arra, hogy nem lehet pontosan megállapítani, mi a tisztviselők kívánsága. Sok a panasz a fogyasztási szövetkezetek ellen. Kéri a pénzügyminisztert, hogy amíg a tisztviselők végleges fizetésrendezése meg nem történik, ne vonják meg tőlük a kedvezményes ellátást. A kormány azáltal, hogy legutóbb megvonta a cselédek kedvezményeit, illuzóriussá tette a fizetésrendezést. A vidéken rendszeres uszítás folyik a köztisztviselők ellen. Beharangozzák a nagy fizetéseket, a drágaság ezalatt folyjon emelkedjse és így nincs eredménye az emelésnek. Visszaélések történtek a cipő- és ruhaellátás körül. Akik közelebb voltak a központhoz, inkább részesültek kedvezményben. Megemlítést érdemel a szénkérdés is. A szén árát a kormány igen későn állapította meg és még később fizette ki, úgy hogy mire kiutalták, alig tudták beszerezni egyheted részét annak a mennyiségnek, amelyre jogosan számítottak volna. A vasutasok követelték, hogy a fogyasztási szövetkezeteik útján kapjanak szenet, mégis a kormány arra illetéktelenek kezére adta a szénszállítást. A vasúti kedvezmények megvonása mérhetetlen elkeseredést szült. Javasolja, hogy állítsák vissza az 1922 ben meglevő állapotokat rendeleti úton. Konstatálja, hogy a kiküldetési díjak igen csekélyek, még a költségeket sem tudják fizetni a tsztviselők belőlük. Kéri a pénzügyminisztert, oly módon rendezze a kérdést, hogy az állam utólag fizesse meg azt az összeget, amibe az út került. A legszomorúbb a hadviseltek helyzete. A háborút már egyszer likvidálni kellene. Az embereknek az legyen a meggyőződésük, hogy érdemes volt a hazáért harcolni. A múlt nemzetgyűlés ezen a téren már állást is foglalt. Törvényben mondotta ki, hogy a hadviseltek az itthonmaradottakkal szemben előnyben részesítendők. Hibája a kormánynak, hogy a frontharcosok fizetésében csak a pótdíjaknál van jelentős különbözet az itthonmaradottakéval szemben. E helyett azt ajánlja, hogy újabb törvényben mondassék ki, hogy a harctéren voltak összfizetése mindig egy fokkal magasabb legyen, mint ugyanezt a munkakört betöltő abban a rangban levő olyan tisztviselői, aki nem volt a harctéren. Külön meg kell emlékezni az ügyészi és vizsgálóbírói külön pótdíjakról, amelyek oly nevetségesen csekélyek, hogy alig tesznek ki 2—3000 koronát. Az államnak is érdeke volna, hogy az ügyészeket és a vizsgálóbírákat munkájukért külön is honorálja. A külön óradíjakban is hibák vannak. A pénzügyminiszter itt is különléget tesz kategóriák szerint. Szerinte azonban az volna a helyes, ha a különórák díját az összes kategóriákra nézve egyenlően állapítanák meg. A betegsegélyjárulékok körül ugyanez a hiba áll fenn. Ismerteti az államrendőrségi tisztviselők kívánságát. Ha a kormány nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az államrendőrségi tisztviselők kellően működjenek és vértezve legyenek minden káros befolyás ellen, ne késlekedjék sérelmeik orvoslásával, a rendőrökkel egyenlő elbánást kívánnak. Felsorol néhány különleges kívánságot, így a nem állami tanszemélyzet ugyanazt az eljárást kéri, mint az államiak. A siketnéma intézeti tanerők a polgári iskolai tanerőkkel egyenlő elbánást kívánnak. Részletesen felsorolja az államvasúti alkalmazottak, tülök, mozdonyvezetők és tisztviselők kívánságait. Ezeknek a sérelmeit azért hozta fel, nehogy fennmaradjon a látszat, mely néhány napilap közlése folytán támadt, hogy az ellenzék megegyezett a kormánnyal. Tény az, hogy több kérdésben sikerült a kormányt meggyőzni, de vannak még kérdések, amelyekben a kormány nem helyezkedett az ellenzéki közös alapra. Az ellenzék azonban megragad minden eszközt, hogy a kormányt ezekben a kérdésekben is meggyőzze. A magántisztviselők súlyos helyzetét teszi ezután szóvá. A magántisztviselők kívánságai abban az óhajban foglalhatók össze, hogy mielőbb kerüljön a Ház elé törvényjavaslat, melyk viszonyaikat rendezi. A kereskedelmi minisztériumban ily törvényjavaslat tudomása szerint már kidolgozás alatt áll, sőt annyira előrehaladtak már vele, hogy csak az utolsó simítások szükségesek rajta. Lapunk zártakor Szilágyi még beszél. Leszállították a városi bélyegilletékek díját A város a közelmúltban, mint ismeretes, az összes illetékek díját lényegesen fölemelte. A túl magas illetékdíjszabás ellen több irányból hangzottak el tiltakozó kijelentések, sőt több törvényhatósági bizottsági tag is interpellált azok leszállításáért. A most megállapított bélyegilletékek a következőkben'' állapíttottak meg: Anyakönyvi kivonatok és értesítők után eddig 500 korona helyett 50 korona. Lakásügyi beadványoknál 100, szabad rendelkezési jog iránti kérvény bélyegilletéke helyiségenként 1500, helyben lakásra jogosultságnál 300, igényjogosultság megállapításánál és általános igénylésnél 300, bérlői vagy albérlői minőség megállapításánál 600, üres telek igénybevételénél a bélyegilleték 500 koronában állapítlatott meg. Bérletátruházás, lakáscsere egy szoba után 200, két szoba után 500, három szoba után 800 , minden további szoba után 600 koronával több. Szabadbérbeadási jog bejelenése 500, egész lakás albérletbe adása egy szoba után 200, kettő után 500 és három után 1000 koronás díjszabás érvényes. Lakás bérbeadás nem lakóhelyiség céljára 5000, elfoglalt lakásmentesítés lakásonként 5000 korona. Lakásigazolványokra : 5000 kor. évi bérösszeg után 250kor 40.000 „ „ „ „ 3000 „ Minden további tízezer korona utat 20.000 korona bélyegileték fizetendő Tényleges állományban szolgáló állami, katonai és egyéb közalkalmazottak 50 százalékos kedvezményben részesülnek. A lakásigazolvány megszerzésénél a kérvényező az eredeti díjszabásnak csak a 25 százaléka köteles megfizetni. Szegénységi bizonyítvány alapján hasonló kedvezmény jár a kérvényezőnek. Az újabb díjszabás már érvénybe is lépett. 10.000 , , „ , 500 , 20000 , , , „ 800 , 30.000 , , „ , 1600 „ A kincstári házhaszonrészesedése vonatkozó állami nyomtatványok az úgynevezett bérfizetési jegyzékek, tegnap érkeztek le a pénzügyigazgatósághoz. A befizetési lapokat a városi adóhivatal fogja árusítani darabonként 3 koronájával, valószínűleg mér a holnapi nappal. A kedvezményes befizetésekre vonatkozólag meghosszabbítás nem történt, legalább a kormány részéről a mai napig semmiféle ily értelmű intézkedés nem történ ebben az irányban.