Szegedi Kis Ujság, 1946. július-szeptember (1. évfolyam, 84-158. szám)

1946-08-18 / 123. szám

Vasárnap, 1946 augusztus 18. évf. 123. sz Ára: 40 filllér A Független Kisgazda" Földmunka»- é a Polgári Párt napilapja Önvizsgálat Ma: Halasy-Nagy József Ezekben a napokban mindnyájan elmondhatnók Bacsányi Jánosnak más vonatkozásban és más alkalomra itt, de most a mi szánkba illő sorait: »kik rut kelepceben nyögtök ... jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, vigyázó szemetek Paksra vessétek!« Lélekben mindnyájan ott vagynál: a párisi konferencián s úgy látszik, most is épp oly csalódottan fogunk onnan hazatérni, mint mikor a múlt háború végeztével Wilsontól vártuk a wilsoni izékét és kaptuk Clémenceautól a trianoni börtönt. A magyar egész történelme során a délibábok népe volt, mely még a szalmán is szépet álmodott és a pusztaság fölött hullámzó tengert és termő oázist tudott látni. Mi nszünk a gyönyörű eszményekben: jogban, igazságban. Atlanti Chiiában, demokráciában és semmit sem tettünk azért, hogy ezeken túl még reális, nyomós szavú minél több varálot szerezzünk, magunknak. Belenyugodtunk abba, hogy hitünik a világban a lehető legrosszabb, hogy agyon vagyunk rágalmazva és tűrtük, hogy a népek söpredékeként emlegessenek, akiket épp úgy ki kellene Európából pusztítani, mint a cigányokat. Mint a mesebeli holló, elbűvölve hallgatjuk Groza szirénhangjait, mikor pedig népe nyelvünket a 'lovak nyelve« (limba cailor gyanánt emlegeti, s román cikkeken "át »szűrődött ne olykor még olasz tankönyvekbe is a pusztám:».g-mi barbár kéi«. A rozoga kunyhókban, melyek afrikai utakra emlékeztetnek, laknak a parasztok, a vad pásztorok, akik kóralcigányéletet élnek és a pusztai vadlovakat pányvával gyűjtik egybe. Tűz mellett éneklik tatárok zenéjére emlékeztető egyharom dalaikat.. .Szóval: a magyarok a régi idők barbárjainak egyenes fiai, "akik idejüket múlták a mai Európában, — ez a közhit felelünk még szomszédainknál is. Ki csodálkoznék tehát azon, hogy a szép szavak ellenére ma Románia is újabb vesztünkre tör és fennen emlegeti azt a "18 hadosztályt, amelylyel állítólag hazánkban harcolt a szövetségesek oldalán a háború utolsó hónapjaiban, de okosan elhallgatja a Sztálingrádnál és másutt harcolt milliós hadseregét, Odessza bekebelezését és az ott felállított román egyetemet!? Hogy a csehek sohse voltak jó barátaink, azt régen tudjuk, élm, hogy a szlovákok, akik lelkesedve rohantak 'Hitler táborába, ma ártatlan jó fiuk hozzánk képest", az elképesztő. S mit szóljunk a lengyelekhez!? Több mint száz év óta valami nagy romantikus szerelem él bennünk e nép iránt. Kölcsey beszédeit kell olvasni, amelyeket a magyar országgyűléseken mondott az elnyomott lengyelek érdekében, — a szabadságharcra és az utána eltelt időkre kell gondolnunk, amikor majdnem minden úri háznak volt egy-egy rejtegetett »lengyelé«, akinek más dolga nem volt, mint hogy insult hona állapotján és ebből megélhetett... De nem is kell olyan messzire mennünk. Éppen eben a háromban Magyarország fogadta tárt karokkal a menekült renfyeleket és ,az állam fényesen gondoskodott róluk. Parádon és a Balaton mellett magam voltam szemtanúja annak a léha és botrányos életnek, amit ezek a lengyel menekültek a mi pénzünkön folytattak, s láttam azt is, hogyan vittük ki őket szinte a tenyerünkön a szövetségesek országaiba, mikor a náci nyomás miatt itt többé nem vendégelhettük. Ott persze fegyvert kellett fogniuk és nem tenni szülőt meg kártyát, mint a Balatonnál. Most ezeka lengyel »barátaink« is benyúíjtották Párisban a sámlát és ki akarják vágni eleven testünkből az áhított font húst... Igaza vanVoltaireness, aki a magyar történet fölüli elmélkedve azt írja: :„Valamennyi nép között, amely szemünk előtt a történetben elvonult, egy sem volt olyan szerencsétlen, mint a magyar.« A sdi's nem változni; a magyart mindig oda állitja, aholszenvedés az, osztályrésze.. . marakodó farkasokról beszélik, hogy a küzdelem hevében nem tudják többé megkülönböztetni a többiektől önmagukat és a saját testükbe mmják bele vérengző fogaikat. Mi is így voltunk a nagy küzdelem végén. .. széthúzá... a belviszály ősi ága oly mértékben nehezedett ránk, a tesli-leljvi önmarcangolást oly szenvedéllyel folytattuk, amilyenre egyetlen más népnél sincs példa. A bosszúállásnak és a gimlölködésnek engedtük át magunkat, s ezt különben elvégeztüki, mintha az ellenség lette volna. Sőt megtörtént az a világtörténetben szinte páratlan csoda, hogy az ellenség hivatalosan baráti kezet nyújtott és jóindulatot mutatott velünk szemben akkor, amikor önmagunk magunkat megalázva még hagyatottai a bűneinket és a hosszúnak és gyűlöletnek, olyan tengerét szabaditottuk magunkra, amelyben többé mársenki sem érezhette magát biztonságban, mert olykor szakadt reánk, amelyről Tompa Mihály szavai jutnak eszünkbe, nogy »gy'alázat reáink! Nem elég, hogy niírit tölgy, kiv.-'; tűnk: -A kinűlt lánan őrlő szu ' - ki..... -V noiu'i naiiiiia vaaaskwui.. Testvér testvért, apát fiú elad .. Ebben a helyzetben hirdettük, hogy bűnösek vagyumk, mert álmodni mertünk arról, ami csehnek, románnak és a világ minden népének szabad, hogy l. t. a maga országában lakhasson, hogy Váradon, Szatmárban és a Csallóközben otthon lehessen a magyar, — vallottuk, hogy az ilyen lilom részünkről égbekiáltó bűn. Vállaltuk az álmodóz üldözését, vállaltuk mindazok kiirtását, akik akár maguktól, akár megtévesztve nem úgy gondolkoztak 10-10-ben, mint ahogy illik és ahogy Oiros 1945-ben. Vállaltuk mindezt őszinte naiv hittel és bizakodással, mert azt látjuk, hogy viselkedésünkkért most Párizsban majd maegkapjuk a jutalmat, a békés, nyugodt és jobb új magyar életet, mely sok szenvedésünk miatt bűneink ellenére is megillet bennünket, s amire azAtlanti Charta és a moszkvai deklaráció fel is jogosított. Ezért nem tettünk együttesen semmit sem külföldi rossz hírünk megjavítására, sem barátok szerzésére, hanem szemünket nem jártatva túl a magyar glóbuson, egymást marcangoltuk e szűk hazánkok határai között. Nem gondoltuk meg, hogy ellenségeinknek mindez nem elég; ők csak akkor volnának megelégedve, hia önmagunkat teljesen elpusztítanák, s haz a sirt, melyben a nemzet sülyedt el, ők szemökben könnycsepp nélkül állhatnak körül. Ezért nem voltunk felkészülve arra, ami most Párisban történik. .Az utolsó percben, mintha megtaláltuk volna önmagunkat, néhány nemes gesztus és megnyilatkozás történt a részünkről. Félős azonban, hogy a mi megnízó fajleállásunk nem fogja megindítani a Világ urait, s a kocka, mely számunkra elvettetett, nem perdül vissza. Mi annyira elmerültünk a magunk belső viszályában, a koalíció felsőbbnagyobb lázainak gyógyítgatásában, hogy nem figyeltük éberen, mi történik a világban és közvetlenül körülöttünk. .Az amerikai magyarság képviselői 1946 jáius 16-án egybegyűltek a Kenyorki Central-Operában és kérték az EgyesültÁllamok kormányát többek között a következőkre: Biztosítása Magyarország részére a dé'(Folytatása a 2-ik oldalán.) Csehszlovákia újabb fantasztikus követelése Magyarországtól Páris diplomáciai köreiben már néhány nap óta egy apokrifnak tetsző csehszlovák memorandum sokszorosított példánya forgott közkézen, amely a prágai kormány óhajait foglalta össze magyarországgal szemben. Erről az emlékiratról az újságírói lelkiismeret szavára nem számoltunk be eddig. Ma azonban megbízható forrásból tudomásunkra jutott, hogy a memorandum hivatalos jellegi ils alappéldánya már a békekonferencia magyar politikai bizottsága előtt fekszik. Ez az emlékirat nyilvánvaló módon szemlélteti, hogy a demokratikus és humánus szólamokban gazdag csehszlovák megnyilatkozások mögött milyen tárgyi elgondolások rejtőznek. íme, mit követel Prága Magyarországgal kapcsolatban a békekonferenciától : Az első szakasz Magyarországnak München idejében vállalt szerepére és a magyar reszionizmusra hiivatkozva, követeli; a) Szent István koronáját az "Egyesült Nemzetek múzeumában helyezzék el;b) törvényhozás a hunganzmus meg a fajpolitika ellen, az ilyen szellemű egyesületek feloszlatásával; c) a bécsi döntés területén okozott károk megtérítése és a magyar kormány kötelezettsége arra, hogy idevonatkozólag a békeszerződés aláírásától számított két hónapon belül egyezményt kössön Prágával. d) Magyarország köteleztessék a lakosságcsereegyezmény végrehajtása után a Csehszlovákiában maradt két■százezer magyar befogadására. Az áttelepítés humánus lesz — mondja a memorandum. — Magyarország a békeszerződés aláírásától számított három hónapon belül köteles Prágával áttelepítési egyezményt kötni. A memorandum második szakasza 14.671 hektáron és 2523 lakossal Oroszvár, Dunacsin, Rajka, Bezenye és Horvátjárfalu községeknek Csehszlovákiához való csatolását követeli azzal, hogy Pozsonyt a Duna jobbpartján fejleszteni kell. A területi igényt alátámasztja, hogy e területnek kell Pozsonyt élelmeznie is. .Az emlékirat azzal érvel, hogy e vidéken nincs néprajz, határ. A szlovák települések azelőtt a Balatonig nyúltak le. .Az öt községben jelenleg horvátok vannak többségben. A harmadik szakasz Magyarországot a jóvátételi szerződésnek szankciók alapi betartására, a negyedik szakasz a bécsi döntés területén a csehszlovál vállalapolgárok kártalanítására kívánja kötelezni a magyar kormányt. .Az ötöd.k szakasz a békeszerződés feltételeit szigorítja több jelentéktelen pontban. .A hatodik fejezet érvényesnek kívánja nyilváníthatni a trianoni "szerződés mindama pontjait, amelyekben a jelenlegi békeszerződés másként nem intézkedik. .A hetedik szakasz a trianoni szerződés katonai záradékai közül a 102-től 120-ig terjedő, valamint a 133. és 142. szakaszokat kívánja tovább is érvényesíttetni. A nyolcadik szakasz követeli a magyar állampolgárok csehszlovák területén levő vagyonának elkobzását. .A kilencedi szakasz húsz évre kötelezni óhajtja amagyar kormányt, hogy Csehszlovákiánal a világpiaci áraknál olcsóbban szenet, bauxitot, aluminiumot, nyersbőrt és villamos áramot szállítson. A tizedik szakasz, amely a »transzport« címet viseli, egyszerűen gyarmattá minősíti Magyarországot és a következő követeléseket állítja fel: 1. Külön magyar kedvezményt a csehszlovák hajózásnak. 2. Kilencven éves magyar hajó-, mozdony- és vagonszálltási kötelezettség Csehszlovákiának. 3. .A csehszlovák Duna-szakasznak a magyar kormány által történő kijavíttatása. 4. .A Magyar Államvasutak kötelezzék magukkat, hogy Szerencs—Nyíregyháza—Érőmihályfalva, valamint Pozsony—Hegyeshalom—Szombathely — Nagykanizsa—Murakeresztúr vonalán tranzitóforgalmat biztosítson úgy, hogy, azon a cseh vonatoknak joguk tegyen bármikor elhaladni, úgyhogy előnyt élvezzenek a magyar vonatokkal szemben. 5. Az okirat követeli, hogy Magyarország kötelezze magát arra, hogy utakat és útberendezéseket bocsát a seh autóforgalom rendelkezésére, amelyek 10 évig ingyen használhatnak. A befejező részben a szankciókat közli. Egy ellenőrző bizottság kiküldését kéri a szerződés végrehajtására. .A Párissban tartózkodó diplomáciai személyek nem tartják meglepőnek, hogy ez az okirat — bár már hetek óta eljutott a fentemlített helyekbe — odáig még sem jutott, hogy komoly megfontolás alapját képezze. Gyöngyössi válasza Massaryknak Páris, augusztus 17. Gyöngyössi János külügyminiszter a magyar békeküldöttség vezetője válaszolva Massaryk csehszlovák külügyminiszternek a békeértekezlet plénuma előtt csütörtökön elmondott beszédére nyilatkozatot adott az MTI különtudósítójának és a következőket mondotta: — Massaryk külügyminiszter úr a magyar köztársaság kormánya nevében elmondott deklarációmra finom, fölényes iróniával válaszolt, de nem cáfolta a tényeket, hogy a magyarság jogfosztott állapotban kiutasításra előkészítve állandó félelemben él Szlovákiában Ehelyett feltette magának a kérdést, vájjon nem hallotta-e mindezt már sokszor és másoktól és hogy ki a győztes, Magyarország, vagy Csehszlovákia ? Nem hiszem, hogy Massaryk külügyminiszter ezt a beszédet már halotta volna, mert hiszen a sérelmek, amelyeket szóvá tettem, újkeletűek és ezek a sérelmek Massaryk Tamás Csehszlovákiájában ismeretlenek voltak. A sérelmek cáfolat nélkül maradtak, tehát igazak. Ha igazak, az emberiesség és a demokrácia súlyos megsértését jelentik. Hangoztatásukat és az ellenük való tiltakozást csak az elfogultság azonosíthatja admirálisok, vagy mások revizionizmusával. Egy üldözött nép fájdalmas panaszát és tiltakozását nem lehet zokon venni. — Massaryk úr felteszi azt a kérdést is, hogy a múlt tapasztalatai után van-e még nép, amely másként járna el a magyarsággal szemben, mint ahogyan ezt ők teszik. Anélkü, hogy most ezt a múltat vitatnám, válaszom az, hogy igenis van. A Szovjetunió és Jugoszlávia, amelyeknek a demokratikus alkotmánya a területükön élő magyarságot nemcsak hogy nem üldözi, hanem teljes jogegyenlőségben részesíti. — Massaryk külügyminiszter úr — mint mondotta — elismeréssel adózik a magyar népnek, különösen a munkásnak és a jóravaló, tisztességes magyar földmívesnek. Elégtétellel hallottam ezt, de kérdem, hogy ha ilyennek tartja a magyar népet, akkor miért akar több százezer parasztot és a munkást ősi földjéről kiűzni ? Örömmel állapítom meg, hogy a csehszlovák külügyminiszter úrral egy közös célban egyetértünk. A Magyarország és Csehszlovákia közötti jószomszédi viszony megteremtésében. Ennek érde Tünti Zoltán: E mi zöldünk az erek magyar föld■ a mi zászlunk a piros, fehér, zöld!