Szegedi Napló, 1995. augusztus (1. évfolyam, 68-94. szám)

1995-08-26 / 90. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Sajnos a rájuk fordítható pénze­ket már nem ilyen könnyű glédába állítani. Legalábbis a korábbi ön­­kormányzati testület szerint így volt, ugyanis a tényleges lakóház-felújí­tásokat már vagy négy éve leállítot­ták - pénz hiányára hivatkozva - ebben a városban. Ám most jön a csoda: az új tes­tület mégis talált erre pénzt, s alig­hanem egyik legnépszerűbb dönté­sét hozta meg azzal, hogy el is kü­lönített a városi büdzsében jelen­tős összegeket arra a célra, hogy megrokkant házainkat reparáltassa. A jó gazda gondosságát sejteti az a tény is, hogy augusztus közepén az EKF Kft. berkein belül már meg is alakult egy hatfős csoport, amely egyeztetett ezeket a munkálatokat. Mint Kovács István, e csoport he­lyettes vezetője, a cég üzemi taná­csának elnöke elmondta, munká­jukat az önkormányzat által jóvá­hagyott címlista alapján végzik. A testület dönt hat arról, hogy mely házak kerüljenek a felújítandók kö­zé, majd ezt követően az ÉKF Kft. koordinálja a terveztetéstől a kivi­telezés legapróbb mozzanatáig a munkálatokat úgy, hogy a pályáza­tok nyerteseivel kötnek szerződése­ket a megvalósításra. - Szakember szemével nézve is annyira elhanyagolt állapotban van Szeged régiektől örökölt la­­kásvagyona? - kérdeztem Kovács urat, aki bizony eléggé elkeseredett arcot vágott, mintegy első reagálás­ként. - Tulajdonképpen néhány pilla­nat alatt fel tudnám sorolni azokat az épületeket, amelyek még jó jó ál­lapotban vannak. Mindössze né­hány komplett házfelújításon van túl a város Szeged központjában, míg a többiek állapotát jól jellemzi mondjuk az a baleset, amely nem is olyan régen épp a Kárász utcán keltett riadalmat. Egy épület tető­szintjéről díszítő elem zuhant az ut­cára, s csak a szerencsének köszön­hető, hogy nem történt komolyabb tragédia. Az elhasználódott eleme­ket eltávolítottuk, de ezzel a ház problémái nincsenek megoldva. Célunk az, hogy néhány éven belül ne ilyen esetektől legyen hangos a város, hanem elérjük, hogy az úgy­nevezett Lafara-ház vagy a Bábszín­ház épülete mellett még tucatnyit dicsérjenek a sikeres és látványos felújítások miatt. - De vannak olyan épületek is ebben a városban, amelyeket már nem lehet, meg nem is ér­demes felújítani. Régóta bontás­ra várnak. - Ez a munka is a mi feladata­ink közé tartozik. S e területen is tervezhető a változás - a megüre­sedett telkeket jó lenne a jövőben értékesítés helyett megtartani, s az ÉKF Kft. irányításával ott új ottho­nokat építeni a város számára, így a munkálatok várható haszna az önkormányzat kasszáját gyarapíta­ná, netán épp újabb és újabb fel­újítások finanszírozását lehetővé té­ve. - Igencsak derűs kép vázolódik itt most Szeged jövőjéről. A jelen­ben viszont, úgy tudom, olyan gondok is nyomorítják az Ön cé­gét, mint az önkényes lakásfogla­lók ügyei. - Sajnos, így igaz, nem kevés fá­radságot, s nem kevés pénzt ölünk abba, hogy megszabaduljunk a la­kásfoglalóktól. Be tudok számolni olyan esetről is, amikor egy ilyen kompánia eltávolítása után felújí­tottuk a szétvert, lelakott lakást, ám mire feleszméltünk, egy újabb csa­pat hordta szét az értékeket. Míg ko­rábban lehetőségünk volt arra, hogy az önkényeskedőket akár erőszak­kal is utcára tegyük, most a jog minden védelmével a pártjukra állt, csak jogerős ítélet után intézkedhe­tünk. Arra meg aztán várhat a vá­ros akár évekig is... - Sok ilyen megszállt lakás van most Szegedet­? -Az én hatáskörömben most 14 olyan ügy van, amely az önkénye­sen elfoglalt, illetve a jogutód nél­kül elhalt kategóriába tartozik. Ez utóbbi esetben is a városnak kell gondoskodni a felújításokról. Nos, a 14-es szám nagyobb hányada így üresen maradt lakások problémá­ja, vagyis a statisztika szerint akár még jó is lehetne a helyzet. De mint mondtam, a napi gyakorlat sokkal élesebben veti fel a gondokat. - S a napi gyakorlat említése­kor ne feledkezzünk meg a lakbér­hátralékról sem. Ha jól tudom, ez ügyben is Önöket terhelik a gon­dok. - Pontosan így van. A gondok pe­dig számszerűsíthetők. 21 millió forint elmaradást regisztrálhattunk ez év közepén. S hogy mikor látjuk ezeket a pénzeket? Sajnos a rend­kívül körülményes behajtási eljárás miatt csak kínkeservel jutunk jo­gos követeléseinkhez. Ez a megdöb­bentően magas szám viszont már Szeged lakóinak hétköznapi sze­génységét tükrözi. S ezen a lakóház­felújítások sem tudnak segíteni... BÁTYI ZOLTÁN Stukkót dobál a tető Egymás mellett, barátságban (Folytatás az 1. oldalról) amelyekben nemzetiségétől függetlenül, minden polgár jól érzi magát. Hiszen­ egymásra vagyunk utalva. Szirtes Gábor Pécsről egy igen érdekes ismertetést adott arról, miért tagja a többség a Társaság­nak? Mert fontosnak tartja a ba­rátság kifejezését, a tartózkodást a szélsőségektől. De nem bízik a civil politizálás erejében, ezért ez a célkitűzés nem is befolyá­solja belépésében. Viszont akár tetszik, akár se, a Társaság már a politizálás határára jutott je­lenlegi tevékenységével is. Igaz, nem vállalnak pártpolitikai elkö­telezettséget, sem kormányzati érdekkiszolgálást - állította Szirtes. De puszta létezésük és munkásságuk híre már maga is politizál. Mindenképpen változ­tatni kell viszont a jövőben a tag­ság összetételén a románság irá­nyában. Ezt a célkitűzést a Budapest­ről jött küldött is megerősítette, egyben a nagyobb nyilvánosságot sürgette a Társaság munkájával kapcsolatban. Mert a hétközna­pi nacionalizmus igenis erő, amelyet ellensúlyozni kell neve­léssel, közvetlen, eleven barát­sággal emberek, szomszédok között. Nagyon hangzatos a ki­jelentés: népi diplomácia. De tá­volról sem olyan könnyen meg­valósítható. Két bizottságot is választottak az első ülésen. Az egyik az úgy­nevezett gentleman-bizottság, mely afféle mentelmi ügyeket, esetleges erkölcsi konfliktusokat tárgyal - ha lesz ilyen -, elnöke Marian Caca Brassóból, a záró­nyilatkozatot szövegező bizottság tagjai pedig Iglói Zoltán elnök Pécsről és Kozma Mihály Sze­gedről. A Társaság a hétvégén is foly­tatja munkáját, vasárnap készí­tik el a zárónyilatkozatot. * Kedves, joviális arcú, fehér hajú bácsika Székelyudvar­helyről az ottani Nyugdíjas Ön­segélyező Pénztár elnöke, Finta Béla, 75 éves. A Magyar-Román Polgárfórum tagja, aki most el­jött Szegedre, és mint küldött, részt vesz a tanácskozáson.­­ 10550 nyugdíjas tagja van a pénztárnak városunkban, mert az emberek fontosnak tartják, hogy öregkorukban se essenek ki a társadalomból, hanem min­den lehető módon vegyenek részt a közösségek életében. Se­gítsék családjukat ha lehet, ak­kor önkormányzatukat is, de ne veszítsék el a fonalat régi mun­kahelyükhöz sem.­­ Megalakították Székelyud­varhelyen is a Magyar-Román Baráti Társaság filiáléját, ki­helyezett csoportját? - Igen, olyanokkal alakítottuk meg, akik még a régi időkből hit­ték és vallották, hogy együtt kell élnünk és dolgoznunk román­nak, magyarnak. Persze Udvar­hely sajátos helyzetben van, mert Székelyföld legmagyarabb városa 90 %-ban. Mégis arra tö­rekedtünk, hogy az ott élő romá­nokkal, akikkel gyermekkorunk­ban barátok voltunk, ha az el­telt idő éket is vert lelkünkbe, de ez múljon el, mint átmeneti rombolás. Maradjunk, legyünk ismét igaz barátok. Szolgálja kölcsönös megértésünket a nyelvtudás is, így tolmács nélkül beszélhetünk. Jelenleg 44 ta­gunk van. Tagjaink, barátaink hitet tesznek a napi életben a gyűlölködésmentes világ létezé­sének lehetőségéről. Amikor fel­állítottuk idén Balázs-napkor Orbán Balázs szobrát a főtéren, egy román polgár virágot hozott. És ezt nem felejtjük el. - Mit vár ettől a fórumtól? - Az eltelt öt év politikai vitáinak, olykor hisztérikus hangjainak elcsi­­tulását, a tapasztalatok leülepedé­sét. És remélem, a Társaság ezu­tán igazán a két ország polgárainak közössége lesz, s mi is helyet ka­punk a vezetésben, Romániából. (tráser) Finta Béla 1995. augusztus 26., szombat Miss Kutyamajomság A minap végre láttam élőben is - mármint a televízióban - Miss Hungaryt, alias Weinberger Ildikót. Hát persze, hogy aranyos! - mint minden tizen-huszonéves lány. Ezen egy szem megállapításért azon­ban még dehogy ragadtam volna írógépet. Ám az Objektív kábítóan jóképű Sváby András a Magyarország legszépét ostromló kérdései kö­zött feltette a világ legkézenfekvőbb, csinos hölgyekre vonatkozó fü­rkészetét: “Mi az, ami leginkább tűzbe hozza Önt?!..." Másfél, uszkve kettő másodperc gondolkodás után Miss Ildikó felragyogva válaszol: “Például egy kutyakiállítás... "Nem a férfiak, nem a barát­ja, nem, a kutyák. No, hát ehhez mondom én, hogyha anno, ifjúkoromban feltették volna nekem ugyanezt a kérdést a tűzről és martalékáról, csak oda­vágom, hogy a csögok! Ma finomabb és éppen romantikusabb miliő­ben nyitogálnak rajtam, akkor persze azt rebegem, hogy a szerelem. Na már most így negyven fele, nehogy azt higgyék, hogy másképp gon­dolom. Megint csak ugyanazt válaszolnám, legfeljebb az utóbbi tíz évben - ennyi ideje vagyok házas - szűkítve a kört, egyetlen csajt emlegetnék, a feleségem. S biztos vagyok benne, ha ő lenne Miss Hun­gary - aminek én már rég megválasztottam -, hasonlóan vélekedne. Jó, persze sok minden hozhatja lázba az embert, még az ifjút is, de amikor csak egyet lehet mondani, ráadásul Magyarország szépeként, s az éppen a kutyák, nekem sok, avagy éppenséggel nagyon kevés. Kutyamánia, kutyakórság, szép képzavarral kutyamajomság van terjedőben. Van jogom beleugatni, hisz' életem első harminc eszten­dőét falun, kertes családi házban töltöttem. Bodri, majd I. és H. Bojtár vau-vau-ja nélkül el sem tudtuk volna képzelni otthonunkat. Ám a szerepek világosak voltak, senki nem keverte össze a koreog­ráfiát. Az íratlan szabályok szerint: 1. A kutya nem tehette be a lá­bát a lakásba, mi sem az övébe! 2. Nem szerettük jobban, mint anyá­mat és apámat, ők meg bennünket, vagyis mi egymást! 1. Szolgált és védett, hűséggel­­ soha nem akart leszerelni tőlünk. 4. Tilos volt a smár, az együtthálás s a közös étkezés és zuhanyozás. 5. Mi azt et­tük, amit ettünk, ő azt ette, amit kapott. 6. Hagytuk, hogy a kutya kutya maradhasson. Most meg mi van? Az ember összeköltözött a kutyáival, mint he­gyi pásztor a birkákkal. Őkutyaságaikból - ha ily sikeresen folytat­ják emancipációnd­at - még háziurak, házi úrhölgyek lesznek. Már azok is. Nemcsak ismerőseimnél tapasztalom a hagyományos csa­ládmodell felbomlását, de nemrégiben egyik politikusunk hazaérke­zésekor láttam, hogy a kutyák, mint a maffiózók beszivárognak már a hatalom sáncai mögé is. A kamerák előtt az történt ugyanis, hogy a Bember az elibe siető családból az első meleg pillantást, az első hozzálépést, az első simogatást, az első ölelést a dakszlinak küldte. Aztán jöhetett a többi, feleség, gyerekek - de lehet, hogy fordított sorrendben. Egy sor nyaralásos gyermektelefon aligha kezdődik ma másképp: “Szia anyu, mit csinál Jockey?" Azt a kutyaúristenit! Hát, ennyit Miss Hungaryről, erkély Tévhitek az árak körül (Folytatás az 1. oldalról) hiszen hosszú távon a jelenlegi program nem gondolja végig a kö­vetkezményeket. Miklós Ferenc elmondta, hogy 25 éve a vándorgyűlések állandó kísérője egy-egy néyszabású kiál­lítás, amelynek célja a legújabb technikák és technológiák megis­mertetése a szakemberekkel. Fő feladatuknak tekintik, hogy kon­zerválják és életben tartsák a ma­gyar villamosiparban még megma­radt szellemi tőkét. Minden évben rendeznek egy kamarakiállítást és a vándorgyűlésekhez kapcsolódó­an egy újabb szabásút. Hétfőn, kedden Szegeden 32 kiállító mu­tatja be termékeit, a kiállítás mot­tója: a villamosenergia szolgálatá­ban. Dervarics Attila azzal zárta a saj­tótájékoztatót, hogy az MEE-nek és a DÉMÁSZ-nak hasonlóak a hosszú távú céljai. Valamilyen té­ves felmérés alapján elterjedt, hogy a háztartásokban a megemelt villamosenergia díj a rezsi 15 szá­zaléka, ők azonban egy kisebb felmé­rés alapján csak 3-4 százalékra tak­sálják ezt a költséget. Ezenkívül sze­retnének több tévhitet eloszlatni a DÉMÁSZ szolgáltatásai és árai körül. A vándorgyűlésről­ hétfőn reggel 9 órakor a szegedi Tisza Szálló emeleti tem­ében nyílik meg a villamosipari kiállítás, majd 10 órakor a város pol­gármestere köszönti a résztvevőket. Dervarics Attila a centenárium alkal­ mából tart megnyitó előadást, majd az Elektrotechnikai Alapítvány Kura­tóriumának elnöke átadja a diploma­terv és szakdolgozat pályázat díjait. 11 óra 20 perckor kezdődnek a szekció­ülések, amelyek témái: villamosener­­gia-ipari társaságok működése; stra­tégiák, célrendszerek, szervezeti fel­építések; a fogyasztók kezelése és be­folyásolása, marketing és PR a hazai áramszolgáltatásban. Kedden ugyan­itt és ugyanekkor a villamosenergia termelésének, elosztásának és fel­­használásának korszerű eszközeiről és azok gazdaságosságáról hangzanak el előadások. M.V.

Next