Szegedi Napló, 1896. december (19. évfolyam, 288-311. szám)

1896-12-08 / 294. szám

IL 294. sz. Szeged, kedd Szegedi Napló, 1896. deczember 81 II.. Aasszonyt és a szolgalegényt elfogta a csendőrség. — Uj temetkezési egylet. A »temesvárerzsébetvárosi temetkezési egylet« fiókot nyitott Szegeden. Tegnap alakult meg Novotny József központi elnök közbejöttével. Az uj fiókegylet helyi képviseletével Horváth Jánost bizták meg. Bizalmi férfiak Kasza József és Meszes István. A fölvételeket minden ünnep és vasárnap délután a Laudon-utcza 8. sz. alatti egyleti helyiségben. (Meszes István vendéglője) eszközük. Eljegyzés: Rindauer Vilmos ur fiatal kereskedő eljegyezte Freund József ur leányát Flórát. 1285. A Richter-féle Horgony Köépitőszekrények. Ha egy játékszerről mondható, hogy a gyermeket komoly gondolkozásra serkenti és szemet és kezet egyaránt képezi, úgy ez bizonyára a Richter-féle Horgony Köépítőszekrényről mondható, melynek ezen előnyök tulajdoníthatók. A Horgony Kőépítőszekrény különféle alakjaival az előbbi faszekrénynyel szemben igazán új játéknak tekinthető és már a mindegyik szekrényhez mellékelt pompás mintalapok egyszerű megtekintése elég arra, hogy magunk is ugyanazon meggyőződésre jussunk. Igazán bámulatraméltó, mily nagy és pompás építmények állíthatók fel már egy aránylag kis szekrénynyel. Tehát valamennyi szülőnek, kik még kétségben vannak mit vegyenek ez évben gyermekeiknek karácsonyi ajándékul, legjobb és legsikerültebb ajándéknak a Horgony-kőépítőszekrényt ajánlhatjuk. Nehogy bevásárlás alkalmával értéktelen utánzatot kapjunk, arra kérünk figyelni, hogy mindegyik valódi kőépítőszekrény a Horgony gyárijegygyel el legyen látva. Egy gyilkosság. Budapest, decz. 7. Nincs praktikusabb tudomány a világon, mint a pszichiátria. S nálunk a szerencsétlen Pulszky Károly esete óta nagyon divatba jött, annyira, hogy ma már nemcsak a jobb kerük gonosztevőire alkalmazzák, hanem minden bűnténynél — dícsértessék a Lombroso Caesar, — egyedül a lélek betegségében kutatják az okot. Ez most divatos, mint divatos volt negyven esztendővel ezelőtt az •Asztaltánczoltatás. Lám, a szegény Bjelobaba Máriát még el se temették, még fel se bonczolták, máris tudós akadémiákká alakultak át a kávéházak törzsasztalai, s roppant nagy hangon roppant kicsiny logikával és nagyon gyakran a legcsekélyebb pszichológiai tudás nélkül fejtegetik, hogy ugyan micsoda betegségben szenvedhet az a szerencsétlen ember, aki a szegény Bjelobaba Máriának péntek este elmetszette a torkát ? A szomszédságomban levő asztalnál is bizonykodik az ifjú Krafft Ebing, hogy kéjgyilkosság áldozata lett a szerelmet áruló szép horvát leány, aminthogy Éljen Doktor Takács Zoltántól kezdve a halottat is megrabló Korotnai doktorig mindenkire rá akarták bizonyítani, hogy őrült. A mi közönségünk rendkívül kíváncsi, és sok dologról, például a pszichiátria dolgairól is — nincsen tájékozva. Az orvosi véleményekből egy-egy szó a fülébe jut, — amelyet rendesen nem ért meg, s ehhez az egy szóhoz annyi mindent hozzáképzel a maga kielégítetlen kíváncsiságával, hogy egész tudományosnak látszó rendszert köt össze a legképtelenebb dolgokból. így történik ez minden nevezetesebb dolloggal, amelyhez a közönség nem ért, így történt a Koch tanár kolera baczillus élő oltásaival és Behring doktor difteria szérumával — amelyek még csak apró-cseprő bakteriológiai és élettani kísérletezések, a naiv közönség szemüvegén át nézve pedig óriási csodák, — igy történt, a telepathiának nevezett . és .f mesébe ülő rögeszmével amelyet' ^ ■ . . . V. . . ... Apróbb félreértések sokszor teremtettek Flamaaron,tehát egy poéta dobott a világi máp midélaégea helyzeteket,'melyeknek hamonlé, hogy rágódjék rajta és mulasson vele, ' ráp nagyot kaczag a publikum. igy történt a hypnózissal, mely a Salamon Ella tragikus halála óta közkedveltségü társalgási théma mindazok előtt, akiknek fogalmunk sincs a hipnózisról s ugyanez a komikus dolog történik újabban a Krafft Ebing professzor elmegyógyintézeti kísérleteiről a közönség közé kiszivárgott hírekkel. A Bjelobaba Mária esetével kapcsolatban legalább milliószor hallottam czitálni három nap alatt a bécsi híres professzor nevét, pedig hiszem, hogy ő is annak az egyszerű rendőrfogalmazónak adna igazat, aki nem őrültet, hanem rablógyilkost keres. Minden arra vall, hogy a szép horvát leányt kirabolták s a rendőrség ez alapon is kezdte meg a vizsgálatot, hanem persze a közönséges, fád rablógyilkosságnál sokkal jobban izgatja a közönség kiváncsiságát és idegeit a , kéjgyilkosság«, melyet valamelyik riporter imputál legelőször a Csengeri-utczai gyilkosnak. Elképzelhető-e, hogy valaki csupa kéjből gyilkoljon ? Mindenesetre. Fiatal emberek, akik Páris czivilizácziójának s a franczia elme találékonyságának a sötét oldalait s gyakran hajmeresztő eredményeit ismerik, nem csodálkoznak ezen annyira, mint a mi naiv népünk, mely azt hiszi, hogy Sodomával és Gomorával együtt az állatiassá fajult erkölcstelenségét is eltörölte az isten a föld színéről. A híres hasfelmetsző Jacques állítólag szintén kéjgyilkosságból követte el rémtetteit. Csakhogy nála érthetőbb valamivel a dolog. A nőgyűlölet őrületté is fokozódhatik s Jacques ilyen megörült nőgyűlölő, aki a legborzasztóbb kegyetlenséggel akarja kevesbíteni a nők számát. De a Csengeri-utczai gyilkosság egészen más eset. Az ismeretlen gyilkos átölelte és csókolta a leányt s ölelés közben metszette el a torkát. Nagyon fantasztikus, nagyon mesés az a föltevés, hogy kéjvágyból gyilkolta meg a leányt, hogy egy haldokló, egy végsőt vonagló leány csókját ízlelhesse. Az őrületnek az már olyan foka volna, amelyet egy pillanatig — ha borzadva is — elgondol az ember, de aztán ezt a föltevést visszautasítja. Nagy, szinte elképzelhetetlen meghibbanása kell ahhoz a léleknek, hogy két olyan merőben kontraszt érzés, mint a kéjre való vágy és magát a kéj tárgyát megsemmisíteni akaró vágy az őrületnek egyetlen pillanatában is találkozzék egymással, hogy létrejöhessen egy olyan borzasztó bűntény, mint amelynek a szép Bjelobaba Mária esett áldozatul. A rejtélyt azonban a közeljövő kétségtelenül meg fogja oldani. A jelek arra vallanak, hogy a gyilkos nem menekülhet meg az igazságszolgáltatás elől s majd a bűnügyi vizsgálat fogja felderíteni a szörnyzett lélektani momentumait. Addig pedig még nagyon sokat foglalkoznak a „kéjgyilkosság kérdésével” főként az , és festett hajú, festett arczú könnyű erkölcsű leányai, akik mintha eltűntek volna a székesfőváros, e mindinkább fejlődő, modern Baby-Boton aszfaltjáról, a rémes gyilkosság óta nem mutatkoznak az utczán sehol, sekilencz óra , mi után már szinte néptelen az Andrássy út, Kerepesi út és a Nagykörút, az olcsó erénye vásár piaczai. ____________ Dr. Mephisto. Egy ilyen eset történt az immáron bezárult ezredév országos kiállítás egyik pavillonjában, a járműcsarnokban is, melynek felügyelője beszélte el ezt a mulatságos epizódot. Hohenlohe herczeg az ezredév! kiállítást inkognitóban tekintette meg a megnyitás utáni napokon. Csarnokról-csarnokra járt a herczeg az ezredév! tandárvárosban minden kiséret nélkül. Az alacsony, szürke emberkében, kihamisítatlan bécsi fargonban beszélte a német nyelvet, senki sem sejtette a herczeget. A kiállítási felügyelők sem tudták, hogy milyen előkelő vendéget kalauzolnak. Slohenlohe herczeg több pavilion megtekintése után eljutott a járművek csarnokába, a figyelmes szemlélődés után az ott kiállított hintók között megismerte a magáét, melyet egy váczi kocsigyártónál rendelt meg 480 forintért. Mi sem természetesebb, minthogy a herczeg azonnal tüzetes szemle alá vette a saját hintáját a rúdvégen kezdve az utolsó kerékszögig. — S hr schön ! — mormogta magában megelégedetten, majd hogy az ülés rugékonyságát is kipróbálja, felugrott a bakra. A csarnok felügyelője, amint ezt észrevette, kötelességszerűen odalépett az alacsony termetű, igénytelen külsejű látogatóhoz és figyelmeztette, hogy a kiállított tárgyakhoz nem szabad hozzányúlni. Persze a herczeg nem értette meg a felügyelő beszédét, mert nem tudott magyarul. A felügyelő erre a kifüggesztett táblára mutatott, melyen a következő fölirás ékeskedett : Ne tessék hozzányúlni! Ne touchez pas ! Leintette herczeg. -.- A herczegi diozhintó.— 11. . Ilii. Hohenlohe herczeg mosolygott, de a bakról nem száll le. Hogyisne ! hát a saját kocsijáról csak nem engedheti, hogy leszállitsák ? — Egy-kettő, leszállás a kocsiról ! — türemetlenkedett a fe ügyelő. Nem látja a táblát, hogy ez a kocsi a Hohenlohe herczegé ? — Ja, ja, ist schon gut! — felelte a herczeg az ülés ruganyosságát tovább próbálgatva. A felügyelő azonban nem tágított. A herczeg szavaiból meggyőződött, hogy egy német sógorral van dolga, aki nem ért magyarul. De hát nem azért szolgált ő három esztendeig a katonaságnál Bécsben, hogy egy kis német tudomány rá ne ragadjon. Összeszedte hát, amit tudott, s nyomós argumentumként megragadva a herczeg pipaszár lábait, nem a legudvariasabb hangon mondta : — Da dürfen sie nicht herumspringen ! (Ami magyarul annyit jelent, hogy ne ugráljon itt az úr.) — És miért nem ? — ellenkezett a herczeg — hiszen a hintó az enyém ? A sajátomon pedig addig ugrálhatok, ameddig akarok. — De nem addig van ám ! — folytatta a felfigyelő tetőtől talpig végignézve a herczeget. Ha a maga gazdájáé is a hintó, eleget ugrálhat még a bakján majd a kiállítás után ! De addig nem a ki lelke van ! A herczeg mosolyogva szállt le a bakról és bemutatta magát a felügyelőnek, ki majdnem sóbálványnyá változott. — Ho-hen-lo-he her-czeg ! , di — No igen, az vagyok — szólt a magas vendég és a kezét nyújtotta a felügyelőnek, ki meglepetésében összpyissza hebegett ég könyörgőrje fogta a dolgot,, -/ . < —■* Kegyelmezzen exellepcaiás , uram! Szegény ördög vagyok, nyolcz aprés gyermekem van, a kilenezedik most van ratban — hebegte a szokátos frázisokat kanzhába. Családapa vagyok, földpgfutókkA letanik, ha ezellencziás uram/eljelent,!, , j ,, A heycz,eg mosolygott " V; - ' ’ — Deho^ jelentem fel.^'Örfilök, ki maga nent jelent fel engem,hiszen még utoljára meg it büntetnének!