Szegedi Napló, 1896. december (19. évfolyam, 288-311. szám)

1896-12-01 / 288. szám

Kedd, deczember 1.1896. Egyes szám­ára 5 kr. XIX. évfolyam. 288. szám. SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI AR: FELELŐS SZERKESZTŐ: HIRDETÉSEKET í1 frt — kr. 1 Negyedévre 3 frt 50 kr. 7 frt — kr. 1 Egy hóra . 1 frt 20 kr. KULINYI ZSIGMOND. és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt árjegyzék szerint számít. Egész évre Félévre . Nemzeti kívánalmak. Szeged, november SO. A magyar nemzetnek, mint a mo­narchia felének, a kiegyezés óta foly­ton vannak kielégítetlen nemzeti kí­­vánalmai. Kívánja a magyar udvar­tartást, a királynak az országban való tartózkodását, a magyar zászló meg­becsülését, a magyar nyelv használa­tát a hadseregben, a magyar tannyelvű katonai iskolát, a honvédség kiegészí­tését önállóan működhető hadsereggé. Kiván még sok egyebet, de soha sem többet, mint amennyit kívánni joga van s ennek daczára e kívánalmakból eddig nem lett semmi, ami pedig lett, mint a magyar „udvartartás“ az által, hogy a budai várba várkapitányt s egy magyar udvarnagyot neveztek ki, éppen csak mézes madzagnak mond­ható, ajándékul azoknak, akik ilyes­mivel és ennyivel a maguk túllojalitá­­sában­ beérik. A többi jogos kívánság pedig ki­elégítetlen. Az egyre másra következő kormányok mind ígérnek fűt-fát, azon­ban nem tesznek, mint a mostani sem tesz. A dolog sajnos, nagyon is ért­hető. Hogy hatalmi állásában a mi­niszter megmaradhasson, nem szabad olyant kívánnia, amely miatt megha­ragudnának reá Bécsben és ilyfoormán aztán nem is kíván, de még csak kérni sem mer semmit. A nagyhatalmú bécsi urak elébe hátgörbítéssel kell járulni, hogy meg ne haragudjanak, így aztán marad a gyáva és meg­hunyászkodó módszer következtében minden a régiben. Nézzünk csak széj­jel. A hadseregben nem nyelv a mi nyelvünk, a hadsereghez mi csak az anyagot és a pénzt adjuk. A nyelv ném­et, a zászló feketesárga s ezen zászló alatt megy harczba a magyar katona. Külföldi képviseletünk teljesen német. Nagykövet, kiskövet, főkonzul, alkonzul mind német, pecsétje a két­fejű sas és megesett, hogy egy ma­gyart, aki németül nem tudott, kita­szítottak a konzuli hivatalból, ahova iratait láttamoztatni ment. Abból a hi­vatalból, amelynek fenntartásához a kvóta arányában mi adjuk a pénzt s amely hivatal nem Ausztriáé, hanem Ausztria és Magyarországé. De így jut ■sásból is kifejezésre az osztrák szel­lem. A honvédség és a csendőrség al­tisztjei feketesárga kardbojtot horda­nak, a tisztek azonfelül a kétfejű sast is rajta. A honvéd szárnysegéd szál­­feketesárga, ugyanilyen zászló van a tábornak sátrán a táborban. Magyar tannyelvű katonai iskolánk nincs. Boszniát és Herczegovinát ma­gyar pénzen s a legnagyobb részt ma­gyar véráldozattal foglalván el, néme­tül kormányozzák. Német az egész udvartartás és a feketesárga zászló ott leng a budai magyar királyi vár­akon. Sok, sok ilyen panasz volna még. Köztük nem utolsó, hogy Dalmáczia voltaképpen a mienk, de azért Ausztria kormányoz benne és visszacsatolására soha semmiféle kísérletet nem tett egy kormány sem. Ezen betöltetlen, kielégítetlen nemzeti kívánalmak keserítik az országot. A ma­­gyar állam tekintélyét sértik e dolgok s különösen sértő, hogy a külföldön épp e miatt Magyarországot még ma is Ausztria tartományának tekintik és annak tudják. Most két nap előtt a trónbeszédben megjött aztán rájuk a korona, amivel e kedves dolgokat be­tetőzte a Bánffy-kormány. A trónbeszéd tudvalevőleg fontos nyilatkozatokat szokott tartalmazni s épp ez okból nemcsak az ország, ha­nem Európa is figyelemmel kiséri. A király ajkáról elhangzó beszéd egy sora több és biztosabb alapot nyújt a nemzetközi helyzet fölismeréséhez, mint ezer és ezer találgatás. Épp azért a trónbeszéd eddig mindig foglalkozott az általános európai helyzettel is, a leg­kedvezőbb alkalom lévén ez arra, hogy a többi államokkal való viszonyunkról a király révén értesüljön az ország. Ezért volt ez mindig fontos dolog s a külföld, amely egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy mi lesz a magyar ország­gyűlés munkaprogrammja, ezért várta érdeklődéssel, mint fontos politikai enuncziácziót. De még talán nekünk is volna erre szükségünk. Talán az or­szágnak van joga ahhoz, hogy meg­tudja, minő viszonyban áll a szomszéd államokkal, hogy mit csinálnak a veszekedő apró szerbek s a csendben készülődő nagy muszkák. A mostani trónbeszéd erről egy szavat sem szólt. Benne van az árte­rek befásítása, de nincs benne az, amit mindenki várt és keresett: megnyugta­tást vagy útbaigazítást az európai ho­rizont felhőiről. Az pedig tudvalevő, hogy a trónbeszéd alakját és súlyát a kormány adja meg és az csiná­ja az egészet. Most tehát, mert Bánffy Dezső olyan beszédet csinált, amely határo­zottan sértő Magyarország közjogi hely­zetére, ismét leszállította az országot és megkisebbítette a külföld előtt. Ebben a beszédben az ország nincs arra sem méltatva, amit minden országban tudtul adnak az ilyen beszédek a lakosságnak : az európai helyzet föltárására, a szom­szédokkal való viszony megvilágítására- És ki tette ? Bánffy, aki a nemzeti jogok ilyen elcsenevészítésével erősítgeti a maga hatalmi pozíczióját. Aki előtt az ország kívánalmai semmisek és aki mindenféle módot megpróbál, hogy csak minél jobban kellesse magát Bécsnek. Ott bizonyára tetszik is a szereplése. Hanem az ország, ha az igaz és független meggyőződését en­gednék egyszer érvényre jutni és nem nyomnák el vesztegetéssel és zsandár­­szuronynyal, bizonynyal készségesen és egy akarattal lelökné arról a polczról, amelyre fölmászott. Czimadományozás. A király dr. Cherven Flórián budapesti VII. kerületi főgymnásiumi igazgatónak, a tanügy terén szerzett érde­mei elismeréséül, a főigazgatói czimet ado­mányozta. Kinevezés. A király Ratkowsky Pál szatmáregyházmegyei áldozárt és a szatmári kir. kath. főgymnasiumnak az igazgatói teen­dőkkel megbízott rendes tanárát, ugyanezen iskola rendes igazgatójává a Vill. fizetési osztály 2 fokozatába kinevezte. Nyugdíjazás. A király Binder Vilmos főerdésznek, saját kérelmére történt nyugdí­jaztatása alkalmából sok évi hit és buzgó szol­gálata elismeréséül, az erdőmesteri czimet adományozta. Országgyűlés: A képviselőház ülése. (Távirati tudósítás.) Budapest, novemb­er 30. Elnök: Janicsáry Sándor korelnök. Jegyzők: A körjegyzők. A képviselőház mai ülésén az osztályok beterjesztették a megalakulásukról és a man­dátumok megvizsgálásáról szóló jelentéseiket. Az első osztály megválasztotta elnöké­nek Jabiny Teofilt, jegyzőjének és előadójá­nak Molnár Antalt, a kilenczedik osztályba tartozó összes képviselők megbízó leveleit ki­fogástalannak találta Gajári Ödöné kivételé­vel, amelyet a kérvénynyel megtámadottak jegyzékébe igtatott. — A második osztály (elnök Hegedűs Sándor, jegyző és előadó Szűcs Pál) az első osztálybeli képviselők meg­bízó levelei közül a Mezőssy Béláét és Tibád Antalét a kérvénynyel megtámadottak jegy­zékébe igtatta, a többit kifogástalannak ta­lálta. A harmadik osztály (elnök Pulszky Ágost, jegyző és előadó Földváry Miklós) a második osztályú mandátumok közül Hock János és Wolfner Tivadar megbízó levelét a kérvénynyel megtámadottaknak, Juries Mi­­hályét a kifogásoltak­nak és kérvény­nyel meg­támadottaknak jegyzékébe igtatta, a többit kifogástalannak találta. A negyedik osztály­úelnök Tisza Kálmán, jegyző és előadó Kam­merer Ernő) a harmadik osztálybeli megbízó levelek közül a Holló Lajosét és Szentiványi Gyuláét a kifogásoltak és kérvénynyel meg­támadottak jegyzékébe igtatta, a többit kifo­gástalannak találta. Az ötödik osztály (elnök

Next