Szegedi Napló, 1895. július (18. évfolyam, 157-182. szám)
1895-07-02 / 157. szám
Kedd, julius 2.1816. Egyes szám ára 5 kr. Mil. tvfolyam 157 szik. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egesi évre 14 frt — kr. i Negyedévre 3 frt 50 kr. Félévre . 7 frt — kr. Egy hóra ■ 1 frt 20 kr. SZERKESZTOSÉGES KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza, Pfann-féle ház, 21. sz. Bérmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt hírjegyzék szerint számit. Jogosulatlan kérdés: Szeged, Julius 1. Megint fölszinre hozta a függetlenségi és 48-118 párt ügyét az a nyilt levél, melyet Meszlényi Lajos intézett a képviselőtársához és rokonához, de elsősorban a Kossuth Lajos fiához, Kossuth Ferenczhez, kérdezve tőle, el van-e határozva föltétlenül arra, hogy minden eszközzel, tehetségével, erejével és akaratával egy zászló alá gyűjtse mindazokat e hazában, kik Magyarország önállóságáért küzdenek. Kezdjük mindjárt azont, hogy a kérdés nem jogosult és hogy legkevésbé az, a Meszlényi Lajos részéről, aki első magyarországi körútján kísérője volt Kossuth Ferencznek és nagyon jól tudja, mik voltak ennek az útnak vezérelvei, mik voltak a czéljai és minő szellemben nyilatkozott Kossuth Ferencz a nép előtt, mely mindenütt tömegesen megjelent a fogadtatására és lelkesen ünnepelte éppen azt a határozottan kifejezett törekvését, hogy egy hatalmas táborban akarja egyesíteni azokat, kik a haza függetlenségéért harczolnak. És Kossuth Ferencz nem változott azóta semmiben, nem változtak a czéljai és a törekvései sem. Megfordítva, éppen Meszlényiék változtak annyiban, hogy megingatták a párt egységes vezetését és bizalmatlankodással, hatalmi aspirácziókkal lőnek Justh Gyula ellen, aki pedig fényesen beszélt a párt vezetőjének éppen az által, mert korrekt, rokonszenves egyéniségével útjában állott a személyes ellentétek kiélesedésének Minden nehézség nélkül megmaradhatott volna a párt együtt, ha Ugronék nem forszíroznak jogosulatlan külön hatáskört azoknak, akik visszajöttek a pártba, miután már nem is egy, de két ízben zavart okoztak abban a kisebb és nagyobb csoportok szerint való kilépés által. A külön hatáskör kiszorításának ez a kísérlete méltán keltett gyanút annyival inkább, mert éppen a kerületekben megindítandó mozgalom vezetését akarta magához ragadni Ugrón, aki pedig legkevésbé hivatkozhatott és hivatkozhatik arra, hogy tevékenyebb, gondosabb, agilisebb lesz, mint Justh Gyula vagy bárki más, mert az Ugrón lagitja azt igazolja, hogy ő csak ötletszerűseg és szórványosan megy bele a mozgalmakba és hiányzik nála a következetes kitartás és szívósság, amely nélkül nem lehet eredményeket elérni. Furcsa dolog az azért nagyon, mikor még most is olyba tüntetik föl a helyzetet az Ugrón hivei és azok között Meszlényi Lajos, mintha Ők és csakis Ők akarták volna megóvni és biztosítani a párt egységét. Hiszen folyvást ellene törtek ennek az egységnek szóval és írásban, kezdve a Justh-csoport kiválásakor közreadott híres manifesztumon és tovább a lapjuk czikkeiben, melyekben valóságos vadászatot tartottak a Justhoz tartozó képviselőkre és nem kímélték magát Kossuth Ferenczet sem, akihez most Meszlényi Lajos a maga békés nyílt levelét intézi — az egység érdekében. Mindenesetre az az első kérdés, vájjon Meszlényi csak a saját nevében szól-e, vagy az Ugronék nevében is. Ha föltesszük, hogy a nyílt levélnek a „Magyarország“-ban való közreadása, mégpedig minden észrevétel vagy megjegyzés nélkül való közreadása ezt jelenti, a dolognak kétségkívül súlya van a pártnak bizony meglehetősen élére állított viszonyai között, melyeken így is, úgy is változtatni kell, tudniillik akkor is, ha Ugronék igazán kaphatók a személyes ellentétek kiegyenlítésére, akkor is, ha nem kaphatók, mert ez esetben az Ugronék kerületeihez szólana Kossuth Ferencz, valószínűleg nem eredménytelenül. Már hogy ennek a sejtelme befolyásolta-e Meszlényi Lajost a nyilt levelének írásában és mennyire befolyá."Hdta, azt most ne kutassuk tovább, mikor tagadhatatlanul sokak helyeslésével találkozik a közeledés ténye és amikor azt kell hinni, hogy főleg a Kecskeméten történtek után ily irányú levelet abban a táborban csak a jobb és hazafiasabb belátás sugallhat és az a tapasztalás, miszerint maga a függetlenségi polgárság elégedetlenül nézi a párt tagjai közti, áldatlan versengést, melynek okozójául természetesen nem tekintheti Kossuth Ferenczet. A kecskeméti nyilatkozatok egyik szereplője , Eötvös Károly ellen még mindig éles hang tör ugyan elő Meszlényi leveléből és még mindig emelkedik ugyan ez az úr, akinek püspök rokona van, a polgári házasság kötelező fórumjának helytelenségéről, de amit a párt egyesülésének szükségéről és indokoltságáról mond, abban kétségtelenül igaza van és — ami igen — igen jellemző — abban csak ismételi azokat az érveket, melyeket a pártbomlásnak veszedelméről épp a Justh csoportot támogató fővárosi és vidéki függetlenségi sajtó írt meg és ír hónapok óta nagy nyomatékkal és nem szűnve meg hangsúlyozni, hogy a függetlenségi eszmének szolgálata nem szabadalmuk azoknak, kik mint az országgyűlési függetlenségi párt, vagy helyesebben: pártok tagjai a mandátumokat bírják, hanem hogy legközelebb ismét a polgárság rendelkezik a mandátumok fölött és hogy azokat nem az Eötvös Károly, Ugron Gábor, Polonyi Géza és a többiek barátaira vagy ellenségeire fogja bízni, de a haza ügyének barátaira és a közös ügy ellenségére. Nyilvánvaló ebből, hogy — nevezzük most így — a Meszlényi táborának nagy oka van keresni a párt egyesülését, amelyet jó hazafi nem ellenezhet, csak helyeselhet és elősegíthet. És helyesek, elfogadhatók a Meszlényi föltételei is, hogy szűnjék az intrikusok szerepe és hogy semmisíttessék meg erős kézzel, a Kossuth Ferencz erős keze által a testvérharcz, az egyéni hiúság és a gyűlölet. Ha valóban ez a föltétel, természetesen semmi értelme sincs annak, mikor Meszlényi arra biztatja Kossuthot, válasszon, hogy a harczot akarja-e vagy a békét. Egy perczig sem volt kétséges, hogy Kossuth Ferencz a békét akarja a párttal és annak minden tagjával és hogy a harczot csak azok ellen akarja, akik ellenségei a haza függetlenségének. Semmi szükség sem volt újabb nyilt levelekre, hogy ez tisztába hozassák, mert ez tisztába volt hozva régen és mindenesetre ennek ad kifejezést az is, hogy Kossuth Ferencz röviden válaszol a Meszlényi levelére és hogy nem bocsátkozik fölösleges ismétlésekbe, hanem megerősíti a pártegyesülés szükségét és kitér a másokra vonatkozó személyeskedés elöl is éppen azon érdekből, melyet Meszlényi is hangoztat, de amely ellen már a nyílt levelében is vét egy kicsit. Kossuth Fererencz világos és félre nem érthető választ ad a Meszlényi nyílt levelére. Azt mondja : „Októberben az egyházpolitikai törvények életbe lépnek; letűnik a szőnyegről az a kérdés, mely pártunkat szétrobbantotta , következik talán oly kérdés, melyben a párt feltétlenül egyetért, de ha nem is, eltűnik legalább a viszály mindennapi oka, és akkor kötelessége lesz a párthíveknek elfeledni mindent és csak arra gondolni, hogy az önuralom s a személyes szenvedélyek leküzdése oly áldozatok, amelyeket a hazáért s a függetlenség szentélyéért meg kell, hogy hozzon minden ember. A pártegységnek létre kell jönnie az elvek alapján; lehetetlenné kell tenni azt a jövőre nézve, hogy a pártban