Szegedi Napló, 1911. június (34. évfolyam, 129-150. szám)

1911-06-01 / 129. szám

Szeged, csütörtök, 1911. június 1. Egyes szám ára 10 fillér. IXXIV. é vtolstani 129. szám. SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ■géai évre Félévre ELOFIZETÉSI ÁR 28 kor. 14 kor. Negyedévre 7 kor. 1 fill. Egy hóra . 2 kor. 40 fül. SÁFÁR LÁSZLÓ felelős szerkesztő. ENGEL LAJOS kiadótulajdonos. Bierkenut czég és kiadóhivatal: TELEFON DUMONICS-TÉR 12. (Szegedi Napló háza). 94. Jó szavak mellettünk. Szeged, május 31. Nemrégen panaszkodtunk e he­lyen, hogy éppen most, mikor leg­jobban kellene ütni a vasat az egye­temi székhely kérdésében, nem igen mozognak az alföldi társtörvényha­tóságok s nem nagyon sietnek, hogy szavukat a szegedi egyetem érdeké­ben a latba vessék. Kár pedig. Mert ez a kérdés csakugyan nem olyan üg­y, amelyben r­ivalizálhatnánk egy­mással. Nemzeti érdek, az egységes magyar és magyarosító állam nem­zeti érdeke, amellett külön speciális vidéki, helyi előnyökkel is. Azóta az országgyűlés képviselő­házában sok jó és pártfogó szó hangzott az Alföld érdeke mellett a közoktatásügyi tárca költségvetésé­nek tárgyalása alkalmával, így Bog­dán Zsifka, Kelemen Béla emelték fel szavukat Szeged mellett, tegnap pedig ugyanezen iránynak volt szó­szólója városunk régi, tiszteletre­méltó barátja. Szavait helyesléssel kísérték úgy a jobboldalon, mint a baloldalon a képviselők részéről. A beszéd befejezte után, bár a szónok politikai pártállása folytán bizalom­mal fogadta el a költségvetést, a baloldal is helyeselt, míg a jobbol­dal megéljenezte a képviselőt. Rónay Jenő beszédének Szegedre vonatkozó része abban is érdekes, hogy olyan dolgokat mondott el, a­mik itthon köztudotúak ugyan, de így még nem mondták bele az or­szággyűlés fülébe. Kelemen Béla ezt nem mondhatta el anélkül, hogy a dicsekedés látszatát ne keltse, el­lenben a nem idevaló­s indifferens férfiú részéről elmondhatók voltak ezek a dic­éretes érvek, amelyek bizonyára arra valók, hogy felénk hajlítsák az egyetem kérdésében a serpenyő karját. A város magyarságáról, magya­rosító képességéről, patriarchális szokásairól beszélt Rónay Jenő. Sze­rinte az új főiskolát csak magyar városban lehet fölállítani s ilyen a versenyzők közül csak egy kínál­kozik s ez Szeged. Ahol a közel nemzetiségi területek dacára nem­csak megmaradt a fajmagyarság, hanem minden erőszakos magyaro­­rosítás nélkül felszívta és magába olvasztotta az idegen nyelvű csalá­dok sok százait. Az is bizonyos, hogy ha Szege­den állítanák föl az egyetemet, igen nagy százalékkal ugrana fel azok­nak az ifjaknak száma, akik eddig nem tanultak egyetemen, mert eddig a kellő anyagi erő hiányában kény­telenek voltak az életbe lépni azzal a tudással, amit a középiskolák adnak. Egy alföldi egyetem újjá­terem­tené az Alföld tudományos életét. Láthatjuk ma is, hogy a középisko­láinkba lefelé Szentmiklóstól, föl­felé Félegyházától kezdve hozzák­­ naponta a vonatok azokat a tanuló­­i­kat, akik csak tanulni jönnek Sze­gedre s a tanórák elvégzése után mindennap hazautaznak a szülei házba. Ötvennyolc személyvonat ér­kezik naponta a szegedi állomásokra s ugyanannyi távozik; ez és az ál­lamvasutak jóakarata adja meg a módot hozzá, hogy a csekély módú szülő is Szegeden taníttathatja a gyermekét anélkül, hogy a gyerme­ket ellátásba kellene adnia. Erre a vasúti összeköttetés módot nyújt s a közeli községekből ma is a tár­saskocsik hozzák és viszik naponta a tanuló ifjúságot. Valóban ideális egyetemi élet fej­lődhetne itt ki, ahol a főiskolai ifjú­ság nagy része, ahol az egyetemi hallgató még csak ahhoz sincsen kötve, hogy abban a városban lak­jon, amelyben tanul, hanem naponta hazamehet a szülőház csendes fedele alá. Ezeket az érveket is el kellene mondani odafent, hogy minél töb­ben lássák be, hogy ez az egyetemi kérdés nem városi versengés, ha­nem az egész alföldi lakosságnak a komoly érdeke. A KULTUSZTÁRCA. Budapestről jelentik. Tizenöt képviselő szándékozik még résztvenni a kultuztárca költségvetésének vitájában és pedig négy képviselő mellette, tizenegy ellene. Holnap beszél Andrássy Gyula gróf és pénte­ken Polónyi Géza, akinek Justh Gyula szán­dékozik válaszolni. A néppártnak három tagja szólal még föl. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. A kultusztárca vitájában ma a munkapárt­ról Neugeboren Emil, az ellenzékről B­a­­k­o­n­y­i Samu vett részt, mint pá­rtonkívüli hatvanhetes Béla Henrik szólt a tárca kérdé­seihez. Az ülés végén interpellációk voltak s­ a Ház elhatározta, hogy a pünkösdi ünnep al­kalmából négy napi szünetet tart. K­a­b­ó­s Ferenc alelnök féltizenegy órakor megnyitja az ülést. Hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök bemutatja a kérvényeket és iromá­nyokat. Következik a kultusztárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Neugeboren Emil szász képviselő az al­koholellenes küzdelem érdekében szó­lal föl. A Good Templar-rend a legbátrabb harcosa ennek a mozgalomnak s ezért a miniszter jóindulatá­ba ajánlja ezt az egyletet. A költségvetést el­fogadja. Bakonyi Samu: A vita keretében olyan áramlatok merültek föl, hogy még nem tud­hatni, vájjon mérgezős vagy üdvös hatásuk lesz-e? Nem kíván ezekről beszélni, de azért Rakovszky István beszédét nem hagyhatja szó nélkül. Amikor ő puskaporos levegőről beszélt, izzó szenvedély volt szavaiban. Beszélt a de­struktív irányzatról olyan túlzó kritikával, hogy nem lehet ezt helyeselni. Amikor a felekezeti kérdésről beszélt, egy képviselőnek, akivel po­lemizált, a vallását pécézte ki. Ezt nem lehet megengedni, mert senki nem beszélhet itt mint zsidó, vagy mint katolikus, itt mindenki a nem­zet képviselője! Bakovszky István: Igen, de­ nem a fe­lekezeti kérdésben! (Mozgás.) Bakonyi Samu: Konstatálja, hogy a vallási kérdések felvetése által támadt viszálykodáso­kat már Széchenyi István elitélte. Ezt ajánlja Rakovszky figyelmébe. Bakovszky István: Jaj, de fájt! Bakonyi Samu: Nekem nem, még ha en­gem ért is volna! Tudok én magamnak elégté­telt szerezni, amint ezt a képviselő úr már ta­pasztalhatta. Felekezeti szempontból nem lehet puskaporosnak mondani a levegőt, különösen kint az országban nem. Bizonyíték erre Szabó­ István tegnapi beszéde, aki sokkal inkább fe­jezi ki a nép hangulatát, mint Rakovszky Ist­ván. Miért lenne szóló destruktív gondolko­­zása, ha az oktatás államosítását kívánja? A kulturális kérdéseket csak a nemzeti közműve­lődés szempontjából fogja bírálni. Az egyetem kérdésére áttérve csak részben helyeselheti azt a felfogást, hogy előbb az elemi iskolákat kell mind fölépíteni. Konstatálja, hogy a lakosság arányához képest nál­unk van a legkevesebb egyetem. Ezt a két kérdést nem lehet junku­m­­ba hozni egymással. Annak a városnak kell adni az új egyetemet, amelyik a legtöbbet áldoz érte, mert az így felszabadult milliókat a nép- Ma­­iM, a Dreher-sörcsarnokban (Fekete-ház.) a izi. kir. honvédzenekar hangversenyez. == Tisztelettel -------= K­erívfillix Dessise vendéglős. 97.3 Lapunk mai száma 12 oldal.

Next