Szegedi Napló, 1896. november (19. évfolyam, 263-287. szám)
1896-11-01 / 263. szám
263. sz. Szeged, vasárnap ezt, jeléül annak, hogy a költségelőirányzattal hosszabb ideig és alaposan akarnak foglalkozni. Sokan zúgolódtak, hogy a költségelőirányzatot a közgyűlés előtt két nappal kézbesítették a tövényhatósági tagoknak, úgy hogy azt kellőkép át sem tanulmányozhatták. De ez bizony, valljuk meg, csak aféle komolykodás. A főjegyző szentül meg van győződve, hogy azt a nagy kötetszámot úgy sem tanulmányozta volna senki. ♦ Imay"József, Tóth Gyula, Tóth János, Tóth Mihály dr., Tóth Pál, Totzer Ferencz, Vajda J. Füilöp, Vajda Sándor, Varga Ferencz, Vasa Károly, Várnay Lipót, Vöneky Pál, Weiner Miksa, Winkler József köztörvényhatósági bizottsági tagok. A tápéi komp, László Gyula gazdasági tanácsnok előterjeszti, hogy a tanács azt javasolja, hogy a tápéi kompot, melyről korábban Csongrádmegye részére lemondott, tartsa meg és házilag kezelje. A közgyűlés a tanács előterjesztést elfogadta. A tápéi rév vámszedési tarifája. László Gyula gazdasági tanácsnok: A városnak a tápéi révben gyakorolható vámszedési joga ez év végén lejár. Azon tanácsi javaslatot terjeszti elő, hogy a közgyűlés a következő három évre emelje föl a vámszedési tarifát, hogy legalább a kiadások megközelitően megtérüljenek s a közgyűlés a tarifa emelését a kereskedelmi minisztertől kérelmezze. Pillich Kálmán : Nem fogadja el a tanácsi javaslatot. Emlékezteti a tanácsot arra, hogy két év előtt azt indítványozta, hogy két kompot állítsanak föl. Indítványát elvileg elfogadták, de nem vitték keresztül, holott a puszta hírre is, hogy jó közlekedési eszközök lesznek, emelkedett a tápéi földek bérjövedelme. Nem az a kérdés, hogy a kompra kiadott összeg megtérüljön, hanem az a fontos hogy az olcsó és jó közlekedési eszközök révén a városnak másik oldalán levő 4000 hold földjének bérjövedelme emelkedjék. Nem fogadja el a tanácsi javaslatot. Szobszka Vilmos: Azt javasolja, hogy kivétel nélkül mindenki fizessen mérsékelt vámszedési díjat. Obláth Lipót: Nem barátja a tarifafölemelésnek, mert ez a földek bérösszegén megbosszulja magát. A tápéi komp azért kerül oly sokba, mert a város a vámszedéssel egy egész személyzetet foglalkoztat. Indítványozza, hogy a város a vámszedési jogot adja bérbe olyan alacsony árért, mint amilyenben most van: tesznek egy nagyító üveget, ahol a golyó bement, meg a búbjához, ahol kijött: egész rendes tábori látcső lesz a fejéből. De a Varga No. II. humora nyomán semmi nevetés nem fakad. Inkább szomorú és nagy csönd terjeng szét a szoba fiatal legényei között. Lám, ő igy elhalt és holnap már nem rukkol ki többet. Meg van merevedve, meghalt, a puskája is véres s ezt reggel valamelyiknek ki kell tisztítani. Lent az udvar nagyszemü kavicsán kardcsörgés van. Jön a napos tiszt, meg az orvos. Az utóbbi mérges, mert a hajnali álom a legjobb, abból fölkelteni az embert nem illik s ennélfogva némi szakkermenteket emleget. Szava halotti beszéd gyanánt hallatszik föl a tetemhez. László Gyula tanácsnok tagadja, hogy a város jövedelmi forrásnak tekintette a tápéi kompot. A külön komp létesítését nem pártolja. Elismeri, hogy a vámszedés kezelésével megbízott személyzet költségbe kerül, de egy törvényhatóságnak a vámszedési jog kezelése mindig többe kerül, mint magánembernek, mivel ellenőrt is kell tartania. A közgyűlés többsége a tanács javaslatát fogadta el szavazás útján. László Gyula tanácsnok előterjeszti, hogy az országos raktárházak részvénytársasága arra kéri a közgyűlést, hogy a várossal kötött szerződését helyesen úgy magyarázza, hogy a czimére érkezett és általa továbbított áruk után városi fogyasztási illetéket és kövezetvámot ne fizessen a társaság, akár beraktározza az árut, akár beraktározatlanul továbbítja. Szekerke fölolvassa az említett szerződést. László Gyula tanácsnok: Mivel a részvénytársaság azt panaszolja, hogy a város jogtalanul szedette a vámot, a tanács részéről javasolja, hogy a közgyűlés oldja föl a kövezetvám ügyében hozott tanácsi határozatot és a részvénytársaságot utasítsa a bírósághoz. Lábdy Antal pártolja a részvénytársaság kérelmét, mert a szerződés intenciója is az volt, hogy minden a társaság által közvetített áru vám és fogyasztási illeték alól mentes legyen. De ezt kívánja az ipar és kereskedelem istápolása is. Csere Ede dr. Itt jogtalan vámszedésről panaszkodik a társaság, tehát a kihágás bírósághoz utasítandó, de joga van a közgyűléshez külön folyamodni a szerződésnek reá kedvező értelemben magyarázása iránt. Balassa Ármin Dr. A társaság kérelmét formailag és lényegileg is helyesnek tartja. Szobodka Vilmos : Ha másfél krajczárral drágítjuk az átmeneti forgalmat, azt sújtjuk, aki gabonáját eladja. Húsz év óta sülyedt a gabonakereskedelem s még ez évben vett némi lendületet a szegedi piacon. A részvénytársaság kérelmét jogosnak tartja. A közgyűlés82 szó ellenében 49 szavazattal a tanácsi javaslatot fogadta el, pedig múzeummá alakítják, s csak a siri csend, melyet a távoli város zaja s a tenger moraja is csak alig zavar, emlékeztetik az embert, hogy hol jár. A Vezúv gyengén világító veres füstje közé egyszerre sötét füstgomoly vegyült, mely felé sietve, a »Tempio di Crematione«-hoz értem. Fekete márvány oszlopos előcsarnokában gyengén villágitó csillár nyugtalan fényénél csak egy görnyedt fekete férfi alakot láttam a kőpadon, miután sem a pap, sem a gyászkiséret nem várja meg az elégetés végét. Jó szó s jó pénz a kemencze nyilasához juttatott, melynek már vörös izzó falai közé ép akkor tolták be a vasrácson fekvő, lepellel borított holtat. A légszeszcsövek háromszáz lángnyelve villámgyorsan perzselte le a szemfödőt s egy ifjú nő gyönyörű teste tűnt elő e rémes világításnál, félig csukott ajakkal s nyílt, a lángokban perzselődő szőke hajjal. Borzadálylyal fordultam el e mindinkább szenesedő alaktól, s mire ismét be mertem nézni a zöld üvegü nyíláson, már az őr seperte össze eme maroknyi szép fehér csonttörmeléket, mi a kemencze aljában maradni szokott, s egy ezüst urnába rakva, kivitte azon irattal együtt, a mit annak kell aláírni, aki a »földi maradványokat« átveszi. A folyosón végig haladva, elmesélte, hogy egy ifjú franczia nő volt ez, ki nászúton halt meg lázban. Ingadozó léptekkel jött elénk a fekete alak, s csak most láttam mily daliás szép férfi. Remegő kezekkel, zokogva nyúlt az asztalon álló urna felé, s térdre roskadva borult föléje. Hosszú várakozás után végre kinyitotta a fedelét s bele tekintett E pilanatban kihullott kezébe a kehely, s halántékaihoz kapva erős bőgéssel hanyatt vágódott a márvány, padozaton. A közgyűlésről a következő tudósítás számol be : Elnök : Pálfy Ferencz polgármester. Jegyző : Tóth Pál dr. főjegyző. Jelen voltak : Rainer József főkapitány, dr. Lázár György h. polgármester, László Gyula, Zombory Antal, Pálfy Viktor, dr. Fodor Károly tanácsnokok, Endrényi Antal árvaszéki elnök, Kelemen Antal árvaszéki ülnök, dr. Faragó Odön t. főorvos, Tóth Mihály főmérnök, Farka János főszámvevő, Szendrey Pál aljegyző, Szekerke Lajos aljegyző, Szeles Kálmán alügyész, Balogh József közgyám, Huszka Lajos alszámvevő, Várady Jenő könyvvivő, Babarczy József, dr. Balassa Ármin, Balogh Ferencz, Bába Sándor, Bokor Adolf, Bokor Pál, Brauswetter János, Burger Alajos, Csányi János, Csere Ede dr., Csonka Ferencz Fenyvessy Jenő, Fodor István, Gál Ferencz id., Gál Ferencz ifj., Gál János, Gál Kálmán, Grasselly László, Gulyás Ferencz, Hodossy Lajos dr., Jászay Géza, Katona András, Kertész Sándor, Kis Arnold, Kis Gyula, Kis Károly, Koszó István dr., Kovács István, Kovács János, Kreybig Károly, Kulinyi Zsigmond, Lábdy Antal, Magyar Gábor, Magyar Miksa, Marosi Mór, Mayer Jenő, Obláth Lipót, Pap Sándor, Pulch Kálmán Pocsátkó Károly, Politzer Sándor, Rátz Ferencz, Reiner Mór dr., Rigó Endre dr., Rosenberg Mihály, Rózsa Béla, Salamon Zsigmond, Schütz János, Schwarcz Emánuel, Seismann Mór, Szarvady Lajos, Szécsi István ifj. Szécsi Márton, Szivessy László dr., Szobonya Kálmán, Szobotka Vilmos, Tápai János, Temesvári István, Thoeles, ami annak idején a káplár fegyverében is ázott. A hold a szélső ablakon utolsót köszön s fehér világossága lassan halad ki a szobából. Mindenki alszik és csak nagy, hosszú lélekzetvételek hallhatók. A griffmadárral ismerős torony a három fertály kettőről tesz tanúságot, idebenn a szobában pedig egy lélek nagy útra készülődik. Biz nem nézheti tükörből miként illeszsze halántékához a revolvert, amit ezt gavallérok teszik, hanem inkább borzasztó csendben kell történnie az egésznek, hogy senki semmit észre ne vegyen. A puska kissé esetlen szerszám az ilyen dolgokhoz, bár az megint bizonyos, hogy nem nagyon kell ismételgetni. Hanem azért csak csend és figyelem. Mereven kell feküdni, a csövet jól odaszorítani a nyak alá. Most hirtelen egy nagy dörrenés. Mindenki fölriad és az ágy vasába üti a fejét. Kevés puskaporszag van, valamint a zuhanás is hallható, amint a test lefordult az ágyról. Ugrik a napos és szalad az inspekcziós a lámpával és nézik most már valahányan. Biz ennek vége van végképp. Közeli szobák népe is oda csődül. Az mondja Mikael Varga No. II.: — úgy nézem, ennek volt legfölül a szabadságos könyve. Leghamarabb kikapta Sovány, lefogyott ujonczok meredten bámulnak a testre. Az este még kipuczolta a csizmáját. Minek puczolta ki, minek? — Látják bentek — adja ismét fel a szót Varga No. II., a regrutákhoz intézvén tanító szavait — ha most ennek a nyakához Szegedi Napló. i' 4-I • 1 ' j (u aiií-X ii. (, f’•Tf»T¥ rrT TI n r r t't i A ntüzes asszony“ csókja. Örökbe kapott rég bevett szokásom, hogy ha utazásaim alatt idegen városba érek, első utam a temető, s bizony sokszor a halottak tanyája szebb, mint azon város, melynek kiegészítő része. Különösen Itáliában, ahol a temető részére a legszebb helyet válogatják ki s több gondot s anyagot fordítanak rá, mint a városra, hol a szobrászat és kertészet jórészt a temetőnek dolgozik. Egy holdfényes est Nápoly temetőjén az »ezeregy éj« részlete. Domblejtőjén terasszokban emelkedő pikák és cyprusok fekete lombjai közt kísértetiesen fehérlenek a márványszobrok, keresztek százai, s a mauzóleumok kupolái mint sötét colassok nyúlnak a csillagos égbe. A vadon növő leanderbokrok ezer virágának bóditó illata s a tenger felőli langyos sós szellő édenkertté varázsolja e helyet, a szobrászat és érczöntészet remekművei 1896. november 1.