Szegedi Napló, 1895. december (18. évfolyam, 287-309. szám)

1895-12-01 / 287. szám

Szeged, vasárnap Szengedi Napló, 1895. deczember­­ 287 sz. amely szerint a kamara helyiségeit képezik egy tágas és kivitelben díszes gyülésterem, egy könyvtár terem, egy elnöki, titkári, m­ásodtitkári szoba, egy irodaterem, a meg­felelő mellékhelyiségek és még egy nagy te­rem a kamarai kerület ipari és keres­kedelmi házi múzeumának el­helyezésére.­­ A titkári lakás öt szobából és mellékhelyiségekből, a szolgai lakás két szobából és mellékhelyiségekből áll, míg az épület alagsorán kiadásra szánt raktárhelyi­ségek lesznek előállítandók. Az építkezés pénzügyi tervét az el­nökség abban terjeszti elő, hogy a szék­háznak mintegy 45000 írtban előirányzott költségeire fordítassék a kamarának a mai napon 14594 frt 08 krt tevő készpénzva­gyonából 12500 írt, a kamar­ai tisztviselők mai napon 12432 frt 05 krral rendelkező és a jövő év elején csupán a kamara költ­­ségvetésileg fedezett hozzájárulásaiból mint­egy 1350 írttal szaporodó nyugdíjalapjából kölcsönveendő 12.500 írt, a fenmaradó összeg pedig kedvező kölcsönből fedeztes­sék, melynek visszafizetését a kamara folyó jövedelmének azon fölöslegéből fogja telje­síteni, amelyekből a nem változó 3% illeték­kulcs állandó megtartásával eddig is 15 ezer forintot sikerült öt év alatt meg­­takarítania a mellett, hogy évi 2500 írttal dotált tekintélyes nyugdíjalapot létesített és hogy jelentékeny összegeket fordított ipari és kereskedelmi czélokra és 2500 írttal já­rult csupán a szegedi fa- és fémipari szak­iskola berendezési költségeihez, melynek fenntartására is évi 2000 írtban megállapí­tott hozzájárulást szolgáltat. Az elnökség előterjesztése szerint a szegedi kamara ezen pénzügyi viszonyai között bízvást követheti az eszéki, raiskolczi, pécsi és kolozsvári kamarák példáját, me­lyek az intézmény jelentőségéhez méltó otthont teremtettek maguknak és meg kell ezt tennie annyival inkább, mert jelenlegi helyiségei már is szükek és alkalmatlanok és nyert a kamarának, szükségleteihez mért bérhelyiségekben való elhelyezése alig igé­nyelne kevesebb költséget, mint az a ka­matkiadás és kamatveszteség, mely az építkezésre fölveendő kölcsönök és igénybe­veendő tőke után föl fog merülni a követ­kezőkben. a) A nyugdíjalapból kölcsönveendő 12500 frt, 4% kamatja 500 frt. b) Az ezen­túl felveendő 20000 frt. törlesztési kölcsön 5Vago­­nnuitása 1250 frt. c) A kama­t vagyo­nából beruházandó 12500 frt első kamat­­jövedelme 480 frt. Összesen 2230 frt. Miután a kamara helyiségei után a lakbér ezidőszerint 800 frtot, a titkárnak a természetben való lakáskiszolgáltatással eleső lakbér-illetménye 400 frtot tesz és az építendő székház alagsorán rendelkezésre maradó helyiségek évi 200 írtban minden valószínűség szerint értékesíthetők lesznek, a kamara évi többlet­kiadása 830 írtban mutatkozik a jelenlegi költséghez képest, melynek eme­ledése azonban a kamara helyiség-szükségletei folytán úgy is bekö­vetkeznék, nem is szólva a kerületi házi múzeum létesítéséről, melynek méltó elhe­lyezése bérelt lakásokban alig volna lehet­séges, továbbá arról, hogy a törlesztések teljesítése által a kamara jelentékeny va­gyont is szerez. Mindezekre való tekintette­l az elnök­ség, fönntartván, hogy az építkezésre fölv­e­­endő kölcsönök törlesztésére vonatkozólag annak idején külön előterjesztést tesz, java­solja a teljes ülésnek, hogy: 1) Határozza el, hogy mintegy 45000 frt. költséggel, az ezennel létesíteni elhatá­rozott kerületi házi múzeum befo­gadására is alkalmas díszes kamarai székhá­zat épít a Vörösmarty és Deák­ Ferencz utczák sarkán levő telken, és hatalmazza föl az elnökséget, hogy e teleknek ingyen való átengedését kérje Szeged szab. kir. városától, oly kötelezettséggel, hogy azon két éven belül az építkezést befejezi. 2) Hatalmazza föl a teljes ülés az el­nökséget, hogy a közölt építkezési programm keretében, a székház terveinek elkészítésé­ről gondoskodik. 3) Hatalmazza föl a teljes ülés az el­nökséget, hogy a székház építés czéljaira a a jelzett kölcsönöket fölvegye és a kamara készpénz vagyonát fölhasználja. 4) Hatalmazza föl az elnökséget arra, hogy a kereskedelemügyi minisztertől a ka­mara ezen határozatainak, az építési és pénzügyi terveknek jóváhagyását kérje és hogy e jóváhagyás kinyerése után, a ka­mara által kiküldendő építési bizottsággal egyetértőleg, a székház építésének keresz­tülviteléről gondoskodjék. A teljes ülés az elnökség e javaslatait egyhangúlag elfogadta, azt akarja a fél, hogy a harczban is megbe­csültessék az ellen által. Mert, mint Magyar­­országon általánosan állittatik, minden botnak két vége van s nem tudni, nem-e jár úgy a néppárt, amint az a boldogult török, a ki Zrinyi sirjára lőtt s megölte a visszapattanó golyó. Nem kellene ezt a politikai csatát, ha már épen belementek, ily alattomos, jezsuita módon csinálni itt, az egyenes lelkű emberek országában. Látni kellene, ki van hát az álarcz mögött. Azonban ezt ne várjuk. Azok nem jön­nek elő. A fekete kabinet el van bújva, és sánczkarok gyanánt maga elé állítja a kicsi embereket. Kétségtelen, hogy nem rossz ötlet; az orosz hadseregben is voltak megje­lölt ezredek, a­melyeket rohamok alkalmával arra használtak, hogy holttesteikkel betömjék a vízárkokat — de kérdés, hogy ezen a vitán a mai modern világ nem-e lát teljesen ke­resztül ? ^ * * Ennek daczára valószínűnek,tartom, hogy e kiáltványok, e szerkesztmények bizonyos kö­zönséget mégis hódítanak maguknak. A világ kitanulhatlan s valamennyien érthetetlen for­maságokban leledzünk. Amint kabátjainkra hátul is gombot varratunk, ahol a gombra szükség nincsen, akként sorozunk gondola­taink közé eszméket, melyek szükségességét, logikus voltát ki sem tudná igazolni. Abban az amerikai háborúban a jenki, akit sivárságáért, pénzszerzésének módjáért, s azon módjáért, melylyel csizmás lábait az asztalra rakja, megszoktunk vetni, teljes négy esztendeig küzdött. Olvashatatlan milliókba s félmillió amerikai életébe került, amíg ki tudták vívni, hogy a saját tulajdon rabszol­gáik, a­kik eddig ingyen dolgoztak, ezentúl pénzért dolgozzanak nekik. Négy évig hagyta ott gyárait, pamutül­tetvényeit, boltját, bankirodáját a jenki s ve­szekedett, míg bírt győzni, s négy év lefor­gása előtt nem bírt győzni, mert, mint meg van írva, hogy a rabszolgák jó része, akiknek szabadságáért az észak küzdött, a déli ellen­párt szolgálatában állott. Ez igazolja legjobban, hogy a fölvilágo­­sult Amerika sem nélkülözi teljesen a butá­kat, de hiszen jól van ez így, mert ha buták nem volnának, miként lehetne tudni, hogy eszes emberek is vannak a világon. * Annyi azonban kétségtelen, hogy az ilyen harczmodor, amit a r. kath. kabinet rendez­­tet az ő egyoldalú tudása közharczosaival, nemcsak ellenszenvet ébreszt a modern em­berben, de szinte kihívja maga ellen annak minden érzését. Ez a modor sehogysem állja meg a helyét s ez a modor a leghathatósabb eszköz arra, hogy a fölvilágosodottság diada­lát előbbre segítse. Ez a csodaterv csodálatosan túlzott s minden szemlélőre bántó benyomást gyakorol. A politika , politika — mondta egykor Mazarin bibornok s Mazarin urat hiányos ázsiai nyelvünkre fordítva, bízvást elmondhatjuk, hogy a vallás sem más, mint vallás. Az em­ber bizonyos vallásban van, nem meggyőző­désből, amely pedig minden tettét kellene, hogy vezérelje az embernek, hanem mert abba adták csecsemő korában. Az­­emberből igy leszen protestáns, vagy duchoborcz, katholikus vagy mohamedán, anglikánus, vagy confuczianus, siita vagy buddhista. Ez igy van s akármit beszél százezer dogma, ez igy volt s igy lesz. Az ember még mit sem tud arról, hogy a világon van, midőn már valamely vallásba beleavatják s miután a kérdéses férfiú szavakban akkor még nem tudja kifejezni az óhajait, helyette a bába­asszony mond szokatlan erélylyel ellene az ördögnek. Ebbe azután beleéli magát. A beleélés módjától, a neveléstől s a benső szubjektív érzésektől függ, ki mennyire leszen vallásos. Ebben azután ismét a forma határoz, mert bizonyos, hogy egy vallásért harczoló tábor­nok, aki káromkodva vezeti győzelmes ütkö­zetre katonáit, többet használ az ügynek, mint aki fegyverét eldobva imádkozik. Sok összevissza beszéd ez ugy­e tisztelt együttérző közönség ? Biz igen. De hát ez már egyszer igy van. Kihivattunk s ki kellett állnunk. El kell mondanunk véleményeinket. Reformok a honvédségnél. (Altiszti állomány fölemelése. Két éves folytonos szolgálat. Reformok­­ a kerületi parancsnokságoknál, a hadi iskolákban, a jövő évi fegyvergyakorlatokban. Uj huszár-lovardák.­ — Saját tudósítónktól — Szeged, november 30. Nagyszabású változások terveztetnek a minisztériumban a honvédségnél a jövő évre. A tervezetek már keresztül mentek a tanácskozáson és a közel­jövőben végre­hajtatnak. Legfontosabb ezek közt a tiszti állomány szaporítása, úgy a gyalogos, mint a lovassági csapatoknál, to­vtábbá a legénységi szolgálat idejének megváltoztatása olyfor­­mán, hogy a jövő évi október hó 1-től kezdve az összes honvédgyalog­sági ujonczok bevonulnak és 2 éven át folyton tényleges szolgálatban maradn­ak. Ez a az újítás a honvédség sikeresebb kiképzését czélozza és mintha annak a szóbeszédnek adna igazat, magy az őszi fegyvergyakorlatok után a királynak a honvédség kiképzéséről állítólag tett nyilat­kozatáról szólott. A nagyfontosságú honvédségi változá­sokat, megelőzve a budapesti lapokat — tudósítónk a következőkben közli velünk teljesen megbízható helyről .

Next