Szegedi Napló, 1896. december (19. évfolyam, 288-311. szám)

1896-12-23 / 307. szám

307. sz. Szeged, szerda Szegedi Kaplo, 1896. deczember 23. ■ f 1* y * ^ I T I f -­ nek felavatási ünnepét ma f. hó 22-én d. e. 11 órakor a tornateremben tartották meg. — A kövezetlen utczák rendezése, a kövezetlen utczák utjának javítása, a vízle­vezető árkok tisztántartása ügyében hasznos újítást ajánlott a városi mérnökség a tanács­nak. Eddig az utak rendezésére mit sem, vagy nagyon keveset tettek, az árkok tisztí­tását napszámosokkal eszközöltették, de leg­többször kevés eredménynyel. A mérnökség most azt ajánlja, hogy rendszeres útkaparó­­kat tartson a város, kerületenkint beosztva őket. 18 utkaparó kellene 3 felügyelővel s a felügyeletet ezek fölött a mérnökség tagjai gyakorolnák. Az utkaparók havi fizetése 18, a felügyelőké 25 frt lenne s az egész e sze­rint évenkint 5094 frtba kerülne. Erre a ki­adásra a költségvetésben van alap, abból a pénzből lehetne fedezni, amelyet eddig a ha­sonló munkára fogadott napszámosok kaptak, továbbá a kövezetlen utczák részleges feltöl­tésére előirányzott pénzből. A mérnökség a javaslat mielőbb való keresztülvitelét ajánlja. — Egy család tragédiája. Zentán né­hány nap előtt temették el Zsarka Antal ki­rályi közjegyző özvegyét, aki nővére volt az Aradon vértanúhalált halt Kiss tábornoknak és közeli rokona Deák Ferencznek. A jobb hazába költözött úrnő utolsó évei a megrem­­­endítő családi szerencsétlenségeknek voltak sorozatai. A legnagyobb leánya férjhez ment egy fiatal orvoshoz, aki az esküvő napján megbetegedett és néhány nap múlva meghalt. A fiatal hölgy évek múltán megtalálta a bol­dogságot s felesége lett az akkor bajai kir. közjegyzőnek. Egy nap azt álmodta, hogy húsvét vasárnapján eljött érte az első férje és elviszi magával. Csodálatos, hogy az első férj álomalakja ugyanezen éjszaka megjelent az ifjú nő atyja és anyja előtt is s azt mondta nekik álmukban : — Eljövök a leánytokért husvét másod ■ napján! Husvét másnapján aztán az ifjú nő fér­jével csónakázni ment a bajai Duna-ágra. A víz árja felborította a csónakot s a benne ülök a folyamba fordultak. Kimenekültek azonban mindnyájan, csak a fiatal asszony tűnt el nyomtalanul a habok közt. Egy év múlva találták meg a holttestét — fej nélkül. A ba­bonás nép azt mondta, hogy a szép as­szony fejét az első férj vitte magával. A fejnélküli holtesttet a zentai sírkertben tették pihenőre. Ez volt az első szörnyű csapás a Zsarkó csa­ládra. Aztán jött a többi. A család második leányának menyegzőjén, — aki felesége Fa­ragó Ödön hazánkfiának, aki most kínai mandarin Kína fővámigazgatója — a család­főt Zsarkó Antalt szívszélhüdés érte és ször­nyet halt. Most egy éve pedig a Zsarkó-csa­­lád egyetlen férfisárja, az özvegy egy fia, ifjú Zsarkó Antal debreczeni főiskolai tanuló szí­vén lőtte magát. Az özvegynek ezután nem volt öröme itt a földön. Egyetlen leánya ten­gereken túl volt, egy fél világ választotta el tőle, ő meghervadt, pusztult. Mire eljött a tél első havával, az ő sírját is betakarta a kis város temetőjében. Várjon elvitte-e a tá­víró az édes­anyja halálhírét a tengereken túl levő fiatal asszonynak, aki amióta Ázsia lakója, elvesztett nővért, fivért, atyát és édes­anyát s aki mire visszatér, nem talál semmit itthon, csak sirkantokat a temetőben. — A tornaegylet tagjaihoz. Értesítem a torna-egylet tagjait, hogy a vallás és közok­tatásügyi minisztérium a főreáliskola torna helyiségét a torna-egyletnek használatra át­engedte. AZ egylet az uj helyiségbe a napok­ban költözik át és e miatt a tornaórák ja­nuár hó 2-ig nem tartatnak, január hó 2 tól az uj helyiségben fognak megtartatni. Sze­ged 1896. deczember hó 22. Kovács István, egyleti művezető. — A meglopott tárlat. Említettük, hogy a rendőrség letartóztatott egy fiatal asztalos­legényt, aki igen értékes régi medaillont kül­dött egyik zálogházba, hogy adjanak reá­­ frt 50 krt. A vizsgálat során kiderült, hogy az ékszer Politzer Sándor ékszerész tárlatá­ból való, amit pár nap előtt nyitott meg a bástya­ utczai házában. A tolvaj, aki a ház­mester fia, a medaillon ellopását már beis­merte, de a többi eltűnt dolgokról nem akar tudni. Pedig, amint utána néztek, kiderült, hogy a kiállított ékszerek közül több hiány­zik, így karpereczek és két igen értékes gyűrű is. A rendőrség folytatja a vizsgálatot. — Halálozás. Bende Antal tb. rendőr­­alkapitányt súlyos családi gyász érte. Test­vérbátyja, Bende Pál elhunyt 53 éves korá­ban. Temetése nagy részvét mellett ma ment végbe. — Hol a világos dohány? Panaszos levelet kaptunk egyik olvasónktól, amelyben ezt a kérdést intézi hozzánk. Azt mondja, gyenge dohányos s ezért világos dohányt szo­kott venni, de nem kap. A kir. és herczego­­vinai szivarkadohányból nem kap a tőzsdé­ben világost. De van „világos“ purzicsán, amelynek a tetején van egy néhány sor vilá­gos dohány, a többi aztán sötét. Leveléhez mellékelt is mutatványul egy ilyen dobozból való dohányt, amely tényleg sötét. A főtőzs­­dét panaszolja aztán, mint amely nem szerez be annyi világos dohányt, amennyi a rendes fogyasztása, úgy tudjuk, hogy nem ez itt a hiba, hanem az állam, amely a dohány monopóliumból milliókat nyer évente, nem tö­rődik a fogyasztó közönség jogos igényeivel és kevesebb világos dohányt produkál, mint amennyi a kereslet. így van ez a szivarok­nál és a pipadohányoknál is. — Farkas Menyhárt Amerikában, Te­mesvárról jelenti levelezőnk, hogy a hírhedt temesvári félmilliós lottó-per hőse. Farkas Menyhért, a szegedi csalagbörtönben kitöltött négyesztendei fegyházbüntetésének leteltével csakugyan Amerikába ment. Egy Knoll Péter nevű asztalos azt írja Temesvárott lakó ro­konainak, hogy Farkas Ohióban gőzerőre be­rendezett nagyszabású asztalos­műhelyt és bútorgyárat alapított, melyben Knollon kívül még sok magyar ember dolgozik s melynek üzletmenetele már is nagyon föllendült. A lot­tókirály tudvalevőleg a szegedi börtönben ta­nulta meg az asztalosmesterséget s a forgalmi tőkének is aligha volt hijjával, mert abból a félmillióból, melyet a szerencsekerék kikorri­gálása révén­­nyert­ az államkincstártól, az eljárás folyamán csak mintegy 250.000 frt került meg, a másik negyedmillióról pedig Farkas a perben azt állította, hogy bécsi já­tékostársainak adta jutalék gyanánt. Hanem már akkor nem nagy súlyt helyezett rá, hogy ezt a meséjét elhigyjék, most pedig, hogy túl van a nagy vizen, — ennek a részletnek a valószínűsége még kevesebb fejtörést okoz­hat neki. — Dijnokok nyugdíjintézete. Az orszá­gos dijnok-egylet és nyugdíjintézet azon tagjai, kik Szeged város javadalmi és fo­gyasztási hivatalánál, mint biztosok vannak alkalmazva, vasárnap küldöttségileg tiszte­legtek Pálfy Ferencz polgármesternél. Dr. Kompolthy Ábrahám ügyvéd, mint a küldött­ség vezetője szép beszéd kíséretében kérvényt nyújtott at a polgármesternek, aki a küldött­séget igen melegen fogadta és megígérte, hogy a bijnokok kérelmét pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni és megjegyezte, hogy régebben foglalkozott már azon gondo­lattal, hogy mikép lehetne a szegény embe­rek sorsán segíteni. Igazán megszívelendő a város dijnokainak a kérelme, melyet irásba­ foglaltak. Megható szavakkal ecsetelik a köz­­igazgatás ezen hasznos szegényei a sorsukat, némelyik 10, 15, 20 évig működik minden jövő, családjának minden biztosítása nélkül, írásukban igy jajdulnak fel: „ah de nem ebben magában jelentkezik helyzetünk nyo­morult volta, hanem abban, hogy agg ko­runkra, midőn a munkára már képtelenekké lettünk, az éhhalálnak leszünk martalékaivá, vagy pedig kolduskenyérrel vagyunk kényte­lenek úgy a magunk, mint a mieink éhségét csillapítani.“ Ez és ehhez hasonló sorok képezik az indokolását a városi dijnokok azon kérelmének, hogy a törvényhatóság a meghalásra is kevés fizetésükön felül része­sítse abban a segítségben, hogy helyettük az országos nyugdíjintézetbe a nyugdíj­járuléko­kat hivatalból fizesse, ami rendkívül csekély, a dijnoki fizetés 2 százaléka. Ezzel a csekély áldozattal a hatóság a szolgálatában álló 30-40 dijnoknak és családjának biztosítja a jövőjét. A törvényhatóság bizonyára felka­rolja a humánus ügyet. — Egy kis feledékenység. Az ősz ele­jén a város több fásított utczában akáczfá­­kat vágatott ki, mert elpusztította őket a pajzsbogár. A kivágott fákat aztán természe­tesen el kellett a hely­színéről hordani vala­hova, ami meg is történt. A szent György­­utczában azonban ott hagytak két erős tör­zset s ezek az út mellett hevervén ma is, esténkint igen alkalmas közlekedési akadá­lyul szolgálnak. Már addig, ameddig. Mert az ágaik, amiken eddig az inasgyerekek hintáz­tak, lassan kint tünedeznek s utóbb csak a törzsek maradnak meg. Valami jólelkü ma­gyar majd csak elemeli azt is s dicsérettel fog adózni a feledékeny városnak. — Elfogott tolvajok. Egy éve történt, hogy a Mars-téren egy vándor állatseregletes sátrából elveszett egy ezüst óra lánczczal. A tettes nem került elő egész mostanig, ammikor a felsővárosi rendőrség megtalálta egy rovott múltú gyereknél az órát. Kakuszi Pista ban­dája emelte el a sátorból az órát lánczostól. A lánczot eladták, az óra pedig egy év múlva került meg náluk. Most meg már tu­lajdonos nincs, mert a vándor komédiás isten tudja, hol kódorog azóta. — Elveszett az iskola­ utczán egy kis postacsomag. A becsületes megtaláló 5 írt jutalomban részesül, ha azt Brauswetter János órás üzletébe beszolgáltatja. Kinek nincsen látogató­jegye vagy újévi üdvözlő­jegye, az ne is hagyja azok megren­delését utolsó perczre, hanem siessen könyvnyomdájába, rendelje meg ott; szép nyomatott kivitelben 100 darabot 70 krért kap, de van litografi­ozott elegáns kivitelben 1 frt 20 krtel feljebb. Testvérek házasságban. — A húgom — feleségem és a férjem ■­ bátyám. — Szeged, decz. 22. A legtarkább szerelmi históriák között is példátlan eset ez. Olyan természetű eset, amelynek valódiságában kételkedni kellene, ha hivatalos helyről hivatalos emberek meg nem erősítik, hogy úgy történt minden, amint azt tudósítónk elmondja. Él Szegeden egy Sz. János nevű jóravaló öreg polgár, aki kétszer nősült. Első feleségé­től, aki korán elhunyt, származott János, a másodiktól pedig Róza. A két testvér, amint felnőtt, vagy egymásba bolondult, hogy kijelen­tették atyjuknak, ha férj és feleség nem vál­hat belőlük , inkább elemésztik magukat. Az apa természetesen hallani sem akart erről a rettenetes tervről, a leányt elküldte egy roko­nához, a fiúra pedig állandóan őrködött, azon­kívül Kremminger akkori belvárosi prépost­tal igyekezett a lelkére hatni. De a fiún nem fogott sem a jó szó, sem a lelki oktatás.

Next