Szegedi Napló, 1991. április (2. évfolyam 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
2/76. 1991. ápr. 2., kedd Ára: 6,20 Ft Szállítanak mindenhová • Kistelektől Olaszországig öntvény mindenkinek kell Amidőn benyitottunk a Szegedi Vas- és Fémöntödébe, egészen másra számítottunk. Piacvesztés miatt siránkozó vezetőre, leépítéstől rettegő emberekre, privatizáció, vagy pláne bezárás előtt álló cégre. Meglehetősen váratlanul ért hát minket, hogy Habozy László igazgató széles mosollyal fogadott. — Mi a magabiztosság oka? — kérdeztük. — Annyi a megrendelésünk ebben a negyedévben, hogy tán eleget sem tudunk mindegyiknek tenni — válaszolta az igazgató. — S, hogy mi mindent gyártunk? Különféle fajta öntvényeket, vasból, alumíniumból, bronzból. Ezek jó része hazai piacra kerül, de újabban exportra is termelünk. Nemrégiben például majdnem tízmilliós üzletet kötöttünk egy olasz céggel. Bronzöntvényeket szállítottunk nekik, s a visszajelzések szerint ebből még tartós üzleti kapcsolat is lehet... Ami azonban a legérdekesebb: egyre több környékbeli kis magáncég, kft. jelentkezik mostanában nálunk. A Harmat és Társa nevű kisteleki vállalkozás öntvényt rendel tőle, mint maga a Rába; évente négy-öt milliót hoz nekünk ez az üzlet. Ugyanakkor a maszeknak ismegéri: készterméket gyárt az öntvényből, s eladja. A magáncégek dömpingje egyébként tavaly kezdődött, —, rajtuk kívül pedig ötvenhatvan nagyobb ipari vállalatnak gyártunk vas- és fémipari termékeket. Nincs hát okunk panaszra. — Legalábbis egyelőre. De mi lesz később? — Nagy a bizonytalanság, hosszú távra mi sem látunk előre. Mindenesetre nagymértékben megkönnyíti dolgunkat, hogy gyártmányaink rövid előállítási idejűek, s így elegendő, ha csak negyedévekben gondolkodunk. Rugalmas, kis cég vagyunk —, alkalmazkodunk a változó igényekhez. — Bizonyára a külföldi beruházók is érdeklődnek a sikeres vállalat iránt. — Cégünket mindeddig elkerülte a privatizáció szele, s egyelőre nem is tervezzük az átalakítást. A lehetséges partnerek meg azért nem érdeklődtek eddig irántunk, mert ez az iparág meglehetősen tőkeigényes, a megtérülési idő pedig hosszú. Privatizációnk lehetősége így csak akkor jön majd számításba, amikor már a komolyabb nyugati cégek is megmozdulnak. Manapság sok ipari vállalat alapanyaghiánnyal küzd. Önöknél mi a helyzet ezen a téren? — A nyersvasat a Szovjetuniótól vásároljuk, amiről köztudott, hogy újabban nem tartozik a világ legegyszerűbb feladatai közé. Nekünk eddig még sikerült megoldani. A biztonság azonban sosem árt, s így jelentős készleteket halmoztunk fel ebből az alapanyagból. A szovjetek egyébként dollárelszámolásban kereskednek velünk — éppúgy, mint a csehek, akiktől a kokszot szerezzük be. — Ha valaki bemegy egy vasudvarba, láthatja: jócskán megemelkedett a vas- és fémipari termékek ára. — Energiaköltségeink hatvan-nyolcvan százalékkal, az alapanyagok árai pedig húsz-harminccal emelkedtek meg az utóbbi időkben. Ebből adódóan, mintegy húszharminc százalékkal mi is megemeltük öntvényeink árát, s ez persze továbbgyűrűzik. Hiába, ilyen mértékű áremeléseket nem lehet csak úgy egyszerűen „lenyelni”. Ezt ellensúlyozandó, nagy súlyt fektetünk a minél takarékosabb gazdálkodásra. Több irodánkat kiürítettük, bérbe adtuk ezeket más cégeknek. Minden fillért megfogunk. — Ezekből az irodákból nyilván nem maguktól kerültek ki az emberek. — A múlt évben tizenkettő-tizennégy százalékos létszámcsökkentést hajtottunk végre. Ez folyamatos leépítés volt, mi magunk egyébként alig néhány embert küldtünk el. A többiek nyugdíjba mentek, állást változtattak, s helyükre nem vettünk föl újakat. A leépítést tehát sikerült nagyobb megrázkódtatások nélkül végrehajtani. Jelenleg háromszáz ember dolgozik nálunk, ebből kétszázötven a fizikai állományú. Aki maradt, mind szakember. — Nyereség, veszteség? ... — A tavalyi évet szerény, négy és fél milliós nyereséggel zártuk. Most, az idei esztendő első két hónapjában szintén sikerült kitermelnünk némi nyereséget. Tehát úgy néz ki, egyelőre stabilizáltuk magunkat. Szerencsénk, hogy öntvényekre mindig szüksége van az iparnak. Ha a Rábának éppen nem kellenek a termékeink, jelentkezik a másik cég, meg a harmadik. A gépipartól kezdve a járműiparig és a csatornaművekig, az égvilágon mindenkinek szüksége van ránk. FARKAS CSABA Nyugtalan erő összetört pad, bezúzott telefonfülke. A látvány már, már közönyösen hagy bennünket. Félünk a rombolás látványától. Hát még az eleven vandáloktól! A tett színhelyén, a Kálvária sugárúton egy jól szituált külsejű, idősebb úriember meglátva fotóriporterünket, arra biztatja, hogy minden ocsmány dolgot kapjon lencsevégre. Elrettentésül! Ezt úgy is kérte tőlünk, mint a Szegedi Napló egyik hűséges olvasója. Szóba került az is, hogy az igazi riportkép persze az lenne, ha cselekvés közben kapnánk le a nyugtalan erő fölkent daliáit. Ha e célból éjszakai őrjáratot szervezve erre vállalkoznánk, akkor előtte életbiztosítást illene kötni. Nem árt az óvatosság. Köztudott ugyanis, hogy a köztéri rombolók általában csapatba verődnek és dühödt ellenfelei a nyilvánosságnak. M int(Fotó: Pintér József) Ez szólhatna a csapatnak is, hiszen a Szeged SC NB I-es labdarúgócsapata az 1-0-ás vereség ellenére helytállt a bajnokságra törő Ferencváros ellen. 0-0-ás állásnál két abszolút gólhelyzetet hagytak kihasználatlanul a hazaiak, majd hét perccel a befejezés előtt egyetlen védelmi kihagyás, figyelmetlenség elegendő volt ahhoz, hogy az FTC elvigye mindkét bajnoki pontot. A századik Szeged—FTC összecsapás felejthetetlen eseménye volt, hogy a mérkőzés előtt a Délvilág és a Szegedi Napló elbúcsúztatta Kozma Zoltánt és Dr. Hevesi Ferencet, akik hat, illetve nyolc évvel ezelőtt akasztották szögre a stoplis ,.csukát”. A szegediek két saját nevelésű futballistája 18 évig szolgálta az egyesületet, a vezetők azonban megfeledkeztek róluk. Úgymond búcsú nélkül távoztak a zöld gyepről. Most a DÉLVILÁG RT. jóvoltából, mintegy hiánypótlásként ünnepi köszöntéssel kezdődött a program. Virágcsokor, díszes serlegek. Tangó labda, dupla kazettás magnós rádió, baráti ölelések és a két búcsúzó játékos szemében a meghatottság könnyei.. Ajándékot adott át Bőse István Rt. igazgató, dr. Bátyi Zoltán főszerkesztőhelyettes, Bagaméry László sportrovatvezető, Nyerges Gusztáv lapmenedzser, Albert Flórián, az FTC szakosztályigazgatója, Zádori Gyula, a Szeged SC szakosztályvezetője, Cifra Lászlóné gazdasági igazgató, dr. Révész Mihályné, a vállalkozási iroda igazgatóhelyettese, Kurunczi János és Nyerges Zoltán, a Szerencsejáték Rt főmunkatársai, Bogdán István, Leboniczky Imre és Szálái István vezető edző. A zuhogó eső sem ronthatta el az ünnepi hangulatot, óriási vastapssal köszönte meg a közönség Kozma Zoltánnak és dr. Hevesi Ferencnek a város sportsikereiért tett fáradozásait Szép volt, fiúk! Szép volt, fiúk! fa O-"-- .■ Névtelenek Szerkesztő úrral szokásos utcai találkozásaink alkalmával minden fölösleges udvariaskodás mellőzésével rácsapunk az újságra. Cikkek, szerzők, ellenfelek sorakoznak társalkodásunkban. Rendszerint ezután érintjük az ellenlapot, amely, lám, változatlanul őrzi előfizetőit. Hiába, az emberek már csak ilyenek, nem startolnak a jobbhoz, mozdíthatatlanul ragaszkodnak a megszokotthoz. Heves hanghordozásunkról vélhetné a kívülálló: veszekszenek. Pedig dehogy, csak mindkettőnket érdekel, mi újság? Szerkesztő úr rendíthetetlen elmélete szerint vidéki újság fontosabb vonzereje a helyisége. Fura értelmű szó, mert itt mást jelent, mint megszokott Itt arról szól, amit helyi híreknek, a helység szellemének neveznál. Amitől a település olyan, amilyen, messziről fölismerhető, vagy éppen jellegtelen. Ha ez benne van a lapban, csábító falat az előfizetőnek. Szerkesztő úr szerint azért olvassák a lapat, hogy értesüljenek, kiket éltek túl ismét kiknk születtek gyermekeik, kik voltak oly botor bátrak, hogy ezekben a zivataros időkben lám, mégis örök húszét esküdjenek egymásnak ... Este a Híradóban persze megnézik a világpolitikát valaha a messzi múltban, az átkos pártállam idején tiltakozó táviratokat küldtek a nevükben a Föld túlsó felére, mert ott verik a négyereket! De valójában őket akkor is most is a szomszéd utcában lakó érdekelte igazán, mert azt ismerik. "Valaki névtelen levelet mutat amilyet naponta írnak mifelénk ezerszámra. Sokunkat akik a Z. utca nevezett házaiban lakunk, s ablakaink az ön udvarára néz, a feltehetően erőteljes baromfiának a kora reggeli ébresztője zavar a pihenésben. Nagyon remélem, folytatja a névtelen, hogy kérésem meghallgatásra lel, és nem iel a hatóságokhoz folyamodnom! Az eredetiben nincs felkiáltás, jelét önkényesen ijesztettem a szöveghez. És ez még egy értelmes, nem átkozódó, kis nyelvhelyességi vétségektől fertőzött, de vállalható szöveg! Névtelet szerzőtől, de mifelénk ennek van hagyománya, megszoktuk. Az újságokhoz, közhivatalok vezetőihez ömlenek megállíthatatlanul a szörnyű hibáktól és gyázkodó fenyegetésektől terhelt levelek, érthetően névtelenül. Kemény elmarasztalást is kétkedőn utalnék feléjük, hiszen félnek is, meg ködnyítenek ül magukon. Kimondják, mindjárt jobb érzés utána. Minap a Híradóban szólnak, most három rövid hír következik, és csak jóval később lapkodtam a fejem, barnultam, mint szoktam. Tehát értesít a bájos bariton, hogy Nánolyban valami maffiózókat kaptak el. snitt, a Halley üstökös megmagyarázhatatlanul kifényesedett, ami azért lepte meg őket, mert ilyet csak 70 év múlva kéne csinálnia. snitt. Moskvában hat évtized után először visszaadnak a népnek egy órát, amit akkor elvettek, és azóta nyári időszámításban élnek, snitt, íme, a mi világunk, amelyről tudni lehet, világlapokból. Hát, aki nemi sokkal izgibb, mi történt már megint a Z. utcában? TI [ hO/\ /l/'LIjt VÁLLALKOZÁSSZERvíz víralkolásszervező és tanácsadó kft gazdasági társaságok alapítása privatizációs munkák levezetése befektetők, ötletek közvetítése menedzser-life tanácsadás KULCSRAKÉSZ VÁLLALKOZÁSOK árualapok, szolgáltatások közvetítése, keresése, ügynöklés magyar cégek képviselete külföldön külföldi cégek képviselete itthon EURÓPÁRA KITERJEDŐ KAPCSOLATOK vállalkozásának minden olyan megoldhatatlannak tűnő gondjával felkereshet, ahol segítségre van szüksége, kérjük, jegyezze meg, EZ EGY OLYAN HELY, AHOVA FORDULHAT . ★ Telefon: 56-598 it Telefax: 24-194 ity