Szegedi Napló, 1896. december (19. évfolyam, 288-311. szám)
1896-12-23 / 307. szám
307. sz. Szeged, szerda Szegedi Kaplo, 1896. deczember 23. ■ f 1* y * ^ I T I f - nek felavatási ünnepét ma f. hó 22-én d. e. 11 órakor a tornateremben tartották meg. — A kövezetlen utczák rendezése, a kövezetlen utczák utjának javítása, a vízlevezető árkok tisztántartása ügyében hasznos újítást ajánlott a városi mérnökség a tanácsnak. Eddig az utak rendezésére mit sem, vagy nagyon keveset tettek, az árkok tisztítását napszámosokkal eszközöltették, de legtöbbször kevés eredménynyel. A mérnökség most azt ajánlja, hogy rendszeres útkaparókat tartson a város, kerületenkint beosztva őket. 18 utkaparó kellene 3 felügyelővel s a felügyeletet ezek fölött a mérnökség tagjai gyakorolnák. Az utkaparók havi fizetése 18, a felügyelőké 25 frt lenne s az egész e szerint évenkint 5094 frtba kerülne. Erre a kiadásra a költségvetésben van alap, abból a pénzből lehetne fedezni, amelyet eddig a hasonló munkára fogadott napszámosok kaptak, továbbá a kövezetlen utczák részleges feltöltésére előirányzott pénzből. A mérnökség a javaslat mielőbb való keresztülvitelét ajánlja. — Egy család tragédiája. Zentán néhány nap előtt temették el Zsarka Antal királyi közjegyző özvegyét, aki nővére volt az Aradon vértanúhalált halt Kiss tábornoknak és közeli rokona Deák Ferencznek. A jobb hazába költözött úrnő utolsó évei a megremendítő családi szerencsétlenségeknek voltak sorozatai. A legnagyobb leánya férjhez ment egy fiatal orvoshoz, aki az esküvő napján megbetegedett és néhány nap múlva meghalt. A fiatal hölgy évek múltán megtalálta a boldogságot s felesége lett az akkor bajai kir. közjegyzőnek. Egy nap azt álmodta, hogy húsvét vasárnapján eljött érte az első férje és elviszi magával. Csodálatos, hogy az első férj álomalakja ugyanezen éjszaka megjelent az ifjú nő atyja és anyja előtt is s azt mondta nekik álmukban : — Eljövök a leánytokért husvét másod ■ napján! Husvét másnapján aztán az ifjú nő férjével csónakázni ment a bajai Duna-ágra. A víz árja felborította a csónakot s a benne ülök a folyamba fordultak. Kimenekültek azonban mindnyájan, csak a fiatal asszony tűnt el nyomtalanul a habok közt. Egy év múlva találták meg a holttestét — fej nélkül. A babonás nép azt mondta, hogy a szép asszony fejét az első férj vitte magával. A fejnélküli holtesttet a zentai sírkertben tették pihenőre. Ez volt az első szörnyű csapás a Zsarkó családra. Aztán jött a többi. A család második leányának menyegzőjén, — aki felesége Faragó Ödön hazánkfiának, aki most kínai mandarin Kína fővámigazgatója — a családfőt Zsarkó Antalt szívszélhüdés érte és szörnyet halt. Most egy éve pedig a Zsarkó-család egyetlen férfisárja, az özvegy egy fia, ifjú Zsarkó Antal debreczeni főiskolai tanuló szívén lőtte magát. Az özvegynek ezután nem volt öröme itt a földön. Egyetlen leánya tengereken túl volt, egy fél világ választotta el tőle, ő meghervadt, pusztult. Mire eljött a tél első havával, az ő sírját is betakarta a kis város temetőjében. Várjon elvitte-e a távíró az édesanyja halálhírét a tengereken túl levő fiatal asszonynak, aki amióta Ázsia lakója, elvesztett nővért, fivért, atyát és édesanyát s aki mire visszatér, nem talál semmit itthon, csak sirkantokat a temetőben. — A tornaegylet tagjaihoz. Értesítem a torna-egylet tagjait, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztérium a főreáliskola torna helyiségét a torna-egyletnek használatra átengedte. AZ egylet az uj helyiségbe a napokban költözik át és e miatt a tornaórák január hó 2-ig nem tartatnak, január hó 2 tól az uj helyiségben fognak megtartatni. Szeged 1896. deczember hó 22. Kovács István, egyleti művezető. — A meglopott tárlat. Említettük, hogy a rendőrség letartóztatott egy fiatal asztaloslegényt, aki igen értékes régi medaillont küldött egyik zálogházba, hogy adjanak reá frt 50 krt. A vizsgálat során kiderült, hogy az ékszer Politzer Sándor ékszerész tárlatából való, amit pár nap előtt nyitott meg a bástya utczai házában. A tolvaj, aki a házmester fia, a medaillon ellopását már beismerte, de a többi eltűnt dolgokról nem akar tudni. Pedig, amint utána néztek, kiderült, hogy a kiállított ékszerek közül több hiányzik, így karpereczek és két igen értékes gyűrű is. A rendőrség folytatja a vizsgálatot. — Halálozás. Bende Antal tb. rendőralkapitányt súlyos családi gyász érte. Testvérbátyja, Bende Pál elhunyt 53 éves korában. Temetése nagy részvét mellett ma ment végbe. — Hol a világos dohány? Panaszos levelet kaptunk egyik olvasónktól, amelyben ezt a kérdést intézi hozzánk. Azt mondja, gyenge dohányos s ezért világos dohányt szokott venni, de nem kap. A kir. és herczegovinai szivarkadohányból nem kap a tőzsdében világost. De van „világos“ purzicsán, amelynek a tetején van egy néhány sor világos dohány, a többi aztán sötét. Leveléhez mellékelt is mutatványul egy ilyen dobozból való dohányt, amely tényleg sötét. A főtőzsdét panaszolja aztán, mint amely nem szerez be annyi világos dohányt, amennyi a rendes fogyasztása, úgy tudjuk, hogy nem ez itt a hiba, hanem az állam, amely a dohány monopóliumból milliókat nyer évente, nem törődik a fogyasztó közönség jogos igényeivel és kevesebb világos dohányt produkál, mint amennyi a kereslet. így van ez a szivaroknál és a pipadohányoknál is. — Farkas Menyhárt Amerikában, Temesvárról jelenti levelezőnk, hogy a hírhedt temesvári félmilliós lottó-per hőse. Farkas Menyhért, a szegedi csalagbörtönben kitöltött négyesztendei fegyházbüntetésének leteltével csakugyan Amerikába ment. Egy Knoll Péter nevű asztalos azt írja Temesvárott lakó rokonainak, hogy Farkas Ohióban gőzerőre berendezett nagyszabású asztalosműhelyt és bútorgyárat alapított, melyben Knollon kívül még sok magyar ember dolgozik s melynek üzletmenetele már is nagyon föllendült. A lottókirály tudvalevőleg a szegedi börtönben tanulta meg az asztalosmesterséget s a forgalmi tőkének is aligha volt hijjával, mert abból a félmillióból, melyet a szerencsekerék kikorrigálása révénnyert az államkincstártól, az eljárás folyamán csak mintegy 250.000 frt került meg, a másik negyedmillióról pedig Farkas a perben azt állította, hogy bécsi játékostársainak adta jutalék gyanánt. Hanem már akkor nem nagy súlyt helyezett rá, hogy ezt a meséjét elhigyjék, most pedig, hogy túl van a nagy vizen, — ennek a részletnek a valószínűsége még kevesebb fejtörést okozhat neki. — Dijnokok nyugdíjintézete. Az országos dijnok-egylet és nyugdíjintézet azon tagjai, kik Szeged város javadalmi és fogyasztási hivatalánál, mint biztosok vannak alkalmazva, vasárnap küldöttségileg tisztelegtek Pálfy Ferencz polgármesternél. Dr. Kompolthy Ábrahám ügyvéd, mint a küldöttség vezetője szép beszéd kíséretében kérvényt nyújtott at a polgármesternek, aki a küldöttséget igen melegen fogadta és megígérte, hogy a bijnokok kérelmét pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni és megjegyezte, hogy régebben foglalkozott már azon gondolattal, hogy mikép lehetne a szegény emberek sorsán segíteni. Igazán megszívelendő a város dijnokainak a kérelme, melyet irásba foglaltak. Megható szavakkal ecsetelik a közigazgatás ezen hasznos szegényei a sorsukat, némelyik 10, 15, 20 évig működik minden jövő, családjának minden biztosítása nélkül, írásukban igy jajdulnak fel: „ah de nem ebben magában jelentkezik helyzetünk nyomorult volta, hanem abban, hogy agg korunkra, midőn a munkára már képtelenekké lettünk, az éhhalálnak leszünk martalékaivá, vagy pedig kolduskenyérrel vagyunk kénytelenek úgy a magunk, mint a mieink éhségét csillapítani.“ Ez és ehhez hasonló sorok képezik az indokolását a városi dijnokok azon kérelmének, hogy a törvényhatóság a meghalásra is kevés fizetésükön felül részesítse abban a segítségben, hogy helyettük az országos nyugdíjintézetbe a nyugdíjjárulékokat hivatalból fizesse, ami rendkívül csekély, a dijnoki fizetés 2 százaléka. Ezzel a csekély áldozattal a hatóság a szolgálatában álló 30-40 dijnoknak és családjának biztosítja a jövőjét. A törvényhatóság bizonyára felkarolja a humánus ügyet. — Egy kis feledékenység. Az ősz elején a város több fásított utczában akáczfákat vágatott ki, mert elpusztította őket a pajzsbogár. A kivágott fákat aztán természetesen el kellett a helyszínéről hordani valahova, ami meg is történt. A szent Györgyutczában azonban ott hagytak két erős törzset s ezek az út mellett hevervén ma is, esténkint igen alkalmas közlekedési akadályul szolgálnak. Már addig, ameddig. Mert az ágaik, amiken eddig az inasgyerekek hintáztak, lassan kint tünedeznek s utóbb csak a törzsek maradnak meg. Valami jólelkü magyar majd csak elemeli azt is s dicsérettel fog adózni a feledékeny városnak. — Elfogott tolvajok. Egy éve történt, hogy a Mars-téren egy vándor állatseregletes sátrából elveszett egy ezüst óra lánczczal. A tettes nem került elő egész mostanig, ammikor a felsővárosi rendőrség megtalálta egy rovott múltú gyereknél az órát. Kakuszi Pista bandája emelte el a sátorból az órát lánczostól. A lánczot eladták, az óra pedig egy év múlva került meg náluk. Most meg már tulajdonos nincs, mert a vándor komédiás isten tudja, hol kódorog azóta. — Elveszett az iskola utczán egy kis postacsomag. A becsületes megtaláló 5 írt jutalomban részesül, ha azt Brauswetter János órás üzletébe beszolgáltatja. Kinek nincsen látogatójegye vagy újévi üdvözlőjegye, az ne is hagyja azok megrendelését utolsó perczre, hanem siessen könyvnyomdájába, rendelje meg ott; szép nyomatott kivitelben 100 darabot 70 krért kap, de van litografiozott elegáns kivitelben 1 frt 20 krtel feljebb. Testvérek házasságban. — A húgom — feleségem és a férjem ■ bátyám. — Szeged, decz. 22. A legtarkább szerelmi históriák között is példátlan eset ez. Olyan természetű eset, amelynek valódiságában kételkedni kellene, ha hivatalos helyről hivatalos emberek meg nem erősítik, hogy úgy történt minden, amint azt tudósítónk elmondja. Él Szegeden egy Sz. János nevű jóravaló öreg polgár, aki kétszer nősült. Első feleségétől, aki korán elhunyt, származott János, a másodiktól pedig Róza. A két testvér, amint felnőtt, vagy egymásba bolondult, hogy kijelentették atyjuknak, ha férj és feleség nem válhat belőlük , inkább elemésztik magukat. Az apa természetesen hallani sem akart erről a rettenetes tervről, a leányt elküldte egy rokonához, a fiúra pedig állandóan őrködött, azonkívül Kremminger akkori belvárosi préposttal igyekezett a lelkére hatni. De a fiún nem fogott sem a jó szó, sem a lelki oktatás.